Somogyi Néplap, 1957. október (14. évfolyam, 229-255. szám)

1957-10-23 / 248. szám

BOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1957. október 23. A% agronómus tanácsa A növényvédelem őszi feladatai Az idei őszi száraz időjárás kö­vetkeztében több kártevő nagyobb mértékben lépett fel a szokottnál, éppen ezért szükséges, hogy az ag­rotechnikai követelményeket betart­suk és gabonavetéseinket fokozot­tabb mértékben figyeljük, hogy az alábbi kártevőket idejében vissza­szorítsuk. Gabonafutrinka lárvája (csócsároló) Őszi vetéseinkben a legnagyobb kárt a gabonafutrinka lárvája, köz­nyelven a csócsároló okozza. A fia­tal gabonatő mellett függőleges ak­nát váj és ebben tanyázik nappal 15—20 cm mélyen, míg éjjel a ga­bona leveleit rágja. Nappalra egy­két levelet az aknába húz és azt rágcsálja. A fiatal gabonanövény levelét tövig is lerágja, úgyhogy sokszor a fertőzött helyeken a vetés néhány nap alatt teljesen el is tű­nik. Ha már fejlettebb a növény, a csócsároló csak levelenként végzi kártevését. Felismerhető ez a kár­tétel arról is, hogy a leveleket cso­móba összegyömöszöli és az akna szájához helyezi. Az akna szája kö­rül kis földtúrás is látható. A leve­lektől megfosztott növény a leg­többször elpusztul. A csócsároló el­sősorban a most elvetett kalászosok a búza, rozs és őszi árpa kártevője A kártétel kisabb-nagyobb foltok­ban a tábla szélén, vagy a elszórtan tapasztalható. dekezési módot kell alkalmazni, mint a futrinka ellen. A mocskospajor (porkukac, zsír- kukac) elsősorban a növények földfeletti zöld részét legeli le, de berágja magát a hagymába, a répa gyökerébe és a burgonyagumóba is. A kártevő éjjel pusztít, nappal csak borús időben tesz kárt. Egyébként a talajba körülbelül 15 cm mélyre le­húzódik. Védekezés: táblán Védekezés: Az eddigi gyakorlat szerint, ahol a helyes vetésforgót és a megfelelő agrotechnikai eljárásokat (tarlóhán­tás, kigyomosodott tarlóhántás alá- szánitása, keverőszántás, őszi mély­szántás) betartják, a gabonafutrin­ka jelentéktelen kártevővé válik. Most már a gazdálkodási nyok megengedik, hogy gabonát ga­bona után sohasem helyezünk és ha mégis szükséges, akkor őszi ga­bona után csak tavaszit vessünk. Ezért is szükséges a vetésforgó he- 1 " V1SZO­lyes betartása. ---­a hol ilyen módon nem sikerül meg­akadályozni ezt a kártevőt, ott vegyszeres védekezést kell végrehaj­tani. Kataszteri holdanként — teljes fertőzés esetén — 25 kg Agritox po­rozásával védekezhetünk. Részleges fertőzés esetén az úgynevezett fol­toknál két lépéssel bővebb sávban kell alkalmazni a porozást. A csócsároló elleni védekezésre államunk ingyenes porozószert szol­gáltat, ha tehát fertőzést észlelünk, akkor -azt jelentsük a gazdasági fel­ügyelőnél, illetve a tanácsnál. Pattanóbogarak lárvái (a drótférgek) A fejlődésben lévő őszi gabona­vetéseket is megkárosítják. Nálunk az igen elterjedt kisdrótférgeket ta­láljuk. Fejlődésük több éves, nö­vényekben nem válogatósak. Azo­kon a területeken, ahol gabona után gabonát vetnék, ott a kártételük jragy lehet. Igen helyes, ha ennek elkerülése érdekében is betartjuk a vetésforgót. Tojásaikat az elhanya­golt, gyomos talajba, gabonavetésbe rakják le legszívesebben. A talaj mélyebb rétegében, a talajfelszíntől 20—25 cm-nyire bábozódinaik június- augusztus folyamán. Testük egyenle­tes barnás-sárga, rozsdás drótra ha­sonlít, bőrük kemény. Védekezés: Azokon a helyeken, A védekezési eljárásokat főleg a ♦ lárvák (drótférgek) ellen kell vé- I geznünk, mert eredményt csak itt t érhetünk el. A helyes agrotechnika | csökkenti, de ném teljesen szünteti I meg a kártételüket. A legalkalma- J sabb védekezési eljárás — de egy- | ben legdrágább is — a talaj fertőt- 2 ienítése kát. holdanként 40—60 kg | Agritox felhasználásával. Legel- ♦ esőbb eljárás az őszi gabona Agri- 2 tcx-szal való beporozása. Egy má- j zsa vetőmagra 2 kg Agritox elegen- | dő és ezt a nedves csávázás után | (száraz állapotban) kell bekeverni. 2 Ha a zöldellő vetésünket kell meg- ) védeni, akkor a vetésterületet fér- j tőtlemtsük kh-ként 56 kg Agritox- szal, amit magtakaróval a talajba munkálunk. Legfontosabb a gyomirtás, mert a nősténypillék tojásaikat a gyomos te­rületre rakják. Fontos, hogy az árkok, mesgyék, utak gyomnövé­nyeit virágzás előtt lekaszáljuk. Az egészen fiatal mocskos pajor ellen, aminek hossza 2 cm-en alul van, eredményesen védekezhetünk, kát. holdanként 15—20 kg. Hungária Ma­tador permetezőszerrel. Két száza­lékos oldatot használjunk. Amikor 2 cm-nél hosszabbak a hernyók, ak­kor a csalétkes védekezési mód al­kalmazható. Nagyobb fertőzés ese­tén a megtámadt területet körülár- koljuk és az árok aljába idegmé­reggel ellátott csalétket teszünk. A csalétket a következő módon ké­szítjük el: 25 liter korpát, lucerna­lisztet, rostált szénamurvát, darált répaszeletet, esetleg kukoricacsutka­darát szárazon 1 kg 10 százalékos DDT porozószerrel keverünk össze oly módon, hogy a szer az egész csalétek-anyagba egyenletesen ' le­gyen elosztva. Ezt a keveréket 4—5 kg melasszal gyúrjuk át és annyi vizet adunk hozzá, hogy a kész csalétek könnyen morzsálódó legyen. A hernyó fejlettebb korában a DDT porozószerből 2 kg-ot adunk. Ha a vetésterület teljesen fertőzött, akkor az egész területre kát. hol­danként 30—40 kg csalétek szüksé­ges. A csalétekhez alkalmasabb a 10 százalékos, vagy a 20 százalékos DDT felhasználása, mint az Agritox, mert az utóbbinak nagy a riasztó hatása. Melasz biztosítva e célra a Kaposvári Cukorgyárban. A mezei pocok irhása A Kaposvár—dombóvári vasútvo­naltól északra elterülő részen jelen­tős mezei pocok kártétel mutatkozik. A védekezésre való felkészülés na­gyon szükséges, mivel a kártevő a gabonavetéseinken kívül az évelő pillangós takarmánynövényeinkben is nagy kárt okozhat. A mezei pocok irtása egy-egy községben csakis a kollektív erők összefogásával lehetséges. A védekezés a községi tanács (gazdasági felügyelő) útján megren­delt Arvalin nevű szerrel történik. Ez a szer igen erős méreg, emberre és állatra egyaránt veszélyes, tehát az irányító*' szakember legelső fel­adata, hogy a lakosság tudomására hozza, hegy a határban méreggel történő pocokirtás folyik. A lemér­gezett területen 4 hétig legeltetni, vagy onnan takarmányozásra szálas- takarmányt felhasználni tilos. Az Arvalint jól zárható, száraz helyen •kell tárolni, úgy, hogy ahhoz sem ember, sem állat ne férhessen hoz­zá. Az irtás végrehajtása két részből áll. Első teendő az összes pocokjára­tok betemetése, mely szintén kollek­tív munkát igenyel. Szántáson a jártatok betaiiarása fogassal is tör­ténhet, vetéseken esetleg hengerrel. Az évelő takarmánynövényeken a lyukakat be kell taposni. A második ütem az előző napon betakart és a következő napon is mét nyitvatalált pocokjáratokba a méreg elhelyezése. Ezt a munkát nem kis kanállal, hanem rézsutosan elvágott, kisujj nyi vastagságú nád­szállal végezzük. Minden nyitva ta­lált lyukba 2—3 szem Arvalint te­szünk. Kataszteri holdanként gyen­ge fertőzés esetén 10 dkg, közepes fertőzés esetén 15—20 dkg és erős Miért nem működik még Nagybajomban a takarékszövetkezet? fertőzéskor szükséges. 20—25 dkg Arvalin Horváth Gyula növényvédelmi felügyelő. Nincs egészen két hónapja, hogy megalakult Nagybajomban a taka­rékszövetkezet. A részvényesek szá­ma állandóan növekszik. Alakulás­kor csak 263-an voltak, ma pedig kereken 300 tagja van a Jákó-Nagy­bajom és Vidéke Takarékszövetke­zetnek. Nem múlik el nap, hogy va­laki meg ne kérdezné Horváth Mol­nár István elnöktől: »Na, miikor nyit- totok, hogy áll a szövetkezet ügye? Lehet-e már kölcsönt kapni?« Az érdeklődés nem lohad a faluban. A működési engedély több mint két hete ott fekszik ajz íróasztal fiókjá­ban. A kölcsönök osztására, pénz­betétek megőrzésére hivatott szerv mégsem működik. Pedig meg van a tőke: 24000 forint hever a páncél­szekrényben. Ki végezze majd a könyvelést? — Sokáig ez a kérdés forgott napirenden. Most már van könyvelő, de nincs hely, ahol tevé­kenykedne. — Nekünk központi fekvésű irodára van szükségünk — mondják. — Olyan épületre, amely nem esik messze a forgalomtól, szembetűnő, külseje nem elhanya­golt. Találtak is egy, a célnak legjob­ban megfelelő üzlethelyiséget. Azon­ban a tulajdonos, Sós József, a föld- szöv egyik alkalmazottja ragaszko­dik korábbi álláspontjához: a ház­részt nem bocsátja a takarékszövet­kezet rendelkezésére, mert ő az épü­letet el ákarja adni s adás-vétel Ami még a „Törődjünk a fiatal értelmiség problémáival“ c. cikk mellé kívánkozik Szívünk szerint beszél, aki buzdítja társadalmunkat, hogy törődjék kissé többet a fiatalsággal, hiszen a neve­lés nemcsak iskolai kérdés, hanem társadalmi feladat. Bizonyára ilyen meggondolásból született meg a »Tö­rődjünk a fiatal értelmiség problé­máival« c. cikk is. Hanem a cikkben néhány szeren­csésnek nem mondható megállapítás olvasható, s ha már társadalmunkra feladatokat mérünk — jogosan —, a társadalom is elvárhatja — szintén jogosan —a hogy ne adjunk lehető­séget félreértésre. A helyi Cukorgyárban valóban szép számmal vannak technikusok, talán pillanatnyilag fölösen is. De nem így az ország többi cukorgyárában. Pl. éppen az ősz folyamán fordult hoz­zánk kéréssel a sarkad! és mezőhe- gyesi cukorgyár, hogy küldjünk üze­mükbe technikust, mert szükség van rájuk. Aztán azokból a. cikkbeli cukor­ipari technikusokból mindössze egy van az egész országban, s itt van ép­pen Kaposvárott. Bizony, a cikkíró eljöhetett volna hozzánk — szíves fo­gadtatásban nem lett volna hiány —, s elmondtuk volna, hogy a fiatal tech­nikusokkal való megfelelő foglalko­zás korántsem kaposvári, s nem csu­pán cukoripari probléma, hanem or­szágszerte és szinte valamennyi ipar­ágban jelentkező, sürgősen megol­dásra váró feladat. Elmondtuk volna azt is, hogy hetek óta tanúi vagyunk annak a küzdelemnek, mely éppen az egyes iparágak legfelsőbb köreiben folyik avcgből, hogy a fiatal szak emberek üzemi továbbképzését, neve lését megoldjuk az egész élelmiszer- iparban. Talán m°q azt is elmondhatom, hogy a Kaposvári Cukorgyár igazgatójával hetekkel ezelőtt megbeszéltük, hogy — az országos megoldástól függet­lenül, esetleg azt megelőzve — bele­vágunk a helyi technikusok neveléséi­be, tervszerű irányításába, s elhatá­rozásunk közvetlenül a megoldás előtt áll. És befejezésül még valamit. Az ab­laktisztítás valóban nem tartozik szi cjorúan a technikusi munkakörbe. De nem is hiszem, hogy gyártási idő­szakban bármelyik technikusnak ab lakot kellett vóina tisztítani. Meg eshetett esetleg tavasszal vagy nyá ron, amikor kevesebb a tennivaló cukorgyárakban. S vajon nagy kárá­ra vált-e a 19 — 20 éves leányzónak, esetleg férjjé löitnek, ha egy kicsit belekóstolt az ablaktisztítás mester­esetén — szerinte — kevesebb pénzt :ap érte. A másik ok, ami miatt nem mondott igent, az, hogy ha bér­űje lesz. akkor emelkedik az adóté­tele, többet kell majd fizetnie. A községi tanács igénylés útján kiutal­hatja a kérdéses helyiséget a taka­rékszövetkezet részére. Erre azon­ban csak akkor határozta el ma- át, amikor már minden kötél sza­kadt, vagyis Sós József három heti kérés, könyörgés után is kitartott. Nem lehetett mást tenni, — tárja szét kezeit Horváth János tanács­elnök-helyettes. Pedig a végsőkig halogattuk, hiszen Sós József egyi­ke azoknak, akik a legtöbb tagot to­borozták s nem sajnálták a fáradsá­got. Előbbre lennénk, jobb lenne, ha Sós József, még mielőtt a hivatalos kiutalás megjönne, azt mondaná: Menjetek és meszeljétek be azt a ;zobát, aztán csak pakoljatok be­le!«- Tizenegy ezer forintja van a ta­karékszövetkezetnek, amit az iroda rendbehozására, íróasztalok, székek, szekrények vásárlására fordíthat. Reméljük, már nem kell sokáig várni, rövid időn belül megkezdi működését a Jákó-Nagybajom és Vidéke Takarékszövetkezet —mond­ja derűlátón Horváth Molnár Ist­ván. Maguk a részjeggyel rendelkezők várják ezt legjobban. Az első köl­csönnyújtással a kételkedők hitet­lenségét elfújja a valóság );zele. Megváltozik azoknak a véleménye, akik csak a szemüknek hisznek. Be­bizonyosodik, hogy a szövetkezés eme formája mögött sincs hátsó gondolat, és hogy nem az emberek kárát, hanem a hasznát szolgálja. A környékről is sok az érdeklődő. Ha a gyakorlatban is sikerülnek az első lépések, — ennek semmi akadálya, hiszen az eredményes működés fel­tételei megvannak, — akkor állami támogatásra is tarthatnak igényt. A tervek szerint hetente kétszer, csü­törtökön (piaci nap) és vasárnap délelőtt tartanak majd nyitva. ségébe? Löczy Zoltán igazgató Bagolypillék hernyói (mocskospajor) Megyénkben igen sok helyen ta­lálható ez a kártevő. Éppen ezért fo­kozott mértékben kell figyelni ga­bonavetéseinket. A mezőgazdasági szakemberektől elvárhatjuk, hogy az egyes kártevőket meg tudják kü­lönböztetni a másikaktól. Nagy hi­ba az egyes kártevőket összetévesz­teni egymással, mert például a mocskospajor ellen teljesen más vé- ... A ceruzával írott levél végére kiábrán­dultságot hirdető sza­vak kerültek: »Okulás végett minden szülő­nek el tudnám mon­dani, hogy a gyerme­két nem érdemes el­engedni ipari tanuló­nak, a traktoros—gé­pész szakmában.-» Mi­sein István hat hol­das táskái parasztem­berrel íratta a kese­rűség e sorokat szer­kesztőségünkhöz. A zárt boríték nem rej­tett magában megfo­galmazott követelést, de még csak kérést sem, csupán tudtunk­ra adott egy visszás­ságot. Mi ennek a lé­nyege ? Levélírónk tizen- kilencéves fia hat esztendeje a Balaton- nagybereki Állami Gazdaságban dolgo­zik. Hosszú ideig a növénytermelésben foglalatoskodott, öt­venöt őszén aztán traktoros-gépész is­kolám küldték Szé­kesfehérvárra. A múlt- év decemberében volt io záróvizsga, s a Jani néhány volt iskola­társával együtt a gazdaság gépműhelyé­ben kapott munkát, ötvenkét márciusá­ban csökkentették a szakmunkások létszá­mát, s a fiatalokkal letették a kalapácsot és azt tanácsolták ne­kik: szerződjenek a növénytermelésben éves dolgozónak. Az­óta a négy ifjú trakto­EGY LEVÉL NYOMÁN rosgépész közül kettő búcsút mondott Nagy­bereknek, a harmadik a gazdaság gépén ül, az ő gyermeke pedig gyalogmunkásként keresi meg a kenye­rét az imremajori üzemegységben. He­lyes, hogy a tavaszi leépítéskor a gyakor­lott, családos szak­emberek maradtak a műhelyben, az vi­szont nincs rendjén, hogy az új gépkezelők felvételénél számítá­son kívül hagyták a fiát. Pedig időközben biztató ígéretet ka­pott az igazgatósá­gon. Ám abban látja a mellőzés olcát, hogy neki és fiának nincs protekciója. Mindössze ennyit lehet megtudni a le­vélből. írójától- élő­szóban mást is hal­lunk. Fúr, farag, s mindent szerel itt­hon a gyerek, ami a kezeügyébe akad. Nem nézi, hogy ün­nepi ruha van rajta vasárnap, s akkor is ba-brálgatja a faluba vetődő gépjárműve­ket. Nemrégiben von­tatóval vitték vidék­re a helyi labdarúgó csapatot, s bár Jani. nem rajong a sport­ért, mégis velük ment, mert a gép ve­zetője megígérte: az út egy szakaszán át­adja neki a volánt. Tehát nem a kézi me­zei munkára termett a gyerek, <a gép a mindene. Ezért en­gedte el apja egy éves traktoros isko­lára, s készségesen aláírta a szülői köte­lezvényt: a tanfolyam után legalább hat hó­napig a gazdaságban marad a fia. És most tessék: az állam sok­sok forintot beleött, míg taníttatta, s ez a költség holt főké­nél nem egyéb. Ezt az utóbbi gon­dolatot pendítem meg először az állami gaz­daság vezetői előtt. — Sajnos, sok ilyen tanfolyamos fiatalunk van, akiben csalód­tunk — mondja egyi­kük. Egyébként Mise­id János közvetlen felettesei többet tud­hatnak a dologról. Frankberger Mihály párttitkárral együtt távolodtunk a köz­ponti irodától, hogy megközelítsük, elér­jük a való életet a helyszínen. Testvéré­vel, Frankberger Sán­dor zetorcssal vál­tunk pár szót a fiatal­emberről. Szerinte szorgalmas, igyekvő a Miseta-gyerek. Ta­vasszal vontatóval trágyát hordott, ő rakodó- Jancsit minden s pon­volt az egyik ja. Kifagatta az erőgép porcikájáról, tos válaszokat ka­pott. Meg is engedte neki, hogy vezesse a Zetort. Kender vetés­kor munkagép keze­lőként osztották be hozzá egy napra. Dél­után aztán haza­ment. Utána nem lát­ta a gépek körül. Most itt van min­denki, aki érdekelt az ügyben. Jánosházi Jó­zsef, a traktoros bri­gád vezetője nem rejti véka alá véleményét. — Kevesebb trakto­rosra van szüksé­günk, mert váltott műszak helyett nyúj­tott műszakban dol­gozunk. Ha rendesen viselkedtél volna, ak­kor ma már te is gépen ülnél, mint ba­rátod, Gyanó Laci. De te tavasszal ott­hagytad a vetést. Reg­gel nyolc óra után érkezel munkahe­ly' dre a kisvonattal, délután négykor pedig indulsz haza. i Pedig ott a kényelmes munkásszállás Im- remajorban, nőtlen emberek meglakhat­nak abban, s elég, ha a hét végén lá­togatnak el szüleik­hez.-» Miseta János beismeri: hibázott, amikor azon a tava­szi napon nem várta be a munkaidő vé­gét. így védekezik: előzőleg nem tudatták vele, hogy gép mellé szándékoznak beoszta­ni. A gépesítési mun­kában töltött első nap estéjén akarta meg­beszélni az otthoni­akkal, hogy ezután 1 csak szombatonként várják haza. Úgy is jött el másnap Tás­káról, hogy itt ma­rad. De akkor már mást tettek a helyé­re. A párttitkár elv- társ később ígérte, hogy intézkedik, ám az üzemegység bri­gádvezetőjel ! nem akart gépet bízni rá. így már teljesebb a kép: egyszeri fegye­lemlazítás a fiatal traktorosjelölt ré­széről — végérvé­nyesnek tűnő, elma­rasztaló vélemény és magatartás a vezetők részéről. — Az az igazság — mondja őszintén a párttitkár elvtárs —, hogy hal­lottunk Valami rósz- szat Miseta Jánosról, az ő panaszát is is­mertük, de nem néz­tük meg alaposan a helyzetet és nem in­tézkedtünk. — Vilá­gos beszéd, nincs ben­ne a hiba takargatá- sa. Innen, a tévedés A tagok tábora jelentősen növe­kedne, ha a hitelre szorulóknak megtörténik az első kölcsönkiutalás. Sokan válnának részvényessé még azok közül is, akik csak későbben szándékoznak kásebb-nagyofob ösz- szegű pénzhitelt felvenni. Bízunk abban, ha legközelebb arra járunk, arra a kérdésre, hogy merre van a Jákó-Nagybajom és Vidéke Taka­rékszövetkezet irodája? — mindenki tud válaszolni... ilyen utca és szám alatt keressék. (Gőbölös) pontos felismerésétől már csak egy lépés kell és rendbejönnek a dolgok. íme, azon­nal ‘ meg is születik az igazságos döntés: Miseta János mától kezdve leteszi a villát és munkagépet kezel. Ha vezető nélkül ma­rad akár egyetlen traktor is, őt ültetik rá — először persze próbaidőre. Megnyugtató, em­berséges elgondolás. Nem is kell hozzá hosszas magyarázat, csupán néhány meg­jegyzés. Nem a pro­tekció hiánya miatt, hanem egyszer elkö­vetett fegyelemsérté­se miatt került hát­rányos helyzetbe Mi­seta János — ezt üzenjük édesapjának. Fiának pedig azt, hogy a hiba keresés közben nem árt néha önmagunkba néznünk sem. A traktoros-gé­pész bizonyítvány nem minden, hanem alap, kiinduló pont arra, hogy tulajdono­sa becsületes helytál­lás, szófogadás és to­vábbi tanulás árán jól képzett szakmun­kássá váljék. Amikor ott jártunk, szóban ígérte, hogy ő is okul a történtekből. Kér­jük, váltsa be ígéretét. Ebben segítségére lesznek vezetői, az idősebb, tapasztal­tabb traktoros-gene­ráció tagjai. KUTAS JÓZSEF

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom