Somogyország, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-13 / 86. szám

Szombat, 1957. április 13. SOMOGYORSZAO 3 Tizenhat család otthona Tizenhat esalád! Bárhogy is szá­molgatjuk, igen kiesi szám ez a 280 lakásigényléssel szemben. És mégis, milyen nagy segítséget jelent. Ez év­ben ugyanis 16 család jut megfelelő, egészséges lakáshoz Marcaliban. Még 1956-ban egy 16 lakásból álló bérház építtetését kezdte meg a Honvédelmi Minisztérium a régi tisz­tiházak mellett. Egy év múlva, ez év első hónapjaiban a községi tanács tudomására jutott, hogy az építkezést abbahagyták, s a minisztérium le­mondott a lakásokról. A végrehajtó bizottság határozata alapján a községi vezetők eljártak a Minisztertanácsnál és az Országos Tervhivatalban, hogy a lakásokat ad­ják át a községnek. A terv sikerült. Az említett szervek a községi tanács tulajdonába adták át a megkezdett építkezést, sőt a befejezéshez szük­séges 513 009 forintot is. Azóta már megkezdték az építés folytatását, s a befejezés körülbelül október végére várható. Nagyobb baj lesz azonban a laká­sok igazságos szétosztásával. Éppen ezért úgy döntöttek a vb tagjai, hogy nagyobb bizottságot alakítanak, Éz a bizottság lesz hivatott arra, hogy alapos vizsgálatok, helyszíni szemlék után megállapítsák: kik a legrászo­rultabbak. Ilyen megoldással feltétlenül igaz­ságos elosztásra lehet számítani. Ez a 16 lakás — ha nem is oldja meg a marcali lakásgondokat — feltétle­nül enyhíteni fogja a helyzetet, ki­véve, ha nem olyan önös érdek veze­ti a bizottságot a döntéseknél, mini e téren Kaposvárott működött lakás­elosztó bizottságot. bírósági hírek Szökni akart, hogy a börtönbe ne kerüljön — mégis odajutott Bíró Mihály büntetett előéletű ka­darkúti lakosnak február végén a hátralévő szabadságvesztés bünteté­sét kellett volna megkezdenie. Bíró azonban nem akart a börtönbe be­vonulni, s hogy a büntetés végre­hajtása alól kivonja magát, Péterhi­­da község határában Jugoszláviába akart szökni. Bíró Mihályt azonban a határőrség tagjai közvetlen a hatá­ron tettenérték és őrizetbe vették. Hathónapi börtönre ítélték. Ide vezetett a nagy szerelem Papp Vince 70 esztendős böhönyei .lakos, aki feleségétől törvényesen el­vált, szerelmi bánatában — mivel fe­lesége nem akarta visszafogadni —fel­gyújtotta felesége szalmakazlát. Mindkettőjük, sőt a szomszédok sze­rencséjére, a tűz nem terjedt tovább, így nem lettek súlyosabb következ­ményei a szerelmi bánatnak. Sike­rült lokalizálni a tüzet. A bánatos szerelmes ügyét április végén tár­gyalja a Marcali Járásbíróság. Somogyország postájából Tisztelt Szerkesztőség! Annyi szépet és kedveset nyújtanak olvasóiknak és mindennel törődnek, hogy most én is bátorkodom felszólalni az öregek nevé­ben — a citromelosztás ügyében. Való igaz, hogy a legfontosabb elsősorban a gyermek. De kérem mégis, hogy az öre­geket is vegyék tekintetbe. Mert hi­szen nekik sem idejük, sem erejük nincs sorbaállni, különösen, ha beteoek. Jelenleg is ágybanfekvö vagyok, mert elestem a rossz- járda szélén és csúnya comb-nyak zuzqdást szert.eutem. elnézésüket kérve, elintézésükért hálás köszönetét küld: A RÁZ IN VIKTORNÉ, Kaposvár, Vöröshadsereg u. 6. I, e. — Májusban kezd dolgozni a tej­porgyár. Az ellenforradalmi esemé­nyek miatt elhúzódott a berettyóúj­falui tejporgyár építésének befeje­zése. Az idén amint az időjárás le­hetővé tette, az építők azonnal hoz­záláttak a munkálatokhoz. Már sze­relik a gépeket, és sor került néhány egység próbaüzemeltetésére is. Az új létesítményt májusban adják át ren­deltetésének. A korszerűen felszerelt gyárban naponta 36 000 liter tejből készítenek vajat és tejport. — Felrobbant az aknagyutacs. Az elhagyott háborús robbanószerek még napjainkban is okoznak szeren­csétlenséget, ha azokat hozzá nem értők fogdossák. Április 8-án öreg­lakon, Balázs István 47 éves ember talált a szántóföldjén egy aknagyu­tacsot, melyet azonnal elkezdett szét­szedni. Eközben a gyutacs felrob­bant és Balázs István kezén súlyos sérüléseket okozott. A MUNKÁSTANÁCSOK FÓRUMA A Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat munkástanácsának jó a kapcsolata a pártszervezettel, szakszervezettel és a vállalat vezetőségével A vállalat munkástanácsa megala­kulásától kezdve gondot fordít arra, hogy a vállalat összes szerveivel egészséges kapcsolatokat teremtsen. Akkor is visszautasítottuk azt a ta­valy ősszel még többhelyen elég •népszerű állásfoglalást, hogy a szo­cializmust kommunisták nélkül is le­het építeni. A vállalat munkástaná­csában kezdettől fogva helyet foglal­tak a vállalat legjobb dolgozói, akik közül számosán kommunisták. így például a munkástanács elnökségé­nek tagja a pártszervezet intézőbi­zottságának elnöke. Nem akarjuk az addigi megállapításokkal tagadni azt a tényt, hogy nálunk is voltak demagógok, az ellenforradalom malmára dolgo­zók és félrevezetettek. Az első két fajtát még a múlt évben kiközösítettük sorainkból, a félreve­­zetetteket pedig mi is segítettük, hegy a helyes útra találjanak. Igyekeztünk jól végezni gazdasági munkánkat. 1956 őszén mi is áttér­tünk az órabérrendszerre, s a megyé­ben elsőnek ismertük fel a sima óra­bér rendkívüli hiányosságát. Nem féltünk a vállalat gazdasági helyze­tének nyílt feltárásától és a darab­­bérrendszerre való visszatérés elő­nyeiről beszélni. A dolgozók zöme megértette és magáévá tette állás­pontunkat. A darabbérezésre való visszatérést megelőzte a munkásta­nács rendkívüli ülése, amelyen a fő­mérnök elvtárs részletesen, tényszá­­mefkkal megvilágított és alátámasz­tott példákkal illusztrálta a sima óra­­bérrendszer tarthatatlanságát és azt a tényt, hogy a darabbérrendszer al­kalmasabb arra, hogy a gyengén dol­gozókat ösztönözze és a jól dolgozókat az őket megillető többletkeresethez juttassa. A munkástanács ülése hatá­rozatot hozott, hogy a kidolgozott ;-Wterjesztést a vállalat összdolgozói -előtt is ismertetni kell. A termelési értekezleten a mun­kások elfogadták a vállalatveze- Sőség és a munkástanács elnöksé­gének együttes javaslatát a da­rabbérrendszer visszaállításáról. Az eredmény nem maradt el, mert míg januárban az önköltség 110 szá­zalék körül mozgott a tervezett 93 százalékkal szemben, februárban, márciusban a darabbérezés beveze­tése után negyedéves önköltségi ter­vünket teljesítettük. Az ellenforradalmi események ha­tására a mi vállalatunknál is megla­zult a munkafegyelem és ezért a bérkérdés mellett párhuzamos fel­adatnak tekintettük a munkafegye­lem megszilárdítását. Elsősorban nem az adminisztratív eszközök javítot­­’ ák meg a vállalati munkafegyelmet, hanem a példamutatás. Harmadik és ugyancsak döntő feladatnak a szo­cialista tuljdon megóvását és meg­őrzését tartotta a munkástanács. Az eddigiekben a munka alapvető feltételeinek biztosításáról beszél­tünk a munkástanács munkájának tükrében. Magától értetődik, hogy rézben a gazdasági vezetés rengeteg ■sínját-bínját sajátítottuk el. Megds­­nertük a tervezés elemeit, annak fontosságát és ezzel főképpen meg­­smertük azt a hallatlan felelősséget, unely ránk hárul a vállalat vezetésé­­зеп. A feladat azonban nemcsak fe­­elősséggel jár, ha a munka eredmé­­lyes, örömmel is. És mit tagadjuk, Hiszkeséggel is tölt el bennünket, mikor azt látjuk, hogy munkánk eredményeképpen a múlthoz képest megjavul a tervezés, az ügyvitel és a műszak munkája. Mi már hónapok óta nem folyunk bele a feladataink operatív végrehajtásába. Felismer­tük, szerencsénkre elég korán, hogy a vállalat igazgatója, főmérnöke és főkönyvelője, a műszaki és admi­nisztratív dolgozók feladata a hozott határozataink végrehajtása. Mi azok -•égre hajtását természetesen nap mint nap ellenőrizzük. Ilyenformán eirvüttműködésünk a vállalat vezetőségével és eovéb szerveivel a lehető legjobb. A napi feladatok, helyesebben a folyó tervidőszak feladatainak meg­oldásán kívül sokat foglalkozunk a vállalat jövőjével is. Most dolgozzuk ki a vállalat igazgatójával, főmérnö­kével és főkönyvelőjével közösen azt a tervezetünket, hogy miképpen le­hetne a vállalat önállóságát növelni. Ezenkívül a vállalatvezetőséggel kar­öltve már most biztosítjuk egész évi munkánkat. A közös együttműködés eredmé­nyeképpen minden reményünk megvan arra, hogy a vállalat to­vább fejlődhet. Az első negyedévben munkáslétszá­­munik átlagosan 80 fő volt. Ezt a lét­számot április 1-tól 120 főre emel­tük. A munkabiztosítás révén azt akarjuk, hogy a második félév ele­jére a vállalat munkáslétszáma 160 főre emelkedjék. Úgy gondoljuk, hogy ezzel a törekvésünkkel mi is segítjük a kormányt abban, hogy a munkanélküliséget teljesen felszá­molja. Célunk, hogy a város és a megye is büszke legyen a Somogy megyei Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat dolgozói által elért eredmé­nyekre. KOVÁCS LÁSZLÓ, a munkástanács elnöke. Megjegyzések a Somogy megyei Népi Együttes műsortervéhez Köztudomású, hogy szimfonikus zenekaraink nem játszanak táncze­nét. A népi zenekarok a hangszer­­összeállítás miatt és megfelelő kép­zettség hiányában sem lépnek pó­diumra Bach valamelyik Branden­burgi versenyével, s a szórakozó­helyek sanzon-énekese aligha felel­ne meg Bizet: Carmen-jének cím­szerepében. Lehet, hogy a szóban­­forgó énekes gyakorlás közben ere­jét meghaladó művel ismerkedik, lehet, hogy a népi zenekar vezetője belekóstol Corelli: La fóliájába, s a szimfónikus zenekar hegedűse társaságban magyar nótát játszik, de egyik sem lép ezzel közönség elé... Nem is kísérlik meg. Minden művész, minden együttes — tisztá­ban lévén képességeivel — csak arra vállalkozik, amit elbír. A mű­vészeti csoportok esetében pedig minden együttesnek megvan a ma­ga profilja, mely erős kontúrvona­lakkal rajzolja meg működési kö­rét. Természetesen eszerint kéne történni a műsorösszeállításnak is. Nem így a Somogy megyei Népi Együttesnél! A május 6-i jubiláns hangverseny — egyébként kitűnő — műsorában ugyanis Antonio Lotti: Crucifixusát fedezheti fel az ér­deklődő. S e mű — népi együttes által való — bemutatásával vitába, kell szállni. Azt a tényt, hogy az együttes vállalkozott a Crucifixus bemutatá­sára, önmagában talán dicsérendő merészségnek is lehetne nevezni. S ha valaki nem látna túl az »új« és »nagy« iránti vágyódás gondolato­kat és célokat meghamisító, vagy leplező érzésein (melyek most min­den bizonnyal duzzasztják az együttes keblét), fejet hajtana és elismeréssel adózna e váratlan pró­bálkozásért ... De nem teheti ezt senki. Nem te­heti az együttes profiljával ellenté­tes mű miatt, nem tehetné akkor sem, ha csorbítatlan, kitűnő elő­adásra számíthatna a zenekedvelő közönség. Lotti Crucifixusa a renaissance zene talaján áll. Hat szólamú mo­tetta (egyházzenei műfaj: bibliai szakaszok többszólamú, énekes fel­dolgozása). Lotti, Palestrina, a nagy olasz zeneszerző méltó követője, s Crucifixusával a vokális polifónia remekbeszabott alkotását hagyta az utókorra. Nem is a mű értékét kifogásol­juk, sőt — félreértés ne essék — nem is azért emelünk szót, mert Egy magyar földműves találkozása Leninnel avat ok Leninről« (Szemelvény a » gyűlteménvböl.) 1916-ban engem, földnélküli földművest, 18 éves koromban besoroztak. Május elsején vonultam be. Az orosz frontra kerültem és 1917. november 13-án már fogságba estem. Murmanszkba vittek, azután Tur­­kesztánba. A fogolytáborban ért a forradalom. Meg­szöktem, de Taskenten túl nem tudtam menni, mert a sínek fel voltaik szaggatva. A fele utat odáig is gya­log tettem meg. Taskentben szintén fogolytáborban voltam, onnan egy gimnáziumi tápár felesége kikért szakácsnak. Itt, Taskentben láttam a bolsevik! for­radalmat. Eddig fogalmam sem volt a vörösökről és a fehé­reikről. Egyszer feltűnt egy tiszti különítmény páncél­autókon Taskent főutcáján, amelyet fasor szegélye­zett, hatalmas fákkal. Akkor láttam, hogy egyszerű puskájuk madzaggal a vállukra vetve, köztük gyere­kek, lányok, öregek. Néztem, kik is ezek tulajdon­képpen. A fasor mindkét végén befűrészeltek egy hatalmas fát, kötelet kötöttek a fa csúcsára, a kötelet felhúzták egy szembenlévő háromemeletes ház tete­jére. A másik oldalon ugyanezt csinálták. Amikor a páncélautósor (nem a mostani harckocsi, hanem egy­szerű autó, csak páncéllal volt védve) odaért, akkor lerántották a fát. A fehérek kiabálni kezdtek, hogy vissza, vissza. De a vörösök az utcasor túlsó végén megint csak lerántották a fákat. így bekerítették a fehéreket, sem előre, sem hátra nem mehettek. Az ablakokból meg gránátokat dobáltak az ellenségre, úgy, hogy egy-kettőre elpusztították a fehéreket. Nagy lelkesedés fogott el ennek láttára. Micsoda leleményesség! Müyen hadvezérük lehet, ha ők is ilyenek, ezek az egészen egyszerű munkások! Mi vezeti őket? Később árulás következtében, a fehéreik egy idő­re felülkerekedtek. A városháza azonban sokáig tar­totta magát. Három napig ostromolták a városházát, harmad­nap bevették. Odamentem, hogy lássam, milyenek lehetnek azok a bolsevikok? A tanácsterem padlóján két ember feküdt a földön, a fehérek veszett dühvei rúgdosták őket. Kiderült, hogy a nagy tanácsterem egyik ablakából az egyik bolseviki gépfegyverrel tar­totta sakkban a fehéreket, az utolsó előtti töltényig. A másik oldalon vagy 100 láda kézigránát volt. A gránátokat a másik dobálta az ostromlókra. Utolsó golyójukkal főbelőtték magukat. Néztem. Ezek hát a bolsevikok? Mondták körülöttem, hogy egyszerű munkások voltak. Az események hatására, 1919 tavaszán beléptem a taskenti csekához, ahol őrségben voltam. Aztán je­lentkeztem a frontra. Harcoltam Orenburg mellett, Bokhara bevételénél, majd Andizsamban. 1920 tava­szán az Anal-tó mellett egyszer vagy ötezer kozák tömeges támadást indított ellenünk. Mi sokkal ke­vesebben voltunk. A Vörös Hadsereg akkor sok nagyon fiatal c. önkéntesből állt, de volt 60 éves, őszszakállú ön­kéntes is. A hadsereg még természetesen nem volt olyan összetételű, mint később, ellenség is befura­kodott közénk. Lövészárokban helyezkedtünk el a bokrok mögött. Itt rejtettük el az ágyúkat. A mi katonáink, akik még ilyen rohamban nem vettek részt, megrémültek a nagy túlerőtől, kiugráltak a lövészárókból és elfutottak. Hiába mondtuk, ne sza­ladjatok el, úgyis utolérnek benneteket. Mi ott­maradtunk öten, négy ágyúval. Parancsnokunknak, egy fiatal orosz matróznak vezényszavára, amikor a kozákok kétszáz méterre voltak, kartácsttizet zú­dítottunk rájuk. Az első sorokat lekaszáltuk, az utánuk jövők legázoltók azokat, akikben még volt élet. Fogalmuk sem volt, milyen kevesen vagyunk, ezért megfutamodtak. Hatalmas győzelmet arattunk felettük. A lovakat elfogtuk, ráültünk és üldözőbe vettük a kozákokat. Másnap odajött Frunze, aki akkor a turkesztáni csapatok főparancsnoka volt. Mind az ötünket kineveztek ütegparancsnoknak és elküldték Moszkvába, katonai iskolára. Csak én vol­tam magyar az öt közül, egy osztrák és a többi orosz matróz volt. Amikor az előző évfolyam hallgatóit tisztté avatták, az ünnepségen megjelent Lenin. Készül­tünk a fogadásra, legnagyobb büszkeségemre engem a díszszázadba tettek, magas voltam, a sor elejére kerültem. Rendkívül izgatottak voltunk, állandóan igazítottunk valamit magunkon, hol a patrontáskát, hol a derékszíját. Amikor Lenin megérkezett Frunze kíséretében, odaköszönt nekünk: Zdravsztvujtye! Egetverő éljenzés volt a válasz. Lenin mosolyogva, gyors léptekkel közeledett felénk és megállt előt­tem. A szívem erősen dobogott. Megkérdezte, mi­lyen megyéből való vagyok. Azt mondtam, hogy Budapest megyéből, gondoltam, így jobban érti. Kísérőjéhez fordult és így szólt tréfásan: »Ejnye, mindig úgy tudtam, hogy a magyarok alacsonyak, tömzsi emberek, most kisül, hogy milyen hatalmas legények.-« Lenin kezet fogott velem. Rámnézett, el­gondolkodó, komoly arccal így szólt: »Ha hazatér, elvtárs, harcoljon otthon is vitézül a mi közös ügyünkért.« Mindenki irigyelt, mert Lenin kezet fogott ve­lem. Mondták is tréfásan: »Te csórt magyar, ép­pen téged szúrt ki Lenin elvtárs.« Van olyan emlék, amely bevilágitja az ember egész életét. Évtizedek múlhatnak el, s nem hal­ványodik soha. Van olyan arc, van olyan tekintet, amelyet né­hány pillanatra látunk csak, de sohasem feledhe­tünk el. így őrzöm én a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat, így őrzöm Lenin elvtárs tekintetét. Varga József egyházi zenéről van szó. De kifogásoljuk és joggal: mié,rt kell ezt a művet egy alapjában, felépítésében és hagyományaiban népi kórusnak bemutatni? Sok érv hangzott el, de népi mindig meggyőző. Többek között ilyenek: A Crucifixus bemutatása az együttes nyolcéves fejlődéséről fog tanúskodni. A szakemberek csak ilyen komoly alkotáson mérik le teljesítményüket, tehát vizsgázik az együttes. A kórus kinőtt már a gyereksorból, mást is kell »ennie«, nemcsak spenótot. ,A többszólamú vokális mű csiszolja a kórust, igé­nyesebbé teszi tagjait. És végül: a Svesnyikov kórus és az Állami Népi Együttes is bemutat hasonló­kat ... Nos, ez érvekhez lenne néhány szavunk. Mindenekelőtt meggyőződésünk, hogy a nagyhírű Somogy megyei Népi Együttes nem a Crucifixus­­sal tesz tanúságot nyolcéves fejlő­déséről. Igazolják e fejlődést a nyolc év legsikeresebb műsorszá­mai, melyek — nagyon helyesen — szerepelnek a műsorban. S ha sokat fejlődött a kórus — márpedig ez kétségtelen —, akkor Kodály mü­veinek előadásmódján éppúgy ér­ződni fog, mint Bárdos népdalfel­dolgozásain, vagy a somogyi gyűj­téseken. Vagy nem állítja nacjf fel­adat elé a kórust, nem mutathat­ja meg igazi képességeit Bartók bármelyik, kórusmüvével? De igen! Ezt vallják az együttes vezetői is ... Szakemberek- jönnek, s az együttes vizsgázik. Nos, ezt így is fel lehet fogni.. Igaz, hogy a fejlődés szempontjából fontos a »vizsga«, hogy a megalapozott szakvélemény csak előnyére válhat a kórusnak. De az együttes május 6-án elsősor­ban névadója, a nép előtt vizsgá­zik. És nyugodt lelkiismerettel két­ségbe vonhatjuk, hogy a zenei szak­ember csak a Crucifixus előadásá­ból tud képet alkotni magának... Bár e vizsga balul is végződhetne. Vajon az együttes vezetői magukba néztek-e, felmérték-e az erőt, mi­előtt egy ilyen hihetetlenül nehéz mű bemutatására vállalkoztak? Hatszólamú motetta... Minden egyes szólam önállóan mozog, egy­mástól függetlenül él, s a gopdolát­­közökbeni feszültség, a témakörök indulása igen nagy, nehéz feladatot ró a karnagyra. Vajon magukba néztek-e, nyugodt lelkiismerettel vallják-e magukénak a ,vokál­­polifónia-ellenpont-, az akkori kor tökéletes stílusismeretét? Mert epéi­kül semmi szín alatt sem vezethet sikerre a bemutatás. Es a Cruci­fixus mozdulatiechnikailag is töb­bet kivan, mint a szigorú, metrikus zene, hisz itt mindenekelőtt a dal­lamrajzolás dominál. ■. Vajon felmérték-e az adottságo­kat, s miként sikerülne a vizsga? Igaz, a gyerekkorból kinőtt o.z együttes. De a spenótot szívesen megeszi a felnőtt is. (Ebből a ki­fejezésből egyébként, ha nem is ne­vén nevezve a gyereket, de egy bi­zonyos mértékig a népi zene lebe­csülésére is lehet következtetni...) A másik érv, mely szerint a vo­kális polifónia fejleszti a kórust, igényesebbé teszi tagjait, kétségte­lenül igaz és meggyőző. Megfelelő hozzáértés esetén sokat segíthet a kórusnak. De ehhez elég, ha a pró­bákon belekóstolgatnak, s nem a jubiláris hangverseny műsorán sze­repeltetik. A közönség egyébként minden bizonnydü szívesebben venné, ha a Crucifixty$í és hozzá hasonló mű­veket егф — és nem népdalfeldol­gozásokra — specializált, orat&rium­­kórus előadásában hallhatná ... És végül hivatkozás a Svesnyikov kórusra, az Állami Népi Együttes­re. Nemde kissé merész összeha­sonlítás ez? Egy szó, mint száz: helytelenítjük a Crucifixus bemutatását. Helyte­lenítjük, mert messze elter az együttes profiljától, mert úgy erez­zük, meghaladja erejét. S ezen talán érdemes egy kicsit gondolkozni. Fácán farkú tyúkok az Állat­­kert ben. Az nllatkertben vadon élő- és háziállatok keresztezésével is kí­sérleteznek. Ennek egyik érdekes eredményét máris láthatják az Állat­­kert látogatói: a fácánfarkú tyúko­kat. Az újfajta törpe házityúkok és örvösfácán-kakasok keresztezése út­ján jött létre. A különös utódok in­kább a törpetyúkra hasonlítanak, főleg a fejük és a törzsük, alsó része, de farktollaik fácántollak. Érdekesen érvényesült a keresztezésnél az úgy­nevezett heterózis-hatás: az utódok mindegyike jóval nagyobb bármelyik szülőjénél.

Next

/
Oldalképek
Tartalom