Somogyország, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)
1957-04-07 / 81. szám
5 'üf< A KOZMETIKUS TANÁCSA Tavasszal, ahogy a lábról lekerül a harisnya, sokan szeretnének megszabadulni a lábat borító dús szőrzettől. (S ilyenkor sokan nagyon rosszat cselekszenek azzal, hogy lebcrotváljóík. Ezután a szőrzet erősebb lesz és gyorsabban nő.) A lábat s kart borító szőrzetet többféleképpen távolíthatjuk el. Elektromos árammal, ideiglenes depilátorokkal és gyantával. A gyantával való szőrszedés a legelterjedtebb ma a kozmetikában. S ezt a szőrtelenítést odahaza is el tudjuk végezni. Mégpedig úgy, hoey a szőrvesztő gyantát felmelegítjük a kéz melegéig, azután két ujjunkkal egy ujjra vesszük és hosszú csíkot kenünk a szór növésének irányában a szőrtelenítendő területre. Pár pillanatig rajta hagyjuk és az eiiemcezó irányban gyors mozdulattal vissza rántjuk, s így a szőrt eltévolítottuik. A szőrtelenített felületet benzines vattával letöröljük és vékonyan bekrémezzük. A gyantával való szőrtelemtés előnye, hogy a szőrzet csak két-három hónap múlva nő vissza. A gyantázáson kívül megemlíthetjük még a hidrogénperoxiddal való állandó színtelenítést, amely a szőrszálakat törékennyé teszi és a szőr növésére nem hat serkentően. — Ujháziné — Biztosan hazajön! — Tessék! — Engedtem be magam előtt a posta csapóajtajánál egy nénit. Egymás mellé kerültünk az expressz küldemény felvétele felratú ablaknál is. Asszony szomszédom bizalommal volt hozzám, mert felém nyújtotta kék-piros szélű levelét: — Mondja kérem, jól címeztem m eg? Külföldre megy. Megítélésem szerint nem volt a címzéssel hiba. — Tudja — folytatta tovább — rosszul látok, sokat sírtam az utóbbi időben, s máris könnyek tódultak szemébe. Az ablakhoz ér, átveszik tőle a levelet, szeretetteljesen megsimogatja búcsúzóul és jól megfigyeli, hova teszi a postai dolgozó, nem keveredhet-e el. Újra együtt lépünk ki az ajtón. Hozzá igazítom lépteimet, egy fele visz az utunk. Megtudom, tőle, a fiának írt. Nem először, mindegyikben haza hívja, kérve, könyörögve. Elment már karácsony után három társával. Nem éppen az események sorrendjében tudom meg, hogy mi történt a szeretőszívű édesanya fiával, Ferikével. — »Ferike« már 17 év s — amikor ezt édesanyja közli velem, ijedten néz rám. — Ugye, jól tudora, hogy az amnesztia a fiatalkorúakra továbbra is vonatkozik, meri az én Ferim csak májusban lesz 17 éves. — Haza várom — itt reménykedés csillan meg a szemében —, mart az egyik társa, akivel elment, tegnao hazaért. Nála voltam, ő mesélte, hogy a fiam nagyon m gsoványodott. Eladta kabátját, óráját, kesztyűjét ennivalóért. De bár vitt volna magával még több mindent, hogy ne koplalna szegény. Nagyon sajnálom ezt a vérző szívű édesanyát, s talán, mert őt nagyon szánom, kevésbé sajnálom kalandvágyó 17 éves fiút, aki mint ahogy anyja mondja, eszes, értelmes gyerek volt, mégis ilyen szomorúságot tudott okozni szüleinek. Megkérdezem: — Ugye egyetlen gyerek volt? — Nem, kettő itthon van. Ugylátszik megértette, hogy miért érdeklődtem a testvérek iránt, mert azt mondja: Tudja, így még tán rosszabb, mert amikor a másik kettőnek kenyeret szelek, mindig Feri jut az eszembe, hogy vajon neki van-e mit enni, van-e meleg szobája. Biztos ő volt a legkisebb gondolom magamban, hogy ennyire ragaszkodnak hozzá. De megint tévedtem, mert épp a középső, tehát egy csupán a három közül. Mert mindegyik miatt így szenvedne az anya. Szomorúan felsóhajt, s ez már inkább nyögés, mint sóhaj. Lelketlenek az emberek, mert az qn fiamnak magától sosem jutott volna eszébe, hogy itt hagyjon engem. De arra már nem is találok kifejezést, aki lebeszélte a. hazatérésről. Valami nagyot akar mondany ómnak, annak már nincs is édesanyja. Fiam barátja meséli, azzal felemlítették őket, hogy a határnéJ lelövik azokat, akik hazafelé jönnek, vagy ha haza is ér, itt b^börtönzik. És a fiam ott maradt. De én nem gyáva gyereknek ismertem, érzem, hogy haza jön. Már vettem is neki húsvétra ajándékot, fényképezőgépet, azt már régóta szeretne. Igaz, a pénz másra volt félretéve, de most nem számít. Aj-jaj — sóhajt újra nagyot. A következő utcasarkon elválnak útjaink. Búcsúzóul megkérdezi tőlem félve, reménykedve, hogy igazolom-e az ő anyai érzését. Ugye hazajön? Biztosan! S ebben hiszek is, mert a szerető anyaszív a messzi távolból is hazavonzza a fiát. P. L Házassági gondok — Látja, оков dolog vo't. Müller úr, hogy végre megnősült. Sok kis anró gondtól szabadult meg és most már a gombfelvarrás sem probléma . . . — Az valóban, igaz, a feleségem, hála Istennek, cipzáras ruhákat visel. Jól megtanulta A falusi kovács tanulónak alkalmaz egy fiatlalembert. — Jól figyelj Ide fiam, pontosan csináld azt. amit mondok, s meglátod, fog ez menni . . . Kiveszem a tüzböl az izz> patkót, ráteszem az üllőre. Ha biccentek a fejemmel, üss rá jó nagyot a kalapáccsal. A fiú pontosan követte a mester utasítását — azóta ő a falu kovácsa. Előzékeny asszonytárs Aa egyik ember evő törzsnél két nö beszélget házasságuk viszontagságéiról ■ Igazán nem tudom — panaszkodik az egyik —, mit csináljak a férjemmel. — Nem tudod? — kérdi a másik részvéttel. — Majd átküldőm neked a legújabb szakácskönyvemet. Hála Ha nagy hajban segítesz embertársadon, biztos lehetsz benne, hogy sohasem feg megfeledkezni rólad — ha ismét hajba kerül. A biblia parancsolatai szerint, Ünnepi vacsora után a háziasszony megkérte a jelenlévő Verdit, mondjon véleményt a házikisasszony zongorajátékáról. Verdi beletörődött az elkerülhetetlenbe. Amikor a lö éves kislány befejezte a játékot, a háziasszony várakozóan Verdihez fordult: — Nos. ml a véleménye mester, de egészen őszintén . . . — Látszik, hogy a lánya vallásos nevelésben részesült. — Hogyan érti ezt? — Szigorúan tartja magát a biblia parancsolataihoz .. . — Valóban, mester? — mosolyodon el büszkén az anya. — Valóban . . . ugyanis jobb keze nem tudja, mit csinál a bal. . . Itt a tavasz? •— Miért tartja ma csukva a bolhaszfnházát, igazgató úr? — A primadonna megszökött egy pulikutyával Hány évet késett? — Salnos. kedves kisasszony, de már elkésett, — mondja az igazgató a hölgynek, aki egy titkári állásra pályázott. — Már tegnap kellett volna jelentkeznem? — Nem. akkor, amikor a fénykép készült, amelyet a pályázathoz csatolt. Nemzeti sajátosságok Egy óceánjáró hajó zátonyra futott egy lakatlan szigeten. Mindenki megmenekült. Alig egy héttel később már élénk ólet zajlott e szigeten. A németek őrült Iramban dolgoztak, az amerikaiak egy áruházát és egy reklámirodát nyitottak. a franciák egy strandvendéglöt rendeztek be, az ausztráliaiak úszóversenyeket rendeztek és a skótok whiskyt próbáltak főzni. Csak az angolok vesztegeltek tétlenül a parton: várták, hogy bemutassák őket a többieknek. Egyenes vonalú tavaszi tweedkabát, manzseftás japán ujjal. A nagy sálgallért bevágások díszítik. Fedett gombolást!, ferdén hasítottak a zsebek. A ^törött tükör“ Bizonyosan találkoztál már te is hencegő pajtásoddal, aki mindig azzal dicsekedett, hogy ő mi mindent tud. Te is megtrófálhatod. Mégpedig úgy, hogy te azt mondod neki, hogy a törött tükröt újjá tudod varázsolni. Csak egy szappan, meg a tükör kell hozzá. Vedd a szappant, húzzál olyan irányú vonalakat a tükrön, mint ahogy az tömi szokott — persze úgy, hogy hencegő barátod ne lássa — aztán mutasd meg pajtásodnak, kissé távolról, ahogy a falon függ. Aztán rnond neki, menj ki csak egy percre, ezt a tükröt újjá varázsolom. Te akkor nedves rongygyal letörlőd róla a szappant s megmutatod barátodnak: íme újra ép a tükör. Jó, ha tudjuk, Az. üvegedényt legegyszerűbben újságpapír beáztatásával tarthatjuk tisztán. Ha szűkszájú az üvegünk, a papírt tépjük össze egészen apró darabokra és egy íőzőkanál nyelével jól keverjük el az üvegben. Ha az üveg, kancsó száján befér a kezünk, dörzsöljük át vizes újságpapírral az üveg külsejét, belsejét és minden folt, tisztátlanság lejön. Késeink, fémeszközeink folttalanításá'hoz használjunk VIM-be mártott parafadugót. Vigyázzunk, hogy a rozsdamentesített késeket ne sikáljuk, mert elvesztik ötvözetüket. Az alumínium edényeket ne sikáljuk, Aluvittal tisztítsuk. Műanyagból (bakelit, polisztirol, PVC) készült konyhaeszközeinket, salátás és befőttes kanalunkat lehetőleg hideg vaey lanvyo.s vízben mossuk el, mert a műanyagnak árt a forró víz. Ha olajjal vagy forró zsírral dolgozunk, előre törjünk fel egy tojást, hogy az esetleg kezünkre csöppenő zsír okozta sebet azonnal bekenhessük. A hagymá és halszagot a húsdeszkáról, vagy kezünkről ecetes-sós vízzel tüntethetjük el. Éles konyhakésünket ne használjuk forró étel szeleteléséhez, mert elveszti az élét. Gondoskodjunk fenőkőről, hogy bármikor vékonyan tudjunk szeletelni. SÜSSÜNK — FŰZZÜNK SPENÖT-PUDING: 4 zsemlyét tejben megáztatvmk, aztán áttörünk és hozzáadunk (nyersen mérve) fél kg-ból készített főtt spenót-pürét, 8 dkg olvasztott margarint, 4 tojássárgáját, sót, 2 evőkanál reszelt sajtot, 2 evőkanál morzsát és a tojások habját. Kikent, kiszórt pudigformában háromnegyedóráig főzzük vagy tűzálló tálban felíujínak sütjük Olvasztott vajjal vegyített reszelt sajttal tálaljak. PAPRIKÁS MEGLEPETÉS: (Maradék pörköltből, vagy panrikásból készül.) 1 kg burgonyából finom pőrét készítünk, vaj iái és tettel. Tűzálló tálat kikentük és a pü-é felét beletesszük, ráöntjük a kiskockára, vágott paprikást vagy pörköltet és aztán ezt a. réteget te'jesen befedjük a burgonyapüré másik felével. A burgonya tetejére kevés olvasztott vajat öntünk és sütőben megsütjük. E módon minden lével készült húsunkat felfrissíthetünk felhasználhatunk Nagyon csinos társasági blúz, érdekes nyakmegoldással. Készíthetjük fehér, rózsaszín, világoskék szövetből. A szoknyán kívül viseljük. PÜSPÖKKENYÉR EGY TOJÁSSAL: Keverjünk habosra 3 dkg olvasztott zsírt, egy egész tojást, 2® dkg cukrot, fél sütőport. 28 dkg lisztben elvegyítünk 10 dkg aprőravágott cukrozott gyümölcsöt, vagy diót és azt negyedliter tejjel felváltva hozzávegyítjük. Kivajazott lisztezett püspökkenyér formába* jól átsütjük HAMIS möTORTA. Előző este beáztatunk 3 deci darát, 3 deci tejben. Másnap hozzávegyítiiak 1® dkg darált diót, egy egész tojást, 15 dkg cukrot, egy sütőport, egy vaníliát és zsírozott tortaformában lassú tűznél sütjük Kettévágva, lekvárral töltjük és tejszínhabbal beborítva kínáljuk. — üj női és férfi sportöltözékeket mutattak be a Ruhaipari Tervez® Vállalat divatbemutatóján, melyem nemcsak a nyárra készített ruházati úkkeket, hanem a harmadik negyedévben gyártásra kerülő ruhákat ж bemutatták Volt egyszer, hol nem volt, volt a világon egy özvegyember, meg egy özvegyasszony. Mindkettőjüknek volt egy lánya. Szegények voltak mind a ketten. Az egyiknek szitája volt, de rostája nem, a másiknak rostája volt, de szitája nem. Ha az embernek a rosta kellett átküldött az özvegyasszonyhoz, ha annak szita kellett átküldött az özvegyemberhez. Hogy ne kelljen mindig mindent kölcsönkérni, összeházasodtak. Az ember lányának nagyon rossz lett a sora. A mostohája nagyon roszszul bánt vele, szidta, ütötte-verte, ahol érte. A lány már nem tűrhette tovább, elment hazulról világgá. Ahogy ment, rnendegélt egy nagy erdőben talált egy kemencét. A kemence megszólította: — Ó szép leánymátkám! Egyél az én hamubasűlt pogácsámból! A lány mondja magában: — Eszem bíz én, mert éhes vagyok. — És jóllakott a pogácsából. Arrébb egy patak mellett ment el. A patak is megszólította: — Ó szép leánymátkám! Igyál az én szemetes vizemből! — Iszom, mert szomjas vagyok, — mondotta a lány és jót ivott belőle. Ment tovább az erdőben. Egyszer egy házhoz ért. Abban lakott a vasorrú banya. Beállott hozzá szolgálónak. A Hal volt, hol nem volt., A két !cmy meg о vasorrú banya vasorrú banya megparancsolta, hogy hat szobába szabad neki bemenni, a hetedikbe nem. A lány fogadta, hogy így lesz. De egyszer, ahogy a vasorrú banya elment hazulról, mégis csak bement a hetedik szobába. Hát mit látott ott? Annyi kincs volt, hogy annyit még álmában sem látott. Megrakodott belőle és elszökött. Nem messze mehetett, mert a banya visszatért és észrevette, hogy a lány bent járt a hetedik szobában és elszökött. Elővette a sütőlapátot, meg a vasgerebent, a lapátra ült és azt mondta: — Lipit-lapát, vasgereben, mindjárt utói érlek és legerebenezlek! A Ián}’’ akkorra már a patakhoz ért. Megszólította a patakot: Ó, te patak, rejts el engem a te rej tekédbe. Imhol jön a vasorrú banya, mindjárt legerebenez. A patak szétnyílt, elrejtette. A vasorrú banya ott ment el a patak mellett, a lányt nem látta meg. Akkor a lány kijött és ment tovább. Odaért a kemencéhez. Megszólította azt is. Ó, te kemence, rejts el engem a te rejtekedbe! Imhol jön a vasorrú banya, menten legerebenez. A kemence elrejtette. A vasorrú banya akkor már visszafelé jött. De a lányt nem látta, mert a kemence elrejtette. Hazaért a lány. Megmutatta a magával hozott kincseket. Örült az apja is, hogy a lánya most már nem eszik ingyen kenyeret a háznál. A mostoha szerette volna, ha az 6 lányának is volna annyi kincse, mint a másiknak. Sütött neki édes süteményt és elküldte, hogy szolgáljon Ö is a vasorrú banyánál. Az Ő lánya is azon módon találkozott az erdőben a kemencével és a patakkal. A kemence őt is megszólította: — Ó szép leánymátkám! Egyél az én hamubasűlt pogácsámból. — Nem eszem én — válaszolt a lány kevélyen, — van én nekem cukros süteményem. Arrább a patak is megszólította: — Ö szép leánymátkám! Igyál az én szemetes vizemből. — Nem iszom én — feleli a leány, van az én csutorámban bor. Azzal ment tovább. El is ért a vasorrú banyához. Fölfogadta őt is. A hetedik szobába neki sem volt szabad bemennie. Alig várta, hogy a vasorrú banya elmenjen hazulról. Első dolga volt, hogy bemenjen a hetedik szobába. Bement, s még több aranyat hozott el, csak úgy görbült alatta és sietett hazafelé. A vasorrú banya most is nemsokára otthon volt. megint elővette a sütőlapátot, ráült és azt mondta: Lipit-lapát, vasgereben, mindjárt utói érlek és legerebenezlek. A lány odaért a patakhoz. — Ö te patak rejts el engem rejtekedbe! Imhol jön a vasorrú banya, mindjárt legerebenez. De a patak azt mondta neki: — Nem rejtelek,, nem ittál a szemetes vizemből! Szaladt tovább a lány. Odaért a kemencéhez és azt is kérte: — <У te kemence, rejts ei engem rejtekedbe, mert mindjárt jön a vasorrú banya és legerebenez. A kemence sem rejtette el. — Nem ettél a harpuAasült pogácsámból. A vasorrú banya nemsokára utói érte a lányt, jól legerebenezte, az aranyat pedig elvette tőle. A lány alig tudott haza menni. Mikor hazaért, a kakas meglátta, a kerítésre szállt s onnan kiabálta: — Imhol gazdaasszonyom! — Jön ám a te lányod tiszta vérben! Odaugrik az asszony: — Hess le onnan te kakas! És hozzátette: Jön ém tiszta gyémántban! A kakas megint felszállt a kerítésre és csak kiabálta: Imhol, jön a lányod, tiszta sebben. Aa asszony ezt sem hagyta szó nélkül: — Jön ám! Hozza a drága kincseket. Egyszer csak a lány belépett a házba, s (ászto vér volt. Nem hozott semmit!!!
