Somogyország, 1957. június (2. évfolyam, 126-148. szám)

1957-06-06 / 130. szám

Csütörtök, 1957. június в. SOMOGYORSZAO n 3

Várjanak türelmesen as őszig

Tanácsért, emberi jó szóért, segítségért jött be a minap szerkeszőségünkbe Bencze József kapósoá- i lakos. Segítő szóért, s hogy kiríthesse előttünk szívének búját, ánatát. »Ki akarnak forgatni a ólából, a házból, amelyen dolgoom, s ahol lakom« — így kezdte óhaját és csaknem könnycseppek ördültek borostás, ráncos arcán, ön, zúdul a panasz, a gondoktól, rhektől megviselt, a testben is egy icsit összetöpörödött emberből. Cipész mesterséget tanult fiatal órában. Tizenkilencben a kisiparaэк szövetkezeti elnöküknek váisztották meg. Aztán szörnyű naok jönnek. Leverik a prole tárhailmat, fehérterroristák véres csíziái koppannak Kaposvár utcáin, összeszedik a bizalmi embereket, őrös katonákat. Már őt is keresik csendőrök. De sikerül elbújnia, ztán menekülésre kényszerül, veket tölt külföldön. Az új, felzabadult Kaposváron dolgozik egyvenöt után. Kétkeze munkájúól él.

Aztán a megtett életút után a jö- 5re, öreg napjaikra gondolva kis Idet • vásárol szőlővel, meg házzal lyütt. Legyen miben dolgozni öreg ipjaikban. Nem nehéz akkoriban Idhöz jutni, a nagy begyűjtési rhek miatt boldog a tulajdonos, i szabadulhat a földtől. V. Gy.• is örült, hogy vevő akadt a Lón'.hegy 22. számú telekre, szőlőre, ántóra. Könnyű megegyezni Bene Józseffel. Az elhanyagolt, enge termőerejű föld az első évben bizony gyengén is terem. Azi egy holdnál is nagyobb szőlőböÚ alig bír 70 liter bort kisajtolni. Ke-A vés a kukorica is, egyszóval nem si-i került az esztendő, nem tud fizetni, f Hiba csúszott az egyezségbe.

Közben sok minden történik,1

csökkennek a terhek, nő a föld iránti érdeklődés, drágul a föld. Bencze József adós maradt. Mód, alkalom kínálkozik tehát az adás-vételi szerződés hatálytalanítására. Per, bírósági üay lesz belőle. Egy világ( dől össze Venne, az öreg napjainakl eltervezése omlik össze. A bíróság( nem hatálytalanítja a szerződést.] ellenben kötelezi tartozása megfi-, zet.ésére. ,

Bencze József bizakodik, óljai-( ban híznak a disznók, szép termésti ígér a szőlő, a föld is, ősszel sike-1 rül kifizetni az adósságot. Ez min-’, den mentsvára. De kérdés: vár-ei addig a másik szerződő fél? VagyJ valóban engedi, hogy ködként szer A te oszoljon egy hetvenéves ember! minden vágya, reménye? Ne csak cn jogszabályokat nézzék, hallgassa- J пак a szív parancsára is. Egy sze-i gényember nem tud hirtelen ezre-j két elővenni a zsebéből. A becsület,1 a jószándék nem hiányzik belőle.j Ö nem félt a nehezebb napokbani magára vállalni a föld munkálását,Á a terheket, ki akarja fizetni azi egész vételárat, még ebben az év-i ben. Várjanak türelemmel az őszigЛ ezt kéri. Szóljon hát bele a döntés-i be a józan ész mellett az érző szív\ is. f

Elpusztulnak a gyomok a len- és borsótáblán is

öldművelő embereink évről évre irtóan harcolnak a gyomok, a ntóföldek, kultúrnövények ellenzi ollen. A kapásokat a növénylásl munkával együtt meg tudszabadítani a buján feltörekvő moktól. Az utóbbi néhány év i'o-nán a tudomány segítségével at üzenhettünk a kalászosokat romó ellenségnek: az acatnak, repcének is.

e mi történjék az olyan növé■kkel, ahol 'a növényápoló eszük ugyancsak nem dolgozhatnak, Iául a len- és a borsó-táblákon? knél a Dikonirt vegyszert nem múlhatjuk, mert az nemcsak a -nokat ölné meg, hanem elpuszoá a fővetésű növényt is. A tűik már régóta kutatnak olyan után, amely hatástalan a kullövényekre, de elpusztítja a gyomokat. Ma már nálunk is készíte-A nek ilyen vegyszert. Az új gyomirtó- A szerrel, a Krezonittal az idén mégi csak kísérletezés folyik. Kipróbál- i ják az ország különböző részein, s ai végeredmények döntik el, bevál-e,i érdemes-e nagyobb mennyiségben# gyártani. ■*

így jutott el a Krezonit a csillagpusztai gazdaság 50 holdas len-, illetve a Felsőbogáti Állami Gazdaság 5 holdas borsótáblájára.. A kísérlet nagy sikerrel járt. A gyomok kíméletlenül elpusztultak, a kultúrnövényekre 'viszont semmiféle hatással nem volt a vegyszer. Féljenek hát még jobban a gyomok, s örülhetnek a parasztemberek. Remélhetőleg a jövő évben már nagy területeken irthatják az új szerrel a gyomokat a lenföldeken is.

V u r C s a i

KÖNYVTÁR|

»Móricz Zsigrnond községi nép-# könyvtár« felirattal, ezüst betűk ^ hirdetik Gölle község közepén a A nagy magyar író emlékének meg-\ becsülését és hogy ebben a tágas- f határú faluban az anyagi jólét mel-e lett a könyv, a kultúra megbecsülő-}. se is jó úton jár. i

Sűrűn nyílik az ajtó és a könyvtár f forgalmát látva örülhetne az ember # lelke, ha az ajtónyitást nem kísérné 1 nyomon áporodott, savanyú, füstös \ szag. Benn a könyvtárban szépen f terített asztalok körül székek fogadják a vendéget. De könyvet hiába é is kérnénk ebben a furcsa könyv- i tárban, mert ott csak bor, sör, pá- \ Unka és égetett szeszes ital kapható, f de az aztán »korlátlan mértékben«, » Emlékszem míg 1955 május else- i jére, amikor töbo mint négyszáz pa- \ rasztember ünnepelte a falu könyv-f táranaK avatását. A Megyei Tanács# Népművelési Osztálya 1600 Ft költ- A ségqel tataroztatta a helyiséget, a \ Megyei Könyvtár könyvespolcot adott f a 700 kötetes könyvállomány elhelye # zcs'-re, üvegtáblát, Móricz reliefet, A képeket a könyvtár díszítésére. \ Olvastak is a gölleiek, negyedév f alatt 1600 kötet könyvet kölcsönöztek» könyvtárukból. Sebestyén Józsaf lel- á kés népkönyvtáros fiókkönyvtárt is 1 létesített Inámpusztán és Alsőhetény-t ben. »

Aztán eljött 1956 tele, amikor A valamelyik szerv talán megállapít- \ háttá, hogy kevés a pálinkaivási le- f hetősáq Göllén és minden tiltakozás» ellenére, a községi tanács végrehaj- i tó bizottságának hozzájárulásával i földmüvesszövetkezeti kocsma lett a \ könyvtárból. v

A könyvszekrény a párthelyiség- i ben kapott menhelyet, a könyves- 1 polc most egy elhagyott folyosón üre- \ sen szomorkodik, a könyvek egy ré-» sze szekrény tetejére felszórva ékte- A lenkedik és nem dicséri sem a mos- 1 tani könyvtárost, sem a könyvtár J rossz gazdáját, a helyi tanácsot, mely» nyilván szabadkozni fog, ha az elve- A szett könyvek megfizetésére kerül \ sor

Természetesen az olvasók nem f szívesen látogatják az plárvult, ri- i deg könyvtárt és a kölcsönzési for- 1 galom egyharmadára esett vissza.

Móricz Zsigmond pedig mindén» szerénysége ellenére is biztosan é bánja már, hogy nevét adta a göl- A lei könyvtárnak és ezúton üzer.i, \ hogy vegyék le nevét a kocsmáról.»

Mennyire szeretnének már kultúr- S munkásaink egy olyan esetről is A beszámolni, amikor a kocsmát rak- \ nák ki helyiségéből és helyébe f könyvtárt telepítenének. ä

kb

—a Június 2-ára virradóra ismeretlen tettesek álkulccsal felnyitották a kaposkeresztúri tanácsháaa ajtaját, behatoltak a vb-titkár szobájába, s íróasztalából 386 forintot loptak el. A rendőrség a tolvajok kézrekerítésére megindította a nyomozást.

— A Somogy megyei Idegenforgalmi Hivatal fizetővendég szolgálata eddig mintegy 5—600 szobát adott ki a Balaton somogyi partján, mintegy 1500 férőhellyel. Ez a nyári dőszak alatt csaknem 60 ezer vendégnapot jelent.

A közlekedési balesetek megelőzésén fáradoznak

i baleset történik valahol a meen, rövid idő alatt ott terema rendőrök, elkészítik a helyajzot, mérnek, kérdezgetnek, illapítják, kinek a hibája, istensége idézte elő a bajt, s a 3st felelősségre vonják.

Milyen egyszerűen hangzik lez. Milyen egyszerűnek tűnik í Megyei Rendőrfőkapitányság íkedési csoportjának munkája, íyi fáradozás, türelem, sok esetkemény intézkedés szükséges ahhogy megelőzzék, csökkenteni ezzenek a balesetek ma még nagas számát. Sok szabálytalankövetnek el a gépjárművezede figyelmetlenül jár az utcán gyalogos is. Erről beszélgetünk i főhadnagy elvtárssal, a közle,i csoport vezetőjével.

•ól panaszkodik, hogy

októberi ellenforradalmi idők óta nagymértékben megt a megyeoen a közlekedési balesetek száma.

ti az időben, amikor sok ember /ényefcet sem tisztelte, a közie- i szaoaiy cleat is teljesen íelvlost az a feladatunk — mondnogy a közlekedési fegyelmet süáraítsuk, megakadaiyozzuk, bárki is ittasan vezessen gépivet s hogy leszoktassuk a gyakat a gondatlanságról,

> nagy feladat s nem is könyviért sok embernek hiába maznak, türelmesen vagy türeliül végighallgatja az intelmeztán tovább megy, s talán már ő kanyar után — amikor elrendőr szeme elől — újra a gedettnél nagyobb sebességre ii, vagy rossz helyen megy át sst másik oldalára, sülök is nagyon keveset törődnek gyermekeikkel.

Ion, felügyelet nélkül hagyják, z utcán szaladgáljanak, és sokam is gondolják, milyen nagy irmazhat felelőtlenségükből. A agy elvtárs épp erre mond egy ttos példát:

z eset a múlt vasárnap történt, Niklán. Egy három és féléves kisfiú azzal szórakozott, hogy egy közeledő teherautó előtt át akart szaladni az út másik oldalára. Aztán félúton meggondolta magát, visszafordult, majd megint más irányba futott... A teherautó pedig közeledett. A vezető, amikor látta, hogy. a fiú jobbra fut, balra kormányozta a három és fél tonnás kocsit, de az ismét előtte termett, így a balesetet a legnagvobb jóakarattal sem tudta már megelőzni. A kocsi eleje elkapta a kisgyereket, s utána az árokba futott... Huszonöt ember ült a teherautón. Majdnem mindannyian szerencsétlenül jártak egy anya gondatlansága miatt... De a kisfiúért is kár. A szerencsétlenség után ugyan az utasok azonnal kihúzták az árokból a gépkocsit, a súlyosan sérült "’^ereket felrakták, s vitték Marcaliba a kórházba, de ez már nem segített. Még az orvosi beavatkozás előtt meghalt.

— Ehhez hasonló eset máskor is előfordult már — folytatja —, de hogy többet ne ismétiőcüieesék meg, mi egyet kérünk: jobban vigyázzanak a szülők gyermekeikre..,

A motorosokra terelődik a szó.

Kolip elv társ felveszi az előtte fekvő négy »1. sz. Ellenőrző Lap«-ot. (A vezetők jói tudják, mit jelent az, ha a rendőr ezt kéri tőlük, mégis úg> najtanak, hogy egyszerre négy is feknet ezen az íróasztalon.)

— Gyorshajtás... gyorshajtás ... gyorshajtás... — mutat rá sorban a lapokra s utána ismét sorolni kezdi a legkülönbözőbb eseteket. Van közöttük olyan is, hogy a balatoni műúton szabálytalanul robogó motoros 10U forintot ajánlott fel a rendőrnek, csaa engeuje tovaoo oumetienui.

Egymás után kerülnek elő a fényképek is, amik mindennél beszédesebben bizonyítják, hová vezet a szabálytalanság. Egy kis személyautó ragadja meg a figyelmemet, amit a baleset után fényképeztek le. Az első kerék mellett egy demizson és egy, valami folyadékkal félig teli üveg látható. Kérdésemre, hogy mi van az

üvegben, a főhadnagy elvtórs így válaszol:

A közlekedési szabályok legnagyobb ellensége: bor.

A bor, ami a legtöbb bajt okozza még ma is. Még mindig van olyan ember, aki ittas állapotban vezetni merészel. Ha ilyeneket találunk, elhiheti, nem vagyunk kíméletesek...

Nem is érdemlik meg. Mint ahogy nem érdemlik meg azok a vontato- és Zetor-vezetők sem, akik többszöri figyelmeztetés ellenére még ma is a legtöbb szabálytalanságot követik el, mind járműveik felszerelése tekintetében — eööen persze igen sokszor ludasok a gépszimmes terek, gazdasági részlegvezetők is, akik nem látják el kellően a járműveket, nem vizsgáztatják le a pótkocsikat, stb. —, mind a közlekedési szabályok betartásában.

— Ha már a járművekről beszélünk — folytatja a csoportvezető — nem szabad megfeledkezni a fogat ásókról és a kerékpárosokról sem.

Hányszor okozott már balesetet a szekéren rosszul elhelyezett eke, kasza, vasvilla, a parasztkocsihoz az út belső oldala felől kötött növendék-jószág! De a legtöbb baj mégis a szekér, vagy a kerékpár kivilágításának elmulasztásából ered. Pedig ha ezt végre megszoknék az emberek, csak maguknak használnának, csak a saját testi épségüket védenék.

Búcsúzunk. A csoportvezetőnek sok dolga van, nem akarjuk tovább zavarni, hisz felelősségteljes munkát végez. Beosztottjaival együtt azon dolgozik, hOigy minél kevesebb embert érjen közlekedési baleset a megyében.

További eredményes, jó munkát kívánunk mindannyiuknak. — ger.

— Ismeretlen tettesek ellen tett feljelentést Laklia Ádám barcsi lakos. Június 1-én délelőtt az ablakon keresztül behatoltak házába s a szobában lévő szekrényből 1100 forint készpénzt, három dunyha-, három párnahuzatot é* három lepedőt eloptak.

Fel vörösök, proletárok,

csillagosok, katonák!

T

alán nincsen a világnak már egyetlen olyan országa sem, ahol töooen vagy keveseooen ne ismernék és esetenként ne énekelnek ezt a kommunisták által anynyira szeretett és kedvelt forradalmi dalt.

Ahol kommunisták összejönnek, ahol a munkások új élete egy kiseob határkövének leállításáról van is szó csupán, ahol a múltról beszélve is a jovot tervezik, atiol közel kerülnek egymáshoz kommunista szíven, ou biztos felcsendül az ajkakról ez a melódiájában kedves és könnyű, érteimében meiy és messze előre célt mutató munkásének.

És akinek egyszer a szívéig és értelmének legmélyéig eljutott a proletárok e dalba öntött forradalmi hangja, az többé nem felejti el sem ezt az indulót, sem azt az érzést, mely e kis dal éneklése közben az ember egesz valóját úgy át- meg átjárja.

De amíg eljutunk odáig, hogy végre megértsük a nyelvünkön mondott, a nekünk szóló, a bennünket lelkesítő, a nép ellenségeinek megsemmisítésére ösztönző dallamos szavakat — addig sok okos szóra, meggyőző erőre, tényekkel gazdag ervekre van szükség. Mert hát nem úgy terem a kommunista, hanem nevelődik, a felvilágosító, a tanító szó árán fejlődik, a pártért, a népért, a kommunista eszme győzelméért folyó harcban edződik forradalmárrá.

Ne kalandozzunk el azonban most a gondolatok tömkelegében, mert úgy nem jutok hozzá mondanivalóm lényegéhez. Arról akarok ugyanis pár szót szólni, hogyan ismerkedtem meg ezzel a kis dallal, hogyan vált jövőt bevilágító íénynyé előttem a leninistáknak ez az éneke.

Nem sokkal a háború befejezése után Taganrog (az Azovi-tenger partján lévő) város egyik lágerénak lakójaként kezdtem meg hadifogságomat. A fogságnapok természetesen mást hoztak, mint amit előre elképzeltem és vártam. Ünnepnapok, szórakozás, az elképzelt világlátás helyett munkás hétköznapok, szürke vasárnapok váltogatták egymást hosszú hónapokon keresztül, minden jelentősebb esemény nélkül. S ebből az egyhangú, érdektelennek gondolt és kilátástalannak kikiáltott életbe egyszer csak ‘belépett a szerintem első kommunista, szovjet ember. Sokáig nem tudtam, nem is érdekelt, hogy mit beszél és mit akar. Azt sem tudtam, hogy kommunista és a párt küldöttjeként jár időnként hozzánk. Nem is törekedtem az első időben személyét és mondanivalóját közelebbről megismerni. Akkor még az értelmem nem tulajdonított különösebb jelentőséget a »párt« fogalmának.

De ma már, valahányszor eszembe jut arca, emléke, a Szovjetunió Kommunista Pártja meggyőződéses agitátorát, öntudatos és barátságos nevelőjét tisztelem benne, ö biztos volt abban — habár eleinte a látszat nem őt igazolta —, hogy szavai nem vesznek el hatástalanul a barakk-épület sötét sarkaiban, hanem érző szívek és éledő értelmek termékeny talajába hullnak. Időnként be-bejött barakkunkba és a tolmács segítségével magyarázott nekünk, tanított bennünket, igyekezett felnyitni szemünket, tudatunkat, amely dehogyis tudta még akkor felfogni azokat a világpolitikai érdekellentéteket, melyek háborúkat eredményeznek, pusztításokat szülnek és hadifogságot jelentenek. Politikai öntudatunk vizsgálatának szemszögéből különösen nem, de még a kötelező tisztelet tekintetéből sem voltunk — egy bizonyos ideig — hálás közönség. Az újat, az ismeretlent nem hiszi el az ember az első szóra, még akkor sem, ha az színigazság. A polgári eszme, az idealista nevelés, a vallás tanításának hatása mélyen tenyészett a valóság megismerésétől visszatartott énünkben. De az igazság, a kommunista tanok győzelmének sikerében biztos volt a mi türelmes, először hivatlan, majd később egyre többünk által várt agitátorunk.

A történelmi fejlődés és akadálya mozgató erőinek felismerésében hosszú idő elteltével teszi meg az első lépéseket az ember. De ha túljut a kezdeten, utána gyorsan megtanulhat ezen az úton menetelni, aki kinyitja a szemét, hogy betekintse a járandó utat. Fogságból hosszú, de az újfajta emberré váláshoz rövid idő az egy esztendő. A Taganrogban eltöltött egy év alatt eddigi ismereteinkhez viszonyítva soKat, az önálló cselekvőkeszseg megteremtesenez azonDan csak aug valamit gyarapodott tuoasunK. .ran szert tettunk már bizonyos elmeleti tudásra, s azt gyarapítani már könnyeooen ment, mint eljutni az először megismert marxi—lenini eszmek elfogadásaihoz. Eljutni az izgató, nyugtalanító igazságnoz, hogy az emoemek — bármilyen szegényes környezet fogadta is e világra érkezésekor — érteke és joga van helyet követelni magának a társadalomban. Olyan világot kell tehát teremteni, a világot olyanná kell átformálni, ahol ez az érték elismerten az egész társadalom szükséges és nélkülözhetetlen része.

Egy év után, új állomáshelyünkön, Krjukovóban már külön csoportot alkotunk mi, az »új ismeretek« után érdeklődök. Helyiséget kaptunk a parancsnokságtól, anoi munka után rendszeresen összeösszejöttünk. Itt már tudatosan foglalkoztam azoknak a kérdéseknek tanulmányozásával, amelyek elvezettek a kommunistái):, a párt, a Szovjetunió, a nemzetközi munkásság összefogása szerepének megértéséhez. Itt olvastam először kutatva, kétkedő kérdéseimre feleletet keresve olyan füzeteket, melyek — persze nem könnyen és nem máról holnapra — életszemléletemnek új irányt szabtak. Ekkor kezdtem sejteni — ami később aztán egyre tudatosabbá vált bennem —, hogy mi idehaza egy félrevezetett ország megtévesztett gyermekei voltunk, akik atyáinkként tiszteltük az elvesztésünkre törőkét, nyomorgatóinkat, »isten által fölénk rendelt urainkat«. S amikor abban a kis szobában először hallottam a proletáréneket) »Föl vörösök, proletárok, csillagosok, katonák ...« és ismerkedtem a dallammal és sorokkal, magam is eggyé váltam e kis dal mondanivalójával, éreztem, hogy a születő új világ ott él a szívüáj'kbeín, ahonnan elűzni már nem lehet soha, soha!

Ilyen gondolatok gyűrűztek át agyamon azon a vasárnap délutánon, amikor a kaposvári karhatalmi század zászlóavatás! ünnepségét tartották. Sok őszinte kommunista szív dobbant össze azon a baráti összejövetelen. Sok őszinte kommunista szó hangzott dl akkor hazaszeretetről, pártról, hűségről az eskühöz, s arról a barátságról, mely a Szovjetunió iránt a magyar nép szívében lakik. Megnyugtató volt hallani a karhatalmista század parancsnokának öntudattól, meggyőződéstől, az ellenség iránti gyűlölettől átitatott szavait.

Nem a frázisok órája volt az! Mi, akik ott voltunk, láttuk és hallottuk a népi hatalom; védelmezőinek e számszerint kicsi, de erőben, a haza iránti hőségben nagy, a pártért és népért élni és halni is tudó fegyveres egység lelkes megnyilatkozásait, azt mondtuk akkor és mondjuk ma: a magyar proletárdiktatúra erős és holnap, holnapután még erősebb lesz. Még erősebb lesz, mert a vöröscsillagosok: a zászlót ajándékozó Kaposvári Cukorgyár dolgozói és a katonák: a karhatalmi század vörös katonái: a proletárdiktatúrát védelmezik és naponként erősítik, akár a fegyvert, akár a munkaeszközt tartják is a kezükben...

A zt írtam cikkem élején, ^ hogy ahol a munkások új élete egy kisebb határkövének leállításáról van is szó csupán, ott biztos felcsendül az ajkakról a leninisták dala. Nem túlzók talán, ha azt mondom, hegy a karhatalmi század zászlóavatási ünnepségén a kommunista jövő biztosítékának egy kisebb határkövét állítottuk le: az ajándék-lobogó a munkásosztály és fegyvert szorító fiai közti széttéphetetlen kapcsolatot jelképezte. S ezért jelentett számomra — emlékezéseim hatására — kétszeres örömet, amikor karhatalmistáink ajkáról szinte elsöprő erővel tört fel a dal: Fél vörösök, proletárok, csillagosok, katonák ...

... És amikor az utolsó dalsorokhoz értek a katonák, akkor már valamennyien velük együtt énekeltük: »Éljenek a kommunisták és a nemzetköziség!«

NÁNASI IMRE