Somogyi Néplap, 1957. július (14. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-30 / 176. szám

Kedd, 1957. július 3». SOMOGYI NÉPLAP 3 C Z I F R A-Ü G Y A VILÁQ minden tájáról A Bizony eléggé cifra ez a Czifra- gy. Társadalmi tulajdon fosztoga- ksa, az államnak ezrekkel és ezrek­ül való megkárosítása, dolgozó pa- »sztok, léprecsalt kisemberek be- iapása és még ki tudja, mi minden rheli Czifra István mezőcsokonyai kos — azaz urambocsá’ kontár fa- jreskedő és készséges bűntársainak -lkiismeretpt. És most, kedves ol- asó, ha rftegengedi. közbevetőleg add iktassunk ide egy kis jelene- ■t, amely ugyan nem tartozik szo­bán ez ügyhöz, de némi magyará­zót ad arra, amin akkor mi is tű- ődtünk és csodálkoztunk itt a szer- jsztőség egyik szobájában. A jámbor, hívő prédikátor — üzér és szélhámos Egyik tavaszi napon beállított hoz­nak egy kapolyi ember. Földügyben ft Szóba elegyedtünk vele és kissé kanyarodtunk a tárgytól, a meg- izdett témától. Szóba jött az isten- t, mégpedig olymódon, hogy ta- iszi látogatónk elmesélte, ő szom- itista, de a kommunistákkal sok indenben egyetért. Mi védtük a tagunk igazát, ő pedig kitartott illásos meggyőződése mellett. Be- éd közben elővett egy levelet, an- ik tárgyi bizonyítására, hogy mi­en jószívűek, önfeláldozók, gaz- igsággyűlölők a szombatisták. Szó- erint nem emlékszünk a levél tel- s szövegére, de tömör tartalma kö- ilbelül az volt, hogy egy Czifra tván nevű, mezőcsokonyai szom- itista prédikátor érdeklődött a apolyi szegények helyzete felől és igylelkűleg felajánlott keresetéből zezer forintot. A rászorulókról név- «rinti listát kért. — Látja, mi yenek vagyunk —, vagyis betartjuk t a krisztusi tanítást, hogy oszd eg a vagyonodat — mondta láto­ttónk. Törtük akkor a fejünket en a furcsaságon, s azt gondoltuk, Ián sok volt a bevétele... Nem- giben aztán kezünkbe került egy ndőrségi jelentés, melyből megtud- k, hogy a szíves-lelkes adakozó mcshk hogy másoknak oly ájtato- n mutatott és hazudott, »isteni pa- ncsolatokra« is fütyült, s ez még igyján lenne, ám a becsületéért m adnánk egy régi lyukas 20 füle­st. A levél aláírója, s a rendőrségi entésben közölt Czifra István yanis egy és ugyanaz. A rendőrségi szervek nyomozási jelentéséről hallva, most már meg­értjük, miből ajánlott fel Czifra úr oly nagylelkűen a kapolyi »testvé­reknek« tízezer forintot. Czifra Ist­ván, a »jámbor lélek« egy közönsé­ges üzér, aki évek óta azon fáradoz- tatta testét—lelkét, hogyan csapjon be százakat, hogyan csaljon ezreket. Egy bűnszövetkezet vezetője volt, s az eddigi nyomozások során ki­derült, hogy az államot 127 ezer fo­rint adóval károsították meg. Szél­hámosságukkal, üzleti manipulációk­kal tíz- és tízezer forintokkal csap­ták be a parasztokat. A »jólelkű«, »szerény életű« prédikátor jellemzé­sére álljon itt egyetlen adat, szin­tén a rendőrségi jelentésből: a rend­őri szervek 85 000 forint készpénzt találtak meg a lakásán, különböző helyekre eldugva. Bizonyára nem égből pottyant alá. Most pedig essék szó bűnös dolgairól is, mit csinált, hogyan csalt, lopott? Czifra István négy év óta foglal­kozik gyümölcsfa csemete üzérke­déssel. S itt mindjárt megemlíthet­jük: négy esetben állt bíróság előtt, de hogyan, hogysem, mindig sze­rencséje volt, valahányszor meg­úszta felfüggesztett büntetés kisza­bással. A négy év alatt valósággal begyakorolta magát az üzérkedésbe, úgyannyira, hogy a múlt őszön már egész nagyméretű kereskedésbe fo­gott. Néhány hónap alatt több tíz­ezer facsemetét vásárolt fel az Alsó- tekeresi Állami Gazdaság és a SZÖLFA (szőlő- és gyümölcsfacse­metét forgalomba hozó vállalat) al- sótekeresi lerakatától 3.80—12.