Somogyi Néplap, 1957. október (14. évfolyam, 229-255. szám)
1957-10-23 / 248. szám
Érdemes volt az üzleteket szakosítani! A földiművesszövetkezeti kereskedelemben gyakorta felvetődik ez a kérdés. Varrnak hívei az üzlet szakosításának, d'e szép számmal akadnak még olyanok is, akik azon a véleményen vannak, hogy kár a szakosítást erőltetni. Ez utóbbiak számára közöljük az ando- csi földművesszövetkezet példáját. Andocson ez év tavaszán került sor az üzletek szakosítására. Ez abból állt, hogy az eddigi vegyesboltot átalakították ipari szaküzletté. Az új szakosított üzlet mellett tovább működött, teljesen önállóan, a földmű- vesszövetkezet élelmiszer-boltja. Mit mutat a gyakorlat Andocson? Azt, hogy a szakosított üzletek vezetői érthetően, nagyobb gondot tudnak fordítani üzleteikre. Az ipari szaküzlet például igen megnyerte a dolgozó parasztok tetszését, s amióta jobb ennek az üzletnek az áruellátása, az andocsd parasztok nem járnak be Tabra, vagy Kaposvárra egy-egy fontosabb iparcikket vásárolni. Hasonló tapasztalatot mutat az élelmi- szer-szaküzlet is. A fentieket néhány számadattal is tudjuk bizonyítani. 1956 júniusában a vegyesbolt 214 000 forint forgalmat bonyolított le, ez évben ugyané hónap forgalma a kettéválasztott üzletben 328 000 forint volt. Júliusban a 250 000-rel szemben 338 000, júliusban pedig az előző év 268 000 forintjával szemben 341 000 forintos forgalom áll szemben. Érdemes-e üzleteket szakosítani? Ügy véljük, az andocsiak példája megadja erre a választ: iy s n ! A mi boltosunk Helyesebben mondva, nem a miénk, hanem a szentgáloskérie&é, akik így nevezik Lukács Lászlót, a földművesszövetkezet boltikezelőjét, aki nemrégiben került a szentgáloskári ’ szövetkezeti boltba. Kezemunikája nyomán egy-kettőre megváltozott az addig eléggé elhanyagolt ^szövetkezeti bolt képe. Egyszeriben csaknem ismeretlen fogalom lett' az üzletben a »-nincs« vagy az »elfogyott« szó. Pedig korábban de könnyen rámondták az üzletben, amikor élesztőt, vagy más ilyen apró-cseprő cikket akart valaki vásárolni. Ügy voltak már-már a szentgáloskériek, hogy nem is igen mentek a boltjuk felé, hanem egyenesen Mernyé- re, vagy Kaposvárra indultak bevásárolni. Ez ma már a múlté. A szentgáloskéri dolgozók felfigyelték ugyanis az új boltosra, aki szocialista kereskedőhöz méltó udvariassággal, figyelmességgel végzi a dolgát. Mindenkihez van néhány kedves szava. Nem rábeszélésképpen, de falhívja a boltban megfordulók figyelmét, hogy milyen új árut kapott, s meg is magyarázza, hogy mi ennek vagy annak az árunak az előnye. Az üzlet külseje és belseje elárulja a felületes szemlélőnek is, hogy Lukács László szereti szakmáját, melyet hivatásnak tekint. Bizony nem csoda, hogy Szentgáloskéren a fiatal boltvezetőt mindenki csak így emlegeti: a mi boltosunk. A keze sohsem finomodott meg... Valami nincs rendben... A Som-Nagyberényi Földművesszövetkezet taglétszáma a megye többi községéhez viszonyítva alacsony. Pedig a falut dolgos, ókos nép lakja, amelyre aligha lehet ráfogni, hogy maradi, hogy idegenkedik az újtól és tán emiatt tartaná távol magát a szövetkezésnek ettől a formájától. Az embernek óhatatlanul az a gondolata támad, hogy másutt van a hiba. Inkább a szövetkezet portáján nincs valami rendben. Szertenéztünk a faluban. Emberekkel beszéltünk, olyanokkal is, akik tagjai a földművesszövetkezetnek és olyanokkal is, akik távol tartják még magukat. Nem kellett hosszú idő ahhoz, hogy megbizonyosodjunk az igazságról: a hiba fő forrása, mint ez legtöbbször lenni szokott, abból ered, hogy a szövetkezet elnökének, igazgatósági tagjainak és dolgozóinak nincs meg az a közvetlen kapcsolata a tagsággal, mint ahogy az rendjén lenne. Mert régen rossz, ha a földművesszövetkezet tagsága a taggyűlésen nem mondhatja meg a véleményét a jóról is, meg a rosszról is, egyszerűen azért, mert a taggyűlések rendre elmaradnak. Pedig hát nem kell bizonygatni, hogy a jó taggyűlés olyan tükör, amelyben megláthatja