Somogyi Néplap, 1957. augusztus (14. évfolyam, 178-203. szám)
1957-08-11 / 187. szám
Vasárnap, 1957. augusztus 11. SOMOGYI NÉPLAP 5 SLU&dt -piLiaii.atßk. Megint elmúlt egy július, megint I kerthelyiségekre, az egymásbafonó- I tások kacagtató jeleneteire, vége egy Anna-bálnak. De még dó szerelmes párokra, a po- Ezekből örökített meg néhány sokáig emlékezünk a lampionos | hárcsengésre, a bálkirálynőválasz- \ ellesett pillanatot a fényképezőgép. — A férjem csinálta ezt velem — mondja boldog nevetéssel Kovács Lászlóné, a balatonföldvári Anna- bál királynője és szeretettel öleli magához a szegfű- csokrot. Ennek nagysága biztosította számára az elsőséget. Hja kérem, vannak még lovagias férjek, akik 170 forintot képesek virágra költeni, csakhogy féleségűik legyen azt est ünnepeltje. Igaz, a jutalmát ő is megkapja, mégpedig röviddel az ünneplés után, a pezsgés üveg tartalmából. Már ez is valami, bár ha azt számítjuk, hogy... ... Kóti Ágnesnek, a balatonlellei bálkirálynőnek még nincs férje és mégis ő lett az est szépe, azt mondhatjuk, egy férjtől nem is olyan nagy áldozat annak a győzelmet jelentő 70—80 szál szegfűnek megvásárlása. Áginak például biztosan nem egy fiú vásárolta össze azt a nagy halom virágot. Ö több férfi-pénztárcát adóztatott meg addig, míg a vállára került a «-fejedelmi« szalag. Lehet, hogy kineveztetésében még a zenekar egyik tagja is ludas volt. Hamiskás mosolyából legalábbis erre lehet következtetni. Na tessék! Az e'óbbi állítást máris vissza lehet vonni, mert az a zenész itt is megtalálható. Ám ezen nem csodálkozhatunk, egy cseppet sem. Hiszen — amint a képen is látható — innen van még élete delén a mi derék muzsikusunk, s ebben a férfikorban szívesen közel férkőzik az ember a szebbik nem egy-egy szemrevaló képviselőjéhez. Márpedig ez a ragyogószemű frufrús kislány, a leilei bál királynőválasztásának második helyezettje, ugyancsak helyes teremtés. »Annuska« még át sem vehette győzelme jutalmát, a szép tortát, a zenész a háttérben máris nagyot nyel, mint aki biztos abban, hogy egy jó falat neki is jut belőle. Ezért viszont ő sem marad adós. Hiszen nagyon figyeli a másod-királynő óhaját, mert biztos, hogy köszönetül a kislány kedvenc táncdala következik, de ... ... először még meg kell nézni, mit kapott a harmadik helyezett. Ö, hát ez nagyszerű! A hosszúhajú szépség egy üveg ürmöst visz mindjárt a társaságához. Emellett aztán lehet jól mulatni! Félre hát a tor- koskodással, inkább járjanak'szaporán az ujjak a hangszeren, hiszen itt ezután még az eddiginél is jobb hangulat kerekedik. Táncol majd minden Anna, de még a Zsuzsik, Évák, Júliák serege is, hiszen jövő év ilyenkorig nem lesz Anna-bál. CSÖKÖLYI Nem jó véleménnyel vannak róluk még ma sem a falubeliek. Az egyik öregebb paraszt bácsi, akit megkérdeztem felőlük — unottan egyet rántott a vállán, majd mintegy olyan «minden hiába« jelentésű kézlegyintéssel fűszerezve eny- nyít mondott: — Akkor hibáztuk el a dolgot, amikor beengedtük őket a határba. Dologtalanok, lopnak, rongyosak, még a dögkútból is felszedik az elhullott állatot — egyszóval csupa rosszat mond róluk, s nem lát kiutat helyzetük megjavítására, a cigánykérdés megoldására. * * * Valóban, sok rossz előítélet maradt ránk róluk, cigányokról, a társadalom örök kivetettjeiről a múltból. Kétségtelen, voltak és vannak rossz tulajdonságaik, szokásaik, viselkedésük és maga az életmódjuk, életrendjük sokban idegen a miénktől, dehát azért emberek ők is. Húsból és vérből valók. Itt élnek közöttünk, még ha nem akarjuk is, tudomást kell vennünk létezésükről, segíteni kell rajtuk, be kell vezetnünk őket a társadalom dolgos hadába, munkaszerető emberekké kell tenni őket, ha nehezen megy is. Utóvégre már nem is beszélhetünk a régi értelemben a cigány- kérdésről. Észre kell vennünk, hogy a legutolsó évtizedekben. a cigányok között is történtek változások. Ma már koránt sincs köztük annyi dologtalan, mint azelőtt. * * * A csökölyi tanácselnökkel együtt mentünk ki a cigánytelepre. Előzőleg egy pár jó dolgot hallottam felőlük. A falutól nem messze, új helyen áll a cigánytelep. Két sorban állnak — most már nem a földbe vájva, hanem a föld felett — az új, vályog- és vertfalú viskók. Nagyrészük szalma és zsupptetős, de egyik-másikon már zsindely pi- roslik. Huszonegy cigánycsalád él a telepen. Mindegyiknek van 400—600 ölnyi házhelye. (Méghozzá saját pénzükből vették meg a földeket egyéniektől.) Azelőtt mindössze kétszáz ölnyi homok-, agyaggödörben laktak valamennyien. Viskó viskó hátán, összezsúfolva. Csak nagynehezen lehetett őket rávenni, hogy költözzenek el onnan a jelenlegi helyre. A házhelyeken kukorica, burgonya és más kultúrnö- 5 vény zöldell, a legtöbb parcella ♦ gondosan művelt, gaztalan. Csak í elvétve lehet találni felszántatlan, I ugaron álló telket, mint amilyen | Orsós Fülöpé is. t A csökölyi cigánytelepen 117-en | laknak. A legidősebb cigányember, ♦ Orsós Antal, csak 64 éves és ő is t dolgozik. Egyébként nincsen a tele- | pen cigányférfi, aki valahol ne dol- | gozna. A legtöbbjük most cséplő- » gépeknél keresi a család évi kenye- J rét a szomszédos falukban. Évköz♦ ben eljárnak az állami gazdaságok♦ ba, télen az erdőben fát szednek, | meg a módosabb falubeli parasztoknál dolgoznak napszámban. Azt mondják, a legolcsóbb napszám 40 forint, meg koszt. Ennél kevesebbért nem mennek. * * * Nem sok idő telik bele és az idegent körülállja az egész cigánynépség. Rongyos ruhájú, piszkosbőrű asszonyok, lányok, meztelen, kövérhúsú, meg sovány, fekete gyerekek. Megmosdatva, kiöltöztetCIGÁNYOK ve egészen szépek lennének. A férfiak viszonylag tisztábbak és jobb ruhában is járnak, mint a nők. Kérdeztük is az asszonyoktól, miért nem fürdenek, tisztálkodnak? — Hát nem érünk rá... — volt a felelet. De az asszonyok másban is különböznek a férfi nemtől. Lustábbak. Ritka köztük az olyan, aki szerszámot vesz a kezébe, inkább szívesebben akasztják nyakukba az agyonfoltozott, földnél is feketébb, szutykos tarisznyát, s kéregetnek, Csakhát ma már okosabbak a falusiak és nem nagyon adogatnak in- gyem * * * Demokratikusan megválasztott tanácselnökük van a cigánytelepieknek. Orsós .Sándornak hívják a fiatalembert, ő a rend őre és a cigánytelepi lakók vezetője. Oda- csattog hozzánk mesztelen talpaival a tanácselnökné is. Karján a pulya. Elénk áll és mondja a kívánságát: «Egy kis fizetés kellene az urának, mert ingyen nem elnö- kösködhetik« — s közben fordulna hátra, hogy ne lássuk a meztelen, vasszínű mellét szívó gácsót. Jönnek mások is, ki ilyen, ki olyan Panasszal. «Adjanak egy kis ruhát, cipőt, látják milyen rongyosan járunk« siránkoznak, könyörögnek. Csonka Józsefnek egy kis föld kellene, meg a többi is rimánkcdik: adjon nekik az állam egy-két holdat, aztán vesznek egy kis lovat. A harmadik segélyt kér, a negyediknek házépítési kölcsönre fájna a foga. Újra kinyitja száját az el- nökné, szavait pajkosan az ura felé, de végtére is nekünk szánta: »Megállj ember, ha nem kapsz fizetést, nem leszel bíró.« * * * Az egy Csonka nevű kivételével Orsósból, meg Bogdánból áll az egész telep. Valamikor három ősük volt, aztán az utódok összeházasodtak, s ma már jóformán egy vérből származnak valamennyien. Vannak köztük, különösen a gyerekek között elmebetegek, bénák. Pusztít a nyomor, a piszok, a tudatlanság. Végtelenül sajnálatos, hogy ennyire megfeledkeztek róluk, negyven- kettő óta szinte egyáltalán nem járnak iskolába. Az egész telepen a 117-ből három-négyen tudnak valamicskét írni, olvasni, a többség analfabéta. 15 iskolaköteles gyerek lenne, tavaly egy sem járt iskolába. A tanács erélyes közbelépésére az új tanévre nyolcat beírattak, de kérdés, rá tudják-e bírni őket, hogy el is járjanak, s megtanulják a betűvetést. A pedagógusok szerint a nagyobbakba képtelenség beleverni a tudományt. * * * önkéntelenül is felvetődik a kérdés: meg lehet-e nevelni, jó útra lehet-e téríteni a cigányokat? Az öreg paraszt-bácsi szavaira visszagondolva mégsem olyan rettenetes a helyzet, mint amilyennek ők hiszik. Mégis nyugtalanító. A javulás útján már elindultak a cigányok. Ha nem is egész esztendőben és nem is úgy, mint mások, de nagyrészük már dolgozik. Nevelni őket, hogy a pénzt úgy osszák be és arra költsék, amire való, hogy járjanak rendes ruhában, mosakodjanak, tanuljanak — ez a következő lépés, így segítheti és segítse is őket a társadalom. Varga József Aki pedig nem táncol, az is vidáman szórakozik. »Egészségére!« — kívánja a táncolóknak ez a mosolygós lány és magasba emeli poharát. Néhány perc múlva aztán ő is ott található a forgó, keringő párok között, mert itt, ezen az estén egyetlen lány sem árulhat petrezselymet, különösen, ha ilyen csinos. Hiába, reggelfelé jár már az idő. Többen pihennek, vagy sörözés | közben beszélgetnek az asztaloknál. Az ablaknál ülő szófián fiatal pár? meg, ki tudja, min gondolkodik. Talán a jövő évi Anna-bálra tervez-1 getnek már, vagy még a mairól állapítják meg magukban, hogy szép* volt, jó volt, csak éppen rövid ideig tartott és soká lesz 1958 júliusa,! amikor ismét ilyen vidáman ünnepük az Annákat. Vagy a magábamé-! lyedő fiatalember agglegénységén búsul, amelynek talán épp ezen az! éjszakán szakadt vége?... Ki tudja?... ! Szállodában — Szólt valamit a 19-es külföldi vendég, amikor a számlát meglátta? — Még nem. Most keresi a szótárban a megfelelő kifejezéseket. Uj vezetés — Nem értem, főúr, azt írták ki az ablakba, hogy új vezetés van, én meg még mindig a régi főnököt látom. — Perszie. De megnősült. Iskolában A tanító félóráig mesél az állatok alkalmazkodó képességéről. Végül megkérdezi Pétertől: — Tudnál nekem erre példát mondani? — Igenis. A tyúk — vágja rá Péter. — A tyúk? — csodálkozik a tanító. — No, magyarázd csak meg! — Hát a tyúk pontosan olyan tojásokat tojik, amelyek beleillenek a tojástartóba. Kis skótból , lesz a nagy ... — Idefigyelj fiacskám — mondja a skót kisfiának. — Adok neked egy shillinget, ha felásod a kertet. — Rendben van papa. De kérek három pence előleget. — Mire az neked? — Elásom a kertben, aztán elmondom a fiúknak, hogy a kertünkben kincs van elásva. Erre mindany- nyian jönnek kincset, kutatni s egy-kettőre felássák a kertet. — Remek, fiam. Ha- ha-ha, három pencé- ért felássák a kertet. — Dehogy három pencéért. Ingyen. Majd úgy csinálom, hogy a három pencét én találjam meg. — Jöjj keblemre, drága gyermekem. Te még sokra fogod vinni... Figyelmes szomszédok — Jó reggelt, megjöttem. a zongorát hangolni. — De hiszen nem is hívattunk zomgora- hangolót. — Önök nem, de a szomszédok. Irodában — Kisasszony, hogy van az, hogy ahányszor csak bejövök magához, mindig regényt olvas, ahelyett, hogy dolgozna. — Mert az igazgató úr gumitalpú cipőben jár.
