Somogyország, 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-08 / 105. szám

4 SOMOGYORSZAG Szerda, 1957. május 8.

■Д—

Iiiwwni 1111'1«И||||>11мим11111ЖNoггд1тпгтгтшшгг1----nt—иш мпм ■гм1117тгагшгг11мгигаи»-т1миигииивпиги1ГНТ1Г~Г1ТТТТ1Т1Т*т^м^~‘~,м‘,ж"- «пмншпявмш1

А 9 U SZ

Vázlatok egy család sorvadásához

Ne gondoljon, tisztelt, olvasó, rikító színű, nagvtetűs cirkuszi plakátra. Sem mutatványokra, ahol csillogó runákoa 1, kecsesen hajlong egy család, majd uglándozva produkálja magát a mélyen tisztelt nagyközönség előtt. Itt egy kaposvári családot láthatnak majd.

To1 ;n r<zml a céllal lépnek önök olé. hátha megmenekülnek a romlástól, ami fenyegeti őket.

ATTILÁ Elöczfir ö mutatkozik be. Ő ugyanis a |Н!Ш1Ш1!Ш1Ш1 legfeltűnőbb és le"m^rv"i"/iVnnvaibb. öt p*rps. Esténként ott volt látható a Népbüfében. Ivott abból, amit adtak neki, evett abból, amivel kínálták. Egyszer részegen ment haza. Nappal a boltokban is járt. Mindenütt ismerik már. A szovjet katonák cukrot, csokoládét, pénzt adtak neki. antóztatiák, ha az u+cán int nekik. Keveset beszél. Rövidre nyirott haja, nagy, foszíoreszkáló, csodálkozó szemei vannak. Szedett-vedett ■л ruházata. Eleven, mint a többi magakorabeli gyerek.

Most már hosszabb ideje nem található a neonfényes Népbüfében A vásározók közül egy részeg fiatalember többször a karjára vágott. Drótkötéllel. Attila kulcscsontja eltörött. A tettes ellen még mindig nem indult eljárás.

így hát. kis Vergiliusunk, aki elvezet bennünket a dantei világba, most csak otthon található. A családban.

A CSALÁD. Az Uszkavak a város alapítói közé lillllllllllllll!!il|!!iiíiil:í tartoztak. Kutyabőrös nemesi oklevéllel rendelkeztek. Uszkav nagyapa még diplomás ember volt, aki idő előtt elhalt. A család széthullott. Hogyan, miért? Ne kutassuk.

A kilenc Uszkayból, kilenc gyerekből csak öt van otthon. Egy férjhezment, három állami nevelőintézetben, állami gondozásban van. Attilán kívül otthon vannak:

Ilona — tlzenötéves. Élénkbeszédű, önálló gondolkodású lány. Nem tud elhelyezkedni. Fodrász szeretne lenni. Моь. a gyerekekkel foglalkozik.

Margit — kilencéves. Szőke, feketeszemű, sovány lányka. Az iskolában a rosszabbak közé tartozik.

Gyula — hétéves, első osztályos. Hamvas arcú, értelmes gyerek. Fogai láthatóan csorbák, romlanak.

Ezután jön Attila, majd Imre, aki hároméves gyulladtszemű, fehérbőrű csöppség. Sokat sír. Láthatóan vitaminhiányban szenved. Tápláló ételekre volna szüksége.

Az anya — süketnéma, ennélfogva ingerlékenyebb természetű. A pénzzel nem tud bánni. Ezért Ilona, a nagylány, a háztartás vezetője. Az anya most ikreket vár. így tizenegy gyerek lesz a családban.

Az arcok sápadtak, a bőr áttetsző, feh-»r még a csöppeknél is. Miért? Azt mondják, elegendő az étkezésük. Nem finnyásak, nem válogatnak.

Sokan van.iax, az ilyen csaiadoan. fokozottabban mint máshol, az apának kell a tartóoszlopnak lenni. De az apa...

AZ APA nem tartóoszlop. Valamikor talán az volt.

11111Ш1Ш1Ш1ШН Vagy az lehetett volna. Az ital rabja. Most ott tart, hogy nem kell sok neki. Az is elegendő.^ Keveset tartózkodik otthon, kivált este.

Ott áll a Népbüfé pultjánál. Micisapkája eltakarja kissé kopaszodó, ősz fejét. Borotválatlan, gondozatlan íogazalú, közlékeny és barátságos ember. Nem vad részeg, inkább enyhén spicces.

— Szeret mulatni, emberek között lenni — mondja. Aztán itt csinálja a legtöbb üzletet, itt szerzi a legtöbb kuncsaftot. Van úgy, hogy egy este 800 forint’s megrendelés is eszébe jut borközi ismerőseinek. Nem tartja magát iszákosnak. Tiltakozik ellene.

Lakatos mester. Rövidlátó. Emiatt vállalatnál nem alkalmazzák. A »lakás« egyik szobája a műhelye. Azt : Mlani, hogy jó tűzhelyeket készít. Ilyenkor minden jó otthon. Költekeznek, iszik. Aztán jönnek a gyengébb napok. Veszekedések az asszonnyal, másnapi kibékülések, rövidebb, hosszabb időtartammal. Egyszer már törvényes m elváltak. Ilyenkor nem találja a helyét otthon. Ránéz a »lakásra« és megy.

A LAKAS. Hat évvel ezelőtt »szükséglakásként« lllllllüllülíilílililiillli utalták ki nekik. A dakashivatal vezetője most februárban azt mondta róla: »még istállónak sem megfelelő«. Valamikor az is voit.

Két szobából az egyik lakható. Ebben van a szoba, konyha, éléskamra, minden, Azaz csak volna. Semmi bútoruk nincs a két ágyon és egy sezlonon kívül. Heten alszanak a három alkalmatosságon. A bútorokat megenné a penész és a víz, ami az oldalfalakon térképként térj 'd. A fal repedezett. A ruhák kifeszített spárgán lógnak. Az a szakr-T’ük. Csak szalmazsákokat vesznek; mert az 'k nélkülözhetetlenek; De ezek is elfősz lanak rövid idő alatt. Ha este valami rongydarabot leejtenek a köves szobában, reggelre szétfoszlik kezükben ... Reggelre bepárásodik minden.

A másik szoba teljesen üres. Földes,’ hullámos. Az ablak papírral betakarva. Egy tűzhely van benne, téglalábakon ... Néhány szerszám a földre dobva. Oldalt egy üres gyerekágy vázai.

A szag dohos, zsíros, fülledt. Ráfekszik a melh-e. csípi az orrt és a bőrt. Mintha sohasem szellőztetnének.

A kilencből hárman ide születtek. A többi gyerek sem tudja, hogy másként is lehet élni.

Segítségre van szükségük. Vajon a társadalom tett-e valamit érdekükben?

A TÁRSADALOM tud róluk, észrevette őket. A lílliliiítlilllllüilllllllíüllillllliíliilii! városban majd mindenki ismeri dolgukat. Reménytelen esetnek tartják az apát, szerencsétlennek a családot. A gyerekeket sajnálják.

Az illetékes szervek pár éve az egész gyereksereget állami gondozásba vették. Az apát felelősségre vonták. Azóta az apa ötöt visszakért azzal az ígérettel, hogy megjavul és gondoskodik róluk. Most a másik hármat is haza akarja hozni. Annyira ragaszkodik hozzájuk. Az anyát kétszer kitüntették. Ekkor kapott 2800 forintot. Kétszer adtak élelmiszersegélyt nekik, most kaptak a plébániától valamit. Az apa szerint használhatatlan holmikat. Az anyát házfelügyelőnek nevezték ki, havi 570 forintért. Az apa adóját nagyon alacsonyan állapították meg. Mindez tekintettel a gyerekekre.

A lakásra azonban kevés figyelem fordult. Állítólag azért, mert az apa eladta régi lakásukat. Egy felajánlott újat pedig nem fogadott el, mert a városközpont kell neki üzleti szempontból. Az apa ezt tagadja. A hivatal embereinek sok a gondja, cserélődnek emberei. Elfelejtkeznek a gyerekekről. Az apa bűneire hivatkoznak. Az IKV is ígért valamit az asszonynak, de most már nem tudnak róla.

A REMÉNYSÉG. A családot két baj emészti.

111111111Ш11!11111!111111ШШШШ1!1'!!11 A lakqq és az aoa. Az egyik megoldható, ha nehezen is. Talán bútorra is jut majd, ha rendes lakáshoz jutnak. Reméljük, az illetékesek gondolnak rájuk. A másik talán ennek függvénye lesz. Milyen szép reménység! Talán ráébred az apa felelősségére. Megérti a társadalom minden eddigi segítségének célját. Szóljunk innen is hozzá? Igen ...

AZ APÄHOZ. A gyermek szeme az apát kémleli.

,ii!iii!ii,:iii!iliilllNoilll!lil Az ön lépteit kilenc szempár követi Kilenc száj szói úgy, ahogyan ön. Kilenc tányér telik, vagy nem telik meg. Attól függ, mennyit ad haza. Mennyit dolgozik. Mennyit költ italra.

Gyerekei már az utcáé. Szokásaik, nyelvezetük, gondolkodásuk is. Pedig ugyanazok, mint a többi gyerekek. Képességeikben, indulatukban, ösztöneikben. Virágok, de talán a romlás virágai lesznek. Gondolkozott már ezen?

Attila kis lábai már az ön lábnyomába léptek.. Nem lehet őket csak a társadalomra bízni. Nagy nehézségeik lesznek, mire megtalálják helyüket a társadalomban!

Mentse meg őket! ön is megmenekül! És egy becsületes, értelmes családdal több építi az országot.

UTÓSZÓ. A jószándékú, tisztelt olvasó, ím belllllllllllllíllilii!!!ll! tekintett e iy csaiad életéoe. Bizonyos, hogy szívből kíván javulást a kilenc kis Uszkay számúra. Bizjnyara eiteti a remény, nogy lakasnoz jutnak, Ilonka elhelyezkedik, az apa magába néz.

így kell történnie!

Л Budapesti Ipari Vasár az ország ipari lejjesiimcuyeineü seregszemléje

Nyolc esztendei szünet után első Nben rendezik meg nazánkban újdoI az általános, átlogo jellegű ipari vásárt. Ennek Kereteoen eisosoroan a nagyipar játssza a főszerepet, de ugyanakkor a hedyiipar is jelentősé-UI-51C1O1U XVX'-X. /11I0 .iiiaoxü

nyer alkalmat. A küszöbön álló Budapesti Ipari Vásár országos jelentőségű eseménynek ígérkezik, amellett, hogy várnatoan a számottevő külföldi körök komoly érdeklődésével is feg találkozni.

Háromssor akkora less Ü, a vauar, mint lit&S-Ovn

Mi a BIV célja?

Megmutatni, meggyőző adatokkal s;:o garni arról, hogy az eltelt nyoic év alatt a magyar ipar hova fejlődött, egyoen bizonyságot nyújtani arról is, hogy az oktooeri esemenyek csak átmenetileg tudták megzavarni a termetes rendjét. A magyar ipar teljes irammal dolgozik, lejlodik, s épp a legutóbb gyártási programjába vett újdonságok szinte beláthatatlan sorával szolgálja a ícgyasztók, valamint a kiviteli törekvések érdekeit. A BIV tehát az ország legújabb ipari helyzetének valóságos seregszemléje lesz. Jelentőségét az is kifejezésre juttatja, hogy a Városligetben igénybe vett területe k£.'.'Z;’.5U megtelt’j

a regedben megtariott nemzetközi vasműit mterjeuesciieik. A tavaszi

UÍDZ..JŐ11 jJv_/iXx£_iCiidO v ax dJlioCÜÍ S/i Ő.UvlJ Jő

területén kívül ugyanis ezúttal a

V d.jo.ctxxUii,y eta. Vai'aи xxia0aüct xu0xaiö

Széchenyi sziget, a városligeti tó, vuiammt a 10 partján levő Korcsoly acsarnok is a mv Kiállítási anyagúnak emeiyezeset lógja szmgami. nymodon a mostam vasár termete közel naromszorosa lesz a legutooo, itfoo-uen megtartott vasarenaik.

Менияктепо utuauti heaveaineujrtsH

állnak majd rendelkezésére ezúttal is a fővárosba entezo vasanaiogatoknak, s gaz iag nyeremény lene msegu targysorsjaiekkal Ktseremeuk meg szeienesejuKet a vendegek tömegei. Eiso m.en láthatják, meg a

Vaj>cti‘ latOg.iii'Ci cL íUrxCnido/mxo^Jt,

szemlélhetik meg a televíziós kiállítás csodálatos készülékéit. A to vizén a kuiönDözo legújaob típusú vízi járművek kellenek majd érdeklődést. A vásár legnagyobb látványossága mégis kétségkívül a nagyipar gazdag felvonulása lesz.

Az előkészületekből ítélve biztosra vehető máris, hogy a vásár látogatói rendkívül gazdag élménnyel hagyják majd el a hazai ipar legújabb bemutatkozásának színhelyét.

CSÁKVÁRI JÁNOS

Kommentár nélkül

A i/ürnocjy umu p louü-ijan hírt ac-or. maubi, »ai.oj самк еду

ítMi.i/Vt umUtt 1. hí, Olvasni; а ыго, ее о ш bSd-i rxö»ex. i-i.ntik ока, коду а

rvOZäCC^neK nUivS l&KOlOjd, cl yyßi 11 ic.cSK

а bz.utlb/cU jCki ndK«.

Tamás József: Népművelés Somogycan, 1941-oen me^jc.ent Konyveeei;

>'AZ 1 sl«>U. fe:V| iibybkdTliúIaS daatai Sk€i tilt О coll ive leiÉ-a um un imli l> lirOr- ann I nőm tUoi/K sterna ZZmkd. tz a nm^yei Cü>SZiai4űssag ü szaza юка«* (Jb.

Oio.j м» ь • M Veicn-in Keiiy . ben az.с. ГИ x> <1

mend kény*iá. ак i>k.ama cwariyiag nem Положу, i.a most 1 iijjctcmоe vc^kzuk a könyvek éi it-ktt, megállapíthatjuk, r.oqy dZuKnuK Kezei ч\) SzozauRd igen kis o-« - icuu vUf/eo.y okú i, ma i a tartalmuk, nyelvezetük iaejet m«na. Kony »a.i^nria

ПуыПкПак mintegy Ibi üiZaZalekd okul

nem joi.et szamaasoa, mtn ez a menyriyibeg Képezi a ncp ке/сие való кспуvetvet s opHcn azei i ezek a sok nasznalatiol rongyosak cs hiányosak«. рч-z. old.)

'Л népművelési előadók száma és .ogiuikoza-a igy oszlik meg: i . к. lelkész: 97, prot. leikosz: >9, tanuo; 5lu, tanítónő: 6d, tanar; 42, tanarno. o, jegyző: У0, orvos: 94, anato, vos: 1y, ügyvéd: a, me. nők; 2, bitó. 1, kozigazgaxasi tiszt.iselő: lö, fdicioirtokos; 7, ijdzudtiszt: 15, iharos. 4, ke/esKeao: 1, egyeo: Up. Összesen: 11öß. Különösen а *.мгьlók buzgolkoatak a ntpmuveies tero-n«. — b/. old.)

Tamás József: Magyarságunkért, emberségűnkért. A somagy van megyei nupmu.eics ó owe — ab — a/. című

köny vé'oől:-^iiúalpxetítés összesen 63 községben történt. Állókép veútese mellett egy Leljen — х_акапусап — mozgoképvetités is folyt, éspeGig a bizottságunk tulajuoná. u-(.ea. v,.'ren. iviazgukepvetí—st, illetve mozigép beszerzést nem szorgalmazón«., m-rt zz a tapasztalatunk, I ogy ennek a munkának a megvalósítása leküzdhetetlen nehézségekbe ütközik«. (26. old.)

Összeállította: Kellner Béla

„Nyolc esztendő“ — és „Szép tájú Somogy“

A ísumogy megyei Népi Együttes hangversenyéről

A RÖMMEL ÉS SZERETETTEL köszöntöttük hétfőn este a Somogy megyei Népi Együttest ünnepi hangversenyen. Mint már vasárnapi számunkban is írtuk; fennállásának nyolc éves fordulóját ünnepelte e napon az egyuaes, s vele együtt ünnepelt a közönség, a nepzene rajongo.nak hatalmas tábora. Nem volt új, nem volt meglepetés, látni a zsúxolásig telt színházat, az érdeklődő szempárokat, a várakozásteli arcot, s az egyre fokozódó kíváncsiságot, mellyel nyolc év fejlődését, erényeit és hibáit kutatták a hangversenylátogatók. Ez a közönség tapsolt nyolc évvel ezelőtt is együttesünknek, érdem szerint méltányolva a bátor, nagyszerű kezdeményezést, s ugyanez a tábor figyelte — természetesen növekvő követelménnyel — az együttest hétfőn este is.

Az érdeklődés és tapsvihar nem- 1 csak azért fokozódott ez ünnepi . esten, mert a közönség többsége az együttes tagjainak családtag' jaiból, ismerőseiből, barátaiból te! vődött össze, hanem azért, mert nyolc év alatt belopták a népi muzsika szépségeit az emberi szívek[ be, ápolták, terjesztették e legér- I tókesebb kultúrkincsünket, s meg- 1 szerettették az embereikkel. A lát\ vány maga is lenyűgöző volt ezen az estén. Az énekesek és táncosok ■ fegyelme, gyönyörű színekben ! pompázó öltözéke és lelkes hangu- I lata magával ragadta a haligató’ ságot. S mikor felgördült a füg. göny, szinte tapsorkán köszöntötte I az együttest és vezetőit.

! Nehéz lenne e cikk keretében . elmondani mindent, a legjellem- I zőbbet, a követésre méltó példát,

’ vagy az éppen elvetendő momen. kunokat. Mert kétségkívül — a I tárgyilagosság szemüvegén nézve j — jó és rossz pontokból tevődhet . össze az értékelés. Ezért hát nem I sorrendben — hűen követve a mű- I sorrendet —, inkább az egyes rész• legek, az ének-, zene- és tánckar

• munkájának, s a műsorösszeállí- J tásnak értékelését adnánk.- Nagyszerű hozzáértéssel, tűzzel , és szenvedéllyel mutatta be a kót rus Bárdos Somogyi menyecske

• című müvét. Aitunó népi hang; ve tel, szukebb hazánk kultúrkm- I csenek rajongó szeretete, s a ko' us szinte tokeietes lelkeszúlese } érződött e mű ízes, lendületes eiót adásáDól. Hasonló véleményt ' monúnatnánk Bárdos: Körtánc cí• mu muvenek bemutatásáról is,

) melyben csak a zenekar oizonyta' lankodott néhol. De általában nu; en, szépén hangzottak tel a per.1 goritmusú nepdaiieiüolgozások az- énekkar tolmácsolásában, a Somogyi legenyes, a közkedvelt Bala( toni nóták, melyek tökéletessé ér• tek már a nyolc eves kórus ajkán.

I Igen, benne élnék e népdalokban,

, s hangulatát is oly tisztán, félre]’ érthetetlenül adják vissza, hogy

• velük az egyszerű nép, de a nep'( zene kutatói, szakértői előtt is I' méltán aratnak kimagasló sikert. l Hiba van azonban a szólamok- I beli egyútthangzas tekintetűben. Г Míg az alt és basszus várakozáson ' télül szép teljesitmenyt nyújtott,

• a tenor nalvanyaoo, nangja íátyo!í los, s indításai is bizonytalanok. I ti\em leneteuen, hogy ez a Iuttyel l adott indítohangok megnemérté- I: seool, kevésbe biztos átveieieoól , aaocnk.) A szoprán szólam — bár У hangerőben a legtökeietesebb — í egyutteneklésben zavartkeltö. Sok- I szór csak szólistákat, egyes joboan I' es kevésbé jói előtűnő eneknangol kát haliunk az együttesből kicsen( gém, s ez zavarja az egyúitnang- I’ zasi. iviindeuoi mggeuienul a nep- I* dalíeidoiguzasokkai, úgy érezzük,

I iejiuaeset bizonygatta a kórus es

joggal váltóit ki iergeteges tapsot |‘ a nakgatóságból.

I Kevésbé sikerült azonban a las'( sú, nagyivu iegato-daiiamok magi' íormaiasa. Es ez épp úgy vonatko- I* zik Lotti: Crucinxusara, mint ^ Bach: Jöjj szép halál és Kodály: Г Este című muvéi-e. Kétségtelen jj — és ezt elismeréssel kell monda) nunk —, nogy e müvek kidolgo)' zasa volt a legtökéletesebb az v. egesz műsorban. Am a sokszóla- I mú részekben hiányzott az egyen' letes hangerő, a nangzatok teljes- L sége és helyette itt-ott nem éppen '1 tiszta suxtoigás hallható csak. A r nagyívű dallamok megformálása . zavaros, s emiatt hangjaira esik l szét. Úgy hat, mintha szotagolva t olvasna a gyermek, fi A bemutatkozás után is az a V véleményünk: az együttesnek sérh tödés nélkül be kell látnia, hogy fi e művek még meghaladják erejet. v Igenis izmosodjon, erősödjön a kórus ily rendkívül nehéz, nagyigéfi nyű műveken, de csak műhely, munka legyen ez, s ne vigyék l| szitioadra. ui-jne n megérik az К együttes előadására.

I A legnagyobb elismeréssel kell

szólnunk a népi együttes fiatal, S nagy reményekre jogosító tánckararól. Ez esetben teljesen mindegy, hogy a Marosbogáti legényei szenvedélytől fűtött táncát, a pergotüzü Somogyi csárdást, a Vízvári leánytáncot, avagy a közös produkcióban bemutatott Somogyi pásztor táncokat említjük. A tánckar szívet, leikét, izzó lelkesedését vitte táncába, s ez egyik legfőbb értéke műsoruknak, örvendetes, hogy ők ragaszkodtak leginkább a néprajzi hűséghez — melyről később még szólunk —, hisz a Marosbogátiban marosbogátit, a Vízváriban vízvárit nyújtottak, s a nép táncai eredeti szépségükben keltek életre. Kidolgozásban hibákat még itt is fedezhet fel a néző, de ezeket is elhomályosítja a nagy-nagy akarás, amelyről tanúságot tettek ez ifjú táncosok. A szólisták: Csikvár József, Simon László és Czóbel Emilia kiemelkedtek az együttesből szólótáncaikkal, de úgy éreztük, valamennyi táncos fel tud csatlakozni majd kiváló képességű vezetőihez.

Szólni kell néhány szót a néprajzi hűségről is, különösen a zenekarral kapcsolatban.

Gyönyörű célkitűzés hangzott el a bevezetőben a Megyei Tanács elnökének ajkáról. Mily kár, hogy ugyanabban a műsorban meghamisították az elmondottakat! A népművészetet mentő szavak ugyanis nem mindig váltak valóra az együttes műsorában, sőt, egyik-másik homlokegyenest szembeállította a célt a valósággal. »Az együttes hivatása — sztffí a bevezető — feltárni a magyar nép ősi kincsét, megtisztítani a feledés porától és felvirágoztatni, közkinccsé tenni azt.«

Nos, mit produkált az együttes zenekara a műsor második részében? Dóczi: Darumadarát, az ú. n. А-moll koncertcsárdást, Kacsóh: Rákóczi megtérését és a többieket, sőt még Dinicu: Pacsirtáját is előadták és ráadásul mindezt »Szép tájú Somogy« cím alatt. A zenekari számok nyugodtan elhangozhattak volna 60 évvel ezelőtt egy füstös magyar kávéházban mulatozó dzsentrik között, akik százas bankót ragasztanak a cigány Homlokára. Hamisítatlan sírva vigadó légkör, a népszínmű ze.ic levegője terjengett a színházteremben. Tárogatószólók, álmagyai dalok, melyek érzelgős ' viorátój után csak a »Krasznanorka büszke vára« hiányzott... S hogy e »műveknek« semmi közük Somogyhoz semmi közük az igazi népzenénél — úgy gondoljuk, ezt senki sem vitathatja.

Jól dolgozott a zenekar a táncok bemutatásánál, de Liszt II magyar rapszódiájának előadására is csak azt tudjuk mondani, amit a kórus Crucifixusára: csali a képességeknek, íelkészüítségnek megfelelő műveket vigyük a közönség elé.

S hogy a közönség tombolt? Érthető! A mi közönségünk ízlése én ismeretvilága még az álmagyar, ál népi dalokon nevelkedett, s ha nem így lenne, nem volna szükség a népművészet ápolására! De ha megyénk népi együttese a népművészet ápolását, terjesztését és továbbfejlesztését tartja hivatásának — márpedig ehhez nem fér kétség —, akkor nem formálhatja műsorát közönségsikerre áhítozván, mert ellentmondásba kerül saját célkitűzéseivel...

Nyolc év áldozatos munkájáról kívánt számot adni a Somogy megyei Népi Együttes ezen a hangversenyen. S hogy ez csak részben sikerült, lendítőerőt kell hogy adjon. A nyolc év kötelez, kötelez mindenekelőtt a szakmai színvonal emelésére, de kötelez a néprajzi hűségre is, jobban, mint néhány évvel ezelőtt.

TTGY ÉREZTÜK, az együttes Kanyar Józseffel az élen így is sokat, nagyon sokat tett a nép kultúrájának terjesztéséért. S ezért köszönettel tartozunk. Köszönet az együttes tagjainak, támogatóinak, Kanyar József, Gadányi György, Csikvár József, Simon László és Tóki Józsefnek, az együttes vezetőinek. A hangverseny után úgy gondoljuk és meggyőződésünk: az együttes szétválasztja a konkolyt a búzától, s legközelebb csillogóan tiszta, népi kultúrával áll a nagyközönség elé. Az együttesnek természetszerűen nagyobb követelményt kell állítania saját maga elé, mint mondjuk hat évvel ezelőtt. A vadhajtások pedig, melyek ma még itt-ott eltorzítják az együttes népművészetének fáját, jóindulattal, könnyűszerrel lenyesegethetők, hogy új hajtások, kultúrkincsiink legcsodálatosabb virágai viruljanak tovább ...

JÁVORI BÉLA