Somogyi Néplap, 1957. szeptember (14. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-06 / 208. szám

JNÉHÁNY SZÓ

t

a

O©tX^AywWWUwwtí0OOOO©OOQOOO©O©OaOOOOOO©©OOOÖ(3©0OOOOOGOOOGO3O000©000OOOO00©Oe

GYERMEKÜNK ISKOLÁBA JÁR

Néhány tanács szülőknek

A gyermek számára az iskolás korba való átmenet szinte teljesen áj világot tár fel.

Az iskolában a legelső napoktól kezdve megindul a tudományok ABC-jének tanulmányozása. Az is- sola csakhamar túlvezeti a gyermeket régebbi elképzeléseinek és érdeklődésének határain. Arra kényszeríti, íicgy csekély megszakításokkal mindennap egy helyben üljön néhány árát. (Ezt idáig nem szokta meg.) Foglalkozásokat ír elő számára, követelményeket szegez vele szemben anélkül, hogy tekintettel volna pillanatnyi óhajtásaira és szórakozásaira. Érthető, hogy ezt a hirtelen változást az egész életberendezésben igen sok újonc nem egykönnyen vészeli át. Ezért

a gyermeknek az iskolába járás első napjaiban különösen nagy szüksége van támogatásra, tanácsra:

arra, hogy szülei és a család idősebb tagjai érdeklődést tanúsítsanak új llete iránt.

Az iskolásgyermek sok mindennel negismerkedik, sok kérdésre feleletet kap a tanítótól és a tankönyvek- oől. Ezért a családban ritkábban tesz fel kérdéseket, mint korábban, de iérdései bonyolultabbakká, mélyre- aatóbbakká, változatosabbakká válnak. Ezek a kérdések gyakran olyan tárgyakhoz, eseményekhez és jelenségekhez is fűződnek, amelyek időben és térben távol esnek a gyermektől. A válaszadáskor a felnőttek mindig legyenek tekintettel a gyermek iskolában szerzett ismereteire és fejlettségének fokára, de semmi esetre se utasítsák el kérdéseit azzal, hogy még kicsi vagy ehhez.

Ha csak egy mód van arra, hogy a gyermek kívánságát, tudásszomját kielégíthessük, türelemmel magyarázzuk el neki a kívánt dolgot, mert ellenkező esetben a gyermek bizalmatlanná válik irántunk. A válaszadással azonban ne siessünk, próbáljuk meg arra serkenteni kis iskolásunkat, hogy annak alapján, amit tud, látott és hallott, maga próbáljon válaszolni, vagy legalábbis fejtse ki elgondolásait, sejtését.

Semmiféle munkát ne végezzünk el a gyermek helyett, egyetlen hibát se javítsunk ki személyes erőfeszítésének bevonása nélkül, semmit sem szabad befejezett és kész formában elébe tálalni.

Amikor a szülők segítenek gyermekeik iskolai feladatainak megoldásában, végeredményben az legyen fő céljuk, hogy tanítsák meg őket tanulni. Ha kel), lépésről lépésre irányítsák a szülők a gyermeket, míg megérti és maga is meg tudja oldani a feladatét, amennyiben erre szükség van, i úgy látják, hogy az a feladat tényleg nehéz és a gyermek nem érti, hogyan ken azt rnegPárizs visszatér a rövid szoknyához

A nagy párizsi divatszalonok megkezdték a legújabb őszi és téli divat- bemutatót. Az új divat leglényegesebb ismertetőjele, hogy a szoknyájuk ismét rövidebbek lettek. Jean Patou, az egyik legismertebb fran- :ia divattervező olyan szoknyákat nutatott be, amelyek csak alig takarják el a térdet. A szoknyáknak ermészetes esésük van, gyakran szé- esen rakottak és még egy felső

szoknyarész, illetve kis kötényként ható, széles pántok kerülnek rá. A mellrész nincs kihangsúlyozva, a hátrész viszont bő és buggyos. A vállrész szélesre van kidolgozva, sőt gyakran puffos ujjakkal is szélesbí- tik. A derék természetes fekvésű. A tromf a háromnegyedes kabátú kompié. Patou estélyi ruháinak vonalát a gyakran szalagokkal díszíQONDOLJUNK A TÉLRE

\ PARADICSOM ELTEVÉSÉNEK ■GY-KÉT ÚJSZERŰ MÓDJA

Paradicsomot betörni szinte minden isszony tód, de azt már kevesebben smerik, hoqv miként kell készíteni léidéül a fúrzeres paradicsomot. A fűszeres paradicsom nemcsak hús mellé inom, hanem kenyérre kenve, qyerme- teknek is ízletes és vitamindús tízórai, ikár vajjal, akár anélkül adjuk. Re- eptje: 4 kilogramm puhára főtt és átpaszírozott paradicsomhoz 6 evőkanál ukrot, két evőkanál sót és másfél dl. cetet adunk. Egy tiszta kis vászonzacs- :óba 1 evőkanál törött borsot, fél ká- ■éskanálnyi fahéjat, egy evőkanál mus- ármagot, 3 — 4 darab törött szegfűbor- ;ot teszünk. A zacskót a főzőkanál lyelére kötjük és beleeresztjük a pa- adicsomba, úgy, hogy a kanalat az idényen keresztül fektetjük. Most a pa- adicsomot — időnként keverhetve — nártás sűrűségűre főzzük, üvegekbe öltjük, rögtön lekötözzük és szárazon lőzöljük. Az Így elkészített paradicso- not használatkor nem eresztjük fel, ;anem azonmód sűrűn tolatjuk. Levest lem főzünk belőle.

Az egyszerűen — tehát levesnek — Jtett paradicsomot újabb ízlés szerint ukrozva és sózva teszik el. így a téli őzésnél már sem cukrozni, sem főzni iem kell.

jyümölcssajt különlegesség

Jó édes nyári almát veszünk, ! kg nyári apró ringlóhoz 1 kg- bt. Az almát meghámozzuk, magházát kivájjuk és meggyaluljuk. A ki- ■nagolt ringlóval feltesszük főni. Gyakran kavargatjuk. Mikor elég sűrű, édesíthetjük, de nem feltétlenül szükséges. Száraz, tiszta üvegekbe öntjük, ha kihűlt, lekötjük és a forrástól számított 30—40 percig^ gőzöljük. Enni is, tésztába is kitűnő.

IZILVA-DZSEM

Kitűnő a vörös szilvából készült Izsem. öt kiló jó érett szilvát kimaqo- :unk és addig főzzük, amíg a héja isszezsugorodik, ekkor hozzáadunk 1 űlogramm cukrot, kevés fahéjat és 2 —

I szem törött szegfűszeget. Állandóan tevergetve addig főzzük, amíg a gyü- nölcs héja teljesen elfő. Forrón töltjük íz üvegbe, tetejére szalicilt hintünk, 24 ira múlva kötjük le.

A szilva-dzsem másik eltevési módja, logy a kimagozott magvaváló szilvát i cukorral együtt feltesszük főni (1 kiló lyümölcshöz ízlés szerint 30 — 40 deka ukrot számítva) addig főzzük, míg a léja összezsugorodik, de a gyümölcs iem fő széjjel. Amikor levesszük a őzről, kávéskanálnyi szalicilt adunk Kizzá, majd forrón üvegekbe töltjük, ekütözzük ős szárazon gőzöljük.

PARADICSOM LEKVÁR

Kitűnő és tápláló a paradicsomlekvár is, amelyet a következőképpen kőszínk: a paradicsomot forró vízbe dobjuk, majd szűrőkanállal kiszedjük, le- námozzuk és széttördeljük. Feltesszük főni és másfél órai főzés után szitán átszűrjük, hogy a magja ne kerüljön a lekvárba. Az átszűrt paradicsomlevet lemérjük, feleannyi cukrot adunk hozzá, mint amennyi a súlya, s egy rúd vaníliával lekvár-sűrűségűre főzzük, üvegekbe töltve szárazon gőzöljük.

csinálni. El iszik ni, hogy jó] me;

A koszíümviselet kedvelőinek akarunk kedveskedni ezzel a köny- nyű szövetből készült kiskosztümmel. Amíg tart a vénasszonyok nyara, csinos és praktikus viselet. Ajánljuk.

mai fiatalokról

s azt kell ollenüriz- ’ertette-e a példát. Azután világosán és pontosan ismó- teltessük el vie: segítsünk neki abban, hogy a feladatot több kérdésre bontsa, oly ii részletkor lésekre, amelyeknek e-tmís után való meg- < 7áása majd megadja a vaiaszt a fő kérdésre. E '<'r-s munka folyamán a nagyara/ tűik segítségévei az iskolás előbb-utóbb rájön a helyes útra. Nagyon gyakran előfordul, hogy még nem is jutottunk a feladat végére, máris felcsillan egy fénysugár a gyermek szemében és örvendezve, büszkén felkiált: -most megcsinálom magam«.

A türelem különösen fontos elsőosztályos gyermekünknél,

akinek bizony komoly munkába kerül egy vonal rajzolása, 2—3 szám megtanulása és a betűk megjegyzése.

Ügyeljünk arra, hogy a gyermek előtt a mássalhangzókat hogyan ejtjük ki. Ha az 1-betűre azt mondjuk a gyermek előtt, hogy »el«, vagy »lö« betű, akkor azt, hogy ló, úgy fogja elolvasni, hogy »löó«. Ez bizony sokszor nagyon nehéz a kis iskolásnak, de ha helyesen irányítjuk, hamarosan átesik a kezdeti nehézségeken és fáradozásunk gyümölcsét a jó bizonyítvánnyal fogja meghálálni.

tett, rövid harangszoknyák határozzák meg. A nappali ruháknál a sárgásbarna, gesztenyebarna, élénkpiros és antracitszürke szín dominál.

Ugyancsak rövid szoknyákat mutatott be a Lanvin divatszalon is. A térd alig takart, a szoknyák szabása többnyire egyenes. A derék valamivel lejjebb van a természetesnél, a csipőrész hangsúlyozott. A színekben a fekete és fehér vezet, ezenkívül a kék mindén árnyalata. Sok ecetsárga és korallszín is látható Lanvin kollekciójában.

Madame Manguin »Obelszk«-nek és »Piramis«-nak nevezte el új vonalát. Ez valóban találó. A ruhák vonala karcsú, a szoknyák hossza nem változott. A legtöbb ruhához kabát is járul, amelyek vonala válltól lefelé piramis-alakban bővül. Néhány redingotot is mutatott be, amelyek lengő bőségét hátul kis övrész fogja össze. A délutáni és koktélruhák egyiptomi modellekre emlékeztetnek. Igen nagy tetszést arattak a szőrmével bélelt téli esőkabátok.

»BORZASZTÓ, milyenek ezek a mai fiatalok« — hallani itt is„ ott is az idősebbektől. Azután rendszerint példák sokasága következik, amelyekből az csendül ki, hogy a mai fiatalok durvák, tisztelet- lenek, romlottak, szemtelenek, — és a jó ég sem tudná felsorolni mindazokat a jelzőket, melyek ilyenkor elhangzanak. A panasz-özön aztán rendszerint ezzel a sokatmondó felkiáltással fejeződik be: — »bezzeg, mikor én fiatal voltam, az én időmben«, vagy: »bezzeg, az én anyám nem tűrte volna...«

Hát lássuk csak, hogy is állunk ezzel a kérdéssel? Először is le kell szögeznünk, hogy nem szabad általánosítani, kétségtelenül, vannak azonban olyan fiatalok — sajnos, nem is kevesen —, akikre ráil- lenek a fentebb idézett jelzők. Naponta találkozunk velük az utcán, szórakozóhelyeken. Ide tartozik az a típus, mely közlekedési eszközeinken mereven kitekert nyakkal bámul ki a vonat, autóbusz ablakán és miméit érdeklődéssel figyeli a már sokszor látott látnivalókat. Mellettük pedig kínosan kapaszkodva állhat a terhes nő, a hajlottkorú férfi, vagy nő. Más... Ki ne találkozott volna még nyegle, hangoskodó suhancokkal, akik sorbaállás közben »gyerekkel vagyok« felkiáltással röhögve tolakodnak előre, letiporva maguk előtt mindent és mindenkit.

Közös ismerősünk az az ifjú is, aki a moziban — ahol Eifel-to- rony utánzó frizurájától semmit nem lát a hátamögött ülő idős néni. Arra a csendesen elsuttogott kérésre, hogy csússzon lejjebb, hangosan és méltatlankodva vágja vissza: »ne murizz, öreglány, én is megváltottam a jegyemet!«

Igen, ők azok, akiknek a nő — harminctól lefelé — »csaj«, attól felfelé pedig »öreglány«. Ök azok, akik, ha tolakodás közben íellök- nek valakit, bocsánatkérés helyett elküldik valahová. Ök azok, akik meglett korú férfiaktól így kérnek tüzet: — »szabad egy kis tüzet, tata?«

Ide tartoznak azután az italboltok, éjszakai szórakozóhelyek 16— 13 éves korií »törzsvendégei«, a pornográf képek műgyűjtői, a tripla- talpú »csukákban«, csőnadrágban és ízléstelen nyakkendőben pompázó »szeladonok«, a tánciskolái botrányhősök, a verekedők, hangoskodó aszfaltbetyárok — rendszerint piszkos körmű és mosdatlan szájú »leányálmok«.

Mi haszna lenne, ha tagadnánk, vannak ilyenek. De az igazság kedvéért tegyük hozzá, hogy »bezzeg az én időmben is voltak«. Ez azonban nem menti a tényt, hogy ma is vannak. Ma nagyobb baj, nagyobb szégyen, hiszen az általános tankötelezettség kiterjesztésével, a növekvőiéiben lévő művelődési lehetőségekkel, szociális intézmények létesítésével, az ifjúsági szövetségek életre hívásával éppen ezek ellen kellett és kell leginkább harcolnunk. E harcnak, már eddig is vannak eredményei. Többet, sokkal többet kell azonban tennünk az ifjúság kulturális és erkölcsi neveléséért: sokkal, de sokkal többet kell tennünk a családvédelem, a szociális bajok megoldása érdekében!

Hány olyan esetet tudnánk felsorolni, amikor egy durvalelkű, rosszul nevelt fiatalról kiderül, hogy tulajdonképpen nem is rosszul, sehogyan sem nevelték. Apja, anyja dolgozott, s a gyermeket »sajnálták« napköziotíhonba adni — mondván, hogy az majdnem olyan, mint a menhely —, s a gyermek elcsavargott az iskolából, jóformán az utcán nőtt fel. Vagy hány olyan eset fordul elő, amikor egy erkölcsileg romlott, trágárbeszédű fiúról megtudjuk, hogy szülei kicsi gyermekkorában szétváltak, s a fiú egy szobában nőtt fel a — finoman mondva — szerelemből ipart űző anyjával, vagy mostoháit sűrűn váltogató apjával. Legalább ennyire káros a gyermekre az olyan családi környezet, ahol naponta szemtanúja lehet az iszákos apa durvasága-' nak, a veszekedéseknek és verekedéseknek.

Vannak aztán »nagymama kedvencei«, vagyis olyan gyerekek, akiket a szülők elfoglaltsága vagy nemtörődömsége miatt egyedül a munkában megtört, tisztességben megőszült nagymama nevel fel, tökéletes majomszeretettel, a szigor és az okosan alkalmazott fenyítés teljes mellőzésével. Ezekből a nagymamákból lesznek idővel a »nyanyák« és az »öreglányok« unokái. Az unokákból pedig az elkényeztetett, önző és modoríalan ficsurok. ;• *

Bevezetőnkben azzal kezdtük, hogy nem szabad általánosítani. Nem lennénk igazságosak, ha nem beszélnénk azokról a fiatalokról is, akik éppen ellentétei a felsorolt típusoknak: szerények, tisztességtudók, munkában, tanulásban szorgalmasak és áldozatkészek. Mert ilyenek is vannak! Sőt, ezek vannak többen! Csakhogy éppen szerénységükből fakadóan nem olyan szembetűnőek, mint amazok. Ezek közé kell sorolnunk a termelésben élenjáró ifjúmunkásokat, az ifjúsági mozgalom derék harcosait, az árvíz elleni küzdelmek névtelen hőseit, és azt a sok száz és ezer fiatalt, akik nem követtek el különösebb hőstetteket, csak éppen szorgalommal, kitartással, becsülettel tesznek eleget a rájuk háruló feladatoknak. Ezeknek a dicséretből, elismerésből soha nem jut annyi, mint amazoknak a szidásból. Valahogy úgy gondoljuk, hogy ezekkel nem kell törődni annyit. Pedig kell ezekkel is és amazokkal is, akikkel annyi baj van. Törődni kell minden olyan fiatallal, aki ebben az országban él.

KÖZÖS ITT A FELELŐSSÉG: szülőké, pedagógusoké egyaránt. Sőt, ifjúsági szervezeteké, az egész társadalomé.

A hogyanra és mikéntre kell választ találnunk közösen.

CS/

'/ft,

A f

u r

ng°

H

e r

Kukoricát kapált a török meg a felesége. Déltájt megy a török, hogy megetesse, megitassa a lovát, az asszony meg lepihen a hűs árnyékban. Egyszerre csak ódavetődik a furfangos Hero.

— Jó napot, asszonyság.

— Adjon isten, paraszt! Hát te meg honnan kerülsz ide?

— Én bizony a másvilágról, asszonyság.

— Igazán? Nahát! És nem láttad ott az én Mujámat, aki pár hónapja halt meg? .

— Már hogyne láttam volna! Hiszen szomszédok vagyunk.

— És hogy van? Jól megy a sora?

— Hál’ istennek egészséges, csak az a baja, hogy nincs pénze: nem tud magának dohányt venni, meg kávét fizetni a cimboráknak.

— No és te vissza mégy oda? Küldenek némi pénzt, ha elvinnéd magaddal.

— Elviszem, hogyne vinném, hiszen most éppen oda megyek.

Megy is erre az asz- szony oda, ahol az ura erszényét hagyta. Kiveszi belőle, ami pénz csak van benne és odaadja Heronak, hogy vigye el Mujának. Hero fogja a pénzt, bedugja a keblébe, aztán meg szalad a patak mentében. No, de jön is már a török, vezeti a lovát, az asszony megy elibe és mondja neki:

— Idehallgass, ember! Járt erre egy paraszt a másvilágról, oszt mondta, hogy pénz kéne a mi Mujánknak: nem tud magának dohányt venni, meg nem tud kávét fizetni a cimboráknak, hát odaadtam neki azt a pénzt, ami az erszényedben volt, vigye el neki. A török meg:

— Merre ment?

Mondja neki az aszszony, hogy a patak mentébe. Felpattan a lóra a török. Csak úgy a szőrére, aztán usgyi a patak mentében! A furfangos Hero meg, ahogy látja, hogy a török kergeti, csak még jobban fut. Odaér egy domb alá a vízimalomhoz, berohan, rákiált a molnárra:

— Szaladj, ha kedves az életed! Jön a török, hogy levágjon: add ide a satyakodat, te meg vedd az enyémet, aztán szaladj fel a dombra a malom mögött.

Látja a molnár, hogy jön a török a lován, nem is ér rá kérdezni, miért akarja levágni, oda adja Heronak a sapkáját, amazét meg a maga fejébe nyomja és máris rohan a malom mögé, fel a dombra. A furfangos Hero felteszi a molnár sapkáját, no meg behinti magát liszttel, hogy igazi molnár kinézése legyen. Közben a török is odaér a malom elé, leugrik a lóról és berohan a malomba:

— Hol az az ember, aki épp az imént ment be a malomba?

— Mohája neki Hero:

— Ott láthatod, amint megy fel a dombra. Erre a török:

— Fogd csak egy kicsit a lovamat.

Hero fogja a lovat, a török meg megy föl a dombra, keresi a molnárt erre is, arra is a bükkösben. Végre rátalál, megragadja és rári- vall:

— Hol a pénz, amit azzal csaltál ki a feleségemtől, hogy elviszed a Mujának a másvilágra?

Hányja magára a keresztet a molnár, fogad- kozik.

— Az úristen áldjon meg, gazduram, színét se láttam én a feleségednek, Mujának, se pénznek. — Addig-addig magyarázza neki, míg végre amaz megérti, hányadán is a dolog. Rohan hanyatt-homlok vissza a malomba: hát ott mit lát. A furfangos Hero felült a lóra és ei- iljbant, mint a kámfor. Mit tehetne a török, gyalog baktat vissza a feleségéhez. Látja az asszony ló nélkül, csak rákiált:

— Hé, ember! Mit tettél?

Mondja neki az ura:

— Te pénzt küldtél neki, hogy vegyen magának kávét, meg dohányt, én meg elküldtem neki a lovat, hogy ne járjon gyalog.