Somogyi Néplap, 1957. július (14. évfolyam, 152-177. szám)
1957-07-31 / 177. szám
4erda, 1957. július 81. SOMOGYI NÉPLAP ( Három és félmillió forint korszerűsítésre Megoldódik egy vidéki üzemünk gondja ányszor szálltunk harcba a Nagy- li konzervgyár korszerűsítéséért! nyszor írtuk már meg, hogy ez a fyjelentőségű zöldség- és gyü- ólcsfeldolgozó elavult és mostani imájában nem alkalmas arra, hogy /nzerveket, befőtteket, élelmiszert sszítsünk ódon falai között és esős oben sártengerré váló udvarában, an vitatható (már akkor sem volt, ókor szóvátettük), hogy a gyár újítási költsége milliókra rúg. Hi- n nemcsak az épületek korszerűtek, nemcsak a külső talaj vált a miatt hasznavehetetlenné, hanem ,;épek körül is évtizedekre vissza- jethető elhanyagoltság uralkodik, k intettel a feldolgozás nagy méretre, egész sor új, korszerű gép hi- nyzik és a meglévőket toldozott, űdozott állapotban, csak igen nahest, sok bosszúsággal, no és még >bb költséggel lehet használni. Sú- íosbító körülménynek számít az, iOgy (élelfniszer üzemről lévén szó) |en nagy erőfeszítéseket kíván a hi- iénia betartása. A korszerűsítés zonbam egyre késett. Az elhanyagolási hibákat kétségte- ?nül a gyár volt tulajdonosa követ- e el, akkor, amikor a gyárból csak gyorsan megtérülő hasznot igyeke- ett biztosítani és karbantartásával, gépek felújításával vajmi keveset örődött. A gyors meggazdagodás haj- zájának sebeit magán viselve áldottuk a gyárat a felszabadulás után szocializmus szolgálatába. Hamaro- an megfosztották azonban az illeté- :esek az üzemet önállóságától: gyanis egyesítették a Szigetvári konzervgyárral. Tehát ismét gazdát- m maradt. Szigetvár mostohán ke- elte és a kapott korszerűsítési össze- eket elsősorban a szigetvári gyár ’lújítására fordította. így akaratla- ul is kitolódott jónéhány évvel a orszerűsítés dátuma. A gyár azom- an egy idő után ismét megyénkbe érült vissza, és vele együtt nyert nállóságot is. A gyár vezetőinek, dolgozóinak, la- unk harcának eredményeként a na- ökban örömmel értesültünk arról, ogy a gyár 3 500 000 forint pénzösz- zeget kapott a minisztériumtól, mézét a hároméves terv éveiben a gyár orszerűsítésére használhat fel. Ami a konzervgyáriak műszaki árdáját illeti, nem is hagyják ki- asználatlanul a lehetőségeket. A rrvidőszak minden évében egy-egy íillió felhasználásra kerül. A fel- jítási előterjesztést már részleteiben ; kidolgozták. — Lapunk július 21-i számában Kérlelhetetlen harcot a társadalmi ulajdon elherdálóival szemben« cl- rű cikkben a Vityapusztai Állami zdaságra vonatkozó résznél Sza- tyi Lajos MÁV raktáros neve .repel. A Magyar Államvasutak ácsi Igazgatósága arról értesítette apunkat, hogy Szakonyi Lajos nem MÁV dolgozója, hanem a Vitya- -usztai Állami Gazdaságnak vasúti állításokkal foglalkozó raktárosa. Több mint ötezer négyzetméter udvart köveznek fel. Elkészül a percenként 250 liter kapacitású, mélyfúrású kút. Megépítik a korszerű előkészítő üzemrészt. A pénzösszegből használhatóvá teszik a készáru raktárt is. Súlyos tárolási nehézségeket old meg az elkészítésre váró 100 vágó nos űrtartalmú, vasbeton medence. Átépítik a főépület tetőszerkezetét. Nehéz fizikai munkától mentesíti a dolgozókat az osztályozó, az előfőző és a mosógép. Modern borsófejtő, paprikacsutkázó, palacktöltőgép teszi még a jelentősebb beruházásokat. Természetesen ezenkívül számos apró, de sok gondot okozó hiányosságot számolnak fel a konzervgyáriak a rendelkezésükre bocsátott összegből. A jelek azt mutatják, hogy jól indul felújítási gazdálkodásuk, és minden remény megvan arra, hogy a hároméves terv befejeztével egy korszerű vidéki üzemmel gazdagodik megyénk ipara. (szegedi) 777TTT77T77777¥7TY7777TVT777T7T7V7T7T7Y7V777?77TT7T77777T777Tr777777T»'7TT KÉT KÉP SIÓFOKRÓL Csak néhány perce szünetel az esőzés, de máris hosszú sorokban állnak az emberek egy csinos, közkedvelt üzlet előtt. Nem nehéz kitalálni, mire várnak. A sült keszeg ínyenc falat és különösen nagy népszerűségnek örvend itt, a Balaton parton. Hangos szóval kínálja portékáját a cukorka árus. A sokszínű, díszes ernyő, a jellegzetes kalap és nem utolsósorban a hófehér vatta-cukorka a gyermekeket és felnőtteket is odacsalogatja a mozi előtti sarokra. Előleget osztanak áss új gabonából az andocsi Új Elet Tss-ben Jó termést adott ebben az évben az andocsi Uj Élet Tsz gabonája. Őszi árpából holdanként 12 mázsás termést értek el, a búzatáblákról pedig átlagosan 10 mázsa magot takarítottak be. Az aratás, csépiás még be sem fejeződött a községben, de az Uj Életbeliek már 150 mázsa kenyérgabonát adtak el az államnak. Utána megbeszélték, hogy az új kenyérnek valóból előleget osztanak ki. Ennek során egy-egy tsz-tag búzából 5 mázsát, árpából pedig 2 mázsát vitt haza. Csaknem valamennyi tag elhatározta, hogy ha minden terményt betakarítanak és sor kerül a végleges elszámolásra, a munkaegységek után neki járó kenyérgabona feleslegét szintén felajánlja az államnak megvételre. ÚJRA PROT Néhány hete egyes helyi egyházi vezetők és tisztelendő urak helytelen, az állam és egyház közötti megállapodást sértő magatartását bíráltuk hasábjainkon. Tekintve, hogy szándékunk nem a helyzet kiélezése volt, sőt a mindenáron való sértegetés káros módszerét távoltartva igyekeztünk álláspontunkat egyes esetekkel kapcsolatban kifejteni, ezért cikkünk igen sok vallásos emberben is visszhangra talált. Ezt -bizonyítja K. E. aláírással Görgetegről kapott levelünk, amelyben a helyi plébános egyéni haszonszerzésre irányuló pénzszerzési akciója miatt kéri annak áthelyezését, tekintve, hogy a község katolikusai előtt népszerűtlenné vált. Mivel azonban ez az ügy az egyházi hatóságok ügykörébe tartozik, mi csak megemlítjük, másrészt, mivel a levél momogrammos, nem is foglalkozhatunk vele. Ellenben azóta a hívek részéről, minden reményünk ellenére, újabb esetek, történetek jutottak tudomásunkra, amelyek velük együtt mélységesen felháborítottak bennünket is. Ezért protestálunk most újra! Ahogyan Odilló a jégverést értelmezi Odilló, a segesdi plébános sekrestyése azon a borzasztó vasárnapon, amikor a jég a falunak majd az egész határát elverte, sőt a vihar emberhalált is okozott, a boltnál kéztördelő és kétségbeesett asszonyok előtt elég hányaveti hangon imigyen nyilatkozott: — Mindezt azért kapták, mert nem voltak szentségimádáson. Odilló, a volt papnövendék, tehát nem nyugtatott, nem vigasztalt, hanem vádolt. Hibáztatta a dolgozó parasztokat, mert a nehéz heti munkájuk után nemhogy pihennének, a templombajárás helyett még vasárnap is dolgoznak, — hogy az országnak. tehát Odilló úrnak is kenyere legyen. Hogy begyújtsák, biztos fedél alá hozzák egész évi munkájuk gyümölcsét. Nem, Odillónák ez nem fontos. A fontos neki a babona, a régi butaság fenntartása és ismételgetése. Odilló azt hiszi, h-o-gy a parasztok ma is olyanok, amilyennek ő és mások még mindig képzelik, hogy nin csenek tisztában a jégképződés okaival, nem tudják, hogy a természeti jelenségek és csapások egyformán érik a templombaj árót és a vasárnap is dolgozó embert, hogy eaért egyformán kell résztvemniök a károk megelőzésében, elhárításában és minél jobban összefog a tudomány a társadalommal, annál sikeresebb a védekezés. Ezért a segesdiek nevében is üzenjük a sekrestyés úrnak: parasztságunk nem fél már holmi Odillók fenyegetéseitől, nem hisz nekik mindent, például azt sem, -hogy szép motorkerékpárját a kis sekrestyés! jövedelemből szerezte. Valamint azt sem, hogy az ő tanácstól kapott tartalékföldjét elkerülte a jégverés — akárhány szentségim,adáson is koptatta térdét a templom hajójában. Ez pedig le] kiterror — a javából Ugyancsak Segesden történt. Egy idősebb pap a hittan-beiratással kapcsolatban megfenyegette a szószékről a község felnőtt lakosságát. Azt prédikálta, hogy aki be nem íratja oda gyermekeit, azt nem bérmálják meg, nem lehet tanú es-ketés alkalmával, nem temetik el egyházi szertartással — és kilátásba helyezett még egy pár ilyen, a falu régi hagyományos szokásaival kapcsolatos adminisztratív rendszabályt. Eltekintve attól, hogy ezek a büntetések semmiféle egyházi kódexben nem találhatók a hittant nem tanulókkal kapcsolatban, ellenkezőleg, sértik az állam és egyház közötti megállapodást, nagyon furcsának tartjuk a tisztelendő úrtól ezt a magatartást. Ö megkívánja a község -helyi vezetőitől a beíratás előírásának betartását, azok pontosan eleget tesznek is annak, maga pedig elősegíti , a békétlenséget, lelkiismereti válságot okoz a falun és egyes családokon belül is. Kérdezzük és joggal — ez az a lelkiismereti szabadság, amelyről any- nyiszor beszéltek vagy beszélnek Önök? Nem, ez lelkiismereti terror — mégpedig a javából! De úgy gondoljuk, nincs erre szükség. Nem illik ez az egyház szerződéséhez és- a katolikus papok békemozgalmának megújulásához. A hívők sem erre kíváncsiak — hanem az örök erkölcsi normákra való tanításra, amelyeket az egyház zászlajára tűzött, és amelyekből hiányzik vagy hiányozni kellene a békétlenkedés szításának, a fenyegetésnek és a lelkiterrornak. — i.j — átül a szérűben dohog a trak- tor, búg a cséplőgép, néha-né- a feljajdul, beleordít az amúgy sem sérülés tájba, mintha nyögne, s vas- irkában megakadt volna egy kéve- alat. Bőg a gép s fogy az asztag. tlacsonyodik a kéverakás, nőttön nő süppedős, sárga, nehezét zsákba resztette szalmakazal. Telnek, kövé- ednek a zsákok. Izzadtabbak, poro- abbak lesznek az emberek, s rhind- ikább fáradtabbak. A napocska reg mintha könyörülni szándékozna ajtvk, a felhők mögé bújik, langyos zellők fújdogálnak. Közeleg a déllő, a gyomrok korognak, jelezvén z ürességet, az iram mégsem hagy lább. Dohog a traktor, búg a géo. Asztagosok dobálják a kévét az sztalra, izmoskarú emberek játszi önnyedséggel kapják a zsákot váll- a, tetőtől talpig szürkés-feketévé orosodott legénykék ürítik a törek- ordók tartalmát. Tréfa, nevetés, s a ép robaját is túlharsogó lárma. Ah, igyűrhetetlen fiatalság, egészséges lunkástestek, de irigylésre méltóak agytok! Az udvar egyik szögletében talál- oztam össze az öreg Torma bácsi- al. Nézi ezeket a rugófordulatú em- ereket, s a szeme sarkából néha- éha nedvességet töröl le. Mi csalja da azt? A régmúlt évek emlékei, agy maga az öregség, a gyengeség, z erőltetés? Vagy a fájdalom saját ehetetlensége, erőtlensége miatt? Jeki már az állás is, a botorkálás is. dolog is, a nézés is, a semmittevés s erőltetés, rossz, csak bút hajt a z vére, fejére. Nézem a kis öreg könnyes, ned- 'es szemeit, alattuk a pukkadt üre- ]et, s hallgatom a mély panaszodat: »Én csak tejjel, meg gyógyszerAz öreg Torma hjdománya rel élek. Minek már ilyennek az élet? Belső fájást nem érzik, mégis úgy tűnik, mintha valami irtozatos nagy súly nehezedne rám.« Az öregség terhe. .. Megtudom tőle, hogy már kétszer volt műtőn: egyszer sérvvel, egyszer meg gyomór}ekein- lyel. Mostanában szép, szenvedés- nélküli halál után vágyódik. Elpá lyázik a faluból, ki a többi sírdombok közé, ahol csend honol, s »ahoi semmi sem fáj«. Úgy szeretne kimúlni e világból, mint az az egyszeri ember, akiről azt olvasta, hogy levélírás közben aludt el mindörökre. Irt, írt, de az aláírásra már 'nem futotta idejéből. Hát lehet ennél szebb halált elképzelni — mondia, s aztán másra fordítjuk a beszédet. Uj témába kezdenénk, mikor tudomásomra hozza életkorát. — A napokban 27 427 napos vagyok — mondja —, mit szól hozzá? Hát bizony egy pillanatra elgondolkozom, hisz ez még soha nem fordult elő velem, hogy valaki így, napokban mondta volna életkorát. zámokat ró a ceruza a füzetbe. Egy osztási művelet, s már kész is az eredmény: hetven- ötször érte meg születésnapját Torma bácsi. — Én nem gondoltam ennyinek — mondtam neki. Kis huncut mosolyt láttam szemeiben megcsillanni. Évekkel ezelőtt elvesztette munkabírását. most már csak tib-lábol. tanácsokat osztogat a fiataloknak. Mert az is sokat ér ám. ha van valaki idősebb dirigens a családban. Olyan szép, okos szavai vannak az életről. S bár teste erőtlen, gyenge, az esze, az emlékezete ellenben úgy fog, mint a borotva. Emlékeiben visszaidézi s magáról azt mondja: forgandó ember voltam év kérem. Voltam suszter, kőműves, ács, segédvincellér. — Ennyi mestersége volt? — Hát kimondottan ács volt a mesterségem, de nem esett ki az én kezemből semmi sem. Feltaláltam magam mindig. A ti zennégyes háború idején nagyon nagy hiány volt a lábbeliben, hát fogtam magam és hozzákezdtem a fatalpú bakancsok készítéséhez. Úgy toldtam, foldtam össze rossz bakancsok, csizmák bőréből. Fiatal koromban kitanultam a gőzgép kezelését is. Vizsgát is tettem róla Pécsen. Az volt ám csak egy furcsa eset. Elméletileg szépen megfeleltem, akkor azt mondják, jól van, hogy szóban tudom a teendőket, de most menjek, fűtsek be előttük egy gőzgépet. A fűtőházban állt a masina. Azt mondják, itt van a gép, rajta a tüzeléssel. Hát persze, észnél voltam. Nézem a tartályt, oly üres, hogy egy csepp víz sincs benne. Azok meg csak hüledeztek, mintha mitsem tudnának, azt hitték, én mindjárt neki fogok a tüzelésnek, s lesülök. Kaptam is olyan dicséretes bizonyítványt. Szép, tudja, ha valaki új dologba is bele mer kapni. És mert ezt mondta, gondoltam, most kihasználom az alkalmat, vajon hogyan vélekedik erről a legújabb korról. Egy hetvenöt éves, 24 holdas, régi gazdaembernek érdekes lehet a mondanivalója. Még csak meg sem lepték a kérdések. »Én szerintem a kommunizmus jó eszme, csak annak rendje- módja szerint kell csinálni. Mert tudja, én mindig szocilalista-érzelmű ember voltam, azt tartottam: én is éljek, meg mindenki, aki dolgozik. Haragudtam, a kapzsi emberekre, akik úgy éltek, hogy azt hitték magukról, ők az atyaistenek. Én szerintem az a kulák, aki cseléddel túratta a földet, saját maga meg lírhatnám módon parancsolgatott. Én kettő ilyet ismerek a faluban.« S itt az öreg nem mondta el. de éreztem, arra gondolt, hogy az elmúlt években bizony nem csak azokra adtuk ezt az öltözéket, akikre való, hanem másokra is. Akiket a falu sohsem tartott ellenségnek. — Mit panaszkodjak? Nincs miért — mondja majdnem minden átmenet nélkül. Igaz, 52-ben, amikor az a nagy fagy volt, a termés meg kevés és a vetőmagot sem hagyták meg, akkor kicsit megsértődtem. De minden jó, ha vége jó. Most pedig másképp van. Nem igaz? ztán hogyan, hogyan nem, vallási dolgokra terelődött, a szó. Torma Józsi bácsi nem vallásos ember. 'Esküvőiékor volt utoljára templomban, az pedig már régen volt. — Én a vallásra sohsem adtam — mondja — az iskolában sem hittem el, amit tanítottak nekünk Noéról, meg miegyébről. Először Csurgóra akartak küldeni, menjek papi pályára. De nekem az nem klappolt. Imádkozhatok én akármennyit, ha nem dolgozok. Táthatom a szájamat reggeltől napestig, bizony éhes maradok, de még azok is. akik harangoztatnak. A házba invitál Józsi bácsi. útközben a cséplésről is szó esik, meg a fpldről is. Nőtt a birtok, az őszszel nősült az unoka, földet hozott a házhoz az asszony. Huszonnégy hold homok van most. De milyen? Egyik részét viz bírja, a másikat szél hordja. A csökölyiek homokszá- rasztónák nevezték el ezt a buckát. Es mégis olyan, mint a paradicsom- kert. Azzá varázsolja a család szorgalma. Az asztal mellett hellyel kínált az öreg és könyvet tesz elém. Gorkij: »Vergődésbe. Az unoka hozta a katonaságtól, ajándékképpen. Az öreg ennyit mond róla: szép dolog, erkölcsös, tudományos írás ez. Ebben van az én tudományom,. Az a jó, ha mennél több ilyent el tud olvasni az ember. Ebből kell lopni, ebből a könyvből — ide a — és az ősz koponyára bök ujjával. ffülönös élet ez a Józsi bácsié. Halni készül, aztán meg csupa életkedv, élni-tudás sugároz az arcáról. Körülöttünk térül fordul az unokamenye, már látható, hogy nemsokára szaporaság áll a házhoz. Dédunoka. Meg is említem ezt Józsi. bácsinak. — Azt még meg akarom érni — hunyorít. / Színültig tölti mind a két poharat savanykás murciból meg a szódából. — Egészségére, Józsi bácsi, még nagyon sokáig éljen!... VARGA JÓZSEF
