Somogyi Néplap, 1957. október (14. évfolyam, 229-255. szám)

1957-10-27 / 252. szám

Vasárnap, 1957. október 27. SOMOGYI NÉPLAP 1 Közelebb a tömegekhez, bátran, kezdeményezzen Kaposvár gondjairól MELYIK FILMBEN LÁTTA ? A Szovjet Film Ünnepe képrejtvény pályázata Uj és úgy hisszük, helyes gyakor­it, hogy a Megyei Tanács Végrehaj- 5 Bizottsága az utóbbi időben köz- etlenebb és elevenebb módon irá- yítja alsóbb szerveit. Rövid idő le- jrgása alatt a Siófoki és a Kapós­án Járási Tanács munkájának szé- sskörű vizsgálata után a Kaposvári rárosi Tanács tevékenységét tűzte e éti ülésének napirendjére a megyei b. Csaknem egész napot betöltő vi- a folyt a város képviselőinek rész­ételével a városi végrehajtó bizott- ág beszámolója és az ezt kiegészítő, Megyei Tanács VB szakosztályve- etői által beterjesztett, részben mó- losító, részben ellen-beszámolói fö- 3tt. Kétségkívül nem kis dolog egy 45 zer lélekszámú, a megye kultúráját s ipari gócait magában összponto- ító város igazgatása, szerveinek és akosságának összefogása, irányítá­A mai Kaposvár nem a negyvenöt előtti város fejlődött ipara, kultúrája, nőtt a la­kossága, nagyobb a városnak kultúr- nagokat szertehintő szerepe is. Is- neretesek a gondok, melyek részben i megváltozott körülmények, a fej­ődés velejárói, s országos gondok is, 'észben mások okozzák ezt. Az első, imejy nap mint nap kísért, amely rá­nyomja bélyegét a tanács általános munkájára és tömegkapcsolatára is — ez a lakás- és az évenként jelent- sező vízhftny. Igaz, hogy vannak a kaposvárinál rosszabb körülményű és helyzetű városok is az országban, igaz, hogy ezeket a gondokat még a Legjobb vezetés mellett sem lehetne egyhamar és végérvényesen meg­szüntetni. E gondolt csak az ország gazdasági erejének növekedésével együtt kevesednek és szűnnek meg. Éppen ezért értelmetlenség lenne csu­pán e tényezőkön mérni a város ve­zetését. Más kérdés az, hogyan küzd e gondok erőhöz mérten való maxi­mális csökkentéséért, milyen kezde­ményezést tesz és ezeknek hogyan tudja, és képes-e megnyerni a város lakosságát a Városi Tanács. Megtesz-e mindent, amit megtehet a város szé­pítéséért, kulturális fejlődéséért, előbbre lát-e a mánál stb. Nos, a vi­ta sok mindenre választ adott. Fel­tétlenül erény, hogy a városi tanács igen gyorsan tisztázta sorait és gyorsan állt lábra az ellenforradalom leverésével egy­idejűleg. A tanácstagok jó összetéte­lének bizonysága, hogy egy-két kivé­tellel szilárdam, megingathatatlanul helytálltak a népi rendszer mellett, többségük tettre kész, igyekvő, a vá­ros gondjainak, bajainak jó ismerője. Ugyanez elmondható a ■ végrehajtó bizottságról, a tanácsi apparátus többségéről is. Ezeknek köszönhető, hogy a városi felügyelet alá tartozó ipari és szol­gáltató vállalatoknál nagyjából —és elég gyorsan — leküzdötték az ellen- forradalom okozta bajokat, tavaly­hoz képest nőtt az egy munkásra eső termelési érték. Javult és kielégítő­nek mondható a város élelmiszerrel és más kereskedelmi cikkekkel való ellátása. Erélyesebb kézzel léptek fel az áruelvonók és árfelhajtók el­len; új kisiparos, kiskereskedői en­gedélyek kiadásával elősegítették a lakosság kiszolgálását. Különböző in­tézkedéseikkel némileg sikerült csök­kenteniük a válságos vízhiányt, a város több részén bővítették a víz­hálózatot. Májusban megszavazták a város fejlesztési tervét, ám az már öreg hiba, hogy a lakosságtól terve­zett, városfejlesztéshez való — kü­lönben is alacsony — hozzájárulási összegnek csak alig egyharmadát szedték be, s így természetesen a tervbe vett fejlesztés nagyrésze mos­tanáig megvalósítatlan. A város általános iskoláiba idén 269 tanulóval jár több a tavalyinál, orosz nyelvoktatásban több mint 2400 tanuló vesz részt, hittan okta­tásra pedig a tanulók 30 százaléka jelentkezett. Szorít az iskolai tan­teremhiány. A város párttag peda­gógusain kívül százharmincán je­lentkeztek ideológiai továbbképzés­re. A felszabadulás előtti néggyel szemben 12 óvoda működik a város­ban, ám a napközi otthonos óvodák felszerelése hiányos, s a két területi bölcsődén kívül igen nagy szükség lenne még újabb két bölcsődére. A lakáshelyzetről szólva megtudjuk a beszámolóból, hogy ebben az esztendőben 1201 la­kásügyi kérelmet nyújtottak be a ta­nácshoz, s volt olyan nap, amikor 503 igénylő és panaszos fordult meg a lakásügyi csoportnál és a vb-tit- kárnál. Idén 9 lakóház dőlt össze és 17 romos állapotban van. Ebben az évben 136 lakást utalták ki, 116 ház építésére adtak engedélyt. Előkészü­let alatt van újabb 259 házhely ki­alakítása. Előfordultak törvénysértő kiutalások is. Ilyen példákat említett meg Kaszás József elvtárs. A Városi Tanács Végrehajtó Bi­zottságának egyik gyengéje, hogy az ellenőrzést elhanyagolja. Az ellenőr­zés hiányosságából ered, amint azt Sási János vb-tag elmondta, hogy a városban számos pecsenyesütőnél le­írhatatlan körülmények között, az egészségügyi követelmények hiányá­ban tárolják és árulják a húst. Igen sok hiányosság lelhető fel a pénz­ügyi osztály laza munkája következ­tében. Nem mindig érvényesül a pénzgazdálkodásban a takarékosság elve, sok a pénzügyi szabálytalanság, a felügyeletük alá tartozó intézmé­nyeknél elmulasztják a kötelezően előírt ellenőrzést. Nem adóztatják meg kellőképpen az ügyvédeket, a zongora- és nyelvtanárokat, a magán­kisiparosokat. Előfordult, hogy ha­mis adóigazolást adtak egyeseknek. A végrehajtó bizottság mindezideig nem hozott köztisztasági szabály­rendeletet arról, mely utcákat vonják be az intézmé­nyesített szemételtakarításba. A je­lenlégi állapot, amely szerint csak onnan szállítják el a szemetet, ahon­nan ezt a lakók kérik, sem higiéniai, sem más szempontból nem tartható fenn — mondta Kardos Béla vb-tag. Az utak fokozottabb javítására, új útgyalú vásárlására, a közterüle­tek gondosabb tisztántartására, az útőrök ellenőrzésére hangzott el a bírálat és javaslat. Kötelezzék a közműveket, hogy a javítás során felbontott utcaburkolatot a munka befejezése után nyomban állítsák helyre. Haladéktalanul gondoskod­ni kell a gőzfürdő üzemelhetővé té­teléről, mert a jelenlegi kazán tel­jesítő képessége erre nem alkalmas. Ne történjék meg, hogy a vízháló­zat fejlesztését tárgyaló megyei ér­tekezleten a város ne képviseltesse magát. Minél előbb gondoskodni kell a jelenlegi korszerűtlen és szűk befogadó képességű piac másutt va­ló elhelyezéséről és bővítéséről. Biz­tosítani kell, hogy szombaton és va­sárnapra is ellássák a város népét hússal és ‘kenyérrel. A Kaposvári Városi Tanács másik fogyatékossága, amint erre Szirmai Jenő elvtárs, Molnárné elvtársnő és mások is rámutattak, hogy gyenge a tanács tömegkapcsolata. Nem eléggé politizál, nem népszerű­sítik eredményeiket, a jól dolgozó ta­nácstagokat és vezetőket, s így gyakran csak a hibákról, a fogyaté­kosságokról tud a város népe. Szilárdabb bázist kell teremteni a munkások között, s egyetértésre kell jutni a Városi Tanácsnak az értel­miséggel is — mondta az egyik fel­szólaló. Szirmai elvtárs vitába szállt Mol­nárné elvtársnő és több megyei osz­tályvezető néhány állításával. Kije­lentette, hogy embereket egy-egy posztra nem lehet oly könnyen elő­teremteni, elsősorban a meglévőket kell nevelni, hogy jól elláthassák hivatásukat. Bírálatra, javításra, megszünte­tésre szorul a Városi Tanács VB és a Megyei Tanács VB között fennálló, áldatlan rossz viszony, feloldásra vár a kölcsönös bizalmatlanság. Ezt fej­tegette Nánási Imréné elvtársnő, Só­lyom Gábor elvtárs vb-tag, majd Havasi elvtárs, a Minisztertanács kiküldötte. Sólyom elvtárs három pontban foglalta össze a legsürgő­sebb feladatokat: 1. Megtalálni a két vb. közti elvtársi kapcsolatot; 2. Megkövetelni a legelemibbet: a centralizmus betartását; 3. Csírájá­ban elfojtani az intrikát, bármelyik oldalról jön is. Majd azt hangsúlyoz­ta, milyen elengedhetetlenül fontos, és megkövetelni való, hogy minden vezető képezze magát, s lépést tart­son a fejlődéssel. László István elv­társ, megyei tanácselnök zárszavá­ban tapasztalatait mondta el, hogy a Városi Tanácsban sok ötletes, okos tanácstag van, dé ha a végrehajtó bizottság nem kezdeményez, vagy a tanácstagság javaslatait elismeri, jó­nak tartja ugyan, de figyelmen kí­vül hagyja, ez nem vezet jóra, meg­sínyli a város. TTTTTTT7TTTT7TrrTTTTTTTTTT7 Lapunk október 26-tól 4 hétig minden számában közli egy szovjet Színész, vagy színésznő számmal meg­jelölt fényképét. Egyidejűleg közöl­jük a képpel azonos számú megfej­tési szelvényt is. A négy héten át kö­zölt szelvényeket vágja ki és kitölt­ve gyűjtse össze. A 24. szelvény után valamennyit együtt küldje be a me­gyei Moziüzemi Vállalathoz, (Kapos­vár, Május 1 u.). Figyelem! Csak a lapból kivágott szelvény érvényes. Nyeremények: I. díj: 100 darab mozijegy-szel­vény. II. díj: 80 darab mozijegy-szel­vény. III. díj: 40 darab mozijegy-szel­vény. IV. díj: 10x20 darab mozijegy­szelvény. V. díj: 50x10 darab mozijegy-szel­vény. A mozijegy-szelvények beváltha­tók 1958. december 31-ig a megye minden filmszínházában, bármely filmhez. Beküldési határidő: 1957. novem­ber 30. Értékelés: 1957. december 31-ig, A nyertesek neveit a lap közli. A szovjet film ünnepe képrejtvényj pályázata í A színész neve: 2. Melyik filmben látta: A beküldő neve és címe: „Kokas" három hónapig nem játszhat WM LSEI VJ U K ________________ R OSTKEHDER és ROSTLEN termelőinket, hogy 1958. évre szóló termelési SZERZŐDÉSEIKET minél előbb kössék meg! Az árak és feltételek igen kedvezőek! ROSTKENDER méter mázsánként: ROSTLEN lombmentes lombos Különleges 135,-Ft .. — Különleges 330,—Ft I. oszt. 125,- „ 113»­I. oszt. 250, ,, II. oszt. 90,—,, 81,­II. oszt. 220,- „ III. oszt. 40,- .» 38.­III. oszt. 180.