Somogyi Néplap, 1957. augusztus (14. évfolyam, 178-203. szám)
1957-08-16 / 191. szám
Péntek, 1951. augusztus 16. SOMOGYI NÉPLAP 5 Képek a szövetkezeti kultárfesztiválról ulAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAa Lapunk korábbi számában már hírt adtunk a szövetkezeti kultúr- cso portok életében nemrégiben lezajlott szép eseményről, az augusztus 3-án Balatonlellén megrendezett Földművessszövetkezeti Kultúríesztiválról. Két hét távlatából visszanézve a vetélkedés, versengés nemes szellemétől áthatott három és félórás műsorra, melyben megyénk legjobb szövetkezeti kultúrcsoportjai, kórusai és népi együttesei adtak ízelítőt képességeik javából, — ismételten meg kell jegyeznünk, hogy a találkozás legfőbb érdeme mellett — hogy országos viszonylatban elsőként került megyénkben megrendezésre ilyen találkozó ,— akad 'VTTTTTTTTTTTTTTVVTTTT más érdem is. Ez pedig az, hogy figyelmeztetést kaptunk: nem szabad megelégednünk a jelen sikereivel, hanem minden eszközt meg kell ragadnunk annak érdekében, hogy szövetkezeti parasztságunk kulturális élete tovább fejlődjön. Felesleges lenne külön hangsúlyozni, hogy a szinte várakozáson felül népes közönség mindenegyes tagjában maradandó, szép emléket hagyott a kultűrfesztivál műsora még a műsor-megváloga- tás hibái ellenére is. Mert sajnos nem volt hiba nélkül való a seregszemle. Egyes mű- •sorszámok elárulták a felületes felkészülést, — mások pedig — tisztelet a kivételnek — régóta ismételt műsoraikkal jöttek. Jóllehet az előbbiből is, utóbbiból is az derült ki, hogy a csoportoknak megvan minden képességük ahhoz, hogy újat is alkossanak, adujának. Nem kívánjuk kiemelni, hogy melyik csoportról milyen címszó alatt szólhatunk; — a felületesen felkészültek, vagy az önismétlők címszó alatt. Minden együttes tudja, mi a valóság a maga háza táján. De feltétlenül meg kell mondanunk, hogy a Szövetkezeti Kultúr- fesztivál műsorában nem szívesen hallottunk, láttunk magyar nótákat, vagy olyan monológokat, mint a Budai Miklós írta »A műfog« című parasztmonológ. Protestálnunk kell még utólag is a parasztember ilyen bemutatásán. Bosszankodtunk a leilei kultúr- csoport egyik tagjának túlzónál is túlzóbb stílusban előadott tánc- dalai, majd minden átmenet nélkül operett-részleteinek előadásán. Összegezve: minden lehetőséget biztosítottak a felvonuló csoportok képességei arra vonatkozóan, hogy maradéktalan tetszéssel fogadjunk mindent, ezért fájlaljuk a műsorkiválasztás egyenetlenségét, gyengeségeit! A sok nem odavaló műsorszámot, ami arról árulkodott, hogy mit és hogyan szeretnek — igényességre való következetesebb nevelés hiányában — AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA f► szövetkezeti kultúrmunkásaink ► kultúra, népi kultúra címén. £ ► Mindezeket szükségesnek tar- £ tottuk megjegyezni, mielőtt át- ► nyújtjuk olvasóinknak az alábbi £ képeket a kultúríesztiválról. Vé- ► gezetül pedig: a találkozó egészé- £ nek tapasztalatait szem előtt tart- ► va, ha legközelebb sor kerül ha- £ sonló seregszemle megrendezésére, ► akkor arra az előkészületek, a mű- £ sor összeválogatása olyan legyen, ► hogy az harmonikusan beleillesz- £ kedjen népi, új színt és ízt adó ► nemzeti kultúránk szőttesébe. £ ► ▼▼TTTTT7TTTTTTTTTTTTTTTV dt kilenc órakor kezdődik a műsor, de azért nem ha megnézzük, hogy mikor következünk mi — dug- össze a fejüket a fiatalok, a műsorkártya felett. 5, hogy csák este 9 órakor következik a találkozó zgalmasabb része, de azért nem árt mindent tudni, előre felöltözni sem árt, a színes, szép táncruhák- Igy a kezdéskor nem kell majd várni senkire, legye minden részéből összesereg.lett fiatalok talál- meg leghamarabb az ismerkedés, barátkozás gját. Elsősorban az övék volt a találkozó forró ri napja: a szépségé, a fiatalos életszeretettől duzzadó erőé. Jól van, Marika, csak így tovább! — mondja a barcsi pi zenekar prímásának pillantása, amint »munka zben« a barcsiak magyamóta szólistájára, Pintér irikára néz. Marika igyekszik is, de kellemes han- cskája — mivel távol van a mikrofontól — elvész hatalmas nézőtéren. Szerénységét, őszinte igyekeze- : látva már-már a közönség is biztatta, bár Marika m népdalokat énekelt, a műsor ígérete szerint, hanem magyar nótákat. A fotoriporter sajnos »ellopta« felvételünkről a kadar- kúti, fonyódi és a Somogy megyei Népi Együttes egyesített kórusát, mely Bárdos Lajos Kossuth-díjas, érdemes művész vezetésével Kodály—Berzsenyi: A magyarokhoz című' kórusművét adta elő — bátran mondhatjuk, az est fénypontjaként. — Képünk azt az ünnepélyes és a kórus tagjai számára felejthetetlen pillanatot őrzi, amikor még csak várnak, feszült figyelemmel lesik a mester intését, hogy felszárnyalhasson a dallam: »Forr a világ bús tengere oh magyar« ... l V . Milyen bonyodalmak is keletkezhetnek abból, ha valami rossz munkában ludas vezetők — akik az érkező újságíró leleplezésétől félnek — egy maszek kereske delmi utazót néznek újságírónak! Sokat mulattunk a marcaliak színjátszói által előadott Király—Mérai: 'Az ökörszarv című szatirikus bohózatán. Képünk azt a nevettető fordulatot örökíti meg, amikor a kalapban ülő ügynök felismeri a helyzetet és élvezi, hogy a hivatal vezetője és kényes titkárnője hajbókolnak előtte, mint »újságíró« előtt. Szerecz József gyűjtötte és koreografálta a barcsi kultúrcsoport Vízvári táncait. Aki nem tudja (lányok figyelem!), hogyan lehet hét legényt kordában tartani egy leánynak, az jól nézze meg ezl; a képet. Milyen hasznos dolog is egy seprő a kézben! Csak egy mozdulat hátra és mindjárt legényvirtusra lehet biztatni a fiúkat. Járták is a barcsi fiúk derekasan a táncot ezután a kedves figyelmeztetés után, míg a háttérben a lányok türelmetlenül várták, mikor űzheti már el a vízvári vasárnap délután unalmát a jókedv, a párratalált életek pezsgő öröme. Háttérben a lakócsai népi együttess;! a hatvanegyneháriy éves Kovács Pali bácsit örökítette meg itt a fényképezőgép lencséje fellépés közben, amint éppen a gyermekkorától hű társával, kísérőjével a hóna alatt, dudaszólókat ad elő. El sem hinné az ember, milyen nagy sikere lehet egy ilyen rég elfelejtett hangszernek. Tapsol a közönség, ráadást kér, Pali bácsi meg szívesen ríikatja a dudát. Régi időkbe vezetnek vissza a sajátosan szláv dallamok, amiket sír a duda. — Hajdanán ezekre a melódiákra, ilyen hangszerek muzsikájára járták a táncot a szláv falvak népei. És végül, itt a jókedvű, népes közönségnek egy kis csoportja. Nem kis dolog egyetlen rövid szünettel végigülni egy három és félórás műsort. Becsületére legyen mondva a találkozón szereplő kultúresoportoknak. no meg a szerető szívű közönségnek, nem ment el senki. Éppen olyan élvezettel hallgatták az utolsó műsorszámokat, mint az elsőket. De különben, íme a bizonyíték: figyelemtől sugárzó, derűs arcok a képen. Unalomnak, kényszerűségnek nyoma sincs. E képünk bizonysága szerint is jól sikerült augusztus 3-án a Szövetkezeti Kultúrf esztivál Balatonlellén!- Li -
