Somogyi Néplap, 1957. szeptember (14. évfolyam, 204-228. szám)
1957-09-05 / 207. szám
Csütörtök, 1957. szeptember 5. SOMOGYI NÉPI.AI* 3 FÉNYTÖRÉS lA MEZŐGAZDASÁGI SZAKEMBEREK FÓRUMA Jól megmondták a képviselő úrnak, mi? Nevetett és ölelgette őt. Gombos is örült, de óvatos maradt. Kráko-i A cukor az ember táplálkozásában gott. | fontos szerepet tölt be. Serdülő kor— Na, megnémultál? — nézett rajban különösen a csontképződést seCsapó. I gfti elő, idősebb embereknél pedig — Hát tudod... én nem politizá-f a szív izomzatát erősíti. Mint ízesítők. f tő anyagnak sem alárendelt a szeCsapó arca elfelhősödött. t repe, mert 'ki ne szeretné áz édes — Na, ne vacakolj... Éppen te? * tésztát, tortát, a nagy nyári melsHisz majdnem a te sorsodról be-i geikben az annyira hűsítő édes fagy- széltek... I laltot? Az édes ételek szíves foGombos nem szólt. Zavartan né-1 gyasztása a legnagyobb bizonyítéka zett a földre. Kutya rosszul érez-1 annak, hogy az emberi szervezetnek te magát. | milyen fontos tápláléka a cukor. Csapó könyörtelen volt, folytatta:j j-ja megnézzük a lakosság egy főre — Te vagy az, Feri? Te, akit úgy- jcs^ egy £vj cukorfogyasztását, azt szólván a nászéjszakádról vittek a» látjuk, hogy a legutóbbi éveket véve frontra, aki négy évet töltött fog-.figyelembe ez a mennyiség hazánk- ságban a mi jó uraink jóvoltából ?^an 24—25 kiló, ugyanekkor Hollan- Nem. is tudom, jól hallok-e... Hót{diában 50—55, Dániában 58—60 kiló. mi történt veled? Hazajöttél, van t jjem szabad azonban megfelecl'kez- szep csaladod, nemreg neveztek ki; nQnjc hazánknak e téren is hatalmas hivatalvezetőnek... Téged nevez- j előre jutásáról, ugyanis nálunk a har- tek ki, nem engem, aki ma is vil- • mjrlt.as években a cukorfogyasztás lanyszerelo vagyok... Teged, a hi- |csak 9_10 kiló körül mozgott. A vatal altisztjének fiat... Vagy úgy , mostiaini 25 kilós fogyasztás jelentős gondolod, azelőtt is így jártál vol- j emeLkedést mutat, ami azt jelenti, na- , , ♦ hogy az ország lakosságának évi Gombos úgy erezte, valamit mon-1 cukorszükséglete kereken 25 ezer da nici kellene. Hisz, ha ezt meg- j vagon a belső fogyasztáson kívül tudnak ... , • exportra is kell számítani, mert az — De nem ... nem kerlek ... csakexport-cukor kemény valutát jelent tudod, o,y sok volt a hiba... • az országnak. A közelmúlt években A munkasor a fejet csóválta: 5 3_g ezer vagon volt az átlagos ex— Nem így van ez, Feri, magad. tp0rj míg 1952-ben közel 9 ezer va- is erzed ... Azt hiszem, te valahol ♦ gon megbicsaklottál, nem gondolod? Is _ ’ . . , A hivatalvezető tiltakozott. I Vajon az idei termesu cukorre— Nem, nem... Csak hát nekem! pábol várható cukor elegendő lesz-e Hűen az alkatom Ja hazai lakosság szamara es jut-e Csapó csak csóválta fejét. S így importra? A felelet rövid és szomo- váltak el egymástól... | ru: nem! Meg a belső fogyasztásra lsem eleg, nemhogy exportra kerul- |ne. Kereken 5 ezer vagon cukor be»♦♦«♦♦♦♦♦♦♦♦»»»♦»♦»♦♦«♦♦44444»4»4->4444444<>444»»4«»ó4»444»444444»444444 444<44< ♦♦♦«♦•♦♦ *4 ♦*♦♦♦*♦♦♦♦♦♦♦'» Augusztus húszadika volt... Gombos Ferenc hivatalvezető ez egyszer nem megszokott útvonalát követte, át a kisudvaron a főnöki szobába. Most kötelezettsége volt, részt kellett vennie az ünnepségen. Fejébe csapta tányérsapkáját, miközben megnézte arcát a tükörben. Sápadt volt és sovány, fiatal kora ellenére szemei nem tükröznek visz- sza semmi fényt, mintha kihunyt volna belőle viinden energia. »Hja igen, a fogság, meg a sok munka« — gondolta. Valóban sokat dolgozott, ott élte le életét a hivatalban, szerelte, amit csinált. A 19-iesek szobránál szónokolt valaki. Gombos Ferenc szórakozottan hallgatta, feje most is otthon kalandozott, a hivatalban, meg a méhek között. Pedig a szónok ugyancsak jól beszélt, maga is megállapította. Nem volt nála előre leírt szöveg, jól ismerte a helyi eseményeket, a múltat. Valami azért mégis megragadta a figyelmét: — ... S iít volt a háború. A képviselő úrnak mind a két fia itthon maradt, mert szükség volt nagyon rájuk — mondta a szónok elég epésen. — A mi kiküldetésünket pedig megszavazta a parlamentben... És kiküldtek oda, a biztos halálba, hogy küzdjünk értük, az urakért... De nem, ezt még egyszer... »Hát igen« — sóhajtott magában Gombos — »ez így volt«, és elindult hazafelé. Gondolatai újra vísz- szatértek a régi körbe, mikor valaki elébe állt. Egykori barátja volt, Csapó Pista, munkásőr egyenrúhá- ban. — Szervusz, Feri — szólt örömmel — na, mit szólsz a beszédhez? Miért kell több cukorrépát termelni? AZ ÁLSZENTEK BIRODALMÁBAN Roncalli kardinális, Velence pat- riarchája azt tanácsolta a katolikus papoknak, hogy'a nyári idényben ne tartózkodjanak Velencében, mert igen sok turista kirívó ruhában jár- kel a városban. A kardinális az Osservatore Romano című vatikáni lapban azt javasolta, hogy a nyáron Velencébe látogató katolikus turista-csoportokat »hozzáértő és megbízható világi emberek« kalauzolják és ne papok. Azok, akik az igazi Velencét akarják megismerni, jöjjenek ide tavasszal, vagy ősszel, de ne nyáron — javasolta a patriarcha. Ezt megelőzően a kardinális hivatala közölte, hogy a Szent Márk- székesegyház és más velencei templomok papjai és alkalmazottai azonnal ki fogják tessékelni azokat az embereket, akik nem kellő ruházatban lépnek a templomokba. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban a Times vezércikkében a következőket írja: A Rómába érkező turistáknak azt kell tenniük, amit a rendőrfőnök előír számukra és ügyelniük kell ruházatukra. A rendőrfőnök ugyanis igen udvariasan figyelmeztette a látogatókat, hogy ha a nők áttetsző blúzokban, a férfiak pedig short- ban járnak a városban, könnyen a bíróságon köthetnek ki. Velencében egy meghökkent angol asszonyt udvariasan vállon veregetett egy pap és magyarázta neki, hogy rövidujjú ruhában nem lehet a Szent Márk-székesegyházban tartózkodni. Azok, akik Spanyolországban töltik szabadságukat, szintén gyakran megsértik akaratlanul vendéglátóikat, akiknek egészen más elképzelésük van arról, hogy miként kell öltözködni a strandon. Mielőtt azonban elítélnénk a latin népeket prüdségükért, nézzük meg, hogyan fest augusztusban London valamikor egyhangú képe. Salamon király dicsősége teljében nem pompázott egzotikusabb színorgiában, mint az idei látogató férfi-turisták. A divatos férfi öltözet a short, a nyitott nyakú ing, a női pedig a virágos, dekoltált ruha. Lehet, hogy vannak, akik azt mondják, hogy ez csúnya divat. Kérdezzük meg tőlük, hogyan vélekednek szüleik az ő öltözködésükről. A papák még mellényt, kalapot és kemény gallért viseltek, ők azonban már nem szégyellnek meztelen felsőtesttel megjelenni a strandon, olyan öltözetben, amely a múltban közfelháborodást váltott volna ki. Tény, hogy a szokások változnak és nem lehet az ár ellen úszni. Az emberben azonban önkéntelenül is felvetődik a kérdés, hogy mit fognak az angolszászok viselni akkor, amikor a latin népek már ott tartanak az öltözködésben, ahol ma mi. hozatalára kell számítani, aminek ellenértékéként sok-sok valutát izzadunk ki, amit más, itthon elő nem állítható iparcikkek importálására sokkal hasznosabban lehetne felhasználni. Mi ennek az oka? Egyik az, hogy a mezőgazdák a korábbi évek 200 ezer hold körüli cukorrépa- területével szemben erre az évre csak 140 ezer holdat szerződtek. A Kaposvári Cukorgyár körzetében pl. tavaly 7 310, az idén pedig 4652 kát. holdnyl területen terem cukorrépa. A másik ok a helytelen területkiválasztás, a nem megfelelő elővete- mény, a tápanyag visszapótlás - trágyázás — kis mérve, vagy teljes hiánya, a rossz minőségű talajelőkészítés, s a gyenge ápolási munkák és ezekkel együtt egy jó adag nemtörődömség. Ezek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a termésátlagok alacsonyak. Jó agrotechnikával, a kártevők elleni jó védekezéssel, idejében végzett ápolási munkákkal a mostani 100 mázsa körüli átlagokat könnyen fel lehet emelni 120— 130 mázsára, sőt többre is. Ebben az évben csupán azzal biztosíthatnak a termelők több cukrot az országnak, ha elvégzik a gazoló kapálást és nagy gondot fordítanak a répa szedésére. A jövő évi nagyobb termést viszont most kell megalapozni, egyrészt a vetésterület növelésével, másrészt a cukorrépának szánt föld jó megválasztásával és helyes talajműveléssel. Aki cukorrépát termel, annak tudnia kell, hogy a cukorrépa talaj- igényes növény. Leginkább a mélyrétegű vályogtalajokat kedveli, de jól díszlik a könnyű agyagon is. Somogy szántóterületének elenyészően kis része az, amelyik nem kimondottan répa talaj. Elővetemény- ként a kalászosok jöhetnek szóba, semmiesetre sem szabad kukorica, vagy napraforgó után vetni a cukorrépát. — mint az sok helyen látható —, mert ezeknek földjét nincs idő kellőképpen előkészíteni, de a visszamaradó gyökérrészek sem engedik a répa alá megkívánt jó talajelőkészítést. A kalászos tarlójára szórjunk holdanként 50 kiló pétisót, hogy a rostbontó baktériumok számára megkönnyítsük a tarló humifikálúsát. Jól beérett istállótrágyát — mely nem száraz és amiben a szalmaié- szek már csak éppen felismerhetők — holdanként 200 mázsás mennyiségben hordjunk ki. Egyenletesen elteregetve, 10 cm mélyen, azonnal — és nem hetek múlva — szántsuk alá. Őszi mélyszántás előtt, október második felében szórjunk ki 150 kiló szuperfoszfátot. A gépállomással legalább 30 cm mélyen végeztessük el a mélyszántást, aminek költségét a Cukorgyár előlegezi. A mélyszántás tudja jól raktározni a tél csapadékát — a mélyszántásban tudja a cukorrépa a kívánatos hosszú gyököt fejleszteni. Ha nem is dió —, hanem mogyoróhéjban elmondottakat tartják szem előtt termelőink, akkor már egyrészt magukévá tették az ország cukor-önellátását. De földművelőink kezében van első fokon az exportálást lehetőség is. Szerződjenek nagyobb területre, termeljenek többet egy holdon, akkor saját erőnkből biztosítva lesz a belső ellátás és még az export is. A cukorrépa mázsánkénti ára 10,— forint készpénz, 3 kiló kristálycukor, 65 kiló friss vagy szárított szelet és fél kiló melasz, tehát kereken 50 forint, ami 150 mázsás termésnél 7 500 forint bevételt hoz a gazdának kát. holdanként. A szelet, melasz, leveles répafej felbecsülhetetlen takarmányérték. A répaföld gyommentesen, tápanyagokban gazdagon várja ' az utónövényt. Ezek a gazda közvetlen hasznai, míg a közvetett az, hogy a korábbi hibák és az ellenforradalom miatti rossz külkereskedelmi mérleget segít exportálható cukorral egyensúlyba hozni, tehát valutát szerez az országnak, nem pedig közömbösségével valutát fizettet ki olyanért — cukorért —, ami itthon is játszi köny- nyedséggel megtermelhető. A Cukorgyár dolgozóihoz az a kérésünk, úgy dolgozzák fel az idei kevesebb termést, hogy a veszteség a legminimálisabb legyen. A földművesszövetkezetek átvették a cukorrépa jövő évi szerződtetését. Úgy szervezzék meg ezt a munkát, hogy a tervezett területek mielőbb lekötésre kerüljenek és ezzel segítsék hozzá a gazdákat a cukorrépaföldek időbeni, jó előkészítéséhez, az országot pedig jövőre több cukor eléréséhez. _______Varasdy Albert T l/DJA-E, HOQY ... Csehszlovákiában megtalálták egy masztodon állkapcsát, amelynek korát 1 millió esztendőre becsülik. Az állkapcsot, amelyben 4 fog volt, 3 darabban találták. A legnagyobb darab 1 méter hosszú és 75 kiló súlyú. Az egyik darab átmérője 15 centiméter. ... Trinidad szigetén (Kis Antillák) van a természet egyik legérdekesebb jelensége: egy 76 hektárnyi felületű és helyenként 80 méter mélységű aszfalt-tó. Az aszfalt sűrűsége oly nagy, hogy a »tó« felületére keskenyvágányú vasutat építettek, s így termelik ki az aszfaltot. O00000000O0000000000OOOOOOOOO000000000OOOOO0000000000G0OGGOG0G0000© 00GG00000000OO0O0OGG000OO00Q000O00Q00Ö000ÖO000OO000O0000 LENQYELORSZAQI tapasztalataink A parlament épülete is vadonatúj, teljesen a .régi mása. Jellemzője a végtelenségig megkapó egyszerűség. Pompás márványcsarnokok, fehér falak, szürke szőnyegek, egyszerű zöld huzat, finomművű faragott bútorok az ízlés finomságát mutatják. A tanácskozóterem máris történelmet látott: itt született meg védelmünk erős bástyája, a varsói szerződés. A teremőr lelkesen meséli, hogy milyen élénk vitózás folyik itt. Beszél a parlament összetételéről is: 65 százalék munkás-, 25 százalék paraszt-, 4 százalék kat#likuspártá, több pártonkívüli képviselő. A ház elnöke parasztpárti, az alelnökók munkáspártiak. Szeretettel beszél Gomulka elvtársról, a többi vezetőről. Megnézzük Varsó hatalmas kiterjedésű központi parkját. Szép, gondosan ápolt pihenőhely ez, igen sok dolgozó látogatja. Tisztaság, rend mindenütt. Pompás épületalkotások szegélyezik, de a parkban még csak egy fabódét sem építenek, mondván, hogy a park az hadd legyen park. Még sétálgatunk a városban, már készülünk a következő utazásra és többen vásárolnak is néhány apró útravalót ízlés szerint. Főleg gyümölcsöt, ami elég drága itt, a paradicsom kilója 27, a paprikáé 6, a szilváé 16, a körtéé 24 zloty. Kapós azonban a 24 zlotys nagyszerű császárszalonna. A boltokban még gyakran látjuk a sorbaállást. Igaz, a fegyelem megkapó, egymás iránt udvariasak és figyelmesek, a rendet meg nem bontja senki. De ha magyar szót hallanak, kérés nélkül húzódnak hátra és szinte kórusban szólnak: »Parancsoljanak, uraim!« Ez a figyelem végigkísér minket mindenütt, a magyar szó egyet jelent a testvér szóval. Az emberek általában fegyelmezettek. Kígyózó kettős sorok várják az autóbuszt, a lemaradók nyugodtan várják a következőt. A villamoskalauz a hátsó ajtónál ül, mindenki itt száll be és felszólítás nélkül jegyet vált. Arra sem láttunk példát, hogy ült volna férfi, amíg egyetlen nő is állt. Varsóból kirándultunk két napra a tengerpartra. Csoportunkból még sokan nem láttak tengert, izgatottak vagyunk mindnyájan. Kora hajnalban közeledünk Gdansz felé. Sokszor ugrálnak fel innen-onnan lelkendezve, hogy »már látni a tengert«. Mosolygunik, mert még csak a reggeli ködöt észlelhettük. Délelőtt megnézzük a várost, ennyire jellegzetesen ősi, a hagyományokhoz ragaszkodó, szépen, művészi gonddal épített várost és sajátos stílust még nem láttunk. Gdansz is sok bombát kapott, de itt is lázas munka folyik. Csak a főteréről írhatók, mert ez annyira leIV. nyűgöző, hogy alig tudjuk elhagyni. A modern nagyváros a modem kultúra minden vívmányát élvezheti s mégis, mintha a középkori világba hullottunk volna vissza, annyira élethű az újjáépítés. Délután elég hosszú villamosutazás után érünk a tengerpartra. Érzésekről csak röviden: a víz alig plusz 16 fok, mégis alig-alig tudnak kirimánkodni bennünket, hogy elég lesz a fürdés. Úszás közben a végtelen messzeségbe nézünk, eléggé sűrűn közlekedő hajóóriásokat csodálunk meg és gyerekes zsivaj gással élvezzük, ha a sűrűn érkező hullámok szinte méterekre emelnek fel bennünket. Másnap reggel hajóval indulunk a lengyel Abbáziába, Sopotba. A tengeri utazás is új, a nagy hajón ismerkedünk és várjuk a tengeri betegséget. Hullámzik a víz, eleinte imbolygunk ide-oda, de hamarosan öreg tengerészek leszünk s már vidáman isszuk a vigasztaló sört és kínálgatjuk kenyérdarabkákkal a sűrűn utánunk rajzó sirályhadat. A hajó kapitánya tolmácsunk útján ismerteti a vidéket. Megpróbálom idézni a számomra örökké felejthetetlen ismertetést, amely szeretetet, bátor tudóst és hazótszerető embert mutatott be. A Visztula Leninszka mellékfolyójáról indulunk a tenger felé. A parton 2—3 kilométer hosszúságban hajógyár van, éppen 2 darab 10 000 tonnás hajó vízrebocsátására készülnek. Majd óriási hajójavító üzemeket látunk, itt dolgoztatták halálra a németek a hadifoglyokat, sokan haltak meg a kegyetlen bánásmódtól. Rakpartok, rengeteg fűrészelt áru felhalmozva várja a berakást. Újjáépült óriási kémiai üzemet láttunk. Ismét rakpart, egy Costaricából érkezett hajóról éppen most rakják ki a búzát. A régi vár és víztorony körül még láthatók a lövegektől megtépázott fák. Hét nap és hét éjjel folyt itt a kétségbeesett, öldöklő harc a fasiszták ellen, most hatalmas emlékmű hirdeti a lengyel szabadságharcosak emlékét. Hét napig állta a harcot hatalmas túlerővel szemben 710 lengyel hős és csak akkor adták meg magukat, amikor elfogyott az élelem és lőszer. Gyilkos orvgolyók ontották ki hősi vérüket. A kijáratnál fürge páncélos katonai motorosok cirkálnak és repülők keringenek, vigyáznak a lengyel földre. Sopot szépsége, nemzetközi forgalma megkapóan szép látvány. Innen megyünk másnap este Gdyniába, amelyik szintén nagy hadi-, személy- és teherkikötő. Késő este érkezünk, a város pedagógusai mégis virággal vártak bennünket. Másnap motoros kishajón járjuk be a környéket. Megcsodáljuk a hajóóriásokat, a mozgalmas életet, a modern tengerészeti technikát, a büszke lengyel flottát. Másnapra egésznapos, pompás kirándulásra hívják meg csoportunkat. A kedveskedést hatalmas tapssal köszönjük meg. A szeretet, a sok szép húz bennünket a maradásra, de időnk lejárt. Igaz, sokfelé hallom a csoportban, hogy azért jó lenne már látni a családot is. Én is így vagyok, s most jutott újból eszembe a Szolnok megyei kartársam, aki önfeledten csodálta még Zakopanéban az égigérő sziklák szépségeit. Akkor így voltunk mindnyájan és néma csendben megszólalt szolnoki kartársunk: »Gyönyörű! Gyönyörű! De mondom nektek, boldog leszek én, ha hazaérek és végigsétálhatok újra a Tisza partján!« A haza szíve dobogott fel utánunk mindenütt. A boldog napokban is éreztük, hogy a haza visszavár! * * * Utolsó esténk lengyel földön Varsóban. A szak- szervezeti központban fényes fogadással búcsúztattak bennünket. Egy jugoszláv csoport is velünk «együtt vett búcsút. Megköszöntük a baráti vendéglátást. Vezetőnk beszédéből ki kell emelnem néhány gondolatot. »Két dolog ragadott meg bennünket leginkább — mondta—, az egyik lengyel barátaink, a lengyel nép szeretete; a másik az, hogy saját szemünkkel láthattuk mire képes az a nép, amelyik akar és tud élni a szabadsággal. Mi is így vagyunk. Gondoljuk meg, mit tudunk mi alkotni akkor, ha összefogunk közös útunkon, népeinkért«. A jugoszlávok vezetője is meleg hangon köszönte meg a vendégszeretetet. Majd válaszul hozzánk így szólt: »Magyar kartácsainkkal csak rövid ideig lehettünk együtt s megszerettük őket. Mi azonban azt szeretnénk, hogy magyar barátainkkal ne, s elsősorban ne Lengyelországban ismerjük és szeressük egymást, hanem Belgrádban és Budapesten. Várunk benneteket hazánkban«. S a teremben szinte mennydörgésszerű taps zúgott fel. Már Komáromban voltunk, újra 'hazai földön. Csak beszéltünk, beszéltünk és semmi másért, csak azért, hogy kibeszélhessük magunkat a két hét után újra magyarul. S amit láttunk, nemcsak magunknak láttuk, átadjuk idehaza is, hogy közkinccsé váljon soksok érzésünk: jó úton járunk, a biztos jövő felé menetelünk együtt barátainkkal! (Vége.) Nagy Károly
