Somogyország, 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)
1957-05-26 / 121. szám
В^^^^н^внВвввнД|Ё^нн^^^нйнякишН 'А /т* «' Л Nagyanya és a gyermeknap Péter vacsora után fejtegetni kezdte szüleinek és nagyanyjának, hogy tulajdonképpen meddig is tart a gyermekkor. — Mert ugye, édesapám, én nem vagyok éppen kis gyermek, hiszen most végzem a nyolcadikat, és pár hónap múlva már gimnazista leszek. Sportolok, mint a felnőttek, úszom, vívok, a nyáron dolgozni is szeretnék valami nekem való munkahelyen. A szülők hamiskásan összenéznek, világért sem mosolyogtak volna fiúkon. De nagyanya nem állta meg szó nélkül. — Mondd Peti fiam, az sem gyerekíulajdönság, hogy nyalakodsz és azt sem átallod, hogy a nadrágodon csúszkálj a korláton? Anya és apa várták fiúk hangos méltatlankodását, s nagyon meglepődtek, amikor az szelíden így szólt: — Igen, nagymamám, igaza van. Gyerek vagyok. Legalábbis sok kisgyermekes tulajdonsággal rendelkezem, amiről rövidesen le fogok szokni. A szülők és nagyanya most már megbizonyosodtak arról, amit eddig csak sejtettek, hogy Peti fejtegetéseivel a gyereknapra akar kilyukadni s arról valami közelebbit megtudni, hogy mit várhat. Újra a nagyanya szólalt meg: — Igen, Peti, ma és esetleg még holnap gyerek vagy, de már holnapután kikéred magadnak, hogy kisfiúnak szólítsanak. Péter ezen kissé megsértődött, <de mint aki elérte célját, aludni ment, hogy a. gyermeknapra virradjon. Anya, apa hangosan elnevették magukat, a nagyanya kicsit dohogott: — No, nézd csak, így figyelmeztet bennünket, hogy meg ne feledkezzünk róla. Édesanya selyempapiros csórna- % got vett elő a szekrényből. s — Ezt reggelre odakészítem az I ágya mellé — mondta — meg lesz • a gyermeknapi öröme. A csomag- J bál csinos fiú-pulóver (egészen j felnőttes) került elő. Nagyanyát en- ; ne к láttán elfutotta a méreg: — \Gyereknap, gyersknap! Hii szén nálatok az év minden nap- J ján az van. Elhalmozzátok a fia- ! tokát mindennel. Majd tíz év múl- t va meglátjátok, mi fesz belőle. j A fiatalasszony szelíden közbe- . szólt: — Anyám, az egész világon t ünnepli!c a.. .De anyósa nem hagy- I ta befejezni a mondatot. — Hát akkor nemzetközileg elké- J nyeztetik a gyerekeket. Nézd meg j az uradat, rendes ember, becsülő- < tes, szülőtisztelő. Nem is volt so- ; ha követelődző. De nem is kapott I minduntalan ajándékot, csak hús- ] veikor, meg karácsonykor. Neki ! biztos nem jutott eszébe, hogy a I gyereknapra kiadásba verje ma- ] gát. A fiatalasszony már a könnyei- ‘ vei küszködött: — De ez a puló- i ver így is, úgy is kellett volna. Am • nagyanya kérlelhetetlenül mondta ; a magáét. Akkor azonban meg- | lepődött, amikor a fia egy Verne- : könyvet vett elő táskájából, s fel- , lapozta, öda nyújtotta anyjának, i »Péternek a gyereknapra« — volt j olvasható az első oldalon. A . nagyanya epésen megjegyezte: I »Látom, te is behódoltál a nem- ] zetközi gyermeknapnak.« Másnap reggel Péter a nagy- 1 mamához is bekopogott megmutatni a meglepetéseket, s elköszönni, mert ő most indul a városba a gyermekmulatságokra. A nagyanya egy tízest csúsztatott a markába és annyit mondott: »Na, ne csak az anyád és apád kényeztessen. ..« \ P. I. RECEPTEK SALATAFŐZELÉK: Hozzávalók: 4 közepes nagyságú tej saláta, 3 dkg zsír, 4 dkg liszt, 1 dl tejföl, kapor, fokhagyma, ecet, só, cukor. A jól megmosott salátákat négybe vágjuk és forró, sós vízben puhára főzzük. Világos rántással berántjuk, kaporral, fokhagymával, ecettel és kevés cukorral ízesítjük. Tejfölt öntünk hozzá és az első buggyanásig forraljuk. KIRÁNTOTT KARFIOL A karfiolt nagyobb rózsákra szédjük, megmossuk, sós vízben puhára főzzük és lecsepegtetjük róla a vizet. Hidegen tojásba és zsemlyemorzsába forgatjuk és forró zsírban sütjük. DIVAT Reméljük, nemsokára beköszönt a napsütéses, meleg nyár. Csinos alkalmi nyári ruhát csináltathatunk a közölt minta szerint, könnyű selyem vagy santung anyagból. Akár fejtett, vagy nagyobb mennyiségű maradék fcnaloól készíthetjük kislánykának ezt a kötött kabátot, melynek díszítése a fehér fonallal csíkozott szegély a pulóver elején, a zsebjén. LEÁNYFEJJEL Ifa^L m&dpa HOL VOLT. HOL NEM VOLT, A. koromnál is kormosabb szörnyeteg és az incipinci kis állat Volt egyszer, hol nem vo4, ha nem itt, akkor ott, volt egyszer egy incipinci kis állat. Két ragyogó szeme volt, szimatoló orra volt, kél kicsiny füle, négy pirinyó kis lába, selymes puha bundácskája és egy kunkorodó, csuda hosszú farka. Ez az incipinci kis állat talált egyszer egy. tálat, de még meg sem nézhette, hogy mi volt benne, mert tüstént ott termett egy különös, sosem látott valaki, aki a koromnál is kormosabb volt és szörnyű hangon igy beszélt: — Takarodj, te incifinci! De a szegény incfinci kis alíai nagybátran ott maradt és ragyogó két kis szemével majd elnyelte a tálat. Megmérgesedett erre a koromnál is kormosabb és szörnyű hangon így szólt: — Szedte, vette, teremtette, takarodj a tálamtól. A szedte vette teremtette kis állat nagyon kíváncsi volt, hát csak ott maradt a tál mellett és nézte, nézte, majd elnyelte tekintetével és remegett, mi tűrés-tagadás, félt irgalmatlanul. Még jobban megmérgedt erre a koromnál is kormosabb szörnyeteg és a legszörnyűbb hangon így szólt: — Hamm.. .most bekaplak, te... te... És akkor egyszercsak elbámult a koromnál is kormosabb szörnyeteg, mert világéletében még nem látott ilyen furcsa incipinci állatkát és azt sem tudta mi a neve. Ha pedig nem tudja a nevét, bizony meg sem eheti. Ezért hát megkérdezte: — Mi a neved, te icikepicike kis állat? — A nevem? — csodálkozott az icikepicike kis állat. — Bizony azt nem tudom. Ezt még soha senki sem kérdezte tőlem. — Hm — mondotta a koromnál is kormosabb szörnyeteg — lehetséges lenne, hogy nincs is neved? — Az bizony könnyen meglehet — felelte elgondolkozva az icipici kis állat. — Nem, mégsem, okoskodott a koromnál is kormosabb szörnyeteg. — Bizonyára volt neved, csak elfelejtetted. Az is meglehet könnyen — hagyta az icipici kis állat — bár én nem emlékszem rá. — Márpedig addig meg nem ehetlek, amíg nem tudom, hogy ki vagy, — mordult rá a koromnál is kormosabb szörnyeteg. Nem tehetek mást, magammal cipellek minden barátomhoz, valamelyik majd csak megmondja a nevedet, akkor aztán megeszlek. Az icipici kis állat nem tehetett mást, mint követte a koromnál is kormosabb szörnyeteget. Sokáig vándoroltak, tálon innen, tálon túl, de hogy mi az icipici kis állat neve, azt nem tudta megmondani sem az oroszlán, sem a nyúl, a párduc sem, az elefánt sem, de még a Haris, a teknősbéka és a majom sem. A zsiráf is csak hümmögött, az orrszarvú meg éppen hogy csak dünnyögött valamit az orra alá. A medve is csak dörmögött, a vadló megrázta a sörényét, a krokodilus a fejét csóválta, a struccmadár se tudta, a kígyó se. A teve pedig megvakarta bal hátsó lábával a fületövét és talán most is gondolkodik rajta. A koromnál is kormosabb szörnyeteg messze vándorolt a tálon innét a tálon túl, de sehol senki nem tudta megmondani az icipici kis állat nevét. Egyszer egy asszonnyal találkoztak. Amikor megpillantotta az icipici kis állatot, nagyot sikoltott és futásnak eredt. De elébb még elkiáltotta magát: — Egér! — Ez hát a te neved! — kiáltotta a koromnál is kormosabb szörnyeteg rettenetes hangon, de az egérke sem volt rest, usgyé! Elszaladt és elbújt a legelső lyukacskában. Azóta keresi a macska az egeret és ha megtalálja, akkor jaj neki, mert menten megeszi. KOZMETIKAI TANÁCS A kéz és köröm ápolása Arról már többször volt szó, hogy hogyan tehetjük szebbé arcunknh De hegy valaki igazán csinosnak mondassák, ahhoz nem elég a szép arc, az ízléses ruha. Mert ha ez mindkettő megvan és gondozatlan a kéz, már nem érhetjük el a kellő és várt hatást. Az ápolt kéz a női szépség szoros tartozéka. Ha a kéz formája nem is éppen 'tökéletes, de széppé tehetjük rendszeres gondozással. Ehhez szeretnénk adni néhány tanácsot. Ne növesszük körmeinket túl hoszszúra. A köröm csak akkor szép, Déí tájban nyitottam be a csurgónagymartoni tanácsházára. Egy fiatal lány fogadott. Gesztenyebarna haja szelíden omlik a vállára, csak egy vékonyka kunkorodott tincs csapódik játékosan a homlokára. Világoskék szemei fiatalos komolyságot sugároznak. Határozottsága szinte kissé túlzottnak is tűnik. Amint pillantásom két gazdátlan Íróasztalra tévedt, csalódottan arra gondoltam, hogy itt nem sokat tudhatok meg a tanács munkájáról, s a falu dolgairól, mert se tanácselnök, se tanácstitkár... Bizonyára a faluban, vagy a mezőn járnak, esetleg a járási székhelyre utaztak — tettem fel _ magamban. — De hátha csak ebédelni menjek —, villant fel bennem a reménység immár hamvadé tiiza. — A tanácselnökkel vagy a tanácstitkárral szeretnék beszélni — mondtam. — Tessék kérem. — felelte a lány határozottan —, s kezét nyújtotta. — Mike Ilona tanácselnök... Nem akartam hinni a szememnek, sem a fülemnek. De hamarosan meggyőződtem róla, hogy kétségeim alaptalanok. A lány csodálkozásom láttán így folytatta: — Bizony már két hónapja egyedül látom el az elnöki és titkári teendőket... Ketten vagyunk a hivatalsegéddel, az egész tanácsapparátusban. Hangjában nem panasz, inkább büszkeség csengett. És győzi egyedül? Hát ha igyekszik az ember.. Meg. tudja elvtárs, én már úgy vagyok, hogy megszoktam... Az sem furcsa nekem, ha hajnalban a lakásomon keresnek fel a gazdák valami sürgős ügyben... Akkor is elintézem nekik, amit lehet. Mert ugye, a falusi nép már ilyen nagy dologidőben reggel korán megy a mezőre és este későn jön 'haza... Hát valamikor csak el kell intézniük az ügyes-bajos dolgukat, akkor jönnek, amikor éppen ráérnek. Megeredt a hangja, mint a májusi zápor. Szenvedélyesen beszél, a szavai nyomán végigkísérem egy félnapi munkájában. Amikor a pirkadat rózsaszínűre festette a keleti ég alját, Mike Ilona már talpon volt. Kávét sem készített magának, csak sietett a tanácsházára. Néhány perc múlva már az írógép mellett ült a hivatalban. Egy javaslatot írt a kórháznak, hogy felerészben engedjék el Peterdi Sándornak a 3330 forint, Vass Józsefnek pedig a 4805 forint kórházi gyógykezelési költségét, mivel a községi tanács vb. ezt indokoltnak találta a legutóbbi ülésén. Ezzel hamarosan végzett is, s megnyugodva várta, hogy jöjjenek Peterd.iék s Vassék a hivatalos írásért. De nem soká volt nyugta, mert egymást követve több gazda tért be a tanácsházhoz, marhalevél irányítás végett, mivel most lesz az iharosberényi vásár. Ennek örül is, hogy már előre néhány nappal csináltatják többen a marhalevelet, s nem a vásár előtti napra. halasztja mindenki. Mire ezzel a munkával is végzett — éppen jókor — bekopogott hozzá Kardos Jánosné. — Hivatott az elnök kartársnő, — hát megjöttem most, míg nem kell a mezőre menni... — Nagyon jól tette, Kardos néni — válaszolta komolyan a tanácselnöknő foglaljon csak helyet.. — Talán valami baj van? — Hát egy kicsi... Arról van szó, hogy az a dűlő, amelyiken maguk legeltették teheneiket a községi tanács kezelésében van. S annak a fűtermésére mi számítunk, tehát megkérem magukat, hogy ne legeltessenek ott. — Óh, ezt nem tudtam, jó, l:át akkor ezután nem hajtjuk oda állatainkat. .. Nem akarunk mi kárt. — Rendbén van, csak ennyit akartam megmondani. — Jó, hát akkor Isten áldja... megyek, mert jár az idő... — Isten áldja... Alighogy elköszönt Kardométól, csengett a telefon. Halló, itt a csurgónagymartoni tanácselnök. — Én meg Szentpálról beszélek hangzott a drót túlsó végéről. — Elvtársnő, egy itteni gazdától vett lovat a maga falujából Peterdi József, aki a megállapodás szerinti időre nem küldte n ló érát az eladónak. Kérem, szólítsa fel Peterdi gazdát a ló árának megküldésére. .. Jó, megteszem. Köszönöm... — Viszonthallásra. Letette a kagylót és egy papírra feljegyezte a telefonüzenetet. E- közben belépett a postás. Átvette tőle a leveleket, s elolvasta mind, majd beírta őket az iktatókönyvbe. Ez a munka is beletelt egy félórába. De elvégzett vele, mire ismét kopogtak az ajtón. Varija Istvánná jött a földje ügyében. Élszántották ugyanis a földjét, s papírt kért arról, hogy a mostani földrendezésnél mekkora területet követelhet. Nagy becsülete lett a földnek ismét — gondolta Mike Ilona — most aztán mindenki félti, nehogy egy barázdát is elszántsanak belőle a szomszédok. Mikor Vargáné is elment, hozzáfogott az adócsekkek kiállításához és egyéb postai küldemény elkészítéséhez, hogy mire a kézbesítő visszajön átadhassa neki. Elharangozták a delet, amikor fellélegzett és elszállt az íróasztal mellől. Érezte, hogy már elkelne az ebéd. Bekapcsolta a rádiót, hogy néhány percig hallgatja a cigányzenét, s aztán ha senki sem jön, akkor elmegy ebédelni. S ekkor nyitottam be én. — Bizonyára neheztel rám, hogy idejöttem, s visszatartottam az ebédtől — mondtam. — Dehogyis — válaszolta nevetve ez a félóra már ide, vagy oda... Hát amikor délben jönnek az adófizetők?!... _ »•-,-! «eJóban... Jó, hogy mondja: hogyan áll a község az adóval?... Nagyon jól. Már a második negyedévi tervet is 80 százalékon felül teljesítettük. — Ez szép, igazán szép, amikor egyedül... — Ez nemcsak raitam múlik, kötelességtudók itt a gazdák... Mila' Ilona igyekezett úháritani a dicséretet. Nem is akartam magasztalni. S most is csak annyit jegyzek meg róla: sok férfinak becsületére válna, ha úgy ellátná azt a feladatot, amit ő fiatal lány létére elvégez... SZŰCS FERENC ha a széle az ujjhegyet csak néhány miliméterrel haladja meg. Ennél hosszabb köröm berepedezik, egyszóval akadályoz a munkában. S így hajlamösít a különböző köröm-betegségek kifejlődésére. Különös figyelmet igényel a száraz, repedezett kézbőr ápolása. Kerülni kell mindent, ami a kézbőr kiszáradását fokozza, így a gyakori kézmosást is. Övni kell a hidegtől, a csípős széltől. Mosakodás előtt kenjük be a szárazbőrű kezet kevés növényolajjal és a mosdáshoz használt vízhez öntsünk egy-két kanál• nyi glicerint. Ne használjunk lúgos {mosószappant, hanem túlzsírzott ke{nőcsöket, melyek a bőr felső rétegeidbe beivódva a bőrt puhává, simáivá teszik és annak repedezését megj szüntetik. í Előfordul, hogy bizonyos munka ! végzésével bőrkeménvedés keletkej zik a kézen. A kérges kezet puhítsuk >fel szappanos, meleg vizes áztatással, [majd tiszta ollóval távolitsunk el !a keménvedésből annyit, amennyit I könnyűszerrel le lehet vágni. A visz; szamaradt részek eltávolítására snlií cil savat használunk. Alkalmazása t úgy történik, hogy 9 gramm kolíő► diómban 1 gramm salicil savat félholdunk és ezzel ecseteljük reggel, este a kérges kezet. Roppant kellemetlen az is, ha a : kéz izzad, ami nem ritkán öröklő:dik, néha pedig belső bajok miatt ; fordul elő. Az izzadás gyógyítására : meleg vizes, szappanos lemosásokat, ; híntőporos és összehúzó alkoholos [oldatokat használunk. Jóhatású az íalábbi spiritusz oldat, amelyet meíleg vizes lemosás és száraz törlés [után esténként használunk: 5 rész t formalin-oldat (30 százalékos) 1—1 [ rész salicil sav és kámfor, 50 rész (hígított alkoholban oldva. Ha 'az [izzadás oka vérszegénység, vagy vér► keringési zavar, természetesen elsőt sorban azt kell gyógyítani. A köröm festése ízlés dolga, ugyancsak a lakk színének megválasztása is. Ezt különbön is legtöbbször manikűrös végzi. Házastársak egymás közt — Ez a fiatal házaspár a szemközti lakásban nagyon szeretheti egymást. Minden reggel látom, hogy a férfi búcsúzáskor megcsókolja a feleségét. Te miért nem teszed ezt? i — Milyen jogcímen tenném? Még ’be sem mutattak neki.
