Somogyország, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-12 / 85. szám

Pillanatkép a marcali járás mezngazdaságfejlesztési tervéhil Különös elhatározás született a kö­zelmúlt napokban a Marcali Járási Tanácson. Az utóbbi néhány hónap­ban pártnapokon, értekezleteken, összejöveteleken itt is sokan hangoz­tatták az ismert jelszót: belterjessé kell tenni a mezőgazdaságot. Ámde a járásnál jól tudják, a szavaktól még nem lesz belterjes a mezőgaz­daság, ehhez határozott intézkedések, mindenekelőtt pedig tettek kellenek, így .született meg az ötlet: dolgozzuk ki a járás mezőgazdaságfejlesztés) tervét. Első intézkedésként pedig a meg­teendő javaslatok papírra fektetése, a járás mezőgazdasági helyzeténél! mélyreható elemzése, a fejlesztési tervek kidolgozása céljából három szakbizottságot — növénytermelési, állattenyésztési és szőlő-, gyümölcs­­termelési bizottságot — hoztak lét­re. Ezekben a járás főagronómusa, főállattenyésztője, állami gazdasági, gépállomási vezetők, dolgozó parasz­tok vesznek részt. A bizottságok megkezdték munkájukat. Hol áll je­lenleg a járási mezőgazdasága és mik a legközvetlenebb teendők? Ezekről, s a készülő tervek néhány részleté­ről kérdeztünk meg egy-két szakbi­zottság munkájában részvevő szak­embert. Munkában találtuk a járás főagro­­nómusát, Kristóf Jenőt, aki egyben a növénytermelési szakbizottság ve­zetője. Hol a telefon cseng, hol ügy­felek jönnek vetőmagért, tanácsért, csak nagyritkán jutok szóhoz. Helyes trágyakezelési-, vetőmagot — A cél •— mondja Kristóf Jenő — egy terv kidolgozása arra, miként lehetne a legrövidebb időn belül, ke­vés befektetéssel jelentős termés­növelő intézkedéseket foganatosíta­ni. Mi ehhez gyűjtünk javaslatokat. A legelső intézkedés — úgy látj üli — a talajerő romlásának megállítá­sa. Sok és jó istállótrágyát juttatni a megsoványoöott földeknek. Hogy sok trágya legyen — sok állatot kell nevelni. Fokozott gondot kell fordí­tani a helyes, szakszerű trágyakeze­lésre. Sokszorosra kell növelni a ta­lajjavító, nitrogéngyűjtő pillangósok vetésterületét. Meg kell tanítani a parasztokat arra, hogy hol. milyen és mennyi műtrágyát, zöldtrágyát érde­mes adagolni a földnek. Ezekről elő­adásokon akarjuk meggyőzni a pa­rasztok tömegeit. Úgy tervezzük, hogy e tárgykörökről július végéig minden faluban előadássorozatot rendezünk neves szakemberek veze­tésével. Ezen túlmenőleg a szakbi­zottság javasolja a kormányzatnak' tűzzön ki nagyobb — mint például vetőgép. eke, répavágó stb. — cél­­jutalmakat a helyes trágyakezelő gazdák részére. Aztán tanácsoljuk a kormányzatnak, indítson el .részlet­­fizetéses vetőgépvásárlást, hiszen né­zetünk szerint ennél a legelemibb murikánál vannak a legnagyobb fo­gyatékosságok. A szövetkezetek is bocsássanak a gazdák rendelkezésé­re minimális használati díjért vető­gépeket. Sertés tenyészkörzeteket alakítanak ki Mintha könyvből olvasná, úgy so­rolja fejből tervüket, kívánságukat, tennivalóikat az állattenyésztési szakbizottság vezetője: Hattő István járási főállattenyésztő. — Milyen a járás állattenyésztése? — Az állat­­állomány elkorcsosodott az utóbbi években úgyannyira, hogy sokhe­lyütt a legtapasztaltabb szakember se tudja megállapítani, melyik állat milyen faita volt. Fel kell úiítani a sertésállományt. Persze, itt sem könnyű a dolog. Idő és pénz kell ahhoz, hogy egységessé te­gyük az állatállományt tenvész,kör­zetenként. Javasoliuk a korrnám'­­nalk indítson tenyészkoca-akciót. Ad­jon az egyéni gazdáknak 30—40 ke-os tenvészikoca süldőket az állami gaz­daságokból pénzért vagy hízóért. — Létrehozunk a iárasban két he­lyen, Böhönvén és Marcaliban fehér­­jedús takarmánycseretelepet. Itt a gazdák akaratuk szerint kicserélhe­tik kukoricájukat más fontos takar­mánykeverékre, olyanra, amivel ők nem rendelkeznek. A sertéstenyész­tésben hármas feladat vár megol­dásra: 1. 30—40 kilóval növelni a jelenlegi túl alacsony —• 100 kg-os — átlagsúlyt, 2. javítani a minőséget, 3. és mennyiségileg is növelni a ser­tésállományt (jelenleg hatezerrel ke­vesebb a sertés, mint tavaly). Húszmillió liier tejei- visz a víz.. azaz a vizes legelőkön tenyésző máj­­mételykór évente. A legelők annyi­ra rosszak, hogy nyárén még az élet­­fenntartó takarmányt sem nyújtják a szarvasmarháknak, Az öv- és le­­vezetőcsatomák az elégtelen tiszto­gatás folytán felteltek, a belvizeket nem bírják elvezetni, a legelők, ré­tek állandóan vizesek, mételykórtól fertőzöttek. Hiába kezelik ki télen nagy költséggel a teheneket, a kö­vetkező tavaszon újból megkapják a bajt. A sávolyi Szabadságban ta­valy minden tehén mételykórban szenvedett, s ez azt jelentette, hogy a betegségtől elerőtlenedett szerve­zet a napi1 három kiló abrakfogyasz­tás mellett is csak két liter tej elő­állítására volt képes, s a nyári hóna­pokban minden liter tej 9,60-ba ke­rült. Évente hozzávetőlegesen húsz millió liter tej esik !ki a termelésből, ez a mai árakon számolva 50 millió forintos kár. Ezzel szemben a csa­tornák tisztítása, a víz elvezetése öt millió forintba kerülne a járásban. De állami pénz nincs erre. Jó árakat a tenyészüszőkért is! Súlyos hibának ítélik meg azt a körülményt is, hogy jelenleg az ál­lam ugyanannyi árat fizet tenyész­állatért, mint a haszonállatért. Nincs húzóhatás, nincs serkentő erő a gaz­dákra. Javasolják, hogy ezt küszö­bölje ki a kormány, a törzskönyvi ellenőrzés kiszélesítését, a silóépítési akciónak egyéni gazdákra való ki­­terjesztését, egészséges istálló-trágya­­teleoek építését tervezik a szakem­berek. S azt, hogy alakuljon minden faluban állattenyésztési bizottság. A bizottság szerint a lótenyésztés ká­tyúba jutott, a járásba kihelyezett mének, selejtek, tenyésztésre alkal­matlanok, sürgős kicserélésükre len­ne szükség, különben a lóállomány is elkorcsosodik. Ámbár a Ióállomány a múlt évekhez képest nem csök­kent. A hibákat, bajokat és azok okozóit feltárni — a kijavítás első feltétele. A Marcali Járási Tanács mezőgaz­dasági osztálya ezen az úton halad. A sikerekhez, a mezőgazdaság fel­lendüléséhez azonban szakadatlan harcok közepette visz az út. Jzmos karja óriási ka­lapácsot emel a magas­ba, másik kezében ■fénylő, izzó vasat szo­rongat. A vastönkre fektetett nagy ércdarab szikrázva enged az üté­seknek. Pallér Tibor ő, a falu újdonsült kovács­mestere. Az iparenge­délynek friss szaga van a zsebében. Régi tradí­ció folytatója. Még az ükapja is kovácsmester volt, és ha sokáig foly­tatnánk ál visszakövet­­keztetést, könnyen ki­sülhetne róla, hogy Ár­pád lovát is valamelyik egyenesági őse patkolta meg az Etelközben. Az utóbbi hónapok­ban csak a forma, a kö­rülmények változtak meg körülötte. Tsz-ko­­vácsból falukovács lett. Akármennyire is jól ér­zi magát az új hely­zetben, önmagában füs­tölögve átkozza a vihart, amely erre a partra ve­tette. A magyarázat minden különösebb el­fogódottság nélkül, az egyszerű ember ítélőké­pességének mérlegén így hangzik: a termelő­­szövetkezetben annyit keresett, mint még so­у. J. A maival! járásbél jelentjük s Álom és valóság ettentő rossz álma volt Lukács József kéthelyi agronómusnak. Valami felrémlett agyában: igen, az a fránya kékkő, hogy az a... egy halk károm­kodásfélével próbálta elnyomni az álomképet, s oldalt fordult a fal felé. Aludni akart, s elfelejteni az előbbi álmot. Sikerült is. De csak nem hagyták nyugodni az agyában röpke táncot járó gondolatok. Reggel fáradtan ébredt, g ráadásul jött a rejtelmes üzenet is a járástól: ekkor és ekkor jelenjék meg saját fegyelmi tárgyalá­sán. Mint a villámcsapás döreje, úgy érte a fegyelmi hír. Lassan-lassan emlékezni kezdett. Felidézte magá­ban a megyei főagronómussal történt találkozását. Egy kicsit meg is izzadt hirtelenében. Igen, a főagronómus valamiféle rézgálic elosztásának módjáról szóló rende­letről kérdezősködött tőle. De 6 csak a tárgyát olvasta el, s azonnyomban az asztalfiákba dobta. így nem is tudott intézkedni a rézgálic-ügyben. Hej, pedig mint a cukrot, úgy várták a kéthelyi szőlősgazdák a kékkőt. Hiszen a tavasz is sürgetően követelőzött rajtuk, a sző­lő rügyezni kezdett. Most itt áll a járási tanács fegyelmi bizottsága előtt. Először megpróbál érveket felsorakoztatni, hogy igazol­ja mulasztását... de nincs semmi, ami elfogadható len­ne. S ezt ő érzi legjobban. Vétett, mulasztott, így pedig nem lehet dolgozni. Kiderül, hogy a többi feladatát sem végezte el megfelelően, keveset tartózkodik a gaz­dák között, a mezőn. Pedig ő még nem gyakorlott szak­ember, amit a technikumból magával hozott, itt kell megtöltenie tartalommal. A parasztok szakmai tanácsra kíváncsiak, többet várnak annál, amennyit saját maguk tudnak. De az agronómus is tanulhat tőlük. Csák így lesz hatásos, gyümölcsöző a munka. Ezt Lukács József­nek is meg kell tanulnia. Apró kérések arászló és Nemesdéd dolgozói kétségbeesetten ~ fordultak segítségért a 23. sz. AKÖV-höz. A vállalat ugyanis az októberi események után egyszerűen, megszüntette az autóbuszjáratot. Indok: kocsi- és gumi­hiány. A harmadik kívánságot már teljesítették a la­kók, mert van már garázs Varászlón, s Nemesdéden is lehetne, ha éppen szükség van rá. A közlekedési lehetőség megvonása igen kedvezőt­lenül érte mindkét falut. Kora hajnalban gyalog vagy kerékpárral kell megtenniük az utat Veséig, vagy Bö­­hönyéig, hogy el tudjanak jutni a járási vagy a megyei székhelyre. Legutóbb a Pécsi Közlekedési Vállalathoz nyújtottak be kérvényt és intézkedést, gyors intézkedést, várnak e félreeső falvak lakói. Két és fél év után végre saját erőből befejezik má­jus elsejére a csákányi kultúrotthon!. A hosszú ideig húzódó átépítés befejezésével a munka ünnepén a falu kisdiákjai szórakoztatják majd a lakosságot. Francsik Jánosné kultúrotthonigazgató és a tanács vezetői azt kérik a művelődési szervektől, ha lehet, némi színpadi felszereléssel, de mként székekkel segítsék a kultúrott­­hont, hogy ne kelljen az érdeklődőknek hazulról ma­gukkal hozni az ülőhelyet. Nemesdéden március 21-én pusztító tűz borította el Gulyás László, volt tsz-elnök nemesdédi pajtáját és istállóját. Többek között 50 mázsa kukorica, öt mázsa korpa, nagymennyiségű széna, kocsi, gazdasági felsze­relés égett benn. Az Állami Biztosító járási kiküldötte hozzávetőlegesen 45 ezer forintban állapította meg a kárt. A tűzkár kifizetését azonban csak a kaposvári biztosító hagyhatja jóvá: De a megyei kiküldöttet azóta is hiába várják. Pedig a helyszíni szemléig nem lehet eltakarítaná a romot sem. Helyszíni szemlét és intézkedést vár Gulyás László, — mi pedig gyorsabb intézkedést a kárts zen vedelt gaz­da érdekében. SENKI NEM TUD SEMMIT... »A marcali járásból jelentjük ...« Ez a cím zúgott a fejemben, amikor a reggeli órákban 20 km/óra sebes­séggel »berobogtunk« Marcaliba. Amikor járási beszámolóra készü­lünk, mindig a székhely az első állo­más. S ez így természetes. Talán meg is sértődnének a vezetők, ha kőrútunk alkalmával elfeledkeznénk róluk. Tájékozódás. Igen, ez a cél. Azt mondják: a járási székhelyen min­dent megtud az ember. Akik ezt mondják — tévednek. Szokásos, udvarias kérdéssel kez­dődik a "nyomozás«. — Mi újság a járásban? — Nincs semmi különös. — Ilyenkor úgy érzi az ember, leg­jobb lenne visszafordulni. (Bár ha ezt, tenné az újságíró, mindenhonnan visszafordulhatna!) Tippelni kezd. Nem, az 1. x, 2 most elmarad. De lehetőségeket kell felsorolni, hátha arról eszébe jut valami az illetőnek. Rendszerint nem jut eszébe semmi. Ilyenkor azt mondja: — Azért vagy­tok újságírók, nézzétek meg... - Igaza van. Persze, útmutatása nél — avagy egy kis ízelítő az olvasónak kül is ezt tennénk, de hát jobb, ha az ember előre tud valamit... A harapófogót otthonfelejtettük. Az talán segített volna. De így, csupán a szó erejével? Nehezen megy. Pedig kellene valami érdekesség. — Érdekesség? Melyiket is mond­jam a sok közül? — A kérdezett ma­ga elé meredt. Hosszú percek, néma várakozás. Aztán... nem mondott semmit. Úgy látszik, sok lehet az érdekes­ség. De ki tehet arról, hogy éppen ő nem szerzett tudomást róluk? El­végre járási vezető ... — Sok minden van ám, csak ilyen­kor nem jut az eszembe. — Eme ala­pos válasszal több helyen is talál­koztunk. De volt érdekesebb is: — Miért nem szóltak, hogy jön­nek? Akkor ellenőriztem volna egy­két üzletet. Október óta még nem volt időm rá ... Brá\m, gondoltam magamban. E7 téma. De az illető lecsapott rám: — Mi érdekli? Mondom: minden. — De mégis? A KOVÁCS ha életében. És vajon véletlen dolog-e, hogy a ház-építés ügyében szaladgál? Hát a csuda vitte volna el azt a sze­rencsétlen októbert, de azt is, akinek borult agyában megszületett a szövetkezet feloszlatásá­nak gondolata. Hisz a megye jegyik leggazda­gabb szövetkezete volt a sávolyi... De most már mindegy — legyint. A napokban hallot­tam, hogy ismét eggyé­­verődtek a régi tagok... Én már sajnos, nem szólhatok bele a játék­ba. Zsebemben az új iparengedély. 7 Belenéz a parázsba, bőrkötényes apja szemébe, s valami fájdalmas vonás ránaa­­tódzik az ajka körül.... — JVÍost már mindegy. Aztán egyszerre csak megélénkül a tekintete. Talpraáll benne a ko­vácsok ősi, minden ne­hézséget legyűrő ösztö­ne. Megmutatom, hogy itt sem fog felkopni az állam. Iparos lettem, hát nem fognak szé­gyent vallani velem. Ma már idejár a falu valamennyi parasztja ügyes-bajos csinálniva­­lójával. És kellett ide is a kovács ... nagyon kellett. Az, hogy itt nagy a forgalom, az a parasztság életszínvona­la emelkedésének csal­hatatlan mutatója. Van pénzük, munkakedvük, perspektívájuk. Ebben az új, a kisiparosságra nézve már kedvező idő­szakban csöppentem ide. Támogatást nem vett igénybe az állam­tól. Igaz, előnyös hely­zetben van. Apja kis műhelyét és 53-ban fel­újított összes szerszá­mát átveszi. Mert 6 most távozik az életen át nyűit szakmából, ügy elszakadt bele, mint az a bőrkötény, amely a nyakában lóg. A fia már sokkal, de sokkal szerencsésebb helyzetben ragadta meg a kovácskalapácsot. összehasonlíthatatlanul nagyobb a társadalmi megbecsülés, amely a kormány új határozatai nyomán napjainkban a kisiparosoknak osztA'ij­részül jut. Ha eddig nem vette igénybe az állam segítségét, a jö­vőben akaratlanul is ér­zi a kedvezmények ha­tását. Hogy csak egyet említsünk, még az al­kalmazottja után sem kell adót fizetnie. Ami­kor a 20 százalékos, ipa­rosoknak szóló adóen­gedményről kérdem, mosolyogva bólint. — Hát egyik biztosí­téka lesz ez annak, hogy hamarosan elké­szüljön a megkezdett családi ház. — Milyen az anyagel­látás? — Nem a legjobb. Többnyire régi, _ öss2e­­gyüjtött vasat haszná­lunk fel. A zökkenő­­mentes anyagellátást hátráltatják a közbejött októberi események. Remélem azonban, hogy a KIOSZ hamarosan se­gítségemre lesz a be­szerzésben. A tűz fölé hajol. A felszított parázs az ar­cába világít és meg­élénkíti a sötét kis he­lyiséget. Ez már az új, a nyugodtabb műnket tüze. SZ. N. — Van nekünk egy »Mi lenne, ha ... « rovatunk. Felsorolom, hogy milyen visszásságok kívánkoznak, oda. Na, ehhez adok anyagot! — mondja. Tizenötperc csend, aztán megkérdezi: — Hol is kezdjem? Nevetve válaszolok: — Folytas­sa Nem megy. Példát mondok: mi lenne, ha X boltvezető rendben tar­taná a raktárhelyiséget? — Állj! Megvan! — kiált fel ragyo­gó arccal. És röptében íelsorol vagy hat boltot, amely nem rendelkezik raktárral. A többit majd legköze­lebb ... És ami az érdekes, van valami kö­zös vonás a járási és községi veze­tők között. Mert a »senki nem tud’ semmit« sorozat tovább folytatódott kőrútunk alkalmával. Kéthelyen például nincs semmi érdekes, s ami van. amit meg kéne oldani, az törvénybe ütközne. Pusz­takovácsiban így fogadtak: — Nincs itthon az elnök, pedig az: tudna, az jár a faluban. — A titkár nem? Miért nem? Könyörgöm, legalább a »Mi lenne, ha...« rovatba ... Ha valahol sok szemét van, vagy ilyesmi.. . — A, kérem, tavaly ki is emeltek minket, olyan tiszta volt minden. Más egyéb nem történt... Hogy alakult-e KISZ, amit a járásnál mondtak? — Nem tudom. — Ez a válasz. És nem tudja senki, a boltos, az utcán­­sétáló kislány, a tanítónő. Senki sc-m tudja. Még azt sem, ki a veze­tője. Vajon alakult egyáltalán? Sávolyon gyanús szemmel fogatf az elnök. Aztán félrevonul. Várok, várok, de már esteledik, menni kell ... Tapsonyban »konfliktus van a pártszervezet és az igazgató kö­zött« — mondták a járásnál. Hogy mi ez a konfliktus? Arra nem ad­tak választ. Mi sem tudtuk meg s helvszínen... Vésén halasszuk máskorra ezt a dolgot, mert ugye­­nem juthat minden' eszébe az em­bernek. Majd legközelebb feljegy­zik ... Ne értse félre az olvasó: nincs bsnnem semmi, egy szikrányi sem «r rosszindulatból! De senki nem tud' semmit... Ez a valóság! Vagy ta­lán meghaltak ezek a községek ? Megszűnt az élet? Szó sem lehet ró­la. Talán százszor, talán ezerszer kér­deztem kutatva, reménykedőn. Az ajkak némák maradtak. De egy »nagy anyagot« mégis gyűjtöttem, s szándékosan hagytam ki a »Mi len­ne, ha...« rovatból: Mi lenne, ha a járási, községi ve­zetők tudnának valamit magukve­zette községeik életéröl? J. B-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom