Somogyi Néplap, 1957. október (14. évfolyam, 229-255. szám)

1957-10-02 / 230. szám

SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1951. október 2. Védjük, óvjuk az emberek egészségét! Előkészületek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójának megünneplésére Akadtak szobatudósok, politikusok, akik azt mondották felszabadulás első napjaiban: ahhoz, hogy az ország talpraálljon, be­gyógyuljanak a háborús sebek, 40— 50 esztendő szükséges. A munkás- osztály, a dolgozó nép alkotókész­sége. hősi cselekedete, történelem­formáló ereje megcáfolta e nézete­ket. Az ország talpraállt, fejlődtek a termelőerők, hazánk szebb, mint valaha. Megkezdtük a szocializmus építését. Eredményeink alapja a munkás- osztály, a dolgozók alkotó munkája. Viszont a párt ás a kormány szá­mára a legfőbb törvény a dolgozók­ról való gondoskodás. A felszabadulás után, különösen 1950 óta javult a munkavédelem, fejlődött a ibalesetelhárítás és üzemegészségügy. Kiadásra került az általános balesetelhárítási és egészségvédő óvórendszabály, va­lamint a különböző foglalkozások­ra, iparágakra vonatkozó óvórend­szabály. A Munka Törvénykönyve rendelkezik a dolgozók egészségének védelméről. Előírja a védőruhák, védőszemüvegek, védőétel, védőital, st.b juttatását. Meghatározza a fia­talok és a nők munkafeltételeit. A különböző intézkedések folytán egyes területeken megszűnőben van, vagy teljesen megszűnt a foglalko­zási betegség. Még sokáig lehetne sorolni azokat az eredményeket, amelyeket a munkavédelem terén elértünk. Ámde a munkavédelem terén ko­moly hibáik, fogyatékosságok is van­nak. 1956-ban 496 volt a három na­pon túl gyógyuló keresőképtelensé­get okozó balesetek száma. 1956 első felében 272, ez év első felében pedig 281 baleset fordult elő: A számadatokból kitűnik, hogy ez év első felében emelkedett a balesetek száma. A száraz statisztikai szám­adatok. mögött élő emberek vannak. Az egyiknek a hüvelykujját vágta le a gép, a másik súlyos égési sé­rülést szenvedett, s így sorolhatnánk tovább. Sajnos, emelkedett a halá­los balesetek száma is. Miért növekedett az üzemi balesetek száma? Azért, mert egyes igazgatók, egyéb gazdasági vezetők nem fog­lalkoznak megfelelően a balesetel­hárítással, nem gondoskodnak biz­tonságos munkahelyről, eltűrik a védőburkolatok eltávolítását, s nem követelik meg a védőfelszerelések használatát Sok baleset előidézője a munka­hely körüli zsúfoltság, rendetlenség. A Mezőgazdasági Gépjavító Vál­lalat forgácsolóműhelyében általá­nos rendetlenség uralkodik. A nagy­köszörű környékén rengeteg anyag található. A főtengelyek rendetle­nül vannak lerakva, a ledőlés el­len nincsenek biztosítva. Pedig a helytelenül egymásra rakott munka­darabok is balesetveszélyt jelente­nek. Tehát gondot kell fordítani az anyagelhelyezés biztosítására. A jutái téglagyár telepén a prés- adagoló szintjén gyenge a korlát. Az attalai malomban a meghajtó főszíjj nincs korláttal elzárva. Az ilyen jellegű hibák is baleseteknek forrásai lehetnek. Az üzemekben lépten-nyomon ta­pasztalható; hogy a gépeiéről hiá­nyoznak a védőburkolatok. Ilyen a helyzet többek között az attalai ma­lomban, a jutái és kőröshegyi tég­lagyárakban, a Kaposvári Gépjavító Vállalatnál stb. A munka- és egészségvédelemnél akadnak más természetű hibák is. Több helyen nem használnak védő- szemüveget. Itt-ott előfordul, hogy a kezelési utasítások nincsenek ki­függesztve. Másutt nem az előírás szerint tárolják a karbid iszapot. Rengeteg hiba van még a villany­motorok földelésénél. Néhány he­lyen az is előfordul, hogy hiányos a mentőláda felszerelése. Akadnak üzemek, ahol nem megfelelő a vilá­gítás. A dolgozók balesetvédelmi ok­tatása terén sincs minden rendben. Az ilyen és más jellegű hibák gá­tolják előrehaladásunkat, növelik az üzemi balesetek lehetőségeit. Éppen ezért fel kell számolni a munkavé­delem terén fennálló fogyatékossá­gokat. Miért fordulhatnak elő hibák a munka- és egészségvédelemben ? Azért, mert számtalan gazdasági vezető neon tartja be az ide vonat­kozó rendelkezéseket, utasításokat. Azért, mert lebecsülik és felületesen kezelik ezt az igen fontos munkát. Nagyfokú közöny, nemtörődömség is mutatkozik egyes igazgatók és fő­mérnökök magatartásában. Ötöd- és hatodrendű feladatnak tekintik a balesetelhárítást és egészségvédelmet. Azt gondolják, elég, ha a biztonsági megbízott fog­lalkozik e feladatokkal. A felsőbb gazdasági vezetők is felelősek, mert ők sem foglalkoznak megfelelően a balesetelhárítás és egészségvédelem ellenőrzésével, tökéletesítésével. Ha ellenőrzést végeznek, akkor csak a termelés iránt érdeklődnek, s megfeledkeznek az emberekről, azok védelméről. 1957 első felében az üzemi bal­esetek következtében több mint hat­ezer munkanap esett ki a termelés­ből. Ez azt jelenti, hogy egyben csökkent a termelés is az elő­irányzott tervhez viszonyítva. Jó munka- és egészség- védelem — kevesebb baleset, kevesebb kiesett munkanap, emel­kedő termelés, magasabb jólét. Te­hát a jó munkavédelem egyben ter­melési kérdés is. Az üzemi bizott­ságok, szakszervezetek, aktivisták, pártszervezetek vezetőségei sem foglalkoznak megfelelően a munka- védelmi kérdésekkel. Sőt nem egy esetben saját maguk, a kommunista gazdasági vezetők szegik meg az idevonatkozó rendszabályokat. A munkavédelem nem reszortfeladat, hanem kollektív munka, melyet a gazdasági vezetésnek, a szakszerve­zetnek, a pártszervezetnek közösen kell megoldania. Magasztos célunk a szocializjnus építése, egészséges emberekkel. Védjük és óvjuk az emberek egész­ségét az üzemekben, építkezéseken, 'gépállomáson, állami gazdaságban a munkavédelem hatékonyságával, megfelelő biztonsági technikával, balesetelháritássaí és az előírások­nak megfelelő üzemegészségügyi fel­tételek megteremtésével. Nem lehet felelőtlenül játszani az emberek életével! Az amerikai textilvegyészek nem­rég olyan eredményt értek el, amely megörvendeztette a divattervezőket. Az újfajta női ruhaanyaghoz az üz­Mint köztudomású; a Magyar— Szovjet Baráti Társaság széles társa­dalmi alapokon nyugvó mozgalom, mely szervezeti jelleggel nem bír, s munkáját társadalmi aktívák közre­működésével végzi. A múlt tapaszta­latai nyomán elkerülni igyekszik azt a káros gyakorlatot, mely szerint a Szovjetunióval kapcsolatban min­dent rózsaszínre festve tüntettünk fel. Csak a jó állt előttünk, s nem beszéltünk a szovjet emberek ne­hézségeiről, gondjairól és küzdelmé­ről, melyet a nép felemelkedéséért folytatnak. Az új és igazabb célkitű­zés, a mozgalom kiterjedtebb volta, s társadalmi aktívák tevékenysége az eddiginél sokkal céltudatosabb, hasz­nosabb munkát ígér. A társaság második féléves mun­kájának középpontjában a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom 40-ik évfordulójának megünneplése áll. Ezért a megyei operatív bizottság tervet dolgozott ki e világtörténelmi jelentőségű esemény méltatására, megünneplésére. Ezt a célt szolgálta a közelmúltban kezdődött orosz nyelvtanfolyamok szervezése is, me­lyet a TTIT-vel közösen indítottak. Hasonló tanfolyamokat szerveznek a járásokban is. Az MSZBT baráti ta­lálkozókat rendez október folyamán. A cél az, hogy népünk még jobban megismerhesse a szovjet embereket, s le tudja vonni a tanulságokat, ér­veket sorakoztathasson fel az ellen- forradalom és az imperialista »hősök« Szovjetunióra szórt rágalmai ellen. A kötetlen beszélgetéseken dolgozó emberek, munkások, parasztok, fiata­lok találkoznak majd a megyénkben letben 5 különböző festéktubust is adnak. Ezekkel a festékekkel a szó- banforgó kelmét igen könnyen, há­zilag lehet átfesteni a kívánt színre. tartózkodó szovjet alakulatok tiszt­jeivel, katonáival. A tervek szerint a Vaskombinátban, Textilművekben., Ruhaüzemben, a MESZÖV-nél ren­deznek találkozókat. Hasonló elkép­zelések születtek a komszomolisták- kal való beszélgetésekre. Ezt a KISZ- szel közösen szervezi meg az opera­tív bizottság. Hasonló céllal kérik fel a Szovjet­unióban járt elvtársakat, hogy tart­sanak élménybeszámolót tapasztala­taikról. Előreláthatóan a megyében nyolc, Kaposvárott hat helyen tar­tanak ilyen tárgyú beszélgetéseket. Október hónapban megrendezik a szovjet könyv ünnepi hetét Kapos­várott, s a vidéken is. A Megyei Könyvtár, az Állami Könyvesbolt és a Szakszervezetek segítségével a vá­rosban három könyvsátrat állítanak fel, a Textilművekben és a Cukor­gyárban pedig ünnepi könyvvásáro­kat rendeznék. Az üzemi könyvtá­rakban kiállítják az orosz és szov­jet írók műveit. November 7-e tisz­teletére 24 képből álló jubileumi so­rozatot indít útnak az MSZBT. A vándorkiállítás bejárja majd az egész megyét, s megnyitóit ünnepé­lyes könyvankétokkal, irodalmi he­tekkel kötik össze. Ugyancsak vándorkiállítást rendez az MSZBT a Megyei Tanács Mező- gazdasági osztályával közösen. A 20 tablóból álló mezőgazdasági és állat- tenyésztési képkiállítás a szovjet eredményekről tanúskodik, s megfor­dul megyénk csaknem valamennyi állami gazdaságában és termelőszö­vetkezetében. Az októberi műsortervben mind vidéken, mind Kaposvárott közös kultúrműsorok szerepelnek, melye­ken a szovjet egységek csoportjai is bemutatkoznak. Megrendezik a Szov­jet Film ünnepi hetét, a városhan állandóan cserélődő képekkel fali­táblát állítanak fel, s a TTIT két könyvankétot rendez. A Hazafias Népfront megyei irodájával karölt­ve mintegy 80 községben tartanak majd előadást. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom világot meg­mozgató jelentőségéről. A Magyar—Szovjet Baráti Társa­ság aktívái elhatározták, hogy a nagy ünnep alkalmából szerte a me­gyében rendbehozzák és gondozás alá veszik a szovjet hősi emlékmű­veket, s a hazánk felszabadításáért vérét ontott hősök sírjait. Amint látható tehát, megyeszerte nagy előkészületek folynak az év­forduló méltó megünneplésére. A felsoroltakhoz járul majd november 7-e ünnepi műsora, melyre később még visszatérünk. burzsoá a Véleménykutatást rendes a KISZ: legyen-e egyenruhája as Ifjúsági Ssövetség tagjainak Sok szó esik mostanában a KlSZ-szervezetekben arról, kell-e egyen­ruha az Ifjúsági Szövetség tagjainak, s ha igen, milyen legyen. A véle­mények megoszlanak. A KISZ központja ezért elhatározta, hogy véle­ménykutatást rendez, döntsék el a kérdést maguk a fiatalok. A véleménykutatás során többek között válaszolniok kell a fiatalok­nak arra, hogy szükséges-e a KISZ egyenruha, s ha igen, milyen egyen­ruhát szeretnének? A kérdésekre levélben is lehet válaszolni. A leveleket a következő címre kell küldeni; KISZ Országos Központ, ágit. prop. osztály, V. Ár­pád utca 6. Újfajta ruhafestak-anyag A (ÄKEVONAT UTASA VOLTAM... ÚTI JEGY ZETEK A SZOVJETUNIÓBÓL 3. Moszkva Kievtől nemsokára egész Moszk­váig kísérnek a legendás brjanszki erdők, néhol a vasúti töltés aljáig húzódnak a mocsarak, jó búvóhelyei a partizánoknak. Este Moszkvába érünk. Távolról látszanak a Lomonoszov-egyetem vörös csillagokkal övezett kontúrjai. Eiffel-torony — gondolom —, csak más tartalommal. Amaz üres vas váz, emez szellemi gócpont; az érdekes­ség, kuriózum, ez évszázadokra ké­szült fellegvára a tudománynak. A rendíthetetlen nyugalom városa. És a csöndé. Ilyenek lakói is. Vasár­nap délelőtt tízezrek hullámzanak a GUM-ban, a nagyáruházban. Csák zümmögést hallani. És délután, a csúcsforgalom idején, csendes troli­buszok szusszannak, többsorú autó- karavámk suhannak el az utcákon az emberek mellett. Sehol egy fütty, duda, zörgés, motorkerékpár pöfögés. Az erő nyugalma és a fegyelmezett­ség. Ez a város lelke. Mindenünnen látni a Kremlt, a Szpasszkij és az Uszpenszki templom tornyait. A folyó keskenyebb, mint a Duna, nem osztja szét úgy a vá­rost, mint a mi vizünk. Az egész város összeolvad. Csak a néhány karcsú felhőkarcoló emel­kedik főié. És terjeszkedik. Egészen .'"rrületek épülnek körös-körül. Kísérőink Nem lehet mindennap ünnepelni, oskkva népe pedig a VIT alkalmá- J alaposan kivette ebből a részét, ondják, kiváló házigazdának bizo- rult. Gondoltuk, mi már nem leszünk figyelem középpontjában, hisz úgy- iólván naponta érkeznek oda a leg- .gyelemre méltóbb egyéniségek és slegációk. Erői a tényről mostaná- m a moszkv -k egyébként így tré­fálkoznak: »Nagy Péter cár valami­kor kinyitotta az ablakokat Nyugat­ra, most Bulganyin és Hruscsov ki­nyitották Keletre is. Azóta huzat van, amely odavonzza a nyuga­tiakat«. Mégis tévedtünk. Nagyon szép fo­gadtatás volt, igen sok gyárból és szervezettől voltak ott. így találkoz­tunk mi is Tanja Szmirnovával és Jevgenija Krucskovával, két ruha­gyári munkásnővel, akik más napo­kon is meglátogattak bennünket, részt vettek programjainkon. Az is­merkedések a városban szinte önkén­telenül tovább folytatódtak. Még az­nap éjszaka, az egyik Metro-állomás előtt megállítja a somogyiak össze­tartó csoportját két fiatalember, Szá­sa és Zsenka, két fiatal munkásgye­rek. Ők Bódis István elvtársék ál­landó kísérői lesznek. Beszélgetésük közben én egy fiatal villamosmérnök­kel, Romanovuval társalgók, aki megállt a csoportosulásra és az ide­gen szavakra. Másnap, harmadnap vele járom éjszaka a Metrót. A Bányász a szálló előtt álldogál, egyszercsak megszólítja őt Valentin Dimitrijevics Golovin mérnök, aki Magyarországon járt a felszabadító harcok idején. Kiderül, hogy Orosz­lány környékén még ismerték is egymást, ahol a Bányász tolmácsko- dott. Valentin, vagyis Viktor is csatla­kozott a mi huszonötös csoportunk­hoz. Az egy hivatalos kísérő mellett ilymódon 5—6 moszkvai embernek munkája végeztével 5 napig a ma­gyar barátok megkeresése volt a programja. S mindig megjelentek. Az „új törvény" Szása mondta ki egyszer meglepe­tésszerűen ezt a fogalmat. Kérdez­tük, mit ért ezalatt. — Hát a XX. pártkongresszust. — Nézett ránk csodálkozva, hogy nem találjuk el gondolatát. Nem egyedül van ő ezzel a dolog­gal. A moszkvaiak, de az egész nép is helyesli az ott elhangzottakat. Szása azt mondja, hogy most még szabadabbnak érzik magukat. Külö­nösen tetszik neki, hogy az ott hozott határozatok az életben már mind megvalósultak, vagy az előtt álla­nak. Következetesség van a végre­hajtásban. Nagy a várakozásuk is. És a biza­lom. Ez nagyon fontos dolog. Kihat min­denre. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójára hallat­lan nagy a készülődés. — Majd november 7-re küldök maguknak üdvözletét — mondta ka­lauznőnk, aki pártonkívüli, Inna és Gálja is akkorra ígérik leveleiket. Az »új törvény« valószínűleg a megújult bizalom, a további kóteles- ségvállalás és a hit a végső győze­lemben. Az életszínvonal A XX. kongresszus igenlése való­színűleg az életnívó emelkedésének tényét, de a további igények kielé- gíthetésének lehetőségét és vágyát is tükrözi. Mi tagadás, vannak problémák. Kaposváron és vidéken szebben ru- házkodnak az emberek. S ha a köz­szükségleti cikkek egy része, a ház­tartási gépek olcsóbbak is, a lakás- berendezések egyszerűbbek és szeré­nyebbek, mint nálunk. S a lakásgond. Kis idegenvezető fiatalasszonykánk is szüleinél lakik családjával. Mondom neki, hogy az egymillió négyzetméter építési terv­ből biztosan nekik is jut majd. Só­hajt egyet: »Remélem«. De nem pa­naszkodik. Zokszót sehol sem hallani. Akit csak megkérdeztem, mind azt felel­te: »Meg vagyok elégedve«. A kultúra viszont rendkívül olcsó és hozzáférhető, Egy mikrobarázdás hanglemez 10 rubel, az újság 20 ko­pejka, a televíziós rádiók antennáit majd minden ház tetején látni lehet. Eljöhetnének ide egyes nagyigényű embereink mérsékletet tanulni, de a kultúra iránti megbecsülésért és ra­jongásért is. „Éhe a jónak, éhe a szépnek" Hirtelen ez az Ady-vers jutott az eszembe, amikor sorbaállni láttam az újságosoknál késő délután is, meghallottam, hogy könyvekre sok­szor évekre is előjegyzéseket tesz­nek. A múzeumok előtt százak várakoz­nak a bemenetelre. Vidékiek is. A Kreml fegyvertára előtti várakozó­ban felismerem a Lomonoszov-egye­tem előtt látott rjazanyiakat, akik Moszkvát jöttek meglátogatni. S nemcsak a Tretyakov képtárba jár­nák, hanem a Leninről elnevezett »politikai« tárgyú múzeumba is. S a könyvek a kezekben minde­nütt. Trolibuszon, vonaton, az éjsza­kai személyzetnél a szállodában, a »Háború és Béke« egy kiszolgálónő asztalán. Gálja és Zsenya arról fag­gatnak, mit olvastam Gorkijtól. Ez a nép éhezik és szomjazik a szépre, a jóra, a tudás forrásaira... Alázat a tudomány iránt Valaki magvasul érdeklődik autó­buszunk előtt egy társunkról. Tatár­arcú fekete ember. Oly szépen ejti a szavakat, választékosán, hogy meg­kérdem, kicsoda. — Alma-atai docens vagyok ... — S hogy-hogy ilyen szépen beszél magyarul? — Egy éve határoztam el magam, hogy megtanulom ezt a nyelvet. Ak­kor még egy szót se tudtam ... Fel­jöttem Moszkvába és a VIT-en már én is tolmács voltam egy magyar csoport mellett... . — S miért éppen ezt a nehéz nyelvet választotta? — Mert érdekel a magyar nemzet történelme... Szép történelem, hősi korszakai vannak, Szerettem volna eredetiben tanulmányozni a históriá­jukat. Sikerült..: A mauzóleumban Délelőtt tizenegy óra. Csönd a Vö­rös téren. Kilométer hosszú sorokban vár­nak az emberek a Lenin—Sztálin mauzóleum előtt a bejutásra. Már órák óta állnak itt, bennünket, há­romszáz embert mégis szótlanul elő­reengednek. A sorokban moszkvai­ak és a legtávolabbi vidékek lakói. Előttünk a német turisták egy cso­portja. Nem messze tőlem, a mi soraink­ban áll a szegedi Kiss elvtárs, egy szálfaegyenes, régi munkásmozgalmi múltú ember, aki csak azért jött el az útrí, mert látni akarta Lenint. Nagyon beteg, botra támaszkodik. Mindig megvár bennünket az autó­ban, meri lépcsőt már nem bír jár­ni. Elhasználódott szíve az Illegali­tás nehéz éveiben. Most ő is várakozik, mint mind­annyian. Megyünk lefelé a kanyar­gós lépcsőkön. Katonák sorfala kö­zött. Elfogódottak vagyunk. Talál­kozni fogunk a halhatatlansággal. Nagyon rövid az idő, amíg megke­rüljük a két nagy halottat. Vörös fény esik arcúiéra ... Igen, ők azok. Mi élők láthatjuk őket. Az első har­cosokat, megbékélten, alusszák meg­valósult álmaikat. Egy asszony halkan felzokog. Már kifelé, Sztálin mögül pillanat­ra visszanézek. Kiss elvtárs épp akkor halad a két szarkofág között. Ökölbeszorított jobb ökle a vállánál. Üdvözli őket a régi munkásmozgalom köszöntésé­vel. Mit gondolhat vajon? Búcsúzik tő­lük, végső fogadalmat tesz nekik? Talán végigpillant harcos életén, s valami azt súgja neki: érdemes volt? Vagy azt akarja mondani: hű ma­radtam hozzátok, s íme, eljöttem mégegyszer, jelenteni? Utoljára? (Folytatjuk.) CSÁKVÁRI JÁNOS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom