Somogyi Néplap, 1957. szeptember (14. évfolyam, 204-228. szám)
1957-09-06 / 208. szám
Péntek, 1957. szeptember 6. SOMOGYI NSPLAF 3 A párf agrártéziseinek megvalósításáért ♦ | Ezer, meg egy teendő vár ránk { a falun. Szocializmust építünk, s ; azt alkarjuk, hogy e történelmi fsl- ♦ adat megoldásában résztvevő, ma | élő nemzedék is élvezze munkája t gyümölcsét. Az a célunk, hogy to- í vább növeljük egész népünk élet- I színvonalát. Ezt csak egyjélekép- | pen valósíthatjuk meg: azzal, ha ; többet és olcsóbban termelünk. Ezért állította az MSZMP agrár- politikájának homlokterébe a kettős feladatot: a mezőgazdasági termelés fejlesztését és a szocialista átalakítást. Sokrétű falusi tennivalóink között a párt agrárpolitikájának tézisei adnak útbaigazítást. A feladatok megjelölése azonban nem minden. Meg kell azt érteni és torzítás nélkül kell az életbe átültetni, a gyakorlatban megvalósítani. Megkértük Sasvári Ferencet, a Nagyatádi Járási Tanács elnökét és Kristóf Jenőt, a Marcali Járási Tanács főmezőgazdászát, nyilatkozzanak arról, hogy az agrártézisekben megszabott egyes feladatokat miként akarják megoldani. SASVÁRI FERENC: A számos értekezlettel nem jutottunk előbbre A tavaly októberben kirobbant ellenforradalom nagy pusztítást vitt végbe a mi járásunk termelőszövetkezeti mozgalmában is. Negyvenöt szövetkezetünk volt, amelyek a külső és belső nyomás hatására egy- től-egyig felbomlottak. Kettő csakhamar újjászerveződött, a mikei és a taranyi tsz. Ezek mellett ebben az évben nyolc szövetkezeti gazdaság jött létre: Kutason három, Nagykorpádon, Csökölyben, Nagyatádon, Ri- nyaszentikirályon és Ötvöskónyiiban egy-egy. Közülük a kutasi Szabadságzászló Tsz a legfiatalabb, amely az elmúlt napokban alakult meg. A tézisek kimondják; ».. .világosan és kézzelfoghatóan be kell bizonyítani dolgozó parasztságunknak a korszerű mezőgazdasági nagyüzemek fölényét a kisgazdaságokkal szemben. Csak ebben az esetben várható a ma még egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztság szemléletmódjának gyökeres megváltoztatása és ezzel szétaprózott mezőgazdaságunk nagyüzemivé átalakulása.« Megértettük ezt az útmutatást, ezért a meglévő termelőszövetkezeteink megszilárdítására fordítjuk _ a legfőbb gondot. A járási tanács végrehajtó bizottsága megvitatta tsz-éink helyzetét és sajnos azt kellett megállapítanunk, hogy a mostani szövetkezeteink gyengébbek, mint a múltéviek. Úgy határoztunk, hogy ezen a helyzeten változtatunk, ezért a VB tagjai vállalták egy-egy tsz patronálását. Mezőgazdasági osztályunk kidolgozta minden szövetkezet gazdasági megerősítésének tervét, arhelyet megismertetünk a tsz telephelyén működő pártszervezettel és tanáccsal, hogy ők is segíthessék a megszilárdítást. A szakemberek figyelmét a tsz-ek növénytermelésére és állattenyésztésére fordítjuk. A járási szervek értekeztek a községi tanács- és pártszervezetek, földművesszövetkezetek vezetőivel, s megegyezésre jutottunk velük a tsz-ek megszilárdítását és fejlesztését illetően. Értekeztünk, tanácskoztunk, vitatkoztunk, de ennek még nem vettük sok hasznát. Főleg azért, mert a községi vezetők csak maguk beszélgettek tennivalóikról, de a dolgozó parasztokkal és a tsz-tagoíkkal vajmi kevés szót váltottak, tehát elszakadtak az élettől. Mi, a járás felelős vezetői is követtünk el hibát: megtartottunk ugyan számos értekezletet, ahol a részvevőkkel egyetértésiben megszabtuk a feladatokat, de nem ellenőriztük kellően azok végrehajtását. így a megítélésünk szerint helyes szempontok csak papíron maradtak, elszakadtunk a valóságtól, közben pedig a szövetkezetekben változatlanul zilált állapotok uralkodnak. Mit akarunk tenni? Elsősorban rendezzük sorainkat. Számlbavesszük, hogy kik azok az emberek, akik megfelelő segítséget tudnak adni a szövetkezeteknek. A párt- és állami fegyelmezés eszközeinek igénybevételével is megköveteljük mindenkitől, hogy vállalt, vagy kapott megbízatását teljesítse. Felkértük a körzeti orvosokat, állatorvosakat, földművesszövetkezeti boltosokat, a helyi tanácsok, nőtanácsok, KISZ és TTIT-szervezetek tagjait is, hogy felvilágosító szóval segítsék a tsz-ek megszilárdítását, fejlesztését. A fejlesztésnél elsősorban a volt tsz-tago.k meggyőzésére törekszünk. KRISTÓF JENŐ: Népszerűsítjük a mezőgazdálkodás bevált módszereit A mi járásunk községeiben is sok szervezett megbeszélésen kerülnek szóba a párt agrártézisei. Fal- vainkban leginkább a többtermelés útjait, módjait keresgetik a tanácskozások részvevői. Megelégedéssel nyugtázzák a dolgozó parasztok, hogy a kormány intézkedései lehetővé teszik a biztonságos gazdálkodást. Nekünk, szakembereknek — a községi gazdasági felügyelőknek is — az a hivatásunk, hogy tanítsuk meg a helyes gazdálkodásra a dolgozó parasztokat. Igyekszünk velük megértetni, hogy a talaj táperejének utánpótlása elsődleges feladat a nagyobb hozamok elérése érdekében. Arra törekszünk, hogy ne csak szórványosan, hanem minél előbb mindenütt jól kezelt trágya- telepek legyenek az udvarokon. Lépten-nyomon magyarázzuk a műtrágya felhasználás előnyeit. Tsz-eink pl. tavaly 30, az idén pedig 55 kiló műtrágyát szórtak ki átlagosan egy-egy holdra. A jövő gazdasági évben pedig 100 kiló műtrágyát akarnak a tsz-ek holdanként felhasználni. A zöldtrágyázás hasznosságát is szemléltetően be akarjuk bizonyítani. Ezért a gyenge termőerejű tartalékföldeket csillagfürttel vetettük el. A pillangósok nagyobbmérYŰ termesztésének szükségességét mind többen értik meg. Csákányban pl. az eddiginél jóval nagyobb területen vetnek bíborherét. Úgy tervezik, hogy a humuszban szegény talajokon a bíborherét tavasszal leszántják kukorica alá. A talaj- javítás is mind több hívet toboroz magának. Egyéni gazdáink mintegy 1400 hold földön akarnak talajjavítást végeztetni. Somogyszentpál határában pl. 205 holdon lesz meszezés. Sokat kell érvelnünk, magyaráznunk, hogy a helyes talajművelésre rábírjuk a gazdákat. E téren a legfőbb hibákat így lehetne összefoglalni: nem megfelelő a szántás mélysége és ideje; nyár és ősz helyett leginkább tavasszal hordják ki a trágyát és azt késve szántják le; elhanyagolják az őszi mélyszántást, s a termőtalaj réteg mélyítését; halogatják a gabona tarló hántását és a pillangósok tarlójának alászántását; a henger használatát gyakran mellőzik. A magasabb termések elérésének megalapozásához hozzátartozik a kiváló minőségű vetőmag alkalmazása is. A vetőmag,csere nemcsak a kalászosoknál, hanem a kukoricánál is indokolt. Az idén pl. 130 mázsa hibridkukoricát vetettek járásunkban, amely 5— 20 százalékos terméshozam növekedést is eredményezhet az adott területen. Jövőre kétszeresére akarjuk növelni a hibridkukorica vetésterületét, ami azt jelenti, hogy ezáltal a tengeri földek tíz százalékán terem több és nagyobb cső. Az eddig elterjedt ipari és takarmány burgonya helyett étkezési burgonyát akarunk termelni. Tovább propagáljuk a vegyszeres gyomirtást, s szeretnénk, ha jövőre a gabonafélék közül is kiirthatnánk a gyomot, vegyszerrel. Mi, agronómusok, a mezőgazdasági tudomány és technika 'bevált tapasztalatainak népszerűsítésével, elterjesztésével kívánjuk szolgálni a mezőgazdasági termelés fellendítésének ügyét. Két vezető — két vélemény. Nyi- parasztokat rá kell ébreszteni arra a Őszintén, nyíltan szól a fogyatékos- latkozatukból kitűnik: messze még felismerésre, hogy a régi módon Ságokról, s ezzel nemcsak, hogy nem az eredmények elérése utáni pihenés nem képesek többet, jobbat biztosi- áltatja el, sőt, serkenti a tettvágyat, ideje. Napjainkban — és még sokáig tani saját maguknak, az országnak. Ez is biztosítéka annak, hogy a jö- — nagyon meg kell harcolni a szü- Egyik nyilatkozat sem ad számot vőben minél több kenyér, hús, zsír lető újért a maradisággal, a meg- látszatsikerekről, mindegyik a maga teremjen és minél jobb élet terem- szókottsággal szemben. A dolgozó valóságában mutatja meg a mát, tődjék megyénkben. Nem bánták meg, hogy együtt maradtak Néhány száz méternyire a köves úttól, hatalmas, árnyékot vető vén fák alatt található meg Kadarkúton a Szabadság Termelőszövetkezet központja. Ember kevés található itt. Különösen ilyenkor, amikor javéban folyik a mezei munka. Csak a tehénistálló épületének végén szorgoskodik egy férfi. Valami fűrészgép- félén matat. Be akarja indítani, hogy az oldalán lévő kis kifényesedett kerék forgassa a szíjat, amely a fal nyílásán keresztül egy szecskavágógépre fut. Sok eleség kell az állatoknak, még ha -ilyenkor nappal kinn is vannak a legelőn, s azt egyszerűbb hajtómotor segítségével összevágni. Benn az istállóban nagy a csend. Csak három kisborjú áll, fekszik egy csomóban, meg néhány tehén szomorkodik a jászol előtt. Ezeket valamilyen okból nem engedték ki a többiekkel. Sipos Pálnéval, a tsz elnöknőjével néztük meg a szép jószágokat, s most arról beszél, hogyan fejlődik állatállományuk. — Nemrég kértünk egy húsz tehénből álló új törzset — mondja. — Közülük 17 már meg is érkezett, a további hármat pedig szeptemberben szintéin megkapjuk. Ha a borjúikat nem számítjuk, szarvasmarháink száma így negyvenkilencre emelkedik. További kérd'ezőskö- désre már nem is futja, mert előkerül az újabb téma, a haltenyésztés. Kiderül, hogy a tsz tavában negyvenezer forint körüli jövedelem úszkál. De nem sokáig. Rövidesen kihalásszák, s eladják a szépen fejlett halpéldányokat. Négyöt mázsára való ivadékot meghagynak tovább- tenyésztésre. A következő esztendőre is kell gondolni. A tó vízében libák fürdenek, később, amikor a lubickolást meg- uinjáík, kilépkednek a partra. Kevés van belőlük. Tudja ezt a tagság és az elnöknő is. A tagok nem akartak nevelésükkel foglalkozni — mondja —, mert úgy tartják, nem kifizetődő. — Sipos Pálné azonban más véleményen van. Akaratát mégsem erőszakolja társaira. Az idén kilencven libájuk volt, s ezeknek nevelési költségeiről pontos kimutatást készít, hogy bebizonyíthassa: nem fizetnek rá a libanevelésre. Beszélgetés, sétálgatás közben észre sem venni, hogy a libák, a halastó elmaradnak, s helyettük egy nagy .sertésól tűnik fel a közelben. — Ezeket tessék megnézni — büszkélkedik Sipos elv társnő. — Mind szerződésre hizlaljuk Az ól fedett részéből egymást törve, lökdösve ötvenkét szép sertés rohan ki. Még nincs itt az etetési idő, de a gyönyörű, gömbölyű jószágok első dolga a hosszú betonvályúk megtekintése: van-e bennük valami. Semmit sem találnak, mert az előző étkezéskor annyira kiürítették, hogy szinte még takarítani sem kellett utána. Vajon ilyen jó étvágya lesz a hatvanhárom új jövevénynek is? A sok csíkoshátú kismalacnak ott a fiazfatóban amelyeknek egyelőre az a legfőbb gondjuk, miként tudnának többet szopni egy perc alatt. Nem panaszkodhatnak a Szabadság Tsz tagjai. Szép, jövedelmező állatállományuk van. Csupán ebből még ebben az évben 120 000 forinttal gyarapodik vagyonuk. Jól jön ez a pénz a zárszámadáskor, több jut egy munkaegységre. Emeli Hosztica Mária jövedelmiét, aki már az előlegosztáskor is kilencezer forint értéket vitt haza. Takács György részesedése is mutatja, hogy nincsenek megélhetési gondjaik a Szabadságban a jól dolgozó tagoknak, ö is nemcsak készpénzt, hanem 16 mázsa kenyér- gabonát is kapott előlegként. Megdolgoztak érte, s nem bánták meg, hogy együtt, a szövetkezés útján maradtak.- ger. Somogy megyei képzőművészek képkiállítása Pécsett A Somogy megyei képzőművészek Pécsett is megrendezték képkiállítá- sükat. A kiállításon hét festő, Kun- ffy Lajos, Geirő Kázmér, Ruisz György, Raksányi Lajos, Z. Soós István, Gosztonyi Mária, Szikra János összesen 23 képet mutattak be. Elsősorban örvendetes, hogy a pécsi festőművészek és a festészet iránt érdeklődő közönség is ízelítőt kapott a Somogy megyei festők munkájából. Ami már az 'első pillanatban szembetűnik a kiállítás megtekintő- jének, az, hogy határozott törekvés nyilvánul meg a figurális kompozíciók iránt. S ez a törekvés dicsérendő. Ami azonban már kevésbé dicséri a Somogy megyei festőművészeket az, hogy az egész kiállítás, mintha a múlt század levegőjét árasztaná. Úgy tűnik, hogy Somogy megye festői nem látják meg, műveikben nem ábrázolják a ma emberének problémáit, szinte teljesen hiányzik annak bemutatása, hogy új országot építünk. A munka ritmusát úgyszólván mindössze egy kép, Raksányi Lajos »Csép- lés« című műve ábrázolja. Úgy vélem, nem lenne érdemtelen a somogyi festőművészek számára, ha egyszer összeülnének és közösen me; vitatnák: mi az oka a múltbafordi lásnak? Mert a kiállítás bizony era tanúskodik. Nagyon tetszett és mély műves; átélésről tanúskodik Kunify Lajoc »Zsuzsa szomszéd« című képe. Ne gyón jó lenne, ha Kuraffy Lajos bá rabb kézzel nyúlna olyan témákhc is, amelyek a mai élet egy-egy szé mozzanatát örökítik meg. Határozó és őszinte mondanivalója van Gei Kázmér: »Latinka Sándor és társai című festményének. A Somogy megyei képzőművésze pécsi kiállítása a látogatókban azt benyomást keltik, hogy nem ártan Somogy megye festőinek sem, b mélyebben elgondolkodnának azo a változásokon, amelyek országún! ban az utóbbi évtizedben végbemer és művészetükkel igyekeznének ez* két a változásokat megörökíteni. Te: mészetes ehhez egyrészt politikai á lásfoglalásra, másrészt művészi te hetségre van szükség. Ez a kiállttá sejtetni engedi azt, hogy számos Se mogy megyei festőben megvan a k< pesség a kívánt cél eléréséhez. Garay Ferenc ÁTVÁLTOZÁSOK AZ ELLENFORRADALMI IDŐKRE való emlékezéseknek és tanulságlevonásoknak még mindig nincs vége, bárhogy is szeretnék egyesek. Maga a nép beszél róla. Magam rövid idő alatt egészen véletlenül most két történethez is hozzájutottam. Mindkettq lényege: sokan felejtenek, átváltoznak úgy, hogy régi sorsuk tudói sem ismernek rájuk... Egy kiváló téglagyári munkás mesélte baráti társalgás közben. »Én is ott voltam, puszta kíváncsiságból, amikor a megyei párt- bizottságot lemondatták a fő-fő ellenforradalmárok. Ezután a csőcselék, vérszemet’ kapva a köztük meghúzódó szellemi irányítóktól, követelték az elvtársak bebörtönzését. Elég sajnos, ez sikerült is nekik... Nagy volt a zsivaj, egyesek rekedtre ordítozták magukat. Közvetlenül előttem egy aranyrozettás vasutas kiabált, fenyegetőzött, még ökleit is rázta. Egyszer hátrapillantott. Majd leültem: a vasutasban egy régi ismerősömet fedeztem fel. Ez az ember valamikor utcaseprőként dolgozott és sokszor gúny tárgya lett, mert eléggé korlátolt volt, alig tudott beszélni. Nyomorult prolinak ismerte mindenki, topisan járt, sovány volt, mint az ujjam, nagy feje billegett eres nyakán. Aztán eljött a felszabadulás, ez belépett a pártba, néhány év múlva elvitték a vasúthoz, ahol lassan kikupálódott és emelkedett is bizony. Régen láttam, s most nagyon meglepődtem. Tagjai és vonásai kiteltek, nagy fejét zsíros nyak tartotta, az egyenruhában olyan volt, mint egy tábornok. Mégegyszer hátrafordult az illető. Azt mondja nekem: — Te miért nem kiabálsz?... Ismertek milyen vagyok, ami a szívemen az a számon. Ráförmedtem, amúgy istenigazában, persze csak halkan, ahogyan akkor lehetett: — Ereggy a jó fenébe... Nem szégyelled magad?... Még te pofázol itt, akit a párt emelt ki a koszból?... Te rókafajzat! De az csak ordított tovább... Én meg köptem egy nagyot...« A MÁSIK TÖRTÉNETET ugyancsak erre a szégyenteljes eseményre emlékezve egy régi kommunista mondta el. »Nem voltam ott, de egyszer elmeséltettem magamnak, kik voltak a főhangadók és főkövetelők. Mondja ám az illető, hogy ez a régi tisztviselő, meg ez és amaz a kisiparos. Hát elvtárs, megmondom magának, én nagyon elgondolkoztam a dolgon... Hogy miért? Azért, mert jól ismertem mindegyiket, a város múltját, régi tagozódását, az úrhatnámságo.t, ami akkor oly hajszálpontosan megkülönböztette egymástól az emberieket, helyesebben, amellyel oly pontosan megkülönböztették egymást az emberek. Ha nem lenne az egész olyan tragikus, még el is nevettem volna magam: ott volt a régi úriember-kaszt egy táborban azokkal, akiket éppen hogy csak észrevett, s akik hiába szerettek volna hasonulni hozzájuk, mégsem vették őket maguk közé. Ugylátszik én jobban emlékeztem, mint ők... A harmincas években, minden tél elejétől tavasz bekövetkeztéig nagy volt a munkanélküliség, ami a kisiparosságot is érintette, nemcsak a dolgozókat. Ez világos is, egyik a másik függvénye. Hogy a végső. elkeseredést valahogy elodázzák, a város ínségakcióba kezdett. Ezek a most egy táborban tüntető kisiparosok akkor fát, zsírt, lisztet és egyebeket kaptak, amely az éhenhaláshoz sok volt, az elégedettséghez kevés. Mindegy, a fő, hogy kaptak valamit, s cserébe, amikor rájuk került a sor, dolgozniok kellett. Utcát söpörtek, járdát, parkot tisztítottak, takarítottak, havat lapátol tak, s ami jött, és a városnak, azaz a polgármesternek tetszett. Már ez is eszébe juthatott volna a mi tüntető polgárainknak, akik ilyen gondoktól ebben a világban teljesen megszabadultak, s egyáltalán nem élnek rosszul. De van itt valami, ami az egészet még érdekesebbé teszi. Suttogtak akkoriban erről a segélyakcióról ezt is, azt is. Állítólag a polgármester is dughatott magának belőle. De ez csak suttogás, ne adjunk rája. Ami azonban biztos volt, a következő: Voltak ebben a városban igen sokan lecsúszott dzsentrikből, középnemesekből, akik itt tengették az életüket, senki se tudta miből, talán szerencsés rokonaikból. A segélyakció kiváló alkalom volt intézményes támogatásukra, no meg arra, hogy a tekintetes rokonok is könnyebben rázzák le őket. El is készült a lajstrom, meg is kaptáik rendszeresen a segélyt. Igen ám, de pénzbe és — postán, nehogy megalázó legyen. El is nevezték őket a »szemérmesek«-nek, hisz a nép mindlenről értesül, s megtalálja gúnyja célpontjait. De volt még egy lényeges különbség. A piebs, a kispolgár ledolgozta az árát — az urak nem... Ök otthon ültek és elfogyasztották, amit kaptak... Szemérmesen... S most egymás mellett tüntettek.. .« * * * EDDIG A KÉT TÖRTÉNET. Mit mondjunk még? Bizony így van ez, kedves olvasó! Vannak minálunk sokan, akiknek megtört emlékezetük, mint az egyenes ceruza, amint idegen közegbe, a vízbe ér, és fénytörést szenvedve már nem arra mutat, amerre valójában... Pedig csak a szem csalódik, az észnek és a szívnek nem szabadna felejteni, hisz tudja, a ceruza ép maradt... CSÁKVÁRI JÁNÖ
