Somogyország, 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-26 / 121. szám

В^^^^н^внВвввнД|Ё^нн^^^нйнякишН 'А /т* «' Л Nagyanya és a gyermeknap Péter vacsora után fejtegetni kezdte szüleinek és nagyanyjának, hogy tulajdonképpen meddig is tart a gyermekkor. — Mert ugye, édesapám, én nem vagyok éppen kis gyermek, hiszen most végzem a nyolcadikat, és pár hónap múlva már gimnazis­ta leszek. Sportolok, mint a felnőt­tek, úszom, vívok, a nyáron dol­gozni is szeretnék valami nekem való munkahelyen. A szülők hamiskásan összenéz­nek, világért sem mosolyogtak vol­na fiúkon. De nagyanya nem állta meg szó nélkül. — Mondd Peti fiam, az sem gyerekíulajdönság, hogy nyalakodsz és azt sem átal­lod, hogy a nadrágodon csúszkálj a korláton? Anya és apa várták fiúk han­gos méltatlankodását, s nagyon meglepődtek, amikor az szelíden így szólt: — Igen, nagymamám, igaza van. Gyerek vagyok. Legalábbis sok kisgyermekes tulajdonsággal ren­delkezem, amiről rövidesen le fo­gok szokni. A szülők és nagyanya most már megbizonyosodtak arról, amit ed­dig csak sejtettek, hogy Peti fej­tegetéseivel a gyereknapra akar ki­lyukadni s arról valami közelebbit megtudni, hogy mit várhat. Újra a nagyanya szólalt meg: — Igen, Peti, ma és esetleg még holnap gyerek vagy, de már hol­napután kikéred magadnak, hogy kisfiúnak szólítsanak. Péter ezen kissé megsértődött, <de mint aki elérte célját, aludni ment, hogy a. gyermeknapra vir­radjon. Anya, apa hangosan el­nevették magukat, a nagyanya ki­csit dohogott: — No, nézd csak, így figyelmez­tet bennünket, hogy meg ne fe­ledkezzünk róla. Édesanya selyempapiros csórna- % got vett elő a szekrényből. s — Ezt reggelre odakészítem az I ágya mellé — mondta — meg lesz • a gyermeknapi öröme. A csomag- J bál csinos fiú-pulóver (egészen j felnőttes) került elő. Nagyanyát en- ; ne к láttán elfutotta a méreg: — \Gyereknap, gyersknap! Hii szén nálatok az év minden nap- J ján az van. Elhalmozzátok a fia- ! tokát mindennel. Majd tíz év múl- t va meglátjátok, mi fesz belőle. j A fiatalasszony szelíden közbe- . szólt: — Anyám, az egész világon t ünnepli!c a.. .De anyósa nem hagy- I ta befejezni a mondatot. — Hát akkor nemzetközileg elké- J nyeztetik a gyerekeket. Nézd meg j az uradat, rendes ember, becsülő- < tes, szülőtisztelő. Nem is volt so- ; ha követelődző. De nem is kapott I minduntalan ajándékot, csak hús- ] veikor, meg karácsonykor. Neki ! biztos nem jutott eszébe, hogy a I gyereknapra kiadásba verje ma- ] gát. A fiatalasszony már a könnyei- ‘ vei küszködött: — De ez a puló- i ver így is, úgy is kellett volna. Am • nagyanya kérlelhetetlenül mondta ; a magáét. Akkor azonban meg- | lepődött, amikor a fia egy Verne- : könyvet vett elő táskájából, s fel- , lapozta, öda nyújtotta anyjának, i »Péternek a gyereknapra« — volt j olvasható az első oldalon. A . nagyanya epésen megjegyezte: I »Látom, te is behódoltál a nem- ] zetközi gyermeknapnak.« Másnap reggel Péter a nagy- 1 mamához is bekopogott megmutat­­ni a meglepetéseket, s elköszönni, mert ő most indul a városba a gyermekmulatságokra. A nagy­anya egy tízest csúsztatott a mar­kába és annyit mondott: »Na, ne csak az anyád és apád kényeztes­sen. ..« \ P. I. RECEPTEK SALATAFŐZELÉK: Hozzávalók: 4 közepes nagyságú tej saláta, 3 dkg zsír, 4 dkg liszt, 1 dl tejföl, kapor, fokhagyma, ecet, só, cukor. A jól megmosott salátákat négy­be vágjuk és forró, sós vízben pu­hára főzzük. Világos rántással be­rántjuk, kaporral, fokhagymával, ecettel és kevés cukorral ízesítjük. Tejfölt öntünk hozzá és az első buggyanásig forraljuk. KIRÁNTOTT KARFIOL A karfiolt nagyobb rózsákra széd­­jük, megmossuk, sós vízben puhára főzzük és lecsepegtetjük róla a vi­zet. Hidegen tojásba és zsemlye­morzsába forgatjuk és forró zsírban sütjük. DIVAT Reméljük, nemsokára beköszönt a napsütéses, meleg nyár. Csinos alkalmi nyári ruhát csináltathatunk a közölt minta szerint, könnyű selyem vagy san­­tung anyagból. Akár fejtett, vagy nagyobb mennyi­ségű maradék fcnaloól készíthetjük kis­lánykának ezt a kötött kabátot, melynek díszítése a fehér fonallal csíkozott sze­gély a pulóver elején, a zsebjén. LEÁNYFEJJEL Ifa^L m&dpa HOL VOLT. HOL NEM VOLT, A. koromnál is kormosabb szörnyeteg és az incipinci kis állat Volt egyszer, hol nem vo4, ha nem itt, akkor ott, volt egyszer egy incipinci kis állat. Két ragyogó sze­me volt, szimatoló orra volt, kél kicsiny füle, négy pirinyó kis lába, selymes puha bundácskája és egy kunkorodó, csuda hosszú farka. Ez az incipinci kis állat talált egy­szer egy. tálat, de még meg sem nézhette, hogy mi volt benne, mert tüstént ott termett egy különös, so­sem látott valaki, aki a koromnál is kormosabb volt és szörnyű han­gon igy beszélt: — Takarodj, te incifinci! De a szegény incfinci kis alíai nagybátran ott maradt és ragyogó két kis szemével majd elnyelte a tálat. Megmérgesedett erre a koromnál is kormosabb és szörnyű hangon így szólt: — Szedte, vette, teremtette, taka­rodj a tálamtól. A szedte vette teremtette kis ál­lat nagyon kíváncsi volt, hát csak ott maradt a tál mellett és nézte, nézte, majd elnyelte tekintetével és remegett, mi tűrés-tagadás, félt ir­galmatlanul. Még jobban megmérgedt erre a ko­romnál is kormosabb szörnyeteg és a legszörnyűbb hangon így szólt: — Hamm.. .most bekaplak, te... te... És akkor egyszercsak elbámult a koromnál is kormosabb szörnyeteg, mert világéletében még nem látott ilyen furcsa incipinci állatkát és azt sem tudta mi a neve. Ha pedig nem tudja a nevét, bizony meg sem ehe­ti. Ezért hát megkérdezte: — Mi a neved, te icikepicike kis állat? — A nevem? — csodálkozott az ici­kepicike kis állat. — Bizony azt nem tudom. Ezt még soha senki sem kérdezte tőlem. — Hm — mondotta a koromnál is kormosabb szörnyeteg — lehetséges lenne, hogy nincs is neved? — Az bizony könnyen meglehet — felelte elgondolkozva az icipici kis állat. — Nem, mégsem, okoskodott a ko­romnál is kormosabb szörnyeteg. — Bizonyára volt neved, csak elfelej­tetted. Az is meglehet könnyen — hagyta az icipici kis állat — bár én nem emlékszem rá. — Márpedig addig meg nem ehet­­lek, amíg nem tudom, hogy ki vagy, — mordult rá a koromnál is kormo­sabb szörnyeteg. Nem tehetek mást, magammal cipellek minden bará­tomhoz, valamelyik majd csak meg­mondja a nevedet, akkor aztán meg­eszlek. Az icipici kis állat nem tehetett mást, mint követte a koromnál is kormosabb szörnyeteget. Sokáig vándoroltak, tálon innen, tálon túl, de hogy mi az icipici kis állat ne­ve, azt nem tudta megmondani sem az oroszlán, sem a nyúl, a párduc sem, az elefánt sem, de még a Ha­ris, a teknősbéka és a majom sem. A zsiráf is csak hümmögött, az orr­szarvú meg éppen hogy csak dünnyö­­gött valamit az orra alá. A medve is csak dörmögött, a vadló megráz­ta a sörényét, a krokodilus a fejét csóválta, a struccmadár se tudta, a kígyó se. A teve pedig megvakarta bal hátsó lábával a fületövét és talán most is gondolkodik rajta. A koromnál is kormosabb szörnye­teg messze vándorolt a tálon innét a tálon túl, de sehol senki nem tudta megmondani az icipici kis ál­lat nevét. Egyszer egy asszonnyal találkoztak. Amikor megpillantotta az icipici kis állatot, nagyot sikol­­tott és futásnak eredt. De elébb még elkiáltotta magát: — Egér! — Ez hát a te neved! — kiáltotta a koromnál is kormosabb szörnyeteg rettenetes hangon, de az egérke sem volt rest, usgyé! Elszaladt és el­bújt a legelső lyukacskában. Azóta keresi a macska az egeret és ha megtalálja, akkor jaj neki, mert menten megeszi. KOZMETIKAI TANÁCS A kéz és köröm ápolása Arról már többször volt szó, hogy hogyan tehetjük szebbé arcunknh De hegy valaki igazán csinosnak mondassák, ahhoz nem elég a szép arc, az ízléses ruha. Mert ha ez mindkettő megvan és gondozatlan a kéz, már nem érhetjük el a kellő és várt hatást. Az ápolt kéz a női szépség szoros tartozéka. Ha a kéz formája nem is éppen 'tökéletes, de széppé tehetjük rendszeres gondo­zással. Ehhez szeretnénk adni né­hány tanácsot. Ne növesszük körmeinket túl hosz­­szúra. A köröm csak akkor szép, Déí tájban nyitottam be a csur­­gónagymartoni tanácsházára. Egy fiatal lány fogadott. Gesztenyebar­­na haja szelíden omlik a vállára, csak egy vékonyka kunkorodott tincs csapódik játékosan a hom­lokára. Világoskék szemei fiatalos komolyságot sugároznak. Határo­zottsága szinte kissé túlzottnak is tűnik. Amint pillantásom két gazdát­lan Íróasztalra tévedt, csalódottan arra gondoltam, hogy itt nem so­kat tudhatok meg a tanács mun­kájáról, s a falu dolgairól, mert se tanácselnök, se tanácstitkár... Bizonyára a faluban, vagy a me­zőn járnak, esetleg a járási szék­helyre utaztak — tettem fel _ ma­gamban. — De hátha csak ebédelni menjek —, villant fel bennem a reménység immár hamvadé tiiza. — A tanácselnökkel vagy a tanácstitkárral szeretnék beszélni — mondtam. — Tessék kérem. — felelte a lány határozottan —, s kezét nyújtotta. — Mike Ilona tanácselnök... Nem akartam hinni a szememnek, sem a fülemnek. De hamarosan meggyőződtem róla, hogy kétsége­im alaptalanok. A lány csodálko­zásom láttán így folytatta: — Bizony már két hónapja egye­dül látom el az elnöki és titkári teendőket... Ketten vagyunk a hi­vatalsegéddel, az egész tanácsap­parátusban. Hangjában nem panasz, inkább büszkeség csengett. És győzi egyedül? Hát ha igyekszik az ember.. Meg. tudja elvtárs, én már úgy vagyok, hogy megszoktam... Az sem furcsa nekem, ha hajnalban a lakásomon keresnek fel a gaz­dák valami sürgős ügyben... Ak­kor is elintézem nekik, amit lehet. Mert ugye, a falusi nép már ilyen nagy dologidőben reggel korán megy a mezőre és este későn jön 'haza... Hát valamikor csak el kell intézniük az ügyes-bajos dol­gukat, akkor jönnek, amikor ép­pen ráérnek. Megeredt a hangja, mint a má­jusi zápor. Szenvedélyesen beszél, a szavai nyomán végigkísérem egy félnapi munkájában. Amikor a pirkadat rózsaszínűre festette a keleti ég alját, Mike Ilo­na már talpon volt. Kávét sem készített magának, csak sietett a tanácsházára. Néhány perc múlva már az írógép mellett ült a hiva­talban. Egy javaslatot írt a kór­háznak, hogy felerészben enged­jék el Peterdi Sándornak a 3330 forint, Vass Józsefnek pedig a 4805 forint kórházi gyógykezelési költségét, mivel a községi tanács vb. ezt indokoltnak találta a leg­utóbbi ülésén. Ezzel hamarosan végzett is, s megnyugodva várta, hogy jöjjenek Peterd.iék s Vassék a hivatalos írásért. De nem soká volt nyugta, mert egymást követ­ve több gazda tért be a tanácsház­hoz, marhalevél irányítás végett, mivel most lesz az iharosberényi vásár. Ennek örül is, hogy már előre néhány nappal csináltatják többen a marhalevelet, s nem a vásár előtti napra. halasztja min­denki. Mire ezzel a munkával is végzett — éppen jókor — be­kopogott hozzá Kardos Jánosné. — Hivatott az elnök kartársnő, — hát megjöttem most, míg nem kell a mezőre menni... — Nagyon jól tette, Kardos néni — válaszolta komolyan a tanács­elnöknő foglaljon csak helyet.. — Talán valami baj van? — Hát egy kicsi... Arról van szó, hogy az a dűlő, amelyiken maguk legeltették teheneiket a községi tanács kezelésében van. S annak a fűtermésére mi számí­tunk, tehát megkérem magukat, hogy ne legeltessenek ott. — Óh, ezt nem tudtam, jó, l:át akkor ezután nem hajtjuk oda ál­latainkat. .. Nem akarunk mi kárt. — Rendbén van, csak ennyit akartam megmondani. — Jó, hát akkor Isten áldja... megyek, mert jár az idő... — Isten áldja... Alighogy elköszönt Kardométól, csengett a telefon. Halló, itt a csurgónagymarto­­ni tanácselnök. — Én meg Szentpálról beszélek hangzott a drót túlsó végéről. — Elvtársnő, egy itteni gazdától vett lovat a maga falujából Peter­di József, aki a megállapodás sze­rinti időre nem küldte n ló érát az eladónak. Kérem, szólítsa fel Peterdi gazdát a ló árának meg­küldésére. .. Jó, megteszem. Köszönöm... — Viszonthallásra. Letette a kagylót és egy papírra feljegyezte a telefonüzenetet. E- közben belépett a postás. Átvette tőle a leveleket, s elolvasta mind, majd beírta őket az iktatókönyv­­be. Ez a munka is beletelt egy fél­órába. De elvégzett vele, mire is­mét kopogtak az ajtón. Varija Ist­vánná jött a földje ügyében. Él­szántották ugyanis a földjét, s papírt kért arról, hogy a mostani földrendezésnél mekkora területet követelhet. Nagy becsülete lett a földnek ismét — gondolta Mike Ilona — most aztán mindenki fél­ti, nehogy egy barázdát is el­szántsanak belőle a szomszédok. Mikor Vargáné is elment, hozzá­fogott az adócsekkek kiállításához és egyéb postai küldemény elké­szítéséhez, hogy mire a kézbesítő visszajön átadhassa neki. Elharan­gozták a delet, amikor fellélegzett és elszállt az íróasztal mellől. Érezte, hogy már elkelne az ebéd. Bekapcsolta a rádiót, hogy néhány percig hallgatja a cigányzenét, s aztán ha senki sem jön, akkor el­megy ebédelni. S ekkor nyitottam be én. — Bizonyára neheztel rám, hogy idejöttem, s visszatartottam az ebédtől — mondtam. — Dehogyis — válaszolta nevet­ve ez a félóra már ide, vagy oda... Hát amikor délben jön­nek az adófizetők?!... _ »•-,-! «eJóban... Jó, hogy mond­ja: hogyan áll a község az adó­val?... Nagyon jól. Már a második negyedévi tervet is 80 százalékon felül teljesítettük. — Ez szép, igazán szép, amikor egyedül... — Ez nemcsak raitam múlik, kö­telességtudók itt a gazdák... Mila' Ilona igyekezett úháritani a dicséretet. Nem is akartam ma­gasztalni. S most is csak annyit jegyzek meg róla: sok férfinak be­csületére válna, ha úgy ellátná azt a feladatot, amit ő fiatal lány létére elvégez... SZŰCS FERENC ha a széle az ujjhegyet csak néhány miliméterrel haladja meg. Ennél hosszabb köröm berepedezik, egyszó­val akadályoz a munkában. S így hajlamösít a különböző köröm-beteg­ségek kifejlődésére. Különös figyelmet igényel a szá­raz, repedezett kézbőr ápolása. Ke­rülni kell mindent, ami a kézbőr ki­száradását fokozza, így a gyakori kézmosást is. Övni kell a hidegtől, a csípős széltől. Mosakodás előtt kenjük be a szárazbőrű kezet kevés növényolajjal és a mosdáshoz hasz­nált vízhez öntsünk egy-két kanál­­• nyi glicerint. Ne használjunk lúgos {mosószappant, hanem túlzsírzott ke­­{nőcsöket, melyek a bőr felső rétegei­dbe beivódva a bőrt puhává, simá­ivá teszik és annak repedezését meg­­j szüntetik. í Előfordul, hogy bizonyos munka ! végzésével bőrkeménvedés keletke­­j zik a kézen. A kérges kezet puhítsuk >fel szappanos, meleg vizes áztatással, [majd tiszta ollóval távolitsunk el !a keménvedésből annyit, amennyit I könnyűszerrel le lehet vágni. A visz­­; szamaradt részek eltávolítására snli­­í cil savat használunk. Alkalmazása t úgy történik, hogy 9 gramm kolíő­­► diómban 1 gramm salicil savat fél­holdunk és ezzel ecseteljük reggel, es­te a kérges kezet. Roppant kellemetlen az is, ha a : kéz izzad, ami nem ritkán öröklő­­:dik, néha pedig belső bajok miatt ; fordul elő. Az izzadás gyógyítására : meleg vizes, szappanos lemosásokat, ; híntőporos és összehúzó alkoholos [oldatokat használunk. Jóhatású az íalábbi spiritusz oldat, amelyet me­­íleg vizes lemosás és száraz törlés [után esténként használunk: 5 rész t formalin-oldat (30 százalékos) 1—1 [ rész salicil sav és kámfor, 50 rész (hígított alkoholban oldva. Ha 'az [izzadás oka vérszegénység, vagy vér­­► keringési zavar, természetesen első­­t sorban azt kell gyógyítani. A köröm festése ízlés dolga, ugyan­csak a lakk színének megválasztása is. Ezt különbön is legtöbbször ma­nikűrös végzi. Házastársak egymás közt — Ez a fiatal házaspár a szem­közti lakásban nagyon szeretheti egy­mást. Minden reggel látom, hogy a férfi búcsúzáskor megcsókolja a fe­leségét. Te miért nem teszed ezt? i — Milyen jogcímen tenném? Még ’be sem mutattak neki.

Next

/
Oldalképek
Tartalom