Somogyi Néplap, 1957. szeptember (14. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-27 / 226. szám

Pentes szeptember 21. SOMOGYI NtP&AP I A kommunisták kötelessége ti társadalmi tulajdon védelme Pártunk szervezeti szabályzata ki­mondja, a párttag kötelessége, hogy: védje és szilárdítsa a szocialista tu­lajdont, őrköaiék a népi demokra­tikus állam törvényeinek megtartá­sa felvet. Miért fontos a társadalmi tulajdon védelme, gyarapítása? Társadalmi rendünk gazdasági alapja az egyre erősei3 szocialista gazdasági rend­szer, a társadalmi tulajdon. A terma- r>«tzközök társadalmi tulajdona, a tőkés gazdasági rendszer felszámolá­sé, a termelőeszközök magántulajdo­nénak, a kizsákmányolás megszün­tetés..- révén valósul meg. Minél jobban erősödik, fejlődik a társadalmi tulajdon, annál erő­sebb társadalmi rendünk, annál inkább javul a dolgozó nép anyagi és kulturális helyzete. Az ellenforradalmárok, a nép el­lenségei elkeseredett harcot indítot­tak népköztársaságunk államrendje. o. társads'nn tulajdon ellen. Vissza akarták állítani a tőkés társadalmi rendet, likvidálni akarták népi de­mokratikus rendszerünket, a szocia­lista tulajdont. Gazdasági kártevé- sAf.t hajtottak végre, tékozolták, 'opták, pazarolták a társadalmi tu­lajdont. Még ma is gyakran tapasztalható a társadalmi tulajdon fosztogatása, felelőtlen kezelése. Sokan úgy gon­dolják, hogy a szocialista tulajdon csákiszalmája. A becsületes emberek természetesen a burzsoá államban is megvetéssel néznek a kincstári ja­vak fis dogaUUra. Annál kevésbé megengedhető az állami vagyon fosz­tó gain ;a a mi hazánkban, ahol az ál­lami tulajdon, a tőkés országoktól el­térően, az egész nép vagyona, s a dolgozók jólétének, emelésére szol­gái. A társadalmi tulajdon védelme és szilárdítása nem csupán a fosztogatás elleni küzdelmet, ha­nem azt a törekvést is jelenti, hogy ezt a tulajdont minden te­kintetben gyarapítsuk. Milyen hibák vannak a társadal­mi tulajdon védelme terén? Szinte lépten-nyomon tapasztalhatjuk a szo­cialista tulajdon fosztogatását, a gé­pek, felszerelések hanyag kezelését, a felelőtlen gazdálkodást, a lógást, a fegyelmezetlenséget. Nem egyszer maguk a gazdasági vezetők, kommu­nisták »mutatnak példát« a szocia­lista tulajom herdálásában. Komoly fogyatékosságok vannak a pénzgazdálkodás terén. Az elmúlt na­pokban ay. Iharosberényi Gépállo­máson ünnepélyes külsőségek köze­pette meg jutalmazták az élenjáró dolgozókat. Helyes, ha a termelés legjobbjainak tevékenységét anyagi­lag, erkölcsileg honorálják. Ámde mvan dolgozókat is jutalmaztak, akik nem teljesítették a versenyfeltétele­Amikc.r a pásztorok gabonajáran­dóságát szedték össze Nagybajom­ban és a Fő utcai Sebestyén István zsákjából -t kelleténél több ment a csordásokéba, azt mondta a gazda: vigyék csak, megérdemlik. Mások is í>y vélekednek az idén, mert tehe­neik hazaérve nem rohannak sem az itatóvélyúhoz, sem a pajtához, hanem a jóllakottságtól ellustulva megá’inak az udvaron, s elkezdenek kérőd1-ni. Mindez a legeltetési bizott- s'g munkájának meg javulásáról ta­núskodik. Milyen módon érték el sikereiket és hogyan dolgoznak? — erről beszélgetünk Laki János ezüstkalászos gazdával, a bizottság elnökével, meg másokkal. — Néhány évvel ezelőtt, a bizottság újjáalakulásakor választottak meg elnöknek — kezdi laki János. — Megvallom, az első esztendőben csak tapogatóztam, hogy mit is kellene csinálnom és ismer­kedtem a bizottsági teendőkkel. A im?vei és járási állattenyésztő szakemberek gyakran felkerestek, sok olyan okos dolgot tanultam tő- li"r, amit meg lehetne nálunk va­lósítani. — Nem részletezi a szak­emberek hasznos tanácsait, hanem a munkájuk idén beérett gyümöl­csére tereli a szót. Fbben az évben a nyolcszázötven holdas keelő, tavalyhoz viszonyítva százhússzal több szarvasmarhát tart el — számszerűit nyolcszázötvenet. Híztuk ívül hétszáz disznót és három- sz z juhot is őriznek a pásztorok. (F en adutok nemcsak a falura, ha- r n n hozzátartozó külterületekre: Jj;írnok-, Lenesen-, Felső-kak-, ‘Sö- tí Ikerék pusztára és Fáknajorra is vonatkoznak..') A kilenctagú bizott­ság nagy kiteijedésű legelőkön gaz­dáikor Van ebben futóhomokos rész is, amit, Horváth János tanács­elnökhelyettes szavaival élve, »nem léhet bekebelezni«, mert elfújja a szél. A többi is savanyú, homokos talajú. Meg keil est sózni, papái­két. Szabó Imre 134, Mészáros Fe­renc 509, Jánosa Sándor 892 kilo­grammal ilépte túl az üzemanyag- normát, s mégis 800, illetve 400 és 300 forint jutalmat kaptak. A ren­delet szerint, ha a kombájnista 160 hold teljesítményt ér el, 400 forint jutalmat kap és oklevelet.. Az iharos­berényi első kombájnista teljesítmé­nye 163 hold. A 400 forint helyett 800 forintot kapott a kombájnvezető. A második, harmadik és negyedik helyezett komba j nos teljesítménye 114, illetve 108 és 49 hold. Mégis 600 forint, illetve 400 és 300 forint jutal­mat kaptak. Berkes István brigád­vezető több mint tíz százalékkal el­maradt a tavaszi és nyári terv tel­jesítésétől. »Jó« munkáját 400 fo­rinttal honorálták. Jászberényi Géza elvtárs, gépállomási igazgató azt gondolja, hogy van pénz bőven. Ez azt jelentené, hogy lehet szórni a nép vagyonát, boldognak, boldogta­lannak, élenjáróknak és lemaradók­nak egyaránt. Sok hiba van az anyag, üzem­anyag, gépek, felszerelések fel- használása és tárolása terén. Az üzemanyagot rosszul tárolják a gépállomások brigádszállásain. Az üzemanyaggal teli hordókat gyakran őrizetlenül hagyják az útszéli árok­ban. Az is előfordul, hogy az egyik traktoristának háromszor, sőt négy­szer akkora az üzemanyag felhasz­nálása, mint a másik traktoristának, így nem csoda, ha egyes gépállomá­sokon magas az üzemanyag felhasz­nálás. A Darányi Gépállomás a me­gyei igazgatóság adatai szerint VII. hó 31-ig a tervhez viszonyítva mint­egy 45 000 forinttal több üzemanya­got használt fel. Vannak pozitív pél­dák is, mert a Fonói Gépállomás ugyanezen időszak alatt több mint húszezer forint üzemanyag megtaka­rítást ért el. A cséplőgépek behúzatása megtör­tént. A Mernyei és Balatonkiliti Gépállomáson elvégezték a gépek tisztítását. Dicséret illeti ezért a két gépállomás főmérnökét, Ferenczi Vendel és Foki László elvtársakat. Azonban az a hiba, hogy nincs min­denhol ilyen szép, példás rend. A len­gyeltóti, tabi és segesdi gépállomá­sokon nem tisztították meg a csép­lőgépeket. Az esős idő és párás le­vegő következtében a gépekben lévő por sárrá válik. S ezáltal a faalkat­rész rothad, a vasalkatrész pedig rozsdásodik. Ez pedig azt jelenti, hogy a gépek tartóssági ideje rövi­dül, növekednek a javítási költségek. Kirívó példája a társadalmi tu­lajdon felelőtlen kezelésének a következő eset: a Nagybajomi Gépállomás egyik tárcsája 19S5 ősze óta kinn van Kaposfő köz­ség határában, marja a rozsda, teljesen benőtte a gaz. Gyakoriak a géptörések, amelynek oka a legtöbb esetben a dolgozók hanyag, felelőtlen munkája. A Felső- bogáti Állami Gazdaság a napokban kapott egy vadonatúj silótöltő gé­pet. A gép csak néhány napig mű­ködött, mert a dolgozó nem tartotta be a gép kezelésére adott utasításo­kat, ennek következtében a gép el­törött. A gép megjavítására fordí­tott munkabér költsége az előzetes számítások szerint mintegy 350—400 forint. Más természetű hibák is vannak a társadalmi tulajdon védelme elmulasztásában. A Kaposvári Mezőgazdasági Tech­nikum Tangazdaságában a téli védő­öltözeteket rosszul tárolják. Egymás hegyén-hátán vannak a munkaru­hák. Ezért a ruhák ki vannak téve penészedésnek. A [gumicsizmákat BÍRÓSÁGI HÍREK nem kezelik megfelelően, így a csiz­mák talpa meggombásodott. Az ipar és építkezések vonalán is lépten-nyomon tapasztalható a szo­cialista tulajdon felelőtlen kezelése. Az építkezéseken pocsékolják a téglát, cementet, meszet, a drá­ga faanyagot, stb. Az üzemekben is elszaporodtak a lopások, emel­kedett a fuserálások száma. Sokhelyütt megsértik a munkafegyel­met. Az időbéres munkások közül elég sokan nem végeznek semmiféle termelői tevékenységet. Mi ez, ha nem a társadalmi tulajdon pocséko­lása, felelőtlen gazdálkodás? Oldalakat lehetne írni arról, hogy egyes lakók milyen felelőtlenül ron­gálják az állami épületeket, az aj­tókat, ablakokat, a szoba padozatát, stb. S ki fizeti meg e károkat? Leg­több esetben az állam. Hibák tapasztalhatók a szövet­kezeti tulajdon védelme terén is. Földművesszövetkezeteinkben a leltárhiány ez év első felében az előző év hasonló időszakához vi­szonyítva 945 ezer forintról más­fél millió forintra emelkedett. A leltárhiány mögött legtöbb esetben a szövetkezeti tulajdon hűtlen keze­lése, pocsékolása húzódik meg. Elzavartuk a tőkéseket, kizsákmá- nyolókat a nép nyakáról. Nem en­gedhetjük meg, hogy új vámszedők üljenek a nyakunkra. Ha a kapita­listák szentnek és sérthetetlennek tartották a termelőeszközök magán- tulajdonát, a tőkés tulajdont, akkor mi milliószor és milliószor szentnek és sérthetetlennek tekinthetjük a társadalmi tulajdont. Az a harc, amelyet a szocialista tulajdon megőrzéséért folytatunk, egyike a legfontosabb feladatoknak. Szüntelenül gondoskodni kell a tár­Hárman álltak a bíróság előtt, mindhárman a Fo­nói Gépállomás traktorosai voltak a múlt évben, s kü­lönböző csalásokkal szép mellékkeresetre tettek szert az őszi szántások során. Scheffer Istvánt, Török Lajos és Horváth Józsefet társadalmi tulajdon sérelmére el­követett sikkasztás bűntette miatt hat hónapi felfüg­gesztett börtönre és 800 forint pénzbüntetésre,,illetve négy hónapi felfüggesztett börtönre és 1000 forint pénzbüntetésre, illetve négy hónapi javító-nevelő mun­kára és 15 százalékos bércsökkentésre ítélték. Május 1-én a Kaposvári Béke Szálló grilljében 900 forintot vett ki egyik asztaltársa zsebéből Gombócz Györgyné. Bár a vádlott férje a kárt megtérítette, a bíróság négy hónapi felfüggesztett börtönbüntetéssel és 500 forint mellékbüntetéssel marasztalta el. A Kaposvári Kertészeti Vállalat kocsisa, Segésdi József, ez év tavaszán az éjjeliőrt megtévesztve, kü­lönböző takarmányt s egyebet lopott el, közel kétezer forint értékben. A bíróság ismételten elkövetett lopás bűntette miatt tíz havi [börtönre és három évi jogvesz­tésre ítélte el. Nagyberki erdész. Varga József, február 4-én és 6-án egy-egy teherautó fát szállított Kaposvárra, s el­adta a Béke Szállónak, mint sajátját. Januárban pedig a fakitermelésnél hamis munkanaplót vezetett, s így szerzett magának pénzt. Sikkasztás, csalás és közok­irathamisítás miatt nyolc hónapi felfüggesztett bör­tönre és ezer forintra ítélték. Árdrágító üzérkedés bűntettében mondotta ki bű­nösnek a bíróság Kovasics Jánost és Krisztián József porrogi lakosokat. Kovacsicsék a közellátás érdekét veszélyeztetve, kukoricával üzérkedtek. Kovacsics Já­nos egy évi és két hónapi, míg Krisztián öt hónapi börtönt kapott. Társadalmi tulajdon lopásának bűntettéért ítélte el a bíróság Vass Istvánt és Fridrich Jánost öt, illetve hat hónapi börtönre, mert mindketten drótkerítést loptak a Kaszópusztai Állami Erdőgazdaság erdejéből. Hogy dúsabb fű sarjadjon a kázni, hogy ízes, dús fű sarjadjon rajt. Évekkel ezelőtt köriilsáncoltak egy négyholdas kísérleti parcellát. Különféle műtrágyával, aztán mésszel és istállótrágyával szórták meg, s lesték az eredményt. Tapasztalataikat nem tekintik teljesnek, de a hasznos növényzet gyarapításának kulcsa máris a ke­zükben van. ötvenhat őszén Nagy- nyiresben hetven holdra mészkő- port hozattak, tíz holdnak pedig ez év tavaszán istállótrágyát adtak. A talajerő utánpótlásának mindkét módszere bevált. Ezt elfogadhatjuk igazságnak, annak ellenére, hogy a két szomszédos tehénpásztor közül Czippán János a meszezésre, Bőhm József meg a trágyázásra mond több dicsérő szót. Abban mindkettőnek megegyezik az álláspontja, hogy a hetven- és tízholdas részen egy­aránt, szemlátomást sűrűsödött és »szelídült« a fű. Vagyis az édes- fűvek nagy területet visszahódítot­tak a savanyú fűvektől. Tavaly már aratás után az istálló­ban töltötték meg bendőjiiket a ki­járó marhák, az idén pedig még most is találnak a legelőn elegendő ha- rapnivalót. Jóllehet megfogyott a fű szeptember derekára, s jobban kalandoznak az állatok, mint pár héttel ezelőtt, de azért estére kelve Czippán János kétszáznegyven- nyolc, Bőhm József pedig százhet­ven hordóhasú szarvasjószágot te­rel haza. mert , szakaszosan legeltetnek. Nagynyiresben a háromszáz hol­dat három szakaszra osztották. Hét­soros fiatal fasor mindenütt a sza-J kaszhatár. Tavasszal, nyár elején,, nem is győzték legelni az össze« füvet. Húsz holdat kaszálásra fog­hattak, — erre korábban nem volt példa. Amint látjuk, nem várnak csodák­ra a nagybajomiak, hanem meg­adásra kényszerítik a természetet Kipróbálják, hogy mitől nő a fű, megteszik, amit ember megtehet. Sok apró módszer alkalmazásából kerekedik ki az eredmény egésze. Persze, az újszerű fogások szekere nem gördül golyóscsapágyakon, meg kell verekedni a múlthoz húzó maxadisággal. Bevett szokás volt ed dig pl. az is, hogy deleltetni csak a kút környékén lehet. Maguk a pásztorok is ragaszkodtak ehhez a hagyományhoz. A bizottság elnöke szembeszállt a szokás hatalmával. Három-négy napon át délidőben né- hányadmagával odaállt a tehenek mellé, s a kopárabb részen meg­állították az állatokat, s ott deleltek azok. A forró nyári napokban ter­mészetesen a fák alá terelték a csordát, de máskor a legelő külön­böző részeit nevezték ki delelőhely­nek. így honosították meg a fek- tetéses trágyázást. Kiszámították, hogy három év alatt az egész lege­lő kap trágyát ezen a módon. * A gazdálkodásra terelődik a szó. Laki János fejből sorolja, hogy milyen beruházásokat eszközöltek két év alatt, saját erő­ből. Átalakíttatták a pásztorlakást, krumpli füllesziűt, írógépét, egy pár lovat, kocsit, hámot vettek, töl­tőekét és lókapát vásároltak, ösz- szesen 44 400 forint értékben. Az­tán betonkút kávákat szereztek, egy új kutat csináltattak, most pedig egy húsz méteres építkezéshez fog­nak hozzá: apaállatoknak ól, takar­mánykamra és kocsiszín lesz alul a tetején meg kukorieagóré. Ez Utóbbira is nagy szükségük van, hl szén a hárem, bika, nyola kan, ti- ■ zenegy kos és a két ló abrakját a bizottság termeli meg, csakúgy, mint a szükséges szénát az öt hold réten. Negyvenhat hold tartalékföl­det használnak, s legelőjükből fel­törtek huszonnégy holdat. Mindezt a gépállomás traktorai szántják fel, az egyéb talajmunkát pedig a bi­zottság lovaival végzi Horváth Jenő fogatos. Az idén harminchat má­zsa árpájuk, meg negyvennégy má­zsa zabjuk termett. A harmadosán kapáltatott kukoricából több mint. három és fél vagonnyi csövester­mést várnak. Gazdálkodásuk méreteit mutatja léhány más adat is: az év első telében mintegy százkilencvenezer forintos volt a pénzforgalmuk. Csu­dán faeladásból negyvennyolcezer forintot vettek be. Jelenleg közel harmincezer forintjuk van a posta­takarékban. Kell is a sok pénz, mert a huszonnégy alkalmazott bére, meg a bizottsági tagok tiszteletdíja havi tizennyolcezer forintra rúg. A költségvetés egyensúlyának biztosí­tásához hozzájárul az is, hogy rendszeresen ülésezik a bizottság. Vasárnaponként összejön kilenc tag, meg minden külteleki megbízott: Bunovácz Ferenc, Fülöp Imre és Hári Ferenc. A hétnek ezen az egy napján látja el az ügyviteli teendőket Zöllei István pénztáros, aki egyébként a járási pénzügyi osztályon dolgozik. A bevételt és a kiadást az elnök és néhány bizott­sági tag jelenlétében könyveli el. Negyedévenként a tanácsvezetőik bevonásával tételes ellenőrzést tart a bizottság s átnézik az egész ad­minisztrációt. A heti feladatok megtanácskozása után megkezdődik a házalás: fűbért izednek a bizottsági tagok. A Mező­utcai Horváth József szerint — aki | a bizottság elnökhelyettese — fél nap sadalmi tulajdon megóvásáról, s gyarapításáról. Azokban az üzemekben, amelyek­ben megvan a feltétele, újjá lehet és kell szervezni a társadalmi bí­ráskodást. A pártszervezetek gon­doskodjanak arról, hogy az üzem legjobb dolgozói legyenek képvisel­ve a társadalmi bíróságban. A tár­sadalmi bíróságok nevelő szerepé­ről nem mondhatunk le. A pártszervezetek, szakszerveze­tek végezzék úgy a munkájukat, hogy előzzék meg a hibákat, a szocialista tulajdon ellen elkö­vetett merényleteket. Ennek pedig előfeltétele a sokoldalú politikai nevelő munka, az emberek marxista—leninista szellemben ' bo­tén ő nevelése, a jó nyilvántartás, az emberek ellenőrzése, a vezetők és dolgozók politikai és szakmai tolá­sának növelése. Olyan légkört kell kialakítani, hogy a dolgozók saját maguk ítéljék el a társadalmi tulajdon fosztogatóit, azokat, akik felelőtlenül bánnak a társadalmi tulajdonnal. Ennek min­den előfeltétele megvan, mert a aot- gozók jelentős része elítéli a szocia­lista tulajdon fosztogatóit. Ha a kommunisták és párton, kí­vüliek tapasztalják a társadalmi tulajdonnal szemben elkövetett me­rényleteket, forduljanak bizalommal a párt felsőbb szerveihez, a rali őr­séghez, a járási vagy megyei ügyész­séghez. A kommunisták mutassanak példát a szocialista tulajdon v üdéi­méért, megszilárdításáért folyó harc­ban. Kűri Károly A MÁV közleménye Folyó évi szeptember hó 28-ról 29- re hajló éjszaka éjfélkor, azaz szep­tember hó 29-én nulla órakor a MAY egész hálózatán új téli menetrend, ugyanezen éjszaka, szeptember 29-én 3 órakor pedig az egész ország terü­letén ismét a közép-európai Időszá­mítás lép életbe. A polgári menet­rendkönyv teljes egészében új ki­adásban jelenik meg. Fontosabb he­lyi változások: Fenti időponttól kezdve a Kapos­vár—Keszthely viszonylatban közle­kedő vonat csak Fonyódig közleke­dik. Szeptember hó 29-től december 28-ig Kaposvár—Somogyszob (Nagy­atád) viszonylatban új motorvonat­párt helyezünk forgalomba. A vonat indul Kaposvárról 15.18 órakor, ér­kezik Kaposvárra 20.59 órakor. Bő­vebb felvilágosítást a vasútállomáson a menetrendfelvilágosító nyújt, Állomásfőnőkség alatt négy—ötezer forinttal gyarapo­dik a bevétel. Szívesen megfizetik a gazdák a hetven forint fűpénzt és a tíz kiló kenyérgabonát szarvas- marhánként, hiszen hat hónapos le­geltetési idényt számítva ötven fil­lér esik egy-egy napra. De legyünk egészen pontosak: ennél több a fize­tési kötelezettség. Minden gazda a gyomirtásban két napi társadalmi munkát is végez. így szedték ki a tavasszal hatszáz holdon a tüskés növényeket. A többi a pásztorok dol­ga. Készségesen meg is csinálják unalmukban, amiért időnként egy- egy százas üti a markukat zsebpénz­képpen. A nagybajomiak legeltetési bizott­sága szép tervekkel vág neki a jövőnek. Hetvenhárom holdon meszezéssel akarják serken­teni a fű növését. A mészkőport a vasútállomásig az állam ingyen el­küldi, nekik csupán hétezerhatszáz forintjukba kerül a kirakodás, a le­gelőre szállítás és a szétszórás. Az istállótrágyázást nagyobb mé­retűvé teszik. Czebei János, Tóth Márton Sándor, de a többi kilenc- száz gazda is vállalta: egy-egy kocsi trágyát visz az ősszel a legelőre — amíg jó az út —, s ott szarvasba rakják, aztán a télen elterítik. A csapadék belemossa a tápanyagot a talajba, s mire ki lehet hajtani az állatokat, addigra elmegy a trágya szaga, s menten kezdhetik ezen a részen a legeltetést. A feltört par­cella nagyobb részét — mintegy ti­zennyolc holdat — tavasszal újra füvesítik. A Mező utca végénél a né­hány holdnyi tüskés területet pedig felszántanák. Háromszáz holdat sze­retnének vízteleníteni. A vízfolyá­sok medréből kivágatják a fákat, hadd menjen szabadon a fölösleges csapadék. Mindezt azért akarják megvalósítani, hogy jövőre még dú­sabb, sűrűbb fű sarjadjon a nagyba­jomi legelőn. Kutas Jóssal

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom