Somogyország, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)
1957-04-12 / 85. szám
J»________________ _________________________________________.________S OMOG YOKS Z^C ^^^^éntek^l957^áprliis^J£^ Nyílt levél a Bánya- és Építőanyagipari Egyesülés igazgatójához Kedves Fonai Elvtárs! Olvastam a lapban a Bánya- és Építőanyagipari ES vezetőinek és dolgozóinak »yilatkozatát a termelés kérdéseiről és a jövő terveiről, örömmel értesültünk arról, hogy Ti az 1957. évben közel hárommillió téglával többet kívántok termelni. Országszerte, de különösen megyénkben nagy az építőanyaghiány. Az utóbbi hónapokban megnövekedett az építési kedv, sok tégla kell lakások építésére. A nyilatkozatból azt is látom, hogy sok minden akadályozza munkátokat. Ehhez szeretnék pár észrevételt tenni. Hiányolom, hogy a hibákról kevésbé nyilatkoztatok, de rögtön cáfoltátok azon állításomat, hogy nálatok a kapacitás csak ötven százalékig van kihasználva. Szeretném ezt az állításomat megvédeni. Ismereté? az, hogy minden ipari üzemnek van egy alapvető keresztmetszete, amely elsősorban meghatározza a gyár termelő kapacitását. A mi szakmánkban a téglaégető kemence az alapvető keresztmetszet, az után számítjuk a téglagyárak kapacitását. Hogy számításaink valósak legyenek, minden esetben egy ideális állapotot veszünk alapul és a kemencék kapacitását egész évi használatra viszonyítjuk. Nektek kb. 3427 köbméter kemencétek van. Mivel a kemencéitek mind 600 köbméteren aluliak, a szakirodalom és a tapasztalat alapján 45 darab kisméretű téglát számítunk köbméterenként és naponként. Ha csak 365 nap helyett 335 napot számítunk, — harminc napot a kemence javítására számítunk — lévén a kemence folyamatosan üzemelő, akkor egy évbe* teljes kemencekapacitástok 48 millió tégla. Múlt évben 23 milliót gyártottatok, ami ötven százalék kapacitáskihasználás alatt van. Ha tovább bogozom ezt a kérdést és megvizsgálom, hogy ez a 23 millió tégla milyen minőségben készül és mind I. osztályú téglára számítom át, akkor 20 millióra jön ki és azt hiszem, belátod, ez édeskevés. Amikor én a kapacitástokról beszéltem, elsősorban erre gondoltam, és véleményem szerint, ez is a lényeg. A .nyersgyártást, amit tó egy műszakban végeztek, ha emelni akarjátok beruházás nélkül, úgy át kell térni két műszakra. Tudtommal kevés a szárítóhelyetek. Ezt évről évre kell bővíteni, míg ki nem alakul a megfelelő harmónia a termelő-eszközök között. Most pár szót szeretnék szólni azon bizottság munkájáról, amelyben én is részt vettem, illetve részt kellett volna vennem. A bizottság munkájának értékelésével egyetértünk. Bizottságunk legnagyobb hibája az volt. hogy irányítói nem ismerték fel, hogy két nap alatt képtelenség egy téglagyári egyesülést megvizsgálni. Erre több időt kellett volna fordítani. Pár szót a segítségről. Meg kell mondanom Neked, hogy a segítségadás olyan elképzelését, amire Ti gondoltok, nem tartjuk helyesnek. Nem érthetünk azzal egyet, hogy Ti felveszitek a telefont és ideszóltok: adjuk át részetekre a két teknőskeverőt, mert arra néktek szükségetek van és mi nem használjuk. Úgy gondoljuk, ha nektek kell valami és az indokolt, akkor vegyetek annyi fáradságot, hogy a 40—50 ezer forint értékű állóeszköz átadása esetén jöjjetek fel hozzám, mutassátok ki nekünk, hogy ezen állóeszköz átadása esetén mennyivel fogtok több téglát gyártani és ha ez meggyőző, mi eljárunk felettes szervünknél, hogy a teknőskeverőket megkapjátok. Mi a Tolna megyei Tanácsi Téglagyári ES-nek is adtunk segítséget. Meg kell még azonban mondanom, ha valami műszaki segítség kell, akkor műszakiak tárgyalják azt meg, ne pedig a főkönyvelők. Jó, ha a főkönyvelő ért a műszaki problémákhoz, az nagy segítséget jelent, de az a véleményem, hogy ne ő értsen a legjobban hozzá, mert ha így van, akkor legyen ő a főmérnök. Engedd meg, hogy levelemben kitérjek a két egyesülés összevonására. Elöljáróban kijelenhetem, hogy a téglagyártásnak egyszer majd teljes egészében tanácsi feladatnak kell lennie. Azonban, ha elolvastad Hruscsov elvtárs téziseit az ipar és építőipar átszervezésére vonatkozólag a Szovjetunióban, akkor láthatod, hogy ez azért következhetett be, mert náluk már egy sor kitűnő szakember fejlődött ki a helyi szerveknél és így mód van arra, hogy az ipar decentralizálását végrehajtsák. így van ez nálunk Somogybán, vagy akár az ország más részén? Nem. Nem fejlődtek még ki szakkáderek és feltétlenül a szakmai központi irányítás rendszerét fenn kell tartanunk. Ez különösen vonatkozik a téglagyártó iparra, amelynek technikai fejlesztése az egész világon napirenden van. Ha helyi vonatkozásban nézzük a dolgokat, beláthatod, hogy a Megyei Tanácsnál egyetlen egy szakember sincs, aki a Ti gyártási problémáitokkal foglalkozni tudna és Nektek használható tanácsot adhatna. Mint Nálatok, nálunk is. kevés a szakember és mindkettőnknek az a feladatunk, hogy szakmai káderek nevelését szorgalmazzuk. Ha az egyesítést tehát erről az oldalról vizsgáljuk meg, akkor mindjárt előjönnek azok a bajok, amelyek mind a két vállalatnál megvannak. A jelen helyzetben csak az lehet a megoldás, hogy először ki kell alakítani korszerű téglagyárakat, embereket kell nevelni a termelés és helyi irányítás részére, ez viszont a mai viszonyok között csak központi irányítás alatt történhet meg. Végezetül azt kérem Tőletek, hogy nyugodtan jöjjetek hozzánk segítségért, de elsősorban" a termelés megszervezése terén és a minőség megjavítása céljából. Ha esetleg nincsen időtök hozzánk jönni, — és hívtok mi készséggel megyünk hozzátok. Nekem az a véleményem, hogy mi is tudunk Tőletek tanulni, mert hisz kisebb vállalatnak is vannak olyan értékei, amelyeket a nagyobb vállalat megbecsülhet és követendőkként átvehet. Ezek után lépjünk egyet előre: meghívok Tőletek május hónapra 5 fizikiai és műszaki dolgozót tapasztalatcserére gyárainkba, nézzék meg, hogyan folyik a munka, a termelés, mondják el észrevételeiket és ami jó, azt vegyék át. Javaslom továbbá azt, hogy télen indítsunk közös műszaki tanfolyamokat dolgozóink szakmai továbbképzésére. Kérlek, tegyél meg mindent annak érdekében, hogy minél több dolgozó iratkozzon be különböző szakmai tanfolyamokra és Építőanyagipari Technikumba, hogy ezáltal sok építőanyagipari szakember nevelődjön Somogybán. Remélem, hogy segíteni tudunk Nektek a nagyobb termelés elérésében és nemcsak a tervezett 2,7 millió téglával, hanem még többel fogjátok túlteljesíteni 1957. évi terveteket. Elvtársi üdvözlettel: FEHÉR JÓZSEF a Somogy megyei Téglagyári Egyesülés igazgatója. Négyen jönnek be. Maszatosak, csapzottak, lábuk ujja kikandikál a cipőből. Pillanatok alatt felmérik a helyzetet, négyen háromfelé oszlanak. Sorbaveszik az asztalokat. A negyedik kis szökefejű még újonc. Látom zavarán, megilletődöttségén. Hebeg, nem tudja, hogyan kell kérni. — Bácsi, adjon ... adjon ... Körülnézek az étteremben. A szomszéd asztalnál házaspár ül. Kiöltözve, ünneplősen, vasárnapiasan. A férfi úgy negyven év körül, a nő szintén. Az emberen rózsaszínű ing, barna nyakkendő. A gallérba préselt vörös nyakán kidagadnak az erek. Az asszonyon szürke kiskosztüm, látszik, mm mindig viseli. Liter bor az asztalon, teli poharak. A teremben cigarettafüst, cigányzene, néha feljelcsukló ordítás. Az első itt próbálkozik. — Bácsi adjon húsz fillért. A férfi összehúzza a szemöldökét, az asztalra csap. — Tűnj el gyorsan! A fiú elszökell a másik asztalhoz. Katona ül ott, párórás kedvesével. Belenyúl zsebébe, forintost kotor elő. Nyújtja a fiúnak. A házasvár méltatlankodik. — Nem kell nekik adni — harsogja a férj felháborodottan. Ezeken úgy sem lehet segíteni. Züllött alakok. Az apja biztosan tökrészeg, az anyja is. Romlott népség. Lopnak, mint a szarka. Hogy nem tudják kitiltani őket a helfnségből. Folyton csak zavarják az embert... — Hallatlan — toldja meg az asszony, s undorral biggyeszti le száját. Az ember bö'rfen egyet, a töltött káposztára jólesik a szódás borocska. A kis «negyedik« lába. földbegyökerezve topog előttem, piszkos kezét nyújtja. Aztán, hogy nem szólok, csak nézek a szemé-IGAZA VAN? be, nekiiramodik az ajtónak. Én utána. — Fizetek — kiáltom a pincérnek — ... s galléron ragadom a kis kéregetőt. — Gyere. Elmegyünk haza. — Nem, — kiáltja —, s mint az őzike, kerekre tágulnak kék szemei. Nem tágítok. — Gyerünk. Jössz velem! Megbékélne, elindulna. Három társa közül az egyik utána szalad. — Hova mész, Szöcske? A pasas »lebuktat« Kitépné magát kezemből, de nem engedem. Most már felvettem a fonalat, hát végig gombolyítom. Tartom a kabátját erősen. lehet, a házszámot lecsuzlizták már rég a gyerekek. Keresztülmegyünk az udvaron, átlépünk a kiöntött mosogatóié r földbevájt, piszkos csatornáján, Az áporodott levegőtől hányás kerülget. Az omladozó ház vége. a sötétben úgy látszik, mintha a földön érne véget. Le kell hajolnom, amikor az ajtón belépek. Asszony jön elém. Fiatal, csinos, jól öltözött, szőke, ajkán rúzs nyomaival. Idegenül, meglepetten néz rám. — Mit akar? — Semmit. Egyáltalán semmit. Csak fia kéregeiett a Koronában, s eljöttem megnézni, hogy él otthon. Mi less a marcali mozival ? Többször hírt adtunk arról, hogy Marcaliban mintegy 1 200 000 forintos költséggel felépítették a megye egyik legszebb firr.színházát. A községfejlesztési alaphoz is a nagymértékű társadalmi munkához a megyei szervek is hozzájárultak közel 150 000 forinttal. A mozi elkészült, azaz, hogy az épülete, mert filmvetítést még most sem láthatnak ott Marcali lakói. Anyagi gondok! igen, még mindig anyagi gondok gátolják a mozi felavatását. ás üzembehelyezését, pedig ezt 1956. augusztus 20-ra tervezték. A rossz nyelvek azt beszélik: sokat segített volna, ha nem építenek kutat — feleslegesen, — a mozi mögé. Úgy sem használja senki a kútat, s a megmaradó pdnzt a mozira lehetett volna fordítani. Késő bánat. Most ott az épület a normál vetítőgéppel, de még hiányzik közel 35 000 forint. Van aki azt mondja, csak azért nem tudják elvégezni a szerelési munkákat, mert vizes a fal és meg kell várni, míg teljesen kiszárad. Más ügyetlen tervezésre, a község pénzének helytelen felhasználására következtet. A tény azonban az, hogy 35 000 forint szerelési költségen múlik a marcali mozi üzembe helyezése. Ezt a pénzt igyekeznek most előteremteni a Járás és a közséq vezetői. S habár ígéretet, közelebbi időpontot nem határoznak meg a mozi felavatására, reméljük, hogy az első határidő évfordulóján már élvezhetik Marcali kultúrára éhes lakói új, gyönyörű létesítményüket. . . Országszerte megindult a bányásztoborzás A bányák állapotának további javulásával, új munkahelyek megteremtésével több munkáskézre lesz szükség a bányaüzemekben. — Majdnem minden szénbányászati tröszt szívesen fogad új munkásokat — hangzott a nehézipari minisztérium illetékes szervének felvilágosítása. — Természetesen olyanokat, akik becsületesen dolgoznak, komolyan veszik a bányamunkát. A munkaerőhiány csökkentésére április elejétől kezdve országosan megindult a toborzás. A tanácsok és trösztök megbízottjai tájékoztatják az érdeklődőket a bányászmumkáról, a kereseti lehetőségekről, az elhelyezés problémáiról. A jelentkezőket orvosi vizsga után eljuttatják munkahelyüké. Tekintve, hogy majdnem mindegyik tröszt keres munkásokat, a toborzottak arra a bányavidékre mehetnek, amit maguk választanak. A tervek szerint a második negyedévben országosan 3000—350* új munkást toboroz a szénbányászat. A szálláshelyek mindenütt rendben vannak, az új bányászokat el tudják látni munkaruhával, gumicsizmával és szerszámmal. Építési és szolgáltatási osztály alakult a MESZÖV-nél Azért, hogy a megye földművesszövetkezeteinek beruházási, tatarozási munkálatai gyorsabban és jobban haladjanak, a MÉSZÖV igazgatósága saját kebelében egy építési és szolgáltatási osztályt hozott létre. Ezen belül működnek majd kőműves, ács, asztalos, kirakatrendező stb. részlegei?, s ezek végzik el a megye földművesszövetkezeteinél adódó összes építési és szolgáltatási munkát. Ez az osztály előreláthatólag hetven-nyolcvan szakembert és segédmunkást foglalkoztat. Huszonötén máris munkához láttak. Az építési részleg Taszáron italboltot, kultúrtermet és bolthelyiséget, Siófokon teljesen új cukrászdát épít, mintegy 350 ezer forintos beruházással. Megkezdték a csurgói vasszaküzlet építését is. (Tehát véget ért a hosszú ideig tartó bonyodalom.) A közeli hetekben megkezdik a MEZŐSZÖV kaposvári raktárának, a kaposmérői szövetkezeti új üzlethéz építését és a jákói italbolt bővítését. Tárgyaláséi? folynál? a földművesszövetkezet és a tanács között a csokonyavisontai fürdő és szálloda megépítéséről is. Ez régi gondja a környéknek és a megyének is, s így remélhető, hogy érdemleges eredménnyel zárulnak a tanácskozások. SOMOGYZSITFAI FÉSZEKRAKÓK A falu szélen álló tábla így jelzi a község nevét: «Somogyzsitva«, pedig a falubeliek s a felsőbbség szerint a falu hivatalos neve «zsitfa«. Az idő elnyűtte a táblát, éppen úgy, mint ahogy a fejlődés, az évtizedek forgataga keresztül szaladt a zsúptetős, alacsonyfalú, kisablakú házak felett is. Egynéhány ház falait már csak oszlopok védik a kidőléstől. Elhangzott felettük a végítélet. Újat. szebbet, jobbat kell helyettük építeni. A télen Tollár Istvánékat is fenyegetően figyelmeztették a repedező, omladozó falak. A hátsó fal, mint a korát túlélt agg, meghajlott, s jelezte: nem sokáig élek, bontsatok le. A napokban aztán egész századnyi népség: asszonyok, férfiak, fiatalok érkeztek a lebontott ház portájára, s mint a fészekrakó fecskék, a szakemberek kijelölte fundamentum mellé köröskörül dúcokat ástak le, s elkezdték az építést. A fundamentum, az alap tiszta tégla, a fal vert agyagból lesz. Zuhog a fal s a környék a sulykok ütemes dobbanásától. Ötven-hatvan ember döngöli az agyagot. Hogy jobban kössön az agyag, a nedves föld közé szalmát kevernek, így csinálták a nagyapák is. Hetven ember sürgölődött a falakon és a falak körül, amikor ottjártunk. Két nap alatt felépítjük az új házat — mondta szerényen a gazda. S biztos úgy lesz. Uj ház épül a régi helyén, két nap alatt. lm, mire képes az összefogott nép ereje. „ («•Ha nem tudod megtenni, hogy valamit ne írj meg, akkor írd meg«... Gorkij.) * Megállunk a rozoga sezlon előtt, a légypiszkos villanykörte sápadt fénye az arcára esik. Mosolyogni próbál, amennyit a lárvaszerű bőr megenged. — ötvenes — súgja és félszegen Icacsint. Vibrál a hangja, szokatlan neki a bejelentés, mint a gyermeknek a «húsz fillér.« Fél, hogy sokat mondott. Helyesbítés félét mormol, de én tagadólag intek. Hol laktok? — Elsírja magát, de azért vezet. Eleresziem a kabátot, ledugom, a kezem. Megfogja, úgy lépegetünk az éjszakai Kaposvár csendes utcáin. Ilyenkor ágyaz meg otthon a családanya kicsinyeinek, 'vagy teszi ételüket az asztalra. Az ablakból világosság veti rózsaszínű fényét az utcára. Kiérünk az emeletes házak közül, befordulunk a földszintes utcasorba. Szemben velünk személyautó reflektora villan ! az éjszakában, megcsillogtat valami harmatos fényt, kis barátom szőke és piszkos haján, majd elsuhan a távolba. Asszony tart felénk, fekete ruhában, fekete szandálban, fekete retiküllel a karján. Megállunk egy cégtáblákkal telerakott kapubejáratnál, de sötét van, a felírásokat elolvasni sem Rendőr maga? Nem. — Karhatalmista? Rázom a fejem. — Hát akkor mit akar? Kissé zavarba jövök. Tényleg, mit is akarok? A gyerek még mindig fogja a kezem, állok a konyhában, pillanatok alatt) észreveszem az üres, elmosatlan lábosokat, a Jkonyhászekrény fellazult «zsanérját«. A tűzhely jéghideg) fejlette falvédő, mely gúnyolódva hirdeti: Hol hit, ott áldás. Hol áldás, ott szeretet, Hol szeretet, ott béke, Hol béke, ott Isten, Hol Isten, ott szükség nincsen! Hm. Hát Isten az nincs itt, hiába várják. Ezt az asszony is tudja. Bizalmatlanul félrehajtja a fejét, de egyszerre világosság gyűl benne. Mars ki — mordul a gyerekre — és bevezet a szobába. Nem, most nem. Van így néha az ember. Viszont szívesen segítek anélkül is. Elhárítja. Mit gondolok, becstelen ő? Nem, így tényleg nem tógád el semmit. Székkel kínál, s ezzel is kimutatja gyakorlatlanságát a «szakmában«. Aki nem is fizet, nem is akar semmit, azt ki kell rúgni!... íratlan törvény ez itt. mely még nem férkőzött tudatába. Férje van? — kérdezem, megtörve a beállt csendet. — Novemberben disszidált. Hitetlenkednék, de csikós borítékot húz elő az éjjeliszekrény fiókjából. — Nem dologzik sehol? — Raciztak. Most már tényleg kétkedve nézek feléje. — Elbocsájtották? — Igen. Lehet, hogy a férjem miatt. — S nem tudott sehol sem elhelyezkedni? — Próbáltam, de nem sikerült. És... és... hogyan, miért?... — Tudom mire gondol. Ne szégyellősködjön. Felugrik és villogó szemekkel mered rám. Kezével cigarettát kapar elő, idegesen rágyújt. Úgy sziszegi felém a mondatokat. — Mit tegyek — mondja, — mit? Azt hiszi, ez tetszik nekem? A megvetés, a gúny, az emberek viselkedése? ... Nézze, a Békéből jöttem ki a szálloda felől a múltkor és utánam szólt egy férfi: — Állj csak meg kicsikém! Végigpirított, lemeztelenített ez a tegezés. Mit gondol ez, ki vagyok én? — Gyere velem — súgta és belém karolt. Kitéptem a karomat, erre gúnyosan utánam szólt. — Akkor miből élsz? — Nem abból — sikoltoitam amire maga gondol. — Hát akkor? — Amit el tudok adni. Ez körülbelül egy hónappal ezelőtt történt. Akkor még szégyelltem magam. Aztán rájöttem, más kiút nincs. Valamiből élnünk kell. Fiatal vagyok, csinos. Még az utcán is megfordulnak utánam a férfiak. Elbúcsúzom, visszamegyek a vendéglőbe. A rózsaszíninges még ott ül feleségével, a puha ülésen, arca vörös a bortól, a cigány fülébe húzza: ... Susogj, susogj fehér akác... Igaza van. Züllött emberek. Erkölcsi érzék nélkül valók. Lám, ennek a rózsaszín ingesnek van erkölcse. Jómódú vízvezetékszerelő. Tehát igaza van. Az aszszony elmehetett volna fizikai munkára is. Nem? ... Zavarják el ezeket a kéregető gyerekeket a pokolba. De miért van igaza? Miért? Miért? Mindegyikünkön múlik, hogy ne legyen többé igaza. SZÜTS ISTVÁN.
