Somogyország, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-03 / 78. szám

_J______________________________________________________________________________________SOWjC^jKSZAO Szerda, 1957. április 3. A Szovjetunió külügyminisztériumának nyilatkozata Moszkva (MTI). A TASZSZ közli: A Szovjetunió külülgyminisztériuma nyilatkozatot tett közzé Eisenhower amerikai elnök és Macmillan brit miniszterelnök tanácskozásának eredményeiről. A bermudai tanácskozás megmu­tatta — mondja a nyilatkozat —, hogy az Egyesült Államok s Nagy- Britannia kormánya a továbbiakban is agresszív irányzatot kíván követ­ni külpolitikájában. Ezen a tanács­kozáson olyan határozatokat hoztak, amelyek fokozzák a nemzetközi fe­szültséget és az új háború veszélyét. Az Egyesült Államok és Nagy-Bri­­tannia kormánya az atomháború közvetlen előkészítését tűzte ki célul. A szovjet kormánynak a leghatá­rozottabban ki kell jelentenie, hogy az Egyesült Államokra és Nagy-Bri­­tanniára súlyos felelősség hárul. A Szovjetunió külügyminiszté­riumának nyilatkozata megjegyzi, hogy Eisenhower elnök és Macmil­lan miniszterelnök tárgyalásainak előkészítése, továbbá maga a tanács­kozás is titokzatosság közepette folyt. Több kérdésben titkos megállapodá­sokat is kötöttek. Ezt lényegében sem az Egyesült Államok, sem Nagy- Britannia kormánya nem tagadja. A Szovjetunió külügyminisztériu­mának nyilatkozata hangoztatja, hogy a bermudai tanácskozásról ki­adott közleményben foglalt állítás, amely szerint az Egyesült Államok és Nagy-Britannia mértéktartó lesz a nukleáris fegyverkísérletek foly­tatásában. nyilvánvalóan azt a célt szolgálja, hogy bizonyos mértékig el­altassák a világ közvéleményét, amely állhatatosan követeli a nuk­leáris fegyverkísérletek haladékta­lan megszüntetését és hatékony in­tézkedések megtételét e fegyver tel­jes és feltétlen eltiltására. A szovjet kormány — mondja a Szovjetunió külügyminisztériumá­nak nyilatkozata — úgy vélte és to­vábbra is úgy véli, hogy nem szabad helyet adni! diplomáciai mesterkedé­seknek és cselfogásoknak. A Szov­jetunió a leghatározottabban állást foglalt a hatalmaknak az atom- és hidrogén fegyver eltiltásáról kötendő megállapodása haladéktalan megkö­tése mellett. A Szovjetunió külügyminisztériu­mának nyilatkozata emlékeztet, hogy a Szovjetunió kormánya kész első lépésként megállapodást kötni a nukleáris fegyverkísérletek megha­tározott időre való eltiltásáról. A szovjet kormány kötelességének tartja felhívni az Egyesült Államok és Nagy-Britannia kormányának fi­gyelmét arra, hogy az atomháborús előkészületek útja, amelyre egyre nyíltabban rálépnek, azokat viszi ka­tasztrófába, akik másokra akarják az ilyenfajta háborút ráerőszakolni. A Szovjetunió külügyminisztériu­mának nyilatkozata megállapítja, hogy az Egyesült Államok részesévé válik a gyarmatosító és természeténél fogva agresszív bagdadi tömbnek, amelyet azzal a céllal létesítettek, hogy rabságba döntsék a Kelet né­peit. Ez újabb bizonysága az Egye­sült Államok közel- és közép-keleti külpolitikai irányzata agresszív vol­tának. Ez az irányzat az úgynevezett Eisenhower-elvben jut kifejezésre. Az Egyesült Államok mostantól kezdve nyíltan egységfrontba lép a régi gyarmatosító hatalmakkal — Nagy-Britanniával és Franciaország­gal — azokban a kísérletekben, ame­lyeknek célja a gyarmati rendszer helyreállítása a Közel- és Közép- Kelet országaiban. Éppen ezért nem nehéz megérteni — hangsúlyozza a Szovjetunió kül­­ügymimsztériumának nyilatkozata — miért foglaltak el a nyugati hatal­mak kormányai negatív álláspontot a szovjet kormány javaslatával kap­csolatban, amely a nagyhatalmaknak a Közel- és Közép-Kelet tekintetében követendő elveit tartalmazó nyilat­kozatról szól. Angliában élénk visszhangot keltett két francia újságíró Szuezre vonatkozó leleplezése London (MTI). A két francia újságírónak, a Bromberger-fivéreknek »az egyiptomi expedíció titka« című leleplezése az angol—francia szuezi támadásról kezd minél élénkebb visszhangot keltem Angliában. J. Grimond, a liberálisak parlamenti csoportjának vezetője kijelen­tette kerületében: — Felelősségtudó francia újságírók leleplezései azt mutatják, hogy az Eden-kormány gazemberekből és azok áldozataiból állt, nem szólva teljes tehetetlenségéről. E leleplezések szerint a franciák október 15-én közölték az Eden-kormánnyal, hogy Izrael meg fogja támadni Egyipto­mot. Azt is állítják, hogy a francia haderők tervszerűen avatkoztak be az Egyiptom elleni izraeli támadás támogatásába. Ha a miniszterelnök nem cáfolja meg teljes részletességgel és kimerítően ezeket az állításokat, fennforog az a gyanú, hogy az angol parlamentet és népet szándékosan félrevezette a kormány. Nekünk ugyanis azt mondta, nem volt semmi tu­domása Izrael azon terve felől, hogy megtámadja Egyiptomot. Hogyan maradhat az olyan ember, mint például Butler, aki nagyrabecsüli köz­életünk hagyományait, továbbra is a kormány tagja, ha felelősségtudó újságírók ilyen állításai válasz nélkül maradnak. A termelők lehetőleg maguk gondoskodjanak takarmányrépa vetőmagról A takarmányrépa vetőmagját az utóbbi években csaknem kizárólag a szerződéses magtermelés keretében termelték és a vetőmagot az állami kereskedelem és a főldművesszövet­­kezetek útján hozták forgalomba. Ebben az évben a takarmányrépa vetőmagjának szerződéses termeszté­sében nehézséget okoz, hogy az 1956. évben termett takarmányrépa-dug­vány egy része tönkrement. Ezért a földművelésügyi minisztérium azt ajánlja a termelőknek, hogy az idén az 1958. évre szükséges takarmány­répa vetőmagjukat lehetőleg saját maguk termeljék meg. Akinek az el­múlt évi termésből származó takar­mányrépája van, válogassa át és az egészséges, sértetlen koronájú répá­kat magnyerés végett ültesse el 60x60 centiméter sor- és tőtávolság­­ra. Egy maghozó tőről négy—öt deka magtermésre lehet számítani. PEKING (MTI) Tudomást szerezve arról, hogy az októberi események során a magyar Meteorológiai Intézet ko­moly károkat szenvedett, a kínai központi Meteorológiai Intézet úgy határozott, hogy öt meteorológiai megfigyelő állomás teljes felszerelé­sét adományozza az illetékes ma­gyar szerveknek. A kínai intézet könyvtári dokumentációs anyagot is küld a magyar Meteorológiai Inté­zetnek. BÉCS (MTI) A bécsi Galup-intézet a magyar menekültekre vonatkozó közvéleménykutatást végzett az osztrák lakosság körében. A meg­kérdezettek 88 százaléka azt a kí­vánságát nyilvánította, hogy a disszidált magyarok vándoroljanak ki, vagy térjenek vissza Magyaror­szágra. Csupán 4 százaléknak volt az a nézete, hogy a magyar mene­külteknek állandó letelepülést kelle­ne Ausztriában biztosítani. A meg­kérdezettek 8 százaléka nem mon­dott véleményt. WASHINGTON (MTI) Az AP jelentése szerint dr. Monroe Romanski, a washingtoni egyetem tanára felfedezte a fertő­­zéses eredetű szívbetegségek gyógy­szerét. Az orvos bejelentette, hogy az ál­tala feltalált új gyógyszer akkor is bevált az említett betegség eseté­ben, amikor más antibiotikumok al­kalmazása hiábavalónak bizonyult. DAMASZKUSZ (MTI) Az AP jelenti: Mohamed Mahgub szudáni külügyminiszter egy damaszkuszi lapnak adott nyi­latkozatában kijelentette, hogy az arabok nem engedélyezik Izraelnek az Akabai-öböl használatát, amíg hadiállapot áll fenn az arab orszá­gok és Israel között. UJ-DELHI (MTI) Az indiai külügyminiszté­rium szóvivője az AFP jelentése szerint határozottan megcáfolta a pakisztáni sajtónak azt a hírét, hogy a Szovjetunió atomfegyvereket szál­lított Indiának. E hír — szögezte le a szóvivő — teljesen hazug és úgy látszik, szándékosan rosszindulatú. Áp r i 1 í Зй eis e je A VILÁGSAJTÓBAN London (MTI). A Reuter iroda kis csok_ rőt közöl az idei ápri­lis elseje terméséből. Oslo: A lapok két beugró hírt közöltek. Az egyik szerint a kö­zeljövőben minden norvég honpolgár je­lentős összegű vissza­térítést kap, mert ki­derült, hogy rosszul számították ki a jöve­delmi adót. A másik szerint Nasszer elnök hat élő krokodilt kül­dött az osloi polgár­­mesternek a norvég ENSZ-katonák teljesít­ménye iránti elismeré­séül. Varsó: A lapok szen­zációs tálalásban beje­lentették, hogy Len­gyelországba érkezett Sophia Loren, a csá­bos olasz filmszínész­­nő. Bécs: A bécsi lapok április elsejei szenzá­ciója: Puskás leszerző­dött egy osztrák csa­pathoz. Brüsszel: A belga főváros lapjai bejelen­tették, hogy megoldot­ták a gépkocsik parkí­rozásának problémáját. Ezentúl darukkal fel­húzzák a kocsikat a háztetőkre. Bonn: Egy cég kö­zölte, hogy olyán autó­gumikat talált fel, amelyek segítségével végtelen sorban vá­lasztási jelszavakat le­het az úttestre írni. Berlin: A berlini férfiakat azzal örven­deztették meg a lapok, hogy ezentúl a föld­alatti vasúton munká­ba menet szabad lesz borotválkozni. Róma: Buia kis al­pesi faluban majdnem az egész lakosság ösz­­szegyűlt, mert plakáto­kon felszólították őket, hogy a »Búcsú a fegy­verektől« című film felvételeihez statisztá­nak jelentkezzenek. A korszak,. mely az egyik legha­ladóbb és leghányatottabb sorsú magyar költő életét határolta, az egész emberiség s közelebbről a magyar nép t őriénél mének is leg­színesebb, legmozgalmasabb idő­szaka volt. Franciaországban érik először tbrradalommá, cselekvő és változ­tató erővé a felismerés, hogy ütött a feudalizmus végórája, s hogy időközben észrevétlenül felnőtt »harmadik rend« félelmetesen dü­börgő léptein közeleg az új világ, az addig kirekesztettek igazságte­­vóse. A két világot elválasztó éj­szaka sötétjét Voltaire, Rousseau ős az »ency klopéd isták« eszme­­fáklyái világítják be. E fáklya­­tüzek azjornban nemcsak világossá­got árasztanak, hanem lángralob­­bantanak mindent, arai avatag és pusztulásra érett. Hozzánk ennek a tűznek, amely odahaza porráégette a régi világot — csak a borzongatóan .szép fénye jutott el. A Habsburg­­ház oltalmában gondtalanul élő osztrák és magyar arisztokrácia még játszadozik is ezzel a tűzzel. Az udvarképessé tett francia filo­zófia bevonul a magyar mágná­­isok palotáiba, kastélyaiba is. Egyes magyar mágnások öt-tízezerköte­­'tes francia nyelvű könyvtárakat gyűjtenek össze a felvilágosodás íróinak műveiből. A mágnások kö­zül számosán maguk is forgatták könyveiket, de ami ennél sokkal jelentősebb: ezekben a biblioté­kákban ismerkedtek meg a főúri szolgálatba került ifjú köznemesek és szerencsésebb jobbágyszármazá­sú diákok a felvilágosodás eszméi­vel. A palotákban érte őket a for­radalom első lehellete. A jakobinus eszmék magyaror­szági hajtásai azonban nemcsak a főúri könyvtárszobák mélyén bon­tanak rügyet, hanem ezeknél is gazdagabban virágzanak a hazánk­ban is gombamódra elszaporodott titkos társaságokban, a szabadkö­­művespáh >lyok ölében. Kazinczy számára a szabadkőművesség »oly társaság, amely egy kis karikát csinál a legjobb szívű emberek­ből, melyben az ember elfelejti azt a nagy egyenetlenséget, amely a külső világban van...« De hazánkban másutt hol is verhettek volna tanyát ily eszmék? A jobbágyparaszti tömegek a ket­tős elnyomás alatt nemcsak a be­tűből, de igen gyakran még a kor­pából sütött kenyérből sem ehet­tek eleget. A polgárság pedig? »Nevét sem tudjátok annak, mi­VERSEGHY FERENC SZÜLETÉSÉNEK 200. ÉVFORDULÓJÁRA csoda az, amit másutt polgároknak vagy városi lakosságnak nevez­nek ...« — kesereg a keszthelyi Georgicon későbbi szellemi atyja, a felvilágosult somogyi gondolko­dó, Nagyváthy János. A voltairei eszmék behatolásá­rak a tömegekbe, ez volt akkor az egyedül lehetséges útja: felül­ről lefelé. A koraérett cselekvő kezdeményezések is fentről indul­nak el. Fekete János gróf nem­csak tokajit küldött Voltaire-nek, hanem teljesen azonos jogokat követelt a jobbágyságnak. A másik voltaireiánus gróf: Sztáray Mi­hály zendülésre készült Szabolcs­ban és feleskette jobbágyait a rousseaui köztársaság eszméjére. A császár — nálunk kalapos ki­rály — a szereztesrendek feloszla­tásával mutatja ki a felvilágoso­dás eszméihez való igazodását. Aztán jön a kalapos király halála, a »jozefinizmus« reakciója. Л nagyváradi városháza előtt diadal­kapu hirdette a megyei szittyák vágyát: »Kíván Ország Régi, Ősi Nagy Attilát!« Ám a jozefinizmus bukásán örvendező nemesség fe­lett végigsüvöltenek a paraszt­kurrensek által, az országban vé­gighordozott »Parasztok Dekrétu­­má«-nak forradalmi, vad hangú fenyegetései, amelyele ha megértő visszhangra találták volna a. sza­badkőműves páholyok külön úton járó álmodozóinál, talán nem gör­díti le a császári bakó az első ma­gyar köztársasági mozgalom szer­vezőinek, Martinovics Ignác és társainak fejét \a Vérmezőn s talán nem pusztul és senyved gyötrel­­mes fogságban annyi ezer jószán­dékú magyar, köztük Verseghy Ferenc is, a Habsburgok hírhedt börtöneiben ... És itt meg is állunk a korfestés­ben, mert ez az esemény a leg­fontosabb állomása annak az élet­­útnak, amely Verseghy Ferenc emberi, hazafiúi és irodalmi ma­gatartását leginkább meghatá­rozza. II. Verseghy Ferenc 1757 április 3-án, Szolnokon született. Kincstá­ri kistisztviselő atyját korán el­vesztvén, iskoláit Pesten, majd Egerben elvégezve, egzisztenciális ökokból a papi pályára lépett. A mindvégig kitűnő eredménnyel ta­nult ifjúban azonban alkalmas ta­lajra találnak a fény századának igéi 3 emiatt egyre szorosabbnak érezte magán a papi hivatás kö­telmeit. Húsz éves korában ott is hagyja a papi pályát. A legválto­zatosabb foglalkozásokat végigpró­bálta, hogy magát fenntartsa, s hogy tanulmányait az egyetemen folytathassa. Ám a szükség ismét visszafordítja az egyházi pálya fe­lé: belép a legmagyarabb szerze­tesrendbe, a pálosok rendjébe. II. József császár 1786-ban eltörölte a tanítással és ápolással nem foglalko­zó szerzetesrendeket, s ekkor Ver­seghy elment tábori káplánnak. A török háborúból azonban betegen került vissza s ettől kezdve, mint nyomdai korrektor próbált meg­élni. Közben lefordított egy egy­házellenes értekezést, s emiatt egyházi hatósága papi fogságra ítélte s Nagyszombatba száműzte. Egyházi fogságából iger. szép, hexameteres költői levelet írt Kopni Károlyhoz, az egyetem ha­ladó gondolkodású történelem­­tanárához, amelyben világosan megjelöli az utat és célt, amelyet kiszabadulása után a nagyok áhí­tott társaságában járni és elérni akar­>...ha ti balsorsom után öletekbe fogadtok, Sokrates és Galilei nyomát meglelni reményiem.« Kiszabadulása után Pestre ment, s miként remélte, rálépett e két mintakép útjára. Hamarosan csat­lakozott Marti novicsék köztársa­sági mozgalmához. Leírta és ter­jesztette az összeesküvők kátéját, lefordította a Marseillaise-t, »A marsilliai ének« címen, s mint képzett zenész, dallammal látott el néhány horvát eredetű, izgató tartalmú dalt. 1794-ben, az összeesküvés lelep­lezésekor őt is elfogják s halálra ítélik, amitől csak királyi kegye­lem mentette meg. De a per élet­­benmaradott vádlottjai közül ő tölti a leghosszabb időt — 9 évet — Linz, Kufstein, Grátz és Brünn börtöneiben. A hatalmas szál ember betegen, testileg megtörve hagyta el a bör­tönt, de Ferenc császár még min­dig veszedelmes embernek tartja s ezért olyan foglalkozásra aján­lotta a nádor figyelmébe, amely­nek korlátái mögül nem intézhet támadást sem az egyház, sem a császár ellen. Tudták róla, hogy még a börtönben is — ha amikor becsempészhették hozzá, — Vol­­taáre-t és a felvilágosodás többi íróinak műveit olvasta. Szem előtt kell hát tartani, és — amennyiben lehetséges —, át kell gyúrni. Fő­úri családoknál alkalmazzák egy­­ideig mint nevelőt és nyelvmes­tert. Ezidőben írt munkáiban még a haladás mellett foglalt állást, de a környezet lassan mégis megtette a magáét: visszavonul előtti har­cai színteréről s csak a tudomány­nak, irodalomnak és zenének él 1822-ben bekövetkezett haláláig. III. Verseghy Ferenc alkotó gé­niuszával egyfajta tudományos munka és a zeneköltés mellett, a szépirodalomnak úgyszólván vala­mennyi ágában találkozunk. Tu­dásának és érdeklődésének ho­rizontját kitágította gazdag nyelv­­ismerete. A német, francia, angol és olasz nyelvű irodalmat erede­tiben olvasta s a neki tetsző dol­gokat szívesen ültette át magyar­ra. Ezért is, és a kor divatját kö­vetve regényei, színművei, elbe­szélő költeményei idegen (főként német) mintákat követnek. A darabokban szűkölködő pesti magyar színjátszó társaságnak az­zal iparkodik segítem, hogy lefor­dítja Kotzebue néhány színművét. Idegen hatást tükröző regényei közül egyet, a »Kacajfalvy Lász­­ló«-t Mikszáth is időálló műnek minősített, s a Magyar Regényírók c. sorozatba felvette. Elbeszélő költeményei közül leg­ismertebb a »Ri'kóti Mátyás« c. szatirikus poéma, amelyet kisza­badulása után írt, s amelynek hő­sében, egy féleszű kántorban kí­méletlenül gúnyolja ki az ízléste­len, ósdiságokban tetszelgő, a va­lóságtól elszabadult irodalmat és művészetet. Határozottan foglal állást a valóság ábrázolása mel­lett: .. . ha megvallanom kell az igazságot, Többre becsülöm én a tar valóságot, Mint a felségesen kongó hazugságot, Mely megrontja bennünk a bölcs józanságot. Szépirodalmi munkássága a ma­radandóságot leginkább lírai köl­tészetében közelítette meg. Mint korának legképzettebb magyar rit­mikusa, nagy gondot fordított da­lai énekelhetőségére. Finom han­gulatú szerelmes verseit szívesen olvasták, s mivel ezeknek egy ré­szét meg is zenésítette, gyorsan váltak közismertekké. (Költemé­nyeiből egy gyűjteményt »Magyar Aglája« címen, 1805-ben adott ki.) Költői kép és ferma mesterien fo­nódnak össze pl. »Szemérmes lány« című költeményében: Tegnap engem kedvesemmel Kettecskén a zöld ligetben Antíalogni lelt anyám. Elpirultam, hogy megláttam, S a köténnyel eltakartam Lángra lobbant képemet. Költészetének az őszinte emberi érzések és indulatok megszólalta­tása mellett a haladás s ennek előfeltételeként a szabadság szen­vedélyes szeiretete az ihlető je.. Mintha csak Petőfi hitvallása zen­gene e sőrékből: Legnagyobb kincsem a szabadság! Vérrel szerzik azt a nemzetek: Én is benned, szép szabadság, Véghetetlen kincset tisztelek. A maradisággal szemben az új eszmék polgárjogáért harcol »A zsémbes öreghez« c. Horatiusból fogant ódájában: A rcoi kornak jobb hagyományára Épít áz ember friss leleményeket. Melyek kövönkint felhaladják Talofenekét az egész rakásnak. Míg a baromnak megmarad egy nyomon Csak erre termett oktalan ösztöne. Szós marha volna és nem ember, Aki az ősi nyomon maradna. A költő és esztéta irodalmi hit­vallását foglalják egybe »Mi a poézis és ki a poéta?« (1793), »A tiszta magyarság« (1805) és »Fe­lelet« (1818) című tudományos ér­tekezései. Előbbiben a híres nyelvész Révai Miklóssal vitat­kozva azt állítja, hogy a nyelv a kultúrával lényegesen változó és fejlődő szervezet s ezért a nyelvtanban nem a régiség, ha­nem az élő nyelvszokás a döntő. Az utókor Verseghy álláspontjá­nak helyessége mellett foglah ál­lást. Társadalmi helyzete az élet napfényes oldalára predesztinálta volna, s egész élete mégis a nyo­­morgások és szenvedések sorozata volt. Tévedéseinek is ez az állapot volt az eredője. Az, amivel a mai magyarságnak is kiérdemelte igaz háláját és tiszteletét, az az önzet­len és lelkes szándék, amellyel nemzetét az emberiség legneme­sebb célja: a folytonos tökéletese­dés felé emelni törekedett. Szabó Gyula

Next

/
Oldalképek
Tartalom