Somogyország, 1957. június (2. évfolyam, 126-148. szám)

1957-06-06 / 130. szám

Csütörtök, 1957. június «. 80M0GT0K8ZA0 5 Egy mondatban a fesztiválról A világ több mint hetven országá­ban működnek külön nemzeti előké­szítő bizottságok. Nem teljes adatok szerint a fesz­tivál szervezésében 12 nemzetközi és 580 más különböző kisebb szervezet vesz részt. A fotoamatőrök részére, akik a helyszínen szeretnék előhivatni film­jeiket, Moszkva 25 pontján 400 dol­gozóval fotólaboratóriumokat nyita­­nak. A fesztivált megelőző három napon naponta 26 különvonat szállítja a küldötteket Moszkvába. A hat legnagyobb moszkvai pálya­udvar — a kazanyi, a kurszki, a bjelorusz, a kievi, a leningrádi és a jaroszlavi — felkészülten várja a kora délelőtti órákban érkező kül­dötteket. A fesztivál idejéről pótlólag 54 pontjáról rádió-, 25 helyéről pedig televíziós közvetítést adnak. A fesztivál idejéről pótlólag 54 nemzetközi telefonvonalat állítanak be. A rigai »VEF«-gyárban olyan spe­ciális rádiókészüléket gyártottak, amellyel egyidőben húsz helyről tíz irányba közvetítenek adásokat. ff U élj // Г í Яj. J В ЯШ Burgonyabogár szedők Könyves Károly iskola-igazgató a párttitkár elvtárs kérésére a mi­nap a tanítási idő után az úttörők­kel kiment a határba. Egy dűlőt néztek át és húszán egy-két óra alatt 173 dekagramm burgonyabo­garat szedtek össze. Nagy veszély fenyegeti a krump­liföldeket. Soha nem volt ekkora szükség arra, imratj most, ihogy minden gazda a saját krumpli­földjét nézze át, legalább heten­ként egyszer és szedje le a petés leveleket, szedje össze a lárvákat és a kifejlett bogarakat. Ez csalá­donként egy óránál több időbe nem kerül és alaposan hátráltat­ná ennek a nagy burgonya-ellen­ségnek az elszaporodását. Különö­sen a kifejlett példányok meg­semmisítése a fontos, mert ha eze­ket elpusztítjuk, akkor nem tud­nak petézni, tovább szaporodni. Könyves Károly eltervezte, hogy kipreparál több bogarat és kiteszi közszemlére, hogy mindenki meg­ismerje és így könnyebben tudja pusztítani. Bizony, sokan voltak Cserénfán, akik még nem tudtál?, melyik bogár tesz kárt a burgo­nyában. Hazafelé jövet a kis is­kolás sereg találkozott özv. Forró Jánosnéval, aki szintén azok közé tartozott, akik még nem ismerték a kolorádóbogarat. Megmutatták neki. Csodálkozva nézte a bogara­kat, petéket és lárvákat. Jól végződött a kis kirándulás. Azt kérdezték a pajtások tanító­juktól, hogy mikor mennek ki me­gint a mezőre. Elhatározták, hogy újra meg újra körülnéznek a 'ha­tárban. De azt szeretnék, ha a fel­nőttek is ellenségeivé válnának a krumplibogámak. Egy bemutató ELŐTT /'gyékényes faluban már több mint hat hónapja szünetel a kultúrmunka. A sportkör vezető­sége és a tagság nagy lelkesedéssel elhatározta, hogy ezt a pangást megszünteti. Hogy a tervet meg tudják valósítani, hozzáértő emberre volt szükség. Bogdán Je­nő tanítóhoz fordultak és kérték, fogadja el a kultúr­­gárda vezetését, irányítását és segítse őket a felkészü­lésben. Bogdán Jenő szívesen vállalta ezt a feladatot és szíwel-lélekkel dolgozik a siker érdekében. Hosszas vita után úgy határoztak, hogy Csiky Gergely Nagy­mama című színművét mutatják be. Esténként hangos a kultúrotthon. A darab szerep­lői beszélnek, mozognak a színpadon. Bogdán Jenő a színpad előtt áll, kezében a szövegkönyvvel és irányít­ja a szereplőket. Nem egyszer félbeszakítja a próbát, s elmagyarázza, hogyan mozogjon és beszéljen a szereplő, hogy természetes hatást keltsen. A kultúrgárda parasztfiatalokból áll, akik a fára­­dateias napi munka után itt, a kultúrotthoriban gyűl­nek össze és szorgalmasan tanulják a szerepet, hogy falujuk kulturális életének úttörői legyenek. Dicséretet érdemel a gárda minden tagja, akik nemcsak a mun­kában, de itt a színpadon is nagyszerűen megállják a helyüket. > Köszönet illeti Bogdán Jenő tanítót, aki lelkesen segíti a fiatalokat, jó érzékkel készíti elő a darabot a bemutatóra. Példát mutat valamennyi falusi tanítónak, hogyan kell a népet nevelni, s a tömegekkel megszeret­tetni a művészetet, a kultúrát. A bemutatóra június 9-én kerül sor. Sok sikert és jó munkát kívánunk a lelkes fiataloknak, s Bogdán Jenő tanítónak. Balogh László BÚCSÚZÓ DIÄKOK Bankett előtt anyagi gondok miatt fő a feje ta­­-*-* nárnak, szülőnek, diáknak egyaránt. Szeret­nék, ha az általános iskolából kikerülő »nagyok« jól éreznék magukat, s egy igazán kellemes emlékkel tá­voznának második otthonukból. Siófokon nagyon ügyesen oldották meg ezeket az anyagi gondokat. Igaz, sok munkába, fáradságba ke­rült, de a jelek arra mutatnak, hogy megérte. Az álta­lános iskola nyolcadikosai színdarabokat tanultak. De mégha csak ennyi dolguk akadt volna! Mindenekelőtt színpadot kellett csinálni, drapériát szerezni, megte­remteni az előadás előfeltételeit. A gyerekek — neve­lőik segítségével — kitűnőre vizsgáztak ... Nem volt könnyű, de sikerült a jelmezek összeállítása is. Egyik kislány a papa nadrágját, másik a nagymama régi bál­­ruháját használta fel e célra. És hétfőn délután először léptek színpadra pom­pás jelmezeikben. Két mesejáték, a »Táncon vett ki­­rálynéság« és a »Muzsikáló fazék« szerepel műsorukban, valamint a »Fecsegők« című szatíra. Hétfőn első osz­tályos apróságok nézték végig az előadást. Kicsi a te­rem (tanteremről lévén szó), emiatt talán hét-nyolc előadást is kell tartani. Mindennap más-más osztály tapsol a nyolcadikos szereplőknek. Befejezésül a ban­kett előtt pedig a szülőknek, felnőtteknek mutatják be műsorukat. Szűcs Zoltánná és Pordán Rózsa tanárnők, a szín­darabok mesterei, betanítói úgy vélik, legalább két— háromezer forintot hoz majd az előadás. Ez éppen ele­gendő lesz ahhoz, hogy jól megvendégeljék a búcsú­zokat, vacsorát, sok-sok édes süteményt és talán egy kis sört is adjanak majd a diákoknak. A több mint három órás előadás nem okoz csaló­dást a nézőknek. A nyolcadikos fiúk és lányok pedig munkájuk megérdemelt gyümölcsét élvezik majd a banketten. Sok sikert hozzá ... <f# AZ IFJÚSÁG SPORTHÍRADÓJA »Hajrá Szabpark! Hajrákóczi!" Hétfőn és kedden szokatlanul népes volt a K. Dózsa sporttelepe. Mindkét napon több száz úttörő sietett kora dél­után a sportpályára, hogy mint aktív versenyző, vagy pedig mint szurkoló résizt vegyen a kaposvári úttörők kis­pályás kézilabda bajnokságán. Kispályás kézilabda? — Hát az meg micsoda? — teszik fel sokan önkénte­lenül valószínűleg a kérdést Kaposvá­rott, ahol bizony nemigen 'smerik ezt. a világnak most már minden részében egyre jobban elterjedő sportágat. Sze­rencsére a kis úttörő pajtások felfedez­ték e sport nagyszerűségét és ezért ta­láljuk egyre nagyobb számban ott az iskolák udvarain a kispályás kézilabda­kaput és ezért volt olyan szép és sport­­szempontból is kifogástalan a kaposvári úttörők kézilabda bajnoksága. Valamennyi iskola elindította csapa­tát. Csak úgy tarkállott a mezek soka­ságától a hétfő délutáni napsütésben épp úgy, mint a keddi döntők napján a Dózsa-pálya. Menetrendszerű pontos­sággal peregtek a mérkőzések. önfe­ledten tapsoltak a nézők győztes csapa­taiknak, de nem estek kétségbe a le­győzőnek sen. A hajrá, Szabpark (Szabadságparki iskola) buzdítás volt a legerőteljesebb. Érthető is, mert a Szábadságparki isko­lában igen eleven sportélet folyik. Szurkolt is ijz egész iskola. Úgy harso­gott a pályán a hajrá, Szabpark. hogy az egy nagyobb labdarúgó mérkőzésnek is dicséretére vált volna. Csoda-e ezek után, ha a Szabadságparki Iskola fiú csapata veretlenül nyerte meg a fiú csa­patok versenyét. A hajrá, Szabpark biztatás mellett a legnépszerűbb volt a Hajrákóczi buzdí­tás. Ki mást illetett volna ez, mint a II. Rákóczi Ferenc iskola leány csapa tát. A döntőben már nekik szurkolt az egész nézőtér. S a Rákóczi-iskola leányai szárnyakat I - kaptak a lelkesítő szur­kolástól s ők lettek a leánytorna győz­tesei. Szép volt, jó volt, csak így tovább, pajtások! Egyszer talán majd meglá­­gyúl a felnőtt sportvezető bácsik szíve is és nagyszerű tudástokat, amelyet máris elsajátítottatok e szép sportág te­rén, talán nem is olyan sokára bemu­tathatjátok a nagy pályán is. Ноет mi­kor? Mondjuk egy nagyobb labdarúgó mérkőzés szünetében. Higgyétek el, a felnőttek is tapsolni fognak nektek. — ács Házibajnokság Marcaliban — Végre versenyezhetünk! — kiál­tottak fel a marcali középiskola atlétái. Igaz, nem valami nagy verseny volt, ha­nem jól sikerült, színvonalas házibaj­nokság. A III. osztály ellen az I., II. é.s IV. osz­tály vegyescsapata küzdött. Az utolsó számig bizonytalan volt a verseny ki­menetele. Ekkor rákapcsoltak a harma­dikosok és! a 4x400-as, majd az 1500-as kettős győzelmükkel bebiztosították végső győzelmüket. összetett pont: III. o.—Vegyes 303— 290 Jobb eredmények: LÁNYOK: Futás: 100 m: 1. Somoai Márta (III.) 14.1 mp. 200 m: 1. Somosi Márta (III.) 31.1 mp. Távolugrás: 1. Somosi Márta (III.) 462 cm. 2. Máté Ágota (II.) 420 cm, 3. Kovács Éva (I.) 405 cm, 4. Szigeti Má­ria (II.) 403 cm. 5. Gáspár Margit (III.) 400 cm. Súlylökés: 1. Kovács Éva 770 cm. ötös csapat1: 1. Vegyes 708 cm át­lag. Diszkosz: 1. Dávid Éva (II.) 30.52 m. 4x100 m váltó: 1. Vegyes 64 mp. FIUK: Futás: 200 m: 1. Miskovits (III.) 25.6 mp. Távolugrás: 1. Beősze (III.) 570 cm, 2. Bessenyei (II.) 560 cm. Hármas­ugrás: 1. Beősze 11.33 m, 2. Bessenyei II. 00 m. Rúdugrás: 1. Beősze 280 cm. Diszkosz: 1 Miskovits 27.25 m. 4x400 m váltó: 1. III. o. 3:$9.1 p, 2. Vegyes 4:01.8 p. Távolugrás ötös csapat 1. III. o. 597 cm. Úgy gondoljuk, jó előkészítő volt verseny a középiskolai bajnokságra. Kovács Béla Tornavizsga Zákányban Úgy látszik, tudta az időjárásfelelős, hogy június első vasárnapján nem sza­bad záport, zivatart, mennydörgést, villámlást küldeni Zákányra. Szikrá­zott, villogott büszkén a nap, ragyo­gott az azúr égboltozat.. . Délután 2 órakor már megtelt az is­kolaudvar a fehértrikós, klottnadrágos tanulókkal, majd néhány perc múlva berobogott a nagy katonai teherautó, megtömve a nagykanizsai honvédzene­­kar tagjaival. Megkezdődött a felvonu­lás a sportpályára. Elöl a zenekar, utá­na a tanulók, 'akik közül még a legki­sebb sem tévesztette el a lépést a pat­togó induló hangjaira. Ekkorra már kíváncsi nézők vették -körül a sportpá­lya környékét. A sereg felvonult a kö­zönség előtt. Ez tetszett mindenkinek. Táncok, szabadgyakorlatok, botgyakor­­latok. futóversenyek következtek. Ezek már elismerést váltottak ki. De amikor begördült a vörös- és nemzetiszínü sza­lagokkal díszített gépeken a 24 kerék­páros és csinálták a bonyolult gyakor­lataikat, a nézőközönség felszisszent a meglepetéstől. A nehéz gúlacsoportozat is osztatlan sikert aratott. ; A tomavizsigia utolsó fejezete az ün- < nepélyes díjkiosztás volt, amikor a futó- < verseny győztesei értékes jutalmakat < kaptak. j A nagyszerűen sikerült tornavizsga! után a Zákányi Téglagyár fiataljai vív- - tak labdarúgó mérkőzést a zákányi! EPOSZ-szervezet csapata ellen. A nagy-. iramú mérkőzést az EPOSZ csapata 7:0; arányban nyerte. Dicséret illeti a tégla- < gyár csapatát is, hisz minden erejükkel; harcoltak az utolsó pillanatig. Mindkét. csapat jelesre vizsgázott sportszerű ma-; gatartásból. • Néhány ellesett párbeszéd a torna­­ür népségről: Az eg}ik vidéki kisfiútól megkérdez­te a vizsga végén a hosszúra nyűit, VIII. osztályos Ferkó; A taqkőnyvkiosztó KISZ-gyűlés ha­tározata: »T. A. erkölcsi és politikai okOKból nem méltó a KISZ-tagságra, s ezért tagkönyvét nem kaphatja meg ...» Szemben ülök T. A.-val, s beszél­getek vele, illetve inkább csak hall­gatom, amint elmeséli élete történe­tét, csalódásait az életben, az embe­rekben. Mindössze 18 éves, csinos, barna lány. Ami megdöbbentő, nem érzi, mit jelent számára a KISZ- gyűlés, a kiszistáknak, munkatársai­nak határozata. Valahogy könnye­dén, félvállról veszi a dolgot. — Tud­ja, nem érdekel az egész — mondja könnyedén. — Én már annyit csa­lódtam az életben, csak az fáj, hogy ott a gyűlésen meg sem hall­gattak, nem engedtek szóhoz jutni.. . Ha akarja, s kíváncsi rá, elmesélem életemet... — Közel a Balatonhoz nőttem fel, ott jártam iskolába, technikumba. Ne­kem is voltak vágyaim, terveim, mint a többi fiatal lánynak. Ügyvédi pá­lyára szerettem volna menni, később pedig rádióriporter akartam lenni. Nagy kedvvel, szorgalommal tanul­tam, mindaddig, amíg meg nem is­merkedtem egy fiúval. Csinos, bar­na repülőtiszt volt. Amikor ideje volt, megvárt az iskola előtt. Nagyon szerettem. Most már nem ment a ta­nulás, nem érdekalt az iskola. — Megmutatta a fényképet, amely egy valóban jóképű, fekete hajú katona­tisztet. ábrázol.... — Szüleim ellenezték a fiúval való kapcsolatomat, mert gyakran ivott, különböző nőügyei voltak. De én erre ügyet sem vetettem, bár később ma­gam is meggyőződtem a dologról. Az iskola elvégzése után szüleim Kaposvárra adtak dolgozni. Itt va­gyok már három éve. Munkámat, munkahelyemet megszerettem. Nem TALÁN MÉG NEM KÉSŐ. is tudom elképzelni, hogy máshol dolgozzam. Néhányszor, amikor haza­utaztam, láttam őt, amint lányok­kal táncol, szórakozik. Ilyenkor mindig elhatároztam, hogy szakítok vele, visszaadom a fényképet, de nem volt erőm hozzá ... — Az ellenforradalom ideje alatt úgy hallottam, hogy Józsit (így hív­ják a fiút) Kaposvárra helyezték, de nem volt igaz. Decemberben talál­koztunk utoljára. Azóta nem tudom, mi van vele... De azért még mindig szeretem. Megtudom, hová ment, s utána megyek, akárhol van ... Ami­kor KISZ-tagnák felvettek, azt mondták, hogy beképzelt vagyok. Nem érzem magam annak ... A tag­­könvv kiosztáskor pedig azt állították, hogy én is ellenforradalmár voltam, olyan kijelentéseket tettem. Ez sem igaz. Amikor a KISZ-ből kizártak, azt is mondták, hogy erkölcsi téren is kifogások vannak ellenem. Ezt azért mondták, mert fiú ismerőseim gyakran változnak. Ez igaz, mert nem érdekel komolyan egyik sem. Két vagy három napig beszélek vala­kivel, tovább már nem, mert olyan egyformák, s én nem törődöm egyikkel sem, csak azzal, akit még most is szeretek ... Beszélgettem a KISZ-szervezet tit­kárával is, s meggyőződtem arról, hogy T. A. nem volt egészen őszinte. Azon a KISZ-gyűlésen nem vonták meg tőle a szót, hanem megkéidez­­ték véleményét, de ő fölényesei) vá­laszolt, ami felháborította a jelenlé­vő KISZ-fiatalokat és jogosan köve­telték, hogy hagyja el a helyiséget. Jogos volt a kizárás, de mégis sze­retném felhívni egynéhány dologra a KISZ-szervezet vezetőinek, tagjainak figyelmét, azért is, mert a Textilmü­vek egyik műszakának KlSZ-szerve­­zetéből a napokban zártak ki négy, korábban felvett fiatal lányt, szintén hasonló okokból... T. A. nem volt egészen 16 éves, amikor elkerült a szülői háztól Ka­posvárra. Két-, esetleg háromheten­ként utazott haza családjához. Szülei nem kísérhették figyelemmel, mivel, kivel foglalkozik. Albérletben la­kott, munkaidő után azt csinált, amit éppen akart. Ki segített neki. ki fi­gyelmeztette akkor, amikor hajnalo­kig a grillben szórakozott? Törő­dött-e vele, s a többi fiatal lány és fiú nevelésével a DISZ-szervezet? Megfogta talán valaki a kezét az üzem DISZ-vezetői közül és próbálta visszavezetni a jó útra ? .. . Amikor határozunk egy fiatal lány, vagy fiú sorsa felől, arra is gondol­nunk kell, hogy az elmúlt években bizony nem neveltük alaposan a fia­talokat. Erre figyelmeztet bennünket október is, de erre figyelmeztet ben­nünket az a tény is, hogy sok ezer magyar fiatal, aki elhagyta az orszá­got. hontalanul csavarog a világban. T. A. nem akart elmenni. Megkér­deztem tőle. hogy barátai, ismerősei, amikor elmentek és hívták őt is, miért nem tartott velük? így vála­szolt: — Nem éreztem volna jól ma­gam máshol, csak itthon. — Rajtunk is áll, hogy T. A. valóban jól érezze magát hazánkban. T. A. és a másik négy fiatal kizá­rása a KISZ-ből nem egyedüli eset. Ez arra kell hogy figyelmeztesse a KISZ-szervezetek vezetőit: alaposab­ban nézzék meg, hogy kit vesznek: fel a KISZ-be. Nem szabad váloga-: tás nélkül elfogadni, majd pedig ez-] után eldobni őket maguktól. Ami-; kor T. A.-t felvették a KISZ-be, a­­taggyűlésen én is ott voltam, de' csak arról beszéltek, hogy egy kissé, beképzelt, ám arról egy szó sem; esett, hogy politikai és erkölcsi kifo-: gás is van ellene. Mennyivel helye-! sebb intézkedés lett volna, ha T. A.i felvételét akkor nem fogadják el,; hanem elutasítják addig, amíg ma-! gatartásával ki nem érdemli a! KISZ-tagságot... ; Nevelni a szervezetekben lévő és; a szervezeteken kívülálló fiatalokat; is — ez KISZ-szervezeteink egyik: legnagyobb feladata. Hiszen itt Ka-: posváron a Textilművekben és más; üzemekben is sok fiatal dolgozik,; aki hetenként, vagy kéthetenként ■ egyszer megy haza családjához. Ne-; véljék ezeket a fiatalokat, törődje-: nek velük, hogy az utuk ne a mu-j latókban végződjön, s ne kelljen! majd még nem egy fiatallal erkölcsi: okok miatt foglalkozni, s kizárni a; KISZ-szervezetből. ; Néhány szót még T. A.-ról és a; többi kizárt fiatalról. Ezekről sem; szabad lemondani a KlSZ-szerveze-! teknek. Foglalkozzanak azokkal.! akik remélhetőleg megnyerhetők á: párt ifjúsági szövetsége számára.; Ne hagyják magukra ezeket a fiata-! lókat, mert ha a KISZ-szervezet! nem törődik velük, akkor még to-; vább süllyednek abba a mocsárba,; ahova talán nem saját olhatározá-! sukból, hanem a megfelelő nevelés! hiányában kerültek. Foglalkozzanak,; törődjenek velük is! Talán még nem; késő. Szálai László' — Hát aztán mikor lesz nálatok ilye« tornavizsga? A fiú lehajtott fejjel válaszait: — So­hanapján. (Nono, nem olyan biztos. Egy kis igyekezettel sokat lehet elérni.) * * * Egy bácsi azt tudakolta Nagy Árpád iskolaigazgatótól: — Nem volt nehéz megtanítani a gye­rekeket, hogy ne keveredjenek össze kerékpár j a ikkal? A lakonikus felelet j ez volt: — Nem. Persze, ez a válasz nem fedi egészen a valóságot, mert így kellett volna fe­lelni: — Az egyes próbák után bárki­vel kicseréltem volna h torkomat. . . És végül: köszönetét kell mondani a nagykanizsai honvédzenekar tagjainak, mivel több egyéb meghívást elutasítva, a mi kis falunkba. Zákányba jöttek el. hogy muzsikálásukkal emeljék a torna­­vizsga színvonalát és szórakoztassák a nagyszámú közönséget! Elismerést! érdemelnek a tanulók is. akik a legnehezebb feladatot Is fegyel­mezetten, lelkesen győzték le, a tantes­tület vezetésével. Szőnyi István Tanulságos párbeszéd — Tanító bácsi, megyünk futbal­lozni? — így állított oda Fábos Jóska nyolcadikos gyerek a ta­nító elé. — Megyünk, fiam, sorakozzatok az udvaron. A tanító még akart valamit mondani az igazgatónak a délelőtti órák után. Bement hozzá. De alig telt el néhány perc, a Jóska gyerek utána ment, bekoppgott: — Tanító bácsi, megkapjuk a lab­dát? A tanító használt, de kitűnő ál­lapotban lévő bőrlabdát nyújtott át, külön a belsővel. — Pumpáljátok f§l, míg jövök — mondta. A gyerek nem nyúlt utána. Büszkén kihúzta magát és azt mondta: — Azt a sárgát, az új labdát ké­rem. — A tanító megütközve né­zett rá. — Sáros, vizes a pálya, fiam, most nem visszük ki az újat. — De nekem ez nem kell. In­kább hazamegyek -j- mondta dur­cásan és várt. Hátha megesik a tanító szíve ... — Hát akkor menj haza! A gyerek kifordult az ajtón... Tapsonyban hangzott el ez a kis párbeszéd. Papírra kívánkozik, mert mindkét résztől tanulságos. Tanulságos a gyereknek, aki — ezek szerint — túlságosan sokat ka­pott, s már azt sem tudja megbe­csülni, ami használt, de jó. Fá­bos Jóska elfelejtette, hogy nagy­apja, de talán édesapja is kóc-, meg rongylabdát rugdalt az utcán. Vagy nem, is mondták neki? Ez a másik tanulság. A tanító — látva a gyerek durcás fölé­nyét — felháborodottan hazaküld­te. Csak ennyit jegyzett meg: — Ilyenek a mi gyerekeink. — De miért ilyenek? Az a pillanat off. az igazgató jelenlétében kitűnő al­kalom a nevelésre. Miért nem szólt egy-két szót. miért nem figyelmez­tette a gyereket? Eayszerűen haza­küldte. De Fábos Jóska máskor is ezt fogja tenni... Tanulságos párbeszéd volt ez! Érdemes ra jta gondolkodni.- ri.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom