Somogyország, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)
1957-04-13 / 86. szám
|^h| <м ............. ..................-m.4irtr.nir _________________ Szombat. 1957. április M FALUSI MOZAIKOK Különös észjárású ember volt az én Mihály bátyám. Ott élt flÉrcsa természetével, 50 esztendejével, no meg a feleségével a Kossuth utca végén. Dolgos ember hírében ä|lt, aki időben szánt, vet és arat. Sőt még a beadásban sem vallott szégyent soha. Volt azonban egy bibije: fontoskodó volt az öreg, nagyon is fontoskodó. Kétszer is megrágta a dolgot, ha valamibe belekezdett. Beszélik, hogy amikor kalendáriumot akart vásárolni, átolvasta az egészet, mielőtt megvette volna. (Ez persze nem igaz!) Azóta járja a közmondás a faluban: megolvasta, mint Mihály a kalendáriumot. Az egyik őszön, van ennek már két éve is, együtt baktattunk hazafelé a szőlőhegyről. Amolyan esős, ködös ősz volt. A fákról barnára rozsdásodott levelek peregtek alá. Keveset beszéltünk, ha én mondtam valamit, akkor Mihály bátyám tízet lépett és csak utána válaszolt. Ez nekem sehogysem tetszett és azon törtem a fejemet, hogyan szólaltathatnám meg az öreget. Tudtam, hogy nagyon haragszik a termelőszövetkezetekre, Becze Jóskát például megfenyegette, hogy agvon-Mihály bátyám üti, hm még egyszer előhozza előtte a csoportot — Hát, Mihály bátyám — mondom neki —, ha én magának való vagyok, belépek a csoport — — Miért? — pöffentette rám a pipát. — Azért, mert ott jobb! Most következett a tíz lépés, aztán megszólalt: — Jobb a fenét! Ott mindenki dirigál, de így senki... Meg különben is nagyon hideg szelek fújnak mostanában. Ezzel meg volt magyarázva minden. A napokban ismét találkoztam az én Mihály bátyámmal. Semmit sem öregedett, sőt mintha pirosabb lenne az arca és hegyesebb a bajusza. — Hej, öcsém — köszöntött rám —, de régen láttalak! — Bizony— válaszoltam. — Mi újság errefelé? Megvonja a vállát. — Semmi. Csak anynyi, hogy új csoport alakult az Úttörő helyébe. Oszt én is beléptem ... — Maga? — csodálkoztam el. — Én hát. Tudod — tette hozzá magyarázőlag — ma már más szelek fújnak Lemaradt a térképről azaz most egyszer a térkép maradt le ... Az egyik koratavaszi napon furcsa emberek érkeztek Bonnya községbe. Piros-fehér jelző rudakat, műszereket, távcsöveket hoztak magukkal. A Kaposvári Földmérési és Térképészeti Hivatal mérnökei és technikusai érkeztek meg, hogy a »lemaradást« pótolják. Ugyanis az elmúlt évek során nagyon sokat fejlődött a falu. (Még a vasútállomás sincs feltüntetve, pedig azt régen építették, nem beszélve a villanyvezetékről, moziról stb.) Tréfásan járja hát а mondás: a térkép lemaradt Bonnyáról. Az egyik este sokan állnak a szövetkezeti bolt előtt. A mérnökök, technikusok, segédmunkások éppen akkor érkeznek oda. Kíváncsian nézegetik őket. Bunyevácz gazda is ott áll az érdeklődők között. Halkan megkérdezi gazdatársától, a mindent tudó Kiss Istvántól: — Mit csinálnak ezek itt? — s az odaérkező kis földmérő csoportra mutat. — Hát renoválják a térképet... Zsovár József ÍGY SORSOLJÁK A LOTTÓT Százezrek, de túlzás nőikül mondhatjuk azt is, hogy milliók várják hétről hétre a lottó legújabb sorsolását. A budélpesti lottózók abban a szerencsés helyzetben /annak, hogy ha jóval a kezdés előtt elkennek a lottehúzás színhelyére és bejutnak a terembe, akkor saját szemükkai nézhetik végig a sorsolást. Cikkünkben szeretnénk azokkal is megismertetni ■? lottósorsolás menetét, akiknek egyelőre még nem állt módjukban személyesen részt venni azon. Miután az Országos Takarékpénztár központjában feldolgozták, számsorrendbe, köteqekfce rakták az utoljára befutott lottószelvényeket is és a ketteváoott lottósze! vénylek ellenőrző szelvényeit elzárták a páncélszekrénybe, engedélyt adnak о nyilvános sorsolás mer*tartására. A sorsolási terem — a MtDOCZ Jókai utcai kultúrterme — már zsúfolásig megtelt. Felgördül a függöny és a színpadon a »sorsolási kerék« válik láthatóvá. Helyet foglalnak a színpadon a sorsolási bizottság tagjai, akik a sorsolás megfelelő lebonyolításáról gondoskodnak. A bizottság tagjai a Sportfoaadási és Lottó Igazgatóság szakemberei, illetve a Pénzügyminisztérium kiküldötte. A színpadon fdglai helyet eny közjegyző is. aki szintén a sorsolás szabályszerű lebonyolítását ellenőrzi. A sorsolásban ezenkívül még a közönség öt képviselője is részt vesz, akik egyrészt kihúzzák a számokat, illetve a közönség képviseletében ellenőrzik, hogy minden az előírásoknak megfelelően történik-e. Az öt részvevőt sorsolás útján választják ki a közönség soraiból. A kultúrterembe való belépéskor ugyanis mindenki egy számcódu.lát kap, s az összes számcédulák párjait bedobják a sorsolási gömbbe. Ebbel egyenként húzzák ki a számokat és felszólítják a tulajdonosokat, hogv jelentkezzenek a sorsolási bizottságnál. Amennyiben valamelyik szám tulajdonosa nem jelentkezne. másik számot húznak. Miután a közönség »megbízottai« eiílll|ll'H!|‘IIIi|i|||||íf|)nil!