Somogyi Néplap, 1957. július (14. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-02 / 152. szám

4

SOMOGYI NÉPLAP

Kedd, 1957. július 2.

1 párt vezető szerveinek megerősítése és kiegészítése

(Folytatás az előző oldalról.)

időszakában azonban kitűnt, hogy a proletár internacionalizmus eszméihez és a szocialista tábor egységéhez való hűség és ragaszkodás ítélünk nem szűk pártérdek, nem elbont elvi kérdés, hanem a magyar nép és a Magyar Népköztársaság létérdeke is.

Pártunk ellenségeinek tervei meghiúsultak. Viszonyunk ma a testvéri pártokhoz erősebb, mint valaha, még jobban összeforraszt velük az imperialista reakcióval szemben közösen vívott, nehéz harc. Ezek a testvérpártok októberben és novemberben nemcsak szavakban fejezték k: szolidaritásukat, hanem maguk is komoly harcot vívtak a magyar proletárdiktatúráért. Nyugati testvérpártjaink szembeszálltak az imperialista provokációkkal, nehéz helyzetben kiálltak pártunk politikája mellett, támogatták intézkedéseinket,

megállapították ország-világ előtt, iogy pártunk marxista-leninista árt, az ország vezető ereje és he- esen védelmezi a dolgozó magyar >p érdekeit. A párt és politikája illett való kiállás állásfoglalás t a dolgozó magyar nép igaz ügye ..ellett.

Különösen nagyra becsüljük a Szovjetunió Kommunista Pártjának pártunk iránt tanúsított igaz, odaadó és áldozatkész barátságát.

A kommunista és munkáspártok proletár internacionalizmustól átfűtött harcos szolidaritása arra kötelezi. pártunkat, hogy a magyar munkásosztályban és a magyar népben még tovább mélyítsük és erősítsük a etár internacionalizmus szelleKádár elvtárs vélaszbeszéde után került sor a pártértekezlet harmadik napirendi pontjára, a párt vezető szerveinek megerősítésére és kiegészítésére. A napirend előadója Somogyi Miklós elvtárs, az Intéző

RENDES TAGOK:

Aczél György munkás, miniszter- helyettes ;

Apró Antal munkás, a Miniszter- tanács elnökhelyettese;

Bakó Ágnes munkás, a VIII. kerületi PB titkára;

Benke Valéria tanítónő, a Rádió elnökhelyettese;

Biszku Béla munkás, miniszter;

Borka Attila munkás, a Budapesti PB titkára;

Bruttyó János munkás, építőipari szakszervezeti titkár;

Cservenka Ferencné munkás, az MSZMP KB osztályvezetőhelyettese;

Dabronoki Gyula munkás, miniszterhelyettes ;

Dögéi Imre mezőgazdasági munkás, miniszter;

Fehér Lajos tanár, az MSZMP KB osztályvezetője;

Fogarasi Béla tudós, akadémikus;

Fock Jenő munkás, az MSZMP Központi Bizottságának titkára;

Földes László munkás, az MSZMP KB osztályvezetője;

Friss István közgazdász, az MSZMP KB osztályvezetője;

Gáspár Sándor munkás, a Szaktanács főtitkára;

Harmati Sándor munkás, X. kerületi tanácselnök;

Horváth Imre mérnök, miniszter;

Káür János munkás, az MSZMP KB titkára;

Kállai Gyula újságíró, miniszter;

Kiss Árpád mérnök, az Országos Tervhivatal elnöke;

Kiss Dezső munkás, a Csepel Fémművek PB-titkára;

Kiss Károly munkás, az MSZMP KB titkára;

Bizottság tagja volt.

