Somogyország, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-12 / 85. szám

i ^ VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! 8юЙNo)МШ&б AZ MSZMP MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA II. évfolyam, 85. szám. ÄRA 50 FILLÉR Péntek, 1957. április 12. Nagygyűlés less vasárnap Kaposvárott A Magyar Szocialista Munkáspárt Megyei Intéző Bizottsága 1957. ápri­lis 14-én, vasárnap délelőtt 10 óra­kor nagygyűlést tart Kaposvárott a Kossuth téren, rossz idő esetén a Vörös Csillag moziban. Beszédet mond Dobi István, a Ma - gyár Népköztársaság Elnöki Taná­csának elnöke. Beszámol a magyar— szovjet párt- és kormányközi tárgya­lások eredményeiről és az általános politikai és gazdasági helyzetről. A vidékről jövő dolgozók a nagy­gyűlés után, a kora délutáni órákban kezdődő színházi és mozidé'adásokat látogathatják. A színház du. 2 óra­kor, a Szabad Ifjúság filmszínház pedig 1 órakor kezdi előadását. A MÁV 50 százalékos utazási ked­vezményt biztosít 14-én a Kaposvár­ra utazóknak. Az utazási kedvez­mény érvényes Siófok—Kaposvár, Barcs—Kaposvár, Fonyód—Kapos­vár, Gyékényes—Kaposvár és Dom­bóvár—Kaposvár vasútvonalakon. Külföldön is érdeklődnek a Finommechanikai Vállalat Éj gyártmányai iránt Annak idején, amikor a létszám­­csökkentés réme lebegett a Somogy megyei Finommechanikai Vállalat feje felett is, a vállalat, igazgatója. Csáky Géza megbeszélésre hívta egybe az üzemi pártszervezet és szakszervezet, valamint a munkás­­tanács vezetőit. Ekkor született meg az elhatározás, hogy új gyártmányo­kat vezetnek be. olyan árucikkeket fognak készíteni, melyeket szinte or­szágszerte keres, kutat a kereskede­lem. Igen, akkor határozták el, hogy a már nagy népszerűségnek örvendő gyermek-babakocsi új típusát is gyártják. Továbbá, hogy elkészítik égy olcsó, de igen strapabíró gyer­mektricikli mintapéldányait is. A kí­sérleti példányok kitűnően sikerül­tek. Az elküldött mintadarabok után a Sportszer Nagykereskedelmi Válla­lat jelentős megrendelést biztosított a Finommechanikának, s máris nem volt felesleges munkaerő a vállalat­nál. Amint elkészült az első száz da­rab kékre festett, külsőre is igen tetszetős, háromkerekű gyermek­tricikli, máris újabb megrendelést hozott a posta. Tovább kellett nö­velni ennek a részlegnek a munkás­­létszámát, s bizony meg kellett szün­tetni a vállalat kultúrtermét is, ahol berendezkedett a tricikli-rész­leg. Ma már szinte futószalagon gyártják e kis tricikliket, immár három változatban. A gyermekek körében nyilván népszerű, s igen hasznos játékeszköz 96, 150 és 220 fo­rintos áron kerül a kereskedelem útján a fogyasztókhoz. A húsvéti nyuszi nemcsak a ka­posvári, hanem a győri, debreceni, pécsi, miskolci, szegedi és budapesti gyermekeknek is juttat majd a Fi­nommechanika eme készítményéből. Sőt nemcsak a magyar kis fiúcskák­nak jelent a jövőben örömet a Fi­nommechanika legújabb készítmé­nye, hanem valószínűleg a lengyel kispajtásoknak is. Ugyanis épp a minap Lengyelországból is érdeklőd­tek a kaposvári gyermektriciklik után, s lehetséges, hogy a közeljövő­ben már exportra is megkezdődik a gyermektriciklik gyártása. G^dsg húsvéti választék Ilyenkor húsvét táján nagy gondot okoz: mivel kedveskedhetnénk a hozzánk legközelebb állóknak. A fe­leség, a nagylány, az édesanya, a barátnő mind-mind vár valami ap­ró ajándékot. Valami olyat, ami szép, maradandó érték, díszíti a la­kást és évek múltán is emlékeztet az ajándékozóra. A vásárlási gondot enyhíti a 123- as számú Ady , Endre utcai üvegbolt feld,uzzo.dt árukészlete, szebb':; él szebb dísztárgyai. Mindenekelőtt gyönyörű fehér, kék és bordó szín­ben tündöklő kristály vázákra lelhet a vásárló. Az áriák sem túlságosan nagy. 95 forinttól 185 forintig lehet választani különböző színben, a for­mák változatától, s a vázák nagy­ságától függően. Ismét nagy válasz­tékban kaphatók az értékes Zsol­nai figurák. A Kenyérszelő asszony, a Kenyeres fiú, a Búgócsigás és Mászó fiú figurája aratta eddig, a legnagyobb sikert Igen keresettek és nagy választékban állnak rendelke­zésre az euzin-figurák, vázák és dísztárgyak is. Régóta hiánycikként emlegették a világhírű herendi porcelántárgya­kat. A díszmű figurák, bonbonierek, hamutartók, vázák a legszebb díszei a lakásnak, s most húsvét előtt új­ra beszerezhetők. Olcsó ajándékra talál a vásárló a kerámia-figurák­ban is. Ezeken kívül csehszlovák import­áru is érkezett a 123-as számú üveg­­boltba. A különböző színű és mintá­jú cseh kompótos, süteményes kész­letek mellett megtalálható a nagy népszerűségnek örvendő törhetet­len duritpohár. S hogy teljes legyen az árukészlet, hatszemélyes lengyel étkezőkészletet is kaphat a nagyobb igényű ajándékozó, kb. 650 forintért. Ma már nem gond az ajándékozás. Az üvegbolt dolgozói udvariasan ki­szolgálják a vevőt, s örömmel tárják elé az üzlet új, értékes kincseit. IQAZA VAN! Barátaink vannak az egész világon A marcali járásból jelentjük Egy őszi napon történt... A babócsai gázkiömlés tovább tart Babócsa máskor csendes határá­ban szokatlan élénkség uralkodik. Az egyik fúrás felől már több száz méterről hallatszik a kitörő földgáz fülsértő zaja. Az országúiról letérve tűzoltók állnak bizonyos távolságra egymástól, teljes készenlétben a fú­rási pontig. Az úton megállunk, és gyalog közelítjük meg a gázkiömlés helyét. A dombon autók, szivattyúk, óriási tartályok állnak, körülötte em­berek nyüzsögnek. A lapos, rétes, zsombékos földben áll a mintegy 35—40 méter magas, betonalapokra helyezett fúrótorony. A fúrótorony alsó része fehér gőzzel borított. A to­rony lábait csak úgy lehet meglátni, ha a szél a gázt mellőle elfújja. A kitört földgáz 150 atmoszféra nyo­mással szökik a levegőbe. A nagy zajtól egymás szavát alig értik itt az emberek. A gépeket már .kimen­tették a fúrás közeléből, az iszap­nyomás tovább folyik, sajnos, siker­telenül a gázömlés megfékezésére. A fúrási ponttól nem messze hatal­mas gödröt ásnak a munkások, szin­tén iszapkeverés céljából. Itt vannak a nagylengyel!, a nagy­­kanizsai olajfúrók is segíteni. A mentési munkálatokat Aliquander Ödön főmérnök, a Kőolajipari Tröszt fúrási főosztályvezetője irá­nyítja. Kérdésünkre elmondja, hogy 9-én éjjel tört fel a gáz a béléscsőből. A leszorító csapokat nem tudták rendesen elhelyezni a nagy nyomás következtében. A fúi:ás 2290 méter mélységű és 1200 méterig van lecsö­vezve. A gáz tehát az 1200 és 2200 méter közötti rétegbői tört fel. Ha az iszapos víznyomás nem használ, szá­raz jéggel kísérelik jneg elfagyasz­tani — mondja a főosztályvezető. — Sajnos, a fúrást nagyon nehéz meg­közelíteni. részint a gázveszély, rész­ben pedig a hatalmas légnyomás miatt. — Meggyulladhat-e a súrlódástól a gáz? — Nem valószínű j — válaszolja Aliquander elvtárs —, mert eléggé nedves, de ha mégis meggyulladna, a szükséges óvintézkedéseket mai megtettük. Gyúlás e'setén sem je­lent veszélyt a munkások, vagy a lakosság számára. A kitörés nyo­mán szerencsére baleset nem tör­tént, emberéletben nem esett kár. Fennáll még annak a lehetősége is, hogy berobbantással Szüntetjük meg a kiömlést. A fúrási pont felé emberek halad­nak. igazítják a tömlőket. Kockáza­tos feladat, mert a dolgozók testi épségüket veszélyeztetik. Az irányító műszakiak éjjel sem pihentek lé. mindegyikük arca fáradt, kimerült a pattanásig feszített izgalomtól, a nehéz munkától. A fúrási, dolgozók remélik, mihamarabb! megfékezik a föld mélyéből előtört földgázt és to­vább folytathatják kutató munkáju­kat. Járványveszélv Buenos Eireshea — sztrájkolnak az utcaseprők Buenos Aires (MTI). Szerdán éj­jel repülőgépről ismét DDT-vel per­metezték az Argentin fővárost, hogy elhárítsák a Buenos Aires utcáin felhalmozódott 12 000 tonna szemét miatt fenyegető járvány veszélyt. A rothadó szemétből áradó émelyítő bűz szerdán délután a piacnegyed­ben oly átható volt, hogy a járóke­lők és a kereskedők zsebkendőből csináltak maguknak álarcot. Szerda óta a hadsereg különítményei igye­keznek elvégezni a hat napja sztráj­koló utcasöprők munkáját. Somogy és Baranya választóvona­la mellett, ahol a két megye tőszom­szédságba kerül egymással, ott simul saerényen az enyhe lankákhoz az alig ezerlelkes kis falu: Patosfa. Nézzed határának ezerhatszáz holdas szántó­ját, sok apró parcella között nem lelsz elkülönítő mesgyecövelset: nagy táblán zöldelínek az őszi kalászosok. Az elvégzett tavaszi munkákat jelző barna földsávek már nem olvadnak teljesen egybe, helyenként elválnak egymástól. Ám a szemlélődés sejteti: valamikor — nem is olyan régen, a múlt év őszén — egy gazdája volt ennek a határrésznek, a Törekvő Tsz, az alakította ki így a vetésfor­gót. Ma a föld nagyobb hányadát is­mét magánkezek gondozzák, a ki­sebb rósz pedig két közösségé: az Uj Élet és a Búzakalász szövetkezeteké. Lám csak, két fát is ültettek a ki­­döntött egyetlen helyére! Igaz, hogy mindegyik zsenge még — óvni kell éket a tavasz hűvösétől, de a nyár melege erőt ad majd nekik. Talán el­­•sokrosodnak, s terebélyes koronát is növesztenek csakhamar. Mondják, hogy a két szövetkezetét csupa olyan ember hozta létre, akik a Törekvő kenyerét ették eddig. Első pillantás­ra biztató a látvány: a régi szövet­kezet középparasztjainak egy része — 10 család — összehozta a Búzaka­lászt. Kizárólag a tehetősebb dolgozó paraszti réteg közös gazdasága ez! Látják tehát, hogy járható számukra is a termelőszövetkezeti út. De miért aprózták el erejüket, miért különült el egymástól a hét parasstréteg? A dolgok elevenjébe vágó kérdések eask. Bátran mondhatni: a szegény- és kezépparasztság 'kapcsolata elég komolyan beleszól a magyar falu sorsának alakulásába. Kíséreljük meg tehát a nagyon összekuszált szá­lak kibogozását, ha ez a munka nem is megy egykönnyen, ha lesznek is vizsgálódásunknak szükséges kitérői. Pergessük vissza néhány évvel Pa­­tosfa életének eseményeit. Lássuk először a régi birtokmegoszlást. Negyvenöt előtt a falu határának 1600 holdnyi szántójából két gróf — Somssich Blanka és Paula — 1150 holdat mondhatott magáénak. Het­venöt parasztnak pedig csak 450 hold volt a tulajdonában. Közülük A szövetkezés sorsa Patosfán (I.) Аж előzmények és st kezdet. egyetlen egy család birtokolt 25 hold­nál többet, a hetvennégy közül is csak néhány gazda földterülete tette lehetővé a .középparaszti áruterme­lést, a többi pedig alig tudta magát ellátni saját termelvényeivel. A szűk térre összeszorított magángazdálko­dásban is elenyésző kisebbség jutott osztályrészül a patosfai középpa­rasztságnak. Említésre méltó válto­zást csak a földreform hozott: a 122 földhözjuttaitott között — akiknek többsége volt cseléd —- néhány fcis­­paraszt is kapott birtokkiegészítést, s így módja nyílott a középparaszti rétegbe való átlépésre. Ugyanez a lehetőség kínálkozott néhány több­­gyermekes egykori cseléd számára is. Mégsem a középnarasztosodás jel­lemezte leginkább Patosfát negyven­öt után. Erre vallanak egyébként a későbbi adatok is. Ötvenhatban pl. a tsz-toe vitt földből átlagosan 8 hold jutott egy családra, a kívülálló het­vennyolc 5—20 holdas gazdák közül pedig harmincöt tartozott az 5—7 holdasok közé. E száraz számadatok azt igazolják, hogy negyvenöt után sem a szegény- és középparasztság között húzódott meg a réteghatár, hanem a falu íratlan törvényei sze­rint a régi és új földesek között. Az első csoport megalakítása Hogyan hatolt be a falu életébe a szövetkezés gondolata? A grófok a földreform során megtarthattak 150 hold szántót, de nem bírtak vele. Vi­szont a helyi földművesszövetkezet szépen erőre kapott a negyvenes évek végefelé. Ennek vezetője, idős Varga Károly — aki egyébként köz­ségi bíró, párttitkár, UFOSZ- és DÉ­­FOSZ-elnök is volt egyszemélyben —■ kezdeményezte egy földbérlő ter­melőszövetkezeti csoport megalakí­tását a grófi birtokon. így jött lét­re 1049 januárjában a megye egyik első közös gazdasága, a patosfai Rá­kosi Tszcs, 17 családdal. Erről az időről egészen ötvenháromig alig akad írásos feljegyzés. A szö­vetkezeti eszme beáramlásáról , cs térhódításáról, a csoport kezdeti ne­hézségeiről, működéséről, a mozga­lom minden elismerést megérdemlő élharcosairól a részvevők és szem­tanúk visszaemlékezései alapján sze­rezhetünk tudomást. Szóljunk elő­ször néhány emberről, akik minden tapasztalat nélkül vállalkoztak arra, hogy járhatóvá tapossák ki a közös gazdálkodás addig töretlen útját. Idős Varga Károly egyszerű, a pásztorélet minden keservét isrperő ember. Fegyverrel a kezében, parti­zánként küzdött hazánk felszabadí­tásáért. Népünk uralomrajutása után — amint említettük — sok, erejét, képességét meghaladó közéleti teem dőt bíztak rá. Abban az időben volt ez, amikor a néphatalom éppen hogy hozzáfoghatott káderei kinevelésé­hez, amikor a politikai megbízható­ság többet nyomott a latban, mint a szakmai hozzáértés. Becsületes szándékához, a népi rendhez való hűségéhez nem fér semmi kétség. Mégis megbotlott emberiként tartja számon a falu közvéleménye. Tör­tént ugyanis, hogy a vezetése alatt álló földműyesszövebkezebben na­gyobb összegű leltárhiány mutatko­zott. Emiatt őt is elítélték négy év­re, s tizennyolchónapi 'börtönbünte­tés letöltése után derült fény ártat­lanságára. Farkas József — a jelen­legi megyei tsz-főkönyvelő — volt a koronatanúja, aki elmondja: Varga elvtárs hozzá nem értésének esett áldozatául. A másodfokú bíróság ezért, teljesen felmentette a vád és következményei alól. Igazságát te­hát senkinek sincs joga kétségbevon­ni. Szabadulása után is hitet, tett munkájával a párt, a néphatalom, a szövetkezet iránti töretlen hűségéről. Ma is szorgalmas tagja az Uj Élet­nek. Tudatos, vagy anélkül való »-ba­los« túlzásai ellenére bátor hordo­zója a szövetkezeti zászlónak. Németh Györgyöt sem tanította meg az úri világ az önálló gazdál­kodásra. Több földbirtokost szolgált, mint ahány osztályt elvégzett az ele­mi iskolában. Negyvenhatban so­dorta a nincstelenség ebbe a faluba — napszámba járt, részesaratással tengette családja életét. Ő is az el­sők között volf negyvenkilencben a szovetkezetcsinálásban. Csatlakozott hozzájuk Gelencsér Ferenc is, aki a csoport megalakulásáig a grófnál dolgozott. Sodor András, Tamás Ig­nác, Pál József, meg a többi egytől­­egyig -szegény, vagyontalan ember fogta meg egymás kezét a csoport létrehozásakor. Annyi saját földjük sem volt, ahova egy hagymát ledug­hattak volna, hiszen csaknem mind­annyian a grófi birtok szétosztása után kerültek Patosfára. Hogyan indultak ? Cseppet sem volt tehát biztató a jelenük, mégis — vagy tán éppen ezért — álitak be a kezdet kezdetén a közösbe. Nem azért alakítottak csoportot, mintha a kommunisták hirdette szövetkezési tanok a vérük­ké váltak volna. Édeskeveset tudtak ők akkor a közös gazdálkodás prog­ramjáról, azt is csak hallomásból, hi­szen ha könyv került volna is ke­zükbe, sokuktól még a nyomtatott betűk kiböngészése is teljesíthetet­len szellemi erőfeszítést követelt vol­na. Az élet vastörvényét azonban fel tudták fogni egészséges proletár­­ösztönükkel: nincs más út, csak egy, a szövetkezés. Így hát munkához lát­tak negyvenkilenc tavaszán a grófi 150 holdon, az állam segítségével. Kaptak egy pár lovat a földalaptól, a másik párat pedig másféle aján­dékként vehették birtokukba. Szán­tott nekik a földművesszövetkezet traktora, s a huszonöt darab anya­sertés is hozzájuk került az államtól a földművesszövetkezet közvetítésé­vel. Öt év alatt természetben kel­lett ezt a kölcsönállományt visszaté­ríteniük. Tizenöt szarvasmarhát is beköthettek a megjavított istállóba az első nyáron, mindez szintén az állami támogatás megnyilvánulása. Később meg gőbölyökkel kezdtek foglalkozni: az Állatforgalmi állatait hizlalták a saját takarmányukkal. Elismeréssel szólnak erről a munká­ról ma is mindazok, akik akkor még kívülről szegezték rá kíváncsi tekin­tetüket erre a csoportra. Teltek-múltak az évek, s az állam segítségéből, meg a maguk munká­jának gyümölcséből szegényesen 'megéltek a csoporttagok. Kalászo­saik mindig szemrevalók voltak, ám a kopásnövények nagyobb törődést is megkívántak volna. Ne szépítsük a dolgot: a gazdálkodás egész me­nete megannyi igyekezet mellett sem ívelt törésmentesen felfelé. Akadtak itt a kezdettől fogva nézeteltérések, személyi viszályok. Erről leginkább as elnökök gyors váltogatása állítja ki a nem éppen legjobb bizo­nyítványt. Gelencsér Ferencet bízták meg elő­ször az elnöki teendők ellátásával. Úgy vélték, hogy reá ragadt a leg­több gazdálkodási tapasztalat, hi­szen egy minta-uradalomból került Patosfára. Nem sokáig elnökösko­­dött, mert nem találták megfelelő­nek. Aztán Kaposvári András, Sas­halmi János, Tamás Ignác, Németh József, Kovács Gyula, ifj. Varga Ká­roly, majd ismét Tamás Ignác ke­zébe adják a vezetést.: Csakhamar megvonják mindegyiktől a bizalmat. Kétféle magyarázatát adják ennek, íme az egyik: »mindannyian cselé­­deskedtünk korábban, s 'ki akartuk próbálni, ki lesz alkalmas a veze­tésre«. Ebben van valami igazság, de meggyőzőbb a másik elgondolás, sorstársakról lévén szó, nem vette szívesen a tagság egyik elnök még oly hasznos utasításait sem. Ez a bajok fő oka. Innen van az, hogy a gazdaság nem fejlődött olyan mér­tékben, ahogy erre megvolt a mód. Innen van az, hogy a hathatós álla­mi támogatás nem a közös gazdál­kodás megalapozását, előbbre lendí­tését szolgálta teljes mértékben, ha­nem részben a tagság létfenntartá­sára fordítódott. Mindent egybevetve: dicséretes a Rákosi Tszcs létrehozóinak elhatá­rozása, akik nemcsak a maguk biz­tos megélhetését keresték a közös­ben, hanem egyszersmind elsőkként testesítették meg a jövőt magában hordó szövetkezeti eszmét is Patos­fán. Szép gabonatermésükre — ami a gépállomás javára is Írandó — fel­figyelt a falu népe. Útkeresés köz­ben néha eltévesztették a lépést, s ezt is számontarfották a kívülállók; (Folytatjuk) Kutas József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom