Somogyország, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-03 / 78. szám

4 SOMOOTORSZAO Szerda, 1957. április 3. 1937-ben 2,7 millió téglával többet termel, mint az előző évben a Bánya- és Épitőanyagipari Egyesülés Mi így, együtt elhatároztuk, hogy megvalósítjuk a Megyei Pártbizott­ság határozatát, rentábilissá tesszük üzemeinket — mondja Hantal József elvtárs, az Egyesülés MSZMP alap­szervezetének vezetője és a többiek­re néz. Fonai János igazgató, Góczi And­­rásné, a munkástanács elnöke, Cza­­nyó Sándor főkönyvelő, Horváth La­jos és László műszaki vezetők, vagyis a »többiek« bólintanak — Hantal József igazat szól. A vállalat­nak 1957-ben nyereségesnek kell len­nie. E célból tervet dolgoztak ki, aszerint végzik munkájukat. A ta­valyi mennyiséghez viszonyítva az idén 2,7 millióval több téglát akar­nak gyártani. ' Hogyan biztosítják a terv teljesítését, az önköltség csökkentesét? Fonai elvtárs: ...— A lehető leg­kisebbre csökkentjük a nyers és az égetett tégla közötti különbséget. A nyerstéglát minden rendelkezésünkre álló eszközzel megvédjük az elemi károktól. A korábbi helytelen gya­korlatot — miszerint a telepeknek első, második, harmadik, sőt negye­dik osztályú téglára is adtak ki tervet, — megszüntetjük, szem előtt tartjuk a minőséget. Két százalékra szorítjuk le a törési átlagot. A most beszerzett jobb minőségű szénnel az előállítási költséget is tudjuk csökkenteni. Czanyó főkönyvelő: ... — A külön­féle költségeknél a legszigorúbb ta­karékosságot vezetjük be. Ä kikülde­tési költségeknél is ezt a szempontot nézzük. Horváth Lajos: ... — Csökkentjük az állásköltséget, előre beszerezzük a gépekhez szükséges alkatrészeket. Marcaliban új sínhálózatot építet­tünk ki, Kéthelyen és Üjlakon a vil­lamosítás bevezetése kedvezően be_ folyásolja az önköltség alakulását, ugyanakkor emeli a termelést. Góczi Andrásné:... — A pártszer­vezet megmagyarázza a dolgozók­nak. miért szükséges a terv teljesí­tése. a termelési költségek csökken­tése. Az igazgató, a munkástanács és a pártszervezet kapcsolata jó. a munkástanácsban sok oárttag van. Ez nagy reményekkel tölt el ben­nünket. Persze, sok nehézség van még. Mi a herékhötőj^ a vállalat munkájának, gazdaságos termelésének? Hát ezt bizony csokorbakötve is nehéz felölelni egyszerre. Czanyó fő­könyvelő a hibás árpolitikában látja a legnagyobb akadályt. A Műkőüzem ráfizetéses részleg, a műkőlapok (cementlapok előállítása) többe kerül, mint amennyiért elad­juk. A közbeiktatott szerv — a TÜZÉP — leadminisztrálja és le­veszi a hasznot, holott legtöbbször hozzá sem nyúl az áruhoz. A Mű­kőüzem veszteségét senki sem »do­tálja« a vállalatnak. Most létesítenek közvetlen a kavicslelőhely mellett Zákányban egy üzemet, ez hat-nyolc százalékos önköltség megtakarítást eredményez. Azonban az árpolitika nyomán valószínű ez is ráfizetéses lesz. A másik ilyen kényszergazdál­kodási ág a szervestrágya üzem. Itt negyven-negyvenöt főt alkalmaznak. A Balaton vidéke szőlőtermeléséhez elengedhetetlenül szükséges a tőzeg­­keverés útján előállított trágya. Az üzem kétszáz-kétszázötven vagon­nyit tudna előállítani egy negyed­évben, azonban a Balaton melléki üdülők sajnos inkább elásatják az értékes anyagot, mintsem átadnák a vállalatnak. így csak 39 százalékos kapacitással üzefnel ez a részleg. A legmegdöbbentőbb azonban átt is az árkérdés, mely szinte a nevetsé­gességig jutott el, amikor a tőzeg mázsáját a vállalat 7,70 forintért kénytelen megvásárolni, ugyanakkor egy mázsa tőzeges-fekált 4,10 fo­rintért köteles adni a gazdaságok­nak. A különbözeiét a felettes szerv »dotálja«. Nem lenne helyesebb, reá­lis árat megállapítani?!... Fonai János igazgató elmondja, hogy nemrég vette át az Egyesülés vezetését és elismeri, hogy sok hiba volt a munkában. Azonban a társ­­vállalat vezetője (a minisztériumi Téglagyári Egyesülés igazgatója, Fe­hér elvtárs) az igazsággal való he­ves viaskodásban alulmaradt, ami­kor azt állította: ... a tanácsi tégla­gyárak kapacitása csak 50 százalék­ra van kihasználva. Nem mondjuk, hogy itt már nincs javítani való, de a szűkös tároló helyek nem teszik lehetővé az ilyen arányú emelést. A reális kapacitásnövelést végre­hajtjuk, ez körülbelül 15 százalékos lesz 1957-re — közli Fonai elvtárs. Egy bizottság, mely minden eredmény nélkül jön, megy Budapesten voltunk — folytatja Fo­nai elvtárs — amikor hallottuk, hogy itt járt egy bizottság. Körülnézeget­­tok bennünket március 6-án és 7-én. majd nyomtalanul távoztak. Még egy jegyzőkönyvet sem hagytak, vagy küldtek az Egyesüléshez, így azt sem tudjuk, miért voltak itt. A minisz­tériumi Egyesülés vezetője. Fehér elvtárs, aki egyik tagja volt a bi­zottságnak, kijelentette, hogy haj­landó patronálni bennünket, d ? havi ezer forintot kér. Sajnos, mi ilyen ráfordítással nem emelhetjük ön­költségünket. Akkor inkább segít­ség nélkül is átvergődünk nehézsé­geinken. Két teknőskeverőt is meg­ígért a minisztériumi Egyesülés, de inkább felajánlották, mint feleslege­set a minisztériumnak, minthogy át­adják nekünk. Szeretjük az elvtársi1 segítséget, de csak akkor, ha önzet­len. Majd három millió téglaíobbletról van Ül szó! A Bánya- és Építőanyagipari' Egyesülés derék munkát végez, ha a tavalyi téglamennyiségén felül az idén még 2,7 millióval többet gyárt. Még derekabb munkát végez akkor, ha ezt a megadott önköltségen belül gyártja le. Nehézségei nem legyűr­­hetetlenek. Azt kell ismételnünk, amit Hantal elvtárs mondott: »A párt, a munkástanács és az igaz-' gáté kapcsolata jó.« Ha kiegészítjük ezt azzal, amit a munkástanács el­nöke jegyzett meg: »A munkások szívesen dolgoznak, értelmét látják a munkának«, akkor láthatjuk,, hogy szilárd alapjai vannak a nehéz­ségek legyűrésének az Egyesülésnél. És ha túlzók is Fehér elvtárs meg­állapításai (a kapacitásnövelés te­rén), de a kis sértődésen keresztül lépnek a vállalat vezetői — akkor láthatják, hogy a hárommillió da­rabból lehetne hatmilliót is készí­teni év végére. Persze ehhez a mi­nisztériumi vállalattal való jobb kapcsolatra, őszinte, baráti kapcso­latra, felettes szervek segítségére, (bizottság?) előremutatására és arra az acélos akaratra van szükség, arc.i már most megmutatkozik a váíia1’' dolgozói körében. Nem lesz könnyű dolog a gazdaságos termelésig el­jutni, de meg kell tenni, mert ezt igv kívánja az ország helyzete, és ezt várják megyénk összes dolgozói az Egyesüléstől. Szűts István Pusztuló érték az udvar sarkában Nem állhatom meg szó nélkül azt a nagy — enyhén szólva — hanyag­ságot, amelyet Kadarkúton tapaszta­lok. A Nagy utca 15. szám alatt, Beck István udvarán hever a Nagy­bajom! Gépállomás gondjaira bízott, 150—200 méteres gumikábel. Ezt ta­valy nyáron cséplőgép villanymotor­jához használták és azóta könnyel­műen otthagyták. Üzentem már emiatt a régi brigádvezetővel, meg a trakktorossal a gépállomásra, de úgy látszik, egyikük sem bizonyul jó hír­vivőnek. Ha pedig tolmácsolták sza­vaimat, akkor a gépállomási veze­tőkről kell azt vélnem, hogy ki­sebb gondjuk is nagyobb e több "zer forintos, az időjárás viszon­tagságainak kiszolgáltatott vagyon­tárgy megőrzésénél. Remélem, a sajtó Vitján tudomást szereznek Nagybajomban a villanyvezetéíc hollétéről és sorsáról. Sőt talán ar­ra is rádöbbennek, hogy mi a kö­telességük. Fodor István levelező Somodor A QYÜMÖLCSTERMELÉS ÜTJÄN Ha bejárjuk Somodor község ha­tárát, i»tt-ott már látunk külterü­leti gyümölcsösöket. Igen, mert a község határának domborzati- és talajadottságai a gyümölcsterme­lésre nagyon megfelelnek. A falu 700 milliméter átlagos csapadéka mellett gazdag napfényórák szá­mával kiválóan alkalmas például téli alma termelésére.. Ezért mind cukorban, vitaminban, mind illat­ban, zamatban egészen páratlan gyümölcs terem itt. Nem véletlen körülmények ját­szottak közre abban, hogy Somo­dor községben a tél folyamán »Ezüstkalászos Gyümölcstermelési Tanfolyam« kezdődött 34 hallgató­val. Ha megnézzük a hallgatók életkorát, akkor megállapíthatjuk, hogy 16—67 év között minden év­tized képviselteti magát. A fiata­lok az öregekkel együtt jártak az iskolába, hogy ismerkedjenek a gyümölcstermelés szakkérdéseivel. Megkérdeztem Kominek István négy holdas új földhözjutrtatott, 60 éves bűgnárm&sterségű hallgatót, hegy mi késztette a tanfolyamra való beiratkozásra. »Bár feleségem­nek nem tetszett, hogy beiratkoz­tam, mondván: 60 éves fejjel nem szégyellsz elmenni a tanfolyamra? Azt mondtam neki, hogy nem res­­tellek tanulni és iparom mellett a gyümölcstermeléssel is akarok foglalkozni.« Kominek István az egész tanfolyam alatt csak egyszer hiányzott, akkor is betegség miatt. Az ilyen szorgalmas emberek pél­damutatása révén a tanfolyamot minden jelentkező elvégezte. A tanfolyam első évének vizsgá­ját március 30-án tartottuk meg, amelyen Molnár Imre megyei fó­­agronómus elnökletével a hallga­tók számot adtak elméleti tudá­sukról. A tanfolyam szorgalmas látogatásának megvolt az eredmé­nye, mert a hallgatók kivétel nél­kül beszámoltak a szerzett ismere­teikről. Meg kell dicsérni a szép feleletért Balogh Imre, Fehér Sán­dor, Hortobágyi József, Jentetics Lajos, Kominek István, Pandur József, Patakfalvi János és Takács József hallgatékát. A gyümölcstermelés-tanon kívül a hallgatók a vizsgán beszámoltak a szántóföldi gyomirtás fejlett módszereiről is. Takács József hall­gató feleletében szépen kifejtette a szántóföldi gyomnövények elleni védekezés fontosságát. Elmondta, hogy a mezőgazdaság legveszedel­mesebb ellenségei, a gyomnövé­nyek ellen vegyszeres gyomirtás­sal is védekezhetünk. Ezt a munkát a gabonaféléknél kát. holdanként 1 kg Dikonirt vegyszer felhaszná­lásával, 16 C fokon felüli hőmér­sékleten akkor kell elvégezni, ami­kor a gabonanövény a 15—25 ern­es fejlettséget elérte. így kát. hol­danként 1—4 mázsa terméstöbblet­re számíthatunk. A tanfolyam hall­gatói az ott szerzett elméleti tudá­sukat a gyakorlatban is gyümöl­­csöztetik, így többek között a hall­gatók 23 kát. holdon végeztetnek ''egyszeres gyomirtást, a megye egyéni gazdái közül elsőkként. Somodor község lakosai, akik egykor a földesuraknak robotol­tak, ma saját boldogulásukért dol­goznak. Ezért igyekeznek a tanfo­lyamon szerzett ismeretek birto­kában községük gyümölcstermelé­sét fellendíteni, s a belterjes me­zőgazdasági termelést meghonosí­tani. HORVATH GYULA tanfolyam vezető. Ax idén nyáron itn indul IBUSZ különvonat a Balatonra A kaposvári IBUSZ-kirendeltség, mint már évek óta minden nyáron, ezidén is indít hétvégi különvonato­­kat a Balatonra. A 66 százalékos kedvezményes különjáratok az eddi­giekhez hasonlóan, reggel 5 és 6 óra között indulnak, s este 10 és 11 óra körül érkeznek vissza Kaposvárra. A terv szerint ilyen különvonat indul július 7-én Keszthelyre, 14-én Fonyódra, 21-én Siófokra és 28-án pedig ismét Fonyódra. Augusztusban 4-én Keszthelyre, 11-én Fonyódra, 13-án és 20-án Siófokra, augusztus 25-én pedig Fonyódra. Az IBUSZ az eddigiektől eitérőeh. a társasutazások alkalmával előre­láthatólag hajókirándulásokat is szervez a Balatonon. A nyári idényben a tervek szerint mód lesz arra is, hogy üzemek, in­tézmények, iskolák, vagy. más szer­vek autóbusszal kirándulásokat te­gyenek, tetszés szerinti útiránnyal és időtartammal. Ezeket a társasutazá­sokat is az IBUSZ szervezi meg. Egyelőre még semmi értesítést nem kapott a kirendetlség a külföl­di társasutazásokról, melyek iránt pedig az elmúlt év nyarán is igen nagy volt az érdeklődés. — Feltárják a kondoros! csárda alagátját. A műemlékké nyilvánított csárdát száz év előtti eredeti formá­jában állítják helyre. Rendbehozzák a borospincét és a befalazott alag­utat. Kibontják a betyárok hajdani rejtekútját, a hatalmas kéménylejá­rókat. A pincéből nyíló és a felte­vések szerint csaknem 30 km hosszú földalatti alagút járható részeit szin­tén rendbehozzák. A Lábodi Állami Gazdaság sza­­bási üzemegységének irodájában ko­rai vendéget találunk: Laskovics Jó­zsef főagronómust, aki váratlan meg­lepetésként már a hajnali etetés előtt betoppant az üzemegységbe, egy kis körülnézésre. Most éppen a tavaszi vetéstervet latolgatják Kékesi Jenő üzemegység vezetővel. Kékesi nem régóta vezeti az üzemegységet, de az 1800 holdas birtokot már úgy ismeri, mint a tenyerét. — Kukoricát 220 holdon vetünk, 50 holdba tavaszi árpa kerül, száz holdba jön a zab vetőmag.- Zabosbükkönyből mennyi te­rem egy holdon? Nem lenne kifize­tődőbb, ha kevesebb zabot, s több kukoricát vetnének? Hallgatom a gyorsan pergő pár­beszédet. Azt az idegen is tapasztal­hatja, itt a szakembereké a szó, s az üzemegység vezető nem báb, akit cérnaszálon lehet ide-oda rán­gatni. Meghallgatja, sőt kéri az idő­sebb, tapasztaltabb főagronómus ta­nácsát, de azért üzemegység vezető, hogy ne várjon minden apróság in­tézésében a központra. Saját fejével gondolkodik, mit hogyan lehetne jól, gyorsan, minél gazdaságosabb mó­don keresztülvinni. Most már négyesben — a gazdaság igazgatója, főagronómusa, az üzem­egység vezető, s jó magam — vesz­­szük nyakunkba a mezőt, mert a mező, a föld, mint a nyitott könyv, minden szónál ékesebben beszél. A szorgalomról, a gazda ügyességéről, leleményességéről, vagy lustaságáról. Huszonöt holdas bíbortábla mel­lett visz el útunk. Ezt az idén vet­te kezelésbe a gazdaság. A bíbort le­etetjük zölden, s utána silókukoricá­val vetjük be. Éppen itt van kéznél a silógödör, — mutat a főagronómus arra felé, ahol a földből kimagaslik a három jól megtermett betonsiló. Tavaszi tervek a Lábodi Állami Gazdaságban — Aranyatérő földek ezek, s sze­mével szinte simogatólag végigpász­tázza az egész vidéket az üzemegység vezetője. 150 mázsás répa átlagter­mést úgy kihozunk ebből a földből, mint egy mázsát. — Nem kevés az? — néz fel ke­­veslően Pankász elvtárs. az igazgató. Nagyberekben kilencszáz mázsát is levettünk egy-egy holdról. A kis erdőség melletti táblában bimbózik a repce. A napokban ki­hozzuk a méhcsaládokat, hadd gyűj­tögessenek a kaptárba — szól közbe a főagronómus, s máris megy to­vább. Útközben azért még a üzem­egység vezetőtől megkérdezi: — Eb­be mit szándékszik vetni? Én be­vetném csalamádéval, — adja is mindjárt a jótanácsot. Hej, az a rossz szántás, de megbosszulja magát. Hát az ilyen szántáshoz nem kell szív, lélek. Az egyik ötvenholdas táblán keresztül­­kasul járkálunk. Ezt a táblát ősszel felszántották, de olyan rút a felüle­te, hogy ránézni is rossz. Sok a vak­barázda, a túrás, az eleven föld, lát­szik, hogy aki ezt a földet szántotta ősszel, egy fordulóban egész holdat akart felhasogatni. Az őszi szántás­sal keresztirányban friss, barna ba­rázdák csíkozzák a tábla szélét. Ez itt már friss szántás. Ég és föld a kettő között a különbség. — Amikor ide kerültem, mérgelőd­tek a traktorosok, azt hajtogatták, tavaly senki sem szólt nekik, hogy rosszul dolgoznak, vagyis hozzá szok­tatták őket a felelőtlenséghez. Ma már szerencsére másképpen véleked­nek. Nem várják meg a figyelmez­tetést, mert látják, hogy előttünk a hanyag munkának nincs értéke, be­csülete — dicsekszik tapasztalatairól Kékesi Jenő. A belegi határrész kilencven hol­das ősziárpa tábláján négylevelű bo­ronát vontató, gumikerekű traktor jár körül. A boronák fogai fájdalma­san hasogatják a szikkadt, szára? földkérget a kis növénykék töveinél. Vöröshere jön ebbe a táblába is fe­­lülvetésként. Ügy kell a pillangósvirágú takarmány a gazdaságba, mint a vaknak a szemevilága. Biztos é§ szilárd ta­karmánybázis nélkül szinte megmoz­dulni sem lehet. Am éppen ez hiány­zott eddig — mondják a szakembe­rek. Akármilyen furcsán hangzik is, de sajnos így van — a Lábodi Álla­mi Gazdaság négyezer holdas szán­tóföldjén egy tenyérnyi pillangós ta­karmány sem termett, ötvenhatban állítottak be kísérletképpen nyúl­szapukát, de ez még csak az idén ad takarmányt. Évek nagy-nagy mu­lasztásait, a gyenge vezetés előidézte hibákat, károkat kell most száműz­ni, elkerülni a gazdaság új vezető gárdájának. 1952-ben 2 196 000, 1956- ban pedig 7 491 000 forintos deficittel zárt a gazdaság. Több mint hétmil­lió forintos kár az állam kasszájára. A károk eredője sokrétű, legfőbb okozója azonban a gazdálkodás eL hanyagolása, a kevés állat. A gaz­daság évről-évre veszedelmesen ro­hant a külterjes gazdálkodási viszo­nyok irányába. Ennek legfőbb mu­tatója, hogy a múlt esztendő végé­re már csak minden 4,7 holdra jutótt egv számosállat. (Takarmány nélkül nem lehet állatot tartani.) A szalmát nem tudták mind felhasználni, a fö­lösleget eladták. Kevés humuszpótló jutott vissza a földbe, a talaj egyre jobban szegényedett. Ennek kell leg­elsősorban megálljt parancsolni. Ám­bár ez nem megy könnyen. A kulcs­kérdés a takarmánybázis megterem­tése. Mit válaszol erre az új vezető­ség: már most, a tavasszal 600 hol­don vöröshere—lucerna, szarvaske­­rep, nvulszapuka. takarmányokat fe­lülvetnek. Attól függ. milyen a talaj, s mi díszük azon. Ha lesz elegendő takarmány, akkor aztán lehet sza­porítani az állatállományt, s helyre lehet billenteni a leromlott talaj­erőt. Alacsony termésátlagok, magas önköltségek Szinte kétszeresére, háromszorosá­ra lehetne emelni ezzel az eljárással egynéhány esztendőn belül az ala­csony termésátlagokat. Hiteles ada­tok bizonysága szerint a gazdaság termésátlaga a főbb növényekből az alábbi volt: Rozsból a négy éves átlag holdan­ként 6,5 mázsa. Kukoricából a hároméves átlag (májusi morzsolt) 5,6 mázsa. Burgonyából az ötéves átlag 30 mázsa. Dohányból az ötéves átlag 2,2 q. Ha ezeket a számadatokat és a viszonylag egy-egy holdra ráfordí­tott drága munkadíjakat vesszük számba, nem nehéz rájönni, miért került 1956-ban minden megtermelt 1 mázsa kukorica 538,70 forintba, 1 mázsa burgonya 371,80 forintba. 1 mázsa dohány 2469,— forintba, a szabadpiaci árnál is sokkal drá­gábba. Könnyű kiszámítani, ha ezek­ből a termékekből egységenként kétszeresét állították volna elő, az egy-egy mázsóra eső termelési ön­költség is sokkal kevesebb lett volna. Mértéktelenül sokat, — 3100 forin­tot — fordítottak tavaly a szántó­föld minden holdjára, szemben az 1952. évi 900 forinttal. Ki tudja hány, a valóságban elvégzetten, vagy rosszul elvégzett munka dí­ját kapcsolták rá egy holdra. Meg­szüntetni a ráfizetéses gazdálkodást, jövedelmezőbbé tenni az állam] gazdaságokat, ez korunk, s az or­szág érdekének parancsa. Nagy tét forog kockán — milliók sorsáról, megmentéséről kell gon­doskodnia a gazdaság vezetőinek. Lábodon változóban van minden На a deficites gazdálkodást az idén még nem is tudják teljesen el­kerülni. azt azonban el tudják érni, hogy a deficitet a legminimálisabb határig szorítsák te. S ne felejtsük: ez az év a jövő eredményes eszten­dők alapjának magva. Lábodon egy ötven férőhelyes istálló, ötven ki­váló tehén gyűjtőhelye lesz. A régi 2C0-as tehénlétszám közül negyve­net, a legrosszabbakat kimustrál­ták, helyettük ezideig huszonhetei vásároltak, de még milyeneket! Or­szágos törzskönyvben szereplő, 25— 30 literes kiváló «gyedeket. Or­szág-világnak dicsekedhetnek ezzel a törzzsel. Tavaly likvidálták a ser­tésállományt, most újjáfejlesztik, Hetven anyakoca az első fecske. Egy részük már leellett. A nagykor­nádi üzemegységben üzembehelyez­ték a szeszfőzdét, a szeszmoslékot a tehenekkel és hízómarhákkal etetik tel. Idén 150 marhát hizlalnak jó kö­vérre. S a pillangósokon kívül tesz más takarmány is. Terven felül 100 hold kukoricát vetnek, számosálla­tonként tíz köbméter silót készíte­nek. Fejlesztik a juhállományt, а sertéstenyészetet. Papírra íródnak a távlati tervek. Uj gazdaság nő, éted a régi helyén. Varga József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom