Somogyország, 1957. június (2. évfolyam, 126-148. szám)
1957-06-07 / 131. szám
4 " SOMOGYORSZÁG Péntek, 1957. június 7 Exporthajó bútorfelszerelést is készítenek Kaposváron A Kaposvári Asztalosipari Ktsz már évek óta kapcsolatban áll az Óbudai Hajógyárral. Az exportra gyártott hajók bútorfelszerelését állítják elő az ügyeskezű kisiparosok megyénk szívében. Eddig már 48 exporthajó bútorfelszerelését készítették el és most-láttak hozzá a negyvenkilencedik hajó bútorzatának előállításához. A ktsz asztalos- és kárpitos-részlegének munkásai egymás után varázsolják elő a csinosabbnál csinosabb bútorokat, melyek kényelmesebbé teszik a hullámzó tengeren való utazást. Egyegy hajóhoz a kaposváriak két sarok-rekamiét, két háromrészes heverőt, három egyszemélyes íróasztalt, különböző formájú és nagyságú asztalókat, bár-, kabin- és tálalószekrényt és még más, az utazást kényei-; mesebbé tevő felszereléseket, bú to-; rókát gyártanak. ] Az eddig elkészült negyvennyolc: hajó bútorfelszerelésével kapcsolat-; ban egyetlen kifogás sem merült fél j Ezek Horváth István, Cseh József,: Vati Lajos és még több asztalostársa,; valamint Sipőcz Zoltán, Vadas Jó-: zsef kárpitosok gondos munkáját di-, csérik. A bútorokat olyan lelkiismeretesen és olyan kitűnő minőségben készítik el, hogy az Óbudai Hajógyárnak még minőségi ellenőrt sem kell leküldeni Kaposvárra. A Kaposvári Asztalosipari Ktsz dolgozói havonta egy expoi'.thajó bútorfelszerelését állítják elő, s nagyban hozzájárulnak a magyar ipar világhírnevének öregbítéséhez. Mintegy ezer traktoros ünnepel június 9-én A somogyi gépállomások, állami gazdaságok dolgozói is nagyban készülődnek az idei traktorosnap méltó megünneplésére. A Gépállomások Megyei Igazgatósága június 8-án, szombaton a megye harminc legjobb traktorosát látja vendégül. Ez alkalommal a Tahi Gépállomás fúvószenekara ad térzenét és szórakoztatja az egybegyűlteket. Az ünnepség után zeneszó mellett vonulnak végig a városon a Szabadság parkba, ahol megkoszorúzzák a szovjet hősök emlékművét. Vasárnap, szerte a megyében valamennyi gépállomáson ünnepségeket rendeznek az állami gazdaságok traktorosaival együtt. Valamennyi gépállomás a körzetéhez tartozó termelőszövetkezetek vezetőséget, tagságát, valamint több egyénileg dolgozó parasztot is meghív baráti találkozóra. A gépállomásokon a vezetőség ezúttal ünnepi ebéden látja vendégül a traktorosokat, termelőszövetkezeti tagokat és egyéni gazdákat. A legjobb traktorosok között pénzjutalmakat is osztanak szét. Megyénkben mintegy ezer traktoros ünnepli vasárnap a negyedik traktoros-napot. A szolnokiak is segítenek a burgonyabogár elleni küzdelemben Megyénkben eddig még nem tapasztalt mértékben lépett fel a burgonyabogár. Az elmúlt napok hűvös, esős időjárása késleltette ugyan a lárvák kikelését, de a felmelegedett idő már kedvez a bu.rgoriyabogár kártevésének. Ezért az egész megyében, főleg a veszélyeztetett gócokon, teljes erővel megindult a védekezés. A Nagybajomi Növényvédő Állomásról 800 mázsa védekező szert helyeztek ki a megyébe. Huszonnégy nagy motoros permetező, ezenkívül 230 hátipermetező és több mint 590 hátiporozó gép veszi ki részét a védekezésből. A Szolnok megyei növényvédő állomásról három brigád (12 géppel és hat vontatóval) jött, hogy segítsen a Somogybán fellépett burgonyabogár-veszély megfékezésében. A megye legfertőzöttebb járásában, a barcsiban majdnem 200 mázsa 10 százalékos, 60 mázsa 20 százalékos és 4 mázsa 50 százalékos védekezőszert biztosítottak. Négy mo-i toros permetezőgép és számos háti-; permetező, porozógép végzi az elő-; búvó lárvák és bogarak irtását. Ezen-: kívül számos községben az iskolások: és maguk a dolgozó parasztok kézzel; is gyűjtik a veszedelmes kártevőt. ] A Nagybajomi Növényvédő Álló-; más főagronómusának javaslatára, ahova nem jutott elegendő permetezőgép, a gazdák ritkaszövésű zsákokba öntik a védekező szert és azt bottal ütögetve porozzák a területet. Üjfajta szovjet kisautó A moszkvai kisfogyasztású gép-j kocsigyár tervezői olyan autót szer-; késztettek, amelyet 20 lóerős léghű-í téses motor óránként 100 kilométeres; sebességgel hajt. A motor henger-; űrtartalma 0,5—0,6 liter. A gépkocsi] súlya 550 kiló. fi NEW YORK (AP) A New York Times beszámol arról, hogy az amerikai hadsereg sikeres kísérletet hajtott végre a Jupiter nevű, közepes hatósugarú, ballisztikus lövedékkel. A lövedéket a múlt hét péntekjén lőtték ki Floridában, 300 mérföld magasságot ért el és több mint 1500 mérföld távolságot tett meg. A szárazföldi hadsereg ezzel megelőzte a légierőt, mivel annak hasonló típusú lövedéke, a Thor, az első három kísérlet során kudarcot vallott. A Jupiterrel már korábban le végeztek két kísérletet, de a lövedék egyik esetben sem érte el a kitűzött célt. A lövedéket rőppályájának csupán első szakaszában irá: nyitják, azután önműködőleg ballisztikus, ívet ír le, akárcsak a puskagolyó vagy az ágyúgránát. TOKIÓ (AFP) Szerdán heves vihar dúlt Japánban. A nyílt tengeren 12 kisebb hajó elsüllyedt és 32 halász a tengerbe fulladt. A szárazföldön egy ember vesztette életét, hárman pedig eltűntek a felhőszakadás okozta földcsuszamlás során. Az ár a házak ezreit öntötte ti, s több nagy országúton súlyos fennakadásokat okozott a forgalomban. PÁRIZS (TASZSZ) Charles Ronsac,_ a Franc-Tireur külpolitikai szemleírója beszámol arról, hogy ezekben a napokban Washingtonban, Londonban. Párizsban, Ottawában és Bonnban titkos tárgyalások folynak leszerelési kérdésekről. E tárgyalások célja, hogy a nyugati hatalmak kidolgozzák közös leszerelési álláspontjukat a Stassen által Londonba hozott amerikai terv alapján. KOPPENHÁGA í (DPA) Hansen dán miniszterelnök |a kormány újjáalakítása után elmon- i dott első beszédében szerdán kijelen; tette, hogy Dánia támogatja a terveízett atombomba kísérletek előzetes ’bejelentésére vonatkozó norvég ja’ vaslatot. BELGRAD ; (TANJUG) Anton Jugov, a Bolgár : Minisztertanács elnöke és Todor IZsivkov, a Bolgár Kommunista Párt ; Központi Bizottságának első titkára • Budapestre jövet, Jugoszlávián történt átutazása alkalmából a követikező üdvözlő táviratot intézte Joszip iBroz Tito jugoszláv köztársasági elí nőknek: »Az önök országán átutazóvá felhasználjuk az alkalmat, hogy ! önnek és a baráti jugoszláv népnek I őszintén sikereket kívánjunk a szoícializmus építésében és a népeink (közötti baráti kapcsolatok megszilár♦dításában«i Á bogiári MÁVAG üdülőben Alig élvezhettük még ez évben а szép napsütést. Mégis már néhány hete vidám zajtól, kacagástól hangos a bogiári balatonpart egyik legszebb üdülője, a MÁVAG-üdíilő. Néhány lépés a vasútállomástól, közvetlen a felüljáró mellett bújik meg árnyas fák tövében a vasasoknak e nyári fellegvára, derűs színekben pompázó, zöldgyepes pázsittal övezve. Az ország minden részéből, Sztálinvárosból, Győrből, Diósgyőrből, Budapestről érkeznek ide kéthetenként üdülők, akik hazánk legszebb részén, a magyar tenger partján pihenik ki fáradalmaikat. Esztergályos, marós, főmérnök mellett található itt AKÖV-dolgozó, vagy vállalati bérszámfejtő is. Maga az üdülő első pillanatban is megnyerő. Frissen festett, kéthárom ágyas, összkomfortos szobák mellett szellős, tágas, szépen berendezett ebédlőben étkeznek a nyaralók, amely állandó jellegű színpadával egvben az üdülő kultúrterme is. Kinn a parkban gondosan ápolt pázsit mellett kényelmes nyári székek, padok, virágos mintájú kertiernyők. Alattuk jólesik a délutáni pihenés. Nincs hiány sportlehetőségekben sem. Van röplabdapálya, asztalitenisz-felszerelés. S akinek ez kevés, azt várja a mindenkor szép Balaton hűs hulláma. Koch elvtárstól, a kultúrfelelőstől hallottuk, hogy az idén először a SZOT vitorlás flottaiája is kifut a vízre. A vitorlázást kedvelők szép kirándulásokat tehetnek a Balaton minden táiára. Emellett az evezőscsónaktól az úszómatracig (s reméljük, hamarosan a vízibicikliig) minden az üdülővendégek kedvtelését szolgálja. Talán nem utolsósorban kell szólnom az ellátásról, amelynek gazdái: Lehoczky József, Korcz Júlia, Hankó Kollár Istvánná, Nemes Julianna a többiek mind-mind már évek dolgoznak az üdülőben. Itt meg kell jegyeznem, hogy ellátás körül vannak kisebb zök nők. A főszakács, de a gondnok arról panaszkodnak, hogy az Üdt ellátó Vállalat, mely a nyersany szállítást végzi, nem küld elég \ tozatos húsféleséget. Mindig, c sertéshús van, kevés a borjú, r kevesebb a különböző belső (máj, tüdő, vesevelő stb.), am változatossá tenné az étrendet. A jó kosztra természetesen esik egy-két pohár sör, vagy e egy fröccs is. Az üdülő saját sör sében szeszesitalok bőven kaphat s a mi a fontos, »megfizetni áron. De aki a jó révfülöpit pir ben akarja elfogyasztani megte ti, mert Koch elvtárs, a kultú hetenként szervezi a balatonkörn ki látogatók közös hajókirándi sait. Innen, mint elmondja, min esetben igen jó hangulatban tér vissza az üdülők. Megtalálják a molyabb szórakozást is vendég mert hetenként egy-két ismeret jesztő, főként a Balaton keletki sével, a környék történelmi ne zetességeivel foglalkozó előadás» szervez. Zenekedvelők a Filhan nia, a vígabb szórakozást óhaj az Állami Cirkusz Vállalat r dezvényeiben gyönyörködhet: Szó van arról is, hogy a SZOT lün tánczenekara néhány véne fellépéssel élénkíti a szórakoz műsort. Befejezésül idézzük P. G.-né, esi dolgozó sorait, amelyek, azt szem, minden balatoni nyár vendég búcsúszavai is: »Szép vagy Balaton viharba napsütésb. Lágyságod, huliámld soha n felejtér Ruda Gt A SZERKESZTŐSÉG POSTÁ1ÁBÓL КEDУES ÜNNEPSÉG Ragyogó napsütéses vasárnapra ébredtünk. Már a kora dél lőttí órákban észre lehetett venni, hogy ez a nap különb a többinél. Az iskola környékén nagy volt a sürgés-forgás, lázasan készültek a gyerekek tanítóik méltó köszöntésére. Segítettek nekik az édesanyák is, mert ők is kifejezésre akarták juttatni megbecsülésüket a puszta pedagógus-házaspára, Mágiái Ferenc és felesége iránt, akik egy év óta oktatják, nevelik a vityai emberpalántákat. A délután három órára hirdetett ünnepségre már jóval előbb gyülekeztek az iskolások és szülők. A szépen feldíszített, valóságos virágházzá varázsolt tanterembe pontosan há órakor lépett be a fiatal pedagó pár. Nem tudták takargatni érzel: két, mindkettőjüknek könny sző a szemébe. Meghatódás ült rá rázatukra, mivel e meleg, bens ges ünnepség is tanúskodott te ványaik hálás szeretetéről. Hófi ruhás kislányok nagy virágcsokr nyújtottak át a tudás magvetői Nem volt vége-hossza a gyermt kakról elhangzott köszöntéseknél szeretet virágai, a hála szavai te emlékezetessé, feledhetetlenné e kedves vasárnapot tanítók, szülői iskolások számára egyaránt. ifj. Császár Jó? SZABADIBAN MINDEN CSENDES. Ha a kommunista pártszervezeteknek most kellene a párt színe elé állni és beszámolni, hogy mit cselekedtek az ellenforradalom idején, a 15 embert számláló szabadi pártkollektíva büszkén jelenthetné: »Megtettük, amit kommunista becsületünk előírt számunkra. Szabadiban csak három napig forrt az erjedés, de a proletárokkal együtt elfojtottuk azt. Szabadiban minden csendes volt azután. Nyugodt maradt a falu. A kommunisták és a becsületes agrárproletárok őrködtek felette.« A történetet pedig így mondanák el Egy kis történelem A mi kis falucskánk a kaposvári járás dombos-völgyes keleti részén terül el. A falu maga is dombra épült, alatta vágtatnak el a pöfögő vonatok és a hajlatban körülöleli egy kis száraz-erecske. Közös vasútállomásunk van Csornával, es bár alig fél kilométerre van tőlük, mégis külön életet élünk. Ott masfajta népek laknak, más volt az ellenforradalom kimenetele is. A hatás azonban nem ért el idáig. Szeretjük ezt a mi szűfcöbb pátriánkat, különösen ilyenkor, a tavasz és a nyár találkozóján, a vetések és az érlelődés, a fehérfürtű akácok nyílása idején. Esténként, a munka után leülünk kispadjainkra a ház előtt, elnézzük a távoli dombokat, amíg el nem takarja őket az éj szürke leple. Ilyenkor innen tőlünk messzire látni. Visszafelé az időben, meg előre is. A magunkénak éreztük kis településünket akkor is, amikor talpalatnyi földünk jóformán nem volt és a határ nagy részét báró Stricker Edgár birtokolta. Sok szegényember volt pedig akkoriban nálunk, csupa kisparasztok, meg agrárproletárok. Mikor megjött a hét eleje, a hajnali vonathoz kiment majd a fél falu. Utaztak másfelé, kenyeret keresni. De azért mind hű maradt szülőházához. Hova is mehettek voina máshová. Nem mondjuk, most is sokan ülnek vonatra reggelenként, de ez mégis csak rnás. Ma nincs Stricker báró, a botosispánja ‘S eltűnt, a gyárak vezetésében négis csak a mieink ülnek, meg aztán sokan járnak be fiatalok is ebből a csöpp kis fészekből a nagy várasba, magasabb iskolákra, még egyetemistánk is van, egy derék, nagy fiú. Na, de ne szaladjunk előre. Még valamit el kell mesélni, hogy érthetőbbek legyenek a nálunk megtörtént dolgok. Van a falu közepén egy nagy kanyarulat. A domb aljától a kanyarig' enyhén emelkedő tájat, az alszöget a módos gazdák lakják, a kanyar után a dombháton elterülő főszöget pedig a kisparasztok, ipari és agrárprcletárok. A helyzet úgy adta, hogy akkoriban még a jegyző urak, meg a virilisták idején minden jog és hatalom a főszöget illette, a szegény embernek »kusti« volt, tilos a bemenet a képviselőtestületbe. Fájt ez a dolog nekünk, akkoriban, nagyon fájt. Dehát mit tehettünk ellene. Csak lehajtottuk fejünket, összecsikordítcttuk fogainkat és jól megjegyeztük magunknak a történelmi leckét. Nem mondjuk, sok dolog elhalványult bennünk mindebből életünk döntő fordulója óta, mióta kiosztották nyolcvanunknak — a falu majd mindegyik családjának a báró úr birtokát, a jegyzőt is elzavartuk és a magunkéban kezdtünk dolgozgatni. Lassan-lassan eltűnőben volt az alszög-főszög vita is a tanácsüléseken, hiszen ott egyformán képviselve voltunk valahára. Kezdtek ők is köszöngetni nekünk, mi is viszonoztuk az üdvözlést és úgy nézett ki, hogy egyenesbe jut a falu. Mint egy kiegyenesülő gerinc, olyan lesz — gondoltuk. Éltünk a faluban, dolgozgattunk és politizáltunk is. Sok kommunista-érzelmű és baloldali ember volt itt, a 47-es választásnál a baloldali blokk győzött, nem engedtük kibontakozni a Kisgazda Pártot, mert láttuk, kik az országos és helyi kortesei. Nem volt nagy létszámú pártszervezetünk, de azért elég erős volt a feladathoz, a szocializmushoz hűséges emberek alkották a tagságot. Nem is volt itt különösebb baj. Ahogy mondani szokták, »élenjáró falu« lettünk. Alakult téeszcsé is, amely később a Kisberkibe olvadt be, de ott szintén megtalálták számításukat. Persze azért őszintén megmondjuk, néha zúgás is volt köztünk, bizonyos túlkapások miatt, a háromszori földrendezésért, a szövetkezeti szervezés néhány erőszakos jelensége ellen. Mi azonban a hibák ellen szólaltunk fel, semmi másért. A régit már jól ismertük, semhogy visszakívántuk volna. Úgy gondoltuk, a falu másik része is így vélekedik. Októberben egy kicsit meglepődtünk. De csak egy kicsit... A második lecke... A mi községünk is olyan volt ezidőtájt, mint a többi. Kicsit forrósodott a hangulat ugyan, de dolgozgattunk, nyugalom volt. Több parasztot, akik helytelenül vettek kuiaklistóra, rehabilitáltunk. így Földvári Ágostont, Kis Sándor Kumot és még néhányat. A pesti és a megyei eseményekről Mayer Lajcsi MáVAUT kocsikísérő tájékoztatott először bennünket, aki sokfelé megfordult a munkájánál fogva. Ez a nyurga, szőkehajú fiatalember a párt tagja volt. maga is proletárbeli, így elhittük neki a dolgokat. Tőle tudtuk meg, hogy Nagybajomban egy egész csendőrszakasz gyülekezik, így hallottunk a bíróválasztásokról, meg a kőröshegyi pap kijelentéseiről, miszerint »csakhogy ezt megértük.« Ezután egyre többször verődtünk össze Orbán Ferencnél, a párttítkárunkaál, persze, ez esak úgy, meghívás nélkül. Ennek mér fele se tréfa, mondogattuk egymásnak. Mi lesz ebből, hova fajulnak az események, rr.ég nem tudtuk, csak sejtettük. Hallottuk ugyan, hogy az alszögben is megy a szomszédolás, de nem tulajdonítottunk neki jelentőséget. Ez így ment egész huszonnyolcadikáig. Ekkor keresett meg bennünket Bizderi Dénes, a mi kedvelt, fiatal tanácstitkárunk. Máskor is ott volt közöttünk a felsőszeren, de most fentos hírt hozott. Azt mondja nekünk: »Vigyázzatok a Turócziékra. Valaki elmondta nekem, hogy az alsószeg vissza akarja őt hozni újra jegyzőnek és új tanácsot is akarnak választani holnap.« No, lett erre köztünk íenemód nagy felháborodás. Még hogy a Tu róczy Lászlót, a régi főjegyzőt akarják vissza, akit mi zavartunk el!? Ahelyett, hogy meghúzná magát az állami gazdaság bérelszámolói székében, még szervezkedik és ki akarja buktatni a mi titkárunkat? No, de coki, abból ugyan nem lesz semfni! így háborogtunk egymás között, s ez aztán továbbterjedt végig a dombháton. Ez a dolog abból eredt, hogy a mi Dénesünket szerettük, mert tisztelettudó, értelmes fiatalember, a mi fajtánkból való, szomszédfalubeli sírásó fia, akit mindenre meg lehetett kérni, minden tisztességes ügyet rá lehetett bízni és akihez úgy szólhatott az ember, mint fiához, vagy tesvéréhez szokott, barátságosan és emberséggel, ö meg ugyanúgy vissza... Már az előbb is említettük, hogy nem voltunk túlságosan feledékenyek, már ami a múltat illeti. Ezért nagyon jól sejtettük, hogy a személyi változások, meg az »új tanácsválasztás« milyen célokat takarnak. Mi nem tetszünk nekik, mi, akik a mostani tanács többségét alkotjuk a lakosság számarányának alapján? Mi, akik igyekeztünk az egész falu érdekeit képviselni, még az alszegiekét is? Mi, akik igyekeztünk fátylat borítani a múltra, harcoltunk szóval, munkával, hogy ne jöjjön az vissza többé? Úgy látszik, éppen «4 nem tetszett a Turóczyaknak, a nagygazdáknak, Kovács zsefnek, Tar Jánosnak, meg a rehabilitéltnak, Földvárinak Kis Sándor Kumnak. A leckéből, úgylátszik, csak mi nultunk, ők elfelejtették... Hát csak gyertek elő urak, r meglátjátok, kikkel álltok szem Ez volt akkor a mi álláspont A párté. Ehhez csatlakozott a de hát népe is. Huszonkilencedikén, hétfőn dődött el a csata. Három napig tott és tulajdonképpen két nép, lés döntötte el a sorsát. Most két mondjuk el.-:. Az első népgyűlés Minden úgy történt, ahogy r beszéltük. Hagytuk, hadd jöjj« elő, lássuk, mit akarnak. Major Karcsi, a népfront f elnöke rövid és okos beszéde kérte, hogy a »nemzeti bízott választására jelölőbizottságot b jenek ki. Az alszegiek beküldté Kis Sándor Kumot, meg B« Ernőt. Hát csali küldjétek, goi tűk és mi Orbán Ernő tsz-tago vasoltuk egyedül harmadiknak Persze a csöndesség csak visz lagcs volt, elgondolhatják az el sak. Tele volt a levegő feszülts« és minden pillanatban kész vol törni a zűrzavar. Hej, de megmelegedett a mi vünk, amíg a bizottság távoliét még felszólalt a mi Orbán Ferii párttitkárunk. Csak most ism< meg őt istenigazában. Képz csak el, a legforróbb pillana akkor, amikor az ország más létéin üldözték a kommunist amikor a gyilkosságok híre má is eljutott, akkor feláll ez a m rink és ezzel kezdi: »Elvtár Csak úgy, minden más megszó mellőzve. Hej, de meleg lett a vünk tájéka akkor, mennyire öntött az belénk. Nem is fele el neki, azóta sem. Aztán foly ilyenformán: »Mi kommun, nem félünk kimondani az igazi még akkor sem, ha számunkr nem mindig kellemes, ha önhi
