Somogyi Néplap, 1957. augusztus (14. évfolyam, 178-203. szám)
1957-08-25 / 198. szám
3 SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1957. augusztus 25. FRISS SZÉL FÜJ A DRÁVÁN 150000 HAZUG SZÓ Helyreállt a gazdasági rend a Barcsi Fűrészüzemben Friss szél kerekedik a Dráván, enyhíti a nyári délelőtt forróságát. Végigsuhan a békés partokon, a házak tetején és szétlebbenti a Fűrészüzem falett bodrozódó füstöt. A pályaudvarról nekiiramodik egy vicinális, rászalad az iparvágányra éjs nagy lendülettel betaszítja az első megrakott fáskocsit. Fordul a kerék Szabó igazgató hosszú ujjai idegesen rezdülnek végig a tapperen. Lóggó haját felcsapja homlokára és mintha szégyenkezne valami láthatatlan feielősségrevonó előtt, kibuggyan szavából az igazság: — ... Hittem és ez volt a vesztem ... Itt voltak az irodámban szinte valamennyien, azok is, akik már ötven év óta naponként nézegetik ezeket a megrokkant falakat, meg azok is, akik csak az öregek szavából ismerték a Dráva menti fűrészek sok évtizedes életét» —... Emberek! — mondtam. — Nem lehet így dolgozni. Az időbér nem hozhat ránk nyugodt napokat. Kezét felkapja és széttárt ujjaival odafordul a nagy üresség felé, ahol , a télen a munkások ültek és mintha vitatkozna, most is az üres sarokhoz beszél. — ... Fogadkoztak, ígértek, es- küdöztek... Hogy többet fognak dolgozni, mint teljesítménybérben, majd akárki meglátja. Amikor az idős fogadkozó arcokba néztem, amelyek a becsületes munka ígéretét sugározták felém, bólintottam és bíztam. Legyen órabér. Csak legyen, meg a teljesítmény a bérek mögött. — gondoltam —, akkor panaszra nem lesz ok. Ilyen gárdával! Nem férhet hozzá kétség. Amikor azonban az első értéke-1 lést megkaptuk a főigazgatóságtól azt láttuk, nem értik, mi történt a Barcsi Fűrészüzemmel. Magam is meglepődtem, hogy eléggé hátra kerültünk az értékelés lapján. Az idő hatalmas hócsizmában lépett előre, mi ugyanannyit hátra. Az eddig mindenütt elismert és jópéldakánt emlegetett Barcsi Fűrészüzem ezekben a hónapokban elrettentő rossz példa lett. Veszteséggel zárult az első negyedév. Egy-két hónap alatt ennyit fordult a kerék. Ekkor csak Steyer Imre brigádja dolgozott meg teljesen a kifizetett bérért. Pedig annak idején ők is nagyon kardoskodtak az időbér mellett. Különösen Steyer Imre, aki a munkástanács egyik vezetője volt. Akiknek „életük“ az üzem Beszeltünk Steyer Imrével, izmos, szerény fiatalember, Makai Lajos művezető szorgalmas beosztottja Bauer Ferivel és Weit Imrével, brigádjának másik két tagjával együtt Egyedül ők dolgoztak úgy, ahogyan elvárta tőlük az üzem. Még időbérben is. Amikor először került szóba ez az állapot, hogy országos szégyen már és tarthatatlan az időbérezés, mert lehetőséget ad a lazaságra, akkor a gyűlésen Steyer nem hallgatott Belátta korábbi tévedését- és teljesítménybért követelt. Többen is voltak ilyenek. Küzdelmük eredménnyel járt. Bevezették a teljesítménybért. És a második negyedév nem zárult veszteséggel. Azóta tizenkét asszony helyett, nyolcán raknak meg egy kocsit, és" semmivel sem fáradtabbak a munkások estére kelve, mint amikor tizenkettőn is kevésnek »tartották« magukat a nyolc kocsi megrakásához. Nem is szólva a jóval több kereseti lehetőségről. Az üzem Dráva felőli c,ldalán beszélgetünk. A nagy fűrészcsarnokban most folynak a karbantartási munkálatok. Rövidesen újra felsír az acélfűrész. A dolgozók büszkék erre a fűrészre, hozzánőtt az életükhöz, a többi gépdarabbal, az ódon csarnokkal, a szertefutó apró vágányokkal együtt. Ez a telep az ő kezükben van. Felelősek érte önmaguk és az ország népe előtt. Egy millió, vagy öt? Jóllehet a termelés és a bérek egyensúlya a teljesítménybér bevezetésével helyrebillent. Ennek ellenére sem dicsekedhet a Barcsi Fűrészüzem azzal, hogy félretette a gondot. Már csak azért sem, mert az üzem ódon, elavult fűrészcsarnoka korhadt és korszerűtlen, hátrányos a fekvése, alkalmatlan a gyors munkafolyamatokra és még ki tudja, milyen súlyos hiba mutatja, hogy a telep már nem új és nem állhatott valami magas fokon az üzemi tervezés, amikor megépítették. A vita most csak akörül parázslik, hogy vajon elköltsenek-e egymillió forintot a régi csarnok felújítására, vagy hagyják és építsenek mellette sokkal korszerűbbet, jobb fekvésűt ötmillióért. Hát ezen bizony lehet gondolkodni. De kissé távolabbra tekintve, figyelembe véve az üzem országos jelentőségét, a választásnak az ötmillió forintra, tehát az új csarnok megépítésére kellene esni. így nem szünetelne a termelés sem és nem kellene egy-két év múlva újabb egymillió a régi csarnok düledező falainak felújítására. Persze, ez csak a két fő szempont. Ssakkönyvet írhatnánk a számtalan apró előnyről, amely a munkafolyamatokat meggyorsítaná az új csarnok megépítése esetén. Igaz, hogy az ország gazdasági erejével nem kérkedhetünk. Az üzem hároméves tervére építve azonban, úgy véljük, az új csarnok megépítése nem lenne megvalósíthatatlan célkitűzés. A gazdasági egyensúly helyrebillenését követő időszaknak a fűrészüzemben kétségtelenül a korszerűsítés a legégetőbb problémája. Helyes, hogy maga a főhatóság is lelkiismereti kérdésnek tekinti ezt, és nem nyugszik, míg megoldást nem talál. E téren tanúsított új, sűrű érintkezése és tárgyalásai az üzem vezetőségével, minden esetre erre enged következtetni. Uj irányt, új lendületet ad majd a korszerűsítés az üzem munkájának. A dolgozók közös döntése szerint Háromszáz munkás dolgozik a telepen. Nézeteik szerinti összetételük igen megoszló. Túlnyomó részük a jó példa követője ma már. Korábban sem vezette őket rossz szándék. Pusztán a hangadók ábrándos szónoklatai tévesztették meg őket. A helyzet tarthatatlanságának felismerése után habozás nélkül az üzem vezetősége oldalára álltak. Egy másik kisebb rész kísérletezett a tél folyamán a »majd meglátjuk« elmélet alapján, de amikor »»meglátták«, hogy nagyon is helytelen úton járnak, nem kérették magukat nézeteik megváltoztatására. Van egy kisebb csoport, amely főleg az ősszel és a tél közepén növelte naggyá táborát, épp az előbb említett ingadozókból. Tévedés lenne azt állítani, hogy ők is üdvözölték a bevezeti mostani intézkedéseket, dehát mit tehetnek húszán a kétszáznyolcvan dolgozóval szemben. Akarva-akaratlan a dolgozók közös döntése szerint kell dolgozniuk. A munkások nagy töhbsége tehát becsületes szándékú ember. Legtöbbje igen régi dolgozója az üzemnek. Apáról fiúra szálló foglalkozáshoz úgy ragaszkodnak, mint az életükhöz és szégyelletesnek tekintik a termelési lemaradást. Az október utáni csőd és az eredménytelenség után következő letargia már megszűnik a telepen. Kezd igen erősen láb- raikapni a helyes és egyedül eredményes szemlélet. Ezek a friss szelek belopakodnak a legsötétebb odúkba is az új sikerek ígéretével lengetik meg a munka zászlaját. SZEGEDI NÁNDOR COPFOSOK A szigetvári vonalon két barnacop- fos kisleánnyal utaztam. Hogy kik voltak, nem tudom, do dicséretet érdemelnek azért, ahogyan viselkedtek. Sajnáltam, hogy a kocsi nem volt telő gyerekekkel és mamákkal s nem látták a példát, amelyet követniük kellene. Mert a vonaton sok minden kiütközik az emberekből, különösen a kisgyerekekből. Ilyenkor nagyon el tudják árulni, hogy otthon hogyan esznek és beszélnek, sőt ilyenkor tör ki belőlük legjobban az éhség, szomjúság -s áfrr.osság-okozta türelmetlenség, valamint - zsörtölődósl hajiam jobb helyért és a nagyobb darab uzsonna-süteményért. Ami az én két kis copfosomból kiütközött, az csak kedvesség, megértés cs udvariasság volt. Csodálkozásomra úgy viselkedtek, mint ahogyan a mesebeli jó kisleányok szoktak. Mindent igazságosan elosztottak és mindent megköszöntek. Édesanyjuk óhaját első szóra teljesítették és nem zavarták a felnőtt utasokat. Hódolattal néztem az egyszerű, mo- lett asszonykára. Bizonyára nem nevelkedett drága intézetekben. talán nem is járt többet hat eleminél. De ahogyan a gyermekeivel beszélt és ahogyan azokat otthon nevelhette, az több intelligenciára vallott, mintha akár egyetemet végzett volna. — igen, hát így kell! — gondoltam cs sjzégyellni kezdtem magam sok szülő és gyermek nevében. Mert hát már ott tartunk, hogy nem is a neveletlenséget vesszük észre, hanem a iólneveltsőget. Mert neveletlenségre és tiszteletlenségre bőven látunk példát, s az a meglepő, ha valaki úgy viselkedik, mint az én két kis barna copfosom. Szabó Ibolya HA VALAMI IGAZAT is akartak volna állítani nák azok a népszavazás-számba menő nagygyűlések, az Egyesült Nemzetek Szervezete ötös bizottságának tagjai, akkor az általuk összeállított, az úgynevezett »magyar kérdésről« szóló jelentés fedőlapjára ezt ró- hatták volna: Hazugságok gyűjteménye; tartalomjegyzékébe pedig azt, hogy 150 000 hazug szó. Mert koholmányuk — amelynek megvitatása céljából szeptember 10-ére összehívták az ENSZ rendkívüli ülését — enyhén szólva nélkülöz mindén valós alapot. Nyilván érezték a jelentés összeállítói, Andersen úrék is, hogy valami sántít a dologban, ezért hordták össze irományukban a hazugság mérhetetlen halmazát hazánkra nézve. Hogyan készült ez a valótlanságokat valóságnak feltüntetni akaró »írásmű«? Szerzői talán tárgyilagos szemtanúi voltak mindannak, ami Magyarországon Í956. október 23-a után lejátszódott? Vagy a magyar dolgozó nép hatalmát helyeslő és féltő szemtanúktól szerezték értesüléseiket? Mindegyik kérdésre nemleges választ adhatunk. Andersen úr — a hitleri fasiszták által megszállott Dánia akkori hadügyminisztere és négy társa a disszidens, hazaáruló magyarok véleményét — olyanokét, mint Kéthly Anna és Király Béla — foglalta írásba. Mindenáron azt akarják bizonygatni — 150 000 szó erejéig —, hogy a tavaly októberben a külföldi imperialisták sugallmazására, belső ügynökeik tevékeny közreműködésének révén kirobbantott magyarországi ellenforradalom valamiféle »demokratikus népmozgalom« volt. A Szovjetunió fegyveres segítségét — amelyet a szocialista tábor vezetőereje, hazánk törvényes kormányának kérésére nyújtott az ellenforradalom felszámolása végett — »beavatkozásnak« szeretnék nyilvánítani. Ezáltal szovjetellenes hullámokat akarnak felkorbácsolni, s erre a célra kell nekik — meg arra, hogy az imperialistáknak a világ számos részén alkalmazott agresszióját leplezzék — az úgynevezett »magyar ügy« megtárgyalása az ENSZ-ben. Minden becsületes magyar ember tudja, aki itt élt és itt él ebben az országban, hogy az októberi lázadás a néphatalom megdöntésére irányult. A halált okádó fegyverek a Magyar Népköztársaság intézményeire, a munkáshatalom szerveire, s a néphatalmat megtestesítő emberekre irányulták, nem pedig a régi, letűnt kapitalista, Horthy-Magyarország híveire. A cáfolhatatlan tények a becsületes magyar emberek közül napról napra egyre többnek a szemét nyitották fel, s megláttatták velük az események igazi célját, ellenforradalmi jellegét. A haladó magyar közvélemény azt is érti és tudja: a nép hatalmát csakis a Szovjetunió fegyveres segítségével lehetett megmentenünk, kormányunk a varsói szerződés adta jogával élve — az egész dolgozó népünk legjobban felfogott érdekében, a szocialista vívmányok megőrzése, s hazánk további szocialista fejlődése biztosítása végett fordult támogatásért a baráti szovjet néphez. A forradalmi munkás-paraszt kormánynak ezzel a történelmi tettével is egyetértenek a magyar munkások, dolgozó parasztok, néphez hű értelmiségiek — ma többen, mint melyeket pártunk, kormányunk vezetői 1956. november 4-e óta tartottak. Fülünkbe cseng még a budapesti május 1-i tömegdemonstráció mintegy 400 ezer részvevőjének dübörgő tapsa, amikor Kádár János elvtárs a szovjet fegyveres erők segítségül hívásáról adott számot. Emlékszünk az országgyűlés májusi ülésére, ahol a kommunista és nem kommunista képviselők az ország népe nevében, a magyar nép legfelső fórumán nyilatkoztak igenlően a szovjet haderők segítségét illetően. Vagy gondoljunk csak az alkotmány ünnepén megtartott népfront-gyűlésekre, ahol száz- és százezrek tettek hitet a Kádárnkormány helyes politikája mellett. FOLYTASSUK TOVÁBB A SORT? Úgy véljük, ennyi is elég annak igazolására, hogy népünk bizalmat szavazott a forradalmi munkás-paraszt kormánynak, s szentesítette annak minden határozatát. Népünk felnőtt nép, tud két kezével és eszével munkálkodni saját felemelésén. Ö, egyedül ő hivatott arra, hogy saját sorsának irányt szabjon. A mi népünk az imperialisták minden mesterkedése ellenére, s az Andersen-féle ötös bizottság megkérdezése nélkül végérvényesen a szocializmus útját választotta. Ezért tiltakozik felháborodottan a 150 000 szavas hazugság-gyűjtemény megírása és annak ENSZ-beli megtárgyalása ellen. A saját életutunk megválasztása a magunk dolga, ebbe az ENSZ — ha hű marad alapokmányához — nem szólhat bele. A kapitalizmus és szocializmus erői — eszmei téren — világméretekben összecsapták kardjaikat. Egyre nagyobb teret hódít a tőkés világban is a dolgozó emberek igazsága, a függetlenség, a szabadság gondolata. Anglia gyarmatai alig pár év leforgása alatt, kevés hányadukra zsugorodtak össze. India, Egyiptom, Szíria tudtára adta a világimperializmusnak: hanyatlik a gyarmati kizsákmányolás napja, s kelőfélben van a felszabaduló népeké. Ez pedig — közvetve — korunk munkás-megváltó eszmeáramlata, a marxista—leninista tanok vonzó hatásának az érdeme. Ezért támadják minden lehető módon a Szovjetuniót és a szocialista országokat a gyarmatok egykori rabszolgatartói. Ezért szerveznek összeesküvést Szíriában, ezért ölnek Ománban és ezért kegyetlenkednek Algírban vagy Cipruson. Tehát a »magyar ügy« része a két tábor közötti, az imperialisták által szított ellentétnek. SZEPTEMBER 10-én, kezükben az ötös bizottság hamis jelentésével, elfoglalják helyüket az ülésteremben a világ számos országának ENSZ-küldöttei. Ott lesznek a magyar nép és a baráti államok képviselői is. Népünk képviselőjén keresztül a világszervezet asztalára teszi a történelmi dokumentumokat — amelyek arról is vallanak, hogy az imperialista hatalmak mit tettek a magyar népi demokrácia ellen —• &. az ENSZ szószékéről világgá kiáltja: a magyar dolgozó nép békében építi szocialista jövőjét és nem tűri, hogy bárki is beavatkozzék belső ügyeibe. Ez az igazság, s neki megannyi harc és küzdelem órán és után is győzedelmeskednie kell a hazugság fölött. Legyen az akár pártegnap, s holnap biztosan többen, mint ma. Erre valla-mondatos, akár 150 000 szavas is. A gépember mint háziszemélyzet HÉTRŐL HÉTRE Az új hároméves terv megkezdésének időpontját egyre közelebb hozzák a múló hetek. Iparunk, mező- gazdaságunk fejlődésének egy fontos korszaka ez. Három hosszú évről van szó, három év tervszerű, alapos munkájáról, amelynek nem lehet kellő felkészülés nélkül nekifogni. Persze felkészülni sokféleképpen lehet. A sokféléből vállalatainknak a leghelyesebbet - kell kiválasztani és követni: reális és előrelátó felkészülést. Köztudomású, hogy az elkövetkező hároméves tervben nem lesznek mammut-beruházások. Apró szempontok és célkitűzések kerülnek megvalósításra. Már pedig ha ez így van, nem kétséges, hogy a kisebb célkitűzések mindegyikének számottevő súlya és jelentősége lesz, amelyet csak alapos előkészítéssel lehet időben és leggazdaságosabban megvalósítani. A terveknek reálisaknak kell lenniük. A legközelebbi napoknak és heteknek fontos feladata ez lesz. Nem szabad még egyszer megismétlődnie az 1957. évi tervezés aránytalanságainak. Igaz ugyan, hogy október után nem lehetett tisztán kiszámítani a gazdasági élet alakulását, a hibák oka nagyrészt azonban mégis az év elején előkészületlenül összekapkodott tervezés volt. Most a hároméves terv elkészítésében a vállalatoknak: feltétlenül támaszkodniok kell az elmúlt esztendők bázis időszakának tényszámaira. A lehetőségek kiaknázására fokozottabb gondot fordítsanak, mint eddig bármikor. Lényeges, hogy a meglévő kapacitást jól használják ki. Elengedhetetlen, hogy az 1958-as terv megvalósításához már most a kezdést megelőző hónapokban megfelelő nagyságú anyag- készlettel rendelkezzenek. A vállalatoknak vannak tapasztalataik. Ezek a meglévő tapasztalatok és a bázis- időszak tényszámai kellő alaoot nyújtanak ahhoz, hogy a tervezés időben elkészülhessen, s ami nem utolsó szempont, reális legyen. AUTÓLIFT SVÁJCBAN Svájcban a 2655 m magas Lut- schen-hágón épített úton egy három km-es, 41 fok emelkedésű szakaszon szerpentin helyett drótkötélpályához hasonló autőliftet helyeztek üzembe. Ezzel időt, pénzt takarítanak meg. Az autóiíít gumi tapadóval szorul az autó üvegjére és segíti, fel a gépkocsit. 1968, napfényes márciusi reggel, hét óra... Az ébresztő robot már bekapcsolta a villanykályhát, hogy meleg szobában ébredjek. Egy perccel 7 előtt bekapcsolja a televíziós készüléket, s képekben láthatom a legfrissebb eseményeket. Mire végignézem a reggeli híreket, előkészíti a fürdőt, rendbehozza ruhámat és cipőmet, s ha kell, meg is borotvál, persze nem szappannal, borotvával, hanem elektromos készülékkel. A konyharobot már hozza reggelimet. A garázsban vár az autóm. Beülök és bekapcsolom a motort, megnyomom a város apró kockákra osztott térképén a gombot, ahova menni akarok és már olvashatok, vagy folytathatom az alvást, mert az elektromos radar biztosan a legrövidebb úton, elkerülve minden balesetet és a fényjelekre vigyázva, a kívánt helyre vezeti autómat. Az irodámban a robot-titkáromnak üzleti leveleket diktálok, s villamos írógépen hibátlanul legépelve kapom az asztalomra. Idegen nyelveket nem is kell tudnom, mert a robot a külföldi leveleket fordítja. Míg irodámban vagyok, konyha robo tom elkészíti több fögásos ebédemet, mert mielőtt eljöttem hazulról, letárcsáztam a kívánt étel számát. Mire hazamegyek, vár az ebédem. Közben a szolgarobot bekapcsolja a falbaépített porszívókat és ezek segítségével a legkisebb porszemet is összegyűjti. A szennyest elektromos mosógépem nemcsak kimossa, hanem ki is vasalja. A telefonhívásokat és üzeneteket magnetofonszalagra veszi fel. Ha' kell, elsöpri a havat, mosogat, felolvas, sőt sakkozik és kártyázik is.. * * * Képzelődés ez? Korántsem. Tíz év múlva? Ha kell, a tudósok már ma meg tudják szerkeszteni ezeket az automatákat. Persze, nem lehet megfizetni őket, olyan drága munkások. De ami ezelőtt tíz évvel még képzelődés volt, ma valóság. Tíz év múlva lehet, hogy mindezek a robotgép körébe tartoznak. Az amerikai »General Electrice«- gyár legújabb robotjának végtagjai az emberi kézzel versenyeznek. Igaz, nem végeznek önálló mozdulatokat, hanem elektromos impulzusok segítségével irányítóik mozdulatait veszik át, mégis az atomtudósok felbecsülhetetlen értékű segédei lettek a rádióaktív elemek kezelésében. Egy robot a londoni nemzetközi kiállításon érdekes módon mutatkozott be: cérnát fűzött tűbe és karcolás nélkül megborotválta alkotóját. Látva képességeit, egy sebész felkiáltott: adják nekem, tanítsanak meg, hogyan kell vele dolgozni és akkor televíziós úton is operálhatom majd a másik városban lévő betegeimet. A robot lassan a pilótát is kiszorítja a munkából, mert az emberi reflex lassúnak bizonyult a gyorsabb repülőgépek irányításánál. A modern katonai repülőgépeket már robotok irányítják. Céloznak, tüzelnek és kerülik az ellenséget. A nagy utasszállító repülőgépeket a le- és felszállásnál már régóta automata pilóták (robotok) vezetik. A jövő emberét a robotok fogják szolgálni, otthon, gyárban, irodában. * * * Modern út akadálya a hó, a fagy. Ez ellen újabban úgy védekeznek, hogy áramvezetéket építenek be és árammal hevítik. Ez viszont drága. Olcsóbb és hatásosabb az utak mellé oszlopra állított infravörös sugarakkal melegítő fűtők. Ezek sötétben, ködben meg is világítják az utat. Az autó üvegje különleges, mert nappali világításba látja a vezető az utat. * * * Franciaországban, hol a gumitalpat feltalálták, új cipőtalp válik népszerűvé, a felfújható cipőtalp. A férjek öltözködő nejüktől már megkapták, ha siettek, hogy »várj, míg felfújom a cipőm talpát!«. AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA Hurutos sárgaság, epehólyag legkiválóbb természetes gyógyszere egységes orvosi vélemények szerint a MIR A QLAUBERSÓS QYÓQYVÍZ Adagolása: az eredmény fokozása érdekében — esetleg orvosi előírás szerint. SZTK vényre is rendelhető. Ismertetőt küld: Gyógyvíztermelő Vállalat V. Báthory utca 15. lYVTrrfrrrjmwrwwwvTfrjjyrrTjjvwwwfrf
