Somogyi Néplap, 1957. október (14. évfolyam, 229-255. szám)
1957-10-27 / 252. szám
6 SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1957. október 27. MIRE VÉLJÜK, mivel PAUER ANTAL: ÖREG IGAZSÁGOT rejt az a közmondás, mely szerint a tolvaj't mindig az alkalom szüli. Hiába akar lopni akárki akárhogyan, ha gondos gazda szeme őrzi a jószágot. y Akár eskűszóval vallhatnánk, hogy soha nem jutott volna eszünkbe beszerezni egyet és mást — mit már sokszor otthonunkban álmodtunk — tolvajlás útján, ha be nem tévedünk a minap a nagyatádi kultúrház átépítés' alatt álló iroda- helyiségének belső szobájába, ahol uramtfia! Minden perzsavásárt megszégyenítő összevisszaságban mész, téglatörmelék, elrongyolódott papírhulladék ékítményeivel több ezer forintot láthattunk őrizetlenül heverni az embermagasságig nedves falak között. Volt ott minden — s talán még van ma is -—• mi a könnyű »beszerzésre« predesztinált személyek szemének és szájának ingere. Az apróságokkal, szobrokkal, földre dobált beszennyeződött folyóiratokkal és könyvekkel, kopasz zászló- rudakkal és egyéb nem ilyen célra vásárolt tárgyak özönével elbari- kádozott szekrények tetején három hegedű csaüogatta magákelletöen a muzikális tolvajokat. A majdnem özönvízzel fenyegető falnak támasztva pedig egy cselló csengett: — engem szabadíts meg innen, ó tiszteletre .méltó halandó, mert tönkretesz a nedvesség! Láttunk itt gramofont, lemezjátszógépet a hozzájuk való lemezekkel, mikrofont, vadonatúj kapcsolótáblát, összecsavart, mésszel és vörös téglaporral dekorált szőnyegeket, diavetítőgépet a hozzávaló filmekkel úgy összezsúfolva, mintha vasvillával hányták volna be őket magyarázzuk? valami vilámgyorsan közelgő veszedelem elől! Egyúttal arra gondosan ügyelve, hogy akinek mégis megtetszene itt valami, azt könnyűszerrel, kockázat nélkül elvi- hesse magával. Még szerencse, hogy az utolsó pillanatban megállította kezünket a lelkiismeret, a társadalmi tulajdon tisztelete. Ott hagytuk a nyitott ajtajú »tolvajok paradicsomát« azzal a ki nem mondott kérdéssel ajkunkon, amit most immár hangosan megismétlünk: mire véljük a nagyatádi kultúrház vezetőinek hanyagságát, azt a nemtörődömséget, mellyel akarva vagy akartlanul kedveznek azoknak, akik lopásiból szeretik kielégíteni kultúrcikk szükségleteiket? Mire véljük és mivel magyarázzuk azt az elraktározási módot, amit az irodahelyiség belső szobájában volt alkalmunk látni? Nem fáj a szívük a romló, tonkremenő kultúrfelszerelésekért? Bezzeg, ha nem volnának ezek, tudnának szavalni arról, hogy ez kell, meg ez kell ahhoz, hogy a kultúrházban komoly munka folyhasson. Erőszakoljanak magukra kissé több gondot, megbecsülést a súlyos pénzeket jelentő társadalmi tulajdon iránt! Nemcsak az a bűnös ilyen esetekben, aki lop, hanem az is, aki alkalmat ad a lopónak a lopásra! HA MÉG MINDIG állna a »perzsavásár« Nagyatádon a kultúrház irodájának belső helyiségében, nézzenek szét az erre illetékesek és teremtsenek sürgősen rendet, még mielőtt az anyagi felelősségrevo- nást követelő leltári hiányt nyakukba zúdítja valami alkalomszülte tolvaj! VIRÁNYI PÁL: BETEGEN Voltál-e már bezárva szűk szobába, Bilincsbe verve, miként a rabok? S megkínzott lelked mégis szállna, szállna, De fogvatart kin — rácsos ablakod. Az ablak előtt a fák őszi lombján S szívemben is vacog a félelem. Egy ismeretlen ismerős irombán Talán most írja végítéletem. Ostornak gyárkéményt szerit kezébe, Orrán ha fúj, tornyot feszít a porból, Felhőket, fákat eszik, fal ebédre, S ha észrevesz, — jaj félek — összemorzsol. LÁSZLÓ IBOLYA PIRUL A KISERDŐ A táj éneklő combja közt, két domb ölelő rejtekén, pirul a kiserdő fája, bokra, akár a lány, ha ránéz a legény. Akár a kislány futna, bújna a vetkőztető dévaj . szél elől, mely csipkelődő csókjaival hol derekához, hol karjához dől, elomlik fázó lábainál, s a hold, az ég vén csillagcsősze ámulva áll meg útjának felén, kedvtelve néz az ifjú szeretőkre. Míg anyjuk a táj, mélyen alszik, az ősz nászágyán tavaszt álmodnak ők, milliónál több gyereket; rügyet, új lombot; árnyékká növőt ... Mire megvirrad meztelenül áll két domb ölelő rejtekén asszonnyá avatva az erdő, s már másutt jár a csinytevő legény... | Oieköszön t&tt I I az ősz I LELKES MIKLÓS: ŐSZI ERDŐ Színarany gombolyag Színarany fonálja Gurul szét az erdőn, Oldódik tekergőn. Fel-felszökik itt-ott, Mint a madár, szállva, Fénylő hurkokat vet Felettem az ágra. Vörösbama szikrát Szór a vén fák lombja. Menekül a levél Szélbe kapaszkodva. Fenyők merész zöldje Szablyáját bevágja Az őszi hegyeknek Sárga oldalába. Csend alszik az égen, Kék szeme lezárva. Feje alá kúszik Puha felhőpárna. ESTE A SZŐLŐHEGYEN A Nap korongja véresen esett le. — Gyerünk, sietni, Jóska! Itt az este .... Megáll a gazda pince ajtajában, a Nap hamar esett le. A réten pajkos szellők kergetóznek. — Igyál még, Böske! Ettől nagyra nőszr meg. Leányok énekelnek messze, lágyan s a szellők kergetóznek. Magányos csillag áll a déli égen. — Hej., Marci bácsi! Volt-e ily müst régen? A régi hordók új nedűkkel forrnak s a csillag áll az égen. Folyócska partján fűzfa lombja bókol— Jaj, Mari néni! Menjen el a lótól! . . _ Talányos árnya ring a fűzbokornak 9 a parti lombja bókol. A hegygerencen őrtűz ég lobogva. — Rigó, gyi! Gidra, hőhe! Jobbra, jobbra! A rozzant híd előtt kocsis vesződik s az őrtűz ég lobogva. A messze tó vízében néma nótáz. — Re Rózsa, Citrom, hajsz! üss rá, ne mókázz! Ezer titokkal csengetyűz az ősz itt s a tóban néma nótáz. Torony harangja méla csendben konduL. — Mondd, Teri, mért szeretlek iy bolondul?! Homályos, ingó lánggal ég a mécses s torony harangja kondul. Szent Dávid király hegedül a Holdban— Emlékszel, anyjuk? Vőlegényed voltam . . . A puttonyos legények kedve széles s Dávid zenél a Holdban. MOULIN ROWQE ŐSSZEL JÁRUNK MOZIBA Amióta az ősz elhessentette a meleg időket, egyre többet járunk moziba. A hosszabbodó eseteken nincs mit csinálni, no meg azért, hogy inkább ülünk a mozi meleg nézőterén, ahelyett, begy otthon ülnénk a kihűlt — vagy be se gyújtott — tűzthely mellett a konyhában, nem is szólva arról, hogy a lakás többi részén milyen »kellemes« időjárás uralkodik tüzelő- tafcarékcsság folytán, hála a beosztó asszonyi nemnek. Szóval ülünk a mozi nézőterén esepoet sem lebecsülve egy jó film nevelő hatását, csupán észrevéve, hogy nemcsak meleg van ott, hanem néha inás is: bűz. Ez viszont szintén nincs otthon, bár ennek is meg van a maga magyarázata. A konyhában nem kezdődnek kétperces idökülönbség- gel az előadások — pillanatnyi szellőztetés kíséretében, vagy még azt is elhanyagolva. Ott legfeljebb a már említett asszonyi nem kezd előadásba, mely ugyan felérhet egy filmvetítéssel, mégis más hatással van az emberre. Például nem olyannal, mint’ három napja a 7 lányom volt vetítésén, ahol az angyalok karának nevető kórusa kacagott kánont Mefisztó és Belzebub karával, úgyhogy a tisztességes néző nem is tudott már nevetni, elkapkodtak minden esélyt előle. Megnyugtató, hogy okot adott erre is, arra is a film, nem úgy mint a Királylány a feleségem c. szellemes francia vígjátéknál. Régi dolog, hogy még a jóból is megárt a sok. Az esti kiloncórás előadás »zsúfolt« háza legalábbis ezt bizonyította. Persze a mozival is úgy vagyunk, akár a színházzal. Az érdekesség vonzó. A kritika alaposan lepocskondiázta a Láz-at, s íme, jórészt tolt nézőterek előtt játszották, s vitatkoztak azután róla mindenfelé. S nem csoda. Éppen annyi megvitatni való volt magán Szabó Barna alakján, mint a témának a filmbeli felfogása miatt. Azután voltak olyan filmek is, melyeken nem vitatkozott senki, sőt a nézőtéren itt-ott halk szipo- gással fejezte ki együttérzését a Áramszolgáltató Vállalat gépkocsi szerelésben jártas gépkocsi előadót keres azonnali belépéssel. Bér a kollektív szerint. Jelentkezés a személyzeti osztályon. »gyengébb« nem. Az Egy kerékpáros halála és a Moulin Rouge örök emléke marad mindenkinek, aki látta. Megyünk a moziba, szorgahna- san sorbaállunk a pénztárablak előtt, azért, hogy néhány órára más és új hatások alá kerülve, nevetve vagy izgalomban, tanulva, avagy szórakozva töltsük el időnket. De mégsem esne rosszul, ha közben frissebb levegőt szívhatna be orrunk, s a moziba mindenki azért jönne el, hogy a filmet nézze, kacagó-versenyek, szerelmi jelenetek s egyebek nélkül. (fk.) A századforduló Párizsában élt Toulouse-Lautrec, a modem vonal és rajz nagy művésze, kit egyéni tragédiája, festőzsenije hajtott szüleinek grófi kastélyából a mámor- kergetők, dúsgazdagok és szegénységtől megnyomorodottak városába, ahol a bensőjében lejátszódott eti- Icai, ízlésbeli forradalom Párizs külvárosának elesettjeihez kötelezte ecsetjét, művészetét. Az utcalányok, csaviargók, nagypénzű polgárok, az éjszaka világa hódította magához, mert itt, az élettől megnyomorított lelkek között érezte kevésbé a maga testi nyomorúságát. Számunkra, akik alig hallottuk, vagy éppenséggel mitsem hallottunk Toulouse-Loutrec művészetéről, kit még életében ért az az elismerés, hogy képei, — melyeket korábban az előkelő világ közönségeseknek, f< Iháborítóaknak tartott, — a Louvre-ba kerültek, abba a Louvre-ba, ahol az emberiség kul- túrkincsei között többek között Leonardo da Vinci Mona Lisája ragyogta és ragyogja alakítójának halhatatlanságát, számunkra megrázó, gyönyörű élményt jelentett megismerkedni Toulouse-Loutrec- kai. Nem könnyű feladat egy nagy festőt, ki korának tragédiáját a maga tragédiáján keresztül látta és járta meg, korszerű m iliőbe helyez ni, bemutatni életét, alkotásait, munkájának megrázkódtatásokkal telített folyamatát. De a Moulin Rouge C. színes angol film rendező„FELFORGATJUK TÓTIT..." Szokatlanul sok ember járkál az utcán. Este van már, üyenkor ősszel korán kigyúlmák a falu lámpásai. Egy kicsit hűvös a szél, csak azért, mert szokatlan. Az asszoaiyotk, férfiak élénken beszélgetnek, ahogy elhagyják az iskola kapuját. Szülői értekezlet volt. De az igazi nyüzsgés most kezdődik. Az iskolában tovább égnek a villanyok, s a kultúrház kicsi és nagy terméből is hangokat hallunk. Kulturálódik a falu ... Igen, bármilyen nehéz hinni, Lengyeltótiban vagyunk. A nagy faluban, ahol évekig csend vote, s ahol máskor sötéten tátongtak a kultúrház ablakai. Most új élet indul. Megtévesztő a cím? Lehet. Akik rnonditáík, a szó nemes, dicsérendő értelmében gondolták. És igazat szóltak. A felforgatás oly nagymérvű. hogy — egy esti taptasztalat után is — messze túlhaladja a várakozást. Figyeljük csak. Az iskolában egy szőke bajszai férfi fogad. Ö az igazgató, Kardos József. Tíz perccel ezelőtt még az volt, most basszista, énekes. Az iskolateremben ugyanis próba van, énekkari próba. Ki vezethetné más, mint Sárkány István pedagógus. És kik lennének alapító tagjai, gerince a kórusnak, ha nem a tanárok, tanítók? Milyen természetes ezt most mondani, és milyen elképzelhetetlen volt még egy évvel ezelőtt... — Óh, azóta sok minden megváltozott. Ezt mondják és ezt tapasztaljuk. No, nem kimondottan pedagógus-énekkar ez, de sokan vannak köztük. Talán ezért jönnek el a falusi lányok is, talán ezért szemléli figyelemmel a falu próbálkozásukat... — Himnusz... — szól a karmester, s az emberek csoportba állnak. Első összpróba ez, tegnap még a szólamokat tanulták. Jól megy az ének, de nem kifogástalanul. Hogy is lehetne ilyet várni. Majd az ünnepre ... Nem is az ének oly vonzó e percekben, az arcok. És a tűz. A szopránban idősebb nőket láttunk, az altban fiatal tanárnőt. A férfiak között a járásbíróság vezetőjét, fiatal tanítót és másokat, A női szólamban Tari Jánosné énekel, pedagógus ő is, karján a másféléves Balázska. Oly megható ez ... — Marseilles, az alt szólamot kérem ... szól a karmester. Nem veszi észre senki, hogy míg ők próbálnak, a férfiak eltűnnek valahová. Talán cigarettaszünetre? Nem. Amikor a nők abbahagyják, áthallat- szik harsány énekük a szomszéd teremből. Próbáltak, mert rövid az idő, mert lelkesek, s tudni akarnak... Folyik a próba. Mielőtt átmennénk a kul- túrházba, írjuk ide e nagy felbuzdulás bizonyításaként: pedagógusok a kezdeményezők, így kellett volna régen, így kellene mindenütt. Ma sem késő. Pedagógusok mondták a tanévnyitó értekezleten, hogy »felforgatjuk Tótit«, ők szerveztek, kértek, dolgoztak és fáradoznak minden este. Beszélhetnénk a »tizenhetek« odaadó lelkes munkájáról, mely most a kezdeti lépések idején is oly nagy »felfordulást« csinált a faluban. Nincs köztük félrehúzó. Közösen határozlak, közösen cselekednek. Mindenki a magaválasztotta műfajban, amihez kedve, tehetsége van. Még a vidékről bejárpk is. Sárkány János Győrökön lakik, késő éjjel jár haza. Más vidékiek csak zongorakís éretet vállaltak, vagy az énekkarban szerepelnek. De tesznek valamit a lengyeltóti kultúráiéiért... A nagyterem is világos. A színpadon Dankó Pista (Somogyvári Ottó tanár, énekkari tag, színjátszó és helyettes rendező) játszik, énekel. Itt van, a színpadon az 50 év körüli Cziráki József bácsi is, lányok, fiúik, KlSZ-isták és felnőttek. És ni csak, belép a szóiké bajuszú igazgató is. Szerepet vállal. Somogyvári Ottó kultúrotthon igazgatót Gaál István helyettesíti. Ö most a novembe- 7-i műsort próbálja valahol. T>e van egy másik csoport is Tótiban, a földrnűvesszövebkezete- ké. Ők Gaál István segítségével a földszöv kultúrveirsenyére készülnek. .. No és a táncosokról még nem szóltunk, pedig igen nagy tekintélynek örvendenék a faluban. Tari Jánosr.é egymaga három csoportot hat táncra tanít., . J Mi .lesz itt, ha a közönség meglátja első bemutatkozásukat? Mert a sikert ettől vár- jpjk. Ezért kell a nevelői »'gerinc1«'', a mag, hogy nagy tömegek csoportosuljanak köréjük. A hét mündein napján együtt a gárda, s oly fossz, ..ha ütközik a próba, ha egyszerre tanul az énék- és színjátszó csoport. Csúnya szó az a fegyelem, de jelentése szép, s itt nem kell kérni, könyörögni, rászólni és rend reutasítani. Pereg a munka gáttalanul., mint a film. Mert azok vezetik, kiknek hivatásuk, mert azok fogtak össze a néppel, akik mesterek ma is a faluban. Nem hívják így őket, mégis mesterek: a tanítás, nevelés, művelődés mesterei... Este van a faluiban. Tíz óra körűi jár. Az utcák már néotelemek, csak odabent él az ifjúság. játszik, énekeli Mind ifjak, azok is, akik fölött negyven-öt- ven év járt el, s akilk hosszú évtizedek után most először hagyják égve nap mint nap, késő estig a kultúrház lámpásait... Jávori Béla je, John Huston és operatőrje Oswald Morris, hősüknek, Toulouse- Lcutrec festőművésznek látásmódját fogadták el és érvényesíiették alázattal munkájukban. A Móniin Rouge-t a véletlenszerű beállítások, eleven kép csoportok, képsorok teszik közvetlenné, élővé. Mint egykor Toulouse-Loutrec tette, ők is a legőszintébb pillanatokat lesték meg és rögzítették filmre az embert és festőt és a körülötte egykor élt felvillanó figurákat. A Moulin Rouge bemutatóját nálunk évekkel előzte meg a híre, zenéje. V áraizczásunkban — dicséretére mondjuk ezt a film alkotóinak — nem csalódtunk. Érhetnék e filmalkotást az okos- kodók részéről olyan vádak, hogy az alkotók a festő életrajzát szubjektiven dolgozták fel, életművének csúcspontjául helytelenül választották a Mouli/n Rouge mulatóinak festett plakátjait, említhetik azt is, hogy a tragikus élet előtörténete kidolgozatlan. Ezeknek azt válaszoljuk, a Moulin Rouge így jó, ahogy van. Jóllehet, tényleg elgondolkodtat bennünket, miért éppen a Moulin Rcnige a »főszereplője« egy festőzseni befutásának. Hiszen a Montmartreon volt éppen elég más zenés kávéház, ahol Toulous-Lotrec korának művészvilága megfordult. És megf ordult minden bizonnyal ö is. De meg tudjuk bocsátani, hogy a Ulmnovella gyújtópontja a századvégi Párizsának egyik legjellegzetesebb, legpárizsibb mulatója. Ami pedig az elő’örténetet illeti, a nyomorék grófnak, ki nem találja helyét az arisztokraták között, elég annyit tudnunk, amennyit a rövid előtörténet tömören tudni enged. A megismerés méltó alanya számunkra nem a nyomorék gróf, hanem Toulouse-Loutrec, a festő korának Párizsában. Tehát a Moulin Rouge a valóság ellen elkövetett kis bűnei ellenére is kitűnő életrajz-film. Lebilincsel, megkönnyez:et, részesévé tesz annak a gyönyörködésnek, ami megtisztítja az embert, amire csak az igaz művészet képes. Színészi alakításokról ebb:n a f ilmben szó sem eshet. Josse Ferrer nemhogy tökéletes illúziót keltett, de úgy fogunk! visszaemlékezni, rá: ez maga volt Toulouse-Loutrec, a festő. Élethű a maszkja,-élethű a játéka, mind neki, mind partnereinek. Néha már már nem is játszanak, élnek. Jossé Ferrer egyszerűségében bonyolult alakítása csak festőhősének alkotásaihoz mérhető művészi értékben. És ugyanezeket mondhatjuk az elismerés meghatottságával a magyar származású Gábor Zsazsára, Suzanne Flonra, Claude Nollierre, Katherien Kathre és mindazokra, akik a Moulin Rouge c. filmben közelebb segítettek bennünket az 1990-as évek Párizsa nagy festőjének megismeréséhez. — H —
