Somogyország, 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)
1957-05-26 / 121. szám
Vasárnap, 1957. májas 26. SOMOGYORSZAG 5 Építők ünnepe Az egész ország építőipari munkásai, köztük megyénk építőipari dolgozói is lelkesen készültek az immár hagyományossá vált Építők Napjának megünneplésére. Ez a nap méltán fejezi ki az építőipari munkások megbecsülését és elismerését, akik a felszabadulás utáni 12 esztendőben öníeláldozóan vették ki részüket az újjáépítésből és számos újabb létesítmény elkészítéséből. Megyénkben is sok ilyen modern alkotás, lakás, gyár, kultúrotthon, iskola, orvosi rendelő stb. dicséri kezük munkáját. Büszkék lehetnek rá. Mennyivel más az életük, mint a felszabadulás előtt. Ki ne emlékezne még a Horthy-Magyarország nyomorúságos éveire, az állandó munkanélküliségre, a létbizonytalanságra, a vállalkozók munkahelyi bajcsárainak kegyetlenkedéseire, a semmibe vett munkavédelemre. Sokan emlékeznek rá az építőmunkások közül és nem felejtik el. Építőiparunk az elmúlt években nagy fejlődésen ment át. Több gépet kaptak a téglagyárak, a magas- és mélyépítőiparban is számos munkafolyamatot gépesítettek. Mindezek igen megkönnyítik a fizikai munkát. A1 kormány ezideig is komoly pénzösszeget adott dolgozóink jobb élet- és munkafeltételeinek biztosítására. Kaposvárott is, másutt is, ahol állandó jellegű munkahelyük van az építőipar dolgozóinak, korszerű szállások, fürdők, társalgószobák, kényelmes étkezőhelyiségek várják iákét. Az ellenforradalmi időszakban az ellenség, a volt építőipari vállalkozók szerették volna visszakaparintani régi vállalataikat. Becsmérelték mindazt, amit az elmúlt 12 évben építettünk. Azt híresztelték, hogy szépet építeni csak a tőkés magánvállalkozás képes. Ez nem igaz, megcáfolják állításukat azok az építményeink, amelyek európaszerte is híresek. Nem titkoljuk el, hogy az építőiparban is vannak nehézségek. Tudjuk mindannyian, hogy a mi iparunk beruházásokból él. Ezt a beruházást ая ellenforradalom miatt csökkenteni kellett. így az ebben az esztendőben történő beruházások helyes elosztása következtében a gazdasági helyzet megyénk vállalataitól is bizonyos átállást és átszervezést követel meg. Az építők tudják, hogy a nehézségek, az esetleges hibák ellenére is pártunk és forradalmi munkás-paraszt kormányunk eddig is sokat tett és a jövőben is mindent megtesz a nehézségek áthidalására és a hibák felszámolására. De nem várhatunk mindent a kormánytól és a párttól. Igen fontos az, hogy vállalataink vezetőségei, műszaki, fizikai dolgozói együttesen segítsék elő az átmeneti és fennálló nehézségek kiküszöbölését. Közösen segítsék az ellenforradalom idején meglazult munkafegyelem megszilárdítását. Hiszen a fegyelem lazulása a termelés állandó alacsony színvonalában jelentkezik. Sokkal több a kifizetett bér, mint a termelés egyes vállalatainknál. Mindez azt mutatja, hogy bőven akad még tennivaló. Biztosak vauink abban, hogy megyénk építőipari dolgozói, vezetői, mint eddig, a jövőben is becsületesen helytállnak. Becsületes munkájukkal sikerre viszik építőipari -üzemeink 1957. évi tervét. E gondolat hassa át ma megyénk minden építőipari munkását és a mai Építők Napjának méltó megünneplése is legyen tanúbizonysága építémunkásaink barcos egységének. Köszöntjük megyénk minden építőipari dolgozóját és sok sikert kívánunk további munkájukhoz. Ä bálványos! határ ismerője Kisdeák István már 12 esztendeje ismeri a bálványosi határt, s embereket. Két évig a Dózsa Termelőszövetkezet agronómusa volt. Munkájával bebizonyította, hogy ért a falusi dolgokhoz, s a parasztság nyelvén... Most, hogy a párt és a kormány intézkedésére a mezőgazdálkodás szakszerűbb irányítása érdekében gazdasági felügyelőket állítanak be a községekben, Bálványoson Kisdeák Istvánra esett a választás. Tehát ismét új, de nem ismeretlen feladat előtt áll. A 39 éves, életerős mezőgazdász nagy hévvel, örömmel fog neki új munkájának. Mint mondja: nem fél az előtte álló feladatoktól, mert jő a kapcsolata már évek óta a község parasztságával és társadalmi szerveivel, amely egyik legfőbb biztosítéka annak, hogy sikeresen lássa el teendőit, amelyeket a falu s az egész ország érdeke megkíván tőle. Első feladatának tartja, hogy alaposan megszemlélje a határt, megismerje minden határrész talajának tulajdonságát, s ezek alapján számba vegye a lehetőségeket, a terméshozamok növeléséhez és a belterjesebb gazdálkodáshoz. Helyesen látja, hogy a belterjesség lényeges feltétele a helyes legelő-, illetve takarmánygazdálkodás, melynek révén javítani lehet az állattenyésztést. Még most bevezetik a községben a szakaszos legeltetést, s már ez évben növelik a takarmánytermelést. Ez utóbbit a másodvetésű takarmány termeléssel segítik elő. Szerinte — bár kell hozzá három év — szükséges, hogy a községben bevezessék a legcélszerfibb vetésforgót. A siófoki járás tsz-ei adnak el legtöbb tejet Érdekes számításokat végzett a Megyei Tanács Mezőgazdasági Igazgatósága. A nyolc járás termelőszövetkezetei által száz hold szántó után eladott tej mennyiségét térképezte fel és ebből a számadatból kitűnt, hogy hol állnak legjobban állatállománnyal. A nyolc járás közül a siófokiban száz kataszteri hold szántóterület után 8890 liter tejet értékesítettek a termelőszövetkezetek a számításnál figyelembe vett időszak alatt. A többi járás elmarad a siófoki járás 11 termelőszövetkezetének eredményétől, így például a csurgói csak 7000 liter tejt ad el száz holdanként Egyes termelőszövetkezetek közül saép eredményt mutat a kaposvári Szabadságzászló, amelyik 100 hold szántója után 8180 liter tejet adott el. Ahhoz, hogy mindez sikerüljön, sokat .kell tanulnia és tanítania.. . És ezt is teszi! Most már állandóan magánál hord néhány szakkönyvet. Ezek között pl. a "Mezőgazdasági növények fontosabb ellenségei« című könyvet is. Tehát állandóan tanul, hogy minél beljebb hatoljon a mezőgazdálkodás tudományának berkeibe. De szívesen tanul az idősebb és tapasztalt gazdáktól is. Felelősségteljes munkájában arra törekszik Kisdeák István, hogy ne csalódjanak benne a bálványosiak. A tojás- és bar omßfelvásári ás maradjon a ssövetkezetek kesében Válasz a Somogyország cikkére t »Miért nem versenyezhet a Baromfifeldolgozó Vállalat« címmel lappunk május 15-i számában cikket ^közöltünk. Rámutattunk a Baromfifeldolgozó Vállalat jelenlegi helytelen termelési körülményeire. Bírálí^’k p MŰK felvásárlási munkáját. ^Megoldást sürgettünk. } A MÉSZÖV elnöke cikkünkre az ^alábbi választ küldte: f A cikkben foglaltakkal tóob doflogban osztjuk véleményünket, de f néhány kitételével nem értünk tegyet. Mert mi is a cikk lényege? f A cikkíró szerint a föidművesszövetfkezetek adják át a baromfi- és tof iásfelvásárlást a Baromfifeldolgozó \ Vállalatnak és akkor megoldódik a f jelenlegi felvásárlási gond. i Helyeselni lehet azt, hogy a Ba- Iromfifeldolgozót el kell látná eleji gendő áruval, hogy dolgozóit állan- Idóan foglalkoztatni tudja; kielégítő л legyen a tojás- és baromfiellátás és ^nagyobb az export. Ez népgazdaságunk jelenlegi helyzetében különö- Isen döntő jelentőségű követelmény. ^Elismerjük, hogy a Baromfiíeldolgoizó áruellátása nem megfelelő, hul. lámzik. Ez az ingadozás azonban a {[begyűjtés eltörlése miatt egy ideig v átmenetileg várható — mondhatrnánk törvényszerű volt. A parasztság nincs már kötelezve a beadásira, nem egyenletesen viszi piacra ^áruját, többet fogyaszt, több kotlót r ültet, több baromfit tenyészt. Ez p helyes is, mert a termelési kedv i növekedését mutatja — ám, kihat a f felvásárlásra is. t Nem értünk egyet a cikknek az^zal a megállapításával, hogy a szofcialista építés jelenlegi szakaszában a felvásárlási és értékesítési munkát, tehát a baromfi- és tojásíelvásárlást államosítsuk, vegyük ki a földművesszövetkezetek kezéből és adjuk át a Baromfifeldolgozó Vállalatnak. ' Miért nem lenne ez helyes? 1. Azért, mert a földművesszövetkezetek a felvásárlással komoly mértékben tudják segíteni — éppen a dolgozó parasztsággal való szoros kapcsolataik révén — a falu szocialista átalakítását. Kádár elv társ az országgyűlésen mondott zárszavában hangsúlyozta: "Ha a földművesszövetkezetek képesek lesznek arra, hogy igazi, elevén funkciójukat betöltve, segítenek megoldani a parasztság értékesítési és beszerzési problémáit, akkor igazi szövetkezetek lesznek, ellátnak egy sajátos funkciót és még a falu szocialista átalakítását is .segíteni fogják... Ugyancsak igen komoly jelentőséget tulajdonít Lenin elvtárs "A szövetkezetekről« írott művében a falusi beszerző és értékesítő szövetkezeteknek, melyek a mi földműves szövetkezeteinknek felelnek meg. Ezek a szövetkezetek arra hivatottak — a felvásárláson keresztül is —, hogy kapcsolatban álljanak a parasztsággal. A szövetkezés megismertétől, eiőiskolái a dolgozó parasztok számára. Ezek a szövetkezetek jelentik a legalsó lépcsőfokot a parasztságnak, amelyért el fog indulni a magasabb szövetkezeti forma, a nagyüzemi gazdálkodás felé. (Fokozatosság elve.) A földművesszövetkezetek feladatkörét, felvásárlási tevékenységét tehát emiatt sem volna helyes szűkíteni. 2. Nem akarunk senkit rábeszélni A Somogyorsság elintézte Kiutalták a prémiumot Egy kéréssel fordulók önökhöz. Kérem, nézzenek utána, hogy ki akadályozza az Állatforgalmi Vállalat megyei központjánál, hogy a két hónappal ezelőtt leszállított két darab hízott disznó után megkapjam a szerződésiben biztosított prémiumot. Tőlük még választ sem kaptam — írja hozzánk küldött levelében Mezriczky Lászióné buzsáki olvasónk. Intézkedésünkre az Állatforgalmi Vállalat kivizsgálta olvasónk panaszát s az alábbiakat írta nekünk ezzel kapcsolatban: «■Mennyiségi prémiumot a fennálló rendelkezések értelmében csak 5 darab leszállított sertés után adhatunk. Minthogy Mezriczky Lászlóné a hizlalás! akció keretében három, a baconnevelési akcióban pedig külön négy sertésre szerződött, nyilvántartásaink ötön alulinak tartották. A reklamáció után tudomást szereztünk arról, hogy nevezett összesen hét darab sertésre kötött szerződést, így az utánajáró mennyiségi prémiumot május 20-án a Magyar Nemzeti Bank, illetve a posta útján kiutaltuk.« Helyes dolog, hogy az Állatforgalmi Vállalat dolgozói helyrehozták tévedésüket, de talán még jobb lenne, ha a jövőben körültekintőbben dolgoznának alkalmazottaik, s a szerkesztőség közbenjárása nélkül is intézkednének és főleg időben válaszolnának a hozzájuk fordulok leveleire. „Londonban hej, van számosutca" avagy A toponári tanácselnök egyik szobájában mindenki nevet, amikor belép a fiatalember. Nem gúnyból teszik, sem gyűlöletből, inkább tréfából. Ez van ebben a mosolyban: «Na, ez aztán megjárta!« És derülnek, mint a jókedélyű emberek szoktak. — No, »Lord úr«, ülj le. Nyilatkozz a sajtónak, hogy jártál Londonországban — szól végül Sallai elvtárs, a tanács elnöke. A fiatalember maga is npvet. Olyan gyerekforma, amilyent százezret találunk az országban. Nincs rajta semmi feltűnő. Szabályos, gyerekes arc, gesztenyebarna haj, ragjmgó szemek. Szívesen belemegy az interjúba, készségesen válaszol. ■ Neve? — Szabó Tibor vagyok. Most múltam 17 éves. December 18-án indultam neki .. . — Miért ment ki az'országból? — Csak azért, mert mások is mentek ... Egy barátommal, az is hazakészül onnan... — Hogy ment a sora odakint? — Hát, Ausztriában még megjárta. Igaz. hogy nagyon rövid ideig voltam ott. Angol ügynökök jöttek elénk, aláírtuk a bányába papírt, jött a busz, és mentünk Belgiumig. Három napig nem ettünk, csak egyszer a hajón. Aztán jött Anglia. Nem volt ám díszkapu. Bransleyben angolul tanítottak bennünket. A tanárok nem tudtak magyarul, csak mutogattak. Heti 12 schilling©! kaptunk, amiért három doboz cigarettát vehettünk. Én nem akartam bányában dolgozni. így Bilinghamba kerültem egy magáncéghez. A munkaidő nyolc órája alatt két mázsás dróttekercseket raktam vagonokba. Megállás nélkül. Ha megálltunk, ránk kiabált egy öreg. Kértünk könnyebb munkát. Hiába. Egy hét alatt öt és fél fontot kerestünk, azonban az elment a kosztra, mert nem bírtuk örökösen a birkahúst és egyebeket. Rövidesen elegünk lett az itteni munkából. Az elszámolásnál nekem 12 font járt volna. Csak négyet adtak meg, a többit lefogták, mert kijelentettem, hogy haza akarok jönni. — Hogy sikerült viszszajutnia Magyarországra? — Az bizony nagyon nehezen ... Hatan Londonba szöktünk. A v " röskereszt teát és kekszet adott. De nem segítettek többé rajtunk, mert hazaindulók Ámítunk. Eladtam ruháma . ebből éltem. Két-három éjszaka pályaudvari várótermekben aludtunk. a „Lord úr“ hazajött Aztán a rendőrök innen is kizavartak. így kerültünk az üdvhadsereg házába. Itt a bolondokkal egy fedél alá jutottunk, mert későn érkeztünk. Képzelheti azokat a jeleneteket ... Csavarogtunk .., Egyszer Puskással is találkoztunk. »Na. mi van, srácok?« — kérdezte és pénzt mutogatott nekünk dicsekedve Aztán megkerestük a magyar követséget és anyám pénzén hazajöttem — Még pár kérdést.. Milyen a magyarok helyzete kinn és a lágerekben? — A magyarok a legnehezebb munkát kapják, mindenhol kevesebb bérért. Az angol munkások nagy része ezért nem is szereti a disszidenseket, ha magyar beszédet hallanak, elfordulnak. Egyszer beültünk egy vendéglőbe, ahol angolok kártyáztak. Nekünk nem engedték meg ugyanezt, még a rendőröket is kihívták miatta. A lágerekben? ... Ott néhány fasiszta dicsekszik, erőszakoskodik. de még ott is vannak, akik szembeszállnak velük ... Különben. az ott nem élet. Sokan kívánkoznak haza ... Jönnek is ... — Milyen az angol munkások életszínvonala? Én nem láttam, hogy ott olyan jó lenne a munkások élete. Abba a gyárba, ahol én dolgoztam, autóval egy munkás se járt, de motorral se nagyon. Viszont láttam dolgozókat rongyosan, láttam munkanélkülieket az utcasarkon énekelni és a pénzért a sapkájukat tartani. Az üzemben munka után vödörben mosakodtunk. Egyszerre 30—40 ember is várt egymásra. A gyárban keményen hajtják az embereket. Ez nem tréfa, ez így van. Most láttam, mi a hajcsár-rendszer.. — Milyen tanulságot vont le magának ebből a kis »kirándulásból«? — Április 17-én érkeztem vissza. Én többé soha nem teszek ilyent. Elegem volt a »paradicsomból«, egy életre .. . Ez az én igazi hazám, itt akarok élni, dolgozni Az interjú véget ért. Szabó Tibor, egy magyar özvegyasszony egyetlen fia leszámolt az illúziókkal. Visszament a Cukorgyárba, ahol 900 forintot keres és azt odaadja a mamának, aki visszaadta neki meleg otthonát, a szülőföldet. Senki nem tett neki szemrehányást, senki nem vonla felelősségre itthon. A haza édes anyaöle visszafogadta a megtévedt fiút Csákvári János. a Szovjetunió és a népi demokráciák szövetkezeti és felvásárló kereskedelmének lemásolására, de a Szovjetunióban és a népi demokratikus országokban a felvásárló kereskedelem — a baromfi és tojás felvásárlása is — szövetkezeti kézben van. Sőt több helyen a szövetkezeti felvásárlási kereskedelem feldolgozó iparral ia rendelkezik. A tapasztalatok tehát azt bizonyítják, ez a helyes út. Mi most a feladat? Hogyan lehetne a Baromfifeldolgozó Vállalat munkáját segíteni? 1. A legfőbb feladat, véleményünk szerint az, hogy a felvásárló apparátus munkáját megjavítsuk,; mert lehet munkamódszerükön változtatni. Kell, hogy a felvásárlók ne csak áruátvevők, hanem ténylegesen felvásárlók, kereskedők is legyenek. Ne várják azt, hogy he|yükbe vigyék az árut, hanem szlorgalmasan járjanak utána, kutassák fel. 2. Helyes árupolitikát kell alkalmazni, olyat, amely a többtermelésre ösztönöz és egyben biztosítja _ a több árut. Ezzel ugyanis el lehet érni azt, hogy a jelenlegi felvásárlási ingadozást megszüntessük és az átmeneti időszakot minél jobban lerövidítsük. így folyamatoson biztosíthatnánk a baromfifeldolgozáshoz a kellő mennyiségű nyersanyagot. Szerintünk helyes lenne, ha a Baromfifeldolgozó Vállalat vezetői és dolgozói elgondolkodnának e megállapításokon. Egyben kérjük őket, hogy azt az energiát, amelyet az ellenforradalom óta arra fordítanak, hogy hogyan lehetne a fölctajiűvesszövetikezetektől a baromfi- és tojásfelvásárlást átvenni, inkább fordítsák a MÉK és a földművesszövetkezetek közötti kapcsolatok megerősítésére és elmélyítésére. A munka így sokkal pontosabb, gördülékenyebb lesz. A kapcsolatok kiszélesítése hozzájárul eredményeink ^ növeléséhez, —- ennek pedig elsősorban a népgazdaság látja hasznát. Bracbna János . MÉSZÖV igazgatóságának elnöke. Valóban nem volna helyes, ha olyan megoldáshoz nyúlnánk, amely csorbítaná a földművesszövetkezeti munkát. Nem is ezt akartuk korábban megjelent írásunkkal. Segíteni akartunk és hisszük, hogy a MÉSZÖV válaszának is ez a célja. Megoldást, megoldást! Az Élelmiszerügyi Minisztérium vegye fontolóra a Baromfifeldolgozó Vállalat termelési problémái megoldásával kapcsolatosan elhangzott javaslatokat és elgondolásokat és válassza mihamarabb a legcélravezetőbb utat. (Szark.) it lllll Konyvsorsjáték Az olvasó emberek, könyvbarátok és szerencsejátékot kedvelők legnagyobb örömére a nyár folyamán megrendezik а IV. könyvsorsjátékot. Sokfelől hangzik el vélemény, mely a legjobb, leghasznosabb nyereményjátéknak nevezi a már közkedveltté vált módszert. Itt nines mit veszteni — mondják legtöbben -, hisz azok a sorsjegyek, melyeket nem húznak ki nyereménnyel, névértékben beválthatók. A nyári könyvsorsjáték az előbbiekhez hasonlóan sok értékes nyereménnyel lepi meg az érdeklődőket, vagy inkább a szerencséseket. Ezúttal is két főnyereményt sorsolnak ki: egy Pannónia motorkerékpárt és egy 16 500 forintos zeneszekrényt. A tárgy-nyeremények között egy 1800 forintos Orion rádió, egy 3900 forintos magnetofon, egjy 5500 forintos televízió, egy 4500 forintos lemezjátszó . és egy 1480 forintos Dongó segédmotor szerepel. Kisorsolnak továbbá három nyereményt: ezerezer forint értékű könyvet és egy könyvespolcot. Végül tizenöt szám egyenként 1000, százötven szám 200, háromszáz szám 100 és háromezer szám 40 forint értékű könyvet nyer. A sorsjegyek ára megegyezik az előbbiekkel. Az egész jegy tehát 29 forint, a fél 10 és a negyed 5 forintért máris kapható minden könyvesboltban és a bizományosoknál. — Mokka és mogyorós tejesokeládét hoz forgalomba májusban az édesipar.
