Somogyi Néplap, 1957. augusztus (14. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-19 / 194. szám

7 CILÁG PROLETÁRJAI HCYhsn.IITI K Somogyi Néplap ____________AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA X IV. évfolyam, 194. szám. Élj en augusztus 20, alkotmányunk ünnepe 4KA 59 FILLÉR Hétfő, 1957. augusztus 19.- ju>í'’4 Jo{i~>sjíéoű^fc>ioföÉ»-^:>&>?Pí©ípkafwof^^ :og>iDSog>iDf£>8>íD8E>fs>"’ ■ ’■ ofp-h I MEGVÉDTÜK A NÉPHATALMAT * Irta: Szántó József, a Hazafias Népfront megyei titkára Augusztus^ 20-án hagyományossá vált ünnepet ül az egész ország népe, az alkotmány és az új kenyér ünnepét. Minden évben ekkor szegik meg ünnepélye­sen az új termésből készített kenyereket. Ekkor ünne­peljük első, igazi alkotmányunk elfogadásának évfor­dulóját. 1949. augusztus 20-án fogadta el országgyűlésünk a dolgozó nép által hónapokon keresztül megvitatott ter­vezetet, a Magyar Népköztársaság Alkotmányát. Száz­ezrek ünnepelték országszerte* e nagy nemzeti ünnep­napot, s tettek tanúbizonyságot amellett, hogy alkot­mányunkban lefektetett paragrafusok nemcsak írott maiasztok, hanem élő valóság. Hatalmas történelmi fejlődést, új korszakot jelent a Magyar Népköztársaság Alkotmánya, mely a ma- gySr nép nagy politikai és társadalmi vívmányait, a munkásosztály hatalmát rögzíti le. A felszabadulás előtt, a Horthy-rendszerben is be­széltek alkotmányos rendről, az »ezeréves alkotmány­ról«, moly azonban nem volt más, mint népelnyomó rendeletek tára, a Verbőczy-féle törvények stb. A Horthy-rendszer törvényéi, rendeletéi mind1 az urak, gyárosok, föle!birtokosok, grófok, bárók, papok érdekeit védték. Ezt híven tükrözte az akkori országgyűlési képviselők összetétele is. A 295 képviselő közül *9 földbirtokos, 19 kulák, 10 gyáros, bankár, 40 ügyvéd, 20 katonatiszt, és egyéb, a Horthy-rendszert kiszolgáló emberek voltak. »A Magyar Népköztársaság a munkások és dolgo­zó parasztok állama« (2. §). Ezt bizonyítja államunk munkás-paraszt érdekeket védő rendeletéin kívül a mai országgyűlési képviselők összetétele is. Ma az or­szággyűlés 293 tagja közül 129 munkás, 100 dolgozó paraszt, 69 értelmiségi. Megyénk képviselői is munká­sok. dolgozó parasztok, értelmiségiek: Gábri Mihály a Győri Vagongyárban volt lakatos, Papp Sándor, füstös János egyénileg dolgozó parasztok, Losonczi Pál, a barcsi Vörös Csillag Termelőszövetkezet elnöke, dr. Sivó József kórházi főorvos, Ozsváth Károly épí­tészmérnök. Nyolc esztendős az alkotmányunk . A felszabadulás óta fokozatosan történtek történelmi változások egyé­nek, s megyénk életében. Ha hetekben, vagy hónapok­ban nézzük a változást, a megszokott fejlődési ütemet látjuk, de ha az elmúlt 8—12 év távlatát nézzük, óriási változások, fejlődés tanúi vagyunk. A fiatalok közül sokan nem is ismerték a Horthy-rendszert, a munka- nélküliség, megalázottság keserű ízét, a csendőrök brutális terrorját. Az idősebbek Is szívesen elfeledkez­nek róla, hogy a háborús konjuktúra előtt egyetemet,. főiskolát végzett emberek tömegei jelentkeztek ínség- és alkalmi munkára. A városi és megyei hivataloknál pedig érettségizett és főiskolát végzett emberek dí.jno- kosikodtak évekig fizetés nélkül, hogy végre álláshoz jussanak. Ma már csak a múlté a sok-sok álmatlan éjszaka, az ezrével történő elárverezés, ami betegség, haláleset, vagy rossz termés idején a szegényparaszt­ság része volt. A Szovjetunió hadserege győzelmes harcai nyomán felszabadította hazánkat, s megteremtette a lehetősé­gét az új Magyarország, a népi demokrácia megvaló­sításának. Sok nehézség, küzdelem, harc árán a Ma­gyar Kommunista Párt, a munkásosztály vezetésével évről évre új eredmények, győzelmek születtek. 1945- ben 40 000 volt cseléd és kisparaszt jutott megérdemelt jussához,, közel 500 009 kát. hold földhöz. »Azé a föld, aki megműveli’« — adta ki a párt a jelszót és küldte harcba a minden áldozatot vállaló munkásokat a föld­osztás segítésére. Sorra osztották fel az Eszterházy, Festetics, Hunyadi, Somssich, Zichy grófok földbirto­kait, s törte meg hatalmukat dolgozó népünk egységes akarata. Ezrek gyülekeztek Kaposváron, munkások, parasztok értelmiségiek, fiatalok, s a fenyegető menet elsöpörte a megyeházáiéi Vidovics Ferencet, a grófokat képviselő főispánt. A párt vezetésével, szabad légkörben gyorsan fej­lődésnek indult megyénk. Uj üzemek létesültek: a Ka­posvári Textilművek, Ruhaüzem, Mezőgazdasági Gép­javító, Hűtőipari Vállalat, újjáalakult a Vas- és Fém­ipari Kombinát, tíz új középiskolában, hét új kollé­giumban tanulnak ma már a munkások, dolgozó pa­rasztok, értelmiségiek, kisiparosok gyermekei. Meg­szűnt, hogy a tudomány csak a kiváltságosoké legyen. A Horthy-rendszerben csak egy kollégium működött Csurgón, az is oly magas térítési árral, hogy csak a jómódúak vehették igénybe; ma hét kollégium 1000 diákot fogad be évről évre, s teszi könnyebbé a tudo­mány elsajátítását. Az orvosok száma megduplázó­dott, négy új szülőotthon van, 115 községet villamosí­tott a megye és sorolhatnánk a kötetre való ered­ményt, ami szebbé, kultúráltabbá, egészségesebbé te­szi a megye lakosainak életét. Minden eredmény egy- egy lépéssel vitt közelebb a nagy cél, a szocializmus megvalósítása felé. Hova tűnt az az idő, amikor hét­rét görnyedve, süvegelve mentek a főjegyző úr, a földbirtokos elé könyörögni jogos panaszaik éli nló- zéséért. Az államhatalmi szervekben, a tanácsokban, vállalatoknál, üzemekben a munkások, parasztok leg­jobbjai a vezetők. S ha követtek is el hibákat, ember­séges módon, a dolgozók képviselőihez méltóan inté­zik a nép ügyeit, az alkotmányunk által meghatározott jogok és kötelességek szellemében járnak el. Az alkotmány a dolgozó parasztsággal szövetséges munkásosztály hatalmának, szocializmust építő népi demokráciánk társadalmi rendszerének legfontosabb dokumentuma. Törvénybe iktatja a kizsákmányolás megszüntetését, a dolgozó nép jogát a munkához, pi­henéshez, tanuláshoz. Szentesíti az 1945. óta hazánk­ban végbement forradalmi változásokat és törvénybe iktatja a szocializmus építését. Tíz hónappal ezelőtt a hazánkban lévő reakciós erők, a nemzetközi imperialisták támogatásával, al­kotmányunk, a munkás-paraszt hatalom ellen támad­tak, ismét a földbirtokosok, tőkések diktatúráját akar­ták visszaállítani. 195(1. október végén a »Szabad Euró­pa« rádió és a tőkés országok lapjai nyíltan ki-men»1 hogy vége a Magyar Népköztársaságnak. Budapesten október végén már dühöngött az ellenforradalmi ter­ror, kommunistákat, becsületes hazafiakat, rendőröket, sorkatonákat végeztek ki. akasztottak fel. dúltak fel lakásokat. Somogy megyében is hatalmon érezték már magukat az ellenforradalmárok, s míg előbb demok­ráciáról, szocializmusról fecsegtek, a pártbizottság letartóztatása után, október 31-én már Vidovics Fe­renc, volt főispánt hozták Kaposvárra nagygyűlést tartani, •... tárgyaltak az üzletek, házak, kisebb üzem ;k visszaadásáról is. De a külföldi tőkések, s a hazánk­ban élő ellenforradalmárok is elszámították magukat, mert Nagy Imre, Losonczi és társai árulása ellenére is volt a pártnak ereje, s a Szovjetunió segítségével levertük az ellenforradalmat. Népköztársaságunk él, s mind erősebb napról napra. Tíz hónappal ezelőtt sok jóhiszemű ember az el­lenforradalmi támadásban nem ismerte fel, miről van szó tulajdonképpen. Ma azonban ezernyi bizonyíték mutatja, hogy a háborúra spekulálók Nyugaton, s az ő szavukat leső barátaik idehaza 1956. októberében meg akarták dönteni a munkás-paraszt hatalmat. A nyugati tőkések, s a hazad ellenforradalmárok ma sem mondtak le terveikről. Amerika nyomására az Egye­sült Nemzetek Szervezete teljesen törvénytelenül ötös bizottságot küldött ki a »magyar ügy« kivizsgálására, s ennek hazug jelentését ismét napirendre akarják tűzni az Egyesült Nemzetek Szervezetében, hogy ezzel újból nagy lármát csaphassanak, támadhassák a Szov­jetuniót, a népi demokráciákat, eltereljék a figyelmet saját gazságaikról. Ennek az ötös bizottsági jelentésnek tapsol az an­gol és francia kormány, épp azok a kormányok, ame­lyek 1956. októberében hadihajókkal, repülőkkel és szárazföldi gyalogsággal támadtak a független Egyip­tom ellen, s végeztek szörnyű pusztítást Egyiptomban. Az az angol kormány mondja a Szovjetunióra, hogy agresszor, amelyik az elmúlt hetekben végzett szörnyű mészárlást az arab félszigeten lévő Ormanoan. Az a francia kormány beszél a magyar »függetlenség el­vesztéséről«, amely a legkegyetlenebb terrorral, közel félmilliós hadsereggel, a legkegyetlenebbül nyomja el az algériai szabadságharcokat. A magyar dolgozó nép, megyénk népe is egységesen tiltakozik az Egyesült Nemzetek Szervezetének ilyen felhasználása ellen, til­takozik a magyar belügyekbe való beavatkozás ellen, nem ismeri el az ENSZ ötös bizottságot, mert jogtalan, törvénytelen, ellenkezik az ENSZ alapszabályával. A nyugati tőkések azt remélik, hogy bizonytalan­ságot, októberi helyzetet tudnak teremteni a »magyar ügy« felelevenítésével. Az itthoni ellenforradalmárok is újabb biztatást látnak ebből, az amerikai tőkések által támogatott akcióból, s próbálják felélénkíteni te­vékenységüket. Munkás-paraszt kormányunk, rendőr­ségünk, s a munkásőrség megadja a határozott, ke­mény választ minden ellenforradalmi kísérletre, akár külső országból, akár belső ellenforradalmárok részé­ről történik is. De minden dolgozónak, aki a néphata­lom híve, teljes erejével kell küzdenie az ellenforra­dalmárok újabb tervei ellen. Ez harcos kiállást kö- 'vetel minden hazáját szerető, munkás-paraszt hatalom­mal egyetértő embertől. Igaz az, hogy október előtt az akkori kormány számos hibát követett el, s az ellen­ség ebbe akart és akar ma is belekapaszkodni. Az el­lenforradalmárok azt mondták, hogy ezek ellen a hi­bák ellen lépnek fel, és mi lett ebből az elmúlt okt-- berben két hét alatt? Több, mint kétezer fasisztát és kémet, több mint 10 000 közönséges bűnözőt szabadí­tottak ki ártatlannak mondott »politikai foglyok« jel­szó alatt a börtönökből, s ezek alkották az ellenforra­dalom fegyveres erőinek zömét. Ilyen emberekből állí­tották az új vezetők egyrészét nálunk, Somogy megyé­ben is, mint Nagy József, akit nyolc évre ítélt álla­munk, s október 31-én megyei rendőrkapitánynak ne­vezte ki a »forradalmi bizottság«. Nagy József aztán, a »törvényesség« nevében, társaival együtt sorra tar­tóztatta le a népi demokráciához hű embereket Ka­posváron. Az ellenforradalmárok azt hirdették, hogy a pa­rasztpolitikában elkövetett hibákat akarják megszün­tetni. Ezen a területen tényleg voltak hibák, néhol túl­zott, erőszakos módszerekkel is szerveződött termelő- szövetkezet. De a hibák megszüntetésének jelszava csak álarc volt, mert ők a népi demokratikus vívmá­nyokat akarták felszámolni; Komlósd községben a jól működő termelőszövetkezetet a felfegyverzett nemzet­őrök és az egy-két napon belül hazahozott kulákok fenyegetésével, ijesztgetésével zavarták szét. Minde­nütt a termelőszövetkezetek teljes feloszlatására tö­rekedtek. Somogybabodon pedig azonnal megjelent a volt földbirtokos »gróf úr«, s emberein keresztül első­sorban ingó vagyonát, később földbirtokait is köve­telte vissza. Az ellenforradalmárok azon a címen, hogy Rákosi és Gerő súlyos hibákat követtek el, több párt rendszert követeltek.' Valóságos céljuk ezzel a népi egység meg­bontása, s így a hatalom könnyebb .megszerzése veit. Egymás után alakították a különböző, szocialistaellenes programmal fellépő pártokat, Budapesten még a Ma­gyar Élet PártjS, hungarista mozgalom és egyéb fa­siszta csoportok is pártot alapítottak. Kaposváron és Somogy megye töhb községében is megszervezték a szociáldemokrata és kisgazda pártot, sőt Kaposváron november 4-re a volt politikai foglyok bajtársi szövet­ségét is összehívták. Az ellenforradalmárok különösen kiélezték és eltú­lozták azokat a hibákat, amelyek a szovjet-magyar viszonyban mutatkoztak. Hiba volt, hogy a múlt veze­tés, a Szovjetunió vezetőinek figyelmeztetése ellené­re, gépiesen .lemásolta a szovjet tapasztalatokat, s nem a saját, magyar adottságoknak, lehetőségeknek megfelelően alkalmazta. De októberben a mestersége­sen felszított szovjetellenesség, a szovjetellenes rágal­mak özöne nem a magyar-szovjet kapcsolatokban előfordult hibák kijavítását, hanem a szocialista orszá­goktól való elszakadást, Magyarország kapitalista útra való visszafordítását célozta. A Nagy Imre által veze­tett kormány tevékenysége ezt világosan megmutatta, amikor kimondta az »ország semlegességét«, majd a törvényeket felrúgva felmondta a varsói szerződést, s ENSZ-csapatakat kért segítségül. Ez gyakorlatilag azt jelentette volna, hogy Magyarország a nyugati impe­rialisták gyarmatává és egy véres háború legfőbb had­színterévé válik. A munkás-paraszt kormány a szov­jet hadsereg segítségével megvédte a nép hatalmát az ellenforradalmárokkal s idegen beavatkozókkal szem­ben, s elhárította a fenyegető világháború veszélyét. A Magyar Szocialista Munkáspárt, a munkás-pa­raszt kormány helyes politikájával, a Szovjetunió és a népi demokráciák önzetlen politikai és gazdasági segítségével és a kapitalista országok segélyeivel gyor­san kiheverte az ellenforradalom okozta károkat, s helyreállt a normális élet, megszilárdult a munkás- paraszt hatalom. A munkás-paraszt kormány megkezdte a múltban elkövetett hibák kijavítását, bérrendezéseiket hajtott végre az ipari munkásoknál, alkalmazottaknál, eltö­rölte a begyűjtést, s határozottan kimondta, hagy nem is állítja vissza, mert annak több volt a hátránya, mint előnye. Most erélyes harcot folytat a spekuláció meg­fékezésére, a piaci rend biztosítására. A magyar ter­melőszövetkezetek életképességét bizonyítja, hogy a legjobb szövetkezetek az ellenforradalom óriási nyo­mása ellenére is megmaradtak, vagy újjáalakultak s ma jobb munkát végeznek, mint bármikor eddig. Az ellenforradalmi reakció kudarcba fulladt, a régi vend felett győzelmet aratott a jövő, melyet a Magyar Népköztársaság alkotmánya testesít meg. Alkotmá­nyunk ünnepe tehát az idén a győzelem ünnepe, a győzelemé, melyet a fiatal munkás-paraszt hatalmunk és a proletár internacionalizmus aratott a tőkés res­tauráció, a nacionalizmus és a sovinizmus felett. Győzelmi ünnepélyeket szervez mindenütt az or­szágban és Somogy megyéiben is a Hazafias Népfront. Az újjáalakult Hazafias Népfront-szervezetek a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt júniusi értekezlete által adott helyes politikai irányvonal alapján megkezdték munkájukat. Szabad, alkotó jellegű tanácskozások foly­tak községekben, városban az igazi népfront-politika, a nemzeti egység megteremtése érdekében. A nemzeti egység megteremtésére rna nagyobb szükség van, mint bármikor, mert ez az egység gazdasági megerősödé­sünknek és fejlődésünk zavartalanságának feltétele.

Next

/
Oldalképek
Tartalom