A pártértekezlet egyhangúan az alábbi elvtársakat választotta meg, illetve erősítette meg a Központi Bizottság és Revíziós Bizottság tagjaiul:

Komócsin Zoltán kereskedelmi alkalmazott, a KISZ KB-titkára;

Kossá István munkás, miniszter;

Kreszán Lajos munkás, a Ganz Vagon PB-titkára;

Losonczi Pál paraszt, tsz-elnök;

Major Tamás színművész, a Nemzeti Színház igazgatója;

Marosán György munkás, az MSZMP KB titkára;

Münnich Ferenc jogász, a Minisztertanács elnökhelyettese;

K. Nagy Sándor kertész, tsz-elnök;

Nemes Dezső történész, a Népszabadság szerkesztő bizottságának vezetője;

Németh Károly munkás, megyei PB titkár;

Nezvál Ferenc munkás, miniszter;

Nógrádi Sándor munkás, nagykövet;

Novobáczki Károly egyetemi tanár, akadémikus;

Nyers Rezső munkás, a SZÖVOSZ elnöke;

Orbán László jogász, az MSZMP KB osztályvezető h.;

Pothornyik József munkás, igazgató;

Prieszol József munkás, megyei PB titkár;

Révai József újságíró, az Elnöki Tanács elnökhelyettese;

Révész Géza mérnök, miniszter;

Rónai Sándor munkás, az országgyűlés elnöke;

Sági' György mérnök, üzemi főmérnök;

Sándor József munkás, az MSZMP KB oszt. vez.

Sándor Kálmán mezőgazdasági munkás, tsz-elnök;

Seherczel Lajosné munkás;

Somogyi Miklós munkás, a Szaktanács elnöke;

Szirmai István újságíró, a Tájékoztatási Hivatal elnöke;

Szurdí István technikus, az MSZMP KB oszt. vez.;

Török István munkás, a Vasas Szakszervezet titkára;

Tömpe István munkás, miniszter- helyettes;

Úszta Gyula kubikos, miniszter- helyettes.

PÓTTAGOK:

Antos István közgazdász, miniszter;

Fodor Gyula munkás, az Országos Nyugdíjintézet igazgatója;

Győré József munkás, üzemvezető;

Karakas László munkás, az Éleim. Szakszerv, elnöke;

Kádas István munkás, az ország- gyűlés irodájának vezetője;

A Magyar Szocialista Munkáspárt 1957. június 27—29-i pártértekezletén megválasztott Központi Bizottsága ülést tartott. Napirenden szerepelt a Politikai Bizottság megerősítése és kiegészítése, a Titkárság megerősítése és a Központi Ellenőrző Bizottság kiegészítése.

A Központi Bizottság az Ideiglenes Intéző Bizottságot, mint Politikai Bizottságot megerősítette és egy rendes és két póttaggal kiegészítette. A Politikai Bizottság tagjai:

Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Kádár János, Kállai Gyula, Kiss Károly, Marosán György, Münnich Ferenc, Rónai Sándor és Somogyi Miklós elvtársak. Póttagok: Komócsin Zoltán

re állt első lábaival és már a torko- fnat keresi, de még kivár.

Két motorkerékpáron megérkeztek a németek. Először ők maguk töltötték ki rajtam a bosszújukat, ütöttek, ahol értek, aztán rámuszították a kutyákat. Cafatokban szakadt rólam a bőr, hús. így csupaszon, véresen kísértek vissza a lágerbe. Egy hónapot zárkában ültem a szökésért, de azért mégis éltem ... életben maradtam!

Nehéz dolog, testvér, visszagondolni a rémségekre és még nehezebb elmondani, mi mindenen mentem át a fogságban. Ahogy eszembe jut a sok embertelen kínzás, ott Germániában, ha' a bajtársakra gondolok, akik agyongyötörve elpusztultak a lágerekben — a szívem nem is itt a mellemben, hanem a torkomban ver, és a lélegzetem is elakad.

Merre meg nem hajszoltak a fogságban töltött két esztendőben! A fél Germániát bejártam azalatt: voltam Szászországban, dolgoztam szi- likát-üzemben, megjártam a Ruhr- vidéki szénbányákat, Bajorországban a földmunkától görnyedt meg így a hátam, megfordultam Thüringiában és az ördög tudja már, hogy az országnak még melyik sarkában. A vidékek más-más természetűek voltak, de a magunkfajta szerencsétlen foglyot, testvér, mindenütt egyformán lőtték és ütötték. Úgy vertek bennünket az átkozott szörnyetegek, ahogy mifelénk a barmot sem verik. Ütöttek azok ököllel és tiportak rajtunk, vertek gumibottal és mindenféle vassal, ami a kezük ügyébe akadt, nem is beszélve a puskatusról, és egyéb' fadarabokról.

Ütöttek, amiért orosznak születtél, azért, hogy élsz egyáltalán a világban, meg hogy nekik dolgozol. Megvertek, ha nem úgy néztél, nem úgy léptél, vagy fordultál, ahogy nekik tetszik ... Vertek egyszerűen azért, hogy előbb-utóbb agyonüssenek, hogy fölemésszed az utolsó csepp Véredet és belepusztuljál a verésbe. Bizonyára egész Németországban nem volt elegendő hamvasztókemence számunkra... És mindenfelé egyforma volt a koszt: 15 deka fűrészporos korpakenyér, meg valami híg moslék tarlórépából. Melegételt csak nagyritkán, ha adtak. De minek mondjam, ítéld meg te magad: háború előtt nyolcvanhat kilót nyomtam, ősz felé meg már alig voltam ötven. Csupa csont-bőr voltam, de még a csontomat is alig bírtam el. De dolgozni, azt kellett panaszszó .nélkül. Pedig olyan volt ez a munka, hogy a betört igáslónak is sok lett volna.

Szeptember elején a Küstrin melletti .lágerből száznegyvenkett >t átvezényeltek a B—14-es lá|

Drezda közelébe. Abban az i<

IraW IT Vtalííl Ir Áfarjtron laV»£vH-íír>bBorbély Sándor munkás, a KISZ SZB tagja;

Darabos Iván szobrász, MSZMP megyei PB titkára;

Horváth Ede munkás, üzemi igazgató;

Ilku Pál tanító, vezérőrnagy; Kaszapovics András paraszt, tsz- elnök;

Klujber László bányász, móri járási PB titkár;

Marties Pál munkás, ezredes; Valkó Márton munkás, üzemi

igazgató;

Varró György munkás, üzemi tisztviselő.

Kruzslák Béla munkás, KGM kormánymegbízott;

Polónyi Szűcs Lajos munkás, a pénzügyminiszter első helyettese;

Szilágyi Béla mérnök, a Külker. Min. főosztályvezetője.

és Nemes Dezső elvtársak.

A Központi Bizottság megerősítette a Titkárságot, amelynek tagjai:

Kádár János elvtárs, a Központi Bizottság első titkára, Fock Jenő, Kállai Gyula, Kiss Károly és Marosán György elvtársak, a titkárság tagjai.

A Központi Ellenőrző Bizottság tagjainak számát a Központi Bizottság 9-re emelte. A KEB tagjai:

Asztalos Géza, Birkás Imre, Maró- ti Károly, Mózes Viktor, Nezvál Ferenc, Nöhrer Árpád, Papp Lajos, Péteri István és Somogyi Miklós elvtársak.

A Központi Bizottság Somogyi Miklós elvtársat a Központi Ellenőrző Bizottság elnökévé választotta.

orosz hadifoglyok. A kőfejtőben dolgoztunk, kézi erővel fejtettük, faragtuk, törtük a német követ. Négy köbméter volt a napi norma fejenként olyan embereknek, akikbe jóformán csak hálni járt a lélek. Most kezdődött még csak a keserves élet: két hónap alatt a mi 142 főből álló csoportunk 57-re olvadt le. Hát .lehet ilyen, testvér? Sokallod? Bizony alig győztük temetni a halot- tainkat, ráadásul meg híre futott az egész lágerben, hogy már Sztálingrádot is bevették a németek és törnek tovább Szibéria felé. Egyik baj jött a másikra és úgy nyomott bennünket, hogy már a szemünket se volt kedvünk a földről felemelni, mintha bizony mi magunk is ebbe az idegen német földbe kívánkoznánk. A lágerőrség meg mindennap tivornyázik, nótáznak, örülnek, újjonganak a németek.

Egyszer is estefelé járt az idő, mikor visszaértünk a munkából a ba- rakba. Egész nap esett az eső, csuromvizesek voltunk mind; úgy dideregtünk a hideg szélben, akár a kutyák, vacogtattuk fogunkat. És nincs hol megszárítkozzék, melegedjék az ember, a tetejében meg éhesek is voltunk, annyira, hogy az még a halálnál is rosszabb volt. De hiába, este nem adtak semmit.

Levetettem magamról a nedves rongyokat, odadobtam a priccsre és azt mondom: »Négy köbmétert követelnek az embertől, pedig mindegyikünknek bőven elég lenne egy köbméter is sírhelynek.-« Nem is mondtam többet, mégis volt valaki gyalázatos köztünk, aki beárult a .lágerparancsnoknál a keserű szavaimért.

A láger parancsnoka, vagy ahogy ők mondják: a lágerführer egy Müller nevezetű német volt. Alacsony növésű, tömzsi, szőkehajú ember, aki egészében valahogy olyan fehér volt: fehér a haja, a szemöldöke, a szempillája, még a szeme is színtelen volt és dülledt. ügy beszélt oroszul, akár te, vagy én, méghozzá erősen ó-zott, mint a tősgyökeres Volga-mentiek. És hogy tudott káromkodni! Hol is tanulta meg ilyen jól az átkozott ezt a mesterséget? Szokása volt, hogy fölsorakoztatott bennünket a blokk- előtt — a barakkokat hívták így — elhaladt a sor előtt az SS-legényei- vel, a jobb kezét oldalt tartja. Bőrkesztyű van rajta és a kesztyűn kívül ólomboxer, hogy meg ne sértse az ujjait. Megy a sor előtt és minden második embernek az orrára csap, hogy elered a vére. Az egészet »nátha ellen való profilaktikus védekezésnek« nevezte. így ment aztán nap mint nap.

iwfrrt/ef'j:..

gészen megvidámított a társaság, aztán nagyon is rossz vége lett a ognak: a szentes ember döröm- ni kezdett az ajtón, kérte, hogy gedjék ki. No nem is volt hiába a nyörgés: egy hosszú sorozatot jött le a fasiszta az ajtón keresz- teljes szélességben. Agyonlőtte .ény jámbort és még három má- smbert, egyet pedig súlyosan megsebesített, annak is vége lett reggelre. A halottakat egy csomóba raktuk és mindnyájan leültünk. Elcsendesedve gondolkoztunk a történteken: nem valami vidám kezdet, az bizonyos ... Később itt is, ott is megeredt a beszélgetés, félhangon sug- dolóztak: ki honnan való, melyik vidékről, melyik hogyan esett fogságba; a sötétben kezdték egymást szólongatni az egy szakaszba valók és a századbeli ismerősök. Közvetlen mellettem csendes beszédet hallok. Az egyik azt mondja: »Holnap, mielőtt tovább hajtanak bennünket, 'ilsorakoztatnak és szólítják majd a >miszárokat, kommunistákat és idókat, akkor te szakaszparancs- létedre nehogy elbújj a többi tt! ügy se sikerül, megmondom, gondolod, ha levetetted a gim- tyorkát, altkor már közember él? Nem úgy van az! Eszembe cs, hogy én tartsam helyetted a cam. Egyből rád mutatok! Tudom >1, hogy kommunista vagy és agitálni engem is, hogy lépjek be a pártba, most aztán felelj magadért.« Az az ember mondja ezt, amelyik tőlem balra .legközelebb ült. Túlfelől mellőle pedig egy fiatalos hang felel rá: »Mindig gyanítottam, hogy te, Rizs- nyev, ne»- vagy rendes ember. Kü- lönös<~ ->r kijelentetted, nem

'ér ba, és arra hivatkozképzetlen vagy. De hogy áruló lesz ■<T ’a hét- lus4.

hiába könyörögsz, úgy is bemondlak. Mindenki a maga bőrét viszi a vásárra.«

Megint elhallgattak, engem pedig már a hideg lelt ekkora aljasság hallatára. »Azt már nem! — mondom magamban. — Nem engedem, hogy kiadd a saját parancsnokodat, kutyafajzat! Ebből a templomból ugyan ki nem mégy élve, hanem a lábadnál fogva húznak ki, mint a dögöt!« Lassan pirkadni kezdett, s látom, hogy mellettem egy nagypofá- jú fickó fekszik hanyatt, keze a feje alatt, mellette pedig egy szál trikóban cingár kis fitosorrú legény ül, térdét átkulcsolva és nagyon halvány. »No — mondok — ez ugyan meg nem bír avval a dagadt nagy lóval. Nekem kell vele elbánnom.« Megbököm a legényt és súgva kérdem: »Te vagy a szakaszparancsnok?« Nem felel semmit, csak a fejével bólint. »Ez akar téged beárulni?« — A fekvő emberre mutatok. Amaz megint csak bólint. No, hát akkor — mondom neki — tartsd a lábát, hogy ne rugdalózzék! De gyorsan'« Azzal rá is vágódtam a kövér bitangra és ujjaim rámeredtek a gégéjére. Még kiáltani se volt ideje. Néhány percig még rajta maradtam, aztán otthagytam. Kinyújtózott az áruló, a nyelve is kilógott.

Nagyon kényelmetlenül éreztem magam ezután, rettentő mód szerettem volna kezetmosni, mintha nem embert, hanem valami förtelmes csúszómászót fojtottam volna meg... Életemben most öltem először és most is a mienk közül... Dehát hogy lenne a mienk az ilyen? Rosszabb ez az idegennél is: áruló. Felálltam és mondom a szakaszparancsnoknak: »Gyerünk innen elvtárs, elég nagy a templom.« Ahogy megmondta ez a Krizsnyev, reggel csakugyan felsorakoztattak bennünket n templom előtt, körülfogtak a ■’vosok és három SS-tiszt ’ugatni közülünk a szá- ernbereket. Meg- '-»munista. ki de senki

komiszárok is. összevissza négy embert válaszottak ki a több mint 200 közül, egy zsidót és három orosz közkatonát. Az oroszok azért kerültek bajba, mert hogy mind a hármuknak barna volt a képe és hullámos a haja. Ahogy odamentek az ilyenekhez, kérdik: »Zsidó?« Ö ráf> leli, hogy orosz, de oda se hallgatnak. »Kilépni!« — s azzal kész.

Agyonlőtték a szerencsétleneket, bennünket meg hajtottak tovább. A kis szakaszparancsnok, akivel kivégeztük az árulót, egész Poznanig mellettem maradt, és az első napon többször is szerét ejtette, hogy megszorítsa a kezemet. Poznanban aztán ezért .szétválasztottak bennünket.

Tudod testvér, úgy volt a dolog, hogy már az első naptól azon járt az eszem, valahogy visszaszököm a mieinkhez. De biztosra akartam menni. Egész Poznanig, ahol aztán állandó lágerben helyeztek el bennünket, egyetlen jó alkalom se volt a szökésre; De a poznani lágerben mintha mégis jobb lett volna a helyzet: május végén egyszer a láger melletti kis erdőbe küldtek bennünket. Sírgödröt ástunk a mieinknek, akik meghaltak. Igen sokan pusztultak el akkoriban a ragálytól; ásom hát a poznani agyagot, s közben körbe- tekintgetek, s látom ám, hogy az őrök közül kettő leül falatozni, a harmadik meg elszundított a napsütésben. Félrehajítottam az ásót és a bokrok mögé -lopakodtam ... Aztán

— futás, egyenesen napkelet felé veszem az irányt...

Úgy látszik csak jó sokára eszméltek fel az őreim. De hogy énben- nem, ilven csont-bőr soványan, honnan volt annyi erő, hogy 24 óra alatt majdnem 40 kilométert megtegyek,

— magam sem tudom. Csak aztán végül semmi se lett az én szép álmomból: a negyedik napon, mikor már jó messze jártam az átkozott lágertől, újból elfogtak. Nyomozókutyákkal jöttek utánam, egy zabtáblában akadtak rám.

A reggeli világosságban féltem továbbmenni a nyílt mezőn, és még legalább három kilométer volt az erdőig, hát lefeküdtem a zabföldön, hogy kivárom az estét. Morzsoltam a markomba egy kis magot, ettem is belőle egy keveset, meg a zsebembe is raktam tartaléknak, de egyszer csak hallom ám a kutyák csaholását, és hogy motorkerékpár berreg ... No, elszorult a mellem, mert a kutyák egyre közelebbről ugattak. Hasra feküdtem és elfedtem arcomat a tenyeremmel, hogy legalább azt össze ne rágják. Hát csak odaértek és egy »-»nnillantás alatt letépték rólam a f Anyaszült meztelen ma- '-'"vöettek. húztak- kedvük szel' r. m all am Az MSZMP

Központi Bizottságának tagjai

Az MSZMP KÖZPONTI REVÍZIÓS BIZOTTSÁGÁNAK TAGJAI:

KÖZLEMÉNY

a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának üléséről

/tPrtlni+rrfniiTs \