Somogyi Néplap, 1957. szeptember (14. évfolyam, 204-228. szám)
1957-09-08 / 210. szám
Vasárnap, 1951. szeptember 8. tW)>Wt SOMOGYI NEPLAr 5 Téli mezőgazdasági szakiskola Csurgón Heti sportegysetek A hétköznap ellenére is mintegy háromezer néző gyűlt egybe a Gwar- dia válogatott—K. Dózsa ökölvívó mérkőzésre. Amikor pedig megnyitották a kapukat, már hamarosan mintegy négyezer néző övezte a Dó- zsa-pályán felállított szabadtéri szorítót. Hatalmas szám ez, mondhatnánk idei nézőcsúcs a kaposvári pályákon. Ha azt is számfoavesszük, hogy nem is labdarúgó mérkőzésen, hanem ökölvívó viadalon volt ennyi látogató hétköznapon, akkor gondolkozni kell afelett, hogy megilleti-e a labdarúgást Kaposvárott a »legnépszerűbb sportág« jelző. * * * Vége van a nyárnak és ezzel sajnos az úszóidénynek is. Keseregnek is efelett az úszók. Mert valójában még nincs is vége a nyárnak. Még a napsütéses szeptemberi napokon vígan lehetne edzeni, sőt versenyezni is. Dehát hogyan, amikor a Szabadság strandfürdőben már leengedték a medencéből a vizet. Aztán az úszó fiúk és lányok mégis addig rimánkodtak, amíg ígéretet kaptak, ha kitakarítják a gyermekmedencét, akkor abba kapnak vizet, s ha versenyezni nem is tudnak, de legalább edzhetnek. Nosza, volt is serény munka. Egy délután szinte ragyogott a Törekvés és Kinizsi úszók kezemunkája nj omán a medence. Az öröm azonban korai volt. A Vízművek vezetőségének szíve ugyanis csak egy ígéret erejéig lágyult meg. Egy szó mint száz, hiába takarítottak az űszógyerekek, nem kapnak vizet, mert a Vízművek azt mondják, ők üzletembereit, nem sportemberek. Az előbbiről nem nagyon győződtünk meg. Az utóbbi állítást elhisszük. * * * Helyreigazítás helyett írjuk az alábbi sorokat. A megyei I. osztályról szóló mérkőzéstudósításban azt közöltük, hogy a játékvezető a bö- hönyei Borsfáit és Fülöpöt kiállította. A héten levelet hozott a posta Böhönyéről, reklamálva, hogy Fülöpöt nem állította ki a játékvezető, hanem Fülöp megúnva a játékvezető téves ítéleteit, önként levonult a pályáról. Örömmel közöltünk volna helyreigazítást, hogy tévedtünk, mert Fülöp nem hibázott. Sajnos erre nincs módunk, mert Fülöp mégis csak sportszerűtlen'kedett. Vitatkozott a pályán a játékvezetővel, s ami még ennél is csúnyább, cserbenhagyta a csapatát azzal, hogy tüntetőleg levonult a játéktérről, s az amúgy is csonka böhönyei csapatnak nem is tíz, hanem csak kilenc fővel kellett tovább küzdeni. * * * E héten a leglelkesebb szurkoló- tábor a böhönyeieké volt. Gépkocsival, motorkerékpáron, vonattal és kerékpáron igyekeztek a böhönyeiek a múlt vasárnap Fonyódra, hogy győzelemre buzdítsák kedvenc csapatukat. A fonyódi hegyoldal csak úgy visszhangzott a »hajrá, Böhö- nye!« biztatástól. A buzdítás azonban nem volt elégséges mégsem, mert a böhönyei csatárok hiába játszottak a nv zőnyben jól, a kajpu előtt tehetetlennek bizonyultak. Aztán az a balszerencsés, meg az a másik vitatható 11-es végképp megpecsételte a böhönyeiek sorsát a fonyódi találkozón. Igen szomorúan tértek haza a böhönyei szurkolók, Fonyódról. Nem egy beszélt közülük e héten úgy, hogy nem érdemes törődni a sporttal, mert rossz a csapat, rossz volt a játékvezető stb. Kedves böhönyei sporttársak! Az igazi szurkoló nemcsak a jóban, de a balsorsban is kitart csapata mellett. Higgyék cl, akkor van szüksége leginkább a csapatnak a biztatásra, amikor tán éppen vesztésre áll a csapat. Vagy Böhönyén ezt nem így tudják? * * * Ha már a közönségnél tartunk, hadd mutassuk be a somogyi szurkolótábornak a Székesfehérvári Vasas közönségét. A várostól vagy három kilométerre van a Vasas sporttelep Székesfehérvárott. A múlt vasárnap délután (s nyilván más vasárnapokon is) azonban hosszú, sűrű sorokban menetelt a közönség a távoli pályára gyalogszerrel. 4000 néző volt, s az autóbusz csak egy részüket volt képes mind ki, mind hazaszállítani. Aztán nemcsak a távgyaloglással tettek hitet csapatuk mellett a fehérvári szurkolók, hanem a mérkőzés alatt is. l:0-ás KMTE vezetés után talán még harsányabban zúgott a biztatás ekként: Hajrá, Vasas, mindent bele! Az egyenlítő gólnál megszólaltak a nézőtéren a kolompok, a csengők, a kereplők. 2:l-es vezetésnél, majd az újabb fehérvári góloknál olyan zaj, lárma, olyan harsány tapsorkán következett, amely a Ferencvárosi B. középnek is dicséretére vált volna. Meg is jegyezték a mérkőzés után a KMTE játékosai: a kaposvári szurkolók eljöhetnének egy kicsit Fehérvárra tanulni. Ez így igaz. igaz viszont az is, hogy a múlt vasárnapi találkozón a kaposvári labdarúgóknak is volt mit tanulniuk a fehérvári fiúktól. Sít * * Megfér-e két dudás egy csárdában? A közmondás szerint nem, a gyakorlat szerint, legalábbis ahogy a kezdeti előjelek mutatják, igen. Csak örömmel üdvözölhetjük a K. Dózsa, s a KMTE vezetőit (a két dudást), hogy megtalálták az egymáshoz vezető utat, s ma délután az NB Il-es mérkőzés előtt NB III-as rangadót láthat a szurkolótábor a Dózsa- pályán. Csak így tovább! A Magyar Szocialista Munkáspárt agrártéziseiben a mezőgazdasági termelés fejlesztése érdekében nagy feladatot jelöl meg az alsófokú mezőgazdasági szakoktatásnak, melynek elő kell segíteni a termelők mezőgazdasági szakismeretének növelését. Ezért jelentősen szélesíteni kell a különféle mezőgazdasági szaktanfolyamokat. E feladat végrehajtása érdekében a Földművelésügyi Minisztérium ismét megszervezi a téli két éves mezőgazdasági szakiskolákat. Somogy megyéből a Csurgón működő 2 éves téli szakiskolába jelentkezhetnek termelőszövetkezeti tagok, vagy gyermekeik, s egyénileg dolgozó parasztfiatalok és állami gazdasági dolgozók. A téli mezőgazdasági iskolák célja — a nagy mezőgazdasági munkák szünetében — a tájtermelési adottságok figyelembevételével megfelelő mezőgazdasági alapismeretek nyújtása, valamint általános műveltségük mélyítése. A téli mezőgazdasági iskolákban a A mészégető építését már az októberi ellenforradalmi események előtt megkezdték. A ktsz elnökének kijelentése szerint a saját és hasonló jellegű ktsz-ek szükségletének kielégítésére és a központi készletek mentesítésére épült. Véleményünk szerint, mivel nem mérték fel a szükségleteket, így már az októberi események után közvetlenül jelentkezett a túltermelés. Ezen. túltermelést a ktsz minden körülmények között kiskereskedelmi vonalon kívánta értékesíteni, arra való hivatkozással, hogy a kiskereskedelmi ár javítaná a ktsz rentabilitását. Mi ekkor közöltük a ktsz elnökével, hogy a kiskereskedelmi árusításhoz nem járulhatunk hozzá, azon alapelv miatt, mert a ktsz feladata a termelés és szolgáltatás, nempedig az értékesítés. A ktsz által fel nem használt mennyiség átvétele ügyében tárgyaltunk a TÜZÉP Vállalat kereskedelmi osztályvezetőjével, aki közölte velünk, hogy fogyasztói áron is hajlandó átvenni a felajánlott meny- nyiséget. A további tárgyalások az érdekeltek között folytak le. A TÜ- ZÉP Vállalat tájékoztatása szerint több esetben tárgyaltak a mész szállításáról, a ktsz vezetősége azonban mindén esetben hangsúlyozta, hogy az ő feladatuk a megyében lévő ipari ktsz-ek ellátása. így nem volt hajlandó szállítási szerződést kötni. A ktsz ezek után működési engedély nélkül az Ady Endre utcában megkezdte a kiskereskedelmi árusítást. Amikor előadta panaszát, mondó- káját, szájára tette mutatóujját, s arra kért bennünket, lehetőleg az ő nevét tartsuk titokban, hátha baja lesz emiatt a helyi vezetőkkel. ígéretet tettünk panasza kivizsgálására, s hálás szavakkal búcsúzott: »így még sehol sem beszéltek velem« — szólt vissza az ajtóból. Az életdelén túl, öregségen innen való, ötven esztendő határait taposó bácsika volt. Neve: Mór Antal, kötcsei szegényemben Igen, szegényember a szó szoros értelmében, a rajtavalón és öt gyerekén, meg fojtogató asztmáján kívül semmije nincs. A gyerekek lassan-lassan felcseperednek és segítenek a kenyérkeresésben. Igen, a kenyér miatt jött panaszkodni is. Mennyi sok kell belőle mindennap az asztalra, náluk különösen értéke van minden kiló búzának. És mégis akadhatott, aki elvett a szájuk elől a mindennapira valóból? * * * A legidősebb Mór-gyereket, a Józsit úgy aratás táján megkérdezte az egyik szegényparaszt, Mezőfi János: akar-e hozzájuk aratópárba csatlakozni? Éppen egy ilyen kötözőnek való legénykére van szükség, mivelhogy vállaltak feleségével együtt az egyik gazdától jó néhány holdra való gabonát. Bírnák kettesben is, de hát gyorsabban haladhatnának, ha kiilenne a kaszapár. A Mór-gyereknek is jól jött az alkalom, mondani sem kell, szívesen állt kötélnek, illetve állt be kötözőnek. Telt az idő, lassacskán kepébe került a gazda, Reichert Endre búzája, rozsa, árpája. A baj csak az osztozkodásnál gyűlt meg. Az aratónak a gazda szóbeli megállapodás szerint kepében adja ki a nyolcadik részt. Be is szMlítja fogatával a magáéval együt/ Az egyezség szerint a fogatmunkáért az arató tanulmányi idő két év, mely téli elméleti és nyári gyakorlati félévekre oszlik. A téli elméleti félév november 1-től március 15-ig, a nyári gyakorlati félév április 1-től október 15- ig tart. Iskolai oktatás csak a téli félévekben folyik, a nyári félévekben a tanulók gyakorlati oktatása otthonukban, termelői munkájuk zavartalan végzése közben történik. A gyakorlat eredményessége érdekében a tanulók az iskolától meghatározott feladatot kapnak. A kapott feladatok helyes végrehajtásához az iskola tanárai a tanulóknak a helyszínen szakszerű irányítást adnak, illetve a feladatok elvégzését ellenőrzik. A téli elméleti félév befejeztével a tanulók mindkét évben elméleti vizsgát tesznek, a termelési feladatok elvégzéséről a második félév végén számolnak be. Azok a tanulók, akik tanulmányaikat eredményesen elvégezték, »Aranykalászos gasda«- jelvényt és bizonyítványt kapnak. Közben az állami üzemek termelése fokozódott, a központi készletek megnövekedtek, és így nyilvánvaló, hogy a sokkal olcsóbban termelő állami üzemeket nem lehet leállítani azért, hogy a ktsz termelését átvegye a kiskereskedelem. Mint ismeretes, a beruházások is csökkentek, így a ktsz saját felhasználása is. Ezért jelentkezett a ktsz magas készlete. Nem érthetünk egyet a cikk azon megállapításával, hogy az ellátás akadozik és a fogyasztók igényeit nem tudja a kereskedelem kielégíteni.. A fogyasztók ellátása a harmadik negyedévben már zavartalan Volt, Feltétlenül ki kell térnünk a cikkben szereplő azon kifejezésre, hogy a »meszet sózza rá valakire«. Ezen kifejezés nem hangzott el, ilyen hangokat osztályunk dolgozói nem használnak ügyfelekkel. Elismerjük a ktsz nehéz helyzetét. Ismerjük a megyei és országos problémákat is ezen a területen. Ezzel kapcsolatban közlünk egy-két példát. A kadarkúti fmsz égetője például Győrben tudott piacot találni a többlet termelésére. Véleményünk szerint az építőipari ktsz feladata a saját s a hasonló jellegű megyei ktsz-ek ellátása. Ha ez- irányban felméréseket végez és ennek birtokában termeli a szükséges mennyiséget, nem lesz értékesítési problémája. Hajdú István, a Megyei Tanács kér. osztályvezetője. segédkezik a munkáltatónak a beta- karodásban. Mór Jóskát is hívták, de az már akkor a cséplőgépnél dolgozott. Apja ajánlkozik, de Reichert Endre nem fogadja el — bizonyára azért, mert beteges —, a fia aratott, jöjjön ő — mondta. Eső áztatja a kepéket, szárításra szorulnak — ám Mór bácsi ma azt sem tudja, szá- rogattak-e akkor gabonát a mezőkön. Valószínű, nem is gondolt erre akkoriban. Reáchert Endre kinnhagyja a mezőn Mór Jóska részét kepében. Megy hozzá Mór bácsi, hogy miért tesz ilyet, a gazda azzal vág vissza: — Én magukkal nem egyezkedtem, menjenek Mezőfiék- hez. Mór bácsi kocsit kér a faluban, elébe fogja két kis szarvasjószágát, a cséplőgéphez viszi az árpát. De elégedetlen a szemtermés mérlegelése láttán. Megy a gazdához ismét, szemben követeli tőle a részt. Még csak buzdítják ebbeli elhatározásában a búzamezőn látottak is. A kepék hiányosak, sok a csíros. sáros kéve. Magyarán: becsapták. (Nem mentek ki ők sem szárogatni.) A gazda arra hivatkozik: kepében volt az egyezség. Mór bácsi megy a tanácshoz igazát és támogatást keresni. A tanácsnál írásos bizonyítékot kérnek a szerződésről. Ezt azonban elfelejtették megkötni — annak idején, a munkaadó is, az aratást vállalók is megkerülték a törvényt. Pedig milyen szépen le van abban írva: milyen joguk és kötelességük van egymással szemben. A tanácselnök azt állítja, hogy a titkár — majd később ő is — a helyszínen állapította meg: Mór bácsinak nem volt akkor igaza. Félórával később azonban a tanácstitkár meghazudtolja az elnök állítását; beA téli szakiskolára jelentkezhet minden 15—26 éves, 8 általános iskolát végzett dolgozó parasztfiatal, aki élethivatásának tekinti a mező- gazdasági munkát. Felvételre közvetlenül az iskola igazgatójánál Csurgón, személyesen, vagy írásban lehet jelentkezni. A jelentkezési határidő október 1. A jelentkezőknek a következő iratokat kell beküldeni: 1. születési anyakönyvi kivonat; 2. iskolai végzettséget igazoló bizonyítvány; 3. tanácsi igazolás arról, hogy a mezőgazdaságban dolgozik; 4. saját, vagy szülei vagyoni helyzetéről kiállított bizonyítvány; 5. orvosi bizonyítvány. A tanítás ingyenes. A helyben és közel lakó tanulók bejárók lehetnek. A távol lakó tanulók részére térítési díj ellenében kollégiumi elhelyezést és ellátást biztosít az iskola. A térítési díj havi 60—250 Ft. A tanuló szociális és anyagi helyzetétől, valamint előző tanulmányi eredményétől függően a térítési díj csökkenthető. Emberekről embereknek — Kérem a lejárt menetjegyeket! ... A menetjegyeket kérem! ... — hangzik monoton duru- zsolással. Nagy a tumultus. Lökdn- sik, taszítják egymást az emberek. Piacra siető falusi asszonyok egyensúlyoznak, fejükön véka. Alig van, aki figyel a hangra: »Kérem a lejárt...« Ha kérésének nem is teszünk eleget, legalább ne lökdössük, ne, gondoljunk rá indulatosan, hisz ő is ember, ha portás is, ha őszes is a haja és ha a ruhája kopott is. Ember, érző és dolgozó ember ő is. Lehet, hogy családja van, akiért dolgozik,, óránként elmondja, ki tudja hányszor: »A menetjegyeket kérem, tessék leadni az érvénytelen menetjegyeket!-« * * * Alig érte föl a fagylaltos szekrényét. Nem lehetett több ötévesnél. Csillogott a szeme, bizonyára a fagylalt ízére gondolt. Tíz-, húszfilléresekkel fizetett, s kezében a fagylalttal boldogan elfutott. Ajkával nem érintette az édes vaníliát. Sietett. Talán hasonló korú társai előtt akarta elfogyasztani dicsekvően. Nem ért messzire ... Nekiütközött egy fiatalembernek. Elejtette a drága kincset. A fagylalt nedves nyomot hagyott a fiatalember szép kabátján. A gyerek szája sírásra görbült. Nézte a fagylaltot, mint olvad szét a kövezeten és még csak bele sem kóstolhatott. A szépruhájú kézenfogta a fiút, odament vele a fagylaltoshoz és kárpótolta a vesztest. — gs — vallja, hogy ő nem ment ki a mezőre, mondván: »nem érdekelt az ügy, úgyis hazudott Mór bácsi«. Hogy a tanácselnök kiment-e, ez ma már megállapíthatatlan, ő azt állítja, hogy igen, Mór bácsi pedig állhatatosan nemmel felel. Személyeskedéssé fajuló szócsata kerekedik a két ember között. Mór József keservesen megkeresett aratórésze, 58 kéve búza — a 66 helyett— azonban ma is kinn éktelenkedik a mezőn, ahova összehordták. Ki tudja, mennyit vámoltak el belőle az egerek, mennyi lett a rothadás, csírázás áldozata. Egy szegényember családja szájából lopott az időjárás, a természet, a közöny. S ráadásul a faluban leálltak a cséplőgépek. Miért szemlélték közömbösen egy szegényember panaszát, ez Mór bácsi legnagyobb fájdalma. Bár felelősség terheli őt még akkor is, ha valóban anyagi sérelem érte, miért nem mentette meg az enyészettől a meglévőt? A tanács vezetői magyarázkodhatnak, igazolhatják magukat a meg nem kötött aratási szerződéssel, de elfogadható-e, magyarázható-e, megérthető-e a megérthetetlen? 58 kéve búza kinn pusztul a mezőn, veszendőbe ment egy tizemhétéves fiú többnapos munkája. Ha nemcsak a paragrafusokat nézik, bár azok megvédhettek volna Morékat a becsapástól, hanem az embert is, megtalálhatták volna jókorában az igazságot. Mór Antal most haragszik Mikéi Vilmos tanácselnökre. Azt gondolja, azért nem pártolták meg, mert ő évek óta perben áll Tóth Jánossal, az elnök sógorával. Az meg viszont. Nagy kár, ha békétlenség uralkodik a vezetők és akárcsak egyetlen egy állampolgár között is. Ez akarva, akaratlanul is a harag további terjedéséhez vezet. Az ilyen embereik folyton azon gondolkodnak, hogyan tudnának borsot törni a másik orra alá. Nincs mentség sem Mór Anta- lék, sem a tanácsvezetők mulasztására. Akkor is fel kellene emelni a szavunkat, ha ez az eset egyedülálló lenne. De nem az. Jártunk a községben, beszéltünk emberekkel, s úgy véljük, nem minden ok nélkül állította az egyik szegényparaszt: Kötésén könnyebb a gazdagabb, módosabb — nem egy esetben bűnös — emberéknek valamilyen fizetéses állásba jutni, mint a szegényebb sor- súaknak. Persze, aki közel áll a tűzhöz, az könnyebben melegszik — jegyezte meg epésen, nem minden célzás nélkül. ^ Mire alapozzák ezt a falubeliek? Arra, hogy a földművesszövetkezet italboltosának a közelmúltban azokat a Lovász Józseféket tették meg, akiket 53-ban sikkasztás miatt kellett innen elmozdítani. A becsületes emberek nem bírják megérteni, mi keresnivalója van az ő szövetkezetükben annak a Bíró Ágnesnek, akinek apja 80 holdas kulákgazdaságá- ban nyúzta a szegény népet. Az üzérkedés ma ugyanolyan büntetendő cselekmény, mint néhány esztendeje. A szövetkezet szikvízüzemét mégis annak a volt hentes és mészáros, kocsmáros Tóth Imrének adták bérbe (!) — a szövetkezetnek ráfizetéssel jár az üzemeltetései!), mondják —, aki ilyen bűncselekmény miatt nemrég hagyta el a börtön kapuit. A községi tanács kezelésében Jévő szeszfőzdét korábbi gazdája, a malmot pedig egy volt cséplőgéptulajdonos — egyébként szakértelem nélküli ember — vezeti. Mindez a tanácsvezetők tudtával! Az ilyen politikát a szegényemberek nehezen értik meg. S azzal sem értenek egyet, mint ezt Porga Sándor elvtárs, a szakcsoport egyik tagja elmondta, hogy a tanács erdejéből kb. 50 köbméter fát termeltek ki, ebből azonban a tanácsi vezetőkön és dolgozókon kívül más nem látott tüzelőt. A tanácselnök is elismerte ezt. A tanács vezetői lebontatták a feloszlott Béke Tsz-től tanácsi megőrzésre átvett, 20 ezer forintos leltári értéket képező baromfiólat. Hova lett az anyaga, a tégla, deszka és cserép? A tanácselnök elvtárs láthatóan zavarban, volt, mikor efelől tettünk fel néhány kérdést — szerinte részben az állatorvosi lakás építkezésénél nyert felhasználást. S a másik része? A rossz nyelvek szerint Kunsági Lajos tanácsi alkalmazott házat építtet, Schmidt János malmos pedig pincéjét deszkáztatja belőle. Hogyan, kinek a révén, mennyiért jutott hozzájuk ez az anyag — ennek kiikutatása, úgy véljük, a járási szervek gyors feladata. S adjanak megnyugtató választ ebben a kérdésben a falu dolgozódnak. A földhasználat terén sincs minden rendjén. Egyesek szerint szemet szúrt a falunak, hogy a három tanácsi ember (Mikei, Horváth, Kunsági) a tartalékföldjük mellett igényt tartanak a tanácsházhoz tartozó két-három holdnyi gyümölcsösre is. Sőt, az is beszéd tárgya, hogy Horváth József tanácstitkár az általa bérelt tartaléktőidet felesben művelteti. Róla mondta Várhegyi, a helyi sportkör egyik vezetőségi tagja: korábban társadalmi munkában vállalta a labdarúgók edzését, év végén aztán »szerényen« benyújtott érte 1500 forintos számlát. De ne folytassuk tovább a felsorolást. Fájnak. Mérgezik a falu levegőjét. Találgatásokra mindenesetre van ok. A vezetők szolgáltattak rá okot. Ne csodálkozzanak hát, ha van intrika, pletyka, mende-monda a faluban. Mindazonáltal ne úgy akarják ezeknek elejét venni, hogy közben bűnbakot keresnek, s intrikálnak, ez nem hoz sikert. Csak nyílt kártyákkal, tiszta kézzel, s becsületesen lehet munkálkodni. Varga József Válasz a Miért vész kárba 1100 mázsa mész? című cikkre Nyílí lapokkal!»..
