Somogyi Néplap, 1957. október (14. évfolyam, 229-255. szám)

1957-10-17 / 243. szám

Csütörtök, 1937. október 17. SOMOGYI NÉPLAP 8 Az írócsoport célja és működésének alapelvei Az elmúlt hét szombatján, okt óber 12-én, megalakult Kaposvá­rott az írócsoport, melynek születését hosszas vtta előzte meg. Az azóta eltelt napok már a közös munlía jegyét viselik magukon, mint tudjuk, a választott elnökség megtartotta első ülését és lefektette az írócsoport programját. Tehát elindították azt a munkát, mely eddig sokak számára hiányzott Somogy megye kulturális életéből, s mely arra lesz és van hivatva, hogy me gteremtse egy eddig e szempont­ból mostohán kezelt kis tájegység irodalmi életének alapjait. Már most, az indulásnál eredményként könyvelhetjük el, hogy író­ink és leendő íróink álkotásvágyá t iá közös cél érdekében való ba­ráti összefogás fémjelzi, s hogy a csoportosulás alapvető célkitűzése: munkálkodni a magyar nép felemelkedésének, a szocializmus építésé­nek számunkra szent ügyén. Első jelentésünkben, melyben örömmel számoltunk be a somogyi írók csoportjának létrejöttéről, helyszűke miatt nem adhattuk közre a Hazafias Népfront megyei elnöksége tagjának, Boros Dezsőnek megnyitó beszédét. Ez alkalomm. al viszont sietix pótoljuk ezt, hi­szen méltán tart számot az irodalom kedvelőinek, ápolóinak érdek­lődésére. Az irodalomtörténeti folyamat azt mutatja, hogy előre meghatározott céllal megindult költői iskolák sem maradtak meg sokáig az előre meg­határozott úton, mert az élet, a min­dig újat hozó élet, maga a valóság kényszerített a módosításra, fejlődés­re. Az író, ha nem tudott fejlődni, kihullott az idő rostáján. Milyen ne­vetséges lett Kazinczy a maga elvei­vel pályája utolsó szakaszán, amikor leghívebb tanítványa is túllépett az elveken, mért volt füle, amellyel meghallotta a jövő dalát, s neki már Petőfi számára kellett egyengetni az utat a nemzeti hagyományokkal. Va­jon nem módosult-e a Petőfi—‘Arany népi elv Arany pályájának második szakaszán? A huszadik század euró­pai költészetének fejlődése pedig azt mutatja, hogy voltak olyan költői iskolák, amelyek csak az elvek meg­fogalmazásáig jutottak el s folyóira­tuknak, amelyben ezt az elvet pub­likálták, már a második száma sem jelent meg. Ugyanakkor viszont a Nyugat csak elindult anélkül, hogy előre megfogalmazta volna a célokai és elveket, s mégis majdnem másfél évtizedig a haladás élvonalában ál­lott s a mindennapok munkájában formálódtak, alakultak az elvek, amelyeket most már a fogalmak rendjével ítéletekbe önthetünk. Mindezek után a kérdést így lehet megfogalmazni: Vannak-e olyan általános alapelvek, amelyek érvé­nyesek minden idők minden irodal­mára nézve? Anélkül, hogy a meta­fizika hínárjába tévednénk, éppen a múlt fényeinek figyelembevételé­vel azt kell mondanunk, hogy van­nak, amelyeket ha figyelmen kívül hagynak az írók, akkor lehetnek ugyarf múló jelenségek, de nem le­hetnek életeket, világokat formáló értékek. Az első ilyen elv, hogy az igazi író maradéktalanul benne él korában, felszívja magába, mint a növény a talajból, korának minden ízét, sóját, problémáit, mindennapjainak vajúdó kérdéseit, állást foglal ezek mellett vagy ezekkel szemben. Az élet, a mindennapok egymásutánja az, amely elindítja az ingereket. Ezek képpé formálódnak mindenkiben, de az íróban úgy, hogy a képek megszí­nesednek, alakot öltenek s újabb in­gerek elindítói lesznek az olvasó- közönségben. Azt jelenti ez, hogy az író nem szakadhat el attól a kortól, amelyben él. Arra kell reagálnia, ami történik, állást kell foglalnia a történésekben s ezt az állásfoglalást kell kifejez­nie. Az már az ő dolga, hogy milyen ké-j pékét, képsorozatokat, meséket hasz­nál fel erre. Katona 600 évvel ezelőtt történt eseménysorban éreztette meg a XIX. század elejének legégetőbb kérdéseit, Tiborccal sírattatta el a napóleoni háborúk utáni jobbágy- keserveket, s Peturral mondatta el a reformok zászlója alá gyülekező ne­mességnek háborgásait, illetve Bánk­kal a nemzet sérelmeit. Viszont Mó­ricz saját kora eseményeivel világí­tott rá a Rokonokban a terhes esz­tendők összes problémáira. Már Shakespeare is arról beszél, hogy a játékszín feladata az volt s az lesz mindörökre, hogy mintegy tükröt tartson kora elé, Stendhal ugyanezt mondja a regényről, hogy az írónak ki kell állnia az országúira tükörrel a kezében s engednie kell, hogy az ott elhaladó élet tükröződjék. Eötvös az irodalom játékszerré való elalja- sodásáiról beszél, ha az írói alkotás elfordul a kor nagy érdekeitől, s Pe­tőfi eldobatja azt a szent fát, amely nem tud mást dalolni, mint a saját fájdalmat, örömet. A világ minden nagy írója Homerostól Aragonig, Ja­nus Pannoniustól Illyés Gyuláig első­sorban saját korának legégetőbb problémáira reagált. Ma, a szocializmus alakulásának, épülésének korszakában élünk, a ma Írója nem menetelhet más­hol, mint a szocializmus zászlója alatt. Talán soha nem volt annyi konflik­tus az emberi lélekben mint ma, vagy pontosabban: ritkán adódik a törté­nelemben olyan konfliktus-terhes £let, mint most, a ma írójának, csak rai ’ ki kell nyújtani a kezét a témákért 5 az emberekben élővé, belső harcok útján életté váló szocializmust kell ábrázolnia. Nem jelenti, mert nem jelentheti azonban az azt, hogy most már csak dicsérő ódat lehet írni a szocialista építésről, ennek az építésnek hősei­ről; azt is, de nemcsak azt, mert nem olcsó ujjongásra és töm jé ne zésre, Adyval szólva »■béres igricek pihen­tető szép énekeire« van szükség, ha­nem a mi életünk teljességét meg­értő, megélő és megjelenítő, a való­ságot minden vonatkozásban vissza­Az igazi irodalom egy néhány ezer év óta az emberi haladást szolgálta és szolgálja. Ez azt jelenti, hogy ma is csak az olyan müveknek van létjo­gosultságuk, amelyek a haladás mél­áit foglalnak állást. Az élet előre megy s nincs felemelőbb feladat, mint ezt az előremenetelt szolgálni. A jövő felé haladó új mellett való ál- ásfoglalás egyben a haladás mellett való kiállást is jelenti. Ha ez az állásfoglalás, a kiállás a fontos, akkor a tartalom és forma örök pőre is eldőlt a tartalom javára. Természetesen nem jelenti ez a for­ma elhanyagolhatóságát, hiszen az írónak is az a célja, hogy a legmeg­felelőbb formát keresse a mondani­valójához. A zörgő eszmecsontváz éppolyan rút, mint a csontnélküli pu- hány. Magas eszmeiségű, tökéletes formára törekvő művek ragadják meg az olvasót, indítják meg érzel­meiket és késztetik állásfoglalásra. Ezek azok a célok, amely felé min­den írónak, írói csoportosulásnak ha­ladnia kell. Közelebb jőve most a mi problé­máinkhoz, a somogyi írócsoport meg­alakulásához, azt hiszem a mi szá­munkra is kötelező érvényű a szo­cializmus építése, a népnek a szolgá­lata. Hogy ki milyen módszerekkel olgozik, ki milyen úton jár, az mel­lékes egészen addig, míg a végső célt nem téveszti el szem elől. Lehetnek köztünk különbségek — minthogy vannak is — világnézeti és egyéb te­kintetben, vitatkozhatunk irodalom- elméleti kérdésekről egymás meg­győzése érdekében, egyről nem vi­tatkozhatunk, ami népünk szolgálatát a jövő építését jelenti. Az írócsoportra szükség van. Az építésnél minden kéz munkája fontos, az apró patakok is táplál­ják a tengert, szükség van minden tehetségre, .s nem abból kell kiindulni, hogy So­mogybán nincs irodalmi élet, hanem abból, hogy van, s fórumot kell te­remteni a meglévő írók számára. Év­századokon át nagy kiugró tehetsé­gek mellett ezer és ezer író szolgál- a írásával a magyar kultúra ügyét. Somogybán is meg kell teremteni a lehetőséget erre a szolgálatra. Igaza volt annak a megállapításinak a vita folyamán, amely megkérdőjelezte, hogy a zalai, békési írócsoport több iagy tehetséget tudna felmutatni, mint mi. Sőt! Fórum kell hát, ahol az író és az írások megjelenjenek, ahol biztosítva van a fejlődés lehetősége a kezdők, indulók számára is. _ Legye­lek a fórumok viták, beszélgetések, bírálatok, a készülő és kész művek bemutatása. A fórum mellett bizo­nyos anyagi alapot is kell teremteni, hogy a munka valamilyen módon ho- noráltassék. A Hazafias Népfront ezekre gon­dolva vállalta, hogy szervezője, istápolója lesz ennek a társulás­nak. f A Somogyi Néplap pedig kész a fő- i rum megteremtésére azzal, hogy két- ^ hetenként irodalmi . mellékletet- ad f az újsághoz, amelyben nyitva lesz az j út az írók és költők számára. Ajen i hetőségek és feltételek megvannak. ^ A többi elsősorban az írók dolga. . f Azt hiszem nem lehet cél, hogy i valamilyen provinciális jelleget ad- » junk a csoportosulásnak és a mun- ( kának. A somogyi táj és íz úgy is j benne van kinek-kimek a gondolko- f zásában, a képeiben. »Az, hogy hol t születik a vers, megérzik már az h ütemén« Janus Pannonius óta. Két ^ dologra kell nagyon ügyelni, az egyik t az, hogy ne essünk sznobizmusba, t hanem a legtökéletesebb barátsággal próbáljuk egymást megérteni, egy­mást támogatni és segíteni. De ne le­gyünk elnézőek a giccsel, fércmun­kák irányában pusztán csak azért, hogy mi is produkáljunk valamit. Ha nincs anyag kéthetenként, akkor ne legyen pielléklet csak hónapon­ként, vagy fordítva. Gyakorlatilag: addig ne induljon meg az első mel­léklet, míg legalább még háromnak az anyaga nincs együtt. Megindulni és megállni rosszabb, mint meg sem indulni, már csak a kárörvendezők és rosszindulatú emberek miatt is. Azt hiszem, eredeti alkotások mel­lett szóbakerülhetnek okkal-móddal fordítások is. Bekerülhetnek a mel­lékletbe kis számban és terjedelem­ben bizonyos irodalompolitikai írá­sok is, esetleg könyvismertetések a ma élő írók megjelenő műveiről, hi­szen a ma irodalmának is megvan­nak már a korszakot jelentő írói és írói alkotásai. Somogy a múltban arról volt híres, hogy nem adott helyet a költő és köl­tészet számára. Csokonait elkergette. Berzsenyit elnémította, József Attilát a vonat kerekei alá dobta, Takács Gyulát nem értékelte. Reméljük, hogy a varázslat megszűnt ezen a tá­jon is, s a mi Jós gyönyörű pátriánk új Helikon lesz. _____ F elújítják a kataszteri térképeket A kormány eleget téve a paraszt­ság óhajának, július végén törvény- erejű rendeletet adott ki arról, hogy a földnyilvántartások rendezését a kataszteri térképek felújítása útján meg kell gyorsítani, s ebbe a mun­kába be kell vonni az állami föld­mérési és térképészeti hivatal szer­vein kívül álló egyéb földmérési szerveket is. A rendelet megjelenése óta rend- kivü1 meggyorsult a kataszteri tér­képek elkészítésének, illetve felújí­tásának munkája. Augusztusban az állami földmérési és térképészeti hi­vatal már korábbi előkészítő mán­iája alapján 17 község határában mintegy 95 090 holdon kezdték meg a kataszteri térképek elkészítését, illetve felújítását. Rövidesen újabb 61 község határában indul meg a térképezés. Jövő év első felében to­vábbi 72 község kerül sorra, így 1958 közepéig több mint 800 000 hol­don rendezik a kataszteri térképek sokat. az alkotmány biztosítja... Az 1650—1700-as években még török martalócok gyújtogattak, ra­boltak, garázdálkodtak a Dráva déli vonalán túl. A Balkánon rettegés volt az élet, amikor a mai Zágráb környékéről felkerekedett néhány megmaradt zagorác család, biztonságosabb életet, hazát keresni. így tartja a szájhagyomány és ezt erősítgeti a lakócsai Fucskár György, amikor Lakócsa és a szomszédos délszláv községek keletkezéséről fag­gatjuk. — Bennünket is érdekeitek ezek a dolgok. Sok idő eltelt, míg sikerült megtudnunk, hogy a mai Lakócsára három négy család tele­pült először, a Hajós, Vertkovci és Fucskár családok. Ezeknek utódai­ból lettek aztán a községalapitók. Azt még nem sikerült megtudni, hogy mikor kapta községünk a nevét. Sok valószínűséget tulajdoníthatunk a délszláv lakosú községek eredetéről szóló szájhagyománynak. Itt, közvetlenül a Dráva partján, a síksággá szelídült vidéken egycsokorban, egymáshoz közel nyolc olyan község helyezkedik el, mint Potony, Szentborbás, Drávakeresz- túr, Tótújfalu, Drávasztára és Felsőszentmárton. Lakóinak kilencven­öt, kilencvennyolc százaléka délszláv anyanyelvű. Viszont ide gyöke­reztek, ezt a földet vallják hazájuknak. Nemcsak szavakkal. Hiszen, ha visszaemlékezünk a disszidálások időszakára, amikor a hamis pro­pagandával elbolondított ezrek könnyedén hagyták el hazájukat és in­dultak felcserélni újért, akkor a délszlávok tettel tettek tanúbizony­ságot amellett, hogy szülőföldjüknek érzik és tudják a magyar haza földjét, olyan szép tanújelét adták hazafiságuíknak, ami példa még előttünk is. Itt maradtak az ellenforradalomtól feldúlt országban, bíz­va a párt és a forradalmi munkás-paraszt kormány vezető erejében. És nem csalatkoztak. — Nem, nem. Innen Lakácsáról. — amire büszkék is vagyunk —, nem disszidált senki. Még csak nem is tudok olyat, akinek eszébe ju­tott volna, pedig megszenvedtük mi is az 1949—1953. években a kita­lált vádak alapján folytatott üldöztetést. A kormány elégtételt adott mindazoknak, akik oktalanul szenvedtek. Tehát, akiknek volt ereje bízni a jövőben, a kibontakozásban, nem csalódott. Az alkotmány biz­tosítja számunkra az állampolgári jogokat, az anyanyelven való isko­lai oktatást, a becsületes építő munka jogát. — Hallottuk, hogy a közelmúltban megjelent Narodne Novina cí­men egy délszláv nyelvű hetilap. Milyen az olvasottsága e lapnak? — Örömmel vettük kézbe, mint egy új tanújelét annak, hogy kor­mányunk egészséges nemzetiségi politikára törekszik. De van egy baj, amin a kormány jószándéka sem tud segíteni. __ 9 9? — Bizony az öregebbeknek már nehezen megy, vagy sehogyan sem az irodalmi nyelv olvasása. — Van a községben anyanyelvi oktatás? — Van, a fiatalok majd nem is mondhatnak ilyenféle panaszt. Mi már csak megmaradunk a magyar nyelvű újságoknál, a Népsza­badságnál, persze járatjuk a Narodne Novinét is. Azért mindig akad, aki el tudja olvasni. — A nyolc nemzetiségi község közül melyik őrizte meg leginkább a nemzeti sajátosságokat? — Felsőszentmárton, ahol a lakosság 98 százaléka délszláv. Ott még őrzik a legrégibb szokásokat is, a nyelvet és ott még tudják az ősi dalokat, táncokat is. — És itt Lakócsán? Hiszen van egy népi együttesük, ami szépen dolgozik! — Hót azért itt is vigyázunk arra, ami hagyomány, csak itt már nehezebben megy. Meg hát nem is az a fontos. Az a fontos, hogy az országos problémákat, örömöket és gondokat bizalommal megoszthat­ja velünk a kormány, hogy békével és emberséggel élhetünk, dolgoz­hatunk. Valóban ez a fontos. — Li — AMÍG a malom pihi Malomvezető Somogy- váron Tóth István elv­társ. Tagja a járás mun­kásőrségének. A községi pártszervezetnek 1953 óta egyfolytában veze­tője. A községi malomban, munkahelyén keressük, de éppen ebédidő van, s így a malomtól nem messze lévő lakásán ta­láljuk. Itt beszélgetünk az alacsony, szőke, energikus emberrel So- mogyvár problémáiról, a pártszervezet .eredmé­nyeiről, hibáiról... — Készületlenül éne az ellenforradalom a községet — kezdi Tóth elvtárs. Mégis a kommu­nisták az utolsó pillana­tig bíztak, készültek ar­ra, hogy nem adják ol­csón életüket. Egészen október 30-ig összegyűl­tek néhányon a lakáso­mon, beszélgettünk ar­ról, mit kellene tenni. Volt olyan eset, amikor 15 elvtárs is szorongott a konyhában... De az­tán nehéz idők követ­keztek a kommunisták­ra. A községi csúcspárt­szervezet titkárát elza­varták a faluból. Levál­tották a tanács elnökét, egyszerű párttagokat is kiüldöztek a lakásukból. Nem volt könnyű ezek­ben a napokban kom­munistának lenni... — Az ellenforradalom leverése után a párt új­jászervezésének problé­mái jelentettek nagy feladatot. Helyre kellett állítani a megingott bi­zalmat, néhány elvtárs kivételével szinte egyen­ként kellett megnyerni a volt MDP tagokat. Közös beszélgetéseket is tartottunk az MSZMP céljairól, de egyenként is beszélgetttünk az elv­társakkal. Január első felében 32 taggal meg­alakult a községi párt­szervezet. Azóta két elv­társat vettünk fel, Így 34-re emelkedett a tag­létszám ... — Hibákat is követ­tünk el — ismeri el Tőth elvtárs. — Felkerestük ugyan a volt MDP-ta- gokat, de aki akkor nem akart belépni, mondván, hogy »-még egy kicsit vár«, annak többet feléje sem men­tünk. Az a helytelen elv terjedt el a község kom­munistái között, hogy »nem megyünk senki után, találja meg min­denki az idevezető utat!« Ennek következ­ménye az, hogy van egynéhány olyan volt MDP-tag, aki nem kér­te átigazolását, de akit szívesen látnánk so­rainkban. Ezek az elv­társak ma még csak várakoznak, tétlenül szemlélik az eseménye­ket. Változtatunk ezen, felkeressük őket, s aki érdemes arra, bevonunk sorainkba. — Hosszú ideig aka­dályozta az eredményes munkát a párt és a köz­ség vezetői elleni intri­ka. Taggyűlésen vetet­tünk ennek véget. Fel­hívtuk a kommunisták figyelmét, hogy ne le­gyenek vádaskodó!c. Ez­zel sikerült is az intri­kának véget vetni... Amikor megalakult a pártszervezet a termelő- szövetkezet kommunis­tái is a községi part­szervezetbe léptek be. Az akkori idők szüksé­gessé tették az erők ösz- szefogását. Ma már más a helyzet, A termelőszö­vetkezet sajátos problé­mái megkövetelik, hogy külön pártszervezetük legyen. Ezért 6 taggal külön válnak a községi pártszervezettől. Persze úgy, ahogy eddig, ez­után is segítséget nyúj­tunk munkájukhoz. Kö­zös vezetőségi üléseket, taggyűléseket és pártna­pokat fogunk majd tar­tani. .. — Fontos feladatunk­nak tartottuk a tö­megszervezetek munká­jának beindítását. Se­gítettünk a KISZ meg- ailaikulásában és segí­tünk munkájában is. Részt veszünk a veze­tőségi üléseken, KISZ- taggyűléseken és a KISZ-problémáiti a pártszervezet taggyűlé­sén is megtárgyaljuk. De nemcsak a K1SZ- szervezettel törődünk. Ma tartunk pártvezető­ségi ülést, ahol meg­tárgyaljuk a Nőtanács létrehozását, a Hazafias Népfront átszervezését és a KISZ további fel­adatait. — Megszerveztük a pártoktatást is. 17 elv­társ jelentkezett párt­oktatásra. Ez nem sok, de szervezetünkben van egynéhány olyan idő­sebb elvtárs, akik már a pártmunkában, a pártoktatásban idős koruk miatt nem vesz­nek részt. Ezeket az elvtársakat sem mellőz­zük. Felkeressük őket lakásukon és beszél­getünk Velük az illega­litásban végzett párt­munkáról, tapasztala­taikról. Nagy segítséget nyújtanak ők is mun­kánkhoz. — A községben a pártszervezetnek van tekintélye. A falu la­kói különböző prob­lémákkal kerésik fel a pártvezetőséget. Ezt azáltal tudtuk elérni, hogy a pártvezetőség minden tagja részt- vesz a munkában. Ke­rekes, Juhász, Békeffi, Torma, Gresa, Fuller elvtársak valamennyien sokat tettek a párt tekintélyének megszi­lárdítása érdekében. Most azon vagyunk, hogy valamennyi tö­megszervezet úgy dol­gozzon, mint ahogy dol­gozik a KISZ, s a párt- szervezet minden kom­munistája kivegye ré­szét a párt feladatainak végrehajtásából. Beszéd közben fi­gyelem az alacsony, energikus embert. Sze­méből látom, hogy sza­vai nem csupán el­képzelések, tervek lesz­nek, . hanem valóság lesz belőlük. S hogy ez így fog történni, erre biztosíték eddigi ered­ményeik, amit a párt erősítése, az emberek megnyerése érdeke o n végeztek. Így 'dolgozik Somogyváron Tóth Ist­ván elvtárs, a községi pártszervezet titkára, így dolgozik a többi kommunista is. Ezért van, hogy Somoavvá- ron egészséges KI sz­élet alakult ki, jól dol­gozik a helyi tanács, s lassan életre térnek a többi tömegszervezetek is. És ezért van az, hogy a fonyódi járási pártbizottság a leg­jobbak között tartja nyilván a somogyvári alapszervezetet. SZALAI LÁSZLÓ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom