Somogyi Néplap, 1957. október (14. évfolyam, 229-255. szám)

1957-10-13 / 240. szám

Vasárnap, 1951. október 13. SOMOGYI NÉPLAP Ä Három termelőszövetkezet útja Péntek délután fél ötöt mutat az ara. Zárva volt a kiskorpádi ta- nácsház ajtaja. Zörgetünk, mély csend a felelet. Tán otthon talál­juk a volt elnököt t— reményke­dünk. t— Nem jött 1még ihaza — hangzik a válasz a lakásán. — Az imént láttam a tanács titkárnőjét a hivatalnál — erősgeti egy járó­kelő. Gyerünk hát ismét a tanács­házhoz. Meddő kísérlet bejutni az előszobába is. Egyik újságíró kör­be járja az épületet. A lefüggöny- zőtt ablakon át kopogás zaja jut el dobhártyájáig. Jól hallhatóan ujjaival rezgésbe hozza az üveg­táblát, s utána viisszajön a bejá­rathoz. Ott időzünk egy keveset hármasban: Kissné elvtársnő, helyi párttitkár, meg a két újságíró. Né­mán mered ránk a zárt ajtó. Türelmünk fogytán, így újTa az utca felőli ablakokhoz irányítjuk lépteinket. Most már hat fül ér­zékeli a benti zörejt. — Miért nem nyitják ki az ajtót? — kérdi egyi­künk. Felelet helyett Nemes János megindul az ajtó felé. Végre a küszöböt kifelé átlépi a volt elnök. Válaszképpen tud­tunkra adja: azért zárkózott be, mert bizalmas feljegyzést készít, s nem szeretné, ha bárki is meg­zavarná e munkája közben. Egy perc sem telik belé, máris új érvet mond: rosszul érzi magát a menyasszonya, Matán Margit ta­nácstitkárnő, s 6 ápolgatja — zárt ajtók mögött. Nem firtatjuk tovább a dolgot, hanem előhozakodunk jö­vetelünk céljával, de idekint, mert egyetlen befelé invitáló szót sem kapunk. Ama bizonyos csirkevavrikás his­tória keletkezése kifürkészésének. éhe vezetett ide bennünket. Az elmúlt vasárnap elmarasztaló soro­kat írtunk Nem-’s János, volt ta­nácselnök tevékenységéről, Kedden Kissné elvtársnő bejött a járási pártbizottságra, s ott szörnyűlköd- ve mondta el: azért íródott ilyen cikk. mert Nemes egyik feljelentő­jénél, Tóth Ferencnél csirkepapri­kással traktálták az újságírókat. Nem, 6 nem látta a »lakmározást« «- tJemestől és menyasszonyától) hallotta. Most ugyanezt szemébe mondja Nemes Jánosnak, aki nem is áll el a sültcsirkézéstől. Hozzá­teszi, hogy hiteles szemtanúktól szerezte értesülését. Ám egyetlen embert sem hajlandó megnevezni »szavahihető informátorai« közül. Ezt ne is kívánja tőle senki, még a bíróság se, ha netán ott keresné­nek elégtételt az újságírók. Tölti Gábor, Karancz József. Molnár Gyula és Tóthék a meg­mondhatói annak, hogy sületilen kitalálás a sültcsirke tálalás. Ök mindannyian jó étvágyat kívántak lapunk két munkatársának a ma­gukkal hozott hazaihoz. Azóta megbizonyosodhatott volna efelől Nemes János is. Ám nem ezt tet­te, hanem — szűk körben ugyan, de terjesztette a vélt (megveszte- getés eme formájának hírét. Pénte­ken Nemes János nem nyilatkozott a hírverők személyét illetően, így Mem sikerült a hírlánc szemeit sorra vennünk. Feltételezésekbe vi­szont nem bocsátkozunk, de any- nyit határozottan megmondunk: a csirkepaprikás-ügy felköltése pró­bálkozás volt lapunk hitelének le­járatására. Érdekünk és kötelessé­günk is, hogy ráirányítsuk az igazság fényét erre a sötét kísérlet­re. * ** Személyes beszélgetésünk szerte­ágazó kérdéseket ölelt fel. Ezen a helyen cisak néhány résziette mutathatunk rá. Nemes János el­mondta: nem indít pert az újság­írók ellen. Volt annak a cikknek több helyes megállapítása is, de — szerinte — túlzásokat is tartalma­zott. A lap munkatársai az ügy le­zártakor belátják majd, hogy té­vesen bírálták őt. Igaza bebizonyo­sodik, hiszen csütörtökön kintjárt a bírósági szakértő a faügyben, s reá názve kedvezd .tapaszta.'xtto- kui szerzett. Pénteken pedig a járási pártfegyelmi bizottság nem részesítette pártbüntetésben. Ez az érem egyik oldala. De hallgattas- sék meg a másik fél is. A járási pártbizottsági elvtársak véleményét így lehet szavakba ön­teni: Nemes János viselt dolgait folyamatosan vizsgálják a bűn­üldöző szervek. Ha a végső nyomo­zati eredmény Nemes bűnösségét állapítja meg, akkor azon nyomban elnyeri pártbüntetését. Oltványi József erdőmérnök, bí­rósági szakértő, lapunknak az alábbi felvilágosítást adta: »Csü­törtökön a helyszínen megvizsgál­tam a kiskorpádi fakitermelést, több helyi ember és Nemes János részvételével. A legeltetési bizott­ság és a magánosok fakitermelésé­nek elbírálása nem tartozott fel­adataim közé. Csupán azt néztem, hogy az állami tartalékföldeken és azok szegélyén, utak mentén, a kastélyparkban és az állami gazda­ság birtokán mennyi fát termeltek ki. Hangsúlyozom, hogy e fák ki­termelésére semmiféle engedélyt nem tudott felmutatni Nemes Já­nos, hiszen a járási tanácstól nem kapott ilyen okmányt. Hitelt ér­demlően megállapítottam, hogy Ne­mes irányításával történt az em­lített helyeken a fakitermelés. Erre vall az a tény is, hogy Nemes min­denütt pontosan meg tudta mutat­ni, hogy mennyi fát vágtak ki. Néha azonban igyekezett tájéko­zatlanságot színlelni, ám a jelen­levő derék helyi emberek szavai nyomán mégiscsak emlékezett. Az adatokat felvettem, azok feldolgo­zása egyik legközelébbi teendőm, így a végeredményt még nem tudom közölni, de a tények alapján nyu­godt lelkiismerettel állítom: Ne­mes János irányításával mintegy háromszáz élő fát termeltek ki en­gedély nélkül. Mint felebarátszere­tő, de nem bűnpártoló ember, őszintén sajnálom, hogy Nemes Já­nosról — akit korábban nem is­mertem — ilyen bírósági szakvéle­ményt kell adnom, mely alapjául szolgál '. méltó felelősségre vo­násának.-« Olyan nagy erejük van e sza­vaknak, hogy az újságíró szükség­telennek tartja azok kommentálá­sát. Ez a címe a Megyei Pártbizott­ság és a Megyei Tanács kiadásában közrebocsátott, majdnem két tucat­nyi lapterjedelmű íüzetecskének. Kik írtált, kinek és miről, megtud­juk, ha belelapozgatunk a kicsiny könyvecskébe. »A barcsi Vörös Csillag Tsz éle­téből« című első rész írója Losonczi Pál Kossuth-díjas elnök, a szövet­kezet legjobb ismerője. A szövetke­zetről szóló leírását a tavaly októberi ellenforradalmi események hatásánál kezdi. Bizony, elkesere­dett harc dúlt heteken, hónapokon át itt is a szövetkezés hívei és el­lenségei között. Az útpróbálgatésokról és a továb­biakban arról ír, hogy nekik is me­net közben kellett megteremteniök a nagyüzemi gazdálkodást, s nevel­ni az embereket. S amit tettek, el­értek, arról mindennél ékesszólób- ban tanúskodnak az eredmények. 5 év alatt 73 szövetkezeti családjuk vásárolt házat, az öregek öregségi járadékot, a nősülendők házassági segélyt kaptak. Két napközi ottho­nuk szák gyermeknek ad helyet, sa­ját fürdőjük van. Csupán a tagok­ról Maló eme szociális gondoskodás évenként 250 ezer forintot emésztett fel. Szövetkezeti gaz­dálkodás nélkül fejlett, gépesített mezőgazdaságot, jómódú parasztsá­got teremteni, elképzelhetetlen ... Minden szövetkezeti tagnak joga van messzehangzóan hirdetni a nagyüzemben elért eredményeket. A kérdés: »hogyan« csináljuk azt meg? Természetesen nem úgy, hogy visszahívjuk a grófokat és újból cselédeik leszünk. A fő mód a pél­damutatás. Nem kell példákért messze menni. Nálunk, Somogybán is voltak jó szövetkezetek, márpe­dig ez azt jelenti, hogy lehetett vol­na mindannyi jó. Hogy voltak gyen­ge szövetkezetek is, ennek oka ab­ban keresendő, hogy nem használ­ták ki mindenütt a lehetőségeket. A szuloki Kossuth Tsz-nek semmivel sem volt jobb a földje, mint az ott működő Sallai Tsz-nek. Mégis az előbbi 100 forinton felül osztott 1— 1 munkaegységre, míg a Sallai Tsz- ben nyomorogtak a tagok. Az ősszel aztán egyiket a rossz munka, a má­sikat meg a nagy vagyon vitte széj­jel. A továbbiakban Losonczi elvtárs számokkal, példákkal igazolja, hogy az átszervezés és a mezőgazdasági termelés fejlesztése együttesen meg­oldható, helyes célkitűzés. A múltba vezeti vissza az olvasót egyszerű szavú, hihető emlékezései­vel Szöli ősi Ferenc, a répáspusztai Első Ötéves Terv Tsz elnöke. A puszta lakói a felszabadulás előtt herceg Eszterházi Pál cselédei vol­tak. Ma tsz-tagok. Az évi kommen- cióért hajnali két órától teljes be- sötétedésig kellett dolgozni. Minden tíz emberre jutott egy hajcsár. A pusztán tilos volt az újságolvasás, az iskolás gyermekeket második osztálytól felfelé munkára kötelez­ték. Mindennapos volt a cselédek verése, a botozás. Jaj volt annak, aki igaza tudatában egy szót is visz- sza mert szólni, azzal a csendőrök »tárgyaltak«. Az asszonyok 40 fil­léres napszámért kapálhattak a her­ceg földjén. Vajon hányán ismernek rá Szöllősi elvtárs, az egykori cse­lédember szavaiból a hányt-vetett, nyomorúságos világra. Nem feles­leges a visszaemlékezés éppen egy ilyen ellenforradalmi felkelés után, mint amilyen nálunk tavaly októ­berben kirobbant. A régi pusztai si­várság helyén új élet épült, a ré­páspusztai hajdani cselédek meg­találták boldogulásuk útját — erről szól a további rész. / Nem mondanak le a kilépettekről, a kívülállók megnyeréséről — erről példázódik többek között Walter Imre, a ráksi Uj Élet elnöke. — Hát tudja, én megmondom ma­gának, hogy a tsz-ben jobb volt, mert most sokat kell dolgozni, tán többet, mint a tsz-ben, de közel sincs annyi jövedelmünk — így tett vallomást neki az őszön kilépett Fonai Pálné. Majd Walter elvtárs ezt írja: »Kell 'beszélgetnünk egykori tag­társainkkal, hogy megkönnyítsük számukra a visszatérést. Sokat ví­vódnak ezek az emberek önmaguk­ban, röstellkednek, miért tudtak ilyen könnyelműek lenni. A legne­hezebb dolog számukra, hogy most ők jöjjenek hozzánk. A meglévő tagságnak kötelessége, hogy segít­se, bátorítsa ezeket az eltévedt tag­társakat«. Szép beszéd, bizony a ráksi Uj Élet tagjai magukénak érzik a ki­lépettek gondját. „Méltó" fogadtatás I gen tisztelt Belkereskedelmi Minisztérium, Me­gyei Tanács Kereskedelmi Osztálya és MÉSZÖV Vieudéglátóipaaii Osztálya munka társaiból összetevő­dő bizottság! Ne vegyék szerénytelen alkalmatlanko­dásnak, hogy így, nyílt levélben, több mint tizenkét- eaer olvasónk előtt, köszöntjük Önöket abból az alka­lomból, hogy október 13-tól megkezdik áldásosnak vélt ellenőrző tevékenységüket a marcali járás föld- mfivesszövetkezeti vendéglátóipari egységeiben. Leg­jobb tudomásunk szerint, tárt karokkal várják önö­ket kivétel nélkül mindenütt, megjelenésük sehol sem fog meglepetést okozni, sőt. És talán éppen ezárt a »sőt«-ért hadd oszlassuk el vérmes reményeiket: nehéz, rendkívül nehéz dolguk lesz, ha nem akarnak üres aktatáskákkal visszatérni kiküldőikhez. Nem vagyunk babonásak, d? annyit el­árulhatunk, hogy a 13-as és az azt követó napok sze­rencse nélkül járnak számúikra. Hiányosságot aligha találnak útjukon. Mert az FJK leleményes vezetői gondoskodtak ezeknek útból való elsöpréséről. Hat napra, az ellenőrzés idejére. Nem hisszük, hogy erről majd szót ejtenek önök­nek munkájuk megkezdése előtt, éppen ezért megkí­mélve a bizottság tagjait az esetleges bonyodalmak­tól, hadd tárjunk elébük egy sokszorosított levelet, amely »Szigorúan bizalmas« fejléccel 1100/1957. szám alatt futott ki Marcaliból október 9-én minden »Föld­művesszövetkezet lg. Elnökének, Székhelyén«, a szél­rózsa minden irányába. A levél aláírói: Szabó And­rás FJK elnök és Zákányi Ferenc kiskereskedelmi fő­előadó beharangozták a várható ellenőrzést. Sőt, imigyen szól a levél: »Felhívjuk elnök elvtárs figyel­mét, hogy a fent közölt időben a vendéglátóipari egy­ségeket fokozottabban (!!) tartsák rendben.« (Máskor nem fontos?) Azt sem kell találgatniok a szövetkeze­teknek, hogy mit fognak ellenőrizni. A levél pontosan tedtukra adja ezt is: ».. .a tisztaság (boltban és pin­céiben), egészségvédelem és választékos italféleség tar­tás stb.« Szóval biztosíthatjuk a járás lakosságát, hogy a következő héten nem lesz hiányuk semmiféle italban. Ám a következő hétre már nem garantálhatjuk ugyan­ezt, hiszen akkora nem jelezték ellenőrzést. A sze­gény pestiek, meg kaposváriak a hét végeztével vi­hetik a hírt: »A marcali járásban minden rendben, a vezetők minden dicséretet megérdemelnek.« Mert ki is mondja a levél ezt a szent célt eképpen: »Elnök elvtárs, azonnal hívja fel az egységvezetők figyelmét a fent közöltekre, mert nem szeretnénk (meghisszük azt), hogy járásunk területén az ellenőrző brigád hiányos­ságokat állapítson meg«. Ez az, itt van a kutya el­ásva. Tehát, hogy hibákat ne találjon a fránya bi­zottság. Kössük be a szemét, hiszen egy hét múlva úgy is magunkra maradunk. Sőt, menjünk tovább, riadót fúj a levlél más vonalon: »Ugyancsak a kiske­reskedelmi egységek területén is hasonló brigád fog még e hó folyamán ellenőrzést tartani. Ennélfogva a boitvesetőket is figyelmeztetni kell a bolt és a rak­tári rend fokozottabb betartására, az árcédulák ki­rakására, stb.« Ez aztán hatásos felkészülés az ellen­őrzésre. nemde? p'zefcet ajánljuk figyelmébe a csakhamar Mar- califoa érkező bizottságnak. Reméljük, nem di­csérik meg tettükért az FJK fentnevezett két veze­tőjét, s megkérdik tőlük »'bizalmasan«, mit értenek ők elten őrzésen és a népvagyon védelmén? (Varga) Az agronómus tanácsa A burgonya betakarításáról és téli tárolásáról A burgonyatermelők már régen megfigyelték, hogy a burgonyájuk pár évi termelés után leromlott, a terméshozam kisebb lett, a betegségekkel szembeni ellenállóképessége csökkent. Azt mondták, hogy a burgonya elöregedett. A burgonya biztonságos ter­melésében lényeges változás akkor következett be, amikor az állam lehetővé tette a minőségi ttetőbur- gonya akció megszervezését.. Ahol az utóbbi években minőségi vetöbungonya-csere n©m történt, ott igen sok esetben a tenyészidő alatt uralkodó szélsőséges idő­járás a betegségekkel szembeni ellenállóképességet csökkentette, ami végső soron a burgonyatermés kedve­zőtlen alakulásában nyilvánult meg. Nagyon sok az el nem tartható burgonya, mert a tenyészidőnek abban az időszakában, amikor már a gumókötés meg­történt és előrehaladott fejlődési fokot ért el, a rend­kívüli esőzések hatására újból fejlődésnek indult. Az újfejlődiásű burgonyagumók már nem értek be, ép­pen ezért a megfelelő, gondos válogatást kell a bur­gonya betakarításánál elvégezni. Mivel a megye va­lamennyi területén a burgonya leromlott, a vetési célra alkalmatlan, engedélyeztük nemcsak a siófoki és mar­cali járásokban, hanem mindenütt, ahol erre szük­ség van, a minőségi vetóburgocnya akció kiterjeszté­sét. A vetőburgonya cseréjére vonatkozóan a községi gazdasági felügyelők a szükséges felvilágosítást meg­adják. A termelők igényeiket a fajta megjelölésével sürgősen jelentsék be a községi gazdasági felügyelőknél. Most, a burgonyaszedés időszakában állapítható meg legjobban, hogy a . burgonyák egy része nem egészséges, feltétlenül kicserélésre szorul. Az egész­séges burgonyánál is nagy gondot kell fordítani a megfelelő vetógumó kiválogatására, mert burgonya- termelésünk hozamainak fokozása csak a jó fajta, a betegségekkel szemben ellenálló vetőgumóval oldható meg. A termelők által termelt, vagy a minőségi vető­burgonya akcióban átvett burgonya téli tárolására igen nagy gondot kell fordítani. A burgonyát keskeny, egy méternél nem szélesebb prizmákba kell összerak­ni és vastag szalmatakiaróval lefediná. A vastagon szal- mázott prizmát csak akkor kell leföldelni, ha a hő­mérséklet erősen lehűlt és megközelíti a fagypont- körüli hőmérsékletet. Minél jobban lehűlt a prizma, annál kedvezőbb lesz a burgonya eltartása. Igen sok károsodás érheti a termelőt, ha korán leföldeli a bur­gonyaprizmát és ha nem megfelelő, száraz szalmát földel le. A prizmák 15—20 méternél hosszabbak ne legyenek, a szalmaréteg vastagsága 50—CO cm legyen; Az első földtakarót 20—25 cm vastagságú földréteggel biztosítsuk, majd amikor a külső hőmérséklet tartó­san 4—5 fokra süllyed, a földréteget 40 cm-re vasta- gítjiuk. A későbbiek folyamán többször ellenőrizni kell a prizma hőmérsékletét és amennyiben a belső hőmérséklet f)—7 C fok fölé emelkedik, a prizma szellőztetését, illetve hűtését azonnal meg kell kezde­ni. Ha a prizma tárolásánál gondosan járunk el, ak­kor kiküszöbölhetjük azokat a veszteségeket, ame­lyek évről évre nagyon sok termelőnél a helytelen tárolás következtében több esetben bekövetkeztek. MOLNÁR IMP1' A KISKORPADI SULTCSIRKE-LEGENDA ES EGYEBEK Vasárnapi sport-jegyzetek Érdekes szám/etést csinált a miit va­sárnap a Szigetvári Zrínyi — Nagyatádi Kinizsi labdarúgó mérkőzésen tudósi*- tónk, Horváth Miklós. A mindvégig ér­dekes és izgalmas mérkőzésen mint is­meretes, a nagyatádiak győztek 4:1 arányban. Maga a mérkőzés képe nem ezt engedte volna sejtetni. A játékidő nagyobbik részében ugyanis ^ sziget­vári csapat támadott. Jelzi ezt, hogy a 90 perc alatt a szigetvári támadósor 24 ízben lett kapura, míg a nagyatádi ötös­fogat 11 ízben célozta meg a szigetvá­riak kapuját. Ez a lőtáblázat is mutatja, hogy nincs egészen igaza azoknak a szurkolóknak, akik azt mondják, mind­egy, hogy miképpen, hogyan, csak lője­nek a csatárok. Idézzük végül az egyik nagyatádi szurkolót is, aki a mérkőzés végén ekként nyilatkozott: — Még az a szerencse, hogy a labdarúgást a gólok döntik el, s nem pontozás alapján érté­kelik a mérkőzéseket. — A 24:11 alapján érthető is c sportbaráitunk megnyilat­kozása. * * * Két héttel forgatjuk vissza az idő kerekét, a Gyékényesen lejátszott Gyé- kényes—Siófok labdarúqó mérkőzésre. Utólag szereztünk értesülést, hogy mi­lyen érdekes, eléggé ritka esetnek le­hettek szemtanúi a gyékényesi nézők. Különös, fu^c^n módon született meg ugyanis a siófokiak gólja. Tóth, a sió­foki középcsatár elhúzta a labdát a föl­dön fekvő kapus mellett és senkitől sem zavarva, nyugodtan lőtt kapura. A lab­et^ lassan ;<a ' fe-k már-már elérte a gólvonalat, amikor beugrott az egyik gyékényesi néző és kivágta a lab­dát a mezőnybe. A siófokiak szerencsé­iére Tóth azonban újra elcsípte a gyé­kényesi »negyedik hátvéd« rosszul si­került felszabadító rúgását, s most már védhetetlenül lőtt a hálóba. A gól tehát mégis megszületett. Érdekesen alakult volna viszont a labdarúgó döntvények értelmében a mérkőzés az esetben, ha a néző történetesen úgy rúgja meg a labdát, hogy azt Tóth nem éri el s nem jutott volna hálóba a labda. Ez esetben ugyanis a játékvezető nem ítélhetett vol­na gólt, mint azt a korábbi szabályok kimondották, hanem játékvezetői labdá­val kellett volna a labdát újból játékba hozni. Ugye, kedves játékvezető-jelölt sport­társak, nem szabad megsértődni, ha a vizsgákon némelykor olyan furcsa, és szinte valószínűtlennek tűnő esetek el­bírálására kérik fel önöket. Mert lám- lám, milyen furcsa esetek megtörténnek itt nálunk, Somogybán is. * * * Nagy a bánatuk a KMTE-vezetőknek. Pénteken egy órán belül három távira­tot hozott a posta. Kettőt Szombathely­ről, egyet Budapestről az MLSZ-től, kö­zölve, hogy elmarad a Szombathelyi Pamut —KMTE mérkőzés, mert a szom­bathelyi csapat játékosait ágynak dön­tötte az ázsiai influenza. Androsits Im­re, a KMTE elnöke kezdetben nem hagy­ta ennyiben a dolgot. Megkereste tele­fonon áz MLSZ-t, sőt Hegyi Gyula elv­társat is. Az MLSZ korábbi határozatán azonban változtatni nem tudott, mert mint legfőbb sportvezetőink mondották, az aztán valóban vis major, hogy egy csapat nyolc-tíz játékosát ledönti a lá­báról ez a cseppet sem veszélyes, de végeredményben igen kellemetlen jár­vány. Az igazat megvallva, azért a KMTE-vezetők egyik szeme sír, a másik nevet. Sír azért, mert most még kelle­mes, jó idők járnak, amikor öröm fo­cizni, s bizony bosszantó, hogy a mér­kőzést esetleg majd olyankor kel! hét- közben lejátszani, amikor korántsem lesz ilyen kedvező az idő. Nevet vi­szont azért, mert a sérüléséből felépülő Tiszagáti meg Szvath az elkövetkezendő egy hét alatt majd csak formába Jön­nek. S talán egy későbbi időpontban a KMTE nagyobb eséllyel áll rajthoz Szombathelyen, mint most indult volna. * * * Megnövekedett a nagyatádiak önbi­zalma a múlt vasárnapi szép győzelem nyomán. Ez érthető is. Szigetvárnak jó híre van délnyugaton a labdarúgó ber­kekben. hisz mást ne mondjunk, a szi­getváriak ez évben kétszer győzték le az NB li-es KMTE-t, s Kaposvárott is megszorongatták a Kinizsi csapatát. Igaz, hogy a győzelemben része van a szerencsének is, de az is bizonyos, hogy a *zér> siker egyik döntő tényezője az volt, hogy a korábban kitört palotafor­radalom teljesen a múltó már. Megol­dódtak a vitás nézeteltérések, s mint a rossz nyelvek mondják, talán rövidesen csatasorba áll még Kanizsai Gyula i$, akinek lelkesedésére és góllövő tudásá­ra azért még szükség van a csapatban. * * * Több ízben szóltunk már arról, hogy némelyik labdarúgónk nem tud a szá­jára vigvázni a pályán a küzdelem he­vében. E héten nem is bajnoki mérkő­zésen, hanem egy hétközi edzésen har­sogott a pálya a cukorgyári gödörben a különböző, nem éppen épületes kife­jezésektől. Mózsi, akinek az utóbbi he­tekben bizony nem megy a játék, úgy vélte, hogy Javít csapata helyzetén, ha ő jól megmondogat a játékvezetőnek. Fábián Győző, akit a hirtelen nyélbe­ütött KMTE —K. Kinizsi mérkőzés veze­tésére felkértek, megunta Mózsi becs­mérlő szavait, mondván, miért köteles ő eltűrni egy szertelen fiatalember trá­gárságait. Fábián különös megoldást választott: otthagyta a játékteret, s át­adta a sípot Zábórszky edzőnek. Megmondjuk őszintén, nem értettünk egye Fábián sporttárssal. Nem nekiv> ha­nem Mózsinak kellett volna lemennie a pályáról. Persze, Zábórszky edző is iriegoldhatta volna a helyzetet, ha ezen az edzemérkőzésen mondjuk lehívja a pályáról Mózsit. Ez esetben talán a szertelen labdarúgó is rájött volna, hogy ő a hibás, s nem a játékvezető. TTVl Születőben a KISZ-induló A Kommunista Ifjúsági Szövetség nemrégiben meghívásos pályázatot hirdetett 12 költő részvételével a KISZ induló megalkotására. A pá­lyázat határideje a napokban járt le, s a beérkezett munkák azt ígé­rik: hamarosan megszületik az If­júsági Szövetség indulója. Az 5 Ó00 forintos első díjat Vasvári István a Párttal a népért és Ifjú zászlónk című két verse között osztották meg. Második díjat kapott Hárs György Ma küzdeni kell című pá­lyamunkája és Csepeli Szabó Béla Ifjú kommunisták éneke című köl­teménye.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom