Somogyi Néplap, 1957. október (14. évfolyam, 229-255. szám)

1957-10-02 / 230. szám

SOMOGYI NÉPLÁ? Szerda, 195T. október t. Az egyeztető bizottságok tartsák be a szocialista törvényességet A szocializmus építése során a törvényesség betartása érdekében, különösen az ellenforradalom után, nagy feladatok hárultak és hárul­nak. a vállalati és területi egyezte­tő bizottságokra. Az egyeztető bi­zottságok munkájuk során értek el eredményeket. Igazságos döntéseik­kel hozzájárultak a szocialista tör­vényesség szilárdításához, a társa­dalom és az egyén érdekvédelmé­hez. Cikkemben nem az eredmények­kel, hanem a hibákkal szeretnék foglalkozni, amelyek gátolják a dol­gozók ügyes-bajos problémáinak el­intézését. Először is azzal, hogy a szakszervezeti bizottságok, üzemi bizottságok nem közlik a dolgo­zókkal, hogy munka- és bérügyi kérdéseikkel, panaszaikkal első fo­kon a vállalati egyeztető bizottság­hoz, másod fokon pedig a területi egyeztető bizottsághoz, vagy a já­rásbírósághoz fordulhatnak. Hiba az is, hogy nagyon sok helyen, kü­lönösen vidéken, az fmsz-nél nincs egyeztető bizottság, amely vállalati szinten hivatott a dolgozók ügyei­nek intézésére. Sok helyen az egyeztető bizottság tagjai nincse­nek megbízólevéllel ellátva (egy­éves időtartamra, illetve vissza­vonásig). Sok esetben az egyeztető­bizottsági üléseken mindig más-más dolgozó vesz részt. Nem adnak mó­dot a panaszosnak arra, hogy vé­leményét, bizonyítékait elmond­hassa. Hiba az is, hogy az egyez­tető bizottságok a munka- és bér­ügyi viták során nem hallgatják meg az illetékes szakszervezeti bi­zalmiakat. Tapasztalataink azt mutatják, hogy az egyeztető bizottság tagjai — az esetek többségében — nem tanulmányozzák a munkaügyi tör­vényeket és rendeleteket. így sck esetben nem tudnak helyes, a tör­vényességnek megfelelő intézkedé­seket hozni. Az egyeztető bizottsá­gok határozataikat nem indokolják meg kielégítően. A beérkezett pana­szokat a törvényes időn belül — nyolc nap — nem tárgyalják meg. A panaszost nem értesítik az egyeztető bizottság ülésének idejé­ről, a határozatokat, döntéseket három napon belül nem juttatják el a panaszosnak. Az egyeztető bi­zottságok üléseiről nem vezetnek részletes jegyzőkönyvet. Ezeket a fogyatékosságokat haladéktalanul meg kell szüntetni. El kell ítélni azt is, hogy sok esetben a vállalati egyeztető bizott­ságok nem mernek igazságos dön­tést hozni, mert félnek attól, hogy az igazgató módot keres arra, hogy elbocsássa, illetve áthelyezze mun­kájukból. Előfordul az is, hogy az egyeztető bizottsági tagokat az ülés előtt megfenyegetik és így még a soros elnökséget sem merik vál­lalni az ülés levezetésére. Ilyen eset fordult elő például a Baromfifel­dolgozó Vállalatnál. Ezenkívül más természetű fogyatékosságok is mu­tatkoznak iaz egyeztető bizottság munkájában. A Kaposvári Cukor­gyárban az igazgatónak nem tet­szett az egyeztető bizottság döntése. Ezután az egyeztető bizottság tag­jai a jó fiú szerepét akarták ját­szani, s helytelenül megváltoztat­ták az előző döntésüket. A szakszervezeteknek oda kell hatniok, hogy az egyeztető bizott­ságok tagjai sokoldalúan tanulmá­nyozzák a Munka Törvénykönyvé­nek a munkaügyi kérdésekre vo­natkozó szakaszait, különböző mun­ka- és bérügyi rendezéseket, hogy igazságos döntést tudjanak hozni a beérkezett panaszokra. Tudatosí­tani kell azt, ho|y az egyeztető bi­zottság kinevezett, tagjait csak a felsőbb szerv (szakszervezet) hoz­zájárulásával lehet áthelyezni, il­letve elbocsátani. A szakszervezeti vezetőknek fel kell világosítani a dolgozókat arról, hogy az egyeztető bizottságok ülésén mindig ponto­san jelenjenek meg. Esetleges bi­zonyítékokat pedig vigyék maguk­kal, hogy ezzel is segítsék elő az egyeztető bizottság munkáját. Szólni kell arról is, hogy a válla­latok vezetői nagyon gyakran nem maguk vesznek részt a területi egyeztető bizottság tárgyalásain. Különösen akkor, amikor hibás­nak érzik magukat. Olyan embere­ket küldenek az egyeztető bizottság ülésére a vállalattól, akik nincsenek megfelelően tájékozódva a felmerült munkaügyi vitáról. Az egyeztető bizottság tagjai ta­nuljanak, képezzék magukat. Min­den megalkuvás nélkül, gerince­sen, következetesen képviseljék a társadalom érdekeit. Bürokrácia mentesen végezzék te­vékenységüket, s a munkaügy vo­nalán is, erősítsék a szocialista tör­vényességet. Hegyi József SZMT titkár. a lottó-sorsolások menetrendje A Sportfogadási és Lotto Igazgató­ság októberben ismét négy Lotto- sorsolást rendez. Kettőt vidéken, ketttő pedig a fővárosban tartanak. A jövő hónapi első húzásra — a 31. játékhét sorsolására és a szeptembe­ri tárgynyeremény sorsolására — október 4-én a Goldberger Textil­művek kulturális otthonában kerül sor. Október 11-én Baján, a közpon­ti filmszínházban húzzák a szeren- cseszámókat, október 18-án pedig Sopronban sorsolják a lottot. A hó­nap utolsó sorsolását október 25-én ismét a fővárosban, az EDOSZ szék­házban tartják meg. Malachowsky Éva: őszre jár Napraforgó karcsú szára sárgafejű réti lámpa. Szirmáról az esőcseppek, mint a csúszdán, leperegnek. Bóbiskol az érett szóló, minden fürtje bor köszöntő. Keresztelőt s tort rejtenek a duzzadó szőlőszemek. Pára nehezül a tájra, füst száll az cg pitvarába, borzashátú esőfelhő leng az égen: nyár szemfedő! Kora alkony szürke leple, mint óriás szárnyú lepke ráröppen a fa ágára, s búcsúztatót mond a tájra. Ifjúsági vöröskeresztes csoportok alakulnak A középiskolákban és az ipari ta­nulóintézetékben az ifjúság egész­ségügyi felvilágosítására ifjúsági vöröskereszt csoportok alakulnak. Az .új csoportok az iskolák igazga­tójának felügyelete alatt működnek majd és munkájukat az ifjúsági vö­röskereszt bizottság irányítja. Tagja az iskolaorvos, a szülői munkakö­zösség megbízottai és a KlSZ-veze- tőség képviselői lesznek. A csopor­tokba minden olyan fiatal kérheti felvételét, aki elvégezte az ifjúsági egészségvédelemre kész tanfolya­mot. Az ifjúsági vöröskereszt az isko­lákban módot nyújt arra, hogy az iskolai vöröskereszt csoportok kül­földi fiatalokkal levelezhessenek és különféle csereakciókat bonyolítsa­nak le. A vöröskeresztes munkában tevékenyen résztvevő fiatalokat az ifjúsági vöröskereszt vezetői a KISZ nyári üdülőtáboraiba javasolják. Kinek jó a felesleges becitálás? Könyvismert-et'és Illusztráció Mamin—Szlblrjak: L Arany című Kötetéből. Mamin-Szibirjak: ARANY (Euró­pa.) Kib. 340 oldal, kötve 19,50 Ft. Mamin-Szibirjak a szibériai arany­láz eposzát írja meg ebben a re­gényében. A'könyv lapjain megele­venedik az aranymosóik nyomorúsá­gos élete. Idézést kapott a községi tanács pénzügyi csoportjától özvegy Pápa Jánosné csurgói lakos. Az idézé­sen az állt, hogy október 25-én jelenjen meg a fent jelzett hiva­talban s rendezze adóhátralékát. Meg nem jelenés esetére 100 forint pénzbüntetést helyezett kilátásba a hivatal. Fontos és nemes dolog az állami fegyelem megtartására való törek­vés. Azt akarjuk, hogy minden állampolgár tisztelje népköztársa­ságunk törvényeit és annak szer­veit. Ám, amilyen mértékben megkövetelik állami szerveink a rendet, fegyelmet az állampolgá­roktól, ugyanolyan joggal várhat­ják el ők is a pontosságot, a szolid ügyvitelt a hivatali beosztottaktól, hogy csak akkor hivassák őket az állami szervek elé, amikor az fel­tétlenül indokolt. Özvegy Pápa Jánosáét azonban a hivatal egyes beosztottainak hi­bájából, indokolatlanul idézték be a jelzett napon a pénzügyi csoport­hoz. Ha ugyanis pontosan vezetik a könyvelést, vagy ha ezt el is mulasztják, de az idézés kiküldése előtt legalább sorba nézik a befi­zetésről szóló beérkezett, könyve- letlen postai csekkszámlakivona- tokat, akkor meglátták volna, hogy özvegy Pápa Jánosnénak nem hátraléka, hanem túlfizetése van a harmadik negyedévre, s nem jogos a beinvitálása. Amikor ugyanis a megid ;zett özvegyasz- szony fia mutatta a 16-i pénzfel­adásról bizonykodó csekkszelvényt és kérte, lapozzák fel az adófő­könyvet, az egyik beosztott legyin­tett, »-nem érdemes, hiszen már az ég tudja, mikor könyveltünk.« íme, a hivatal hanyagsága okot, módot szolgáltat kötelességüket tudó, tisztességes állampolgárok felesleges becitálására, életük megkcserítésérc. Mégsem kértek tőle bocsánatot, pedig az illem sze­rint úgy dukált volna. Ifjú Pápa János megértette, hogy egyszerű hivatali mulasztás­ról, udvariatlanságról van szó — mellesleg, mivel ott járt, kiegyen­lítette a következő hónapokban esedékes, utolsó negyedévi előirást is — s fél napra kimaradt a mun­kából. De az egyszerű emberek többségének bosszúságot okozhat az ilyen, s arra vezet, hogy két­ségbevonják a helyes intézkedése­ket is. Azonkívül tudnivaló, hogy a falusi emberek a helyi szervek munkáján mérik le a kormány po­litikáját, s ebből ítélnek. Egyéb­ként az adófőkönyv vezetése, a pontos könyvelés naponkénti fel­adat, hiszen csak így mutatja az a valóságot, s így dolgozhat nyu­godtan, a nép megelégedésére a pénzügyi szervek beosztottja is. Egy megye megméretik Hogy milyen gyors kerekeken jár az idő, fejlődést és változást hozván szárnyain, azt legérzékelte- tőbben szemlélhetjük itt a Megyei Földmérési és Térképészeti Hivatal térképtárában. Öreg, megrongyoso- dő, sárguló, agyonírt, javított tér­képek bizonykodnak: mi volt itt e szűkebb kis hazánkban száz esz­tendeje, amikor ügyes, nagyjából külföldről felfogadott mérnökök papírra rajzolták az akkori valósá­got. Száz év nagy idő, s ezek a tér­képek már nem tükrözik a mai helyzetet. Ha az elmúlt száz év nyolcvan—nyolcvanöt esztendejé­ben nem is alkotott annyit az em­ber, amennyit tudott volna, e tér­képek mégis tanúsítják: egy csomó út, híd, vasút épült, medret nyitot­tak az árnak azon a földön, ahol szántók barnáinak és kenyértermő földet vett el az ember a száz év előtti erdőkből, szőlők virítanak ott, ahol egykor semmi sem termett — az ember nagyot cselekedett, az idő előreszaladt, a térképekről sok minden lemaradt óta folyó háborúja győzelemmel végződött. Aztán jöttek a tagosítá­sok és földcserék, s a földnyilván­tartás egyre összekuszáltabb, átte­kinthetetlenebb lett. — Ez a harminc holdnyi kender­föld — mutat a térképre Martsa Miklós mérnök — valamikor 30 ember tulajdonát képezte. Az örök­lődés folyamán manapság kilenc­ven parcellára szakadt, barázda hátán — talán két holdat is kitevő — barázda, ez bizony senkinek se terem. Ezt is tisztázni kell a téaké- peken. — A kormány a parasztság sok­éves óhajának tett eleget azzal, hogy elrendelte, nagyrészt állami költségen, négy éven belül készít­senek új kataszteri térképeket, rendezzék a földnyilvántartásokat. Mi e téren eléggé úttörő munkát végzünk — mondta Balogh Ferenc megyei hivatalvezető —, hiszen már az idei nyáron hozzáfogtunk né­hány községben e munkálatokhoz. Drávaszentesen például azért is szükségessé vált ez a munka, mivel A magyar történelem 1945-ösjj az ellenforradalom idején megsem- fordulópontja után a nagy tettel: || misítették a birtokíveket, katasz- időszaka is megváltoztatta a megye* téri térképeket, nyilvántartásokat, térképét. Az áthághatatlan urasági A mérnökök és térképészek né- birtokokat cövekek szabdalták szét, hány hét alatt új térképeket rajzol- a magyar parasztság Dózsa György tak az elégetettek helyett, méghoz­réginél tartósabb, időtállóbb za a ___ ________,_______ '< 3Q§OK§egc*<Seg<3<«C§c2<^C!gaKSOgcS<Se!ícK§©»öH«űgöHiSe!^^ Asztralon nevű, nylon-szerű mü­§ anyagra, amelyet a Német Demok­Tj ZER KÉPET ŐRZÖK RÖ- " LUK. Láttam őket kapával a vállukon, vagy amint szénát gyűjtenek. Életük cselekvések vég­telen sorozata, s nincs benne bo­nyolultság. A parasztasszonyok csak a falusi világ légkörében éreznek magabiztonságot. A ház körül, vagy kint a mezőn tudják magukat igazán otthon. Mozgási körzetük 1945 előtt va­lóban kicsi volt. Csak a felszaba­dulás utáni években tágult széle­sebbre és bővül ma is. A kultúra, a tudomány Utat tör, szétárad a falvakban, belopózik a házak földes szobáiba, s megfogja az asszonyok lelkét. Napról-napra omlik a válaszfal, amit a régi világ igyekezett egyre magasabbra emel­ni falvak és városok között. Termé­szetesen, idő kell még ahhoz, hogy a faluk asszonynépc hozzányúljon olyan eszközökhöz, amit a modern technika, új társadalmi életünk ho­zott létre. A mai parasztasszonyok lelkében még sok az ellenkezés, sok a szü­lőktől átvett régi felfogás. Nehéz ezeket elhagyni, némelyiktől még életük végéig sem tudnak szaba­dulni. Idősebb falusi nénik kezén nem látni gyűrűt, valahol a sublót mélyén őrzik, akadályozná őket a munkában. Kezük nem puha, in­kább férfias. Mikor simogatnak, az unoka érzi a kalácsot osztó tenyér érdességét. Mezítláb dolgoznak, csak késő ősszel húznak lábukra ci­pőt, amikor hideg a harmat. Ha­ragszanak a traktorokra, mindenre, ami berreg, pufog. A világért sem engednék meg — ha rajtuk múlna —, hogy az Éva, vagy Zsuzsa haját rövidre vágják. Menyecske lányuk­hoz, ha két faluval odább is lakik — látogatóba nem vonaton men­nek, inkább gyalog ballagnak el. Nem rossz asszonyok ők. Meleg, ér­ző szívű, jóságos arcú nénik, csak csak nem akarják elhinni, elfogad­Parasztasszonyok endőin kívül minden más dologból® rátikus Köztársaság földmérőitől is kiveszi a részét. így van Mag-a vettek ót. ni a változást. Pedig ma másként udvarolnak a legények, mint az ő idejükben. Mit csinálnak a parasztasszonyok reggeltől estig? Rózsi néni ma ötkor kelt. Tüzet rakott, hogy legyen meleg víz a Jós­ka fiának. A korai vonattal szolgá­latba megy, ennivalót is kell ké­szíteni neki. A kenyér mellé sza­lonna és paprika került a táskába. Pista, a másik fiú még alhat, ő csak hétkor indul. — Mindig sietni kell — panaszol­ja. — Nem fárasztó a mindennapi koránkelés ? Egy pillanatra megáll a seprő a kezében. — Már megszoktam, megérzi a szemem, hogy mikor kell ébredni. Azt hittem, hogy ha a gyerekek el­végzik az iskolát, kicsit megnyug­szom, vége szakad a korai ébresz­tésnek, nem kell ennyit lótni-fútni. Három férfi után éppen elég a dol­gom. A főzésen kívül mosni, varr­ni, takarítani kell utánuk. Ma még be sem ágyaztam, a jószág sír-rí, ennének már. Ha elvégzek a ház körül, mehetek a mezőre. Van még egy kis borsóm, ma azt is le kelle­ne kapkodni. Itt van egy kosár paradicsom — mutat a konyha- szekrény mellett terpeszkedő vé­kára — befőzésre vár. Kell a télre is gondolni. Holnap vasárnap. Rendbe kell hozni a gyerekek ru­háját. Mit szólnának a lányok, ha gyűrött a nyakkendő, vasalatlan a nadrág. — Höss el, höss el, ne! — hallat­szik a szomszéd udvarról Magda asszony hangja. — Maga nem törő­dik vele — kiabál az urára ha a kendermagos felenné az összes sze­met is a csirkék elől. iVf IKORRA ODAÉREK, már fut a kendermagos, nyomá­ban pedig a favágítóról felkapott vesszővel Magda néni. A sebtében földre ejtett vödörből a moslék egy- részét kiloccsantja. — Legalább a kijárókat (a sül­dőkre értette) eresztené ki, nem hallja, hogy hajt a’ kanász! — duz­zog tovább. — Mi közöm nekem a disznóid­hoz, te vagy az asszony, nekem akad más dolgom is — mordul fel Jóska bácsi és befordul az istállóba, hogy a lovakra rárakja a hámot. »Te vagy az asszony, te vagy az asszony ...« Általában a paraszt- emberek nem ismerik el a feleség szerepét a gazdaságban. Csak. pisz- mogásnak nézik az asszony mun­káját. Pedig...! Sok családban an­nak ellenére, hogy a férfi fején van á kalap, az asszony dönf sok fon- tos kérdésben. Jobban tudja, hogy mikor és melyik földbe kell vetni a búzát. Az évi jövedelem jó részét bizony az asszonyi munkának, a leleményességnek lehet köszönni. Nem kevés forint kerül a családi kasszába a baromfi, tojás, mák, paprika és egyebek értékesítése ré­vén, amit szintén az asszony gon­doz. Ha ilyenekről szó esik, akkor csak hümmögnek a férfiak. Van benne valami igazság — szokták mondani. Hogy jó az asszony a ház­nál, azt csak akkor érzik igazában, fia megbetegszik, vagy egy-két nap­ra rokonaihoz megy a feleség. Ilyenkor aztán nagy a dühösködés. A baromfiak nem hallgatnak az emberre. Esetlenül mozognak a szárnyas jószágok körül s nem tudnak elszámolni a tojásról. — »A fene tudja, hova lett időközben a vörös kotlós három csirkéje«, — mondják mentegetőzve. A paraszt- asszony házimunkáin és anyai te­dus néni is. Neki nincs fellebbezés,1 menni kell, ha a gazda odaáll a? kocsival a konyha elé. — Pontosan egy óra óta itt álldo-\ gálok. Jössz-e már? Es az asszony megy, csak dobj még a tűzre pár darab fát, hogy le-7 főj jön a .krumpli, mikorra haza-l jönnek a mezőről. Vica néni szelíd tekintetű, derék­ban- hajlott, hetvenéves . öregasz- szony. Szobája tisztára söpörve, at benne lévő tárgyak, a két ágy, al nehéz tölgyfa asztal és a székekl mintha azt mondanák: semmi sémi örök. Kopott támlájú falióra csőiig des tik-takkal méri az időt. — Nekem már nirtcs sok vissza.§ — mondja Vica néni. — Bár azé öregségen kívül nem kínoz mási betegség. Még tudok dolgozni. Ají nyáron arattam is, amúgy örege-<i sen felszedtem a markot az uram^ után. Hej, valamikor...! De mostj már nincs erő, csak az akarat.. rT' ISZTELETTEL NÉZEM a| -* sűrű ráncú arcot, a munká-l ban vékonyra fogyott kezeket. Kil tudja, meddig érnének a burgo-i nya-, kukorica-rendek, amit eddigi A megye 252 községe közül a jövő évben 35-ben végzik el a birtokvaló- sítóst, mialatt elegendő tapasztala­tot, jártasságot szereznek ,a továb­bi munkához, hiszen ilyen hatal­mas méretű földmérésre a közel­múlt évtizedekben nemigen volt példa. Sokhelyütt régi panasz volt a föl­dek kataszteri tiszta jövedelme. A négyéves földié na ezéssel ezen is segítenek, ugyanis nemcsak a föld- dek nagyságát veszik számba, felül­vizsgálják az osztályozások helyes­ségét is. S ahol kirívó sérelmek mutatkoznak, ott a valóságos hely­zetnek megfelelően vagy csökken­tik, vagy növelik azt. Ezt a munka- folyamatot közvetlenül a felméré­sekkel és birtokvalósítással együtt egy külön agronómusokból, »föld­kóstolókból« álló brigád végzi. Bár a földméréseket szakemberek — mérnökök, technikusok — gondjai­ra bízzák, közreműködik például a Pécsi Geodéziai Vállalat is — ám a parasztság és a helyi tanácsok támogatásával még gyorsabban, tökéletesebben oldhatják meg fel­adatukat. A földmérők községbe érkeztekor kidobolják, hogy min­megkapált. Hány padlás bírná el den gazda jelölje meg cövekkel gabonát, amit kévébe szedett félé, földjeinek határait, a felmérés évszázadon át. Életében nem csinált «jt után pedig 15 napi közszemlére is mást, csak dolgozott. A munka, a y kiteszik a felmérési eredményeket. munka, mindig a munka. Hajlotté Sőt, a gazdák a kormányzat ált* derékkal, földet nézve megy ki a mezőre még most is. Leginkább a szőlőben foglalatoskodik. Hazajövő­ben mindig tele a kosara: ősziba­rack, szőlő, paprika, paradicsom van benne. Téli estéken pörge­ti majd a rokkát és ősi módon J előirt holdankénti 30 forintos k ség-hozzájárulás kifizetése u díjmentesen birtokívet kapnak, termelőszövetkezetek nagyon hasznosíthatják üzemgazdasági cTví ra — a vetésforgó megállapításáhvs üzemen belüli földrendezéshez M részükre bocsátmj szövi — a szemfödőjét. Forró nya-Ti a díjmentesen rai ellobbantak. Tiszta és igaz élete ’ térképét. alkonyodóban... Amit örökségül j A négyéves földmérési, katas» hagy, az mindenkié. A faluk lányai $ téri térkép-felújítási munka egy- őrizzék a szívükben a szeretet és a részt rég megérett igazságtévő lé- a szorgalom hagyatékát. q Pés, másrészt megteremti a szó 9 cialista földnyilvántartás alapjait. Gőbölös Sándort (Varga)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom