Somogyország, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-03 / 78. szám

gMUrda. 1957. április 3. ___ _________________SOMOGYORSZAG ......... .................. .... 5 • 1 « I • < ‘I # «’4r •'.if » j I • я *'1м V © *• I / ^ 1*1 I /:<{ JL,V г в lyr«У у .у*. Л •• *4'/ V* íifcíglí^V Megalakult a KISZ szervezet Gamáson A Tabi Járási Pántbizottságról telefonértesítés érkezett szerkesztősé­günkbe, mely szerint 1957. március 30-án megalakult а КISZ-szervezet Gamáson. A fiatalok ünnepi alakuló ülését Dóri Zoltán, a gamási MSZMP-szervezet intézőbizottságának tagja nyitotta meg és ismertette a Kommunista Ifjúsági Szövetség al ipszabályait. A 30 fővel alakult új ifjúsági szervezet három tagú vezetőséget választott, és Horváth Árpá­dot, Dékmár Ferencet és Csuti Jánost bízta meg a szervezet működésé­nek irányításával. A fiatalok az alakuló ülésen köszönetét mondtak Krisztián Ferenc, Szűcs Magda és Heiner Anna pedagógusoknak, akik maguk kezdték meg a KISZ szerve vesét a községben és további segít­ségüket is felajánlották működéséhez. „Szeretnénk, ha mindenki iliemtudó lenne44 Nagyon örülünk, hogy a fiatalok rovata is megindult a Somogy­­országban és ott prob­lémáinkra feleletet ka­punk. • A Kérdezz — felelek című rovatban a szer­kesztőség kérdezi az olvasóktól, hogy miről szeretnének hallani és olvasni az Ifjú figyelő­ben. Mi nagyon szeret­nénk, ha az illemsza­bályokról közölnének valamit, mert bizony nincs mit titkolni, so­kan nem tudják, hogy hogyan kell bemutat­kozni, vagy bemutatni valakit valakinek. De nemcsak erről, hanem az evéstől a táncig mindenről lehetne ír­ni. Vannak olyanok, akik; pl. tánc közben nem találnak témát, hogy miről beszélje­nek, csak azt, hogy »milyen jó idő van, tegnap is jó idő volt, és reméljük, holnap is jó idő lesz«. Szeret­nénk, ha valahogyan meg lehetne oldani ezt a problémát, és nem az időjárásról, hanem másról, ami érdekli az embert, arról beszélné­nek a táncpartnerek. Szeretnénk, ha cik­künket közölnék és válaszolnának rá a So­­mogyország olvasói, mert szeretnénk, ha mindenki illemtudó lenne. »■Akik illedelmesek akarnak lenni« jelige. „ Ж!; p? /ш1§ да KEDVES IFJÚ FIGYELŐ! Barátnők vagyunk, udvarlóink is barátok voltaik. Elválaszthatatlan két barát, akik nem tudtak egymás nél­kül élni. Hiába akartuk »elválasztani őket« egymástól, nem tudtuk. Mikor az én szüleim ellenezték a fiú udvarlását, összevesztünk. A má­sik fiúval ebből a szempontból ugyan nem volt baj, de mikor megtudta, hogy barátja már nem udvarol ne­kem, akkor 6 is Összeveszett a ba­rátnőmmel, mert »6 ugyan nem ud­varol a barátja nélkül«. Most újra megismerkedtünk két baráttal. Ök már nem ilyenek. De szüléink ezt is ellenzik. Kérdezzük a kedves szerkesztősé­get és a Somogyország olvasóit, mit tegyünk? Hallgassunk szüléinkre, aikik már kiválasztották »jövendő­belinket« (nekünk nem tetszik), vagy hallgassunk szívünkre ég e szerint válasszuk élettársunkat. »Szeretlek, jöjj vissza hozzám« jeligére. 1. Lehct-e jó házasság abból, amit az újságból, házassági hirdetésekből hoznak létre? Válaszom: Nehéz elkép­zelni, hogy újsághirdetés alapján va­laki férjhezmenjen, Így él ez az em­beri tudatban. Vannak ugyan kivéte­lek, mert számos példa van 'arra, hegy jöttéik létre így is jó házassá­­siek. Ezeknél is lehet boldog és bol­dogtalan éppen úgy, mint a legna­gyobb szerelemből létrejött házasság­nál is. Kedves Húgom, nem feltétlen ajánlom, hogy a házassági hirdetése­ket böngészve keresd meg életed pár­iát, hanem várd ki, míg valaki köze­ledése a szerelőm lángját gyújtja ben­ned és viszont. Ha ez nincs meg, a házasság adás-vételi szerződésszerű l»sz. Elesel attól az érzéstől, amit két fiatalban a szerelem lángja gyújt. 2. »Igényeljük a nevelőket jeligére«: Miért zárkóznak el .a pedagógusok az ifjúság iskolán kívüli nevelése elöl? Kedves Fiataloki Igazatok vian, erről beszélni nagyon aktuális és szüksé­ges. Érzitek 'az oktató-nevelő pedagó­gus hiányát iskolán kívül. Kérdése­tekkel. óhajotokkal nem síiket fülek­re találtatok, hanem a pedagógusok­ra, akiket eddig még igy nemigen hívtak az ifjak maguk közé. Tudomá­somra jutott, hogy a kaposvári peda­gógus MSZMP alapszervezete ezt a kérdést központi problémájaként ke­zeli. A legközelebbi taggyűlésükön' megvitatják, s bízom benne, hogy olyan határozatot hoznak, amely út­mutatója lesz minden Somogy me­gyei pedagógusnak abban, hogy ho­gyan segítse az ifjúságot. A határo­zatról és az eredményről a legköze­lebbi számunkban számolok be 3. Lehet-e olyan barátnőd, akinek minden titkodat elmondhatsz? Kedves В. P.. lehet, de ez nagyon ritka. Ta­nácsolom: ne kívánd más titkát is­merni, de Te se közölj mindent. Le­gyen az életed nyitott könyv visel­kedésedben, de zárd magadba érzé­seidet, nem kell azokat a barátnőnek ismerni. Hidd el. így nyugodt ieszel akkor is, ha valamin egvszer össze­vesztek. - Erzsi néni »NÉLKÜLE CÉLTALAN AZ ÉLETEM« Kedves ismeretlen Barátnőm! Szüleid ellenzik, hogy udvaroljon neked az a fiú, akit Te nagyon sze­retsz. Bár szüleidnek szötfogadni próbáltál, de érzésed mást diktál Sze­retnék rajtad nagyon segíteni, mert érzem soraidból kétségbeesett vergő­désedet. Mint idősebb és tapasztaltabb próbálók helyzetedben segítséget nyújtani, bár előrebocsátom, nem könnyű feladat1 valakinek ebben ta­náccsal szolgálni. Mielőtt véleményemet elmondom, natG.1 házaspárok életét mutatóm be neked. Az egyik kedves ismerősöm, 7 évvel ezelőtt, a szülei ellen­esére hozzáment H. J.-hez, akit гьа­­.üjyon szeretett. Ezt a szerelmet mind­kettőjük részéről igaz érzés táplálta. A szülők azért ellenezték, mert diplo­más leányuk részére olyan férjet kép- Xeltek aki iskolai végzettség szem­­n«ltjából a leányt messze túlszárnyal­ta (legalább is egy dr. cím erejéig). A cím hiányzott, dó kettőjük részéről a szocialista embert jellemző igaz sze­relem megvolt. Megkötötték a házas­ságot, ezt követte a leány kitagadása a szülői házból. Megtiagadottan', szám­kivetve élték napjaikat. Azt mondha­tom róluk, felkészültek az életre ma kis családjuk nagyon boldog, a szü­lők részéről is megtört a jég. látván gyermekeik boldogságát; Boldogságu­kat az táplálja, hogy nem üres sza­vak voltak azok.-amiket egymásnak ígértek: őszinték, szereti!; és megbe­csülik egymást. Bátran ki merem mondani, ők úgy összeforrták, hogy egymás nélkül az életüket el sem tud­ják képzelni. Kedves Barátnőm, be kell mutat­nom egy kevésbé sikerült házasságot is. A szülei ellenzésére férjhezment F. S. fiatal, nagyon szerelmes. 17 éves leány, D. P„ a fiú, nagyon nagy szerelmet ígért neki. A házasságot megelőzte, hogy a kislány megszökött a fiúval, most már a leányuk hírne­vét féltő szülök beleegyezted: a há­zasságkötésbe. A fiatalok boldogsága nem tartott sokáig, a fiatal asszonyká­nak rá kellett jönnie, hogy D. P. nem érdemelte meg azt. hogy 6 mindenét feláldozva, nehézséget vállalt szerel­méért1. Férje kiccapangóvá, dorbéze­­lóvá, munkakerülővé vált. F. S. nya­kába szakadt minden gond. 20 éves ■korában már elváltán, megtörve, gyermekével visszatért a szülőt ház­hoz. azokhoz a szülőkhöz, akiknek féltő aggodalmát nem értette meg. Az ő szerelme igaz volt, mert bizonyítja az, hogy' évekig tartó különélés után ismét visszament! férjéhez, ahhoz az emberhez, aki őt megszégyenítette, de ezt már nem magáért tette, hanem gyermekéért, szép. szöszke kislányá­ért, akinek hiányzott az apai szere­tet. ö mártír, de igazi édesanya, aki vállalta azt, hogy megpróbálja a csa­ládi fészek szétzilált állapotát ismét a no gazdag szeretedével összehozni. Nagyon szeretném, ha most sikerülne neki és nem kellene ismét csalódnia, mert ő már drágán megfizetett azért, amiért nem hallgatott a szüleire. Kedves Barátnőm, ahogy megígér­tem, a példákból vonom le a tanulsá­got s adom meg tanácsaimat. Nem vagy-e még túl fiatal, hogy szüleid aggodalmát választásod he­lyességéről ez váltja lel? Vagy talán a fiú magatartása nem megfelelő, s ezért ellenzik? Ha szüleid ellenzését Ilyen okok! váltják ki, hallgass rájuk, igazuk van. De ha a fiút csak azért ellenzik, mert szegény, vagy azért, mert ők mást szántak neked* de azo­kat a jő tulajdonságokat megtalálod benne, melyeket egy életre szóló há­zasság megkíván, ebben az esetben érdemes harcolni érte. Mindenesetre azt ajánlom, tarts ki szilárdan elha­tározásod mellett és következetessé­gedet látva, szüleid is .meg fognak érteni. Kívánom, hogy nagyon boldog légy, barátnőd: A. Sára. Tornászbajnokság a csurgói gimnáziumban Vasárnap, 31-én tartottuk meg a Cso­konai G’mnázium tornatermében az .is» kólái tornászversenyt. A verseny fő célja volt, hogy a válogatott keret tag­jai számot adjanak a közelgő megyei középiskolai bajnokságra való felkészü­lésükről. Megállapítható, hogy a gyakorlatok pontos kivitelezése körül néhány tanu­lónál még hiba van, bár — különösen — a fiú tornászok a kötelező anyagot végigcsinálták (kettő kivételével) folya­matosan ... A leánytanulókat dicséret illeti rendkívüli szorgalmukért. Mind kezdő tornász, de remény van rá, hogy a megyei bajnokságig be tudják suly­kolni legtöbben a versenyanyagot. A leányok versenyét' a IV/B. oszt. ta­nulója, Bogdán Agnes nyerte, alig meg­előzve a tornában is jól szereplő Ralo vichot és Havast. (Kár, hogy az egyik esélyes tornász, Drávái Piroska lesérült a verseny előtt.) A fiúk versenye végig szaros küzdel­met eredményezett: Kovács Ferenc egy tized ponttal előzte meg Czeiner Gá­bort. Utánuk Soós és Kiss következett. A közönség sajnálkozással vette tudo­másul. hogy a bajnokjelölt és tavaly! megyei összetett bajnok, Bódis. nem in­dult el minden számban tenyérsérülése miatt. A végig sportszerűen folyó ver­senyt a szabadon választott bemutató követte, összetett bajnok Czeiner és Ko­vára, harmadik Kiss Rudolf. Meg kell említenem azt a rendkívül fontos tényt, aminek1 nagy jelentősége van a szertornában: a szemléltető film­oktatást. Éppen előző nap ért ide a me­gyei «portelőadó által kiküldött kes­­kenyfilm a kötelező tornászanyagról, amit nagy figyelemmel tanulmányoztak tornászaink. Ilyenkor derül ki, hogy a legnagyobb figyelemmel tanulmányozott leírás is pontatlanságot eredményezhet s a leírások különböző értelmezése sok versenyen okozott már bonyodajmat. Most a filmvetítés után az ország összes iskoláiban egyöntetűen tudják kidolgoz­ni a vei'eenyianyagot. Kívánatco lenne ezt más iskolai sportban és tananyag­ban is bevezetni LABDARÚGÁS Űttörősport Szombaton dálután fii /! órakor a Virátjos-pálván úttörő labdarugó mér­kőzést játszottak a Szabadságparki és a Vöröshadsereg úti általános Iskolások. A mérkőzést a Szabadságparki Általános Iskola úttörői nyerték 5:0 (1:0) arány­ban. Góllövök: Söröczi 2, Martin 2, VI- mola. KÉZILABDA Együd Árpád A Szabadságparki Általános Iskola leányai szép győzelmet arattak a tar­talékosán felálló II. Rákóczi Ferenc Ál­talános Iskola ellen. A mérkőzés ered­ménye: a Szabadságparki Általános Is­kola 6:1 (3:1) arányban győzött a Rákó­czi ellen. Góldobók: Boór Vera 3, Ko­csis Éva 2, Takács Éva, illetve Tátrai. KÁLMÁN IMRE: MARICA QRÓFNŐ Д több mint harminc év előt­­ti ősbemutató óta számta­lanszor műsorra tűzték már hazai és külföldi színpadokon, s a Ma rica grófnő estéről estére minden előadásán újra és újra bebizonyí­totta, hogy biztos »tipp«, azaz sok pénzt hozó operett. Nagyrészt en­nek köszönheti, hogy a színházak oly előszeretettel tűzik még ma­napság is műsorukra. 'Beporosodott már ez az operett, s ráadásul erősen irredenta ízű. Érződik ez még a jelenlegi Kar­dos György-féle átdolgozáson is. Pedig igyekezett Kardos György, hogy tompítsa élét, s az operett inkább karikatúrája legyen a kócsagtollas, kacagányos, világ­­fájdálmasan nagy magyar világ­nak. Maradt azonban még farag­ni, csiszolni való a rendezőnek is, aki főleg az ízléstelenségbe fulladó, sokszor malackodó vicce­ket irtotta ki erélyes kézzel. A Marica grófnő librettójában talál­kát adnak egymásnak a régi, el­csépelt operett-tréfák, s bizony ezektől a sokszor és sok helyütt hallott tréfáktól megszabadulni nem könnyű, úgyannyira, hogy a kisebb átdolgozások már nem so­kat segíthetnek. Egyébként baj van az operett felépítésével is. A harmadik felvonásban esik a da­rab. Indokolatlanul nehezen, von­tatottan érik meg a kifejlet, s ez sokat von le az operett értékéből. A Marica grófnő tartalmát igen röviden, csupán néhány szóban is el lehet mondani. Semmitmondó, naív kis történetke. Három fiatal művész, három jóbarát közül az egyik eladósodott birtokot örököl, melyet nyomban meg is vásárol egy bécsi grófnő. Az új tulajdo­nos hódolója magyaros fogadta­tást szeretne rendezni. S megszü­letik az ötlet: a három jóbarát megtréfálja a »honfoglalót«. Mu­latságos és kevésbé mulatságos félreértések kissé fárasztó soroza­ta után mindenki párjára talál. Egymáséi lesznek a szerelmesek. Tehát az átdolgozott mese is gyenge. Még talán silányabb, mint az eredeti. Erőszakolt, s hiányzik még az a romantika is, ami az eredetiben legalább megvolt. No, de ez egyébként is csak másod­rendű tényező. A hangsúly nem a prózai szövegen, vagy magán a történeten van. Ez csupán körítés a muzsikához. Mindent egy kár­tyára tettek fel az operett alkotói, s ez a lap a — muzsika. Kálmán Imre viszont a Marica grófnő ze­néjének komponálásakor is reme­kelt, elbűvölően kedves, fülbe­­mászóan dallamos muzsikát alko­tott. Aki még nem látta az ope­rettet, az is bizonyára ismeri egyes számait, hisz közismertek. Hogy csak kettőt említsünk a sok közül: »Mondd meg, hogy imádom a pesti nőket...«, vagy ez: »Szép város Kolozsvár ...« nem egyszer sikert aratott már, akár hang­verseny dobogóinkon is. Ezekkel a behízelgő dallamokkal úgy van az ember, hogy megragadják, fog­va tartják, s ha egyszer hallja őket, többé nem tudja elfeledni. Egy-egy motívuma soká a fülébe cseng. A Marica grófnő muzsikája egyébként szélsőséges. Az elmélyült romantikától egészen a pajkos, majd tánczenei könnyedségű szá­mokig minden árnyalat fellelhető benne. A drámai részeknél már szinte operai hatást ér el. Figye­lemre méltóak különösen a finálék, melyek zeneileg rendkívül jó fel­építésűéit. A rendező a szöveg gyengeségé­nek ellensúlyozására látványossá tette az előadást. Megnövelték a kórust, Egyes részeknél, a tömeg­­jeleneteknél negyven ember is van a színen s ez — kaposvári viszony­latban — már figyelemre méltó, sőt talán egyedülálló »teljesítmény«. Hatalmas munkát végzett a kar­mester, Várkonyi Sándor, aki újra hangszerelte az operett partitúrá­ját. Az eredeti ugyanis nagy, öt­­ventagú zenekarra szólt. Igaz ugyan, hogy kéznél lett volna egy hasonló feislétszámú zenekarra hangszerelt partitúra is, ez azon­ban használhatatlannak bizonyult. Várkonyi Sándor tehát újra hang­szerelte a kaposvári, tizenkilenc­­tagú zenekarra, s munka közben igyekezett ragaszkodni Kálmán Im­re instrukcióihoz. Eltérés az ere­detitől csak. azoknál a részeknél van, ahol a szöveget is átdolgozták, a karakterszámoknál, ahol a han­gulatnak megfelelő új hangszere­lést kellett adni. Művészi hozzá­értéssel oldotta meg ezt a nagy tudást igénylő feladatot a karmes­ter. A zenekar egyébként magas színvonalon tolmádsolja az örök­szép Kálmán-muzsíkát. Várkonyi nagyszerűen kezében tartja a zene­kart s kuriózumként nem árt meg« említeni, hogy most is — mint ál­talában mindig — fejből vezényel­te mindvégig a háromfelvonásos nagyoperettet! Miszlay István rendezése dicséret­re méltó. Annak ellenére, hogy ez volt első nagyoperett rendezése, sikerült látványossá tennie az élő­adást. Kihozott a librettóból min­dent, amit csak lehetett. Ez az ope­rett tág teret enged a giccses ha­­tásvadószatnak. Nos, Miszlay igé­nyes rendező, s igyekezett elkerül­ni az olcsó megoldásokat. Nem en­gedett a csábításnak, helyette né­hány rendezői ötlettel gazdagította az előadást. Még nem tud azonban bánni a statisztériával. A tömeg nem él, nem játszik a színpadon. Alapjában véve nem fogta össze eléggé erős kézzel az operettet, különösen a nagy jeleneteket. A Marica grófnő bővelkedik sze­rencsés szerepekben}. Érdekes, de így van, még talán |a primadonna és a bonviván szerepe a leghálát­lanabb az összes között. Ezért is volt a szokottnál kissé halványabb Barcza Éva — Marica — alakítása. A művésznő kellemes, kultúrált 'hangja most is sikert aratott. Barcza egyébként nem az a szí­nésznő, aki meglepetésekre ad al­kalmat. Mindig egyformán, köny­­nyedén, szeTetetreméltóan játszik. Ugyanez vonatkozik Juhász Pálra — Török Péter — isj akinek előző nagy szerepe, a Szu Csöng finom alakja után kemény dió volt a rob­banékony, mulatós magyar figura megformálása. Alakítása azonban remekül sikerült. Szépen kidolgoz­ta szerepét, így kétszeresen is di­cséretet érdemel. Fiatalsága ellenére nagyon meg­bízható színésznő Lehocziky Zsu­zsa — Liza — mindig »formábaif« van, s most is méltán vívta ki a közönség elismerését1 egyszerű, fi­nom játékával. Hoohstappler Móric figuráját Rassy Tibor elevenítette meg. Ta­lán ez a szerep, amely a legtöbb alkalmat kínál a giccses megoldá­sokra, a ripacskodásra. Rassynak vigyáznia kell, ne játssza túl sze­repét. Mert a hajlama bizony meg­van erre. Egyébként nagyon mu­latságos alak volt, s nem az 6, ha­nem a szerző hibája,; hogy a har­madik felvonásban ellaposodik a figura. Sokoldalú, tehetséges színész Pusztai Péter. István Szerepe azon­ban nem neki való, s ezt még meg­nyerő játéka sem feledteti. Farkas Army Lenke szerepében, Gálffy j-aszló pedig Ödön szerepében hó­dította meg ismét a közönséget. Gábor Mara Lotti néni kidolgo­zott alakításáért érdemel dicsére­tet. Igen nagy sikert aratott a jegy­ző, a körorvos és a patikus szere­pében Sallós Gábor, Komlós Ist­ván és Kondói Kiss Jenő. Mind­hárman iskolaalakítás't nyújtottak, 'bebizonyították, nincs kis szerep, csak — kis színész. Njéhányszavas epizódszerepükben is egyaránt na­gyot alkottak. Erőteljes volt Ku­­delka — Csihák László — megfor­málása. Nehezen érthető azonban a ta­nító alakja, akit Pólyák Zoltán keltett életre. Nem tudni, ez a ta­nító olyan buta lenne-e, hogy né­­hányszavas üdvözlőbeszédét sem tudja elmondani, avajgy csupán azért akadt meg, mert nem akarta éltetni a császárt. A cigánylány szerepét nem osztottuk volna Ko­vács Zsuzsának. Közvetlen, kedves a játéka ugyan, de sajnos ez az énekes szerep nem neki való. Ügyes volt Gyulay Károly, a ci­gányprímás, és külön meg kell említeni a cigányzenekar egyik tagját, a bőgőst, aki igazán reme­kül »játszott«. Kedves, jüde színfolt volt az iskoláslányok jelenete. Most még néhány szót a tán­cokról, melyek koreográfi­áját Sallay Zoltán, mint vendég állította össze. Kissé túlságosan finomkodóak voltak, különösen Pusztai és Barcza tánca lehetett volna erőteljesebb az első felvo­násban. Szépek voltak a díszletek és mu­tatósak a jelmezek. Szántó István.

Next

/
Oldalképek
Tartalom