— Ft- os darabonkénti áron. Ezeket a fa­csemetéket leszállította lakhelyére, Mezőcsokonyára, ott csomagoltatta, majd vasútra adta és mint saját fa­iskoláján előállított facsemetét küld­te szét az ország minden részébe. Természetesen jó borsos áron, 18—20 forintért csemeténként, vagyis egy- egy fán 6—15 forintot keresett. Ho­gyan sikerült ország-világot becsap­ni, hogyan kötötte meg üzleteit, hi­szen mindenki tudta a faluban, hogy Czifrának nem egy hold, de még egy négyszögölnyi faiskolája és az áru­sításhoz engedélye sem volt. Túltette magát a szélhámosságon. Czifra a múlt ősszel többezer, kü­lönböző szövegű, sokszorosított kör­leveles ajánlatokat küldött ország­szerte a községi tanácsok elnökéhez címezve. A tanácsok sokhelyütt ki­hirdették árajánlatát és a megren­delés gyűjtőknek Czifra 10 százalé­kos jutalékot ajánlott fel a haszon­ból. Eddig rendben is ment a dolog. A faiskola tulajdonos megbízható­ságát csak akkor kezdték kétségbe­vonni a vevők, amikor megérkezett a csemete-szállítmány. Kezdődött a meglepetés a szakszerűtlen csomago­láson, éppen emiatt a csemeték nagyrésze összetört és elszáradt. A kötegekben is kevesebb volt a cseme­te, mint amennyit Czifra a számlán jelzett. Kezdődött a levelezés, táviratozás, sok esetben sajnos a tanácsok ré­széről £s számlájára —, de Czifra csak keveseknek válaszolt. Sőt, még neki állt feljebb! Követelte a szak­ember jelenlétében felvett jegyző­könyveket a hiányos és rosszminő­ségű áruról. A hiányt meg áthárí­totta a vasútra. Czifra ezenkívül minden meg­rendelőnek egy félíves papír két­oldalúra írt tudománytalan, úgy­nevezett ültetési útmutatót küldött — oh, nem ingyen — darabonként két forintért. A SZÖLFA ugyanakkor in­gyen adott ki hasznos termelési, ül­tetési brossúrákat. A gazdák mégis bedőltek egy szélhámosnak. Az álla­mi vállalat 70 fillér szállítási költ­séget számít fel a megrendelőknek, Czifra meg egy forintot. Miért ne kerekítsen — gondolta. A bűntársak Hogyan sikerült Czifrának az üz­letelés, kik voltak a segítői? Minde­nekelőtt az Alótekeresi Á. G. fa­csemete kiadója, ö adta számla nél­kül a fát Czifrának, később pedig a SZÖLFA-lerakatnak is. Az így érté­kesített fa árát megosztották maguk között, a SZÖLFA minőségi ellen­őre, a lerakat vezetője és pénztáro­sa között. De még ez is kevés volt a bűnszövetkezetnek. Az üzérkedést, Czifra segítését még sikkasztással is tetézték. így derült ki, hogy a minőségi ellenőr mintegy 40 ezret, a lerakat vezető és a pénztáros pe­dig rendszeres számlahamisítással 25—30 000 forintot sikkasztott Egy lel­tározás hozta a felszínre ezt is. Tíz- és százezerre menő károk ér­ték az államot, a parasztokat. Csa­lás, becsapás, üzérkedés, szélhámos­ság, sikkasztás. A bűnök elkövetői­nek egy része lakat alatt várja