Somogyi Néplap, 1957. szeptember (14. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-27 / 226. szám

^J^ozmetikai lexikon Természetes koametikai szerek: tojás, tej, élesztő, paradicsom, uborka. * * * Ha az arcbőr napozástól kiszárad', a következő tojáspakolással ápol­juk: a tojás sárgáját és fehérjét különválasztjuk. A sárgáját elkever­jük néhány csepp olajjal, vagy bőrápoló krémmel és az arcbőrt beken­jük vele. A tojás fehérjét felverjük habnak, 10 perc múlva rákenjük az előbbi álarcra. Addig hagyjuk az arcon, míg jól megszárad, azután le­szedjük,- majd langyos vízzel lemossuk az arcot. Az arabőr «húzódását« megszünteti a tejpakolás: két kanál zabpely- het egy csésze tejben megfőzünk és a meleg keveréket ecsettel, vagy vattadarabkával felkenjük az arcra. Húsz perc múlva langyos vízzel le­mossuk. * * * Bőrtápláló és pólusösszehúzó az élesztő, mely felfrissíti és üdíti az arcot. Két deka élesztőt langyos tejjel elkeverünk és felkenjük az arcra. Fél óra múlva langyos vízzel lemossuk. Az élesztőkrémet, ha arcbőrünk nagyon fáradt, esti krémezés helyett is használhatjuk. ♦ ♦ ♦ Az arcot jól megmossuk, megtöröljülk és ©gy nagyobb felszeletelt nyers uborkát, vagy paradicsomot borítunk rá. FA órát pihenünk így, .azután megszokott krémünkkel gyen géden átkrémezzük az arcbőrt. A KOZMETIKA NEM LUXUS A SZÁJ A rúzst ma már minden nő ismeri, noha akadnak olyanok, akik nem használják. Viszont a száj gimnasztikáról kevesebbet hallottak. A rúzzsal nem árt óvatosan bánni. Időnként divatba jönnek egyes színek, amelyek nem minden archoz állnak jól. Valóban csak az a szín szép, amely a némileg halvány ajkakat annyira felélénkíti, hogy termé­szetesnek látszanak. Egyáltalán nem helyes, sőt nevetséges, hogy egyesek a festéssel megváltoztatják a száj természetes formáját és nagyságát. , Először a körvonalakat húzzuk meg, majd utána töltsük ki rúzzsal. Egy­szerű papírszalvétával a felesleges festéket letöröljük. Vigyázzunk, hogy a rúzs ne fogja meg a fogakat, mert az nem szép és ápolatlanságra vall. Ha valaki nem óhajt rúzst használni, kövesse az alábbi eljárást. Citromszeletet nyomjon többször ajkaira és utána enyhén krémezze be. Az eredmény meglepő. Helyes fogmosás után az ajkakat nagyon köny- nyedén átkefélni. Ez a vérkeringést meggyorsítja és fiatal lányoknál friss és kedves benyomást kelt. Most pedig a szájgimnasztikáról. A legtöbb ember a fogain keresz­tül beszél, anélkül, hogy száját mozgatná. Ha viszont a színészeket fi­gyeljük, azt tapasztaljuk, hogy nyitott ajakkal beszélnek — artikulál­nak —. vagyis az egész száj mozgásban van. Ezt, természetesen meg lehet tanulni. Amikor szobánkban eg yedül vagyunk, álljunk a tükör elé és az A, I, O, U hangokat túlzott ajakmozgással ejtsük ki. A rendsze­res gyakorlás eredménye: mozgékony, kifejező szájforma, az ajkak fes­tés nélkül is kiemelkednek. A szépség — már tudniillik a száj szépsége — nemcsak a színtől, hanem az ajkak formájától és kifejezésétől is függ. 1 _______ r TTTTVVTTV?»»»TTTTTT»»TTTTT?TTTTTT7»TTT»TTTTTVTTmrTTTTTTTTTtTTT»TTTTTrTTVT Hogy a férfiak se panasz­kodhassanak, közülük is a legfázó- sabbaknak mutatjuk be a ballonka­bátot felváltó átmeneti felöltő ízlé­sesen divatos példányát. Külföldi holmi A szomszédunk feleségén az utób­bi időben különös hóbort lett úrrá. Mariika — mert mi csak így hívjuk — reggel bevásárló körútra indul és dél felé érkezik meg, rendszerint szatyorcipeléstől 'lihegve. Akkor es­tig pakolássza a megvásárolt hol­mit egyik szekrényből a másikba, s ha munkából hazatérve én sietve a vacsorafőzéshez látok, türelmetlenül követeli, hogy azonnal menjek át és nézzem meg, miit vásárolt tegnap, vagy délelőtt. Mit tehetek — gondolom magam­ban —, legfeljebb öt perc az egész és attól még lehet vacsora. Átme­gyek. Mari izgatottan szedi elő új, hal­ványlila nylonkesztyűjét: — Nézd csak! Milyen szép! Valódi külföldi, azt mondta az a néni, aki­től vettem, hogy Dániából küldte az egyik rokona, de neki kicsi és azért adta el. Én süketen hallgatok, mint a sült hal. A dán tehenek, tudom, nagyon híresek, de én még dán nylonról, mint márkás áruról nemigen hallot­tam. Végül mindenre elszántan ezt meg is mondom Marinak, aki egy pillanatnyi zavar után megjegyzi, úgy veszem észre, meglehetősen fö­lényesen: — No és, mit számít az! Fő, hogy nyugati, tehát márkás áru. — Megmutatnám a most vásárolt príma, ausztrálgyapjú kosztümanya­gomat is, de hát te ezt nem tudod értékelni... — teszi hozzá később alattomos ravaszsággal, hogy talán mégis rászánom magam a kíváncsi­ságra. De amikor látja, hogy én szíve­sebben másra terelném a szót, hir­telen mozdulattal kitárja a szek­rény ajtaját, előkapkodja a kosztüm­nek valót, amin az én gyakorlatlan szemem is gyorsan fölfedezi, hogy talán nem is olyan messziről jött valami, az ilyet a szőkébb hazai kirakatokban is láttam már. Azután következik sorra a »-német« szap­pan, a »burmai« csokoládé, a »-spa­nyol« rúzs, a »belga« nyúlszőr-kalap, a »svájci« törülköző, az »egyiptomi« kávé, az »osztrák« ballon, (- amit ál­lítólag egy fölkapaszkodóit disszi­dált küldött haza »nyomorgó« roko­nainak, akik természetesen mindjárt értékesítették. És Marika ellenállhatatlanul fe­cseg, locsog: — Én nem vagyok híve a magyar holminak. Túl egyszerűek, sablono­sak és vacakok. Inkább a lábam le­járom és szerzek egy jó darabot, minthogy az itthoni ócskaságokban járjak. Te, holnapra ígértek egy tündéri égő-lila nylonpulóvert, 700 forint, de megveszem, legalább ren­desen fel tudok öltözködni, ha elme­gyünk valahova. Ö, szegény Mari, én nem vagyak ellensége a szépnek, még akkor se, ha az nyugatról jön, de tudom, hiá­ba magyaráznám neked, hogy félre­vezettek és azt is, hogy városunkban nagyon sok nő öltözködik ízlésesen magyar holmiból — s van olyan »Ele­gáns, mint te, amikor felveszed az úgynevezett »dán« nylonkesztyűt a ■lila pulóverrel, »ausztrálgyapjú« kosztümödhöz. Egy azonban egészen bizonyos: azokban a »vacak« ma­gyar holmikban járó józan nőknél te csak nyugat-hóbartb.ól vizsgáznál jobban, viszont földrajzból bizonyo­san elbuknál... SÜSSÜNK - FŐZZÜNK Királynő-leves: Egy főtt tyúk hú­sát a csontokról leszedjük, majd vi­lágos rántást készítünk, a tyúklével feleresztjük és egy marék apróra vá­gott zöld petrezselyemmel tovább főzzük. Most egy deka hámozott, da­rált mandulát egy tojás sárgájával elkeverünk. Sóval ízesítjük és tálalás előtt a tyúkhúst apró darabokra vág­va belehelyezzük. Bécsi szilvásgombóc: 40 deka liszt­ből, 2 tojás sárgájából, 6 deka vaj­ból, 2 deka tejben kelesztett élesztő­ből, 2 evőkanál porcukorból s kevés reszelt citromhéjból gyenge tésztát készítünk. Ha megkelt, kinyújtjuk és kockára vágjuk, szilvalekvárral megtöltve gombócokat formálunk be­lőlük. Aztán sós vízben kifőzzük és vajon : pirított: zsemlemorzsában meghempergetve tálaljuk. Lerakott vajbab: Egy kiló vajba­bot megtisztítunk és egészben hagy­va sós vízben megfőzzük. Azután tűzálló edényben, melyet előzőleg jól kikentünk vajjal, rétegesen lerak­juk. Minden egyes sor babra vajban pirított zsemlemorzsát és szeletek­re vágott kemény tojást teszünk. Te­tejét leöntjük 2—3 deci tejfellel. A tetejére még adunk 8—10 deka vá­gott vajat és így sütőben sütjük. Mandula soufflé: 4 tojás sárgáját 10 deka cukorral jól kikeverünk és ehhez 10 deka hámozott mandulát és 4 tojás kemény habját felváltva hozzákeverjük. Most a tűzálló edény aljét baracklekvárral bekenjük, és a fenti masszát ráöntjük. Tálalás előtt 5 percre sütőbe tesszük. Egzotikus étlapok — jó étvágyat! A népek nemcsak nemzeti viseletűk­ben, hagyományaikban, szokásaikban, táncaikban és dalaikban, hanem ked­venc csemegéikkel is különböznek egy­mástól. Az ízlések különbözőek és ez a megállapítás az egyes népek ínyenc- falataira ős csemegéire is vonatkozik. Akadnak országok, ahol közkedvelt csemege az osztriga, vagy a füstölt ne­ring. Másutt élő hangyákat fogyaszta­nak előszeretettel, vagy fecskefészket. Egyes kínai vidékeken a romlott tojás a legkedveltebb csemege. Az eszkimó­nak nyála csorog, ha a rénszarvas ér­tékes gyomortartalmára gondol. Javai bennszülöttek vagy floridai négerek egy különleges agyagból sütött pogácsát te­kintenek inyencfalatnak. Egy rózsa szí­nű agyagfajtáról van szó, amelynek olyan csípős íze van, mint a törtpapri­kának. Azok az európaiak, akik ezt megkóstolták, azt mondották, hogy igen nehezen emészthető. Rendkívül népsze­rű ez a csemege az orinokói indiánok­nál Is. Az agyag valamilyen ásványi zsiradékot tartalmaz, s különböző ás­ványi sók adják sajátos ízét. Tápérteke nincs, de kitűnően csillapítja az éhsé­gét. Ezért az elővigyázatos indiánok sok ilyen pogácsát készítenek és tárol­nak szűkebb időkre. A majomhús sem megvetett étel. Vö­röses színű és puha. A borjúhússal könyen összetéveszthető. Egész Floridában szívesen fogyaszt­ják egy eqcrfajta húsát is. Columbia ertíőrangetegeiben, Equa- dorban igen ízletesnek tartják a tapir- húst. Különösen keresett cikk a tapir- csülök. A perui indiánok kutyákat hiz­lalnak; azt mondják, hogy a hízott ku­tya húsa igen ízletes. Fecskét és más madarat nemcsak Olaszországban fo­gyasztanak. Észak-Angliában csemege­számba megy a hizlalt veréb. A esen- des-óceáni szigetvilág lakosainak étlap- Ján gyakran szerepel egy hatalmas qyíkfajta, mint ritka inyer.cfalat. Az afrikai négerek nagyon szeretik a krokodilhúst. A krckcdil farka a legke­resettebb csemege. Olyan az íze, mint a rántani való csirke húsáé. A kroko­dilhús floridai éttermekben is igen nép­szerű előétel. A thaiföldi piacokon min­denütt árulnak krokodilhúst, amely he­lyenként drágább a marha- vagy disz- nóhúsnál is. Grönland szigetén népszerű az ammó­niák szagú tengeri kutya húsa. A cet­hús finomabb, s jobb ízű a marhahús­nál és csak azért nem hódította meg a világpiacot, mert kevés van belőle. Ez idő szerint csak Németországban és a Skandináv államokban kapható cet­hús konzerv. Aki megkóstolta, szívesen fogyasztja máskor is. Kelet-lndiában olyan halfajtát halász­nak, amelynek csak a szemet fogyaszt­ják el ritka csemegeként. Az arabok nemcsak azért fogyasztanak sáskát, mert ízlik nekik, hanem szükségből is. Ha ugyanis a sáskajárás elpusztítja ter­mésüket, nem marad más hátra, mint­hogy az elpusztult gabonájuk helyett elfogyasszák a tulajdon gabonájukon mechísott sáskákét. Az arab konyhán kétféleképpen készítenek sáska-ételt: ! vagy szárítva iisztté őrlik, amiből pogá­csaszerű tésztát sütnek, vagy vajjal : megfőzik. Egyébként az amerikai kok- i tél-partik legújabb inyenccsemegéit ép- ! pen a Japánból importált szárított sás- • kák jelentik. Hivatalos adatok szerint j tavaly 470 000 doboz szárított sáskát • importáltak az Egyesült Államokba. Egyébként nem kell messzi földekre utaznunk, hogy ritka Ínyencségekre bukkanjunk. A közeli Svájcban gyakran találunk olyan éttermet, amelynek be­járatán ez a felirat csalogatja a gour- manokat: »Ma friss kutyasült kapható«. & wem, ANYÁMASSZONY KATONÁJA Kifejező színű tweedből készült kosz- j tűm fiatal lányok számára. A szok-j nya bő, részreszabott, a kabátka ] háromgombos, egészen a nyakig zárt,: rövidebb, kissé húzott, a vízszintesen j elhelyezett szegett zsebek alatt be-] vágások. Bevarrott ujjak. Ehhez a: kiskosztümhöz fiatalos barett-sapkát] lés könnyű mokaszin-cipőt ajánlunk.] IA szoknya egyszínű blúzokkal ást puléverekkel U viselheti, ] Fjodora kolhozpa- rasztasszony kislányát, Ariskát mindenki csak anyámasszony katonájá­nak nevezte. Annyira gyáva volt ez a kislány, hogy csak az anyja mel­lett érezte magát bizton­ságban. Fjodora asszony alig tudott dolgozni tőle, mert mindig a sarkában botorkált: nem tágított volna anyja mellől egy lépést sem. — Hallod-e, Ariska — mondta neki gyakran az anyja —, vedd a vödröt és hozz a tóból vizet. Mosni kell. Ariska félrehúzta a száját: — Jaj!... Békák van­nak a tóban... — Hadd legyenek bé­kák! Ne törődj velük! — De ugrálnak és én nagyon félek tőlük. Fjodora végül mindig maga hozott vizet és ki­mosta a fehérneműt. — Kislányom, vidd h padlásra a ruhát és te­regesd szét, hadd szá­radjon. — Jaj! A padláson pó­kok vannak... — Hadd legyenek pó­kok! — De rám mászna c és félek tőlük. Fjodora csak legyin­tett és maga ment fzl a padlásra. — Ariska, te addig hozz egy korsó tejtt a kamrából. — Jaj!... Egerek t an­nak a kamrában. — Ugyan, csak nem gondolod, hogy megesz­nek téged azok az ege­rek! **■ De futkosnak a lá- bem «litt! Fiiak tfWk. Mit lehet csinálni egy ilyen anyámasszony ka­tonájával? Egyik nyáron a kol­hozparasztok szénát gyűjtöttek a nagyerdő­nél. Ariska egy lépés­nyire sem ment el any­jától, szoknyájába ka­paszkodott, nem hagyta dolgozni. Fjodora kieszelt vala­mit: — Jó lenne, kislányom, ha málnát szednél az er­dőben. Csuda sok ott a málna. Vidd magaddal a kosarat is. Ariska nagyon nya- lánk volt. Úgy vonzotta a finom gyümölcs, hogy még a félelméről is meg­feledkezett. — Mamácska, hol ta­lálok én itt málnát? — Ott, a tisztáson, gye­re, megmutatom. Amint Ariska a bok­rokon meglátta a piros bogyókat, már nyúlt is utánuk. — Aztán hallod-e, ne menj be mélyen az er­dőbe — figyelmeztette Fjodora. -- Ha valami­től megijedsz, csak ki­álts nekem, én itt leszek a közelben. * * * Fjodora azon a napon nyugodtan dolgozhatott. Néha odapiUantott a tisztásra, látta a bokrok között elővillanni Aris­ka ruháját. Úgy elme­rült a kislány a málna­szedésben, hogy egyszer sem jutott eszébe, hogy hívja az anyját. Eljött az ebéd ideje. Fjodora elindult Ariskáért, de a lányka már jött U feli*• je. Áreeeskája esup* málna, kosara színültig tele van finom gyü­mölccsel. — Kislányom, de ügyes vagy! — örvende­zett Fjodora. — Hol gyűjtöttél ilyen sok mál­nát? — Ott, egy kicsit bel­jebb, a patakon túl, a nagymálnásban. — No, nézd csak, hogy nekibátorodott! Hová merészkedtél! Hiszen megmondtam, hogy ne menj messzire. Csoda, hogy fel nem faltak a vadállatok. — Milyen vadállatok? — kérdezte Ariska. — Csupán egy kis medve- boccsal találkoztam. Fjodora most már ko­molyan megijedt. — Mit mondasz1 Med- vebocs? Miféle medve- bocs? — Olyan kis mulatsá­gos, bozontos jószág. Az orra fekete, a szeme pe­dig zöld. — Jóságos ég, és nem ijedtél meg? — Nem, hiszen ő ijedt meg éntőlem. Pedig nem bántottam, csak azt mondtam neki: »Jó na­pot, Mackó!« — ő pedig szegényke megijedt és felmászott egy fára. Rá­kiáltottam: »Gyere le, kis mackó, gyere le, hadd nézzelek meg«. De 6 egyre feljebb mászott, nem jött le hozzám. Ta­lán most is ott ül, any- nyira megrémült. Fjodorának még a szívverése is elállt. — És egyedül volt a medve bocs? Mást nem láttál as erűben? — De igen, jött arra­felé valaki, hallottam, hogy recseg a száraz ág a lába alatt. Biztos inál- nát szedett. Kiáltottam is neki. — Bácsika, segíts meg­fogni a medvebocsot. De nem jött közelebb. — Ostoba gyerek! — csapta össze kezét Fjo­dora. — Hiszen az biz­tosan az anyamedve volt. Meghallották ezt a kolhozparasztok, fejszét, vasvillát ragadtak és futottak az erdőbe. A málnásban, a pata­kon túl meg is látták az anyamedvét: Csak­hogy az nem várta rneg őket, elmenekült a többi boccsal Azt a gyáva, kis med­vebocsot, amelyik Aris­ka elől felmászott a fá­ra, megfogták és a kis­lánynak ajándékozták. Mindez a múlt eszten­dőben megtörtént. Á kis medve bocs azóta meg­nőtt. Nagyon megszeret­te Ariskát s egy percre sem tágít mellőle. Úgy jár folyton a kislány sarkában, ahogy ő járt az anyja nyomában. Ariska még most is na­gyon kicsi. Az első osz­tályt végezte. Alig lát­szott itó id) >■pádból. érdekes, egyáltalán nem fél a medvétől, pedig a lovak is megbokrosod­nak a nagy, bozontos ál­lat láttán. Fjodora le­ánykáját pedig már sen­ki sem nevezi anyím- ms*ony katonájának.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom