Somogyország, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-07 / 81. szám

. SQMOGYORSZAO________________________________________________________Vasárnap, 1957. április 7.

® ______■— -..■здумяи яшвйшшакяншюшшшшшшяшшшиипмишя*1*млшшшвшшшияшшявжвяшшвняяшяшютшшштвшшшвшшшашяаяшшшяшаяяшшятшашшатяшюш*тяякшяават*т

A MUNKÁSTANÁCSOK FÖRUMA

Öntöttünk tiszta vizet a pohárba

(Válasz a közelmúltban megjelent »Tiszta vizet a pohárba:« c. cikkre.) i Városunkban, sőt talán megyénk íüzemei közt is a Tejüzem volt az a ■hely, ahol az ellenforradalom óta jnapirenden voltak a nézeteltérések ;és a viszálykodások, megnemértés ;és az áskálódás szelleme uralkodott. :a dolog azzal magyarázható, hogy a ’’munkástanács tagjai olyan személyek lettek, akik »a dicső magyar forradalomban« és az azt követő hónapokban megmutatták igazi arcukat. Mindannyian helyeseljük a Somogyországban megjelent »Tiszta vizet a pohárba« című cikket, amely ezekről a munkástanács tagokról, illetve tevékenységéről, a kommunisták üldözéséről szólt. Igen, itt egyes személyek »nagymagyarok« óhajtottak lenni. De az egyszerű dolgozók, a kommunisták és pártonkívüliék egyaránt látták, hogy mi ennek a nagy hazafiságnak igazi oka ég célja. Röviden: egyéni érdek és pozíciószerzés. Most már végre rövid, de dicstelen pályafutásuk véget ért. Az üzem dolgozói megelégedéssel vették tudomásul, hogy ezek a személyek már nem a Tejüzem kardcsörtetőí. Uj munkástanácsot választottunk, olyant amely megfelel a Tejüzem dolgozói bizalmának. Távolról sem akarjuk ezzel azt mondani, hogy minden olyan személytől megszabadultunk volna, mint az előző munkástanács egyes tagjai voltak. Nem. ©e azt mondja a közmondás: ami késik, nem múlik!

Persze, helytelen lenne azt mondani, hogy mindenki helyeselte az extra magyarok távozását. Azok, akik az 6 uszályukba kerültek korábban és tőlük várták a boldogulás útját, nem, azok nem örültek ennek. De mi e pár ember véleménye a dolgozók túlnyomó többségének véleményéhez. Még ezek ellenagitációja mellett is, március 25-én a dolgozók megjelentek az új munkástanács választáson, mert azt akarták, hogr legyen végre egy olyan munkástanács, amit ők demokratikus módon választanak meg. Négy tagú jelölőbizottság és a dolgozók titkos szavazása együttesen választotta az új munkástanácsot.

Tudja az új munkástanács,' hogy most nagy, komoly feladatok állnak előtte. Pótolni kell az elmulasztottakat is. Első és legfontosabb feladata az üzem termelékenységének emelése. Csökkenteni a termelés költségeit. Mindenekelőtt fontos szempont az üzem gazdaságossága. Az új munkástanács harcol a pártszervezettel együtt a helyes bérrendszer kialakításáért. Egyes munkahelyeken bevezetik a' csoportos bérezést és a darabbért. Az új munkástanács azt akarja, hogy dolgozói valamennyien megelégedettek legyenek, a pártszervezettel, az üzemi bizottsággal és a gazdasági vezetőkkel együtt akar dolgozni és vigyázni arra, hogy soha többé ne legyen október 23. Ha kell, fegyverrel is megvédjük az eddig elért eredményeinket. Mi dolgozni akarunk, békében élni, termelni saját magunk és népünk jajára, — ezért öntöttünk tiszta vizet a pohárba. A Tejüzem munkástanácsa.

A nyereségrészesedésről

Megkezdődött a második negyedév, s ez bizonyos változást jelent ipari vállalataink életében. Április 1-től kezdve államunk az üzemek nyereségeinek egy részét visszaadja az üzemek dolgozóinak.

A nyereségrészesedésnek egyetlen feltétele az, hogy a szóbanforgó üzem legalább is elérje a múlt év első kilenc hónapjának költségszintjét. (Az indokolt többletkiadásokat az állam megtéríti az üzemeknek.) Ebben az esetben a vállalatok a korábbival azonos mennyiségű igazgatói alapban részesülnek. Ha az üzem nyeresége több a tavalyinál, egytől—négy hétig terjedő bérnek megfelelő nyereségrészesedést kapnak. Ez azt jelenti, hogy most már valóban magukon az üzemeken — a munkásokon és vezetőiken múlik; kapnak-e és mekkora nyereséget az év végén.

Itt as ideje tehát, hogy a munkástanácsok — közösen a gazdasági és műszaki vezetőkkel — kezükbe vegyék a gazdaságosság kérdésének vizsgálatát. Ha alaposabban körűin éznek üzemük portáján, láthatják, hogy nem is olyan nehéz a feladat megoldása. Csupán az kell, hogy megkeressék a lehetőségeket, amivel újabb jövedelemforrásokat tárhatnak fel, vagy a régieket jobban ki tudják aknázni.

Például, ha a Sütőipari Vállalat megoldaná a tüzelő- és lisztfelhasználást, munkástanácsa határidőt adna arra, hogy mikor érik el a kereten belüli felhasználását, ha a Patyolat a kapacitás kihasználását fokozná, a Csurgói Faipari Vállalat a bútorlap gazdaságos gyártását lehetővé tenné, az Épületszerelő Váll. megjavítaná az anyagellátását, és sorolhatnánk tovább. Persze vannak olyan üzemek is megyénkben, ahol már nem okoz problémát a nyereségrészesedés biztosítása. Ilyen például a Rendeltszabóság, a Tatarozó Vállalat.

A nyereségrészesedés olyan ösztönző erő, mely nem szoríthatja többé háttérbe a termelés gazdaságosságának kérdését. Különösen sokat tehetnek a munkástanácsok a jövedelmezőség fokozásáért. Azzal, hogy felkarolják a dolgozók javaslatait, segítik az újítási mozgalmat, megszilárdítják a munkafegyelmet, rendet teremtenek a bérezés körül. A dolgozók év végén a munkástanácsoktól fogják számonkérni, miért nem teremtették meg üzemük számára a nyereségesség feltételeit.

cAz árulkodó cégtábla

(Karcolat lenne — ha meg nem történik)

Óvatosné lihegő keblekkel berontott a szobába, lerogyott a ruhadarabokkal teleszórt ócska sezlonra, törölt egyet verejtékező homlokán, s úgy nyögte férje felé:

— Elvesztünk!

Óvatos Jakab szabómester megállította a varrógépet, s flegmán visszaszólt.

— Mit vesztettél el? ...

Óvatosné felugrott, termetének

teljes súlyával férje elé állt. Kezeit égnek emelte.

— Elvesztünk!... Nem érted, Jakab? Elvesztünk!...

Óvatos még mindig nem értette a dolgot.

— Mi van? щ

— Óh, te szerencsétlen ember, hát Te nem tudod, mi van az utcában? Október 30-a van, de Te nem törődsz semmivel, csak varrsz, varrsz, pedig most már nem lesz kinek. Elmaradnak a kuncsaftok, nem varrat senki veled, Jakab. Megváltozott a világ odakint és Te csak ülsz itt, ülsz, Jakab.

— Hát mit tegyek, Málcsikám, mondd, mit tegyek?

— Azonnal hozd be a cégtáblát és fesd át... »Óvatos Jakab férfiszabó.« Ilyen cégtáblával nem lehet élni. Űri világ lesz itt, úriszabő kell a visszajött uraknak, varrsz majd újra attilát, frakkot, szmokingot, Jakab. De senki nem fogja házunk küszöbét átlépni, ha nem vagy »úri« szabó.

— De kérlek, Málcsi, hát 45-ben is ezt csináltam. Űri szabóról férfi szabóra változtattam foglalkozásomat. Most újra cseréljem át a cégtáblámat?

— Ne tépd az idegeimet, Jakab, hanem rögtön hozdd be. Neked nincs üzleti érzéked. Felőled már rég koldusbotra juthattunk volna.

Óvatos felkelt, létrát vitt surranva a kapu alá, s gyorsan lerántotta a cégtáblát. Egy óra múlva már méltóságteljesen hirdette az előkelő cím: ►>... Óvatos Jakab úri szabó...«

Alig telt el pár nap, Óvatosné újra lihegő keblekkel rontott a szobába, lerogyott a ruhadarabokkal teleszórt ócska sezlonra, törölt egyet verejtékező homlokán, s úgy ordította férjének:

— Most tényleg elvesztőik.

Óvatos szabómester megállította a varrógépet, s flegmán viszszaszólt.

— Mit vesztettél el?...

Óvatosné felugrott, kezeivel

mint ew nagy légycsapóval odavágott a varrógépre.

— Elvesztünk, Jakab, elvesztünk.

Óvatos most már végleg nem értette a dolgot.

Mi van?

— Óh, te szerencsétlen férfi! Te csak ülsz itt és varrsz, varrsz, nem is tudod, ho— megváltozott a világ. Senki sem fog nálad varratni, Jakab, megint elzavarták az urakat, nem kell attilát varrnod, Jakab. De egy úri szabónál senki sem fog varratni! Azonnal hozd be a cégtáblát és javítsd át az urat férfire.

Óvatos nem ellenkezett, kilopódzott az udvarra, s hideglelős arccal, körül sem nézve, szégyenkezve behozta a cégtáblát. Fogta az ecsetet és éppen át akarta húzni az »úri« szót, amikor felesége kitépte az ecsetet kezéből, s majd kupán nem ütötte.

— Óh. Jakab, hogy nekem Veled kellett leélnem az életemet. Hát nincs semmi üzleti érzéked? Ne töröld le az »úri« feliratot, csak fess rá egy »férfi« szót. így egyik is látszik, a másik is. Mindenki gondoljon azt, amit akar. Óvatos így cselekedett.

Azóta Kaposvár egyik dombos, macskakövekkel kirakott utcájában lóg egy cégtábla, mely hirdeti: »Óvatos Jakab úri, azaz férfi, férfi, azaz úri, úri—fésrfi, férfiűri szabó...«

Most már valóban gondoljon mindenki azt, amit akar.

■ts

Holdba tévedt marslakó

A május 1-i irodalmi pályázatra érkezett írásmű.

alódik, aki a cím után valamilyen utópisztikus irodalmi világűr-hajózásra gondol. Egy igen egyszerű, hétköznapi történetről less csupán szó.

Szín: A mi kis városunk.

A történet ideje: tegnap, ma. vagy holnap.

Háttér: kulisszák időrendben.

Főszereplő: Ember József, gyárigazgató. (A gyár nem egészen valódi, mert tulajdonképpen csak egy kis vidéki üzem, ötv^n-hatvan dolgozóval. Az igazgatói titulus azonban valóságos.)

Előjáték-féle.

Ma, tegnap, vagy talán tegnapelőtt történt, úgy a korai estében, hogy Ember József igazgató beült a kocsmába. Az utolsó öt esztendőben aligha tett ilyesmit, mert mint köztiszteletben álló férfiú, mindig gondos figyelemmel ügyelt arra. hogy az emberi szenvedélyekre alapított közintézményeket még véletlenül se hozzák kapcsolatba személyével. Mivel azonban a bort szerette, inkább otthon szokott iszogatni. Hétköznap lévén, a kocsmába* kevesen voltak, inkább az autóbuszbkra váró vidékiek iddogáltak az asztaloknál. Ember József pálinkát rendelt, s búnak eresztette fejét, itta a féldeciket. A cigarettákat gyors egymásutánban szívta, a mocskos hamut, s a bűzös csutkákat beledobálta 1 a kiürült poharakba. Régen, talán három órája semmiesetre sem tett volna ilyent, hiszen fegyelmezett, kultúrált línv volt. s nemcsak a mások. . hanem a saját véleménye is szigorú . cenzorként őrködött minden mozdulatán. Most azonban nem gondolt ilyesmire, hiszen még ler^úr~ott nvakkendőjét s«m igazította meg, sőt még arra sem volt mozdulata, hogy feljebb húzza jólvasalt nadrágját, hogy ki ne térdesedjék.

Megrúgtatök, leköoködtetnk. - morogta a művirággal büszkélkedő, csorbaöblű virágvázának, s szeméből könny pottyant a bor- és sörfoltos abroszra. A kerületi taggyűlésen volt délután. A pártba való átigazolását kérte.

— Nem kell nekünk karrierista!

— Hol késett eddig? Talán a MUK-ot várta, igazgató úr?

— Elárultad a saját pártodat, te renegát!

— Ellenünk beszéltél még decemberben is! Pedig ki tett azzá, sw*i vagy? A párt!

A sok vád zakatol a fejében.

— Egészségedre, Ember József — köszönti önmagára a poharat. Keze reszket, s ajkáról kabátjára csöpög a fanyarillatú pálinka. Kezefejével bambán törölgeti magát, aztán a részeg emberek mozdulatával legyint a levegőbe.

Az Ő teremtése

A z apja napszámos ember volt.

Életét az első világháború utolsó évében vitézkedte el. Emberné három árvával gürcölte át özvegyi napjait. Jó néhány évig mosni, vasalni, takarítani járt az úri házakhoz. Később virágárus kofa lett, éveken át rostokolt a könyvesbolt előtti sarkon, a csonkatetejű gesztenyefa alatt.

Jóska gyerek kerek négy esztendeig járt iskolába, ahová nem fs annyira tanulni, mint télen melegedni, tavasszal és ősszel pihenni ment. Fejjel könnyen bírta, csak kedve nem igen volt a tanuláshoz. Praktikusan nézte az életet, s így hasznosabbnak vélte, ha az iparos-körben kuglibabákat állogat. vagy ha a drogériában üvegeket mosogat.

— Tanulnod kellene, te gyerek — mondta többször is a tanítója neki is, meg az anyjának is. A fiúnak ugyan hiába mondta, de Emberné sem vidult fel a dolgon. Az asszonynak méhrákja volt, reménytelen volt számára az élet. Egy május-végi napon, éppen hetivásár naoia volt. örökre otthagyta a virágokat, meg a három gyereket is.

Ember Jóska lelenc-gyerek lett'. Aoát.lan, anvátlan, szives rokonok nélküli szegények útja ez. A gyereket nem törte ugyan meg ez a változás, de négy alkalommal is megkísérelte, hogy világgá menjen. Emr*zer a csendőrök toloncolták haza. vagy hat falun át, pedig akkor már Barcs környékén csatangolt, hogy valahogy átcsússzék a Dráván.

— De azért esvszer még leszek valaki — mondta keserű öntudattal Vajda úrnak, aki a vékony állam’ pénzért isteni gondviselés szerepét töltötte be vagy hat lelenc földi életében.

— De azért egyszer még leszek valaki — szokta mondani az utca gyerekhadának, amikor azok kórusban kiabálták utána az utcán:

— Tetves vagy, lelenc, csontot, rongyot szőhetsz!

Vajda űr ugyanis óeskás volt, s n gyerekekkel tűratta a szemétgödröt, rongy, csont, vas és minden huTU*dék Után. Jóska hamarosan rájíftt. ke*r hazudni, csalni, sőt lopni ©

üdvös, haszonnal járó dolog. Ez Vajdát bizony igen sokszor felingerelte, s el is lazsnakolta miatta védencét.

Talán tizenhat éves volt, amikor eltörött a lába. így került be a kórházba. életében az első helyre, ahol igen jól érezte magát. Kéretlen-hivatlan ottmaradt. Söprögette az udvart, a betegek postáival szaladgált, a kertésznek öntözni segített, szőnyegeket porolt, a kórházkápolnában ministrált, az ápolószemélyzet cipőit tisztogatta. Környezete lassan megszokta a borzasüstökű, jókedvű, udvarias, lotó-futó legénykét. Enni mindig kapott a konyháról, éjszakára pedig a garázsban húzta meg magát. Egy napon azonban úgy űzte ki megelégedettségéből a kórház gondnoka, mint hajdanában Szent Mihály arkangyal az ősszülőket a paradicsomból. Az történt ugyanis, hogy akaratlanul is tanúja volt annak a jelenetnek, amikor az erényes gondnok a még erényesebb Invioláta nővért ölelgette a mosókonyhában, még pedig nem is egészen szemérmetes és tisztességes módon. Természetes, hogy távoznia kellett.

A kórházból két dolgot vitt magával: gyűlöletet a gondnok iránt, mérhetetlen vágyódást a szebb, a könnyen és előkelőén élő emberek életéhez.

Nem ment vissza Vajdához. Alkalmi munkákkal tengette magát. Dolgozott a kőműveseiméi, kirakatüvegeket tisztogatott, szenet hordott, havat lapátolt. A részeges Kakicsnénál aludt egy szalmazsákon, a vendéglők konyháiban az étkezők tányérjából összekotort maradékot ette, favágás, jéghordás és más efféle, apró szíveskedés ellenében. Tulajdonképpen egv jottányival sem jutott előbbre élete. Életszemlélete körülbelül olyan volt, mint a dürrögő fajdkakasé, nem látott maga körül mást, mint a könnyebb életet élő emberek derűjét. Saját osztályától iszonyodott, sorstársai élete nem ér- UaVolte. hisz abban nem láthatott mást, mint saját sorsa sokalakú torzítását.

Д mikor az olaj utáni kutatás TM megindult a város környékén, őt is odavitte a kíváncsiság. Jó modorával. cselédekre jellemző kezességével hamarosan benfentessé vált. Először a mérőléceket cipelte a mérnökök után, majd a szerelékes ko- I zsira osztották be kísérőnek, ké: sőbb pedig telepőr lett az egyik fúrótoronynál. Jól fizettek itt, legfőbb gondja volt, hogy vasárnaponként úgy öltözködjék, mint a fúrömester,

vagy mint a vállalat hivatalnokai. Igen hamar kialakult benne a kapaszkodó ember minden jellemvonása. Főnökeivel szemben mindig alázatos volt, kedvüket kereste, szokásaikat figyelte. Rang és hatalom nélküli munkatársai teljesen közömbösek voltak számára. Az idősebbekkel, nálánál esettebbekkel még fölényeskedett is. Három szenvedélye volt ebben az időben: a mozi, az esti korzó és a cukrászda, ahol hatvan filléres feketekávéját iszogatta órák hosszat, mint valami kivénhedt tőzsdeügynök. Barátja nem volt. Kerülte az egyívású legények társaságát. Magányosan járta az utcákat, s minden vágya az volt, hogy különbnek, többnek, másnak lássék, mmt ami. Még a lányokkal is óvatos volt. Cselédlányokkal szerelmeskedett a sötét kapualjakban, gyári lányokkal sétálgatott az erdőben, de városban, nyilvános helyen soha. Egyszer egy diáklánnyal ismerkedett meg a moziban. A kis bakfis va'ami tisztviselőnek, vagy egyetemistának gondolta a kínosan illedelmes legényt. Jóskának ez szerfölött imponált. Ekkor kezdett kölnit használni a borotválkozás után, körmeit ráspoivozta, s kölcsönkönyvtárból kivett. de soha nem olvasott könyveket szorongatott a hóna alatt. A részege; Kakicsné rombolta azután széjjel boldogságát és a kislány illúzióját, amikor a patika előtt tántorogva, alkoholtól bűzösen elkapta Ember Jóska kabátját:

— Hát erre a kis cafkára költöd a pénzedet? Negyven pengővel tartozol még az ágy után. Legalább öl Densőt adj. hogy ihassak egyet a: egészségetekre.

Egy hónapos szobába költözött örökre otthagyta a részeges asszonvl és a szalmazsákiát. A lánvt elkerülte azután, ismét magányos lett álmodozó és gyűlölködve elégedetlenkedő.

Д véletlen sodorta be az épftőmunkások szakszervezetibe A gyűlések szenvedélye, az elégedetlenkedők keménysége igen tetszett neki. Felszedett egynéhány fogalmat az internacionalizmusról, a tőke elleni harcról, az orosz proletárállamról, sztrájkokról, és forradalmakról, ami mind igen tetszett neki. s hinni is kezdett az elkövetkező munkás jövőben. Az is igaz, hogy nem harcostársakat keresett itt, hanem elsősorban elképzelt jövője kova csőiéit. Lelkesedett, szükség szerint hangoskodott. de lehetőség szerint terűit minden feladatot. 1938-ban, a- nagy nemzeti nekibuzdulás évében a vezetők körül többen lebuktak. Ember József okult a példán, óvatos lett s elvtársaihoz vezető összes, «sálakat felszámolta.

1939-ben vonult be katonának. Egyetlen porcikája sem kívánta a katonaéletet, de nagyszerűen markírozta a született harcost, így hamarosan kiváltotta feljebbvalói megbecsülését. Századküldönc lett, majd a szolgálatvezető törzsőrmester jobbkeze, s ennek kapcsán élvezte a katonaélet összes előnyeit. Közben leszerelt, az olajkutatóknál folytatta munkáját. Minden ízlése, személyes vonzalma ellenére, a munkavezető sánta lányának kezdte csapni a szelet, ami igen jó kihatással volt a fizetésére és tekintélyének emelésére. Aztán jött a háború. Ezredpostás volt, hasznos ember, így a haja szála sem görbült meg a kegyetlen világégésben. Aztán...

Az Ö felemelkedése.

Még 1945 őszén belépett a pártba. Az esze és hite vitte oda, vakbuzgalommal tevékenykedett egy új társadalom felépítésén. Az a sok ingadozás, mely gyerekkorától végigkísér’ te, megszűnt benne, keménnyé vált, mint az acél, mint a beton. Még őszinte is volt...

— Elvtársak! Én eddig életemben olyan voltam, mint az útszélre kicsapott kecske, belekapcsolódtam, odakapkodtam, elvtelenül csak a saját sorsom érdekelt. Belekapcsolódtam a munkásmozgalomba, majd gyáván megfutottam, felfelé törekedtem, légvárakat építettem, s az én kezem még egy szalmaszálat sem mozdított meg a rendszer ellen, fájt, hogy senki vagyok, de hidegen hagyott annak a sok nyomorult embernek a sorsa, akik közül születtem, ahova akaratom ellenére is tartoztam.

őszintén hitt a saját szavaiban, s mások is bíztak benne. Az életében most végzett fizikai munkát először élvezettel, töretlen kedvvel. Az útépítőknél dolgozott. lapátolt, kubikolt, követ faragott. Ha társai könnyen vették a dolgot, ha elhanyagolták a munkát, úgy mordult rájuk, mint :egy vén házőrző komondor a hivatjl'an ólálkodóra:

— Mit gondoltok, talán majd a 1 Széchenyi- gróf jön haza nektek felépíteni ezt az országot.

\T oltak, akik strébernek tartották, * de legtöbben becsülték töretlen munkáját, lendületét és emberségét is. Ember Józsefet tassan a feljebbvalói is respektálták, meri soha nem rejtette véka alá vélemé! nyét. Társainak megbecsülése még fokozódott iránta, amikor feleségői vette a szerencsétlenül járt Kiss János özvegyét. Az asszony öt évvel volt idősebb nála és két gyerekkel érkezett a második házasságba. Formás fehémép volt, de Ember Jó-