meg­érdemelt büntetését. Kíméletlenül oda kell sújtani a népvagyon, a tár­sadalmi tulajdon fosztogatóinak. De a vádlottak padjára kell ültetni a ma még igen-igen burjánzó felelőt­lenséget, az ébertelenséget, közönyt is, amely lehetővé tette ezt a nagy­méretű bűntevékenységet. MATUZSÄLEM-CSALÄD A közelmúltban az egyik kis bjelo- russz faluba érkezett vendégségbe Moszkvából L. Puzsak. Ez nem is lenne olyan nevezetes esemény, ha az illető történetesen nem 1803-ban született volna, vagyis nemrégen ünnepelte 154-ik születésnapját. Pu­zsak jó emlékezőtehetségnek örvend, jól emlékszik Puskinra, aki akkor halt meg, amikor ő 34 éves volt. Is­merte többek között Nyekraszovot, Csehovot és Lev Tolsztojt is. Egy­szer Kalinyin elvtárs is fogadta. Nem ő a családban az egyetlen, aki több mint 100 évet élt. Öccse 118 éves, húga most múlt 112. Mindket­ten Kievben laknak. A szevasztopoii öccse 122 éves. Puzsakot gyakran látogatják meg ismert tudósok, akik hosszú életének problémáiról faggatják. — Sohasem ettem húst — mondot­ta. Kedvenc ételeim: a krumpli, a tej, a kenyér, a kompót. Hogy mit csiná­lok? Hát takarítok, ebédet főzök, be­vásárolok. Éjfélkor fekszem le és reggel hatkor kelek. MEGLEPETÉS Az ausztráliai Brisbane város pos­taigazgatója közölte, hogy takarékos- sági okokból felhasználtatja a hábo­rú idejéből származó régi borítéko­kat. Á telefon-előfizetők igencsak meglepődtek, amikor számlájukat olyan borítékban kapták, amelyen ezt olvashatták: »Hallgass és vigyázz, mert az ellenség füle mindent lehall­gat«. SZABAD-E TÍZÓRAIZNI? A bonni közigazgatási bíróságnak arra a kérdésre kell felelnie, hogy az állami alkalmazottak megszakít­hatják-e mindennap délelőtt 10 óra­kor a munkát, hogy kényelmesen el­fogyasszanak egy-egy szafaládét. A törvényszék még nem döntött, de előreláthatólag arra az álláspontra helyezkedik, hogy egy nap csak há­rom étkezés »jogos«: a reggeli, az ebéd és a vacsora. MOZGÓSÍTJÁK A KUTYÁKAT NYUGATNÉMETORSZAGBAN A Német Szövetségi Köztársaság­ban nagy a kutya-hiány (a hadsereg számára szükséges kutyákról van szó). Ezért négylábú »újoncók«-at soroz egy minősítő bizottság, amely aztán négyhónapos idomító tanfo­lyamra küldi a kutyákat. A kutyák a tanfolyam után visszakerülnek gazdáikhoz, akiket köteleznek, hogy kétévenként hasonló tanfolyamot vé­geztessenek kutyáikkal. Kártalaní­tásképpen a ».kutyák militarizálásá- ért« a gazdákat felmentik az ebadó alól. TALÁLÉKONY kutya Madridban történt. Egy francia gépkocsit tulajdonosai az utcán hagytak. A kocsiban maradt gyö­nyörű farkaskutyájuk is. Elmaradá­suk a vártnál hosszabbra nyúlt, úgy­hogy az idő előrehaladtával a gépko­csi a tűző napra került, s valóságos forró kemence lett a kutya számára. A szerencsétlen állat már fulladozott a hőségtől, amikor »találékonysága« végülis megmentette életét. Utolsó erejével előremászott a volánhoz és orrával töbhször megnyomta az autókürt gombját. Ezzel felkeltette a járókelők figyelmét, akik azután nagy üggyel-bajjal leeresztették a kocsi egyik ablakát, s a szerencsétlen állatot kiszabadították szorult hely­zetéből. A helyszínre siető állatorvos megállapította, hogy a kutya állapo­ta súlyos, esetleg bele is pusztulhat kellemetlen kalandja következmé­nyeibe. MI A BOR? A jugoszláv nemzetgyűlés gaz­dasági bizottsága elfogadta az elő­terjesztett új bortörvényt, amely szabályozza a bor termelését és for­galomba hozatalát. Az úf törvény szerint bornak csak a friss, nemesí­tett szőlőből nyert szeszesital tekint­hető. A törvény szigorúan tiltja szesz, víz, cukor és egyéb anyag felhasználásával mesterséges »bor« előállítását. Száznegvvenkilós tengeri teknősbékát fogtak az Adriában Pillából jelentik, hogy az izolál Medvetka halászhajó legénysége éj­szakai halászatán 140 kilogramm sú­lyú tengeri teknősbékát fogott. A rit­ka zsákmányt Pulába szállították. LEFOGYNAK A DÉLI SARKON AZ AMERIKAI TUDÓSOK A geofizikai évvel kapcsolatban 18 amerikai tudós tartózkodik január óta a déli sarkvidéken. A nehéz vi- szonvok között valamennyien 15—25 fontot fogytak. Egyébként kiváló egészségnek örvendenek. VILÁGÍTÓ óra — MORSE-KÉSZÜLÉK A legutóbbi bázeli vásáron az óra­gyárak kiállításán a világító karóra volt a legnagyobb attrakció. Az órá­ban miniatűr elem és parányi vil­lanykörte van. A találmány lehetővé teszi, hogy az óratulajdonos a legnagyobb sötét­ségben is lássa az időt. Az óra zseb­lámpaként is használható, mivel fé­nyénél a lakások ajtaján elhelyezett névtáblákat is el lehet olvasni. Ezen­kívül az órában kishatótúvoitságú Morse-adókészüléket is elhelyeztek. Hárommillió műanyagjáték, átsserelhető tricikli és 35 OOO ródli kerül forgalomba V Játék-, Hangszer- és Sportáru gykereskedelmi Vállalat mintatermé- » csütörtökön bemutatták a második ívben üzletekbe kerülő legújabb cik- cet. k>k és főleg az elmúlt évekhez vi- nyítva nagy lesz a választék a ma- ír gyártmányú játékokból és sport- kékből. Különösen érdeklődésre tart- számot a pénzverdében konstruált, irányítható villanyvonat. A modern anyvonat mintegy 1200 forintba ke- majd. Nagy teret hódítanak a mű- 'agokból készült játékok, amelyekből 120 változatban mintegy 3 millió kerül forqalomba. Érdekesség a gyermektri­cikli, amely kétkerekű biciklinek is át­alakítható. Ezenkívül 300 fémrollert és 8000 farollert árusítanak. Posztómackó­ból 10 ezret gyártanak. Az NDK-ból 30 ezer babát hoz be a kereskedelem, de több tízezer lesz a kisebb és a PVC-ből készült babák száma is. Általában mint­egy 15 újfajta társasjátékkal kedveske­dik a gyermekeknek kereskedelmünk és 35 000 ródlit hoz forgalomba a téli hó­napokra. FILMBARÁTOK KISKÖNYVTÁRA Varga József A nyomdában Riport helyett \ Táncsics Kiadó új sorozatot ín- A filmbarátok kiskönyvtára cím- 1. A sok képpel ellátott, főleg ntörténeti jellegű sorozat első szá- nemsokára megjelenik, s a fran- film történetét tárgyalja, a Lu­miére testvérektől napjainkig. Szei»- zője Bajomi Lázár Endre, A második kötetet Lajta Andor rendezte sajtó alá, s címe: A magyar film törté­nete. Az olcsó könyveket főleg a filmszínházakban árusítják majd. Levélféle egy kis pikkolófiúhoz ralán meglepődsz kis pikkolófiú, a nagyatádi étteremben, hogy rólad írok, nem is terólad, ha­rn Neked és ilyen nyilvánosság itt. Talán azt sem tudtad eddig, gy foglalkozásod után ilyen ne- t kapsz majd egy ismeretlentől, i egyszer látott csak Téged. Vem tehetek róla, ez az elneve- » a kiszolgálófiú rég használt, ide- n neve jött a nyelvemre, hason- ként. Néztelek téged és tetszettél kém. Olyan fiatal voltál és ked- s, talán tizenötéves, még innen a maszkoron és játékos, mint a kis­erek. Fel s alá jártál az étterem- n, felszolgáltál, azt is játékosan, hér kabátod kiemelte fekete ha­lat és megjegyeztem kissé visel- i barna cipődet is. Amíg mo­nyodat néztem, arra gondoltam, gy valaha, nem is oly régen, té- d valóban pikkolónak hívtak és rh röpködhettél volna úgy mint jst, hanem a főnök szeme intését vetve, kimérve és megmeredve mái, vagy komolyan a sarokba \va figyelnéd az embereket, kis éggé válva, mint mi, valamikor. Mondom, elégedett és jó érzés fő­tt el hirtelen. Valamiért azonban hirtelen el­árultam. A szomszéd asztalnál olgáltál ki sörrel egy idősebb hq- spárt, fekete ruhás parasztembert, eg egy fejkendős nénit. Kérted pénzt, valószínűleg kevesebbet :ptál, mert ezt mondtad: — Na, adjon még egy forintot. ... S ezt úgy mondtad, olyan hang­súllyal, hogy én megmeredtem. Rá­juk sem néztél, unottan a levegőt bámultad, egyik kezedet zsebre dugtad. S mikor az öreg a bugyellá- risból előkotorta a pénzt, kicsit fel­dobtad és köszönet nélkül otthagy­tad őket. Én pedig ott ültem, kicsit csa­lódottan és arra gondoltam, hogy miért nem kedvesebben, miért nem udvariasabban és emberibben csi­nálod a dolgodat. Nem tanítanak rá otthon, vagy a munkahelyen? Pedig jó volna, hisz mindegyikünk életéhez, a Tiedhez pedig különö­sen hozzátartozik a mások tiszte­letben tartása, megbecsülése. Arra is gondoltam, mennyivel helyesebb lennél, ha úgy monda­nád: »Tessék parancsolni« és »kö­szönöm szépen«. De nem szóltam. Fizettem és el­távoztam. Láttam, hogy újra kezd- ted a pajkosságot. Ez így is van rendjén, hisz fiatal vagy. De a játék mellé már hivatásodra is gon­dolj, meg az emberekre, akikkel együtt fogsz nőni. Becsüld meg őket, mint ahogy ők is ezt teszik veled, akik végered­ményben a Te vendégeid. Remélem nem haragszol az intő szóért egy ismeretlen jóakaródra és vendégedre: csakvári jánosrá Azért adtam ezt az alcímet írásomnak, mert még sohasem írtam riportot, s ha valakinek az lenne a véle­ménye, hogy ezután is nyugodtan elmondhatom ezt, annak bátran jelentem ki: én nem is akartam riportot írni. (Ez persze nem igaz, de jó, ha az ember előrelátó.) * * * Legelőször az anyagkönyvelőhöz látogatok el. Régi ismerősök vagyunk, barátságosan fogad. — Tessék, foglalj helyet! — Köszönöm. Nem zavarlak soká, szeretném, ha néhány szóval elmondanád, hogy milyen problémáitok vannak az anyagellátás terén. / — Az október utáni hetekben, sőt hónapokban alig kaptunk valamit. Személyesen jártunk Budapesten. A vasúti szállítás szünetelt, a raktárunkból mindjobban fogyott a papír és a festék. Decemberben két doboz fes­tékkel botladoztam a pesti utcákon. — Ne dicsekedj, ezt mégsem írom meg! (Rendes fiú, — azért mégis megírtam.) — Három napig gyalogoltam: Készletező vállalat, Parlament. Ide először nem tudtam bejutni, de más­nap megint eljöttem s ígéretet is kaptam, kapunk pa­pírt, csak szállítsuk el. Havas, fagyos úton vontatott néhány nap múlva egy jószívű sofőr egy bedöglött .gép­kocsit, rajta az ígért újságpapír és László elvtársat, aki érte ment. — És mi a helyzet most? — Kisebb hibák még vannak, de már lényegesen jobb a helyzet. Előfordul, hogy a papírellátó vállalat a nagyatádi telepünkre kért papírt Kaposvárra szállítja és megfordítva. Június végén, a féléves leltár előtt úgy özönlött a papír, hogy alig győztünk neki helyet szorítani. Előtte hányszor könyörögtünk levélben, tele­fonon: küldjenek papírt, mert leáll a nyomda. Alig küldtek valamit, s most. a leltár előtt zúdítják a nya­kunkba csaknem az egész negyedéves kiutalást. — Mér­gelődtünk, de azért örültünk is: van végre papírunk, s reméljük, ezután már rendszeresen és kielégítően kap­juk a szállítmányokat. * * * Bernáth kartárs a kalkulátor. Ö veszi fel a rende­léseket. — Nagyon sok a megrendelés — válaszol érdeklő­désemre. Tovább nem folytathatja, mert cseng a telefon, s ő felel, kérdez, megrendelőt keres, utánanéz a munká­nak és a végén közli, hogy készen van, megígéri, hogy a jövő héten jöhetnek érte. (ígéretét mindig megtartja.) Tőle indul el útjára a munkatáska. Belsejében lapul a kézirat, s állomásai (szedők vagy gépszedők, gépterem, néha a kötészet is) után, megérkezik a csinos esküvői meghívó a fiatal jegyespárhoz, hirdetve: két boldog szerelmes álmai valóra váltak. * * * Szedők, gépszedök, a gépterem mesterei és berakó­női teremtenek színeket, érzéseket, gondolatokat az ap­ró ólomkockákból. Sportrajongó, ha vasárnapra jó meccset ígér a pla­kát — gondolj rájuk! — az ő munkájuk ez. Moziba, vagy hangversenyre indulsz? Ök mondják meg a film címét és ők adják kezedbe a műsorfüzetet. Reggelid közben frissen, pihenten újságot olvasol? Ök dolgoztak egész éjszaka, s talán most indulnák fárad­tan hazafelé. Az utca másik oldalán, szemben a nyomdával, csen­desen dolgozik Szőllősi Sándor, a bélyegzés. — Én szürke kis ember vagyak, rólam ne írj sem­mit — szerénykedik. Róla nem is írok, csak a munkájáról. A két címer­változás kemény munka elé állította, s 5 szerényen, szorgalmasan készíti a kiváló minőségű bélyegzőket egész Somogy megye üzemeinek, vállalatainak, taná­csainak, maszekjainak és szövetkezeteinek. * * * — Régi gépekkel, szűk, összezsúfolt helyen dolgo­zunk — mondja László Tibor igazgató elvtárs. — Ja­nuárban megkapjuk a rotációs gépet, ha tudunk neki megfelelő helyet biztosítani. —i És ha nem tudnak? — Attól félünk, akkor másnak adják, esetleg fizet­hetjük a raktározási díjat. Pedig ez a megyének e pilla­natban egyik legégetőbb kultúrproblémája. Ma ugyanis ott tartunk, hogy a lap példányszáma állandóan emel­kedik. Gépparkunk nem bírja tovább ezt az emelke­dést. A rotációs gép mindent megoldana. Ügy látjuk azonban, hogy az illetékesek semmi intézkedést sem fo­ganatosítanak a, hatalmas gép és a nagymennyiségű pa­pírok befogadására szükséges épület vagy helyiségek bi7f^sításához. Innen is szólunk hát mindenkihez, segít­senek, mielőtt nem1 késő. Oldjuk meg mihamarabb a megye kultúrájának e fontos problémáját. Jó lenne, ha mind a Megyei Tanács, mind a Városi Tanács illetékes dolgozói minden erejükkel segítenék a nyomdát, s talán egy év múlva, haújraeljövök»rip>ort- helyett«-et írni, már arról számolhatok be, mennyivel o könnyíti a rotációs gép a dolgozók munkáját. Virányi Pál.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom