Somogyi Néplap, 1957. augusztus (14. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-16 / 191. szám

Péntek, 1957. augusztus 16. SOMOGYI NÉPLAP 3 A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL Nem várhatunk tovább Májusban négyen 27 mázsa brikett szenet vásároltunk a Balatonszemesi Földművesszövetkezet telepén. Má­zsája, fuvarral együtt, 63,90 forintba került. Kipróbáltuk, főzni akartunk vele és az történt, hogy a fa elégett alatta, de a brikett egészben ma­radt. Egy szemet összetörtünk és megállapítottuk, hogy megdarált pa­lás-szén lett első osztályú brikettnek feldolgozva. Megtudtuk, hogy a Nagymányoki Brikettgyár készítmé­nye. Irtunk is az említett helyre. Egy hónappal ezelőtt ellenőrt küldtek, aki jegyzőkönyvet is vett fel és meg­nyugtatott bennünket, hogy kicserél­ni már nem tudják, de hamarosan közlik velünk a panasz elintézését, s az I. és IV. osztályú áruk közötti kii- lönbözetet megkapjuk. Erre azonban még nem került sor. Nem várhatunk tovább, mert itt a téli tüzelőszer beszerzésének ideje. Mi mindannyian dolgozó emberek vagyunk és anyagilag érzékenyen érint bennünket az eset. Kérjük az illetékeseket, orvosolják sérelmün­ket. Varga Gábor, Balatonszárszó. A dolgozók érdekvédelme a múltban és ma Irta: Körtés Gábor, az SZMT elnöke A bevetett föld nem autóút Ez év tavaszán az Áramszolgáltató Vállalat gépkocsivezetői és dol­gozói nagy károkat csináltak a vetésben. Máig sem hagyták abba a kárt okozó munkájukat. Napjainkban is keresztüljárnak a maglucernán, a dohányon, a répán. Kérjük az Áram szolgáltató Vállalat vezetőségét, hogy intézkedjék. VÁMOSI JÁNOSNÉ, Bábonymegyer. Órákig időzünk a péknél Mi, a Füredi utcai háziasszonyok is szívesen süttetnénk kenyeret, de nincs megfelelő pékműhely. Van ugyan egy pékség, de ott nagy a zsú­foltság. Reggel fél 7-re odaviszik a kenyeret megkelten, de még nyolc órakor is kint kell várakozni az ud­varon, mert olyan sokan süttetnek itt. Még az Április 4 utcából is ide hozzák a kenyeret sütni. Nagyon kérjük a Városi Tanácsot és az illetékeseket, hogy támogassa­nak bennünket. Intézkedjenek, hogy a túlzsúfoltság, a hosszú várakozás mielőbb megszűnjön. Reméijük, hogy kérésünk megér­tésre talál. Ha már vehetünk kenyér- gabonát és sokunk keresett is az ara­tással és csépléssel, szeretnénk azt jóízűen elfogyasztani, de nem érünk rá órákig a péknél időzni. A Füredi utcai asszonyok nevében: Kovács Gáborné, Kaposvár. Mi lesz a járda építésével? A tanácsok az utóbbi időszak­ban sokkal többet törődnek a köz­ségfejlesztéssel, a község csinosí­tásával, mint korábban. De gyak­ran bosszantó dolgok fordulnak elő. Végre van már villany közsé­günkben, olvashatunk este, s szól­hat a rádió, a viüanyvasaló is pör­getheti az órát. Az elektromos energia már itt van, de csak azért, LŐRINC LÁSZLÓ: mert állandóan kellett biztatni a községi tanács vezetőit, hogy intéz­kedjenek a villamosítás ügyében. De a tavalyra és az idén tavaszra tervezett járda építésével mi lesz? Kérjük, ezzel is törődjenek közsé­günk vezetői. S. M.-K. T. Szentgáloskór. A Magyar Népköztársaság Alkot mánya törvénybeiktatásának nyolca­dik évfordulója előtt érdemes, ha csak vázlatosan is, visszapillantást tenni, hogy milyen eredményeiket értünk el a felszabadulás óita a dol­gozók élet- és munkakörülményei­nek, szociális és kulturális életének alakulásában. Célszerű az is, hogy emlékeztessünk a negyvenöt előtti időkre. E visszapillantás annál is in­kább időszerű, mivel a dolgozók nagy része mintha elfelejtette volna, hogy milyen körülmények között élt és dolgozott * felszabadulás előtt. A fiatalabb nemzedék viszont csak hallomásból tudhatja, hogy milyen rossz volt a munkássors a felsza­badulást megelőző időben. Annál inkább érdemes a dolgozók élet- és munkakörülményeinek, szociális és kulturális életének alakulásával fog­lalkozni, nüvel az októberi ellenfor­radalom idején és azóta is a népi demokratikus rendünk ellenségei az e téren elért eredményeinket becsmérlik és le akarják tagadni. Fogjuk hát vallatóra a múltat és a jelent. A Friss Újság 1938. V. 29. száma közölte, hogy egy hatgyermekes anya a Dunába akart ugrani gyer­mekeivel együtt a nyomor miatt, így ír erről az újság: »Még csak nem is a munkanélküliség szakadóka tá­tong a család előtt. Rendes keresete volt a családfőnek, csakhogy ennek a felét elnyelte a lakbér, a többi pe­dig nem volt hozzáméretezve a hat gyermek szájához. A gyerekek, da­cára ennek, mindennap enni akar­tak, folyton-folyvást éhesek voltak. Megkezdődött a lefelé zuhanás a nyomor lejtőjén. A zálogház, tarto­zás, végül pedig az utolsó kétségbe­esett próbálkozás.« A Somogyi Újság 1934. I. 11. szá­ma közölte, hogy Nagy Sándor, Ka­posvár, Nyár utca 4. szám alatti vas­esztergályos lakos ellen izgatás cí­mén eljárást indítottak. Ennek egye­dül az volt az oka, hogy Nagy Sán­dor sorstársaival együtt követelni merte dr. Vétek György akkori pol­gármestertől az ínségmunkára járó előleget, a következő szavakkal • »Nem a maga pénze az, amit fizet,' hanem az adózóké.« Bedang halála 3. A londoni tárgyalások már na- pok óta tartottak, elvileg már mindenben megegyeztek, s most néhány gyakorlati tétel meg­beszélése következett. A hosszú asztalt körülülték a sötétkék ruhás, merevarcú diplomaták, s a csillogó egyenruhás tisztek. Az asztalfőn Taylor tábornok, a megbeszélés ve­zetője foglalt helyet, s pontosan hat órakor megkezdte referátumát. — Uraim! Egy órával ezelőtt hagytam el a palotát és azt a leg­felsőbb óhajt tudom csak tolmácsol­ni önöknek, hogy a hidrogénbomba robbantásnak a legrövidebb időn belül meg kell lörténnie. Ezt köve­teli tőlünk hazánk biztonsága, né­pünk létérdeke, s nem utolsó sor­ban szövetségeseink érdeke — s felemelve szemeit az asztal lapjáról, O’Brien ezredesre pillantott. O’Brien alig észrevehetően megbic­centette fejét és mosolygott. — Szóval uraim — folytatta Tay­lor — a robbantásnak, ismétlem meg kell történnie, s a világ érde­keit alá kell rendelnünk az angol­szász faj érdekeinek. Szerte a vilá­gon az angolszász faj ellenfelei kampányt kezdtek ellenünk, s az a céljuk, hogy kiszolgáltassanak ben­nünket az ellenséges hatalmaknak. Ez a tervük azonban szilárdságun­kon, eltökéltségünkön hajótörést fog szenvedni. Nem tűrhetjük, hogy kiszorítsanak bennünket a gyarma­tokról, s az ellenséges hatalmak nyomorba taszítsák azokat a népe­ket, amelyek fölött eddig mi gya­koroltunk atyai ellenőrzést. (Ezek­nél a szavaknál még O’Brien is gro- teszkül elhúzta a száját.) — Nem tűrhetjük, hogy megfosz- szanak bennünket őseink áldozatos munkájának gyümölcsétől, vissza kell vágnunk, ahol tudunk és az­zal a fegyverrel, ami rendelkezé­sünkre áll. Nem szabad, hogy ebben a világbékéért folytatott harcunk­ban valami erkölcsi gátlás merül­jön fel,... mert uraim, a cél szen­tesíti az eszközt. — Igen, igen Sir Taylor — szólt közbe Johnson, az atomfizikus, az egyedüli ellenzék —, de ne feledje el, hogy vannak olyan eszközök, amelyeket semmiféle cél nem szen­tesíthet. 