Somogyi Néplap, 1957. augusztus (14. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-11 / 187. szám

«OMOGYI NEPLAr Vasárnap, 1951. augusztus 11. wwmw iw Gátat vetettek a vírus terjedésének Száj- és körömfájás ütött ki So- mogysámson községben... — olvas­hattuk nemrégiben a megyei lap­ban. E szűkszavú közlemény még azt is tucx’íul adta, hogy az állat­egészségügyi hatóságok megtették a szükséges intézkedéseket. Mi min­den rejtőzik e néhány mondat mö­gött? A válaszért a minap elláto­gattunk a helyszínre dr. Sima Im­re megyei főállatorvossal. A község szélén frissen ácsolt, fehérre meszelt sorompó — no meg a fegyveres karhatalrrüsta és a fel­cser parancsol hátraarcot minden földi halandónak. Kivéve termé­szetesen a határból haza igyekvő sámsoniakat, meg az ellenőrzésre hivatott szervek képviselőit, isme­rik az őrök a megyei főállatorvos kocsiját, hiszen július 30-a óta úgy­szólván mindennap megjelenik itt, így hát feltartóztatás nélkül to­vábbmehetünk. Csakhamar a 69-es számú házhoz érünk. Itt négy porta előtt fakorlát zárja el a gyalogjárót, s az árkot, amelyek — mintha havazott volna ezen a sen&iföldjén — fehérlenek a fertőtlenítő anyagtól. Ez a telje­sen lesárt körlet — az itt lakók a szó szoros értelmében vett szotfi- és udvarfogságra vannak kárhoz­tatva. Miért? Felelet helyett szá­mot adunk az eddigi intézkedések­ről, eseményekről, amint azt a köz­ben ictesereglctt dr. Winiczai Géza, Szijjártó Ferenc, dr. Gálosi István állatorvosoktól megtudtuk. Girichter Jenő igavonó tehenei július 29-én este szép lassan haza­ballagtak a szekérrel — elfáradtak a szántásban. Úgy ettek, mint a sás­ka. A két növendékállat azonban étvágytalan volt. A gazda nem tu­lajdonított különösebb jelentőséget ennek a rendellenességnek. Másnap reggel azonban megszeppent, amint tóttá: erősen nyáladzik az egyik borjú, s a másik is csak nézi a já­szolba tett takarmányt. Szinte nem lehet elég kifejező- szavakat találni Girichter Jenő dicséretes cseleke­detének méltatására: hajnali öt órakor rohant a helyi körállatorvos­hoz, Szijjártó Ferenchez. Ekkor még időben volt a ragály elterje­désének megakadályozása, s ez te­hát — az állatorvosok, felcserek ál­dozatos munkája mellett — Girich­ter Jenő tétovázás nélküli tettének is köszönhető. Szijjártó Ferenc nem késlekedett. Megvizsgálta az istállóban az álla­tokat. Mindkét növendékmarhának a szájában észlelt felfakadt hólya­gokat. A tehenek lábán, a köröm­hasítékban pedig mogyorónyi hó­lyagokat talált. Semmi kétsége nem volt az iránt, hogy száj- és köröm­fájással van dolga. Igen ám, de en­nek megállapítása a járási főállat­orvos hatáskörébe tartozik. A kör­állatorvos csak a ragály alapos gyanúját jelentheti. Sürgősen értesíteni kell tehát a járási feljebbvalót. De Szijjártó Ferenc jól tudta: ő már nem mehet ki ebből az udvarból, mert magával vinné a ragályán vá­gót, s továbbterjesztené ezt a ve­szedelmes állatbetegséget. Szaktu­dása, önuralma diadalmaskodott! Azonnal urává vé.lt a helyzetnek. A .-caput lelakatoltatta, s ide ..senkit nem engedett be, az utca egyik já­rókelőjét megkérte: menjen el a tanácselnökhöz, telefonon értesít- tesse a marcali járási főállatorvost. Girichterék udvarából kikiabált a csordásnak: hajtsa vissza a tehe­neket. A gyorsaság — ez a lényeg a járvány helyhezkötésénél, niszen akár félórás késésnek is drága íenne az ára. Dicséretére legyen mondva a falu fiatal körállatorvosának, hogy megértette ezt és eszerint in­tézkedett. Dr. Winiczai Géza járási főállat­orvos azt mondja: »Gyakorlottabb emberek is tévedhetnek, hát még áz ilyen kevés tapasztalattal ren­delkező állatorvosok, mint. Szijjártó Feri...« Ám az állatok egészségé­nek helybeli őre nem hibázta el a diagnózist: Winiczai Géza meggyő­ződhetett róla, hogy valóban száj- és körömfájós a 69. számú porta istállójának mind a négy »lakója«. A járási főállat­orvos is megvizsgálta a betegeket, s alaposan fertőtlenítette magát és a tanácstól telefonon értesítette a megyét tanasztalatairól. Ezáltal mind szélesebbre gyűrűz­tek a mozgósítás hullámai. A me­gyétől kapott utasítás j szellemében három járás , több állatorvosát invi­tálta ide Winiczai Géza. mondják, négyszáz Látogatás Somogysámsonban ezen a napon, július 31-én a sám­soni tanács telefonszámlájára.) Az­tán jöttek sorban az állatorvosoK: dr. Huszti Dezső felcserével, Hor­váth Lászlóval együtt Nemesvid- ről, Rumi János Böhönyéről, Gálosi István Mesztagnyőről, sőbb pedig Andiaházi Lóránt Bála-, tonkeresztúrról, Hászfalvi Vilmos Lengyeltótiból, Rőhrig Fii lop és. felcsere, Szabó József Balaton ledé­ről. Papp Ferenc járási tanácsel­nök és Mészáros Gézáné, a párt- bizottság munkatársa, amint visz- szaérkeztek Sámsonból, menten in­tézkedtek, hogy fegyveres karhata­lom is segítse megakadályozni a vírusok széthordását. Molnár Imre mezőgazdasági osztályvezető, meg Győri Ferenc marcali felcser tíz liter klórlúgot és formaiint hoztak ide a főállatorvos lakásáról, kölcsön autóval (mert a járási tanácsnak nincs gépkocsija!). Általános vizsgálatba kezdtek az állatorvosok még aznap. Estefelé dr. Sima Imrének, Hódi András­nak, a Kaposvári Állategészségügyi Intézet igazgatójának is jutott meg- vizsgálatlan szarvasmarha. Fekete Lajos, a Földművelésügyi Minisz­térium Állategészségügyi Igazgató­ság főállatorvosa pedig gyógyító szérumot hozott Balatonmagyaród- ról, ahol szintén száj- és köröm­fájás van, s ezzel az orvossággal oltották be Girichter Jenőnek és szomszédjainak szarvasmarháit. Szinte gombnyomásra lépett mű­ködésbe az egész állategészségügy apparátus gépezete — kezdve a községitől, a járásin és megyein keresztül, az országosig bezárólag. Mintegy 10 liter oltóanyagot küldött az FM a községbe, s ezzel a drága importanyaggal ingyen be­oltották augusztus 2-án a sámsoni, somogyzsitfai és a sávolyi gazdák csaknem kétezer szarvasmarháját. Nem kevés forintjába kerül ez a magyar népgazdaságnak! Államunk nem fukarkodik, amikor ilyen nagy tétről, a dolgozó parasztság hasí­tott körmű állatai egészségének visszaadásáról, vagy megvédéséről van szó. Mint ahogy nem hátrál­nak meg eme könnyen terjedő, ra­gályos betegség ellen vívott küzde­lem csatateréről a Sámsonban össz­pontosított állategészségügyi dol­gozók sem. Mert harc az a munka, amit ők ebben a községben végez­nek. Apró elemi szabályokból áll az egységes egész: a ■ védekezési terv. Szijjártó Ferenc egy napot töltött Girichteréknél. aztán formaiinban úgyszólván megfürdött, s átöltözve kijött onnan, de azóta csak a fa­korlátig megy be ő is, meg a töb­bi állatorvos is. Augusztus 1-től Ba- kóczi László tapsonyi körállatorvos a zárt udvar parancsnoka. Ö irá­nyítja az állatok gyógykezelését, s egyben gépészkedik is: sokszor négy-öt órai keserves fáradozás után hajlandó csak beindulni a fertőtlenítő gép motorja. Az istálló és a pajta előtere drót­sövénnyel van elkerítve. Ezen nem juthat át sem az állatorvos, sem a gazda. Az állatok gyógyítója és gondozója is egyszemélyben Horváth László felcser, aki a pajtában lakik. Ho­gyan látják el friss ze.ldtakarmány- nyal a szarvasmarhákat? Girichte- rék rokonai, jótevői me.gkaszálják. lovasfogattal (!) elhozzák, s a kapun bedobálják a lóherét. Onnan a gaz­da elhortí’ja a drótsövényig, s azon átvillázza. A többi már Horváth László gondja. Jellemző, hogy vil­lája nem kerül a drótsövényen kí­vülre, sőt az ő evő- és az állatok itatóedénye sem. A vizet pl. az is­tálló előtti itatóalkalmatosságba öntik be kívülről, úgy, hogy a két edény ne érintkezzék egymással. A trágyát a kis kerítésen belül leföl­deli a felcser, hadd fülledjen. Te­hát befelé mehet minden, de kifelé semmi. A zárt udvarban tanyázó állatorvos még cigarettáért sem küld ki pénzt. Érdekes epizódként említjük meg, hogyan olvashatnak újságot. Először az utcán nézik át a lapot az állatorvosok, aztán a kapu előtti felcsernek adják, ő pedig a gaz- dáéknak nyújtja be a kerítésen, és végül az istállóba kerül Horváth Lászlóhoz, aki elolvasás után el­égeti. Tökéletes ez a védekezés, mert időben hozzáfogtak, s mindén — a: laikus szemében lenyégtelennek 'tűnő- körülményekre kiterjedt a fi­gyelmük. Az eddig megtartott hét általános vizsgálat alkalmával se­ben fertőzött állatot. Sikerült tehát ebben az egy istállóban »megfogni« a vírusokat. Erre vall az a tény is, hogy Girichterék pedig egyetlen fal választja el őket a beteg szarvasmarháktól. Tehát az udvarra sem kerülhetett ki ragály­anyag. Ám biztos, ami biztos — így vagyon megírva a nagykönyvben — gumicsizmát húztunk és köpenyt vettünk magunkra Siiha Imrével és bementünk a kis drótsövényig. Horváth László az istállóig kivezet­te a teheneket, hogy láthassa a me­gyei főállatorvos azokat. Mit tapasztaltak eddig az álla­toknál? A betegség másnapján már cafatolt szélű, felfakadt hólyagok borították a szenvedő jószágok szá­ját, orrnyílását. Aztán folytatódott, majd befejeződött a hólyagok felfa- kadása — ez a legfájdalmasabb idő­szak, mert egyáltalán nem esznek, s alig tudnak lábraálini az állatok. Ma már kopnak le a hómcafato-k, s a lábadozó jószágok nemcsak a korpás moslékkal, hanem a zsenge zöld lóherével is megtöltik bendő- jüiket. Fél százalékos formalin-ol- dat a szájvizük, ezzel mossák le, s utána szárító és fertőtlenítő hintő­porral szórják be a lábvégeket is. A kisebzett tőgyet pedig kenőccsel gyógyítják, hogy elejét vegyék a másodlagos fertőzésnek, gennyese- désnek. Kapnak A-vitamint is, amely a sebek begvógyulását siet­teti. Szívet erősítő injekció is sze­repel a gyógyszerkellékek között — ez a betegség ugyanis megtámadja a szívizmokat. Nagy szomorúságá- ban is bizakodva tekint a holnap elé Girichter Jenő, hiszen szemlátomást javulnak jószágai a szakszerű kezelés és Hor­váth László elismerésre méltó gon­dozása nyomán. Kell is nekik ez a megkülönböztetett bánásmód, hi­szen az egyik tehén legkevesebb másfél mázsát leadott 8—10 nap alatt. — Majd kigömbölyödik újra. csak gyógyuljon meg — mondja a gazda, alti szinte belebetegedett eb­be a semmittevésbe. Mégis megér­tő, nem panaszkodik, hanem türel­mesen várja udvaruk felszabadí­tását. Felesége sem maga miatt fa­kad könnyekre, amint beszélge­tünk vele, hanem a kisgyerekek miatt. Szegénykék unatkoznak itt­hon, nem mehetnek játszani Ids társaikhoz. A megyei főállatorvos mindent a legnagyobb rendben talált. Nyu god tan távozhatunk tehát. De ez* nem úszhatjuk meg szárazon. A kiskapuiban fűrészparrei’i felitatott klóros vízbe lépünk, kint pedig a permetező gép szórja ránk a vírus oldott halálos ellenségét. — Le a köpennyel és csizmával Girichterék háza előtt, a fakorlátnál, s az ut­cán ismét felöltözünk. Aztán kéz­fogás nélkül búcsúzunk mindenki­től, az állatok egészségének e neves és névtelen őreitől. A falu végén újabb fertőtlenítő folyadék-sugarak esnek ránk, s a gépkocsira ... Siker koronázta az állatorvosok, felcserek és hatóságok eddigi együttműködését Somogysámson- ban. Nem a lakosság bosszantására, hanem a baj elszigetelésére drákói rendszabályokat foganatosí­tottak. A községben nincs átmenő forgalom. Az itt dolgozó, más fal­vakba való földművesszövetkezeti és tanácsi alkalmazottak a zárlat idején Sámsonban laknak. Szünetel a tej- és gyümölcsfelvásárlás és szállítás. A baromfiak nem mehet­nek ki az utcára. Ebzárlatot ren­deltek el. A középületeknél be- és kilépéskor fertőtlenítik a lábbeliket és ruházatot. Girichterék háza előtt nem mehet hasított körmű állat: Megtiltották a legeltetést nemcsak itt, hanem 24 körnvező községben is. A postaforgalom csak egyoldalú: fertőtlenítés után mehet a napi postáért egy motorkerékpáros kül­dönc a falun kívüli útelágazáshoz, de kifelé egyetlen levél sem jut­hat el, csak telefonon adhat hírt magáról a sámsoni nép. A papír­pénzt — hőállásának felső fokán átvasalva küldheti a posta. . A szükség szorítja ilyen keskeny korlátok közé a község lakóinak .életét. Ezzel lehet áttörhetetlen gá­tat emelni e ragály tovaterjedése élé. Csák így végződhet teljes győ­zelemmel a hivatásszerető állat­egészségügyi dolgozóknak . mindlen fáradozása — amelynek egyetlen lá­togatásunk alatt is tanúi voltunk. KUTAS JÓZSEF forintot (Úgy írtak hol másutt nem találtak a község­dr- sertései makk-egészségesek, SZÁRAZ TORKÚ KUTAK Milyen kút az, kedves olvasó, amelyik a falu közepén vagy "má­sutt betonalapba ágyazva, öntött vasból készítve, nagy kerékkel el­látva, szárazon, szomorúan áll? Nem, nem jó a megfejtés. Kevés az az egy szó, hogy rossz. Ehhez még szükséges valami, kiegészítés­képpen. Nem kívánjuk azt mi senkitől, hogy sokáig törje a fejét, hanem leírjuk a kérdés pontosabb feleletet. Méff abban sem követ jük az eddigi gyakorlatot, hogy a betűvet f-intő­re állítva nyomtatjuk ki. hanem egyszerűen közöljük: a találás kér­désben szereplő kút nemcsak rossz, hanem dráea és rossz. Dráva azért, mert legalább 40 000 forintba került és rossz azért, mert elkészülte után legfeljebb egy-két hónapig működött. Aztán megma­kacsolta magát és szerkezeti, építé­si hibákra hivatkozva többet egy csent) vizet sem volt hallandó a vödrökbe kiutalni — a falu népé­nek nagy bosszúságára. Hol van ilyen csodakút? Ezt a kérdést már fel sem tesszük talány formájában, hisz mindenki tudja: többek között Ladon, Homokszent- györcryön, Patosfán, hoey csak ezt a hármat említsük. Abban azonban biztosak vagyunk, hogy másutt is megtalálhatók. A három község közül a ladi »pa­zarlás kútjá«-nak története úgy kezdődött, hogy négy évvel ezelőtt a községi tanáosbázán megjelentek a Mélyfúró Vállalat emberei azzal, hogy a faluban kutat fúrnak. Rövid tanakodás után neki is lát­tak a munkának, nem messze a ta- náesházától, a tűzoltószertár mö­gött. Aztán be is fejezték és egy községgel tovább mentek. A víz pedig a kerék hajtása nyomán ví­gan csurgóit a csőből, mígnem ... vagy két hét múlva megszűnt csordogálni. Ejnye, a teremtésit — háborod­tak fel a község vezetői —. n^m addig van az! Egy 40 000 forintos kút, ami végülis ráadásul 48 000-be került, nem jelenthet beteget csak úgy egy-kettőre! Gyorsan intézkedtek, hoey javít­sák meg. Meg is tették 1700 forint­ért, annak ellenére, hogy a kút építői azt mondták, ha valami hiba van, csak szóljanak nekik és ők költségmentesen megcsinálják. A javítás után egy hónapig me­gint rendesen adott vizet a kút, de akkor újra megmakacsolta magát és azóta is ott rozsdásodik kihaszná­latlanul, száraz torokkal a falu kö­zepén. A" kútból patakzó víz helyett pedig erre a rossz alkotmányra ed­dig összesen 49 700 forint folyt el az államkasszából. Homokszentgyörgy »bosszúság kútjá«-t a templomkert közelében süti a nap. Rozsdás kereke nyiko­rogva mozdul s ha egy idegen arra jártában vizet akar kicsikarni belő­le, a mindent látó gyerekek már- messziről kiabálják: »Bácsi, vagy néni, a kút nem jó«. Csakhogy ez a kút mégis valami­ben különbözik a laditól. Mégpe­dig abban, hogy nem árva. A te­mető mellett ott áll társa, s mivel jó, megértő testvérek, az sem ad vi­zet. A mélyfúrósok, úgylátszik, saj­nálták a templom mellett 1953-ban épített kutat, s később azért építet­ték a másikat, hogy ne érezze ma­gát túlságosan egyedül, s hogy^ ez­által a két nem működő alkotmány­ra 80 000 forint ment el, azzal ki tö­rődik? »Hinta, palinta« kiabálják vigan a gyerekek Patosfán, miközben na­gyokat lendülnek előre, hátra a fa­lu »j áték-kútjá«-n. Másra ugyanis ebben a községben sem használható a hat évvel ezelőtt épített kút. S ez még ráadásul különb is a többi­nél. Nemcsak egyszerűen 40 000 fo­rintba került, hanem a duplájába. Mégsem működik. Igaz, hogy mind­össze 20 méterrel kellett volna mé­lyebbre fúrni a földbe s bő vízérre bukkantak volna, de aikkor nem­csak két hónapig folydogált volna; vize, hanem ma is működne. Abban az esetben azonban Pa- tcsfa ifjai, ha felserdülnek, nem mondhatnák el magukról azt: jó sorunk volt nekünk gyerekkorunk­ban. A Mélyfúró Vállalat 80 000 fo­rintos hintát készített számunkra... Ezenkívül, ha Patosfán, Ladon, Homokszentgyörgyön és mindenütt a megyében jók lennének a kutak,, mi sem mondhatnánk el, hogy sok pénzt kidobtunk olyan dologra, aminek semmi hasznát nem vesz— szűk s emiatt sok fontos dologra nem futja államunk erszényéből. ... — ger. (A tricik liliwa trúzé Badovszky Lajos olyan, mint a többi ember. Talán csak a szeme lágy kékjéről, pillája lassú rezdülé­séről lehetne hama­rabb felismerni a töb­bi szőke férfi között. Fiatal korában tanult, mint annyi más, míg­nem egyszer aztán a Megyei Tanács Keres­kedelmi Osztályára került. Badovszky itt is a régi maradt: be­csületes munkában, a szocializmushoz való hűségben teltek nap­jai. Nem rendkívüli dolog az sem, hogy a bőre egy árnyalattal halványabb lett, a be­széde gördülékenyebb és a keze finomabb. Hivalalnoksors. Különösebb akkor történt az életében, amikor meleg májusi napon a Mátra hegy­gerincein összetalál­kozott egy nővel. A találkozás sűrűn még­is métlődött, egészen addig, míg aztán az év szeptemberétől mindig együtt marad­tak: Badovszky csalá­dot alapított. Az élet rohant tovább, mint azelőtt. Senki más, csak ő érezte megy hogy az esküvő után nevét az egykori mát­rai »ismeretlen« is hordja és néhány év múltán, mint ahogy ez igaz lett, majd a gyermekei is. Több sors, több gond. Nehe­zebb napok, több fe­lelősség. így esett meg aztán, hogy az októberi ellenforra­dalmi szél a Ba- dovszky-családnak is arcába vágta a fojtó füstszagot. Az állam súlyos gondokkal küszködött. Szükségszerű volt és elhalaszthatatlan a ra­cionalizálás, amely a kereskedelmi osztály­ra is bekopogtatott. Az egyébként munkavi­szonyban lévő Ba- dovszkyné akkor gyó­gyult fel súlyos be­tegségéből, de többé nem dolgozhatott, — gyermekeivel virrasz­tóit, úgy, mint ahogy anyához illik: kitartó­an. A racionalizálás ekkor még csak éppen megérkezett a keres­kedelmi osztályra. Ea\iovs,zky Lajos, a már családapa vergő­dött. i Hihetetlenül nagy küzdelmet ví­vott önmagával. Ket­tősség húzta, akarta szétszakítani az agyát, t\ szívét. Sp.nki nem mondta neki, hogy el­küldik, sőt úgy hír A lett, marad. De miért marad, amikor úgy áfzi. hogy az ország érdeke is azt kívánja most, hogy menjen. Igen, ha elmegy, ak­kor elengedi azt a biztos kötelet, amely most tartja. De ha megy, akkor hol ka­paszkodik meg a má­sik kezével. Mögötte hárman vannak még: a család. De Badovszky nem sejtette még ezekben a hetekben, hogy ez az ország, amelynek céljait, érdekeit ő tiszteletben tartja és aláveti magát a ren­delkezések szükséges­ségének, az az ország nem pihen, gondol Badovszky családjára. Ekkor készültek a munkás-paraszt kor­mány új rendelkezé­sei: támogatni, fellen­díteni a kisipart, nem azért, inert racionali­zálnak, hanem mert szükség van korszerű kisiparra. A kezdő kisiparosoknak segít“ séget nyújt az állam.. Badovszky előtt fel­villant az út: még az­nap felmondott. Be­kopogtatott egy másik ajtón és tricikli-fuva­rozáshoz kért iparen­gedélyt. Megkapta. A többi már az ő dolga volt. Nem került szembe azzal az ál­lammal, amelytől ed­dig fizetésit és most iparengedélyét kapta. Nem került szembe önmagával, senkivel: él és dolgozik, és ott­hon, az egykori mát­rai ismerős nem szen­ved hiányt, az alig pár éves, selymesha- jú Badovszky babák­kal. Ceruzához szo­kott, kifinomult keze milyen lett azóta? — nem tudom. Messziről látom csak, hogy nagy akaraterővel tolja a dombokon a gázpalac­kokul zsúfolt tricik­lit. Izzad, küszködik, de szemében ott a megtalált út nyugodt fénye. Lehet, hogy nincs ebben semmi különös, a harc a szí­vekben dől el, mert ez az éfet rendje. Fontos, hogy úgy dől­jön el, ahogy Ba- dovszkyéban eldőlt: az ország és a család javára. Badovszky mellett október előtt úgy mentem el, hogy nem köszöntem neki. Nem ismertem. De amikor most meglátom ka­paszkodó triciklijét és mögötte őt, a győztes embert, messziről ka­lapot em.elek neki. És ha majd gázpa­lackra lesz szüksé­gem, megkeresem a legközelebbi telefont és a zúgó tárcsán dt hívom, a 28—65-ös számon. • (szegedi}

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom