Somogyország, 1957. június (2. évfolyam, 126-148. szám)

1957-06-23 / 145. szám

Vasárnap, 1957. június 23. SOMOGYI NÉPLAP 5

Hogyan tehetünk bőtermővé 120 ezer hold homokot ?

— Talajjavító tájértekezlet és bemutató bábodon —

A somogyi homokhát kaposvári, marcali, csurgói, nagyatádi és barcsi járás területén áthúzódó — 250 ezer holdjából 120 ezer holdnyi szántóföld mészben szegény, savanyú homoktalaj.

A természet törvényei szerint ezeken a hatalmas területeken csak silányabb növényzet fejlődhet ki, egyesek meg sem teremnek, s így a legnagyobb odaadással, szorgalommal végzett munka sem hoz művelőinek akkora gyümölcsöt, amennyit megad másutt a föld.

Az emberi tudomány ma már rendelkezik olyan kulccsal, amely megnyithatja a természet zsarnok zárját, többtermővé változtatja a szegény talajokat is. Ezt a mesterséget úgy hívják: talajjavítás.

Közel ötszáz főnyi hallgatóság előtt éppen erről ad számot Vér Ferenc, az OMMI tudományos osztályvezető főmérnöke. Tudományra éhes egyéni gazdák, termelőszövetkezeti, gépállomási vezetők, állami gazdasági szakemberek jöttek el ide, a Lábodi Állami Gazdaságba, hogy személyes élmények, látottak, hallottak alapján győződjenek meg a talajjavítás eredményeiről. Nos, de figyeljük tovább, mit mond az előadó: — A somogyi homokhát talajainak megjavításával

50—60, sőt 100 százalékkal is növelhetők a termésátlagok.

Hogyan? A legfontosabb talaj javítási mód a talajsavanyúságnak meszezéssel való megszüntetése, a másznék mint tápanyagnak talajba valc juttatása, és a talajok humuszban való gazdagítása. Csak meszezéssel tudunk a csillagfürtön, szöszösbükkönyön kívül nagyobb humuszhozamot biztosító, nitrogén gazdagító pillangósvirágú takarmánynövényeket termeszteni. Ezzel egycsapásra gazdaságos állattenyésztést, istáLlótrágya-bázist teremtünk. Amíg pl. a bükköny gyökértermése és tarlómaradványa 25, a csillagfürté 74 mázsa istállótrágyával egyenértékű, addig a vöröshere 202, a négyéves lucerna 595 mázsa istállótrágyának megfelelő tarló- és gyökérmaradványt hagy vissza a talajban.

Nagy talajjavítást, humuszban, nitrogénben való gazdagodást azonban csak szakszerűen végrehajtott meszezés eredményezhet. A somogyi homokhátakon általánossá lehet tenni a meszezést. A meszet kedvelő növények két csoportba oszthatók. Az egyik csoport a meszet nemcsak a könnyen oldódó mészvegyületekből veszi fel. Ilyenek: a szarvaskerep, nyúlszapuka, bíborhere, bükkönyfélék, lóhere, búza, takarmányrépa, stb. Ezek a meszezést nagyon meghálálják.

A másik csoport — a lucerna, somkóró, árpa, cukorrépa, borsó, stb. - csak a könnyen oldódó mész- vagy gipsz-vegyületekből tudja a szükséges meszet felvenni. Ezek a kimondottan mészigényes növények. A meszet mindig mészigényes növények alá ajánlatos adni már a gazdaságosabb kihasználás végett is.

A savanyú homoktalajok szénsavas-mész igénye kát. holdanként általában 15—30 mázsa. Ez a talaj felső 25 centiméteres rétegének mésztartalmát 0,07—0,015 százalékkal emeli.

Talajféleségenként változik a javítás módja

A mésszel való talajjavítás a somogyi homokhát három csoportba sorolt talajféleségei szerint változik.

Az első csoport: a mészben szegény, savanyú-agyagos homoktalajok. Ez a somogyi homokhát 40 százalékát alkotja. Ezeknél a talajoknál a meszezést istállótrágyás burgonya utáni búza alá, vagy istállótrágyás kukorica utáni tavasziárpa alá adjuk. Ezután feltétlen lóherét vessünk.

A második csoportba tartoznak azok a homoktalajok, amelyekben már olyan kevés a finomabb talajszemcse, hogy nem sorolhatók a kötöttebb homoktalajok közé. Ezeknél a talajoknál az átlagosan 4 évenként adandó holdankénti 120 mázsás istállótrágyázás mellett egy zöldtrágyázás is feltétlenül beiktatandó a vetésforgóba.

A harmadik csoportba tartozó humusz-szegény, kissé már futóhömok jellegű, sülevényesség felé hajló, laza homoktalajoknak a meszet csak mint tápanyagot, kis mennyiségben szabad adni.

A felsorolt homoktalajok meszezésére szénsavas mészport, cukorgyári mésziszapot, vagy lápi mésziszapot ajánlatos használni. Az istállótrágyát ^először alászántjuk, majd a talajvizsgálat szerinti mészmennyiséget egyenletesen a területre kiszórjuk és ezt a talajba betárcsázzuk. A meszet sosem szabad szántással a talajba keverni, mert így a talaj felületére kiszórt mész az eke forgatómunkája közben a barázda aljára kerül egy tömegben, s ott egy túlmeszes réteget létesít.

A somogyi homokhát talajai nagyon sokszor 2—3 méter mélységig mészben szegények és savanyúak, sőt sokszor még a mélyebb rétegekben is. A csapadék folytán a mész állandóan kilúgozásnak van kitéve, így az egyszeri meszezéssel a talajjavítás koránt sincs megoldva. Ezért a legideálisabb a homoktalajok kisadagú mészmennyiséggel való, 4—6 évenkénti meszezése vetésforgóba beiktatva mindaddig, amíg az egész savanyú réteg átszerveződése megtörténik.

Milyen eredményekkel jár a talajjavítás? A meszezés, istálló- és zöldtrágyázás, műtrágyázás szakszerű végrehajtása révén ott, ahol csak gyengén terem a nyúlszapuka és bíborhere, megtelepül és jó eredménynyel a lóhere, sőt a jobb részeken a lucerna is. Ahol eddig semminemű pillangós takarmányt nem tudtunk megtermelni, ott a szarvaskerepet és nyúlszapukát telepíthetjük meg. A talajjavítással gazdagabbá tehetjük hazánkat — fejezte be nagyon értékes, tudományos előadását Vér Ferenc.

Meghonosították a lucernát

A meszezéssel való talajjavítás gyakorlati hasznát saját szemükkel nézhették meg a részvevők a Lábodi Állami Gazdaság kísérleti parcelláin. Ahol meszeztek, hatalmasra nőtt a rozs.

A bemutató szervezői elvitték a részvevőket egy 57 holdas táblára is, ahol Egerszegi-féle aljtrágyázást végeztek a múlt év tavaszán. Itt holdanként 400 mázsa istállótrágyát forgattak le 50—60 centiméter mélyen. Ebből 39 holdon rozsot vetettek, 15 holdon őszi keveréket. Ez utóbbit lekaszálták, felszántották, s újra bevetették zöldtrágyázásra szolgáló szudáni fűvel, napraforgóval, csillagfürttal. Meghonosították a lucernát is. Azelőtt a lucerna itt nem

termett meg. Ezt mindenki csodálattal nézte. A félméter magasra nőtt lucerna parcellája mellett többen beszélgettek. Feljegyeztem néhányuk tömör véleményét. íme, Horváth István, a Kutasi Állami Gazdaság igazgatója: »Én ebben látom a talajjavítás legfontosabb jelentőségét. Amondó vagyok, hogy a tenyészkiválogatást a lucernánál kell megkezdeni. Akkor nem kell szégyenkeznünk az ötliteres tehenek miatt«. Nagy József kutasi egyéni gazda: »Legértékesebb tapasztalat az, hogy a homokon megterem a lucerna. Én is megpróbálkozom vele«. Van, aki az aljtrágyázott földbe vetett kukorica láttán csóválja a fejét. Igen, mert a kukorica nem nagyon szereti a laza talajt. Viszont a rozs szebb, mint a többi.

A tapasztalatok megvitatása

Ismét a gazdaság termében. Vita kezdődik a látottakról, hallottakról. A zalai küldött ajánlotta a somogyi gazdáknak saját kezdeményezésük követését: ott talajjavító társulásba tömörülnek a gazdák, s ebben az évben 5000 holdra jelentkeztek. Hennel Béla, az állami gazdaságok főagronómusa elmondta: az állami gazdaságok felkarolják ezt a mozgalmat. Mostanáig 3000 hold homokot javítottak meg. Még tizennégyezren végzik el ezt a munkát. Lander Lajos pusztakovácsi egyéni gazda megkönnyebülten sóhajtott fel: »Van a nyolc holdamban egy darab föld, amibe hiába vetek bármit, csak sínylődik a növény. Községünkben több is van ilyen. Vizsgálják meg és segítsenek nekünk.« Lőke László, a talajlaboratórium agronómusa is figyelmeztetett: általánosítani nem

szabad. Mindent a szaktanács szerint. A talajjavítás áldást hoz az apák után a fiakra is, de csak akkor, ha jól végzik. Németh József, a MÉSZÖV osztályvezetője a földművesszövetkezetek támogatását ígérte meg ebben is az egyéni gazdáknak.

A táj értekezletnek a legfőbb haszna természetesen az lesz, ha a somogyi parasztok megfogadják a jótanácsokat, nem fukarkodnak a befektetéssel és segítségére sietnek a beteg földnek.

V. J.

HÍREINK AZ ORSZÁGBÓL

— Készülnek az új jelvénycímerek.

Az Állami Pénzverőben naponta 1000—1500 jelvényt készítenek az új népköztársasági címerből. A rézből készülő jelvényeket 11 és 17 milliméteres nagyságban gyártják. Eddig húszezret hoztak forgalomba.

— Újra megjelent a Könyvbarát. A 48 oldalas, képes havi folyóirat tájékoztat a könyvkiadás eseményeiről, bírálatokat közöl a legújabb könyvekről, ismerteti a jövőben kiadásra kerülő könyveket, a kiadók működését, terveit. Ugyancsak a közeli napokban hagyja el a nyomdát a Könyvtáros, a magyar könyvtárosok 80 oldalas, tájékoztató havi folyóiratának első száma.

— Külföldi háztartási gépek érkeznek a következő hónapokban hazánkba. Svédországból hűtőszekrényt és villanyborotvát, Hollandiából mosógépet, elektromos habverőt, kávéőrlőt és Kávépörkölőket kapunk.

1oc/-£ta_____________

— No, maga aztán most megjárta. Mit is írtak a héten magának Somogyszobról? Hogy nincs pénze a vidéki utazáshoz? De úgy kell magának, miért nem foglalkozik többet a vidéki spotttal is.

— Nézze, szerkesztő sporttárs, ez a vád nemcsak engem illet, hanem magukat is. Végeredményben maguk szabják meg. hogí cn mennyit pletykálhatok vasárnaponként. Abban ugyan igazuk van, vidéki sportbarátamkniák, hogy vidékről általában keveset beszélek. Dohát az is igaz, hogy most Kaposváron a legmozgalmasabbak a napok.

Hát most azért is a somogyszobiiakkal kezdem. Megüzenem nekik, hogy nem utaztam keresztül a vasútállomáson, mint ők írfák, mert ha ott jártam volna, akkor a sportkört látogattam volna meg, s nem a fiagylaltost. Még egy üzenet: egész oldalt azért mégsem írhat tele vasárnaponként a Foci Laci, mint azt a nagyon is lelkes sotnogyszobiiak szeretnék. Viszont a vasárnapi sport egész terjedelmét a mi beszélgetésünk tölti ki ugyebár. Na hogy aztán egy jó hírt is mondjak szobi sportbarátainknak, megsúghatom, hogy a hosszú centerhalf mégsem megy el Nagyatádra, mint ahogy az atádlak szeretnék, hanem ott marad Somogyszobon, s erősíti a megyei I. osztályú csapatot. Igen, I. osztályú csapata lesz a somogyszobi vasutasoknak. Ez a bajnoki táblázat' jelenlegi állásából ugyebár már eléggé világosan kitűnik.

— No, Laci, látjuk a maga kedvét nem is vette el a szobiak bírálata.

— Miért vette volna el. Ami igaz, az igaz. Erről jut eszembe, hogy az is igaz viszont, hogy az a szélsőjátékos, akiért a tavasz kezdetén a K. Hunyadi Vasútas és a KMTE harcolt, mégsem fog az MTE-ben játszani. Elmondom az igazi okot is. Két héttel ezelőtt az utolsó hazai mérkőzés előestéjén éjfél tájt az edző az Ipar ősszé к h á z b a n egy mulatozó csoportot fedezett fel. Éppen javában szólt a nóta, hogy hejre tyutyu, tyu. A szélső olyan fürgén mozgott, hogy ha a pályán is oly gyorsan járna a lába, akkor azt hiszem elégedettek lennének vele az edzők és v a szurkolók egyaránt. Az edző hazavitte a tyu-tyu gyereket, aki ugyancsak fogadkozott, de mondani sem kell. hogy másnap csapnivalóan rosszul játszott. Amikor aztán megszületett a házifegyelmi. amely holmi katóriaelvonásról szólt, akkor még neki állt feljebb. Viszont az MTE-nél azt mondták: fel is út, le is út. Egy szó mint száz. Magyaróvárra már el sem vitték a gyereket. Aki aztán most nézegelűdhet égy újabb sportkör ütán, , ahol esetleg ismét kap majd egy bőrkabátot.

— No, Laci, most meleg van a bőrkabátról beszélni, hisz itt a kánikula.

— Ez igaz, szerkesztő sporttárs, én azonban még 30 fokos melegben is láttam bundát a íutballpályán.

— Ne vicceljen, Laci, ilyenkor ki megy bundában futballmeccsre?

— Nem olyan bunda ez, hanem az a »bunda«, ami így a finisben szpkott előfordulni. Szóval a »bunda meccsekre« gondolok, arra a bizonyos Petőfi— Textiles döntetlenre, ahol bizony a közönség túlnyomó része előre tudta, hogy mi lesz az eredmény. Azt hiszem, hogy Kecskeméti, de főként Földi ugyancsak megijedt, amikor az utolsó percekben kishíja, hogy gólt nem szerzett csapatának.

— Laci magának rossz a mája. No és mond la. mi volt a barcsiak fonyódi »lefekvésével«.

— Egy szó sem igaz az egészből. A barcsiak ugyanis Fonyódon egész éjjel nem feküdtek le, mert »ünnepelték« a fonyódiakkal együtt az NB Ilbas fonyódi csapatot. Marcaliból ugyanis olyan telefonértesítés jött. hogy a csurgóiak 3:1 arányban kikaptak. Éhhez a

7:0 épp elég volt. Szóval mondom, nem volt lefekvés éjszaka. Hja, hogy a pályán mi volt? Azt kérdezzék meg attól, aki ott volt. En nem láttam, azt viszont hallottam, hogy a barcsiak még hétfőn is a fonyódlak vendégei voltak Badacsonyban. Csak azt nem tudom. hogy mit szóltak mindehhez Fonyódon, amikor mégis híre jött, hogy Csurgó nem kapott ki Marcaliban s hogy kár volt a gőzért.

— Laci, elég a pletykából. Mit

tud még a vidékiekről?

— Tabon jártam, hogy megnézzem a csapatot mit nyom majd latban ősszel az I. osztályban. Akár .hiszik. .akár nem, nekem egy és más nem tetszett Tabon. Valahogy nincs úgy együtt a‘ csapat, mint azt az eredmények sejtetni engednék. Látták volna csak, hogy égetik a tabiak Gerbelyt, a jobbszélsőt. Mert hát idegen. Nekem az a véleményem, hogy ha a tabi vezetők nem tudják összekovácsolni szellemében is a csapatot, akkor csak átszállójegyük tesz .az I. osztályban.

— Jól van, Laci, de a még rendelkezésünkre álló kevés helyet azért most mégis szánjuk kaposvári olvasóinknak, akik arra kíváncsiak, hogy mi hír az NB ll-es csapatok házatáján.

— Furcsa világ van itt, szerkesztő sporttárs. Horgász ; berkekben iaz a hír járja hogy a nagy hal megeszi a kis halat. A fociban ez fordítva van. Kaposváron például a kicsinyek mind a nagyból akarnak erősíteni. A Petőfi vezetők a minap nem kevesebb, mint négy kék igazolólapot nyújtottak be, amelyeken mind a volt Kinizsi játékosok aláírásai szereneltek. Nevekre is kíváncsiak? Nos, elmondhatom, hogy a hajdani megyei gólrekorder középcsatár, aki mar az ifi válogatóműik csütörtökön is rúgott húsz méterről gólt, s akinek Miska fia is hamarosan focista lesz. A nagy csatársorban helyet kap egy szemüveges Kinizsi csatár is. aki nem volt nagy, — csak névszerint —. de viszont szorgalmával sok értékes pontot szerzett a cukorgyáriaknak. öreg gyökér nem vén gyökér, — mondják a Petőfinél. Ezért került oda Németh Laci barátunk átigazolása is a bizottsághoz. No és amit .a múlt vasárnap említettem, a kis Molnár a Petőfinél szeretné őrölni a búzáját, s szeretné kitúrni névrokonát a kapuból. Én úgy hallottam, hogv az első három ügy az sima. A Molnár-ügy azonban ugyanúgy I kudarcba fog fulladni, mint az NB II-esek kísérlete a Dózsa jobbszélscért.

— No és tényleg nem ad ki a Kinizsi senkit?

— Én úgy tudom, hogy Jutásit és Zsoldost máris kiadták a KMTE-nek a Márkus ügy baráti befejezésekor. A további kiadatásoktól azonban elzárkóznak az élelmezésiek — mondván, hogy nem szabad szétszedni egy csapatot

sem.

Na és nem erősít .a Kinizsi?

— Miért ne tenné. A balösszekötőt játszó csatár nemcsak a közönségnek, hanem a vezetőségnek is megtetszett, s addig ács-olták a terveket, amíg a fiú aláírta a kék papírt, s így szinte biztosra vehető, hogy a Kinizsi játékosa .lesz. Aztán az a paksi kapus is rapp-ul ejtette a Kinizsi vezéreket. Az ő igazolását is benyújtották már. Úgy mondják, hogy ezzel nem kis gondtól szabadultak meg a Kinizsinél, mert az első percekben úgyis elég problémát okozott Molnár II. helyettesítése. Mosit, hogy megvan a paksi fiú, no meg, hogy olyan kitünően védett va sárnap Tóth Dezső, azt mondják, hogy nem lesz kapus-gond.

— No, Laci, és a KMTE-vezetők alusznak tán?

— Tévednek, ha azt hiszik. No, de ha ezt is elmondom, akkor miről szólnék a Jövő vasárnap.. .1

— Emerre menjünk, Pista bátyám, így előbb odajutunk az árpaföldhöz — szól Subicz Lajos, a szövetkezet egyik legfiatalabb tagja. Hangjába egyszerre némi rosszallás és megértés is vegyül. Az előbbi azért, mert hát mégis csak nyomatékosabban kell hangsúlyozni az útmutatást, ha már egyszer a saját tagjuk, Makarész István sem tudja, hogy melyik gyalogjárón lehet a leghamarabb felérni a tetőre, a Lukács-domb virágjavesztett bodzabokrokkal és dúslevelű akáccserjékkel szegélyezett oldaláról. A megértést meg az szólaltatja meg benne, hogy a sertésgondozónak inkább a kutricák között kell biztosabban tájékozódnia, mint az Uj Barázda mezején.

A dombra felérve csaknem egészen belátni a somogygeszti szövetkezet határát, amelyet az ősz a negyedére zsugorított össze. Mondja is egyik kísérőnk, hogy az elmúlt évben hosszú idő kellett az Uj Barázda 750 holdas birtokának körüljárásához. Most pedig a 194 hold nem is veszi egészen igénybe a 34 ember dolgos kezeit. Futná erejükből többre is. Mert itt van pl. a négy és fél hold cukorrépa, amelyet egyelés után újra megkapáltak már. A 23 hold szerződéses burgonyát meg másodszor töltögetik. 36 holdas takarmánytermő területükről kazalba került a széna.

No. de nincs idő most arra, hogy a gazdálkodásról tovább beszélgessünk, mert megérkeztünk az árpatáblához. Egyetlen dűlőút választja el ezt a húsz holdat az egyéniekétől. Szemmel is látható, hogy az Uj Barázdáéból jobban folyik majd a zsákokba, mint amabból. A szövetkezeti tagok nem sajnálják a pétisót tőle. Talán egy kicsit bőkezűbben meg is sózták, mint kellene, ezért rogyott meg о szár a terhes kalászok

A jó példa, meg a hívó szó

alatt. Nem lesz könnyű dolga itt a kombájnnak, s csak bírjon vele, nehogy öregapáik módjára kézi kaszát kelljen kezükbe venniük.

Amott az árpatábla szélén tavalyi szalmakazal búslakodik. Ez a látvány ismét csavarint egyet a beszéd fonalán. Subiczé a szó.

— A tavasz egyik napján erre vetődtem néhányad magammal. Látjuk ám, hogy valaki a kazal mellett töveket rak a kocsijára. Odamentünk, Király György volt az, az egyik kilépőnk. Azt hitte, nyugodtan hurcolhatja a közös vagyonát. De nem engedtük neki. Mondom, hogy rakja le a töveket. Ö azonban nem hajlik a jó szóra. Erre fogtuk magunkat és felborítottuk a szekerét törekestől, pazdástól együtt. Annyit még megtettünk, hogy a kocsit összeigazítottuk és útnak bocsátottuk Királyt. Azóta még a köszönésemet sem viszonozza. De nemcsak ö, hanem a kilépettek közül mások is, akik Királynak adnak igazat.

Ebből bizony az tűnik ki, hogy nem valami bensőséges a kapcsolat a szövetkezetiek, meg az egyéni útra visszatért parasztok között — vetjük közbe. — Ez így van, de nincs rajta csodálkozni való — kapja el a szót Makarész István. Sok lenne elmondani is, hogy mit kellett viaskodnunk az ősszel a kilépőkkel. Próbáltuk inteni őket, de hasztalan. Tódultak kifelé vagy százan. Aztán még a tavasszal is azzal becsméreltek 'bennünket, hogy szóljunk nekik, ha nem győzzük a munkát. Azt hitték, hogy nélkülük nem állunk meg a lábunkon. Most pedig nekik kelne el a segítség, mert mi mindenben előbbre vagyunk.

— Tegyék félre a sértődöttséget,

hiszen a kilépettekből lesznek a holnap szövetkezeti parasztjai — mondjuk nekik.

— Az meglehet, hogy újra a közösbe kerülnek de nem miközénk — vágja rá Subicz Lajos. — Elhihetik, hogy szeretem a rokonságomat, mégsem vagyok amellett, hogy ifjú Tóth Istvánt visszavegyük, pedig unokatestvérem. Egyébként a közgyűlésnek van egy határozata is arról, hogy senkit nem fogadunk vissza.

A hétlakatos bezárkózásnak ezt a nyílt bevallását menten módosítják, mondván: úgy szól a határozat, hogy minden évben előre megállapítják, hány tagnak adnak bebocsátást az Uj Barázda kapuján. Azt is hozzáteszik: erre az esztendőre nem »terveztek« tagfelvételt...(!)

A közösség belső rendjére fordul a beszéd. Elmondják: soha nem volt ennyire egy akaraton a tagság, mint most. Nem vár senki az elnökre.brigádvezetőre, mindenki megtalálja a maga dolgát. A kislétszámú, de öszszefogó tagsággal ki lehetne mozdítani a földet sarkából. Erre alighanem sor is kerül. A fiatalok ugyanis eltervezték: négyen-öten építenek két halastavat. Az öregek erre azt mondták: ha úgy lesz, akkor ők az egyik 40—50 holdas táblát elhúzzák a helyéről. Az ifjúság már-már készíti a lapátokat, ásókat — készülnek hát az idősebb korosztálybeliek is.

A szövetkezet portáján az alapszabály sorsáról vitatkozunk. Itt van Péma József fogatos, meg Péma Sándor vezetőségi tag is. így déltájban ráérnek hosszabb pihenőt tartani, mert amint mondtuk már, jól állnak a munkákkal. — A munkaegységet visszaállították — szól a vezetőség képviselője. Ebből kiderül:

nem téptek ki minden lapot a mintaalapszabályból. Ám a háztáji gazdaság sorsát egészen sajátos módon intézték el. 600 négyszögöl az alap, erre rájön — a várható teljesítményt figyelembe véve — munkaegységenként négy négyszögöl. így van olyan család, — pl. Nagy Ferencék — a?ci két és fél holdnál is nagyobb háztáji területen gazdálkodik.

— Szót emelnénk az alapszabály ilyen megsértése ellen akkor is, ha bővében lennének a földnek. Mert a háztáji hozama a közösből kapott jövedelem kiegészítője. Arra elég a 800—1600 négyszögöl! Kétszeresen helytelenítjük a háztáji túlméretezést, mivel amúgyis kevés a földjük — m,ondjuk.

— Kevés bizony — helyeselnek egybehangzóan. Makarész István gördíti tovább a beszélgetést:

— Négy éve költöztem ide Bálványosról. Ott hagytam nyolc és fél hold földet. Kértem már, hogy itt kapjak érte csereingatlant a tartalékból. A tanácsok azonban nem tettek semmit ebben az ügyben.

— Engem meg az bosszant, hogy a Felsőbogáti Állami Gazdaság használatba vette a geszti földeket is, de nem jó gazdája azoknak — méltatlankodik Subicz Lajos. — Az egyik táblába kukoricát vetettek, s egyszer sem kapálták meg. Most aztán kinevezték ezt a gaztengert silókukoricának. (Bizony nem ilyenfajta példamutatást várnak a szövetkezetek a fejlettebb szocialista mezőgazdasági nagyüzemtől.)

Búcsúzóul elmondtuk a gesztieknek: földjüket csak úgy növelhetik, ha jómódú középparasztokkal erősítik soraikat. Ehhez pedig nem elég a jó munka, hanem szíves, hívó szó is kell hozzá.

KUTAS JÓZSEF