Somogyi Néplap, 1957. szeptember (14. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-06 / 208. szám

Péntek, 1957. szeptember 6. SOMOGYI NBPLAr 5 HELTAI JENŐ: JZ ÖRDÖG BUDAPESTEN SZAVAHIHETŐ EMBEREK ír- ják, többek között Lotichius Péter János is, hogy 1626-ban az ör­dög bevonult Milánóba. Fényes nap­pal, gőgös fejedelem módjára, négy­lovas hintán vonult be, félelmet és rémületet árasztott maga körül. Ol­vasható pedig ennek a rettenetes eseménynek a részletes leírása ne­vezett Lotichius Péter Jánosnak »Oratio super fatalibus hoc tempo­re Academiarum periculis« stb. cí­mű munkájában. A jeles tudós, aki akkor Németországban a rintelni egyetemen az orvosságok tudomá­nyának előadó-professzora volt, e művének 21. lapján, félelemtől és meghatottságtól remegő tollal töb­bek között a következőket írja vala az ördögről: »... Milánóban, Itáliának e híres városában alapító meg földi reziden­ciáját és rendes udvartartását: hol is fényes nappal, mindenek szeine- láttára négy pokolbéli lovak vonta• kocsiban mintegy diadalmenetben hajtat körül a városban, nyilvánosan mutatkozva ragyogó és nagyszámú kíséretével, amely arannyal hímes zöld bársonyruhákban pompázik. Im­már nem is tagadja, hogy ő Ditor és pokolbeli jupiter, hanem mint a leg­hatalmasabb fejedelem — mert hi­szen a szentírás a világ fejedelmé­nek nevezi — mindenektől Mammone hercegnek tituláltatja és nyilvánosan imádatja m,agát.« Bármilyen hihetetlennek lássék is a dolog, mégis szóról szóra úgy tör­tént, ahogy Lotichius följegyezte. Aki az ördög életrajzát ismeri, tud­ja. hogy az ördögnek minden három­száz évben egyszer van kimenője. »Ilyenkor — mondja ugyancsak Loti­chius — az angyalok Isten parancsá­ra és az emberiség romlására a po­kol királyáról leveszik azokat a lán­cokat és bilincseket, amelyek alatt nyög. És ekkor a pokol királya, aki­nek ezer a neve és ezer a ravasz­sága, amellyel ártani tud, nem la­kozik többé, mint fekete ítélő-bíró a fekete pokolban, hanem magához rendelvén a pokol szellemeit, ár­nyait és kígyóit és ezer Dirast. és egyéb pokolbeli fúriákat, ezekkel együtt, Isten engedelme szerint, el­hagyja régi birodalmát és feljön a földre.« Hogy miért jön fel? Megrongált tekintélyének a helyreállítása végett. A gonosz és elbizakodott emberi lé­lek a hosszú századok folyamán tö­kéletesen megfeledkezett az ördögről. Ez fáj az ördögnek, aki gőgös és hiú, mint minden fekete férfi. Az ördög ilyenkor ünnepeltetni akarja magát, jólesik neki az emberek ré­mületében sütkéreznie és boldog, amikor az általános meghódolást és hétrét gömyedést látja. Minden há­romszáz évben más várost tisztel meg jelenlétével. Így jött Milánó utón 1926-ban Budapestre, ahol a beléje veteti hit. úgy látszik, nagyon gyönge lábon állott. A Z ARTÉZI-FÜRDŐ tájékán bukkant föl a földből, miköz­ben hatalmas földrengés rázta meg a várost. Fojtó, kénköves büdösség- gel telt meg a levegő. Az emberek azt hitték, elkövetkezett az ítélet napja.. Senki sem tudta mire vélni a dolgot, néma rémület szállott meg mindenkit. A néma rémület azonban ordításba tört ki, ahogy az ördög a Városligetből az Andrássy úton vé­gig, befelé jött. Aki látta, megsem- misülten rogyott térdre, eltakarta ar­cát és rég elfelejtett imádságok tö­redékeit kezdte mormolni. A kutyái: keservesen vonítottak, a lovak meg­bokrosodtak, vagy eaész testükben reszketve, megállották. A galambok és a verebek egyszerűen fölfordul­tak, az út mindkét oldalán kiszárad­tak a fák, a kis paloták kertjében pedig elhervadtak a virágok. Az ördög pedig jött, négy pókolWi lovak vonta fogatán. A kocsi előtt kis vörös, zöld és kék ördögök ug­rándoztak, mindamellett gondosan ügyeltek arra, hogy rá ne lépjenek saját nyelvükre. Kétoldalt a kocsi mellett kövérebb és idősebb ördögök baktattak, arannyal hímes, zöld bár­sonyruhában. Fejükön piros bíboros­kalap, amelyből kikandikáltak a szarvak. A kocsiban csak a pokol királya ült: Mammone herceg. Ö hajtotta a lovakat. Arca komor volt és mégis derűit, gyönyörködött az emberek rémületében. Ez. ez volt az a villámát, amelyre háromszáz év óta várt. Most ő volt a város és az em­berek ura. Egyet tüsszent, és e.lsöv- ri a várost a föld színéről, a hatodik határba fújja a nyápic embereket. így vonult végig az Andrássy úton, lassan, méltóságosan, majd végin a Fürdő utcán és a Lánchídon át Bu­dára, föl a Gellért-hegyre, amelynek tetejébe kísérete egy perc alatt ha­talmas palotát rögtönzött. Ott állott ez a palota feketén, fenyegetőn, far- kasszemet nézve a remegő várossal. Mert akkor az egész város reme­gett már. AZ emberek tanácstalanul futkostak ide-oda. Vagy esztelen fé­lelmükben hazarohantak és magukra zárták az ajtót. A boltok redőit le- bocsátották, a kávéházakat, a szín­házakat bezárták. A kocsiközlekedés szünetelt. Az egész város kihalt és néma maradt, csak a harangok zúg­tak, rémesen, kétségbeesetten. A templomokban a papok imádkoztak, az emberek a földön henteregtek és sírva tördelték kezüket. Mindenki meg volt győződve arról, hogy ütött utolsó órája. Az ördög pedig fölült palotája kupolájára és úgy gubbasz­tott ott, mint óriási fekete denevér. Két karját kinyújtotta a város felé, mintha magához akarná ragadni a házakat és az embereket. Kitátotta száját, mintha el akarna nyelni min­dent és rémesen, vérfaggasztóan Ica- cagott. Kacagása túlharsogta a ha­rangok zúgását. Az emberek behuny­ták szemüket és bedugták fülüket. Az ördög hajnalig kacagott egy­huzamban. Ez éjjel a város behunyt szemmel virrasztóit. Reggel felé, amikor az ördög elnémult, az embe­rek kinyitották szemüket, végigtapo­gatták magukat és csodálkoztak azon, hogy élnek. Egy kis megköny- nyebbülés ömlött el a lelkeken. Akadt egy-két optimista, aki az Ör­dög megjelenését nem vélte többé olyan végzetesnek, mint a rémület első pillanatában. A bátrak kimentek az utcára és átkacsintgattak a Gel­lért-hegyre. Az ördög még mindig ott ült cl valota kupoláján és két te­nyerébe hajtotta fejét, mintha azon gondolkozna, mit csináljon ezzel a bűnös, haszontalan várossal? — De csúnya! — mondta egy-két ember és iszonyodon elmenekült. Mások azonban nem bírván kíván­csiságukat leküzdeni, ott maradtak a Dunaparton. Eleinte reszketve, majd mindjobban nekibátorodva kémlelték az ördögöt. A tömeg nőtt. — Mi történhet velem? — mondta magában egy házaló cs színházi lát­csöveit kezdte kínálgatni a Duna­parton ácsorgó tömegnek. Csakha­mar egész csomó látcső szegeződött az ördög felé. Lesték, mozdulatait. Mi lesz? Mit fog csinálni? Az ördög azonban nem mozdult, úgy látszott, még mindig fejét töri csak... Mozogni sem lehetett már a Du­naparton, ember-ember hátán néz­te az ördögöt. — Lehetetlen! — mondták néme­lyek. — Ez nem az ördög. Ha az vol­na, régen elvitt volna minket, vagy legalábbis csinált volna valamit. Ez valami szemfényvesztés ... vagy ügyesen kieszelt reklám. Egyszerre csak papírdarabokat szór majd a nép közé és valami hajnövesztő­szert vagy szájvizet ajánl. .. Néhányan elunták a várakozást és­hazamentek. Lesz ami lesz. A bolto­kat kinyitották, a kávéházak megtel­tek. Az emberek izgatottan tárgyal­ták az esetet. Mindenkinek megvolt a maga véleménye a dologról és • r>.jr>nőnkének más volt a véleménye. A többség megegyezett abban, hogy az ördög csak átutazóban van itt. A pesszimisták még mindig arra szavaztak, hogy a város velük együtt el fog tűnni a föld színéről, az in­gatlanok ára rohamosan esett, az aranyé emelkedett. Az ördög nem mozdult. Estefelé megint elkezdett kacagni. — Jó kedve van! — mondta egy kereskedelmi utazó az egyik kávé­ház * kártyaszobájában. Körülötte a többiek, egy kicsit ijedten, de mégis elmosolyodtak. A rémes kacagás hajnalig hallat­szott. de ezúttal jóval kevesebben hallgatták már. A lakosság nagy ré­sze nyugodtan aludt. TD EGGEL MINDEN ÚJSÁG te- le. volt az ördöggel. Róla szólt a vezércikk is. Miért jött? Mit akar? Fzt, kérdezték tőle tisztelettel telje­sen, de önérzetesen. Fölszólították, hooy terveit és szándékait tudassa nyíltan és őszintén a város lakossá­gával. Hadd tudják az emberek, mi­hez tartsák magúkat! Azután hosszú és részletes tudósítás következett az ördög megérkezésének és elhelyez­kedésének a körülményeiről. Az úisánok azonban nem érték be ennyivel. Délelőtt a riporterek egész serege vonult fel a Gellért-hegyre. Egyszerűen azzal a szándékkal, *»oav meginterjúvolják az ördögöt. Vagy legalábbis valamelyik miniszterével beszélnek. Esetleg a portásával. Az utóbbi sikerült is nekik. A por­tás, akinek neve Mária volt, tíz ko­ronáért elmondta, hogy őfelsége ma kikocsizik. Ezt az újságok egy óra múlva különkiadásokban közölték a főváros lakosságával. Amikor az ördög pokolbéli fogatán lefelé jött a hegyről, az út két oldalán minde­nütt sorfalat állottak az emberek és tisztelettel teljesen, de mégis vala­melyes bizalmaskodással, megemel­ték kalapjukat. Néhány diszkrét és udvarias »Éljen!« is elhangzott, amit az ördög látható leereszkedéssel nyugtázott. — Nem is olyan csúnya! — mond­ták az emberek a háta mögött. — Férfias arca van! — mondták az asszonyok és fölemelték kis gyere­keiket, hogy azok is láthassák. Az ördög olyan boldog volt, mint e9V gyerek. Voltaképpen nem akart bántani senkit, csak azt akarta, hogy meghódoljanak neki, alázattal imád­ják, elismerjék rettenetes hatalmát, higgyenek benne. És elérkezettnek TANÍTOTT A NYÁR A következő szezonban hasznosítja tapasztalatait a Siófoki Hajózási Vállalat Igaz, hogy szeptember 15-ig nem ' csökkentik, sőt a Balatoni Hetekre Való tekintettel az őszi sürített me­netrendet még bővítik a balatoni ha- józóknál, a Siófoki Hajózási Válla­latnál azonban jól tudják, hogy a szezon nehezén már túljutottak és az őszi hajóforgalom nem hozhat rendkívüli erőfeszítéseket. Termé­szetszerű hát, hogy érdeklődésűnk nyomán a felelős vezetők a nyár ér- ' tékeléséről szólnak. Nem várt viharok Nem, nem a Balaton szeszélyes háborgására gondolunk most, mert sajnos ezek a »viharok« tovább tar­tották és jóval kellemetlenebbek, mint a Balaton egén tovatűnő nyári zivatarok. Ezek a viharok emberek­ben dúltak és csak nehezen lehetett őket csillapítani. Egy-egy hajó fe­délzetén vagy kikötőállomáson rob­bantak ki leggyakrabban, és sajnos, a legtöbbször a viharokra okot szol­gáltató hajósoknak és a méltatlan­kodó utazóközönségnek is igaza volt. Csakhogy igazát mindkettő a saját szemszögéből nézte és nézi. Mi látván az időt arra, hogy ezt a la-\ kossággal közölje, délután magáhozvolt hát a legtöbb baj? hívatta a Pester Lloyd külpolitikai*. ismeretes, hogy ebben rovatának vezetőjét és nyilatkozott', neki. Azt mondta: * utast szállítottak a Balatonon, — Az emberek nem hisznek ben­nem. Nem tisztelnek, nincs tekinté­lyem. Azért jöttem, hogy földi biro­dalmamat. újra megalapítsam. Most megmutattam nekik, hogy vagyok, hogy ki vagyok. Meglátjuk, hogyan beszélnek rólam egy hét múlva... Es újra elkezdett kacagni. Immár közismert vérfagyasztó kacagásával. — Mit nevet? — mondták az em­berek idegesen. — Semmi értelme ennek a kellemetlen, ostoba neve­tésnek. Erről igazán leszokhatna... És nyugodtan folytatták munkáju­kat. A nyilatkozat megjelent. Az em­berek csalódottan, kiábrándultán ol­vasták. — Közönséges törtető! — mondták rá. — Reklámhős. Másnap az ördög megint kikocsi- zott. A sorfal ezúttal gyérebb volt. A lelkesedés is. — Unalmas fickó az öreg! — mo­rogták az emberek és alig billentet­ték meg kalapjukat. — Megvénült... határozottan meg­vénült — sóhajtották az asszonyok. Ai Stefánia úton kocsikázó hölgyek pedig félrefordították fejüket, ami­kor vele találkoztak. Az ördög meg­döbbent: — Nem értem. Tegnap reszkettek még, ma már észre sem vesznek. Egyszer egy pillanatra föllobbant még az ördög iránt való érdeklődés. Amikor megjelent az operettszín­házban. A proscéniumpáholyban. A darab nagyon unalmas volt, az elő­adás nagyon rossz, de az ördög bor­zasztóan mulatott és tapsolt. — Hisz ez egy marha! — mondták az emberek fölháborodottam Har­madnapra megjelent az ördög kari­katúrája a színházi újságban, ne­gyednapra a színházban aktuális kuplékat énekeltek róla, ötödnapra pedig a kutya sem törődött többé vele. TI ETEDN APR A az ördög végre észrevette, hogy eljátszotta minden tekintélyét. Ahelyett, hogy a Város állandó remegésben imádta volna, egyszerűen kinevették. A po­kol királya éktelen haragra gerjedt. Oldalba rúgta palotáját úgy, hogy az iszonyú robajjal összeomlott,_ és a kövek záporeső módjára hullottak az udvarra. Az ég elsötétült, a föld j ______, _____ a szezon­n yilatkozottJbain mintegy 150 000 emberrel több mint az elmúlt évben. A Hajózási Válla­lat szeptember 8-án már teljesíti harmadik negyedévi tervét. Akadt a nyár folyamán nem egy olyan vasár­nap, amikor az alig négyezer ember befogadására alkalmas hajótérrel 12 000 embert .utaztattak a derék ha­jósok. Persze akadt olyan eset is — különösen akkor, amikor tizenöt kü- lönvonatot zúdított az IBUSZ Sió­fokra —, hogy a hajóállomásokon ar­ra kérték az utasokat, ne utazzanak el, mert a vonat indulásáig nem tud­ják őket visszaszállítani. Ezek a fu­ra helyzetek melegágyai voltak a vi­haros összetűzéseknek. Sajnos, leg­többször mindemnek az utazóközön­ség látta kárát — miközben a hajó­sok ugyancsak nem öregbítették ud­variasságuk hírnevét, nem is szólva a tettlegességig fajuló szenvedélyek­ről, amelyek most bírósági ítéletre várnak. Igen, a Balatonon egyre több dolgozó fordul meg a meleg nyári napokban és várható, hogy a következő évben a Hajózási Vállalat feladatai megsokszorozódnak. Az ál­datlan állapoton, amelyek disszo­nánsként szólnak 'bele a nyár örö­meibe, változtatni kell, de mit lehet tenni balatoni közlekedés hiányosságai­nak felszámolására? Mert állítjuk, lehet változtatni rajtuk, és ezek a durva, bosszantó hibák a jövőben nem gátolhatják az üdülők szórako­zását. örvendetes, hogy nemcsak a mi véleményünk ez, hanem a Hajó­zási Vállalat is egyetért velünk. Ö a maga részéről akar is tenni a meg­változtatásukért. Kétféle módon: egyrészt amennyire saját keretei en­gedik, növeli a személyhajók fedél­zetterét. A következő szezonra el­készül például a 130 személyes Sió­fok elnevezésű személy hajó. A téli javításokat olyan alapos körültekin­téssel végzik él, hogy amint a most folyó munkaversenyükben is célul tűzték ki: műhely javítás nélküli le­futást biztosíthassanak egész szezon alatt minden hajójuknak. A vállalat saját erejéből megoldja a kompjárat tonnatartalmának növelését is, mely az egyre sűrűsödő autóforgalom miatt igen sok kellemetlenség elő­idézője volt a nyáron. A füredi hajó­gyár most dolgozik az új kompon, amely egyszerre négy autóbusz és két személygépkocsi súlyának meg­felelő terheléssel jut át a túlsó part­ra. Másrészt: a Hajózási Vállalatnál tudatában vannak annak, hogy a vál­lalat hajósait udvariatlanságukban nem mentik a forgalmi nehézségek. Nem az utasok vannak értük, hanem fordítva. Ezért helyesnek tartjuk a vállalat vezetőinek kezdeményezé­sét, hogy a tél folyamán oktatásban részesítik a hajósokat, ahol elbeszél­getnek velük majd a helyes bánás­módról, a szolgálat készségről, az ud­variasságról. Az oktatás mottóját nagyon helyesen úgy határozta meg valaki: célunk az, hogy megmutas­suk, mit kell tudni, hogyan kell vi­selkedni ahhoz, hogy kevesebb kel­lemetlensége legyen egy hajósnak. Persze a balatoni hajózás problé­májának megoldása nem lehet csu­pán a Hajózási Vállalat ügye. Bele kell folyni abba a Balatoni Intéző Bizottságnak is. A balatoni fejlesz­tési tervben szerepelni kell a közle­kedés megjavításának. A BIB segít­ségére lehet a Hajózási Vállalat már kidolgozott korszerűsítési terve, amelyben kellő hangsúllyal kap he­lyet a mólóik, hajóállomások kultúr- színvonalánaik emelése (várótermek építése, több móló fedetté tétele, a világítás megjavítása stb.). A hibákban, mint említettük, ré­sze van az IBUSZ-nak is. Mert alig­ha lehet szervezettségnek nevezni azt, hogy például Siófokra tizenegy különvonatot indítanak egyszerre, figyelmen kívül hagyva a Hajózási Vállalat kapacitását és azt, hogy más üdülőhelyeken ugyanakkor úgy­szólván elenyészően 'kevés a külön­járatok száma. Igaz, az is valami, hogy a Hajózási Vállalat és az IBUSZ kapcsolata odáig fejlődött, hogy ma már a hajózok kapnak ér­tesítést arról, melyik kikötőhöz fut­nak be a vonatok. Ez azonban nem elég. A különvonatok számát és rendeltetési helyét a Siófoki Hajó­zási Vállalattal közösen kellene el­döntenie az IBUSZ-nak. amely ilyen­kor erőátcsoportosítással jóval na­gyobb forgalmat bonyolíthatna le. Úgy véljük, a Siófoki Hajózási Vállalat erejéből telik arra, hogy az idei szezonban tapasztalt hiányossá­gokat a jövőben megszüntesse. De hogy ez valóban eredményes legyen, ahhoz segítsék hozzá mások is — el­sősorban az IBUSZ és a BIB. Szegedi N. Napi 800 mázsa silót készít a Kaposvári Vas- és Fémipari Kombinát által gyártott silózó megnyílt, fojtó, kénköves köd n~he zedett a városra, a levegőben tűz- okádó kígyók, lángnyelvű fúriák, vijjogó, visítozó ördög-fiókák röp­ködtek ide-oda vad összevisszaság­ban. * — Ezt már ismerjük — mondták az emberek a kávéházban. — Az öregben kevés a változa­tosság! — vélekedtek az újságírók; egy mérges bácsi pedig dühösen or­dította az utca közepén: — Nem értem, miért tűri a rend­őrség ezt a bárgyú garázdálkodást. AZ ÖRDÖG SZÉGYENKEZŐ- EN és pirulva ment visszaf Budapestről a pokolba. És 2226-ban, 4 mikor ismét letelt, az a bizonyos há-j romszáz esztendő és az angyalok !e\ akarták venni az ördög kezéről a hí- \ Hollywood^ aggódik. Nem a Confi- líncseket, az ördög lemondóan Jg-idential című lap ellen indított per gyintett: I aggasztja, hanem a pénztári bevétel — Ne bántsátok. Nem megyek föl'i csökkenése. Ennek ellensúlyozására többé a, földre. A dolognak nincs ^Hollywoodban a népszerű énekes­sel, Elvis Presley vei készítettek fil­met. Presley első filmje azért nem ara­tott kellő sikert, mert kevés ének­Az állami gazdaságokban a kistel­jesítményű silózókkal naponta 150 mázsa takarmányt tudtak csak tar­tósítani, vagyis egy 150 köbméteres silógödör megtöltése 4—5 napot vett igénybe. Ez a siló minőségének csök­kenéséhez vezetett a rossz erjedés miatt. Ezen kívánt segíteni a Vas- és Fémipari Kombinát igazgatója, Hor­váth István, amikor az -egyik tech­nikussal közösen egy olcsón és köny- nyen előállítható nagyteljesítményű silózót készített. A kétoldali etető- asztallal, elfúvó és terelő berende­zéssel ellátott géppel mind a földbe ásott gödröket, mind a tornyos siló­gödröket meg lehet tölteni. A gép egyszerű etetőtartályból áll, a garat alatt elhelyezett dobfalban tépőkép rendszer látható és az egymással szemben forgó kések nem vágják, hanem valósággal zúzzák, tépik a takarmányt. A sejtek összeroncsolá­sával az erjedési folyamat jobb lesz, növekedik a siló minősége s csak any- nyi munkaerőre van szükség, mint a korábbi gépnél. Ennek ellenére teljesítménye kiváló, tíz órás munka­idő alatt 800 mázsa silót lelhet vele készíteni. A Bárdibükki Állami Gazdaság­ban kísérleteztek az új silózóval, igen jó eredménnyel. A gép tökéle­tes, minden követelménynek meg­felelő munkát végez és a gazdaság­ban ezzel már több mint 4200 mázsa takarmányt tartósítottak, míg az el­múlt év hasonló időszakában alig ötszáz mázsa takarmányt siíóztak csak le. A Kaposvári Vaskomibináttól az Állami Gazdaságok Igazgatósága 16 ilyen silótöltőt rendelt, melynek gyártása megkezdődött és ezév őszén máris résztvesznek a téli takarmány biztosításában. ELVIS PRESLEY Oj FILMJE A dolognak nincs ^ értelme... Rájöttem egy nagy igaz- ságra: arra. hogy az emberek csal abban hisznek, amit nem látnak... ^ bizonyos mértékben pótolták a »Sze- ' retlek« című újabb filmjében, ahol Presley Rock and Roll számok mel­lett balladákat és tangókat Is éne-’ kelt. Az énekes vonzó külsejével, sötét hajával és bőrével Rudolf Valentiné­ra emlékeztet. A film egyébként ar­ról szól, hogyan válik filmsztárrá egy falusi fiú. Azt mondják, hogy a film témájául Presley élete szolgált, aki parasztfiúból emelkedett fel a Rock and Roll királyává,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom