Somogyország, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-03 / 78. szám

Szerda, 1957. április 3. SOMOQYOKSZAG ____________________________________ 3 Nehéz körülmények között kezdték munkájúikat a Nagyatádi Járási Pártbizottság munkatársai. Az ellen­­forradalom a járásban is éreztette hatását és ennek nyomán a kommu­nisták között is támadt eszmei zűr­zavar és bizonytalanság. Nehéz volt a munka azért is, mert az ellenség 1 .tan támadt a pórt, a kommunisták először nyíltan, majd pedig burkol- j ellen. Harcban a pártért, a nép egységéért A pártbizottság munkatársait nem keserítette el, ha egy-egy községben először nem értek el eredményt. Tízszer, tizenötször is kimentek egy­­egy községbe, beszélgettek a volt MDP-tagokkal és a pártonkívüliek­­kel. Munkájukat igen sok eredmény dicséri. A járás valamennyi közsé­gében van már alapszervezet, össze­sen 38 pártalapszervezet van, 452 taggal. A párttagok összetételével nem lehetünk azonban megelégedve. A munkások száma mindössze 155, a parasztoké csak 52, ugyanakkor 158 alkalmazott tagja van a járás pártszervezetednek. A munkások kis száma onnan adó­dik, hogy a járás két nagyobb je­lentőségű üzemében, a Fonalgyárban és a Konzervgyárban mindössze 21 tagja van a pártszervezetnek. Kevés tagja van a Háromfai és a Lábodd Állami Gazdaság pártszervezeteinek is. A kettőben mindössze 20 kommu­nista van. (Az MDP-nek ugyanakkor 7 üzemi alapszervezete volt a járás területén 294 taggal.) Kevés a nő is a pártszervezetekben. A 452 tag kö­zött mindössze 75 nő van. .4x eszmei küzdelem Nagy utat tettek meg a nagyatádi kommunisták, amíg a nyílt ellenfor­radalmi jelszavakat és nézetéket visszaverték és felvilágosításuk nyo­mán ma már nyílt ellenséges fellé­pés nem tapasztalható. Ez a siker ter­mészetesen együtt járt az ellenfor­radalmi bázisok (a forradalmi bi­zottságok), a munkástanácsok egyes tagjai ellenséges tevékenységének megszüntetésével. Mi ennek a bizonyítéka és mit tet­tek ennek érdekében? A bizonyíték: annak a sok gyűlésnek, pártnapnak, előadásnak, gazdagyülésnek a hangu­lata, az érdeklődés, amely megnyil­vánult, amikor a párt képviselői összehívták ezeket. Taranyban pél­dául, ahol azelőtt alig sikerült gyű­lést összehívni, száz—százhúszan je­lentek meg és maguk a parasztok fékezték meg azt a provokátort, aki helytelen irányba akarta terelni az egészséges vitát. Ezek következmé­nye az is, hogy a munkástanácsok a vörös csillagokat újra a gyárakra szegezték, üléseikre meghívják a párt képviselőit, kérdéseikkel felke­resik azokat. A párton belül — amellett, hogy a párttagok a múlt hibáinak értékelé­sét, néhány eszmei probléma megvi­lágítását várják — a figyelem a párt­ós az országépítés gyakorlati kérdé­seire terelődött, amelyek természete­sen nincsenek híjával az elméleti összefüggéseknek. így például két­ségtelenül jelentkeznek mind jobbol­dali, mind baloldali állásfoglalások a párttagok felvételénél. Előfordul, hogy a pártba való felvétel után tisztáznak eseteket, máshol viszont régi, jó harcosok elé — aki vala­mennyire megtévedt, de belátta tet­teinek helytelenségét — nagyobb gá­takat emelnek, mint az újonnan je­lentkezők elé. A nehézségeket fokoz­za, hogy a járási bizottságon is meg­oszlanak a vélemények egyes esetek­ben. Bár kétségtelen, hogy a pártpoli­tika, az általános politikai agitáció ma elsődleges feladat, rá kell mu­tatni arra, hogy eközben fontos te­rületeken az eszmei küzdelmet a spontaneitás jellemzi. Ez vonatkozik a kultúra frontjára, a népművelés ágaira, az iskolán belüli politikai kérdésekre, mint az úttörő-mozga­lom, a nyelv- és hittanoktatás prob­lémáira. A pártmunka módszereiről Mind a pártbizottság, mind az alapszervezetek munkamódszereiben megmaradt a váz, amely nélkülözhe­tetlen az egységes munka, a pártegy­ség megteremtése céljából. Csak az eszközök alkalmazásának tartalma új. A járási pártbizottság például rend­szeresen ülésezik. Az üléseken sze­replő napirendeket azonban szóban adják elő, a felkészülés így nem vesz annyi időt igénybe, és több időt tölthetnek az emberek között. Ter­mészetesen más, fontos vizsgálatot igénylő napirendeknél helyes, ha írásban készítik ei a beszámolókat, Az intézőbizottság tagjai aktív párt­munkát is végeznek napi elfoglalt­ságuk mellett. Deák elvtárs, a malom vezetője például nagy segítséget nyújt a nagyatádi pártszervezetek munkájában. Az apparátus dolgozói hetenként beszámolnak az elvégzett; munkáról és megvitatják a felmerült problémá­kat, lehetőleg előre elkészítik a h$ti munkaterveiket. Ezt a törekvést azonban akadályozta eddig, hogy mindnyájuknak egyféle feladatot kel­lett megoldani, így például a párt­­szervezésre és a termelőszövetkeze­tek felülvizsgálatára egész hetek mentek rá. Igaz, hogy eredményesen végezték ezeket, közben azonban -íás, hasonló fontos dolgok elmarad­tak. (Jjabban megint jelentkeznek a felülről kért tervek és jelentések, amelyek készítése- — bár hasznosak — mégis időt vesznek igénybe. Emel­lett a kollektív vezetés akadályaként jelentkezett a létszámhiány', a kevés pártszervezet, és néhány kérdésben — főleg az ellenforradalom néhány személyi kérdéseiben — való nem egységes állásfoglalás. Szakítani akarnak a pártbizottsá­gon a parancsolgatással, a merev, rideg utasítgatásokkal. Érvényesítik azt az elvet, hogy minden kommu­nista a maga helyén képviselje a párt és a nép érdekeit. A tanács­ban, a tömegszervezetekben, az üze­mekben kikérik a különböző poszto­kon álló elvtársak véleményét és ta­nácsokat adnak számukra a munka megjavítására. Fontosabb kérdések eldöntésekor az illető szerv képvise­lőivel együtt mennek ki és együtte­sen döntenek érdemben. Emellett társadalmi aktivisták egész csoport­ja dolgozik különböző állandó párt­­megbizatással, egy-egy területre le­kötve. A kis létszám, a sok feladat — de annak belátása is, hogy túl­zott támogatással dolgozni nem lehet — szinte , rákényszeríti a járási pártbizottságot, hogy a lehető legnagyobb önállód got adja az alapszerveknek. Azok maguk jelölik ki taggyűléseik idejét és napirendjét, maguk döntik el, hogy kiket vesznek fel soraikba, ma-Erősííeni a pártot, az eszmei harcot, növelni a néppel való kapcsolatiét Az MSZ MP ^Nagyatádi Járási Pártbizottsága munkájáról guk jelölik meg feladataikat a falu­­oan vagy az üzemekben. Ennek a törekvésnek első gyümölcsei már Kezdenek érni. Ez persze helyes, de nem lehet teljesen szabadjára íagyni. Szükséges esetleg központi­lag javasolni napirendet taggyűlésre. A párttagság és a helyi vezetők ér­ák feladatuk nagyságát és felelőssé­güket a helyi ügyek iránt, tudják, rogy a pártdemokráeia kiszélesítésé­ről van szó, olyan lehetőségről, ame­­yet meg kell ragadni a további jó munka érdekében. Ennek a szellem­iek is köszönhető, hogy valamennyi rártszervezet oly egységes, mint ed­dig soha. A kör még szűk Az ellenforradalmi események óta gén sok községben tartott a járási járt-bizottság pártnapokat, ahol a Község dolgozói előtt ismertették az ellenforradalmi eseményeket, és el­beszélgettek velük a különböző bel­­is külpolitikai kérdésekről. A járás iolgozói ma már sok kérdésben tisz­­.án látnak, de az eredményekkel még nem lehetünk megelégedve. Nem éspedig azért, mert ezt a fel­­világosító munkát a pártszervezet jóformán egyedül végzi. Az ifjúsági, valamint a nőmozgalmi munkában nagy lemaradás tapasztalható. Sem .Nagyatádon, sem pedig a járásban nincs még egyetlen nőtanács sem, s arra sincs tervük, elgondolásuk, hogy mikor tudnák azokat megala­kítani. Pedig erre már lett volna lehetőség, hiszen az MNDSZ-nek igen sok harcos aktívája volt és van is a járásban. Az ellenforradalom után megállt a Hazafias Népfront munkája is. A tanács dolgozik ugyan, de ezen a téren is van még igen sok tennivaló. A tanácsok különbö­ző állandó bizottságai az elmúlt évek alatt nagy segítséget nyújtottak és tudnának nyújtani a jövőben is. S amíg ezek a tömegszervezetek nem dolgoznak újra a régi erővel, nem segítik a párt munkáját a dolgozó . tömegek megnyerésében, addig a párt csak szűk körben tud dolgozni, s csak szűk körben tudja eredmé­nyeit elérni. Az alapszervezetek helyzete A nagyatádi járás párlszervezete; nem mutatnak egységes képet. Amíg Somogyszobon már november végén megalakult a párt, addig Mikén ez csak március végén történt meg, an­nak ellenére, hogy a járás vezetői igen sokat jártak ide. A szervezetek eddig túlnyomórészt a párttagság közötti szervezésekkel, az ellenforra­dalom helyi maradványainak és né­zeteinek megsemmisítésével foglal­koztak. Tekintélyük olyan mérték­ben erősödött, amilyen gyorsan áll­tak talpra. Ahol a politikai kérdések sikeres megoldása mellett más, a fa­lu életét érintő kérdésekben is hatá­sosan léptek fel, ott a párt .tekinté­lye nagyon láthatóvá vált. Három­fán Pacsek Pál pártelnök és az inté­zőbizottság a községben megszervez­te a mozi és a tanácsház társadalmi munkában való rendbehozatalát, köz­benjártak a helyi orvoskérdés meg­oldásában. Viszont ott is érvényes az, ami a iárásnál: fontolgatva haladnak, te­vékenységük egyelőre, kevés kivé­teliéi a párton belüli ügyekre, a fel­világosításra terjed ki. Még nem fog­lalkoznak eléggé az olyan fontos kér­désekkel, mint az ifjúsági-, a nő­mozgalom, a kultúra. Az üzemekben a munkástanácsokkal való viszony általában rendezetlen, vagy tisztá­zatlan. A Háromfal AG-ban például nincs munkástanács, a pártszervezet mégsem áll élére az újjászervezem törekvések megvalósításának. A do­log érdekessége az, hogy míg a járási pártbizottság tárgyal a munkásta­nácselnökökkel és jó viszonyt alakít ki, addig a helyi alapszervezeteiméi ezt még nem sikerült elérni, csak né­mi javulást. Ugyanez az oka való­színűleg annak is, hogy a termelés problémáihoz a pártszervezetek és vezetőik nem nagyon közelednek, Az a kis falu, ahol Gyermekéveimet töltöt­tem, sok furcsa lakójá­ról volt nevezetes. S ta­lán a sok között legfur­csább volt Mari néni, a falu bolondja, akit a jó­szívű emberek tartottak kegyelemkenyéren. Ma­ri néni bizonytalankorú. hajlotthátú, ránoosarcú, rongyos ruhájú, furcsa és ijesztő teremtés volt. Meggörnyedt, hajlott testét bot segítségével cipelte és járta kora reggeltől késő estig a fa­lut. Napközben enniva­lót kéregetett, amit ott a helyszínen elfogyasz­tott, vagy pedig rongyai közé elrejtett Bizony furcsa terem­tés volt. Pénzt, akár­hogy kínálták, nem fo­gadott el senkitől. Es­ténként eltűnt a falu szélén álló, dűledező viskójában, ahonnan mi gyermekszemmel, fur­csa, kísérteties tüzeket láttunk felvillanni A falu közepén állt valaha egy szép, hatal­mas ház, de akkor már csak az üszkös romok maradtak belőle. Ez előtt üldögélt órák hosszat Mari néni. Néz­te, bámulta a romokat., motyogott, beszélgetett magában, s néha órá­kon keresztül hangosan zokogott... Mi gyerekek ijesztő­nek tartottuk a furcsa öregasszonyt és féltünk tőle. Ha magánosán találkoztunk vele, mesz­­szire elkerültük. De ha többen voltunk, megjött a bátorságunk, kövek­kel, rögökkel dobáltuk, ő pedig furcsa torok­­hangon kiáltozva, botját forgatva kergetett ben­nünket. Mi pedig örül­tünk, nevettünk, hogy sikerült a falu bolond­ját felbosszantani. Nagyapám egyszer meglátta, amint Mari nénit csúfoltuk, s na­gyon megharagudott ránk. Odahívott ben­nünket magához, s las-JHavi nini kineie ELBESZÉLÉS sú, csendes szavakkal mesélni kezdett... — Harminc-negyven évvel ezelőtt élt a falu­ban egy módos gazda. Ennek volt egy nagyon csinos, életrevaló leánya. Szép is volt, gazdag is, nem csoda, ha bolon­dult utána a falu min­den legénye. Jó magam is. Legjobban bolondult Kovács Jani, egy nincs­telen cselédember fia. A lánynak is tetszett a jóvágású fiú, s titokban elhatározták, hogy egy­máséi lesznek. A lány szülei azonban hallani sem akartak arról, hogy egyetlen lányuk egy cse­lédember fiához menjen feleségül. Kovács Jani egyszer mégis szerencsét pró­bált. Vőfélyekkel beállí­tott a lány házába, de annak apja kutyákkal kergette ki őket. Ko­vács Jani ezután bána­tában napokon keresz­tül ívott. S egy . reggel holtan találták kedve­sének ablaka alatt. Fel­akasztotta magát a lány szobájának ablaka alatt lévő diófa egyik ágá­ra... Hosszú ideig nem lát­ta ezután senki a szép lányt. Nemsokára furcsa hírek keltek szárnyra a faluban. Azt beszélték, hogy az arrajárók ve­­lőtrázó sikolyokat, hát­borzongató kacajokat hallanak a lány szobá­jából. A hírek igaznak bizonyultak. Egyszer láttam én is, amint ki­bomlott hajjal végig­rohant a falun és Őr­jöngve, kiáltozva hívta meghalt szerelmesét. De hova tűnt a szépsége? Szeme beesett, furcsa fűztől égett, arca sá­padt, sovány, s csak ár­nyéka volt az egykori szép lánynak. Szülei mindent megpróbáltak, hogy visszaadják lányuk egészségét, de haszta­lan. Hiába jöttek orvo­sok, a kacajok, az őrjön­gések nem szűntek meg, csak csendesedtek. Köz­ben pedig a vagyon, a föld egyre fogyott, egy­re kevesebb lett Hosszú évek teltek el ezután. A szülők meg­haltak, a rokonok, ami maradt a vagyonból, széthurcolták. A szeren­csétlen teremtés egye­dül maradt az üres ház­ban. Egyik éjjel vész­harang verte fel a falut. Tűz volt. A szerencsét­len magára gyújtotta a házat, de kimentették, a ház azonban földig égett. A község épített azután neki egy viskót a falu végén, a jószívii emberek pedig azóta is ennivalóval tartják el. S 0. ház romjai előtt, amit egykor magára gyúj­tott, most órákhosszat üldögél, motyog, sírdo­­gál magában. Talán a boldogságát siratja. Azt hiszem, gyerekek — fe­jezte be nagyapám — tudjátok, hogy az a szép lány, akiről beszéltem, nem mást, mint a bo­lond Mari, akit ti min­dennap csúfoltok és do­báltok ... S mi gyerekek némán, szégyenkezve hallgat­tunk. E naptól kezdve Mari nénit nem bántot­ta senki a falu gyerekei közül. Ha valaki mégis bántani akarta, mi meg­­védtük. Amerre feltűnt görnyedő, reszkető alak­ja, tisztelettel kerültük ki, s utat adtunk neki. Egy kora tavaszi na­pon történt, amikor is­kolába mentünk. Az üszkös ház maradvá­nyainál nagy csoport vi­tatkozó, magyarázó em­bert találtunk. Közéjük furakodva ott láttuk holtan Mari nénit, amint egyik kezével a vén, korhadt diófát ölelte. Egyik öregasszony, aki a közelben lakott, váltig erősítgette, hogy éjjel kiáltozást hallott, s a lciáltozóban a bolond Marira ismert. Mintha azt kiáltotta volna, hogy Janikám, s a sza­vak egy örömteli, bol­dog kacagásba fullad­lak — erősítgette az öregasszony. Nem hit­tük el. De ahogy a ha­lottat nézegettük, úgy láttuk, nagyon megvál­tozott. Arcára, amely máskor sírós és pana­szos volt, most szelíd, csendes mosolyt fa­gyasztott a halál. Olyan volt ez a mosoly, mint azé az emberé, aki hosz­­szú idő után megtalálta megnyugvását, boldog­ságát , A halott körül csopor­tosulok közül valaki sut­togni kezdte, hogy Mari néni viskójában va­gyontérő, mesés kincsek vannak eldugva. S az emberek a bíróval az élen megindultak, hogy felleljék az eldugott kin­cseket. Kihordtak a vis­kóból mindent az utcá­ra, mert udvara a kis háznak nem volt. És egy csomó rongy között gondosan becsomagolva megtalálták Mari néni kincsét, egy agyoncsó­kolt, könnyektől ázta­tott fényképet — Kovács Jani képét. Néhány nap múlva megtörtént a temetés. Nem volt neki rokona, barátja, mégis az egész falu ott volt a temető­ben. öreg emberek, akik valamikor csodál­ták szépségét, most né­mán hullatták könnyei­ket egy szerencsétlen teremtés sírja felett... Sz. L. mint például a Nagyatádi Fonal­gyárban. As ifjúsági munkáról Az ifjúsági munkáról kevés jót és sok hibát kell elmondani. Igaz, hogy 16 községben van EPOSZ alapszer­vezet, s ezek hozzá is kezdtek a munkához, főleg sporttal és kultúr­­munkával foglalkoznak. De emellett sok hiba tapasztalható az ifjúsági munkában, amelyeken sürgősen vál­toztatni kell. Például MAFISZ-szer­­vezet a járásban egyáltalán nincs és nem alakult még egyetlen KISZ- szervezet sem. Nagyatádon, a község­ben nincs ifjúsági szervezet. Vala­­-nikor elkezdték az EPOSZ-t vagy a MAFISZ-t szervezni, de ez abbama­radt. A Fonalgyárban, ahol majdnem száz fiatal dolgozik, két hónapja hú­zódik az ifjúsági szervezet megala­kítása. Nincs ifjúsági szervezet a Konzervgyárban, a Háromfai és a Lábndi Állami Gazdaságban sem, pedig mindenütt sok fiatal dolgozik. Az ifjúsági vezető pedig csali akkor beszél a pedagógusokkal, ha véletle­nül találkozik velük. Az ifjúsági vezető nem tudja mit csináljon, mit szervezzen: EPOSZ-t, MAFISZ-t, vagy pedig KISZ-t, mivel 6 az EPOSZ járási vezetője. Az if­júsági szervezetekkel kapcsolatos hi­bák talán onnan is adódnak, hogy a pártbizottság nincs megfelelően tájé­kozódva az ifjúsági munka helyzeté­ről és nem nyújt elegendő segítséget az. ifjúsági szervezetek megalakítá­sához. A pártbizottság egyetlen al­kalommal sem tűzte napirendre az ifjúsági munka kérdését és Így nem lehet csodálkozni, hogy a Fonalgyár­ban és még több helyen sem nyúj­tottak eddig a pártszervezetek a fia­taloknak megfelelő segítséget. Tervek és feladatok — merre tovább? Sok területen van lemaradás. Ez azonban elsősorban nem a pártbi­zottság munkájának következtében történt. A párt erősítése, az ellenfor­radalom elleni eszmei harc mellett hosszú időt elvett a pártbizottság munkatársaitól a termelőszövetkeze­tek. elszámoltatása és más különböző feladatok. Alapos, tervszerű, jól átgondolt munkára lényegében csak most ju­tott lehetőség, amelyhez a pártbi­zottság már hozzá is készlett. Az in­tézőbizottság elkészítette háromhó­napos munkatervét, arnely azt tük­rözi, hogy helyesen látja feladatát. Az alapszervezetek szervezeti éle­tének beindítása, a párt további erő­sítése, a gazdasági vezetés segítése, termelőszövetkezetek támogatása, KISZ-szervezetek alakítása szerepel a háromhónapos munkatervben. Hiba azonban, hogy a háromhóna­pos munkatervben a főfeladatok kö­zött nem szerepelt a nőtanács, az út­törő-mozgalom és a Hazafias Nép­front munkájának kérdése. A pért­­bizettsági és intézőbizottsági tagok elmondották, hogy ezek a kérdések a különböző osztályok, illetve cso­portok munkaterveiben fognak sze­repelni. Ez azonban nem elegendő. Ezeknek a kérdéseknek a pártbizott­ság terveiben, a fő feladatok között szerepelni kell. Az intézőbizottság, a pártbizottság különböző csoportjai mellé már lét­rehozott eev 15 taffú társadalmi ak­tívákból álló csoportot és egy elő­adói gárdát, amely már hozzá is kez­dett a munkához. Ezekben a csopor­tokban lévő elvtársak pártnapokat, előadásokat tartanak a községekben, üzemekben. Alakítottak még egy öt­tagú szakmai csoportot is, ameiy az üzemekben nyújt maid segítséget a termelési és a különböző gazdasági kérdéseik megoldásában. Tanulság és tapasstalat A tapasztalatok azt mutatják hogy a járási pártbizottság munka­társai mindent elkövetnek, hogj munkájuk eredményes legyen. Még­is úgy véljük, hogy több kérdésber sokkal nalvóbb határozottság szük­séges munkájukban. Igv például fel­tétlenül többet kell tenni a párt erő­sítésében meglévő hiányok megszün­tetése érdekében, mint a munkásak és a nők arányszámának megváltoz­tatása. a Dártalapszervezetek tagsá­gának aktivizálása, a párt harcosai­nál'- nevelése és kiválogatása érde­kében. A pártbizottság munkáiéhoz elen­gedhetetlenül szükséges a járás dol­gozóival való jó kapcsolat, amely a tömegszervezeteken, főleg a harcos ifjúsági szervezeteken, a nőtanácso­kon. a Hazafias Népfronton és a he­­lvi tanácsokon keresztül valósítható meg. Ezért a iárási pártbizottságnak mindent el kell követni annak érde­kében, hogy a járás területén minél e’óbb létrehozzon KTS^-szervczete­­ket, megalakítsa a nőtanácsokat, se­­pítsen a. Hazafias Népfront és a he­­lví tanácsok munkájának megjavítá­sában. Az eddigi eredmények bizonyossá tesznek bennünket abban, hogy e nagy feladatok megoldására a járási pártbizottság munkatársai és a járás párttagsága képesek lesznek. Ceákvárt J.—-Szalal L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom