Somogyország, 1957. június (2. évfolyam, 126-148. szám)

1957-06-07 / 131. szám

Ptetak, 1997, június f. ______________________ BOMOGYOKSgAG____________________ s LÄTOQATÄS AZERBAJDZSÁNBAN II. Az AZERBAJDZSÁN NÉP a forradalom előtt fájdalmas, nyomorúságos életet élt. Különösen a nők. Az akkori társadalomban többszörösen el voltak nyomva, tel­jes szellemi sötétségre voltak kár­hoztatva. Iskolába nő nem járhatott. Adták-vették őket, mint az állatot. Boldog családi életről álmodni sem mertek, hisz a mohamedán vallás törvényei többek között a többne­­jűséget is engedélyezték, s a nőnek alázatosan kellett engedelmeskedni urának és párán csokijának, a férj­nek. A többnejűség különösen a pa­rasztság körében arra volt jó, hogy a férj helyett robotoljanak az asszo­nyok és ők termeljék meg a család fenntartásához szükséges anyagi ja­vakat, Ugyancsak a vallás törvényei értelmében a nőnek tilos volt nyil­vános helyen megjelenni. Az utcára is csak fátyoilozottan léphetett ki. A forradalom győzelme után a kommu­nista párt külön dekrétumot adott ki a nők felszabadításáról, egyenjogú­sításáról, s szívós, türelmes, meggyő­ző munkával mutatták meg a nők­nek a sötétségből a világosságra ve­zet® utat. Az akkori nőmozgalom kiváló har­cosa, Bajlánova elvtársnő először a saját szobájában szervezett nő­klubot, ahol felolvasásokat, vitákat rendezett a nők számára. írni, olvas­ni tanította őket. 192l«ben volt a nők első kongresszusa. A kongresz­­szus határozata értelmében Azer­bajdzsán minden területén nőszövet­séget kellett alakítani. Külön folyó­iratot adtak ki a nők számára. iS a kongresszus után Keleti nők címmel megjelent a nők lapja. A nőszövet­ség munkájában kiváló írók is részt­­vettek azzal, hogy színdarabokat ír­tak a nők felszabadításáról. Az ilyen írásművek hatására nagyon sok nő vetette le a fátylat. Voltak olyan nőgyűlések, ahol a nők fátyolban je­lentek meg, a gyűlésről pedig hátra­­■kötött, piros kendővel távoztak. Per­sze, ezen a téren a harc nem ment azért oly simán. Azokat a nőket, akik a nőmozgalom munkájában ak­tívan résztvettek, s tüntetésül letet­ték a fátylat, mélyen elítélték, nem egyet közülük tettleg is bántalmaz­tak, vagy utcán, tömeg előtt meg­szégyenítették a rokonság, az isme­rősök férfitagjai. Ezek a nemzeti szokások, a vallás törvényei az em­berek lelkében mély gyökeret eresz­tettek, helyenként még ma is közü­lük egyeseket tiszteletben tartanak. Pl. szállodában nő magányosan nem töltheti idejét. A mi delegációnkat is teljesen elszeparálták az étterem­től. S ekkor tudtuk meg, hogy ez is a vallásból eredő, a nép között imég élő szokás. Vagy pl. mezőgazdasági nagyüzemekben a nők külön csopor­tokban dolgoznak és a felügyeletet sok helyen férfi végzi. Д MÚLT EMLÉKEIRŐL kese­­rűen, fájón beszéltek Azer­bajdzsán asszonyai. De (büszkén ar­ról, hogy küzdelmük nem volt hiá­bavaló. A nők élni tudtak és élni tudnak az alkotmónyadta lehetőség­gel. Ott találjuk őket 'az élet min­den területén, az egyszerű munka­helytől a magas párt- és állami funk­cióig. A forradalom előtt egyetlen női pedagógus sem volt és ma, mint már erről írtam, a 19 ezerből 17 ezer nő. A nők közül kiváló orvosok, tu­dományos munkatársak, írók, művé­szek, mérnökök, mezőgazdászok, kolhozelnökök vannak, akikről a leg­nagyobb elismeréssel beszéltek. Szultánova elvtársnő a fogadáson el­mondotta, hogy Azerbajdzsánban a gyapot sorsát is legnagyobbrészt a nők döntik el. Ma már 170 nő viseli a Szocialista Munka Hőse címet. Azerbajdzsán lakói tudják, hogy a szovjet hatalom nélkül mindezt nem érhették volna el. Egyszerű, (boldog az életük. Nagyon megragadta min­denütt a figyelmemet, hogy szerény, jómodorú emberek. S ők ma lis tisz­tán látják, tudják, hogy sokat és kitartóan kell még dolgozni a párt vezetésével azért, hogy a dolgozó nép életszínvonala fokozatosan, ál­landóan emelkedjék. Azerbajdzsán asszonyainak és leá­nyainak öltözködése egyszerű, euró­­paias. Színházi előadásokon, fogadá­sokon kimondottan elegánsan jelen­tek meg, legtöbbjük sötét ruhában. A frizurájuk már nem olyan változa­tos, mint a mi asszonyainké és leá­nyainké. Sokan még hosszú, konty­­frizurát viselnek. Ott-tartózkodásunk ideje alatt egyetlen nőt nem láttunk cigarettázni, pedig sok helyen meg­fordultunk. Az étkezéssel nagyon meg voltunk elégedve. Elsőnek is mindjárt megállapítottuk, hogy olyan minőségű kenyeret fogyaszta­nak, mint mi és több ételféleséget úgy készítenek el, mint a magyarok. Fő eledelük, vagyis nemzeti elede­lük a birka- és bárányhús, amit kü­lönböző formákban, ízletesen fo­gyasztanak . Amit Azerbajdzsánban láttam, ta­pasztaltam, soha nem fogom elfelej­teni. Megismertem egy olyan népiét, mely 37 év alatt óriási utat tett meg Felépítették a szocializmust és ro­hamos léptekkel haladnak a kommu­nizmus építésének útján. Ilyen a ha­talmas szovjet haza, ahol a negyven nemzetiségű nép testvéri közösség­ben él egymás mellett, s egy nagy közös cél megvalósításán, a kommu­nista társadalom felépítésén fárado­zik. BÁRMERRE JÁRTUNK Azer­­bajdzsánban, mindenütt test­véri szeretettel vettek körül bennün­ket. Ismerik a magyar népiét, annak küzdelmes múltját, és ismerik az el­múlt 12 év eredményeit, hibáit. Elismeréssel beszéltek a Magyar Szocialista Munkáspártról, a forra­dalmi munkás-paraszt kormányról és Kádár elvtársról. Utolsó este a párt Központi Bizottságának első titkára feleségével együtt megjelent a búcsúvacsorán. A titkár elvtárs pohárköszöntőjében elmondotta: Azerbajdzsán népié az ellenforrada­lom ideje alatt figyelemmel kísérte az eseményeket, féltették a szocializ­must építő magyar népiét, féltették a békét. De erősen hittek abban, hogy lesz olyan embercsoport a kommu­nisták között, akinek szíve és esze helyesen fogja diktálni a teendőket, és ha a szovjet nép fiainak segítsé­gével is, de megakadályozzák, hogy Magyarország a háború tűzfészkévé váljon. A magyarországi ellenforra­dalom nemcsak a magyar, a szovjet nép számára is tanulságos, különö­sen atekintetben, hogy a munka so­rán elkövetett hibák »gyors felszámo­lásáért megtorpanás, késedelem nél­kül kell harcolni — mondotta. S po­harát az azerbajdzsán—magyar, a szovjet és a magyar nép egyre erő­södő, mélyülő, megbonthatatlan ba­rátságára ürítette. Országos Talajvédelmi Tanács alakul Horváth Sándorné A mezőgazdasági termelés eredmé­nyeit jelentősen csökkentő talajpusz­tulás (erózió) elleni védekezésre a kormány életre hívta az Országos Talajvédelmi Tanácsot. Tagjai az Or­szágos Tervhivatal, a Pénzügymi­nisztérium, a Közlekedés- és Posta­­ügyi Minisztérium, a Földművelés­­ügyi Minisztérium, az Állami Gaz­daságok Főigazgatósága, az Országos Vízügyi Főigazgatóság és több mező­­gazdasági tudományos és felsőokta­tási intézmény képviselői. Az Orszá­gos Talajvédelmi Tanács június 10 én a Földművelésügyi Minisztérium­ban tartja alakuló ülését. S»ép jövedelmet ad a cukorborsó A BalatonújhelyLÁllam Gazdaság kertészetében a napokban kezdődött meg a cukorborsó-szüret. Nap mint nap nagyobb mennyiségű, frissen szedett, szép cukorborsóval látják el a balatonmenti üdülőket, de szállí­tanak a fővárosba is. Az eddigi eredmények alapján a 15 kát. hold cukorborsó holdanként mintegy húsz mázsás termést ad, ami 4—5 forintos átlagár mellett számolva több mint százezer forint jövedelmet jelent a gazdaságnak. Egy hold fc.ld majdnem tízezer fo­rint haszonnal fizeti meg a fáradsá- I got. kát kell feltárnunk. Most is ezt tesszük. Nem tagadjuk, hogy a szo­cializmus «eddigi építésében az elért nagy eredmények mellett voltak fo­gyatékosságok. Úgy érezzük, hogy az események nyomán alapvető válto­zás áll be az élet sok területén.:: Mi bízunk Kádár elvtársban, és ezután is harcolni fogunk a párt céljaiért. Én magam is, aki kommu­nista voltam, az is maradok, azt so­ha meg nem tagadom.« így beszélt a mi hat holdas, kisparaszt párttit­kárunk, amikor bejött a bizottság. Hát persze, hogy a maguk embe­reit javasolták zömmel, Kiss Fe­rencet, a főhangadó Kovács Józse­fet, Tar Jánost és meglepetésre Kis Sándor Kumot, a jelölő bizottság tagját is. A mi részünkről benne volt Székely József, a másik párttit­kár, Orbán Ferenc, a kis Bizderi, meg Ravaszdi József asztalos. Ekkor, mikor már mindezt fel­olvasták, belerikkant a csöndbe egy alszegi, hogy őneki Székely nem kell, mert az párttitkár. Nosza, lett erre haddelhadd. Felállt a mi Mayer Lajcsink, kieresztette a tor­kát, hogy nekünk meg a Kovács Jó­­zser nem kell az aiszegből, meg hogy kalap alatt ment az egész, előre megcsinálták, ho— a mun­kásosztályt kizárják az egészből. A felsőszer erre nagyon rábuzdult: úgy van, úgy van, nem fogadjuk el Kovácsot, nem fogadjuk el a jelö­lést, merthogy igazságtalan az egész. A másik oldal meg visszakiabált, hogy elég volt a kommunistákból, nem kell belőlük egy sem. Akik eddig benne voltak, egy sem kell. Kis M. Sándor az öklét rázta és úgy ordított: »Nem kell, hogy ti vezes­setek bennünket.« Akkor mi, mivel láttuk már a helyzetet, tisztába jöhettünk min­dennel megkezdtük a kivonulást, utánunk jött az egész falu. A kis csoport alsószer még ott maradt, de hiába Egy nap közjáték... Mi pedig azonnal hozzákezdtünк a második gyűlés szervezéséhez. Most láttuk csak, mennyi emberünk van. Sokan járták az utcát közülünk: Opperman Imre TEFU dolgozó, Gyu­­risits Elek tsz-tag, Barbarics Lász­ló, a dombóvári sertéstenyésztő vál­lalat munkása, Bánáti Pista, a szö­vetkezet alkalmazottja, Sülé István körzeti villanyszerelő, sőt még Nagy Ferenc alsófalusi középparaszt is ve­lünk tartott. Sebők Ferenc is bele­szólt a dolgokba, pedig ritkán volt idehaza, hisz a Textilgyár üzemve­zetője volt. Mire a harmincegyedikét elér­tük, a mi dombhátunk egyre olyan volt, mint egy felbuzdult méhkas, kész mindenre, csakhogy a várát megmentse. Fegyverekért mentünk és kicsaltuk azzal, hogy a »nemzet­őrség« felállításához szükséges. És mit gondolnak, kik kapták kezükbe azokat? Biztosan jól sejtik. A mi e'vtársaink: Mayer, Füle, Major, Ra­vaszdi, Bizderi, Plander Ferenc, a Barbarics, meg egy fiatal diszista, Géring Imre. Ettől még nagyobb erőre kap­tunk. A pártszervezet nem hirdetett semmit, nem volt taggyűlés, a terv a másnapi gyűlésre mégis kész volt, a felsőszeriek mégis mindenről tud­tak. Az első gyűlés előtt azt mond­tuk: meglátjuk, mi lesz; most meg azt: lássák ők, mit akarunk. És abból nem engedünk egy tapodtat sem. így is történt... A második népgyűlés Az alsószernek éreznie kellett valamit, mert csendesebbek voltak, mint két napja. Vagy most ők vára­koztak? ! Mindenesetre, mikor Buchala Gyula tanácselnökhelyettes kellő figyelmeztetés után jelölőbizottságra kért javaslatot, könnyen tértek napi­rendre, hogy csak az egy Bán Imre kerül közülük bele Nemes Jánossal és Barbarics Lászlóval szemben. A bizottság hamar végzett, a gyű­lés is hamar ért véget. A tizenkét jelöltből mindössze kettő volt alsó­falusi: Miklai Ferenc és Kis Sándor Kum. A többi tízből öt kommunis­ta volt, vagy diszista, kisparaszt és velünk szimpatizáló. Az elnökünk diplomatikus volt, egyébként szavaztatott és mivel mi felsőszeriek többen voltunk, min­den jelöltünket megválasztottunk. Ekkor váratlan esemény tör­tént. Felállt a két alsóbeli jelölt és lemondott azzal, hogy ők nincse­nek kellőképpen képviselve a tanács­ban. »Nem fogadjuk el« mondták mások is közülük. A hangulat kez­dett újra izzani. Mikor megkérdez-' ték tőlük, hogy miért, azt mond­ták, nincs köztük parasztember. j Erre Patkó Imre odaszólt: »Úgy látszik, a hat holdas Orbán Ferenc ( maguknak nem paraszt, az ember ( maguknál tíz holdon felül kezdő-’ dik.« Aztán ugyancsak Patkó még! azt mondta: »Vagy az a baj, hogy( sok benne a kommunista?« De ezt( már nem bírta szó nélkül Kis Sán­dor Kum: »A számból vette ki« — jegyezte meg és már indult is kifelé. Csak menjetek, gondoltuk magunk­ban, De még utánuk szóltunk, hogy( mindenki hallja: »Ha nem tetszik, elmehetnek ... De vegyék tudomásul, hogy a munkás­­ság ezt akarja és ebből nem enge­dünk. Mi többen vagyunk, erőseb-j bek vagyunk. Hát így történt. Még csak annyit teszünk hozzá, hogy az éjszakában Csonka Pista tsz-taggal megüzen­tük a Turóczy úrnak, hogy »nem foglalja vissza a trónját, ez már bi­zonyos. A faluból azonban tűnjön el, de gyorsan.« Ami persze azon­nal meg is történt. Ezután a kommunisták őrizték a falut fegyverrel a kezükben, egé­szen addig, amíg a szovjet csapatok segítségével a munkás-paraszt kor­mány, meg a karhatalom rendet nem csinált az egész országban. És végül engedjék meg, hogy bozzátegyük a történtekhez: »Amit! csináltunk, nem tartjuk nagy do-( lógnak. Ezt követelte tőlünk kom-( munista becsületünk és emlékeze- I tünk, amely nem hagyott és nemi hagy cserben soha. Az országépítés-1 ben pedig számítsanak ránk, mii megtesszük a magunkét, úgy aho-( gyan' eddig is cselekedtünk.« ( Csákvári János I Mese, mese, mófka A MÁV Leánynevelő Intézet és a Hámán Kató Iskola növeadékei már többször sikerrel mutatták be a Mese, mese, mátka című 3 lelve­násos mesejátékot. Első képünkön Ali pasa földig hajolva hódol Bnr­­kus ország királykisasszonyai szép­ségének. A gőgös leány azonban fa­gyosan visszautasítja a kérő aján­latát. Másik képünk Ibolya csufonetóros bemutatkozását örökíti meg, a«ünt dadájával incselkedik. Készülnek a nagy találkozóra ALBÁNIA Az Albán Népköztársaságban or­szágszerte lelkesen készülődik a fia­talság a moszkvai VIT-re és sport­­versenyekre. Az ország különböző vidékein már áprilisban megrendez­ték az első helyi szpartakiádokat, amelyeket májusban és júniusban a városi és a területi szpartakiádok követtek. Július 7-e és 14-e közt ren­dezik meg Tiranában az ifjúsági és főiskolai szpartakiádot, amelyen több mint 8009 ifjú és leány vesz majd részt. Ezen a szpartakiádon dől el, hogy kik lesznek azok az if­jú sportolók, akik az: albán színe­ket Moszkvában képviselik. Eddig e szpartakiádokon mintegy 18 000 középiskolás és főiskolás vett részt. CSEHSZLOVÁKIA A csehszlovák fiatailok nagy lel­kesedéssel készülnek a moszkvai Világifjúsági Találkozóra. Csehszlo­vákia színeit 280 tagú sportküldött­ség képviseli majd a találkozó sport­­eseményein. A csehszlovák sportolók közül a legnagyobbszámú csoporttal »■az atléták szerepelnek. A vezetőket íés a bírókat is beleszámítva 30-an vesznek részt a versenyen. Ezenkí­vül részt vesznek a sporteseménye­ken a csehszlovák kosarasok, torná­szok, labdarúgók, kézilabdázók, ka­jakozok, úszók, vízipólózók, tenisze­zők, asztaliteniszezők, birkózók, ököl­vívók, súlyemelők, repülőmodolle­­zők stb. LENGYELORSZÁG £ Lengyelországból 1200 fiatal vesz ? részt a nagy találkozón. Közöttük f több mint 200 azoknak a száma, akik fa sportversenyeken vesznek részt és f mindegy 300-an szerepelnek a külön­­f féle művészegyüttesekben. Ez utób­­fbiak csoportjában minden valószínű­­f ség szerint sor kerül a Sziléziai Né­­\ ni Együttes, a Bim-Bom Diákszín­­\ ház és egy cirkuszi együttes kikül­­\ désére. A lengyel művészegyüttesek t mintegy negyven alkalommal szere­pelnek Moszkvában. Egy-egy küldött részvételi költsége több mint 3000 zloty. Mivel az álla­mi hozájárulás nem elegendő, a fia­talok különböző úton-módon igye­keznek a hiányzó összeget előterem­teni. Különféle rendezvények bevé­telét fordítják erre a célra, vala­mennyi vajdaságban a Lengyel Rá­dió közreműködésével »3ökkenü«-es­­teket rendeznek és országos V1T- lottójátékot szerveznek. A lengyel fiatalok több mint 6000 ajándéktár­gyat visznek a VIT-re.1 JÖN A NYÁRI SZÜNIDŐ A szovjet szakszervezetek idén nyáron 2 millió 650 ezer 7-től 15 éves korú gyereket nyaraltatnak a pionír­­táborokban. Jelenleg a Szovjetunió­ban 3400 ilyen tábor működik. Ezen­kívül 100 ezer felsőosztályos tanuló pihen a turista- és sporttáborokban. A világbajnok postája I Három héttel ezelőtt nyerte el Va­­f szilij Szmiszlov nagymester a sakk [világbajnoki címét. Azóta gyakran [lépi át a postás Moszkvában a Fel­kelés téri ház kapuját. Nem teljes adatok szerint a világbajnok napon­ta 4—500 levelet kap. Új szovjet gépkocsik F A moszkvai »Lihacsov« autógyár r 3. számú modelljét »Moszkva« típusú f gépkocsinak nevezik. Az új gépkocsi 1200 lóerős motorral rendelkezik, hat * férőhelyes, maximális sebessége (óránként 160 kilométer. Az újtípusú (személyautót a legkorszerűbben I(rendezték be. Az oldalüvegek gomb­# nyomással csukhatok, a gépkocsi le­­(• vegőjét különleges berendezés tisztít­ja az út porától. A gépkocsivezető •anélkül, hogy kiszállna a kormány •mellől, speciális berendezéssel fel­fújhatja a gumit. • A gorkiji »Molotov« autógyárban •nemrégiben készítették el a »Volga« •típusú új személygépkocsit. Most újabb gépkocsitípuson dolgoznak, amelyet 150 lóerős motor hajt és óránként 150 kilométeres sebességgel közlekedik. Tökéletesítették az ismert »Moszk­vics« típusú gépkocsigyártmányokat is. Elkészült egy olyanfterepjáró gép­kocsi, amely 30 fokos emelkedőn, 20 fokos oldalhajlásnál, valamint fél­méteres vízben is akadálytalanul közlekedhet. A szovjet gépkocsigyárakban is­mert a »Maljutki« tipusú motor, amelynek kapacitása 8—10 lóerős. A metor óránként 80 kilométeres sebes­séggel hajtja a gépkocsit. Száz kilo­méteren mindössze 5 liter benzint fo­gyaszt. Üzemanyagtartályában 250 kilométernyi útra elegendő üzem­anyagot tárol. A motor léghűtéses.

Next

/
Oldalképek
Tartalom