'T'aylor indulatosan az asztalra csapott: — Nem Sir! Nincs igaza! Az ön örök idealizmusa a képzelt békéről nagyon távoli... a háború pedig nagyon közel van ... — Közel?... Hm — morogta Johnson. — Nem kell önt figyel­meztetnem, Sir, hogy ez a háború a Föld ábécéjének az ómegája is le­het és... — Igaza van Sir — vágott közbe Taylor — felesleges figyelmeztetni, itt jelenleg nincs szó háborúról, csak egy- ártatlan H-bomba kísér­letről! S a bomba fejlődésének e stádiumában kénytelenek vagyunk minél több kísérletet végezni... Ezt különben ön is jól tudja. — Megengedik? — szólt moso­lyogva O’Brien. — Engedje meg, hogy figyelmeztessem Mister John­son, nálunk Névadóban és lent Mexikóban gyakran végzünk ilyen kísérleteket és még soha nem tör­tént semmi baleset. — Baleset? — Johnson lemon­dóan rázta a fejét. — Baleset az nem, csakugyan nem... — de egy világot, milliókat és milliókat mér­gezünk az átkozott bombákkal — fakadt ki. — Igen, hogy milliók és milliók boldogan és békében élhessenek majd... egy jövő korban. — Vagy pusztuljanak el az egész Földdel együtt, s szűnjön meg az emberiség élete? Ugyan, ugyan Mister Johnson — mosolygott O’Brien — ón eltúloz­za a dolgokat. — Eltúlozom? Szó sincs róla ... Sőt... ön is jól tudja, hogy a rá­dióaktív esőtől kezdve a gyomorrá­kig mit okozhat egy robbantás, ön is jól tudja, hogy a rádióaktív fel­hőben kétszáz különféle rádióaktív izotóp van jelen különböző életko­rokkal. Például a xenoné 120 óra, a zirkóniumé 1 millió év... Tudja ön, hogy ez a zirkónium 1 millió év alatt hány embert képes megölni? — Ugyan kérem — szólt közbe is­mét Taylor. — Mesebeszéd és túl­zott félelem, önnek, kedves John­son nincsenek rendben az idegei... Talán sokat dolgozik? J ohnson éppen felelni akart, mikor valaki erélyesen meg­lökte kívülről a párnázott ajtót. Taylor idegesen felkapta a fejét. Az ajtó halkan kinyílott, a komor­Ezt a világot tettük sírba 1945-ben. És ma — a szocializmust építő or­szágokon kívül — egyetlen államban sem védik olyan törvények a dolgo­zókat, mint nálunk, a Munka Tör­vénykönyvünk, mely a Magyar Nép- köztársaság Alkotmányának szelle­mében íródott, olyan jogokat és ér­dekvédelmet biztosít a magyar dol­gozók milliói számára, amilyennel a magyar dolgozók soha nem dicseked hettek. A Munka Törvénykönyve szabályozza a dolgozók munkaviszo­nyát. A munkaviszony szabályozása megszüntette azt a teljesen antiszo­ciális gyakorlatot, amelyet a tőkés munkaadók folytattak a felszabadu­lás előtt. A tőkések a munkást egyik percről a másikra, felmondási idő nélkül, az utcára tették. Ma minden­kit megillet a 15 nap felmondási idő és az erre járó munkabér. Et­től függetlenül a Munka Törvény- könyve nagyon szigorúan előírja, hogy a dolgozók munkaviszonyát csak nagyon indokolt esetben szün­tetheti meg a munkaadó. Míg a felszabadulás előtt a dol­gozók a felmondási és egyéb mun­kaügyi panaszaikkal sehova nem fordulhattak, addig ma a pártszer­vezetek, szakszervezetek, a vállalati, a területi egyeztető bizottságok és a bíróságok széles hálózata áll a dol­gozók rendelkezésére, hogy munka­ügyi vitájuk során jogos sérelmei­ket orvosolja. Különösen érdemes ' a fiatalabb nemzedék emlékezetébe vésni, hogy a felszabadulás előtti években az ipari tanulók munkaidejét, bérét, vagy fizikai ere­jük kihasználásának mértékét sem­miféle törvény, vagy rendelet nem szabályozta. Az érettségizett fiatalok a felszabadulás előtti évekig mint díjtalan gyakornokok dolgoztak ab­ban a reményben, hogy majd csak kinevezik őket. Pártunk és kor­mányzatunk a múltnak ezt az em­beri méltóságot lealacsonyító, a maximális kizsákmányolást lehető­vé tevő átkos gyakorlatát is meg­szüntette. A felszabadulás előtt nem kelt a törvény a terhes anyák védelmére. A múltban a tőkések fel sem vették munkára, vagy terhességük ideje nyik lépett be, s Taylor füléhez ha­jolva súgta: — Bocsánat Sir... a Times munkatársa ... Halley sze­retne információkat... — Engedje be — s Taylor idege­sen pattintott az ujjúval, majd O’Brienhez hajolt: — Sajnos Mis­ter O’Brien, ez a nyavalyás újság­író megint itt van, s ráadásul még burkoltan ellenfelünk is ... O’Brien megadóan sóhajtott: — Mit tegyünk? Az ajtó ismét kinyílott, s belépett Valter Halley, a Times munkatársa. Magas atlétatermetével, imponáló, kisportolt alakjával az ifjúság és az élet üde lehelletét hozta magával a fülledt szobába. Kezében jegy­zettömb, ceruza, s mint aki jól is­meri a viszonyokat, egyenesen — nem nézve sem jobbra, sem balra, Taylorhoz ment. — Szabadna pár szót a robban­tásról? — szólította meg Taylort. Taylor zavartan O’Brienre pislan- tott, aki bátorítóan mosolygott rá, majd visszakapta pillantását Hal- leyre. — Talán kérdezzen... — nyögte ki. — Kérem... — s ezzel valamit jegyzett a füzetbe. — Felsorolom előbb kérdéseimet, aztán kérem, vá­laszoljon rájuk — mondta. Tehát: hol lesz a robbantás, mi a célja és mik lesznek a következ­ményei? Taylor pár másodpercig gondol­kodott, majd lassan, mint rutinos diplomata, kihasználva minden pil­lanat pszichológiáját, beszélni kez­dett. „ i — A robbantás az óceánon lesz, a Karácsony szigetekhez közel, még pontosabban egy kis korallsziget, ’ Okawa felett. Természetesen nagy magasságban. A robbantást a légi­erő végzi, de jelen lesznek tengeré­szeti egységeink is. A robbantás hatósugarán belül nem tartózkodik senki, ugyanis az érintett szigetek teljesen lakatlanok. A robbantás célja a H-bomba erejének és tökéle­tesítésének kikísérletezése. Ami pe­dig a harmadik kérdését illeti, a mi célunk természetesen a világbéke megóvása és az emberi faj nyugodt életének biztosítása. alatt elbocsátották a terhes nőket. Ma a dolgozó nőt a terhesség negye­dik hónapjától kezdve, a szoptató nőt a szoptatás hatodik hónapjának végéig egészségére káros munkakör­ben foglalkoztatni nem szabad. A dolgozó nő munkaviszonyát a ter­hesség megállapításától a szülés utáni hat hónapig csak fegyelmi el­járás alapján lehet megszüntetni. A kapitalista rendszerben a dol­gozók egész kis hányada kapott fi­zetett szabadságot. Ma minden fi­zetésből és bérből élő munkavállaló megkapja az évi rendes és pótsza­badságát. A termelésiben élenjáró dolgozók az ország legszebb üdülői­ben tölthetik pihenőnapjaikat, s az üdülés költségeinek nagyobb hánya­dát az állam viseli. A múltban a tőkések a dolgozók élet- biztonságával és testi épségével nem törődtek. Ma pedig, azon elvből ki­indulva, hogy »társadalmi rendünk­ben legfőbb érték az ember«, álla­munk a munkavédelem intézményes megszervezésével óvja a dolgozók egészségét és testi épségét. Míg a múltban a társadalombiztosítási költségek nagyobb része, vagy a teljes összeg a dolgozót terhelte, addig ma a tár­sadalombiztosítás díját teljes egé­szében a munkaadó fizeti. Akkor a dolgozók egy kis része volt biztosí­tott, ma viszont minden fizetésből és bérből élő dolgozóra kiterjed a társadalombiztosítás. Pártunk, kormányunk — a szak- szervezetekkel közösen — az anyagi lehetőségekhez mérten mindig a dolgozók érdekeit tartotta szem előtt. Ezt bizonyítja az ebben az év­ben végrehajtott bérrendezés is. Azonban nem elegendő, ha a párt­ós szakszervezetek javaslatára kor­mányunk különböző, a dolgozók jo­gait védő és kötelességüket megsza­bó törvényeket hoz. A törvényeket beosztásra való tekintet nélkül min­denkinek végre kell hajtani. Talál­koztunk otyan esetekkel, amikor egyes vezetők a dolgozók jogait vé­dő törvényeket figyelmen kívül hagyták. Ilyen például a Somogy megyei Tanácsi Építőipari Vállalat igazgatója, aki a dolgozók életbiz­tonságát és testi épségét szabályozó munkavédelem előírásait elhanya­golja. Ehhez hasonló példát többet is lehetne felsorolni. A Munka Törvénykönyv rendel­kezésének végrehajtása természete­sen nemcsak az igazgatók feladata. Ma még — bár mind kevesebb szám­ban — vannak olyan dolgozók is, akik lazítják a munkafegyelmet, gá­tolják a termelést. Nem árt a fegye­lembontók és a termelést gátlók fi­gyelmébe ajánlani a Munka Tör­vénykönyv első fejezetének első pa­ragrafusát: »Minden munkaképes — Köszönöm, uraim — mondta ^ polgárnak joga, kötelessége és beesü- Halley, s gyomrában enyhe undort i fetbeli ügye, hogy képességei szerint érzett. Még hallotta, miközben be-} dolgozzék.« Tehát a Munka Tör­— Köszönöm... — mondta Hal­ley, majd hirtelen O’Brienhez for­dult: — Szabad még egy kérdést?' — s már kérdezte is; — Mi a véleményük a tiltakozási] kampányról? O’Brien megtörölte szemüvegét, majd megszólalt: — Semmi jelentősége sincs szá-j inunkra... Azt hiszem, semmi más,] mint túlzott rémlátás... idealiz-, mus, tömeghisztéria ... vagy mit, tudom én! csukta az ajtót, hogy Taylor meg-] kopogtatja ceruzájával az asztal] lapját és rekedtes hangja átrepült] a termen: — Uraim, folytassuk! Cedangnak napok óta valami ^ elmondhatatlan rossz érzés nyomta a lelkét. Heverészett a pál­mák alatt, vagy a kunyhó árnyéká­ban a feleségéhez, s a gyermekek­hez csak nagyritkán szólt, s ha kér­dezték, akkor is csak valami mor­gás féle hagyta el ajkait. Aztán beteljesedett a félelem. Ke­let felől hatalmas bömbölő mada­rak húztak el felette, s fehér sza­lagot véstek a ragyogó kék égre. Sedang sóhajtva elindult, hogy egy­két bokor burgonyát felszedjen, majd hirtelen megállt. Hatalmas bömböléssel, a kék égbe láthatat­lanul belemerülve, újabb gép köze­ledett. Felnézett az égre, s ez volt az utolsó mozdulata. Még látta a hatalmas villanást, aztán a szige­tecskével együtt megsemmisült. A magasból a pilóta pedig nem látott mást, mint egy szigetet el­tűnni a hullámok között és sietve elfordította gépét, 'hogy idejében hazaérjen uzsonnára. lVÁikor eljött az este, eloszlott a füstgomba, s néma csend honolt az ezüstös tengeren, a Se- dang-család már — hite szerint — Buddha előtt térdelt, aki áldást osztva emelte fel rájuk kezét. Ugyanebben az időben messze nyugaton rikkancsók ezrei ordították világgá a különkiadást »Az okawai H-bomba robbantás­vénykönyv és az azt kiegészítő tör­vények és rendeletek végrehajtása kétoldalú feladatot jelent. Egyrészt azt, hogy a vezetők. biztosítsák be­osztottaik számára a jogok élvezését, másrészt pedig azt, hogy a dolgozók tegyenek eleget a törvényben rögzí­tett kötelességeiknek. A felszabadulás óta eltelt évek alatt minden dolgozó meggyőződhe­tett arról, hogy elkövetett hibáink ellenére is, a kommunisták pártjá­nak vezetésével Magyarországon felszámoltok a múlt káros hibáit, amik a munkások millióit sújtották, taszították nyomorba és kergettek egyeseket végsőfokon öngyilkosság­ba. Bárhogy igyekeznek is rágalmazni bennünket ellenségéink, mégis az az é igazság, hogy mi, kommunisták a magyar dolgozók miilóival közösen számoltuk fel a munkásvérszívó, tő­kés társadalmi rendet. Egy olyan i társadalmi rendet döntöttünk meg, amelyben nemcsak a fizikai dolgozók néztek a kilátástalan holnap elé, hanem a szellemi, az értelmiségi dolgozók nagy része is. Biztosan em­lékeznek még sokan arra az időre, amikor a diplomás emberek ezrei csavarogtak munka nélkül, a men­zákon, vagy éppen egy pár fillér kereset reményében a munkaköz­vetítők előtt. Van, amivel dicsekedhetünk, ami­re minden becsületes dolgozó büszke lehet. Olyan Munka Törvénykönyv pedig biztosítja a dolgozók érdekeinek vé- dielmét, amilyennel a legfejlettebb tőkés országok sem rendelkeznek. A dolgozók jogai pedig úgy vannak s.l újabb lépési téliünk . vilégbé- í ke megszilárdítása felé.« (Vége) mind nagyobb eredmények elérését teszi lehetővé élet- és munkakörül­ményeik javításában.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom