Somogyi Néplap, 1957. október (14. évfolyam, 229-255. szám)
1957-10-13 / 240. szám
SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1957. október 13. Mérlegen Tab kulturális élete Ha valaki a kulturális élet felöl érdeklődik Tabon, az első percekben meglepően kellemes tapasztalatokat gyűjthet. A főút mentén már magasba nyúlnak az új létesítmény vörös kővel kirakott falai, az eddiginél gyorsabb ütemben halad az építkezés, s ha jól megy, a tél már tető alatt éri a hatalmas épületet. Azt mondják Tabon: ez a kultúrház jelenti majd a kulturális élet teljes kibontakozását ... Bár sokak számára hihetetlen, Tabon hat kultúrcsoport működik. A járási tanács, a rendőrség, a földművesszövetkezet, a ktsz, az általános iskola, a* gimnázium és az iskolán kívüli ifjúság külön-külön csoporttal szerepelt az elmúlt évek során. S ha jól meggondoljuk, ez megyénkben szinte egyedülálló »teljesítmény« és feltétlenül dicséretes. Tabon van pedagógus zenekar, úttörő zenekar, négyezer kötetes könyvtár 514 beiratkozott olvasóval, irodalmi esteket, könyvankétokat is rendeztek már, s mindez bizonyíték: Tab lakói szeretik a kultúrát és áldoznak is érte. A felületes szemlélő talán megelégedne ennyivel és dicshimnuszt zengene a község kultúrájáról. Csakhogy, ahol valami jó, ott jobbat akarunk! És éppen ezért — nem ünneprontásként —, de szólnunk kell a kulturális élet mélyén található bajokról, ellentétekről. Mert vannak ilyen ellentétek, vannak óriásira nőtt fehér foltok, vannak tömegek, melyek — részint saját, részint a vezető szervek hibája folytán — nem részesülhetnek a kultúra áldásaiból. Pedagógusok és vezetés A legfőbb hiba — s ezt a helyi emberek is elismerik — nincs egységes vezetés a kulturális életben. Az alaprendelkezés szerint Horváth István iskolaigazgató felelős a falu kultúrájáért. Állítjuk: meg is állná a helyét, ha... És ez a »ha« azt jelenti, hogy végeredményben iskoláján kívül alig tehet valamit. Nincs beleszólása az egyes csoportok munkájába, hogy számonkérhetné: mit esi-- nálnak, mire készülnek, milyen a műsorpolitikájuk stb. Minden csoport önmaga tervez, szervez és előad, természetesen saját vezetőjének elgondolása szerint. Jóra vezet ez? Semmi szín alatt! Változtatni kell rajta... Horváth István különben 'is egyedül marad. A falu 34 pedagógusából vajmi kévésén érzik hivatásuknak az iskolán kívüli munkát, a népművelést. Szánté nincs olyan ember a nevelőtestületben, aki szívvel-lélek- kel végezné a kultúrmunkát. A kulturális élet éppen a pedagógusokra kell hogy támaszkodjon, s valljuk be, egy kicsit szégyenletes dolog, hogy ők azok, akik legjobban vonakodnak, akik maguk sem mennek el az irodalmi estekre, rendezvényekre, s úgyszólván nem élnek a nép között. És véleményühk szerint ez az elsőrendű oka a falu egyes társadalmi rétege között tátongó űrnek is. Kultúra parasztok nélkül Nem újkeletű felfedezés ez, régi, közismert bajokról van szó, s éppen ezért kettős hibáról, megkétszereződött felelősségről is. Tab mezőgazdasági jellegű község. Lakóinak többsége paraszt. De a parasztembereket hiába keressük a kulturális életben. Távoltartják magukat, vagy mondjuk úgy: egy kicsit távol is tartják őket. A kultúra Tabon az értelmiség és alkalmazotti réteg kiváltsága. Ugyan miért? Talán a parasztembereknek nincs igényük? De van, Csak lehetőségük kevés. Igaz, hogy az elmúlt évek politikája elkedvetlenítette, zárkózottá tette parasztságunkat. Lehet erre is hivatkozni. Csakhogy nem magyaráz meg mindent. Hat kultúrcsoport működik. Egyikben sincs parusztfiatal. Róluk megfeledkezik mindenki, s csak az óhaj marad: jó lenne, ha ők is kulturálódnának. Több emberrel beszéltünk. Színvonalra hivatkoznak. Hogy a Csárdáskirálynő, Gül baba, Leányvásár után, a Pettyes, Titkárnő, Buborékok után nem kell a közönségnek esetleg alacsonyabb színvonalú műsor ... Mi nem mondjuk azt, hogy alakítsanak egy hetedik csoportot is, külön a paraszt fiataloknak. És semmi szín alatt nem kívánjuk, hogy a helyzet megváltoztatása a színvonal rovására történjék. De igenis hívják meg a csoportok maguk közé a tehetséges parasztfiatalokat, játszanak együtt, művelődjenek együtt. S akkor az előadásokon is több paraszt- embert láthatnak megjelenni. A könyvtári olvasók száma fentebb dicséretes. Ám nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy az 514 olvasó közül mindössze 17 a paraszt. A könyvtárnak erre is kellene gondolni a szervezésnél, nevelőmunkánál. Rendeztek mezőgazdasági előadásokat is Tabon. Az érdeklődők száma rendkívül kevés volt. De ennek nemcsak a parasztemberek az okai. Felszabadulás előtt a tisztviselők a Polgári Kaszinóban, az iparosok, alkalmazottak az iparos székiházban szórakoztak. Mi maradt a parasztságnak? A kocsma. Most már többet kell nyújtanunk, legalább annyi lehetőséget, mint a többi rétegnek, i Tudjuk, hogy nem egyszerű, nemj könnyű dolog az elkülönülés megszüntetése. Mégis ez kell legyen a< cél, erre kell irányulnia a tabi kulturális munkának. Jó lenne követni < az általános iskola gyakorlatát má-j sutt is. Oda minden rendezvényre^ elmennek a paraszt szülők. Miért? i Mert hívják őket. Mert számítanak^ rajuk!... Látszat mögött a valóság Fentebb írtuk, hogy pedagógus zenekar van Tabon. Ám nem működik, karmester-hiánnyal küzd. Irtunk az irodalmi estekről. De az csak később derült ki, hogy a könyvhét megnyitóján néhány pedagógus, két lelkész, egy festő, két funkcionárius vett részt mindössze, s a közönség nagyobb része diák. Nem szóltunk arról, hogy a tavalyi József Attila irodalmi estet hiába kötötték össze táncmulatsággal, még így sem volt érdeklődő. Hogy a mikrobarázdás operaismertetőkön 3—4 fő vett részt, pedig jelen esetben az értelmiségről, zenekedvelőkről volt szó ... Sok a kísérlet, sok a próbálkozás, de kevés az eredmény. S ennek megoldása csak az lehet, hogy a rendezvények műsorösszeállítása mellett törődni kell a közönségszervezéssel is. Oda kell hívni, csalogatni az-embereket, s ha szabad így kifejezni: ösz- szekötni a népművelést a népneveléssel. f Megold-e mindent a kultúrház? A tábiak esküsznek rá: igen. Mi — elnézést érte — kételkedünk benne, Csak helyet biztosít a kultúrának, i gyönyörű palotát, de puszta léte nem változtatja meg az emberek gondolkodásmódját, nem szünteti meg a rétegek közti szakadékot, nem teszi igényesebbé az embereket, nem toboroz ^új híveket a kultúra bástyájára. Több kell ahhoz, mint kultúrház. Szív és lelkesedés, emberi jóakarat, közeledés a távolállókhoz és az eddiginél jobb, célravezetőbb kultúrpolitika. % i Becsüljük a tabiakat eredményei-? kért. örömmel köszöntjük jövő évif terveiket, s áldozatvállalásukat a kul-f túráért. És csupán segíteni akarunk,? amikor e sorokat papírra vetjük. Segíteni, hogy a kultúrát mindenki sajátjának érezze Tabon, s eltűnjenek a válaszfalak, mely ember és ember között csúcsosodik magasba, elzárva a kultúra életet megszépítő, gazdaggá tevő kristálytiszta egét... Jávori Bélaj PRÓBA KÖZBEN... A zeneiskola nagytermében vagyunk: Rendetlenség. Lécek, apró díszletek, bábuk, ’ füg- gönydarabok szanaszét. A terem egyik végében az új, gyönyörű huzattal bevont paravánt építik, Millanyszehelők dolgoznak az esti félhomályban. Vele szemben próba folyik a régi, »vidéki színpadon«. Az egyik kisteremben zenekar próbál, öt zeneiskolai növendék. Fény szűrődik ki az igazgatói irodából is, Nyakas József hangszereli a mesejáték zenéjét. Mindez oly egységes egésszé forr össze a készülődés lázas izgalmában, hogy szánté beszélni sem lehet a művészekkel. De beszélnek helyettük a bábuk... — Hihihi... — kacag fülsiketítőén az uborka- omrú vén banya. — Tudom már, hogy kerültök a kezem közé. Mióka! Mióka, bújj elő. Becsalogatod a gyerekeket a rengetegbe. Te leszel a csodanyúl... Káré, báré, kígyó hája, Igéz a vasorrú bába. Legyen nyomban csodanyúl A pákosztos ven kandúr. Hihihihihi.... S Mióka, a fekete kandúr egyszeriben csodanyúllá változik. Csak farka maradi a régi. — Állj ide, Mióka, majd levágom ... — mondja a banya, s szinte beleszédül a gonosz tett kaján izgalmába. A kis paraván mögött művészek szoronganak. Érdekes benézni közéjük. Emberfeletti munkát végeznek. Kézerdő nyúlik a magasba, lábaik keverednek össze a feűismierhetetlenségig, s arcok torzulnak fájdalmas sírásra, húzódnák vidám kacagásra az alakítás művészi átélésé közben. Egy-egy jelenetet ötször-tízszer ismételnek a vendégművész, Csutorás Márta rendező szavára. Már csak egy hét. s a nézőtéren felcsattan a hálás gyermektaps, a vidám nevetés. Jancsi és Juliska történetével nyit a Somogy megyei Állami Bábszínház, vagy ahogy mi ismerjük: a Somogyi Tücsök... A hosszú, hatrőfnyi kolbászt ma még gumicső helyettesíti. Ennek ínycsiklandozó illata_ izgatja fel Miókát. Megjelenik a színen Döme, a vén medve is, s nagyokat tüsszent, mert vízbe csöppent, s nátháját terjeszti. Vagy talán gúnyolódik? Nézzük csak, a paraván mögött egyik színész zsebkendőt tömköd szája elé. Csak az avatottak tudják, hogy ázsiai influenzában szenved, s művésztársait félti a betegségtől. Nincs megállás, próbálni kell. A bemutató napja vészesenI közeledik ... — Adjon isten jó napot, öreganyám! — szól Jancsi, s le sem tudjuk venni szemünket a paravánról. Bonyolódik a mese. Megismerjük a félszeg kislányt, Juliskát. Csipet manót, a Favágót, s nem félünk tőle, de megvetjük a boszorkányt, ki mindenáron gonoszságők sorozatát követi el az erdőbe tévedt két gyermekkel. Nagyon hasznos törekvése a rendezésnek, hogy állandóan oldják, humoros pillanatképekkel, jelenetekkel tompítják a boszorkány rút gonoszságát, hogy a gyermekekben ne idézzen elő félelmet. (Szilágyi Dezső Grlimm- meséből vett báb játéka az első olyan kísérleti darab, amelyben a legközvetlenebb kapcsolat alakul ki a szereplők és a nézősereg között, a gyerekek szinte szerves részei lesznek a darabnak. Csipet manó például olyan kérdéseket tesz fel, amelyekre majd kórusban válaszolnak a gyerekek és rövid verset is tanulnak tőle. Vagy néma csendre intik a gyerekeket, nehogy a boszorka előjöjjön zajukra... Mennyi munka, menynyi aprólékos mozdulat, hang, játék rejtőzik már a próbák izgalma mögött! Mindennap — két részletben — nyolc órát próbál a lelkes gárda, mely a kaposvári állandó bábszínház létesítésével egyidőben pesti művészekkel is Kiegészült. S az összhangot megteremteni nem könnyű dolog. A nézők közül talán senki sem gondolna rá, hogv pontosan két napot töltöttek el a művészek a somogyi és pesti tájszólás kiküszöbölésére. Fele pestiesen, fele »kapos- váriasan« mondta kezdetben a szöveget, s magnófelvételekre volt szükség, hogy az egységes beszédstílust kialakítsák ... Egy ellopott pillanatban hallunk a színház rendkívül érdekes .kísérletéről is. Azt tervezik, hogy a díszleteket majd hátsó vetítéssel oldják meg. De most még pesti művész készítette a kétfelvonásos mesejáték díszleteit, s a kellékek Balatonbe- Iténybem készülnek ___ H arsány dallal ér véget a mesejáték, Döme egy utolsó nagyot tüsz- szent még, s aztán ösz- szehúzódiik a függöny. Nem kell jósnak lennünk, a bemutató elfogyott jegyeiből ítélünk. A próba alapján halljuk »lelki füleinkkel« a zúgó tapsonként, gyermekeink hálás köszönetének kifejezését... A Somogy megyei Tanács Művelődésügyi Osztályának és a KISZ Somogy megyei Bizottságának FELHÍVÁSA az 19S7-58. évi ifjúsági kulturális seregszemlére A Somogy megyei Tanács Mű vetődésügyi Osztálya és a KISZ Somogy megyed Bizottsága 1957—58-ban ifjúsági kulturális seregszemlét rendez az öntevékeny művészeti mozgalom valamennyi ágában. A seregszemle célja: a szocialista művelődéspolitika terjesztése és kiszélesítése, a tömegmozgalm i kulturális élet mennyiségi és minőségi erősítése, a munka nagyszabású, jelentőségéhez méltó keretének biztosítása. A seregszemlének bizonyítani kell az ellenforradalom viharából győztesen kikerülő szocialista rend diadalát, népünk magára talált alkotó erejének győzelmét, kulturális életünk eddig még nem látott intenzitású fellendülését. Az év bemutatói valóban sere gszemlék lesznek, az izmosodó, új magyar kultúra seregszemléi. A seregszemlét meg kell tisztítani mindazoktól a helytelen módszerektől, melyek a korábbi évek versenyeit jellemezték. Fel kell számolni a kampányszerűséget, a bürokratikus módszereket, a hibás és öncélú versenyszerűséget. A seregszemle buzdító és lelkesítő ereje az igazi, tartalmi munka legyen. v Az 1956. évi seregszemle tapasztalatai azt bizonyították, hogy az öntevékeny művészeti munka országos és megyei viszonylatban egyaránt jó utakon halad. Mindlen ekelőtt mennyiségileg erősödtek mag a csoportok. Jelentős változás állott be a műsorterveikben is: eltűntek a fércművek, s helyükbe általában igényes művek léptek. Az ellenforradalom által okozott visszaesés után ezt már ma is elmondhatjuk. j Jelentkeztek azonban a seregszemlében negatívumok is. Ilyen volt a találkozók szervezetlensége, az értékelések pontatlansága stb, amelyeknek következtében sok csoport kedvetlenül, kiábrándultán tért haza. Az 1957—58-as seregszemle elin dulásánál, figyelembe véve az 1956-os tapasztalatokat, alapelvként a következőket szögezzük le: Helytelen, rossz módszer a művészi munka versenyszerű elbírálása, értékelése. A művészi munká t — természeténél fogva — pem lemérni, sem kategorizálni nem le hét. Művenként, műfajonSöént ’és csoportonként más szempont, más »mértékegység« lenne szükséges a rangsoroláshoz, ami a gyakorlatba n elképzelhetetlen. Az ilyenfajta rossz versenyszellem azt is eredményezi sok esetben, hogy a csoport csak magáért a versenyért dolgozik, s közben elfeledkezik a művészeti munka igazi tartalmáról, népünk kulturális szolgálatáról. Az 1957—58-as seregszemle célja tehát az egész évi tervszerű, folyamatos, magasabb színvonalú munka megteremtése, a bemutatók művészi színvonalának emelése. Éppen ezért a seregszemle tartalmi .és szervezeti munkáját a következőkben határozzuk meg: 1. A hibás, versenyszerű értékelést megszüntetjük. 2. A seregszemlét külön rendezzük meg minden művészeti ágban, más és más keretek között. 3. A csoportok választott műsor ukat először községükben, majd körzeti bemutatókon mutatják be. Legyenek ezek a körzeti találkozók az évi munka elismerését jelentő ünnepek a csoportok életében" A körzeti bemutatókon részvevő értékelő bizottság — a bemutató után ,— részletesen értékeli a csoportok teljesítményét, további útmutatást ad' munkájukhoz. A részvevő csoportok emléklapot kapnak, legkiMiilóbb együttesek pedig kiváló minősítést. 4. A körzeti bemutatók utón megrendezzük a járási székhelyeken,, illetve Kaposvárott a járási és megyei ünnepi találkozókat, melyeken a legjobb csoportok vesznek részt, valamennyi; művészeti ágban. A csoportok értékelésénél a kö vetkező általános szempontokat vesszük figyelembe: 1. A bemutatott mű előadásának művészi színvonala, helyes darabválasztás, a vezető munkája, a csoport tagjainak művészi ,teljesítménye, az előadás szervezettsége, stb. 2. A csoport egész évi munkája. Ezen belül: a. ) milyen volt' az egész évi műsorterv? b. ) folyamatos és tervszerű volt-e a munka? c. ) biztosított-e a vezető megfelelő próbaidőt a felkészüléshez? d. ) kialakult-e egységes, alkotó légkör a csoport tagjai között? e. ) milyen volt a szakmai foglalkozás a csoport tagjaival? (szakkörök, viták stb.) A seregszemle időrendi lebony olítása a következeképpen történik: Szakáganként részletezve: " Benevezni lehet: színjátszással, szavalattal, énekkarral, magánénekkel, tánccsoporttal, népi együttessel és bábcsoporttal. SZÍNJÁTSZÁS ÉS BÁBJÁTÉK A csoportok benevezhetnek 1 és 3 felvonásos darabokkal. (A darabok kiválasztásánál a Művelődési Osztály által kiadott rendelkezések vannak érvényben!) Községi bemutatók: 1957. dec. 1.— jan. 1-ig. Körzeti bemutatók: 1958. jan. 1. — márc. 1-ig. Járási Ünnepi Színjátszó Napok: 1958. márc. 1. — ápr. 15-ig. Megyei Ünnepi Színjátszó Napo k: május hó folyamán a Gsiky Gergely színháziban. A szavalok szintén a fenti időben és helyeken szerepelnek. KÓRUSOK Az 1957—58-as év kórusmozgalma a Kodály-év kereteibe illeszkedik bele és azt szolgálja. Községi bemutatók: 1958. jan. 1. — febr. 1-ig. Járási Dalos Találkozók: 1958. febr. 1. — április 1-ig. Somogy megyei Dalos Fesztivál — vfendégkórusok közreműködésével — Siófokon, május hó folyamán. A kórusoknál kötelező szám: Kodály Zoltán: Magyarokhoz című kánonja, és egy szabadon választott népdalcsokor. TÁNCCSOPQRTOK ÉS NÉPI EGYÜTTESEK Községi bemutató: 1957. dec. i. — 1958. febr. 1-ig. Körzeti bemutatók: 1958. febr. 1. — ápr. 1-ig. Somogy megyei Ünnepi Népi Játékok, a legjobb csoportok részvételével,, Kaposvárott, szabadtéren, k ülföldi csoportok vendégszcwof'íié- sével: május hó végén. A seregszemlére való jelentkezés határideje: 1957. nov. 15. A jelentkezés helye: Somogy megyei Tanács V. B. Művelődésügyi Osztálya, Kaposvár.
