Somogyország, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-28 / 98. szám

Уавагжц», 1957. április 28. |_______________ SOMOfiTOBSZAg_____________________________ S

A kétszeres mintagazda

/ónéhányszor végighúzza a gyufaszálat a doboz dörzshátán, mire tüzet fog a közönséges fagyökérből faragcsált 'pipa dohánytartalmú. Еду-két szippantás, aztán szürkés-fehér füstbodrok szálldosnak a szoba levegőjében. Pávai Pál az elégedett ember nyugalmával a falnak dönti megtermett, erős, kövér hátát, s pipázgatás közben magyaráz. Megtudjuk, hogy az eredeti elhatározás szerint Alsókba indulna, mégpedig takarmányvásárlásra. Bizony nincs az a sok, amit a hosszúnyakú tél meg ne emésztett volna. Mert Pápai Pál akárhogyan is latolgatja, az esztendeje begyűjtött százhúsz mázsa széna ugyancsak megfogyatkozott. Kiürült a húsz köbméteres silógödör is. Felélte a sok istállós jószág. A zöldre pedig még várakozni kell egy kis ideig. A tehenek viszont nem adnak ingyen, s a lovak sem húzzák étien az igát. Vásárolni kell hát egy kis takarmányt.

Ugyancsak okosan kell. gazdálkodni ahhoz, hogy a hét hold földből eltartsa hat számosállatát, ezenfelül a disznókat. Bár igaz, hogy hivatalosan nyolc holdat tart számon, ténylegesen azonban csakjiét hold terem, mert az évekkel ezelőtt kiásott tankcsapdák dülőhosszat az ő ötholdas parcelláját is keresztül szelik. Be lehetne temetni, de nincs az esztendőnek annyi napja, amennyit ez igénybe venne a családtól. Vagyis jobban mondva Pápai Páltól és feleségétől — mert ketten alkotják a család gerincét. Időközben már úgy ahogy, nagyjából elegyengették a nagy földhányásokat, istállótrágyát is hordott rá eleget Pápai gazda, ám a hat méter mélységből felszínre hozott gyenge föld csak nem akar teremni. Pedig már kálisóval is próbálkozott, eredmény csak nem akar látszani. Amit elvesz a birtokból hiányzó nyolcadik hold terrnúketlensége, akármilyen furcsán hangzik is, behozza azt Pápai Pál leleményessége, ügyessége révén a többi hét hold. ~

Amikor sokan még csak hírből ismerték a műtrágyát, ő már próbálkozott, kísérletezett vele. Hét-nyolc év óta földjei, különböző növényei rendszeresen megkapják a műtrágyát. De nem akármilyent ám! Rendjével, módjával adagolja ezeket, a tudományos ismeretek alapján. Mintha agronómus lenne, úgy magyarázza, melyik növény milyen műtrágyát kíván. Istállótrágyának bőségében áll minden esztendőben, hiszen háromévenként sort kerít minden darabka földjének humuszpótlására, azért egy őszön sem felejtkezik el a szuperfoszfátról. Sőt saját tapasztalatából tudja, hogy a foszfor erősíti a gabonaszárakat, s a tavaszi fejtrágyával együtt kiegészítik a szervestrágya hatását. Az idén is pétisózta az őszi vetéseket, jut be lőle a kukoricára is, a burgonya, a répa fejlődését pedig kálisóval sietteti. Ö már le sem mondana a műtrágyák használatáról. Amit erre költ, többszörösen visszatérül termésben. Tavaly például 450 négyszögöl földről alig győzték betakarítani a temérdek sok — 56 mázsa — burgonyát. (Ez közel 200 mázsás átlagtermés!) Néhány éve kísérletként az egyik darab búzavetés felét műtrágyázatlanul hagyták. Kalászra is, szárra is nagy volt a különbség a kettő között, hát még a cséplőgépnél! Gyérebben is, szemre is apadtabb termés hullt a zsákokba, mint abból, ami műtrágyázott földön termett. Először csak egyetlen darabka kukoricát pétisózott, csodájára jártak a két és fél méterre megnőtt kukoricának a határbeli parasztok. S a kukoricamoly foga alól is hamarabb ki tud nőni a pétisóval segített kukoricaszár — önti szóba többéves tapasztalatát Pápai gazda.

így most már könnyebben megértjük, hogyan tudott két hold földjén hatvan mázsa kukoricát megtermelni, s négy hízót értékesíteni a Pápai-birtok. A négy-ötéves búza átlagtermés tíz mázsa volt Pápaiaknál. Ezekből a néhányóves tapasztalatokból is választ kapunk arra, hogyan lett kétszeres mintagazda Pápai Pál csurgói parasztember. Mert, amint mutatta is, két mintagazda-jelvényt rejteget a szekrényben két bordó-vörös színű doboz. És megannyi fényképe van a közéleti szerepléséről. A kétszeres mintágazda megbecsült ember a faluban, sok helyütt hallatja szavát, a dolgozó parasztok igazát. Olyan ember ő, akire azt szokták mondani, hogy az »isten is köztisztség viselésre teremtette.-« Valóban, Pápai bácsi a felszabadulás utáni években községi bíró lett, a tanácsok létrejötte óta pedig tagja a községi végrehajtó bizottságnak, egy személyben elnöke a földművesszövetkezetek csurgói járási és a megyei választmánynak, részt vesz a szövetkezet községi igazgatóságában.

Á/iár másodszor gyújtott rá pipájára Pápai gazda, de a beszélgetés még javában folyt. Szó esett itt országos gondokról, problémákról is. Például miért nem. akarnak az idén elegendő cukorrépát termelni a gazdák. Pápai Pál még a jelenlegi emelt árat is kevesli. Saját gondolatait, nézeteit fejti ki, hiszen ő sem szerződött az idén cukorrépára, azt mondja ellenérvként, hogy még most is előnyösebben jár a gazda, ha takarmányrépát vet, vagy mást, mert abból több terem, nagyobb haszon jut, méghozzá kevesebb murikával. Aggasztóan gondolnak a jövőre, vajon a kenyérgabonával nem járnak-e úgy, mint a cukorrépatermeléssel? Nem fognak-e a gazdák csupán önellátásra berendezkedni. Fontos kérdések ezek, amelyek igénylik az alapos, gondos vitát. (Jó lenne, ha a tanácsok már most foglalkoznának ezzel a dologgal.) Pápai gazda indokolatlannak tartja ezt az aggodalmat, szerinte a búzaárak ösztönzők, azonkívül a gabonán kívül a szalmára is szüksége van az egyéni gazdaságoknak. Mégis jó elővigyázatosaknak lennünk, hiszen végtére nem számíthatunk mindenből külföldi behozatalra. Beszéljünk erről is nyíltan a Pápai Pólókkal és társaikkal.

VARGA JÓZSEF

щЮэ

Anatole France: Bonnard Szilveszter vétke (Európa). Kb. 144 oldal, kötve 15,50 Ft. Ezzel az első regényével Anatole France egy csapásra ismertté tette nevét hazájában és a Francia Akadémia nagydíjával megtette az első lépést a »halhatatlan írók« gyülekezete felé. Voltaképp saját szobatudósi létének lényegét sűrítette Bonnard Szilveszter kissé esetlen, bölcs és humanista alakjába és egész eddigi, poros fóliánsok és régi kódexek között szerzett élettapasztalata sűrűsödik le az élet valóságával minduntalan összeütköző öreg akadémikus gondolataival. A kétrészes regény első fejezetei Itáliában, a klasszikus művészetek hazájában játszódnak, ahol a gyönyörű műemlékeket csodáló Bonnard Szilveszter egy értékes kézirat után kutat, melyet végül is Párizsban talál meg. A második kötetben követi el voltaképpeni bűnét, ugyanis megszökteti hajdani szerelme leányát egy nevelőintézetből, ahol a szegény áryával embertelenül bánnak. A kislány ébreszti fel öregedő szívében az élet utáni ér-Raja Anatole France „Bonnard Szilveszter vétlte'! című müvéből

deklődést, a vágyat, hogy a békés természet ölén egy kis falusi házacskában élje le utolsó napjait.

Szerencsés janapoí kedves szerkesztő spcrttárs Látják, már újra itt vagy ok.

Látjuk Lacikám, látjuk, s nagyon örülünk, mert biztos megint valami jó hírei vannak számunkra.

Hát híreim azok vannak, ha nem i9 iák. Tudja most1 már nem tudom, hogv hányadán vagyok saját magammal. A héten egy napon két levelet is hozott a címemre a posta. Az egyiket Nagyatádról írták. Ebben az áll. hogy neheztelnek rám az atádiak. Sőt'! Kérik, hogy máskor is látogassam meg őket. Úgy írják, szinte lesik a vasárnapi újságot, hogy híreimet hallhassák. A másik írár Bogláron kelt. A levélíró azt tanácsolja, hogy jobb lesz ha eltűnök a po^ondrófl az intimitásaimmal együtt. Ez a levélíró. — aki egyébként jó barátom. — úgy véli. hogy akiket én »népszerűsítek«. könnyen sztárokká válhatnak, s mintegy figyelmeztet a Puskás kultuszra. amelynek kicsinyben — legalább is szertnt'e — itt Somogybán továbbvívője vagyok. Szóval nem elég okos az ember.

— Hát Lacikám, mi az atádiaknak adunk igazat. Az a vélem»nyünk, hogy akiket maga a nyelvére vesz, azok lehet, hogy sztárod de a maga pletykái nem fokozzák a sztár kultuszt, hanem inkább lenyesegetik a hibákat.

Köszönöm a bizalmai szerkesztő sporttárs. Akkor hát folytassuk, azaz kezdjük az elmúlt hét legcsunyább jelenetével. Csak azt sajnálom, hogy a történet főihőse druszám. Imert’ető jele. hogy középhátvéd, g ha a csapat gólt kap. akkor savanyúbb a képe. mint az egres mártás. Nos. a barátunk húsvéthétfőn alaposan bemutatkozott a Komló elleni mérkőzésen. Nem nagyvonalú játékával, hanem a pályát keresztülharsogó síz i t к о z ó d. ás ávtaJ, amellyel a oufi gyereket illette — érdemtelenül. Hangzott is a pályán a vélemény. No, ez a zsolin is túltesz, pedig hát e téren ez nem könnyű dolog.

— Hát ez nem valami nagy dicsőség Lacikám. No és mit szólt ehhez a KMTE vezetősége?

Hát bizony nem kis gondban vannak a vezetők. Most már* ők is látják, hogy a csapatszellem igen sok kívánni valót hagy maga után. Mert hiába pap-olt például az egyik csatár is hétfőn az edzőnek, hogy ő sérült, nem hitték el neki. Az edző ki is hagyta könnyű szívvel, mert úgy gondolkozott, hogy inkább játsszék egy kisebb tudású játékos, mint egy krekkeskedő 9ztár. A vezetők némelyike azonban nem értett egyet ezzel. Nem egy rosszalását is kifejezésre juttatta. Tudják mi lett а vége? Mosit aztán kereshetnek új edzőt az MTE-nél. Igaz, a szintén névrokon edző nem hagyja el. sem cserben az egyesületet. Megmarad szaktanácsadónak és ifiedzcnek. De nyilván megelégelte- egynéhány játékos hőzöngését s ezért kérte, hogy nézzenek új edző után.

— No, és mit szóltak erre Andrositsék?

Először azt hitték, hogy csak tréfa, vagy pillanatnyi felháborodás. Miután azonban már aludtak egynéhányat a dologra, s az edző most is kitart eredeti álláspontja mellett, keresik az új edzőt. Pesten. Egerben, de még Kaposvárott is. Hogy ki a kaposvári jelölt, azt azonban valóban nem árulom el, mégha meglilulnak is az irigységtől.

Ezek után mi sem vagyunk rá

kíváncsiak Laci. Azt azonban árulja el, hogy ki lesz a legtechnikásabb csatára a Dózsának.

— Ne kíváncsigkod.jfmak. szerkesztő sporttárs. йп nem szeretek hangá-dó lenni az ilyen beszélgetésekben. ; Azt azonban t'udom, hogy a most igazolt két fiatal tanár mellett — akik tavaly a Traktorban játszottak — Keszthelyen már egy öreg tanár, jobban mondva a tanár úr is rúgta a korok bőrt. Tegyük hozzá, hogy sikerrel. Azt mesélik, olyan labdákat adott Tóthnak. hogy öröm volt nézni.

— Csakhogy végre öröm is van a Dózsa házatájám Lacikám.

— Mit mondjak, a focisták örülnek a >tavaszi« első helynek, ele annál haragosabbak az ökölvívók. És tegyük hozzá. hogy joggal. Mert tudják, azért ami -.ok. az sok. Maguk is megírták azt a rádióriportot. Azt azonban nem írták meg hogy honnan fújt a szél. Pedig a rádió munkatársa elmesélte, hogy ő beszélt, s ha visszatér Pestre, ismét1 beszélni fog a szövetségi kapitánnyal, aki maguknak is nyilatkozott, hogy mennyire szívügye a kaposvári ökölvívás. Nos. a héten be is bizonyította Szabados kapitány, hogy miként értelmezi ő Kaposvár »megsegítését«. Úgy kihagyta Dórit a válogatottból, mint a pinty. Мест is indokolta Dőri kimaradását, mondván, íz utóbbi időben nem látita a szorítóban. Csak azt nem tudjuk, hogy miért nem volt ott a vidéki bajnokságon, ahol ''őri minden mérkőzését erőfölénnyel gverte meg. Viszont ezek szerint nem ’átta a Budapest-bajnokságot sem, melyről köztudomású, hogy csaknem kudarcba fúlt. De ez mit sem számít. Dőri, gki idehaza csaknem két éve veretlen, - ió D» D”dai meg Erdélyi, akiket Dőri az elmúlt években ki tudja v^rt cv^éHel óv. iöh»* л -'t mondhatnánk, hogy ez egyenes folytatása annak, ©mit annak idején a rossz unleKú neh-zaitleukai otz^ _y ab ш-ífyott. Sőt tovább is megyek. Még annál is rosszabb, mert a kapitány az Icren megtisztelő tisztségét személye« ügyeinek, vélt sérelmének megbossztflásátna használja fel. Ez pedig ugyebár gém egészen sportszerű dolog. De a kaposváriak nem is nyugszanak bele a döntésbe. Az igaz, hogy a bolgárok ellen mégis csak Budai lesz a válogatott a fiatal Sebők II. mellett. De az is igaz. hogv a kanosvár iák a legfőbb sporthatóság tudomására hozzák a kapitány lénykedését és abban bíznak. hogy ezért Mártont aligha dicsérik meg.

— Hát Laci, ha ez így áll, akkor valószínű, hogy nem. De mi azért azt mondjuk, hogy most már eléq, s elmehet.

— Megtehetem, de az is igaz. hogy ha a kapitány így dolgozik, akkor hamarosan ő is elmehet. . .

Somogyacsán hészülnek május 1-re

Nem marad el a május 1 megünneplése Somogyacsán sem. Az általános iskola tanulói már hetekkel ezelőtt megkezdték a készülődést, mert május 1-én ők adják majd a műsort. Úgy döntöttek a pártszervezet és a község vezetői, hogy délelőtt felvonulás lesz, délután pgdig a sportpályán az iskolások szórakoztatják a község lakóit.

Azt is tervezik, hogy délután a sportpályán a KISZ-fiatalok labdarúgómérkőzést játszanak. Este pedig közös filmvetítésen vesznek részt a falu dolgozói.

»Könnyebb a bajt megelőzni, mint gyógyítani« — ezt a címet viselte egyik nemrégen megjelent cikkünk. Ebben beszámoltunk a mezőgazdasági üzemeink műhelyeinek munkavédelméről. Dicsérettel adóztunk mindazoknak’ r Fezeteknek, akik szívükön viselik a dolgozók testi épségének megóvását, bíráltuk az egyes helyeken tapasztalható közönyt és értetlenséget. Most, sajnos siralmas eseményekről adhatunk számot. A Szakszervezetek Somogy megyei Tanácsának tudomása szerint a mezőgazdaság szocialista szektorában másfél hónap alatt, március 4-től április 14-ig, öt súlyos baleset fordult elő, amelyek egy kivételével emberéletet követeltek. Megdöbbenéssel fogjuk vallatóra a baleset jelentő lapokat és a hivatalos szakvéleményeket. íme, a gyászos tragédiasorozat, időrendi sorrendben.

Feltekerte a szíjtárcsa

Fiatal ember volt, életének csak a tavaszáig juthatott °1 ifj. Zséder Gyula, a Kaposvári Cukorgyár Célgazdaságának fogatosa. Március negyedikén a szentgáloskéri üzemegységben etette lovait, s közbén drótot keresett, hogv kéznél legyen az a hám, vagy az istráng esetleges elszakadásakor. A gépház hátsó falánál, az épületnek a bejárattal ellenkező oldalán szabadon forgott egy hiányos védőkorláttal ellátott, repedezett peremű szíjtárcsa, amelyet a daráló és morzsoló meghajtó kerekével közös tengelyre Szereltek. A feltevések szerint e kerékkel akarta elvágatni a drótot. A töredezett szélű tárcsa elkapta a dróttal együtt a mit sem sejtő fiatalembert, s mivel az erőgéptől nem lehetett idelátni, ssak akkor vették észre Zséder Gyulát, amikorra már elszállt belőle az élet.

Gondatlanságból, a balesetvédelmi rendeletek és óvórendszabályok betartásának elmulasztásából szármafl legdrágább ár a bűnös gondatlanságért

Négy halálos baleset mezőgazdasági üzemeinkben

zott a szerencsétlenség — állapítja meg a szakértő környezettanulmányában. Szerintünk vétkes könnyelműségről van szó. Majláth György üzemegységvezető és a gépesítés vezetője tűrhetetlen módon megfeledkeztek a havi biztonsági szemlék megtartásáról. Nem vették figyelembe a Minisztertanácsnak azt a rendeletét, amely szerint minden olyan forgó és mozgó részt, amelylyel a dolgozók érintkezésbe juthatnak és rájuk veszélyt jelenthet, el kell keríteni. Nem tettek intézkedést arra sem, hogy ezt a kereket külön tengelyre szereltessék. így az említett szíjjas tárcsa nem forgott volna akkor is, amikor csak daráltak, vagy morzsoltak... Majláth György ellen az ügyészség élet- és testi épség veszélyeztetésének bűntette miatt vádat emelt.

Rosszkor használta a féket

Bocskai László, a Nagybajom! Növényvédő Állomás huszonhat éves zetorvezetője március 22-én Iharosberényben trágyát hordott gépével. A Zetornak és utánfutójának nem volt semmi műszaki hibája. A traktorost megtanították a balesetelhárítás szabályaira, csakhogy 6 nem tartotta be ezeket. Haladt a dülőúton, s egy ötven méter hosszú, huszonöt fokos lejtő közepén hirtelen fékezni kezdett. Az erőgép lassult, de a megterhelt pótkocsi sebessége nem csökkent a kívánt mértékben. Az utánfutó meglökte a Zetort, s annak első kerekei aláfordultak, majd felborult a gép, amely maga alá temette Bocskai Lászlót. Hiába jöttek érte a mentők — nem tudtak rajta segíteni.

Megyénk zetorosai okuljanak

Bocskai László szomorú halálából, aki gondatlanságáért életével fizetett! A növényvédő állomás vezetőit pedig arra kérjük, gondolkodjanak el e szörnyű tragédián. Talán jut eszükbe valami okos gondolat, amelyet fel tudnak használni a hasonló bajok elkerülésére. Ha mást nem is tesznek, legalább intsék nagyobb óvatosságra dolgozóikat. (A baleset jelentő lap 10 kérdése ugyanis így hangzik: »Milyen intézkedés történt hasonló baleset megelőzése érdekében?« Erre a nővényvédők egy rövidke vízszintes vonalial »válaszoltak«!!!)

A szeszes ital okozta halálát

Április 10-e óta hiába várja haza a család Czeglédi Mihályt, a Mernyei Gépállomás vontató vezetőjét. Ö ugyanis meghalt ezen a napon, harminc éves korában. Életének utolsó napján délelőtt ő is trágyát hordott. Délben lekapcsolta a pótkocsit és a vontatóval ebédre indult haza, a nyomozást végző rendőröl? szerint ittas állapotban. Szabálytalanul, a mernyei utca baloldalán hajtott. A gép hátsó tengelye elért egy villanyoszlopot, szétszakította, majd felfordult. Czeglédi Mihály a traktor alatt lelte korai halálát.

A nyomozók és a tanúk szerint Czeglédi gyakran fogyasztott szeszes italt. Ittas állapotban több kisebb baleset érte már korábban. Ezekből a tapasztalatokból okulniok kellett volna a gépállomás vezetőinek. Nem lett volna szabad őt ilyen gyorsjáratú gépre ültetniük. Az FM 77/1954-es utasításának 14. pontja ugyanis kimondja: »...Ittas egyént dolgoztatni nem szabad ... Különös

gondot kell erre fordítani a gépjárműveknél, valamint az ezekkel vég zett szállításoknál.«

Megcsúszott a Zetor

A rendőrség még nem fejezte b" a nyomozást Kovács Pál halálesete körülményeinek tisztázásában. Néhány kérdésre azonban máris fénv derült. A huszonhét éves Kovács Pál korábban kombájnvezető volt de más gépekkel is szokott dolgozni a Vittyapusztai Állami Gazdaságban. Április 12-én Adrián Ferenc főagronómus utasítására silótakarmányért ment Somogygesztibe. Zetora után — jobb híjján — egy három tonnás lóvontatású, gumikerekű kocsit kötöttek, semmibevéve a tiltó rendelkezéseket. A kocsin nem volt használható fékberendezés. K^ vács hazafelé jövet utol akarta érni az előtte haladó másik Zetort. Sebesen hajtott a csúszós lejtőn lefelé. A szemtanúk feltételezése szerint megijedt a nagy iramtól és csökkenteni akarta a sebességet. Rálépett a fékre, az azonban csak a Zetor egyik kerekét fogta le. így a traktor visszafordult, nekivágódott a fékezhetetlen pótkocsinak — Kovács Pál pedig szörnyethalt.

Az áldozat hibás volt, mert gyorsan hajtott. De felelősség terheli a haláleset miatt Adrián főagronómust is, amiért nem tartotta magát ahhoz az egyszerű igazsághoz, hogy a lovaskocsiba csak lovat szabad befogni.

Talán életben marad

Osztopánban is csaknem elragadott a halál egy traktorvezetőt április 16-án. A huszonnégy éves Sztarasincsics József a Kaposvári Gépállomás Zetorával trágyát vitt a mezőre. Gépét nem sokkal előtte tüzetesen megvizsgálták a gépállomáson. A baleset előtti napon sem volt rá panasza, amikor a brigádvezető felkereste. A rakodó munkásoknak viszont többször említette, hogy ■endellenességet tapasztal a kormányszerkezetnél — nem akar jobbra fordulni a Zetor. Tudta tehát, hogy valami nincs rendjén. Helytelenül tette, hogy az alig észlelt bajt elhallgatta. Erre fizetett rá. Lassan engedte a gépet1 az úton. Egyszercsak mindenáron balra igyekezett a Zetor. Hasztalanul kísérelte meg a kormánykerékkel az útra visszatéríteni. Megállásra már nem volt idő. Később kitudódott: elfordult az iránytengely perselye — a tép az út melletti mély árokba zuhant. Sztarasinicsics Józsefet súlyos zúzód ásókkal szállították kórházba.

öt életerős fiatalember keserves sorsa. Négyen közülük a sír mélyén porladnak, az ötödik pedig a kórházi ágyat nyomja. Ki tudja, felgyógyule, s ha igen, örömét leli-e az életben, nem kell-e haláláig nyomorékként kínlódnia... Nincs hatalom, mely életet adhatna a sírok örökös lakóinak. Ám szólnunk kellett e balesetekről az élőkhöz, az élők érdekében. Az állami gazdasági és gépállomási vezetők és dolgozók kövessenek el minden ömberileg rJJ-cövethetőt a szerencsétlenségek megelőzésére. Ne becsüljek le a legkisebb baleseti veszélyt sem, hanem óvják magukat, s embertársaikat a rájuk leselkedő megannyi bajtól. Legyenek óvatosak, elővigyázatosak, józanok a gépeknél, így válik a V’P az ember hűséges segítőtársává, nem pedig életének veszélyeztetőjévé. Az élet nevében emeljük fel szavunkat az élő emberekhez, akik erőben, egészségben, nem pedig csonka karral, amputált lábbal akarják leéíni életüket. Kutas József