magát a tagság is, az igazgatóság és az elnök is. Az igaz szavakból megítélhetik, mit tettek helyesen és mi megy rosszul. Baj van bizony, ha ezek a taggyűlések elmaradnak és a suttogás szárnyán jut el a bíráló igazság az emberi fülekhez. Sajnos, Som-Nagy- berényben így van ez valahogy. Suttogás és mert suttogás, ezért sokszor alaptalan pletyka keringi körül az elnököt és a dolgozókat. Beszéltünk olyan kívülállókkal is, akik azt állítják, hogy a szövetkezet nem képes együtt dolgozni a község lakóival, mert csupán hivatal és sokszor mintha nem is a földön járna. Nyitva tartja a boltot, a kocsmát és a szövetkezet vezetősége úgy gondolja, hogy ezzel teljesítette is feladatát. Hát igen. Ez a szövetkezet még nem mutatott fel olyan eredményeket, amellyel megnyerhette volna a kívülállókat. Ezen persze nem csodálkozunk, amikor a község lakóinak figyelmét nem egyszer a tanács és a földművesszövetkezet veszekedése és oktalan civakodása köti le: nem hisszük, hogy a kérdőíveknek, amelyeket egyes szövetkezeti dolgozók a tanács leváltásáért visznek végig a falúban, miközben ferde ügyeikbe ártatlan embereket is belekevernek, nagy vonzóereje lenne azokra, akik még nem szánták rá magukat arra, hogy a földművesszövetkezet tagjai legyenek. / Sem helyünk, sem időnk nincs, hogy bogozzuk a szálaltat. Egy azonban bizonyos. A Som-Nagyberényi földművesszövetkezet lagymatag munkastílusa, tömegfcapcsolatának hiánya, rossz példamutatása, aligha fogja növelni hírnevét, és főként nem tagjainak számát. A somi agronómus Nem valami biztató képet mutat a tabi járásban a cukorrépa szerződés- kötés. Sem a földművesszövetkezetek megyei központjában, sem pedig a tabi FJK-nál nem tudnak választ adni arra, bogy valójában mi a lemaradás oka. Mi mindent megtettünk — hajtogatják többek között a tabi központban. Ennek ellenére nem akar menni a dolog. Legfeljebb csak Somban. A cukorrépa szerződéskötés a tabi Járásban csak a Som-Nagybe- rónyi Földművesszövetkezetnél mutat elfogadható képet. Amikor a társszövetkezet somi központjában az eredmények után érdeklődtünk, úgy mondták, hogy az agronómus érdeme az, hogy már 27 hold cukorrépára szerződtek Som és Nagyberény dolgozó parasztjai. Az agronómust nem is találtuk meg az irodában. Nyomára bukkantunk azonban a faluban, ahol szinte mindenki ismeri Czeglédi Gézát, az fmsz fjatal agronómusét. ’•! Czeglédi Géza alig húsz éves. Szeptember a tölti be az agroió- riusi tisztet j Sem-Nagyberényi szövetkezetnél. Nem véletlen. hogy megismerték c: a dolgozó parasztok. Nem akadt olyan ház ugyanis két községben, anol már meg ne fordult volna, sa. elmondva, hogy ml a hivatáAmikor jövetelünk célja felől érdeklődünk, elhárítja magától az elismerést. Gőczy Sanyi bácsi, a termelési felelős segített ebben a munkában — mondotta. Aztán meg nincs is meg száz százalékig a terv — folytatja. Anélkül, hogy kérdeznénk azonban hozzáteszi, hogy meglesz. Különösen Nagyberényben, ahol a dolgozó parasztok egyre inkább felismerik a szerződéses termelés előnyeit. Gyakori a szerződéskötők között a 600 — 800 négyszögöles, de Csizmadia András például 1100 négyszögöl, Babos Lajos pedig 1600 négyszögöl répára szerződött. Valóban nincs tehát semmi különös a somi agronómus munkájában? ahogyan elmondja, valóban nincs, valóság azonban mégis az, hogy Czeglédi Gésa példamutatóan végzi munkáját. Máris megismerték, megszerették munkahelyén, a dolgozó parasztok bíznak benne. Ezért van az, hogy a tabi járásban, ezen az úgynevezett nehéz területen is be tudja bizonyítani, hogy megoldható a cukorrépa szerződtetés is. Csak úgy kell a munkához látni, mint azt Czeglédi elvtárs teszi, Somogy utolsó a forgalmi tervben 97.5 százalékra teljesítették a Somogy megyei földművesszövetkezetek harmadik negyedévi kiskereskedelmi forgalmi tervüket. Ezzel az eredménnyel Somogy sajnos az utolsó lett a megyék versenyében. A SZŐ VOSZ egyébként országosan 100,6 százalékra teljesítette ugyanezt a tervét. Mint ez a szám mutatja, a somogyiak lemaradása nem volt túl nagymérvű, mint ahogyan az élenjárók sem tudtak kiugrani a versenyben. Az első helyezett Borsod megye ugyanis 106 százalékot ért el. A Balatonszemesi Földműves- szövetkezeti irodába beszö- köti az októberi hűvös alkony. Pajor János ügyvezető-elnök félkezével hivatalos levelet gépel, a másik, a jobb keze, mintha nem is hozzá tartoznék, mozdulatlanul lóg mellette. Fából van. A háború után megmarkolt egy átkozott kézigránátot: felrobbant. A félkeze elment. Az élete megmaradt. Lehet, hogy más ezt a félkezű életet is eldobta volna, ő nem. Úgy élt és dolgozott, mintha nem is egy, hanem száz keze lett volna. Az egykori cseléd- gyerek felmérte erejét, képesség út, és úgy vélte, hogy a szövetkezeti mozgalomban hasznosíthatja azt legjobban. Hogy sikerült-e ez neki? Azt mondják, az ember értékét tetteiből lehet leginkább megítélni. Mindenképpen reális szereinek maradni az ő jellemzésében és ezért úgy vélem, nem lesz céltalan, ha itt elmondom, hogy az egykor öt dolgozóval és 8000 forint árukészlettel induló Balatonszemesi Földművesszövetkezet 8 év után ebben az esztendőben több mint egymillió forintos árukészlettel rendelkezik és közel 150 000 forint tiszta nyereséget vár. Ebben a szövetkezetben — bármilyen furcsán hangzik is — mióta ő itt elnök, boltosnak nem volt hiánya és a dolgozók szakmai képzettsége átlagon felüli. Egy szó mint száz: a Balatonszemesi Földművesszövetkezet a faluért van. És bátran leírom, hogy mindebben oroszlánrésze van Pajor János elnöknek. Tanú rá mind, ki őt ismeri. Tanú rá a bolt pultja, az apró fiókok, amelyeket félkezével, otthoni műhelyében maga készített. Tanú rá a föld, amelyet Pajor elvtárs, ha úgy hozta a szükség, a pince építésekor köbméterenként ásott ki élő és holt karjával. Tanú rá az írógép, amelyen, ha lassan is, de egy kezével pötyöget, nehogy elvonja fontos munkájából az adminisztrátort. Tanú rá az a hihetetlenül nagy akaraterő, amellyel a hat elemit végzett egykori cselédgyerek jobb karja elvesztése után is újra megtanult írni. És most, nyolcévi szövetkezeti munka után, amikor arról kérdem, milyennek képzeli el az ideális földművesszövetkezeti elnököt, nem tud határozottan válaszolni, csupán annyit, hogy ezt érezni kell. Aztán később félkezét maga felé fordítva, mintha csak önmagának mondaná, halkan hozzáteszi: —... Az én kezem sohsem finomodott meg... Nem is gondolt ő arra, hogy tökéletesen megválaszolt előbbi kérdésemre: az igazi elnök, nem elefántcsont toronyba zárkózott félisten, nem csupán hivatalnok. Az igazi elnök kint is, bent is, még félkezével is egész ember és mindenből részt vállaló, akár fizikai, akár szellemi munkáról van szó. Egy a szövetkezeti tagság közül, akit mindannyiunk bizalma Választott. És ha kell, akkor gödröt ás, ha kell, pultfiókot készít, ha kell, furfangos kereskedelmi ügyfelekkel tárgyal és ha szükséges, félkézzel gépel... Mindezt a tagságért. Beszélgetésünk végén egyet kér a hűvöslevegőjű irodában: ne írjunk, ne szóljunk róla a nyilvánosság előtt. ígértük, de nem tartottuk meg. Wem akartunk ezzel különö1 ’ sebbet, csupán annyit, ha valakinek a szövetkezeti elnökök közül egyszer eszébe jutna Pajor elvtárs, a szemest elnök, — akinek a keze sohsem vált finommá, de a tagságért sokat dolgozott, — ne értse őt félre dicséretünkért, és ha úgy érzi, hogy saját portáján nincs valami rendben, hát ne nehezteljen meg érte, ho azt kérjük: kövesse! — di. HÍREK — Három vásárt tart a járásban a Siófoki Földművesszövetkezetek Járási Központja. A ruházati és téli idénycikkekből lebonyolított forgalmat már most Kötésén 40 000, Balatonszabadiban 40 000, s Kőrös hegyen mintegy 35 000 forintra becsülik. — A siófoki földművesszövetkezetek cukrászüzeme a Télapó ünnepségekre közel 40 000 forint értékű cükorfigurát készít. — A kötéséi földművesszövetkezeti tagság mintegy 30 000 forint értékű célrészjeggyel járult hozzá az új szövetkezeti téglaégető építéséhez. — Az Igali Földművesszövetkezet négy csoportból álló kultúregyütte- se készül a szövetkezeti kultúregyüttesek versenyére. A színjátszó csoport a Párizsi vendég előadásával a napokban budapesti rendezők és kulturális szakemberek előtt szerepel. — tíj élelmiszerbolt nyílott Tö- rökkoppányban. A helyi földművesszövetkezet csaknem költségmentesen, saját erőből építette meg új szaküzletét. Az új bolt megnyitása lehetővé teszi a szövetkezeti üzletek szakosítását. — 110 forint az egy főre eső földművesszövetkezeti részjegy értéke ma öreglakon. Szeptember hónapban a részjegyalap még nem érte el a 60 forintot sem. — Növénytermelő szakcsoport alakult Nagycsepely községben, a földművesszövetkezet szervező munkája nyomán. Az új szakcsoport 173 hold földön termel szerződéses növényeket. Köztük 25 holdon lent, -és 19 holdon cukorrépát. — Nem volt veszteséges a földművesszövetkezet a fonyódi járásban. A korábban veszteséges fo- nyódiak is nyereséggel zárták a harmadik negyedévet. — Géphasználati társulás alakult Lengyeltótiban 15 taggal. Az fmsz új vetőgépet adott a társulás tagjainak segítségképpen. — Szóládon újjáválasztották a már korábban megalakult szőlőtermelő szakcsoport vezetőségét. Az új vezetőségtől ma azt várják a községben, hogy eredményesebb lesz a szakcsoport működése, mint eddig volt. — Hetvenezer forintos nyereséggel zárta a harmadik negyedévet a balatonszemesi földművesszövetkezet. — 150 tagja van már a balatonszemesi takarékszövetkezetnek. — Három nap alatt egy vagon gesztenyét vásárolt fel az iharosberényi földművesszövetkezet. Zá- borsziky Sándor, az fmsz zöldség- és gyümölcs felvásárlóját illeti ezért elsősorban dicséret. Záborszky helyes módszerekkel dolgozik. Ennek eredménye az, hogy a parasztok neki és nem a vándorkereskedőknek adják el áruikat. Záborszky Sándor agitációjában arra is felhívja a termelők figyelmét, hogy ne csak mennyiségileg növeljék a termelést az Iharosberény környéki szőlő- és almatermelők, hanem javítsák e terményék minőségét is. — 25 000 forintos hiánnyal zárta a leltárt Buzsák községben Agócs István földművesszövetkezeti boltkezelő. Feljelentést tettek ellen« az ügyészségen. f^öldszöv (Jieri elárulja... No, elmondhatom, hogy nemcsak maguk találkoztak ám olyan példamutató boltossal a földművesszövetkezeteknél, mint az a szentgáloskéri boltvezető. Mondhatom, hogy szerencsére egyre több helyen ma már olyan emberek kerültek a szövetkezeti boltokba, hogy valóban példaképpen lehet állítani a többiek elé. Én legutóbb Karádon a 7-es számú fiókboltban találkoztam egy ilyen emberrel. Ennek az üzletnek a külső csínja is elárulja hogy a boltvezető magáénak érzi ezt az üzletet. Aztán megtudtam, hogy nemcsak külsőleg van rendben a karádi 7. számú fiókbolt, hanem társadalmilag is. Matisa Ferenc több esztendős múltja alatt leltárhiány még soha nem fordult elő, de még a kálót sem használta fel. Persze Karádon sem minden arany, ami fénylik. Bizonyítja ezt a karádi vasbolt példája, melyet nevezhetnénk akár tévedések házénak is. Legutóbb kiderült, hogy a bolt vezetője »ösz- szetévesztette« a különböző fajtájú kocsisineket, így aztán tévedésből 66 forinttal drágább volt a kocsisin a megengedettnél. Ugyanebben az üzletben kiderüli, hogy a vasvlllát is »összetévesztették« az árusítók. Mégpedig a hétágút, a kilenc ágúval. Igaz. hogy ez a »tévedés« is darabonként hat forintjába került a karádi parasztoknak. A kilenc ágú villa ugyanis hat forinttal drágább. Szóval így néz ki valahogy a tévedés Karádon. No és tegyük hozzá, nemcsak Karádon. Mert például a somi italboltban is becsúszott a számolásba egy kis »tévedés«. Igaz, hogy »véletlenül«, de itt is hat forinttal drágábban mérték a bort, mint amennyi a megengedett ára volt. A földművesszövetkezetek kiskörzeti ellenőrei azonban itt is, ott is rájöttek a »tévedésekre«. Hogy emlékeztetőül mit kaptak a notórius tévedők? Higyjék el kartárssak nekik nem lesz kedvük mostanában tévedni, istenuccse De meg is érdemlik
