Somogyi Néplap, 1957. szeptember (14. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-27 / 226. szám

**éntek, 1951. szeptember 21.

SOMOGYI NICPLAP

S

0Q_Lppl^i2ß4WL éjllö vJuJá

5

M

egyénk művelődési osztályának helyiségében összejöttek a minap többen a művészet megértő barátai közül, hogy városunk nagy fiáról, Rippl-Rónai Józsefről, halálának közeledő harmincadik évfordulójáról és annak megünnepléséről értekezzenek. Novemberben lesz ugyanis három évtizede annak, hogy ez a festő-lángelme itt, szülővárosában végső álomra lehunyta szemét. Ez évfordulóhoz közel áll egy másik évforduló, születésének századik évfordulója. Rippl-Rónai József 1861-ben született, '«hát négy ér múlva lesz születésénél: századik évfordulója. De érdemes-e már most évfordulót ünnepelnünk'; A válasz csak egyértelmű lehet: vitathatatlanul igen! A megemlékezésben példamutatással szülővárosának Kell elöí- jámia. így ez a novemberi évforduló előkészítője lesz a négy év múlva bekövetkező sokkal szélesebb körű, minden bizonnyal országos távlatú megemlékezésekneK

Vajon e letűnt három évtized után ráseorul-e a keleti temető nagy ha lottja erre az ébresztésre? Nem, nem szorul rá. A mester művei élnek es a mester él műveiben. A három évtized alatt az érdeklődés I ippl-Kónai életműve iránt csak fokozódott. Képeit utánozzák, másolják és sajnos — gyakran hamisítják is. A jubileumnak a jelen esetben :\em az a feladata tehát, hogy egy géniuszt megmentsen az elfeledéstői, hiszen ez a géniusz él és hat ma is és élni és hatni fog a jövőben is. Miben is á l akkor a következendő jubileum feladata? Ezt nehéz pár szóval vagy ; kár pár mondatban is összefogla- ióaa meghatározni, mert ez a feladat igen sokirányú és egyben igen sokrétű. Nagy művészek, mint Rippl- Rónai is, műveikben egy egész vEá- got alkotnak sajátos atmoszférával és az élet fényeinek és árnyainak ezerszínű tükrözésével. Érthető, hogy sok ágra oszlik és rendkívül sok kérdést, problémát vet fel a velük és műveikkel való foglalkozás. Már pedig a jubileumnak, ha csak nagy vonásokban is. ki kell terjeszkednie a felvethető problémákra, és legalább is ösztönzést kell adnia azok megoldására.

Evégből is örvendetes, hogy a mi nap megalakult jubiláris bizottság emlékkönyv kiadására határozta el magát, amely a Megyei Tanács anyagi támogatásával fog megjelenni. Lehetetlen ugyanis, hogy írásiban is ne rögzítsük a problémákat és megoldásokat. írásbeliség nélkül nincs anyaggyűjtés és tudományos összegezés sem. Rippl-Rónai József művészetének már a művész életében jelentékeny irodalma volt, amely azóta értékes írásokkal 'bővült, de a művész életét és alkotásait összegező tudományos szintű műnek még ezután kell megjelennie. Minden ilyen irodalom kútforrása a művész által írt »Emlékezések«. E munka Rippl-Rónainak egyetlen nagyobb irodalmi megnyilatkozása. Mint írói munka is értékes, stílusában, elgondolásában egyaránt méltó a művészhez. Azonban ma már alig hozzáférhető, újabb kiadását kellene szorgalmazni. De nem tartalmazza ifjúságát, s mivel még 1911-ben jelent meg, nem nyújthat felvilágosítást a későbbiekre sem, a művész pályájának későbbi alakulására, belső fejlődésének későbbi hullámzására, ellenben felbecsülhetetlen értékű forrásanyag a művész pályájának delére vonatkozólag.. Az »Emlékezé- sek-o-et kiegészítendő szükséges volna a művész levelezésének összegyűjtése. S a Rippl-Rónai irodalom csak úgy lenne teljes, ha összegyűj- tenénk a művésszel és műveivel, kiállításaival foglalkozó hírlapi és folyóiratbeli cikkeket, ismertetéseket, kritikákat is. A várt emlékkönyv remélhetőleg szövegében is és az abból származó ösztönzésekből, indíttatásokból következően is jelentős mérföldköve lesz a Rippl-Rónai irodalomnak.

A

MÜ NEM VÁLASZTHATÓ

EL a művész egyéniségétől, biológiai alkatától, egész életétől és természetesen a környezettől, a kortól sem, amelyben ez az élet lejátszódik. A művész egyéniségének és életének alaposabb megismerése nem egyszerű kíváncsiskodás, hanem tudományos szükségesség a művek teljes értékű megismeréséhez, megértéséhez és esztétikai méltatásához. Az idősebb nemzedékből ma még sokan vannak, akik ismerősi, esetleg baráti viszonyban voltak a művésszel. Sokan vannak, de soraik egyre ritkulnak. Az emlékkönyvnek ezek megszólaltatása is hivatása lesz. Rippl-Rónai életét eléggé ismerjük, s ha egy tudós vagy államférfi életművének számbavételéről volna szó, amit tudunk, az teljesen elég volna. Más az eset a művész műveinél. A műalkotás a tudatvilág tárnáinak

ÍRTA: PÁTI FERENC DR.

legmélyebb mélységeiből tör elő, a festő szívével fest, bár a sikernek fontos tényezője a technika is, a kéz ügyessége. Finom rezdülésekről van itt szó, amelyek vizsgálatánál szinte sohasem érünk el a megismerés teljességéig, ami azonban nem jelenti azt, hogy ne törekedjünk erre a teljességre. Rippl-Rónainál éppen ifjúsága, zsenijének kibontakozása tartalmaz ismeretlen területeket. Hogyan nyiladozik ez a zseni a kaposvári színre-szemre emóciótlan kispolgári környezetben? Holott bizonyára voltak emóciói, amelyek irányt jelöltek későbbi fejlődéséhez. Az »Emlékezések« lapjain nem kapunk erre felvilágosítást. De vajon ma már ki tud erre felvilágosítást adni? Mi érdekelte? Milyen könyveket olvasott? Milyen festőkért lelkesedett? Ifjúkori 'kísérleted is elkallódtak.

Minden nagy művész életében van egy törvény: az önmagára ismerésnek, a tehetsége és hivatása felisme résének, s a hivatásához való tántoríthatatlan ragaszkodásnak törvénye. Ez Rippl-Rónai életében is teljes mértékben megvan. Kora ifjúságában lételeme már a festés, a rajz. Atyja pedagógus, ő is erre a pályára indul, nevelő lesz egy grófi családnál. De a hivatástudat nem hagyja nyugton, és elhatározó cselekvésre készteti. Otthagyja a nevelői pályát, Münchenbe megy, s a nagymúltú festőiskolára iratkozik be. Itt fejlődik ki meglepő gyorsasággal híres rajztudása, mely annyira jellemző lesz későbbi művészetére. Csakhámar már München sem elégíti ki, Párizs vonzza, Munkácsy dicsősége, s még inkább azok az újszerű festőtörekvések, új stílusok, melyek Párizsból indulnak ed és Európa-szerte megújhodást hoznak a képzőművészeti törekvésekbe. Itt Munkácsy veszi pártfogásába. Ekkori képein eleinte Munkácsy hatása érzik. De Rippl- Rónai tehetsége nem ismer megállást mindaddig, míg el nem jut a művészi fejlődés legmagasabb fokáig, az eredeti mondanivaló eredeti kifejezésének művészetéig. Párizs az eddiginél még szélesebb látókört nyit számára, új tartalmi és formai lehetőségeket. S néhány év alatt kialakul az igazi Rippl-Rónai stílus: az életnek, az embereknek, a tájaknak, az élet nagy és kis dolgainak mélyérzésű és mélyértelmű meglátása, s e meglátás újszerű, eredeti és mindig frissenható, bravúros kifejezése. Az »Emlékezésekében életteljes leírást kapunk ezekről az esztendőkről.

Bemutatjuk színházunk új művészeit jLátogatás a Mákvirágok negyedik előadásán

Ne lepődjék meg a kedves olvasó, hogy szakítunk itt a bemutatás tast, s az eszmei mondanivaló ma-f módszerével és színházunk

gasrendűségét, határozottságát, egy f három új művészének nem annyira fölényes vúágszemlelet kifejezését f 0mberi mint művészi arcá.

Mitai összegezhető ez a szemlelet? fnak bemutatá3át 3tíséreljük meg, Talán ebben: Lassúk meg az etet ? f -nykéDok nélkül. s hogy ez tel)es szépségét a tajban, a vidékben, ahol f mértékben sikerüljön, elmegyünk

elünk, közvetlen kornyezetunKbenf __

e

mbertársainkban, akik kört a *

zunk, a munkában, az élet minden-1

napjaiban, örömeiben és még bána-* Elkéstünk... Szedarváry Kamilla taiban is, mert élni szép és élni’ ^nagyságának dolgozószobájában es- érdemes. Természetesen ez csak na-ftólyre készülődnek. Nem rossz vs- gyon is felszínes összefoglalás, mert: let ugyan az emberek jőszívűségé- a művészi mondanivaló ezer meg ezer { bői élni, most mégsincs a háznál változatában rögzítődik meg képein ’ semmi. Borcsa szakácsné haragos, és mindenütt más-más megoldással,' bérét követelő replikája szerint de hiszen a művészet feladata éppen , csak kávé van. Ám a »gyászos öz- az, hogy kifejezze a maga forma- \ vég)-« nem azért az aki, hogy ne nyelvén érzelmi világunk rejtett, fi- \ tudja »kivágni« magát. Hiszen a noman árnyalt rezdüléseit. Mi mást házban lakik Tulipán szabó és fele- ez, mint a kifejezhetetlen kifejezése? \ sége, majd azok kölcsönzik a szükM

ŰVÉSZETÉNEK LÉNYEGÉ- t séges holmikat. Igen ám, de ára van VÉL összefügg hogy szereti La millgyertyának, petróleumnak: Tu- téméit, modelljeit közvetlen környe-japánok is el akarnak jönni az es- zetéből venni. Ezért van annyi ka-Jtélyre.

posvári tárgyú képe, annyi kaposvári ‘ És most... felpattan az ajtó és modellje. A kaposvári tájat, utcákat (berobban rajta a komédia orkánsze- és embereket emeli fel a költői szem- f j-q derűjét árasztva, két cipekedő lélet magaslatába ennek a festő-köl- (inast terelve Tulipánná. Fejebúbján tőnek a művészete, mint a délibáb f mulatsá gos kis kontyócska csücsül a fényjátékok sugártörésével megmu-f^g úrhatnámságának extázisában tatja költői arculatukat a tájaknak, f magafeledten lubickol, hogy a köl- A századeleji életet tükrözte!!, ős r csönadott holmik árán belépőt nyer benne és általa az örök emberi életet, f az »-úri« társaságba. Ki ez a bätet született, ez a város adta Rippl-r ^Dir kifigurázója, vetítője a buta, Rónai Józsefet a művészettörtene- f be nagyravacry0 kispolgár asszonylemnek. Az évforduló megrendezése- fnak? A színlap tanúsága szerint vei, az emlékkönyv kiadasaval ez a f Mihályi Vilcsi élteti, mozgatja e város nem dicsekedni akar, de ko- f figurát

telességet teljesíteni Ennek a város-f

nak, a ml városunknak kötelessége f Tudna-e fényképész hívebb, cso- és egyben jogos igénye is, hogyfdásabb képet produkálni színészről, Rippl-Rónai József hagyatékának £ mint a színész maga, ha felmegy a minél teljesebb mértékben közép-f függöny és a végszó beparancsolja pontja és őrzője legyen. Művei széL? Tulipánná, vagy más személyében a szórtan vannak itthon és külföldön, f színpadra? Aligha. Azon a képen, magántulajdonban és múzeumokban, f amit a lencse örökít meg, nem len- A róla elnevezett Somogy megyeit ne ott az, ami Tulipánná alakjából múzeum Rippl-Rónai anyagának ki-f kisüt: — Mihályi Vilcsi személyében egészítése is a jubileum, a jövő fel-?a vidéki színjátszás egyik legjobb adata, hadd legyen ez a gyűjtemény \ komikáját mondhatjuk magunké- minél teljesebb, minél összefoglalóbb. J nak.

De e gyűjtemény így is kifejezi, hogy a mester mennyire él. A festmények,

pasztellek, rajzok, ma is frissen hatnak, az élet levegőjét lehelik ma is. A keleti temető három évtizede porladó nagy halottja ecsetjének és trónjának vonásaival maradandósággá varázsolja a múlandóságot.

Közben változott a szín, elpergett egy hónap. Zátonyi Bence fényűző termeiben mulat az úri társaság. Ide már nincs belépője a Tulipán- féle embereknek. Míg a belső termekből zongoraszó szűrődik, belép

Klimóczi, az uzsorás, akitől Zátonyi haladékot remél váltóira. Ráérősen jön, igazi világfi, a kor sajátosságaihoz idomult kis Volpone. — »Engem kívántál, barátom« — orgonálja egy zengésével megnyerő hang. Figyelmünket magára vonja és nem ereszti. Sima ez az ember, minis a kígyó, ravasz, mint a róka és kegyetlen, mint az éhségén okosan uralkodni tudó farkas: uzsorás!

És nehéz mögötte felfedezni színházunk fiatal művészéinek vonásait. Horváth Sándor teljesen Kli- móczivá lényegült. Mindössze talán két évnyi színészi múlt van háta mögött, mégis oly meggyőző erővel, annyi színnel és hanggal játszik, hogy jogosan fűzünk személyéhez nagy reményeket.

Végül fényképezzük emlékezetünkbe azt is, aki az első felvonástól kezdve jó ismerősünkké vált és aki a negyedik felvonás végén oly felszabadultan röppen szennyes környezetéből szabadulva kedvesének karjába. Irénnek nevezik itt a színpadon, a »civil« életben Lóránd Hannának. Mi, akik láttuk a Mákvirágok első előadását, örömmel állapítjuk meg. sokat fejlődött a darab, sokkal egységesebb, érettebb lett. Lóránd Hanna Irénjéből is eltűnt, a hálátlan szereppel küzdő színész görcsös figura-keresése. Rátalált Irénre. Ha megjelenik, üdén csengő, majd iszonyattól haragos büszkeségtől, kétségbeeséstől eft-el- fúló hang zenéje tölti be a színpadot. Olyan embert tölt meg vergődő élettel, melynek létezésében még a darab alkotója sem hitt. Lóránd Hannának a negyedik előadáson már mégis sikerült alázatos, halk művészetével hús-vér embert formálnia Irénből. E színésznőnek még sokat tapsol Kaposvár közönsége.

Vége az előadásnak. Befejezzük bemutatásunkat is. Reméljük, hogy a fenti »fényképek.« kifejezőbben bizonyítják színházunk három új művészének avatottságát, tehetségét, s ígérik, hogy Mihályi Vilcsi, Horváth Sándor és Lóránd Hanna sok szép színházi élményt tartósaknak számunkra ebben és remélhetően még számos színházi évben!- li Értsen szót- az ipar a kereskedelemmel!

C MÉGIS VOLNA MÉG itt is

tennivalója a Rippl-Rónai irodalomnak. Az egykorú párizsi képző- művészeti irodalom áttanulmányozd' sa bízvást még értékes adatokat hozna a művész e forrongó időszakának s az azt követő lehiggadásnak ábrázolásához. Ismeretes, hogy Párizsban a kelet-ázsiai művészet is nagy vonzóerőt gyakorolt rá, annak stilizáló és dekoratív motívumai kétségkívül hatással voltak a Rippl-Rónai stílus kialakulásához. De vajon nem lehetett rá éppúgy hatással a kelet-ázsiai művészettel sok tekintetben rokon, ugyancsak stilizáló és dekorációra hajlamos somogyi népművészet is? A kibontakozó Rippl-Rónaira is bizonyára nagy hatással voltak a mindig döntő jelentőségű gyermekkori és ifjúkori emlékek. Hiszen a szülei iránt és á szülőföldje iránt való szeretet oly mélységesen élt benne. Másfél évtizedes párizsi tartózkodása alatt csak ritkán tér haza, felesége is francia nő, de azután megragadja szívét a honvág>r, ez az emberi szívet oly csodásán vonzó vízszintes gravitáció. Valamivel a századforduló után, 41 éves korában hazatér, s most már újból szülővárosában, a mi városunkban lesz állandó otthona. Sokan már eddig is, hazulról is felfigyeltek rá, de most itthon egyszerre a magyar képzőművészet egyik irányítója lesz, nem hivatalosan, hanem tehetségével, művészetének erejénél és hatásánál fogva. A magyar képzőművészet huszadikszázadi történetét elképzelhetetlen lenne Rippl-Rónai nélkül megírni.

De mint minden nagy művész életműve akként Rippl-Rónai műve is nem csupán a képzőművészet történetéé, hanem magáé a történelemé. A művészi alkotás ugyanis nemcsak gyönyörködtetés, hanem világnézeti megnyilatkozás is, az élet értelmének hirdetése. Életpályája a feudál- kapitalizmus ..korára esik. A politikai életben nem vett részt, de világnézetét Ady Endrével való barátsága is bizonyítja, akivel éppen itt, Kaposvárott ismerkedett meg. Művészetének szabad szárnyalásával ő is, mint az irodalom terén Ady, zászlóbontója lett a honi haladásnak. Ritka, gazdag termékenységű művész. Művelnék száma több ezerre megy, s nincsen köztük selejtes alkotás. Mindegyik magán viseli a nagy művész kepe- nyomát, a tökéletes formai megláEsetünkben a Húsüzemről és az Élelmiszerkiskereskedelmi V állatairól van szó. A cikk megírásának előzménye az a most már napirenden lévő civakodás és huzavona, amely lassan szokássá lesz a két vállalat között, — noha mindketten égy célért, a lakosság igényeinek kielégítéséért dolgoznak, és saját nézeteik szerint erejükből telhetőén a lehető legjobban.

A Húsüzem és az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat között fennálló folytonos huzavona magva nem gazdasági, vagy egyéb objektív nehézség. Csupán a ■ helyes emberi kapcsolatok hiányából ered1, amelyek jó része az időközben valóban felvetődő, de könn'yen kijavítható hibák elkövetésénél robban ki.

Nem kívánjuk részletesen elemezni az összekoccanások valamennyi okát. annyi azonban bizonyos, hogy nem róható fel az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat vezetőinek az ha a boltok maradéktalan ellátásáért síkraszállnak, és amikor ez nem mindig sikerül, aíkkor elsősorban a Húsüzemnél keresik a hibát, mint olyan ipari vállalatnál, amelytől a rendeléseik alapján a boltok hússzükségletüket kapják. Joggal reklamál a vállalat akkor is, ha az áru minősége, vagy összetétele nem felel meg a kívánt követelményeknek, vagy a Húsipari Vállalathoz elküldött rendelésnek. Mit tesz ilyenkor a Húsüzem? Ahelyett, hogy udvarias levélben közölné az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalattal azt, hogy az üzem húskeret-mennyisé- gét minden héten a minisztériumban szabják meg megyére szólóan, ehelyett durván kirohan az Élelmiszer Kisker, vezetői ellen és előfordult már az is. hogy megtagadja az áirukiadást.

Noha jól ismeri a Húsüzem saját készleteit, mégis megteszi, hogy minden különösebb számvetés nélkül aláírja a beérkező megrendeléseket. Nem tudnak például az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalatnál olyan esetről, hogy a Húsüzem kapacitásra vonatkozóan utasított volna el megrendelést. .Nem, ehelyett minden külön közlemény nélkül, olvan árut szállít a kereskedelemnek. amilyen van, vagy amilyen áruknak a kiszállítása pillanatnyilag az ő érdekeinek megfelel. Valószínű azért, hogy az Élelmiszer Kisker, ne teremtsen más megyei vállalattal kereskedelmi kapcsolatot.

Vizsgálatunk közben tanúi voltunk olyan esetnek, amikor az Élelmiszer Kisker. Vállalat beszerzője amiatt reklamált, hogy a Húsüzem áruforgalmi osztályvezetője aláírta a hétfői virsli megrendelést és mégsem kapja meg a kért mennyiséget. A Húsüzem részéről ugyanakkor azért panaszkodnak, hogy az Élelmiszer Kisker, beszerzője jól tudja, hegy hétfőn nincs virsli kiadás, minek kér ilyen árut a megrendelőlapon. Ez az eset a legtipikusabb jellemzője a két vállalat viszonyának. Ki .követte el a hibát? Mindketten, csak egyik sem akarja elismerni. Helyette vitatkoznak, csatároznak, és romlik, egyre romlik a jó viszony.

Egy szó, mint száz, igaz, hogy nem ideális állapot a húsellátásnak az a módja, amikor Budapestről próbálják irányítani Somogy megye heti hússzükségletének elosztását. Ez az oka legtöbbször, hogy a húsipar nem tud a kereskedjem

rendeléseinek eleget tenni. Emiatt persze lehetne szocialista szektorhoz illő helyes kapcsolat a két vállalat között, főként pedig eredményesebb az együttműködés. Áz eddigi tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy ez a jó kapcsolat akkor sem lenne biztosított, ha az áruelosztást nem bürokratikus módon, felülről irányítanák. Itt egyetlen dolog segíthet: a vállalatok vezetőinek (elsősorban a Húsipari Vállalatnál) kell magatartásukon változtatni.' A hibák felnagyítása, az ellentétek kiélezése nem lehet jellemzője a szocialista szektorok egymás közötti viszonyának, mert ez egészségtelen, és ennek a népgazdaság és a lakosság issza meg a tevét. Szót kell érteni! Megtalálhatják a vállalatok vezetői a kapcsolatnak azt a módját, ahol nem egymás gáncsolása, hanem a felbukkanó problémák közös megoldása a cél. Hogyan lehet? — Úgy, hogy ennek a kapcsolatnak nemcsak a saját érdekéket tekintő »hivatalosnak«, hanem szocialistának, és mindenekelőtt emberinek kell lenni.

' EGYES TÖRVÉNYSÉRTÉSEKRŐL

Fejes Botykai Pál kadarkúti kulák a múlt óv november elején törvényellenesen elfoglalta korábban államosított házéit. Egyet a három közül, mert annyi volt neki. meg mellette 53 kát. hold földje. Nemcsak a nevében, eszmeileg is feje« volt a községben, mivelhogy több esztendőn keresztül ő ült a községi bírói székben. Eezzeg, nagyon jól értette, hogyan kell az urak törvényeit tűzzel- vassal betartatni. Most azonban, amikor hatalom helyi képviselői emlékeztetik arra, hogy novemberben egyszerűen semmibe vette a nép törvényeit, megjátszani próbálja az ártatlant, a törvényekben járatlan embert, azt mondja, »a forradalmi bizottság« engedte vissza az államosított házába. Ezt nem is vonjuk kétségbe, különösen, ha kicsit szemíiay- re vesszük ezeket a forradairoasdit játszó eenbereket. Cselekedeteik éppen olyan törvénytelenek, mint amilyen törvénytelen volt szervezetük létrejötte is. Fejes Botykai Pál az állam házát foglalta e! önkényesen és törvénytelenül. Kiebrudalták onnan a pártszervezetet az október — novemberi felhajtok, pedig rendbehozatalára, szépítésére tízezreket költött a párt az elmúlt esztendőkben. Éppen ezért teljesen Indokolt, jogos és időszerű, hogy a helyi államhatalmi szerv, hosszú hónapokkal az ellenforradalom leverése után, a törvénynek Kadarkúton is végre valahára érvényt, tiszteletet szerezzen.

Kiskorpádon is történt egy s más az ellenforradalrnárok tavalyi »szabadsán- harca« idején. Hogy csak egyet említsünk, .az egyik volt jegyző úr parancsára ledöntöttek, megrongálták a szovjet hősi halottaknak emelt emlékművet. A rend helyreállta után a népi szervek a hősök kegyeletéhez méltóan helyre- áillították a megrongált emlékművet és megkeresték - bűncsclekménv elkövetőit. A nagylegények így a bíróság elé kerültek. A bíróság a bűnüqyet elejtette, ám az okozott húszezer forintos kár megtérítéséire kötelezte a kártevőket. Még ez hagyián lenne, ám a bíróság nagylelkű volt, s lehetővé tette, hogy a kárt részletekben fizessék meg. Magyarán: részletfizetéses állami hitelt kaptak a kártevők az állampénztár terhére, mert tönkretettek egy emlékművet — jeevezte meg találóan az egyik járási vezető.

Kinek az érdekét szolgálja az effajta liberalizmus? A becsületes dolgozókét nem, a lagymatag intézkedés, az elnézés megdöbbenést, haragot kelt bennünk, r.z ellenséget oodig egyenesen további kártevésre csábítja. A rendszer becsületes hívei joggal követelik, hogy a bűn büntetés nélkül ne maradjon. A törvény, az törvény. El se vegyünk belőle, hozzá se tegyünk ...