Somogyország, 1957. június (2. évfolyam, 126-148. szám)

1957-06-09 / 133. szám

Yasárnap, 1957. június 9. .. и »mra-----------------------------------__________________________________________________*_

Miért kell még ma is rettegniük Bolla Ferencéknek ?

— Elvtárs, én nem azért mondom ám el ezeket a siralmas dolgokat, hogy megírja, sőt nagyon kérem, ne tegye ezt. Nem akarok «-hős« szerepében tetszelegni, a látszatát is el akarom kerülni ennek, meg aztán ki tudja ... fél az ember ... Vannak már szomorú [tapasztalataim, nézze, én már ennek a koldusa vagyok. Novemberben eltörték a lábamat, orvul rontottak rám, szerencse, hogy életben maradtam. Ott láthatja a brutalitásnak, a vad támadásnak, az emberi gonoszságnak a nyomát az ablakon is. Mindet betördelték — mondja Bolla Ferenc.

Jónéhány még most is deszkával van beszögezve. Hat hónap alatt, úgy látszik, senkinek sem jutott eszébe, hogy helyrehozza a vandál pusztítást Bolla Ferencék szolgálati lakásán. Gonosz, utálatos kezek a holmit is kidobálták a lakásból, a lepedőket, abroszokat széjjeltépték. S mit csináltak még?

Iszonyatos rágondolni is. S ők elviselték, el kellett viselniük a megaláztatást, emberi méltóságuk gyalázatos megtiprását. De hát miért? Kicsoda és kinek vétett a Bolla-család? Miféle árnyak rémisztgetik őket még ma, az ellenforradalom fegyveres szétzúzása után hat hónappal is?

Bolla Ferenc elvtárs pénzügyi előadóként dolgozott Mesztegnyőn jó pár esztendeje. Felesége tanárnő, igazgatóhelyettes a helyi általános iskolában. Példamutató, becsületes életet éltek. Kommunisták ízig-vérig. Azzá nevelte őket a párt. Ezért lövellték feléjük az első pillanatokban mérges nyilaikat az ellnforradalmárok. Ahogy súlyosbodott a helyzet a fővárosban, akként mutatták ki igazán foguk fehérjét a népi rend ellenségei ebben a faluban is. Fölöttébb és sokszorosan sajnálatos, hogy az az ember állt az ellenforradalom szervezésének élvonalában, aki pályáját, felemelkedését köszönhette a népi rendszernek. Győré Károly, a hétpróbás köpönyegforgató, annakelőtte kommunistának hazudta magát. Október 23-a után megmutatta igazi énjét. A 27-i gyűlésen már kijelentette: »Aki úgy érzi, hogy nem idevaló — vagyis kommunista —, az távozzék«. Soha le nem moshatja lelkiismeretéről a szégyenfoltot, jelleméről a gerinctelenséget. Még a tizenkettedik órában is szervezte a fegyveres ellenállást. Márciusban ’■•mártírként« hagyta el a falut. S büntetlenül fut. Bizony, más sorsot érdemelne ő.

November 11-én Bolla Ferenc

elvtársat lakásán orvul megtámadta Kálmán Vendel: »Na, piszkos kommunista, vissza mertél jönni? (Tudniillik november 8-ig vidéken bujkált az ellenforradalmárok elől Bolla elvtárs.) Most megdöglesz« — rikácsolta habzó szájjal. Betörte a kaput s felkapott egy dorongot, s azzal eltörte Bolla Ferenc lábát. Több mint hat hónapja már ennek. Bolla elvtárs még most sem tud lábra állni, ellenben támadója, Kálmán Vendel büntetlenül szalad. Magabiztos abban is, hogy szárazon megússza az egészet. Tárgyalás ugyan volt már, de az ügyet az a bíró tárgyalta, akit röviddel azután szintén ellenforradalmi cselekedet miatt eltanácsoltak a bíróságról. Holló a hollónak nem vájja ki a szemét, ezt a közmondást juttatja az ember eszébe ez a bírósági tárgyalás. Hat hónapi börtönbüntetést kapott Kálmán, de az ítélet nem jogerős, s így ma is szabadlábon jár. S az ember elgondolkodik ezek után. Hát mégsem tanultunk októberből? Nem jól van ez így!

Bocsánatot kérek Bolla elvtárstól, hogy nem tartottam be ígéretemet, úgy éreztem, nem hallgathatok, nem hallgathatunk ilyen ügyekben.

— a — f

Játék яи élettel*

avagy miért nincs rend a g&mbapiacon ?

Vannak már szomorú tapasztalataink. Tudunk esetekről, amikor egy jóízű családi gombavacsora után nem ébredtek fel többé emberek. Tudunk orvosok hősies erőfeszítéséről, amelyet egy-egy gombamérgezett életének megmentéséért vívtak, tudunk elszánt fogadkozásokról is, amelyek rendszerint a tragédiák után következtek be. Igen, tudunk rendeletekről, amelyek napvilágot láttak azért, hogy a galócák gyilkos mérge ne szívódhassék fel többé emberi gyomorba, velőbe, szívbe. Nos, nézzük, mi lett a rendelet sorsa.

Gombát általában csak az EMÉRT szakképzett gombagyűjtő állomásai szedhetnek eladásra. A szaktanfolyamokon kiképzett gombagyújtők az Erdei Melléktermékeket Értékesítő Vállalat raktárába küldik begyűjtött gombaféleségeiket, amelyeket újra szakszerűen átvizsgálnak, aztán tárolásra dolgozzák fel, vagy minden változtatás nélkül átadnak a kereskedelemnek. Rendszerint a MEZÖÉRT-nek. De időnként a budapesti 'központoknak is, ahol mielőtt forgalomba hoznák, újravizsgáló ellenőrzésen esik át. A gombát forgalomba hozó boltokban az elárusítás helyén láthatóan elhelyezett igazolószelvényt kell tartani, ami szerint az árusított gombát szakemberek már átvizsgálták és étkezésre megfelelőnek találták. Törvényes magánárusítással csak igen ritkán találkozhatunk és ha igen, úgy rendelkeznie kell szakképzettségét tanúsító és az általa árusított gombának szakemberek által történt átvizsgálásáról szóló igazolvánnyal.

Nem kell nagy vizsgálódás annak megállapításához, hogy a törvényes gombakereskedelemnek egyik követelményét sem tartják be. Az illetékes ellenőrző szervek már tavaly sem csináltak maguknak problémát a gombaárusításból. Egyszerűen nem törődtek vele. Nos, az idei gombaárusítás ugyancsak elindult azon a kitaposott, megrögzött, rossz úton. Nemsokára (sőt már eddig is) árultak gombát és hamarosan nagyobb menynyiségben is megindul a szedése. És mit látunk? A piacon kufárok kínálják összegyűjtött zagyvaságaikat és sem engedélyük, sem szakigazolványuk nincs. Ott forog kezükben a számtalan mérges gombával például nagyon gyakran összetéveszthető »tövisalja« nevű gomba, ott táncol ujjaik között a halál és szívtelenül, lelketlenül, kontárként kínálják, adják. Nincs senki, aki erélyesen és a törvény szigorával járjon el.

Nem található meg a boltokban sem a gombák mellett az igazolócédula. Pedig a rendelet értelmében a tanácsoknak kellene ellenőrizniük a gombapiacot és felfigyelni a kontárokra, kiállítani a szükséges igazolásokat. De felelőtlenül nagy a hallgatás. Egy jellemző pédát említünk, amelyet érdeklődésünk folyamán tettek szóvá az EMÉRT dolgozói: Tavaly kérte az EMÉRT a Városi Tanács vezetőitől, küldjenek legalább egy személyt a Kaposvárott két ízben is megtartott gombaismertetési tanfolyamra, hogy a szükséges tudnivalókat elsajátíthassa és ellenőrzéseket végezhessen a gombaárusítás körül. A kérés süket fülekre talált és azóta sem húzta jki a megrekedt szekeret a kátyúból senki.

Havonta 15 mázsa gomba önti el a piacokat és boltokat a megyében. Van hát hol megbújnia a mérgethozó halálnak, különösen amikor a felelős közegek ilyen tág teret engednek számára a garázdálkodásnak. Valamennyien felelősek vagyunk egy esetleges szerencsétlenségért! Vessenek hát véget az idén a gombapiacon uralkodó kétségbeejtő rendetlenségnek! Nem kell messze menni, nem kell sokat fáradni ezért: a törvény betartásával könnyen megteremthetik a rendet, mielőtt még olyan tragédia történhetne, amely után késő lenne már az óvintézkedéseket bevezetni. — di.

— Nos. Laci majd most meglátjuk, hogy maga valóban jobban tudja-e, hoqy mi a helyzet a labdarúgók átigazolásánál?

— Hát ennél bizony könnyebbet is kérdezhetett volna szerkesztő sporttá! s, mert ember legyen a talpán, árki most tisztán látja, hogy mi is lesz valójában. Egy bizonyos, hogy a legnagyobb profivilágban sem volt olyan Játékosbörze, mint amilyent most kiváltott az MLSZ átigazolási rendeleté. Azt hiszem, már .az MLSZ-nél is bánják, hogy ennyire szabadjára engedték a dolgot. Legalább is erre enged következtetni az, hogy máris szó van esetleges módosításokról. Bár hétpecsétes titoknak számít még, de elárulhatom, hogy az a bizonyos semleges bizottság talán mégem fog működni. Nem lesz ugyanis szükség rá. mert valószínűnek látszik, hogy az úgynevezett villámig.azolás .mégis csak korlátok közé lesz szorítva. Azaz senkit nem lehet villámmal átigazolni, ha a játékos volt egyesülete ehhez nem járul hozzá. Úgy vélem, ez is volna a helyes mód. Utóvégre a játékost nevelő egyesület jobban tudja, hogy valóban szükség van-e valakire, mint a semleges bizottság.

— .lói van Laci, ezek megnyugtató hírek. S vajon ilyenek a többi hírei is?

— Koránt sem, szerkesztő sporttárs. Tudja, mekkorát csalódtlam a Győrbe távozott Rákóczi középhátvédjében, őróla az a hír járta, hogy igen" komoly ember. Mindenki szerette és meg is becsülte a városban. Nem azt vártuk tőle, hogy egyik pillanatról a másikra hátatfordít a Rákóczinak csak azért, mert Győrben ki tudja, mit és mennyit ígértek neki. Hogy nem keveset ígértek, az bizonyos, dehát a győriek maguk mondták, hogy milyen hataímas összegek röpködnek most az NB I-es játékosokkal kapcsolatban a levegőben. Elöljáróban azt mondtam, hogy a profi időkben szerényebbek voltak a labdarúgók, mint a mostani amatőrök. Úgy beszélték, hogy a győri Tamásért harmincezret ígért az egyik pesti nagycsapat. Pedig Tamás nem is olyan »nagymenő«. A harmincezer persze megszédítette és ezért rohantak a győriek kétszer is Pobjedával Kaposvárra Mólnál1 Sanyiért.

— Lacikám, elég a Molnár-ügyből, s mondja, kinek a távozásáról tud még bizonyosat?

— Úgy vélem ,nem tévedek, ha azt mondom, hogy Mózsi is távozni készül. Lehet, hogy őt a Pécs-Bananya ittjárt vezetői bírták jobb belátásra, s az itteni tárgyalások késztették arm. hogy felmondja állását. Érdekes, hogy a legféktelenebb Rákőczi-csatárt illetően városszerte megoszlanak a vélemények. Az egyik tábor azt vallja, hogy kár Mózsiért. A másik viszont azon az álláspontom van, hogy nem baj. ha távozik, legalább nem lesz többet baj szertelenségei miatt 'a zöld-fehérek b ázatájetii.

— No, Laci, de ezzel remélhetően vége a távozási listának a Cukorgyárnál.

— Nagy tévedés ez, szerkesztő sporttárs. Azt hiszem, magúk is csodálkoznak a hír hallattára, hogy az ifjúsági válogatott jobbszélső és a majdnem ifi-válogatott szőke középcsatár, aki ugyancsak most érettségizik. szintén távozik. Az előbbi nem Zala-szentqrótl lakos lesz, hainem veszprémi. Az utóbbi isem a szabó mesterséget fogja ta nulni a vegyiipari egyetem városában, hanem vegyészmérnöknek készül. Úgy mondják, nem ke'l egyiküknek sem félni, a Veszprémi Haladás szívesen jár közbe érdekükben,) hogy bejussanak az egyetemre.

— Hű Laci, mi nem szeretnénk most a Rákóczi-vezetők helyében lenni. Ezek szerint négy standardjátékos távozása vehető szinte bizonyosra. Meggyengül a védelem, de a támadósor is. Pedig hát inkább erősíteni kellett volna, különösen a csatársort.

— Úgy van, szerkesztő sporttárs. így gondólták a Rákóczi-vezetők is, « nem is töltötték tétlenül az elmúlt1 heteket, hónapokat. Igaz, hogy se nem csatár, se nem hátvéd az a magas fekete szigetvári fiú, aki most kezdte meg tényleges katonai szolgálatát Kaposváron. A zöld-fehérek már elégedetten dörzsölték a fezüket. merthiszen annak idején, azaz közvetlenül a bevonulás után Márkus nyilatkozatot adott nekik, hogy a jövőben a Rákóczinál szeretne sportolni. A Rákoczivezetök be is ryújtottók a fiú igazolási kérelmét. Sőt, mindegyik zöld-fehér vezető arra esküszik, hogy már május 1« óta birtokukban is van az igaziás.

— Akkor rendben van a dolog, Lacikám.

— Tévednek, ha azt hiszik, hogy így van. A héten Szigetváron járva, ugyanis megtudtam, hogy Márkust . a szigetváriak valóban kiadták Kaposvárnak, csakhogy nem a ■ Rákóczinak, hanem az MTE-nek. Na íjiost tegyen okos az ember.

— Hát Laci, ha ez így van, akkor ebből lesz kavarodás, az biztos.

— Kavarodás? Aligha. Tudniillik az átigazolási szabdHyaaitluaik van ezzel kapcsolatban egy igen érdekes szakasza, amely kimondja, hogy aki két sportkörnek ír alá, azt nem igazolják sehova.

— No, de most már maga menjen valahova

— Rendben van, szerkesztő sporttárs. megyek, de ahogy ebben a pillanatban értesültem, az nem biztos, hogy Janika is elmegy.

A HÍRLAPTERJESZTŐ VERSENYRŐL

A Somogyország kéthónapos — májusi és júniusi — előfizetésgyűjtési versenyszakaszáreak eddigi részében több postahivatal kézbasítő-gárdája és hírlapfelelőse bebizonyította: falun a nagy nyári mezőgazdasági munkák ideje alatt is lehet új előfizetőket szerezni a lap számára.

Segesden Takács Rózsa hírlapfelelős és Dergecz Péter kézbesítő elbeszélgetnek mindazokkal, akik október előtt valamilyen pártlapot járattak és igyekeznek náluk most is

JZoltaképpen mi is a csodála' tos? A szirmait bontogató, vérpirosán, vagy hófehéren tündöklő nyíló rózsa, a zölden, buján, sok színben ragyogó virágrengeteg. Az eladósorba lépő lány. A szerelmespár csókjai, ölelése, vallomásai. Csöppnyi síró-óbégató jövevény, a felnövekvő gyerek. A ringó aranysárga búzatábla. A Balaton, a Mátra, a Mecsek mesés tája. A főváros, a gépet, szerszámot ontó gyár. A szebbnél szebb ruhával megrakott üzlet. A kiállítás az újabbnál újabb újdonságokkal. A remekmű. Petőfi Sándor költészete, Bartók muzsikája. Nézz körül és mindenütt látsz, találsz valami csodálatosat.

Ember, te csinálci mindezt, lelket lehelsz a gépbe, szépséget, életet a mezőbe, a rétbe, szenet vetsz az erőműbe, áramot vezetsz a lakásba, kísérletezel, új gyógyeszközök után kutatsz, s halált hozó, pusztító, romboló hatalmas erőtömeget összpontosítasz egy bombában. Szekeredbe fogod a természet vad és •vak erőit, hatalmasabb vagy náluk. Ki hát a legcsodálatosabb lény a világmindenségben, ha nem az ember? őt dicsérjük hát most is, egyet a sok közül, aki ugyan nem vitt végbe világraszóló hőstettet, de amit csinál, amit tesz, az csodálatra, elismerésre méltó...

Tfgy emberpalánta szaporítja az emberiséget. Huszonnyolc ssztendővel ezelőtt. Csodálkozó szemekkel, boldog arccal bámul a kis vásott pólyába bugyolált gyerkőc fölé az édesanyja. Babusgatja, dalolgat neki, széltől, mindentől (ívja ... Halad az idő. A csecsemőből karonülő gyerek lesz. Rámosolyog az anya, nevetésre húzza ő is a száját. Majd járni tanul. Szaladni

A CSODÁLATRA MÉLTÓ TRAKTOROS

is tud már. Csak éppen beszélni nem. Se nem ért, sem nem hall. Néma. A könnyes szemű édesanya hiába viszi egyik orvostól a másikhoz, néma marad, mindörökre. Az édesanyának nagyon fáj a szíve, sírdogál, szomorú asszony lesz belőle. Legdrágább kincse, a fia süketnéma. Amíg ő bírja, addig a gyereknek is lesz gondviselője. S ha elszólítja a halál?... Nincs ír, nincs malaszt az anyai szív fájdalmára.

A kis Ferkó növöget, nagy gyerek lesz belőle. És egyszer, egy szép napon tanítani viszi az anya a Siketnéma Intézetbe. Feri itt megismerkedik a betűvetéssel, figyeli a szájmozgást és ő is meg tudja magát értetni másokkal. Telik az idő. Tud olvasni. Legényember lesz belőle. Az anya. szívét boldogság fogja el. Reménykedik. Talán megtalálja a helyét az életben, a fia nem lesz sorsüldözött...

Húsz esztendős legényke már, amikor frissen festett, vadonatúj traktorok vonulnak be a faluba. Másoktól tudja meg: gépállomást állítanak fel Tapsonyban, odavalók ezek a gépek is. Ott settenkedik a gépek körül, lesi, bámulja, mit csinálnak velük, hogyan indítják el, hogyan mennek velük a traktorosok. Szívébe akkor lopakodott be az első vágy, bárcsak ő is lovagolhatna ezeken a vasparipákon... Hogy utánanéznének a lányok, fiúk, az emberek, ha végigmehetne ő, a néma Karancz Feri egy jóvágású traktorral a tapsonyi utcán... A vágyak, gondolatok nem hagyják nyugton, kedvet érez a gép, a traktor iránt.

— Mit, hogy néma legényt ültessünk traktorra? Hiszen az első alkalommal összetörheti magát, a gépet és másokat is. Hogyan tudná meg, ha a háta mögött jármű közeledik, s utat kér? Nem, még gondolni is nevetséges arra, hogy Feri traktoros legyen — így vélekedtek a gépállomás vezetői.

Be Feri csak nem mondott le a tervéről. Megtanulja ő a traktoros mesterséget, óvatos is lesz, csak bízzanak benne, s tanítsák — ezt olvashatták le szomorkás arcáról és ezt próbálta megértetni az emberekkel.

Zlogyan, hogyan sem, Karancz Ferit mégis csak felvették a gépállomásra. A főgépészt meglepte a fiúban rejlő akarat, a nagy tanulnivágyás. Észrevették, hogy csodálatos érzéke van a gépekhez. Tanították, foglalkoztak vele, vigyáztak minden lépésére. Kezébe adták a közúti forgalmi szabályok könyvét, a traktoros-könyvet, s ő tanult szorgalmasan. Egy szó, mint száz, Feriből traktoros lett. Meglepő ügyességgel vezette, kezelte a gépet. Valami csodálatos jó érzéket fedeztek fel benne. Nem hall és mégis — ki tudja hogyan — észreveszi, ha háta mögött jármű tart felé. Az igazgatója azt mondja ról'}: »Bátran tenném ezt a fiút közúti forgalmi jármű vezetőjének is.« És hogy: »talpig becsületes, szorgalmas, ügyes«. Mesélik róla, hogy nagyon megszerették a parasztok. Sokan nem is engednének más traktorost a földjükre. Ugyancsak Bíró Géza elvtárs, az igazgató mondja el a következő történetet:

— A múlt ősszel kint jártak nálunk a szakszervezetiek. Meghagyták, hogy Karancz Feri, tekintve.

hogy süketnéma, nem dolgozhat a gépállomáson. El is küldtük. Igen ám, de egymás után jöttek hozzánk a faluból a gazdák, kérdezték: hol a Karancz Feri? Valamennyien követelték, vegyük vissza és engedjük dolgozni, mert különben nem kell nekik a traktor. A falu kérésére visszavettük.

Ne adj isten, hogy valaki csak tréfából is az elbocsátás rémével bosszantsa. Nagyon tud azért haragudni és aztán nehezen lehet kiengesztelni. Figyelmeztetett is erre Kozári elvtárs, a főgépész, nehogy ilyet akarjunk magyarázni neki. Feri öt év alatt széjjelszakíthatatlanul hozzánőtt a géphez, a földhöz, a falu lakóinak és a gépállomás vezetőinek a szívéhez is. Leginkább azért szeretik a tapspnyiak, mert rossz munkát őutána még nem. láttak. Mire elvégezné egy-egy darab föld szántását, már ott várják a dűlő végén a következő gazdák. Hogy őt becsapják? Jó volna. Ember legyen a talpán az eszemadta, aki azt merné tenni. Különben saját léptetője (öl) van, állandóan ott hordja a traktoron, az pedig pontosan megmutatja a föld nagyságát.

Mit mondjunk még Karancz Feriről? Hogy csinos, tiszta a gépe, hogy takarékoskodik az üzemanyaggal? Hiszen ez hozzátartozik a jó traktoros portréjához. Még egyet: Karancz Feri a dolgos, szorgos munka, után járó keresetéből boldogan él feleségével és aranyos kislányával. Értük dolgozik.

Az anyai szív féltő dobogását megértette a másik anya, a mi nagyszerű társadalmi rendsze rünk, a haza. Ennek az anyának: nincs egyetlen eldobnivaló gyerme-\ ke sem. Ugye, csodálatos ez?! j Varga József

elhelyezni újságot. Az eredmény netm is marad el: a községbe 102 Somogyország jár, ebből 94 előfizetett példány. Külön dicséretet érdemelnek azért is, hogy napilapokból egyetlen példány sem maradt vissza eladatlanul a múlt hónapban.

A csurgói postásodat már egy alkalommal megdicsértük, most szintén elismeréssel kell írni róluk. A kézbesítők közül igen szépen dolgozik Taragó György és Veizinger József. Ök az elmúlt hónapban több mint 40 előfizetőt gyűjtöttek. Bárdo,si Sándor hvatalvezető rendszeresen, [kiszámítja, hogy egy-egy postás kézbesítőnek mennyi pénz jár a sajtóié terjesztés után. Májusban például [Taragó György kézbesítő a lapterjesztésért 279,92 forintot kapott, eze* [kívül 90 forint jutalomban részesült.

► lukén Antal Lajos hivatalvezető {hasonló módszerrel dolgozik. Az ered;mény itt sem marad el: a kézbesítők •vállalták, hogy a nyári hónapokba* r is megtartják a május havi előfizetőket, sőt még szerveznek is hozzájuk.

I A nagyatádi postások e két hónapi [verseny időszakára célul tűzték ki, ihogy elérik a múlt év szeptemberi 5 és októberi átlagot. S ha e vállalá•sukat teljesítik, akkor helyezést érinek el a versenyben az értékeléskor, {ami az erkölcsi győzelem mellett {anyagi haszonnal is jár. A csurgói és ►segesdi postásoknak is megvan miniden eshetőségük arra, hogy e ver[senyszakaszból értékes helyezéssel {kerüljenek ki.

I Egyes postahivataloknál azonba*

► nem sokat törődnek az elöfizetée{gyűjtéssel, a lapterjesztéssel. Több [községben például meg sem kíséretük, hogy az október előtti színvonalé lat elérjék. Ebből adódik aztán, hogy [ezekben a községekben a dolgozó pa► rasztok hosszas utánjárás után sem [jutnak hozzá újsághoz. Az ilyen [gyenge eredményt felmutató pyosta► hivatalok közé tartozik Kánya, Tor[vaj, Símonfa, Patosfa, Szökedencs, •Iharosberény és Szenyér. Pedig a

• Közlekedés- és Postaügyi Minisztéírium Postavezérigazgatőságának 7. •sz. hírlapszolgálati körlevele világo• san megírja, hogy a postahivatalok;nak elsőrendű feladatuk kÖ2é tartozik a hírlapterjesztés, az egykori : előfizetők felkeresése és egyéb vonat•kozású előfizetésgyűjtési formák alkalmazása.

Somogyország Lapkiadó Vállalat