-,. IV. oszt, 80,— „ V. oszt. 60,— ,, minden mázsa kenderkóró után 25»—Ff# lenkóró után 50» —Ft értékű ingyenes vásárlásra jogo­sító textilutcslváziy. TSZ» TSZCS és szakcsoportok nagy­üzemi felárat kapnak! A szerződés megkötésekor holdanként 280 Ft textiiutalvány előleg! Vetőmag, műtrágya, növényvédőszer, szántási utal­vány és tavasszal 200 Ft művelési előleg» kamatmentes hitelre! A szerződések megkötésére jelentkezni lehet a hely­beli FÖLDMÜVESSZÖVETKEZETEKNÉL, me­gyei és körzeti termelési FELÜGYELŐINKNÉL! Dunántúli Rostkikészítő Vállalat A z üzemi irodát, amelyben fél órával ezelőtt ért véqet a munka, mély csend ülte meg, csak a távoli gyűrűsfonó gépei zakatoltak ütemesen. Az asztal körül nyolcán ül­tek. Valamennyien munkaruhában, s a külső nem is árulta volna el, hogy az egybegyűltek mind sportemberek, sportvezetők, vagy lafctív sportolók. A fegyelmi bizottság elnöke kék munkaköpenyében kényelmetlenül fe­szengett a széken, éppúgy, mint a csapatkapitány. Látszott, hogy szíve­sebben lettek volna odakinn a töb­biek között, a gyár mellett, az edző­pályán, ahol 15 — 20 fiatal játékos kergette a labdát. Csakhát itt van ez a kellemetlen ügy. A vezetők, de maguk a sportolók is már vasárnap a mérkőzés után megdöbbenten álltak az esettel szem­ben. Hogyisne! Nem mindennapi, csú­nya jelenet zárta be uqyanis a mér­kőzést, amikor a pályáról levonuló csapat egyik tagja, akit játékostársai éppen magatartása miatt »Kokas«-nak becéznek, még a pályán arculcsapta egyik klubtársát. Az »ok«: a csatár egy ízben, amikor vele együttesen akart menteni egy helyzetet, megrúq- ta őt. Szándékosan? Áh, dehogy! Nem is ez volt a valódi ok, hanem az pap­rikázta fel áz utóbbi időben túl in­gerlékeny Kokast, hogy amaz nem tudott értékesíteni egy 11-est, s ez a csapatnak egy pontjába került. A verekedés odabenn az öltözőben folytatódott, s a dühödt játékosok szinte kivetkőzve emberi mivoltukból, valóban, mint a kakasok kapaszkod­tak össze. Az edző meg a játékostár­sak alig tudták okot szétválasztani. Ezért is kerültek mindketten a fe­gyelmi bizottság elé, ahol most vád­lottként kellett elmondaniok a csúnya történetet. Az egyik, a sértett, őszinte. Sajnál­ja a történteket, s mint mondja, ő is hibás. A másik, a kis Kokas, már ki­csit mellebeszél. Azt próbálja bizony­gatni, hogy ő tulajdonképpen nem is ütött. Aztán szinte önmagát cáfolja meg, amikor elég nagy hangon kije­lenti, hogy ő, alacsony termete elle­nére sem fél senkitől. Különböző ki­fogásokkal próbálja mentegetni az öltözőben cs a pályán történteket. Pár perc alatt világosan áll az eset a bizottság előtt. Határozottan cseng a csapatkapitány szava is, aki szintén elmondja véleményét, azt, hogy Ko- kasnak nem lett volna szabad tettle- gességre vetemednie, s idegességére való hivatkozása sem mentő körül­mény, mert egy mérkőzés után, kü­lönösen a vesztes meccs után rend­szerint mindenki ideges. A csapat- kapitány azt kéri a bizottságtól, olyan határozat szülessék ez ügyben, amely mind a sportkörnek, mind pedig a megtévedt játékosnak javát szolgálja. Felszólal egy másik játékos is. Azt veti fel, hogy Kokas azóta ilyen in­gerlékeny, amióta nem igazolták át az NB íl-es csapatba. Lehet, hogy így van, mert e szavak hallatára Kokas mintha kissé magába szállna. Ki­mondja azt, amit először kendőzni próbáit, így beszél: — Való igaz, helytelen volt, hogy ütöttem. Azóta is bánt a dolog, de megtörtént, nos, hát mit csináljak? Aztán egy kis vád is van a szavai­ban, amikor így folytatja: — itt nőt­tem fel köztetek, tőletek tanultam mindent. Ezért vagyok olyan, amilyen vagyok. A csapatkapitány éppúgy, mint az elnök, cáfolni igyekszik ez állítás igazát, de sem a tagadás, sem az állítás nem eléggé meggyőző. Való igaz, hogy Kokas nem most kezdte. Abban, hogy sztár lett. bizony hibá­sak a vezetők és mindenki, aki azt állította korábban, hogy Kokas nél­kül nincs csapat. Mígnem épp Baján bizonyosodott be, hogy Kokas is, mint minden ember, nélkülözhető. Az elnök vet véget a vitának. — Határozni kívánunk, s felkérem az érdekelt két játékost, hogy távozzék a másik helyiségbe. Majd hívni fog­juk, ha döntöttünk — mondja. TJosszú és alapos tanácskozás következk ezután. Van, aki azt javasolja, hogy miként a múlt­ban, úgy most is kapjon szigorú dor­gálást a fiatal játékos. Aztán mégis­csak az az álláspont győz, hogy a dorgálás ma már az öntelt Kokasnál aligha érne célt. A közvélemény, mert hisz az esemény után városszerte tár­gyalták Kokas ügyét, éppúgy, mint a klubfegyelem, szigorú intézkedést vár. Felvetődik az is, hogy a betegekkel és sérültekkel teli csapatnak ugyan szüksége lenne a korábbi szolid, lel­kes Kokasra, de az ingerült és fe­gyelmezetlen labdarúgóra nem. — No és hát a fegyelem, az mindenek- előtti — mondotta az egyik bizottsági tag. A többiek is egyetértettek ezzel és így született meg a határozat: Ko­kas három hónapig nem játszhat . . . indoklás: Kokas súlyosan vétett a sportfegyelem ellen. Idegei nincsenek rendben. Pihenjen. Vegyen részt a sportkör edzésein, érdemelje ki, hogy játékostársai és a vezetők megbocsás­sák neki súlyos tettét. Aztán, ha netán hetek múlva esetleg magatartása ér­demesültté teszi, akkor talán koráb­ban is feloldják játéktilalmát. A fegyelmi bizottság határozatának utolsó mondatát azonban meg sem várja, hanem ingerülten felugrik, amikor meghallja a háromhónapos eltiltást. Erre bizony nem számított, hisz ezideiq mindent megbocsátottak neki. Ki akar rohanni a teremből, s már csaknem az ajtóból szólítja visz- sza az elnök jóságosán csengő szava. Visszalép, majd közbevág az elnök szavába. El£bb védekezik, majd vá­dol. Azt állítja, hogy a bizottság egyik tagja, meg a KISZ-titkár —• akik pedig éppen a védelmében szó­laltak fel — pikkelnek rá. Ezért til­tották el. A jelenlegi Kokas igazi énjét mu­tatta be ez a séríődékeny, csaknem bosszútól lihegő fiatalember. Aztán nagy hetykén távozik. Nem megy ki a többiekhez az edzésre sem. —■ Megélek én a munkából, foci nélkül is — mondja. A z állítás első ré'sze igaz, mert Kokas ió szakember, az bi­zonyos. A kerek labda nélkül azon­ban aligha tud élni, mert tudja róla mindenki, hogy annak szerelmese. Ö maga mondotta, hogy szeretne a lab­dának is igazi mestere lenni. Ehhez azonban meg kell változnia. Elsősor­ban le kell szoknia kakaskodásairól. A vasárnap történtekért pedig vállal­nia kell a felelősséget, a szomorú eset következményeit őszintén meg kell bánnia, amit tett. Ennek első jele kell legyen az, hogy sportember­hez méltó fegyelmezettséggel veszi tudomásul a nem túl szigorú ítéletet, azt, hogy három hónapig nem játsz­hat. KOVÁCS SÁNDOR

Next

/
Oldalképek
Tartalom