Somogyország, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-04 / 79. szám

JZ________________________________________ l.l „I ,,| .....................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................Ilin .■■III Ilii—MM.I.III 4.1 .1 ——^11!.. ......................... ÜNNEPI DÍS A CSIKY GERGELY SZÍNHÁZBAN HAZÁNK FELSZABADULÁSÁNAK 12. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL Forró hangulatban, a magyar és szovjet himnusz hangjaival kezdő­dött tegnap este a díszünnepség ha­zánk felszabadulásának 12. évfordu­lója alkalmából. A város népének képviselői" üzemek, hivatalok dolgo­zói, párt- és tömegszervezetek kép­viselői zsúfolásig megtöltötték az ■ünnepi díszbe öltözött Csiky Gergely Színház nézőterét. A színpadot bal­ról vörös, jobbról nemzetiszínű zászlók szegélyezték, s középen ha­talmas négyes profil kép, Marx, Engels, Lenin és Sztálin képe. Az egész színpadon a vörös és a kék, a béke színe dominált. Felzúgó, ütemes taps fogadta az elnökség tagjait. A huszonhat tagú elnökségben helyet foglalt Keserű János elvtárs, az MSZMP Központi Bizottsága osztályvezetőhelyettese, Szirmai Jenő elvtárs, az MSZMP Megyei Bizottságának elnöke, a szovjet hadsereg jelenlévő alakula­tainak tisztjei, László István elv­társ, a Megyei Tanács elnöke, Mi­­kecz János elvtárs, a Városi Tanács elnöke, Márton János elvtárs, az MSZMP városi bizottságának elnö­ke, valamint üzemi, hivatali dolgo­zók és pártmunkások. Szirmai Jenő elvtárs megnyitó szavai után Keserű János elvtárs, az MSZMP Központi Bizottsága osztály v ezetőhelyettese mondott ünnepi beszédet. Az ünnepi nagygyűlés után szín­vonalas műsor tette még teljesebbé a forró hangulatú díszünnepséget. Szavalatok és énekszámok elhangzá­sa után ezen az ünnepségen mutat­kozott be Sánta Ferenc és népi ze­nekara, majd a Csiky Gergely Szín­ház művészei részletet mutattak be Sándor Kálmán: A harag napja cí­mű drámájából. Az ünnepség az Internacionálé hangjaival ért véget. Keserű János elvtárs beszéde Kedves elvtársak, elvtársnők, tisz­teit hallgatóim! Tizenkét éve múlt annak, hogy hazánk és egész dolgozó népünk szá­mára véget ért ezeréves történel­münk egyik legsötétebb, legtragiku­sabb időszaka, az 1919-es dicső Ta­nácsköztársaság leverésével kezdődő és a második világháborúba torkolló horthysta-fás úszta uralom nemzet­­ós hazaárulás időszaka. Ma Magyar­­ország minden területén — ugyan­úgy, mint itt Kaposvárott is — a magyar nép 1945. április 4-ét ün­nepli. Tisztelt hallgatóim! Engedjék meg, hogy hazánk felszabadulásának 12. évfordulóján rövid áttekintést nyújtsak arról az időszakról, amely 1919-től 1945. április 4-ig és azóta eltelt. 1919-ben hazánk proletárt át usa volt az, amely Oroszország után el­sőnek valósította még a tanácsha­­tatmat, s ami ezzel együtt jár: a gyá­rak, bankok, bányák, nagybirtokok kisajátítását. A Magyar Tanácsköz­­társáság talált először — rövid fenn­állása alatt — megoldást a nemzeti kérdésre, az egyenlőség és önrendel­kezés alapján. Ez a rend biztosította elsőnek hazánk elnyomott dolgozó milliói számára az állampolgári jo­gokat, s ezek gyakorlásának anyagi feltételeit. Ez a rend valósította meg a tanulási szabadságot és hívta életre Oroszország után elsőnek a munkás­­paraszt népi hadsereget, amely a tő­kés antant-hódítókkal szembeszállt. Érthető, hogy az imperialisták fo­kozott dühvei fordultait a proletár­hatalom ellen és mivel 1917—18-ban az oroszországi szovjet hatalom megdöntésével sikertelenül kísérle­teztek, rávetették magukat a kicsi Magyarországra. A Magyar Tanácsköztársaság le­verésével hazánkban olyan fasiszta ellenforradalmi rendszer kezdődött, amely megelőzte a hitleri Németor­szág fasizmusát, vérfürdőt jelentett a haladó emberek, elsősorban a kom­munisták számára és nem adott en­gedményt a dolgozó nép irányában még a polgári demokrácia tekinte­tében sem. Ezért nevezik a 25 éves Her th у-re nd s zer t hazánk ezeréves történelmének legsötétebb, legtra­gikusabb időszakának és ezért emel­kedik 1945. április 4 jelentősége dol­gozó népünk számára igen magasra. A Horthy-rendszer 25 esztendő alatt a Tanácsköztársaság minden eredményét felszámolta. A földéhes parasztságot ígérgetésekkel igyeke­zett leszerelni, amelyekből azonban úgyszólván semmi nem valósult meg. Magyarországon továbbra is megmaradt a 223 000 holdas Eszter­ig ázy-b irtok és az ország összes szán­tóterületének 44 százalékát kitevő egyéb nagybirtok. Ugyanakkor jogo­san nevezték ezt az országot a há­rommillió koldus országának. Ha nem is egyenletesen és a 25 év minden évére vonatkozóan egy­formán jelentkezett az ország gazda­sági tönkretétele, lényegében a 25 éves Horthy-uralom alatt hazánk gazdaságát tönkretették. Iparunk nem, vagy alig fejlődött. Mezőgazda­ságunk messze elmaradt más orszá­gik mezőgazdaságától. Hazánk kul­turális életét fasiszta, irredenta, so­viniszta szellemmel mételyezték meg. Országunkat hozzákötötték a fa­siszta Németország szekeréhez, s' ez a lépes dolgozó népünk számára nyo­mort-! szenvedést és mérhetetlen ál­dozatokat, háborút jelentett. Érthető, hogy a Magyar Tanácsköztársaság le­verését követő 25 éves Horthy­­fasizmus nem múlt el nyomtala­nul hazánk és népünk felett. Ez a lényegében népellenes, haía­­dásellenes, imperialista és fasisz­ta rendszer nem hódította meg — mert- nem hódíthatta meg — az alapvető dolgozó tömegeket, a munkásosztályt, a dolgozó pa­rasztságot, értelmiségünk leg­jobbjait, de kitermelte — mert minden rendszer kitermeli — a saját bázisát. E bázis gerincét a tőkés és nagybir­tokos rétegek, a munkásarisztokrá­cia, a rendszer hű kiszolgálására ne­velt állami és erőszakszervek dolgo­zói, egyes jól fizetett értelmiségi ré­tegek képezték. A haladó eszmék és emberek ül­dözésének, a nacionalista, sovinisz­ta, fasiszta eszmék céltudatos ter­jesztésének nagy szerepe volt abban, hogy bár az alapvető dolgozó töme­gek szembe nálltak a fasiszta rend­szerrel, nem bontakozhatott ki ha­zánkban olyan erős ellenállási moz­galom, amely megakadályozta vol­na, hogy az ország szekerét a nem­zet- és hazaáruló úri vezető rétegek a vesztébe rohanó fasiszta Németor­szághoz kössék és megakadályozzák, hogy Magyarország a második világ­háború során Hitler utolsó csatlósa legyen. Bár volt ilyen ellenállási mozgalom és ez egyre erősödött, sőt az ország több helyén- fegyveres el­lenálló csoportok is működtek, a Horthy-fasisztákat mégsem saját né­pünk ellenállása döntötte meg és za­varta ki ebből az országból, hanem az önvédelmi harcát folytató és en­nek során a fasiszta fenevadat saját barlangjáig üldöző dicső Szovjet Hadsereg. Ezért minden haladó gondol­kodású, hazáját és népét szerető ma­gyar dolgozó végtelen és soha el nem múló hálával tartozik a Szov­jetuniónak, a szovjet népnek, a Szov­jet Hadseregnek. 1945. április 4-ével tehát véget ért hazánkban az a 25 éves idő­szak, amely az 1919-ben megkez­dett munkát félbeszakította és minden erejével igyekezett ezt kiirtani a magyar népből — bár teljesen megsemmisíteni so­ha nem tudta. Lehetővé vált a Tanácsköztársaság fennállása so­rán megkezdett munka folytatá­sa. Meg kell mondani mindenek­előtt, hog-y hazánk fejlődése az elmúlt 12 év során felfelé ívelt, és ha voltak is hibák 1945 után, a kommunisták méltóknak bi­zonyultak 1848 és 1919 hagyomá­nyaihoz. Hazánk és népünk történetében 1945 óta békövetkezett döntő változások tények és ezeket megcáfolni vagy le­tagadni — mint ezt az ellenforradal­márok igyekeztek — nem lehet. Tény az, hogy a kommunista párt javaslatára és vezetésével 1945-ben végrehajtott földreform során az Eszterházyak és egyéb nagybirto­kosok földjét átadtuk a dolgozó' pa­rasztságnak. Teljesítettük azt a cél­kitűzést, amelyet annak idején úgy fogalmaztunk, hogy »-a föld azé le­gyen, aki megműveli«. Lehetővé vált ezáltal, hogy az ország szántóterüle­tének több mint 40 százalékát elfog­laló nagybirtokon virágzó mezőgaz­daságot valósítsanak meg azok, akik addig csak sínylődtek, tengődtek a nagybirtokosok jármában. Itt So­mogy megyében is 1945-ben mintegy 331000 kát. hold földterület került jogos tulajdonosai, a dolgozó pa­rasztság kezébe. Tény az is, hogy az egész nép tulajdonává tettük a gyá­rakat, bányákat, üzemeket, banko­kat. Tudják, hogy a Kaposvári Vas­kombinát államosítása tette lehető­vé például azt, hogy az itt foglal­koztatott munkások száma 15—20 főről több mint háromszázra nőtt. Magyarország, amely 1945-ben fej­letlen iparral rendelkező, elmaradott agrárország volt, rövid egy évtized alatt fejlett iparral rendelkező mező­­gazdasági országgá változott. Ezt példázza Somogy megye ipari üzemeinek fejlődése is, ahol Kapos­váron új Textilmű létesült, felépült Dunántúl legkorszerűbb hűtőháza, létrejött egy mezőgazdasági gépjaví­tó üzem, húsüzem, faipari üzem stb. Tény az is, hogy a magyar me­zőgazdaság 1945 óta a belterjesség irányában fejlődött. Csökkent a kül­terjes mezőgazdasági kultúrák terü­lete, s ugyanakkor jelentősen meg­nőtt a zöldségfélék, ipari növények, egyes abraktakarmányok vetésterü­lete, s az ország állatállománya a ló kivételével minden állattenyésztési ágban nagyobb a felszabadulás előt­tinél. Alapvető változások történ­tek a mezőgazdasági munkák gépe­sítése terén is. Tény az is, hogy nemcsak az iparban, kereskedelem­ben és pénzgazdálkodásban, hanem a mezőgazdaság területén is meg­kezdtük a szocializmus építését, s ha sok hibával, nehézséggel is, de dol­gozó parasztságunk számára a mező­­gazdasági termelés fejlődésének és a paraszti életformának új perspektí­vája tárult ki. Somogy megye területén is 1956 októberéig 327 tsz alakult. Bár az októberi ellenforradalom során a párt mellett falun a legnagyobb tá­madás a szövetkezeteket érte — és itt Somogybán is 89 százalékukat si­került külső nyomással szétverni — azóta országosan több ezer tsz ala­kult. Itt Somogybán is 101 tsz ala­kult, ez azt mutatja, hogy a mező­­gazdaság szocialista útja a falun a parasztság körében talajra talált. A megyéből a felszabadulás előtt 60—70 hallgató került főiskolára, egyetemekre. Jelenleg több mint f50 hallgató tanul felsőiskolákban. A megye középiskoláinak száma ötről tizennégyre, a tanulók száma 112Ö- ról 2916-ra emelkedett. A felszabadulás előtt a megyéből a főiskolákra kerülők 65—70 száza­léka földbirtokosok, bankárok gyer­mekeiből kerültek ki. Jelenleg 70—75 százalékuk munkás- és parasztszár­mazású. Tény az is, hogy az elmúlt 12 év során növekedett hazánkban a lakos­ság életszínvonala, főleg abban az irányban, hogy az egyszerű dolgozó emberek: a kétkezi munkások, pa­rasztok jobban élnek, mint azelőtt, össze sem lehet hasonlítani az 1945 előtti helyzettel azokat a körülmé­nyeket, amelyek ma jellemzőek munkásaink, dolgozóink élétére. Hol volt azelőtt bölcsőde, fizetett sza­badság, üzemi konyha, munkaruha és egyéb juttatások, amelyek ma jellemzik hazánkban a munkakörül­ményeket? Tény az is, hogy népi demokrá­ciánk évei alatt hazánkban felvirág­zott a formájában nemzeti, tartalmá­ban szocialista kultúra. Ma nem az a helyzet, ami 1945 előtt volt, hogy a haladó gondolatokat, eszméket ül­dözték, s a visszahúzókat, félreve­zetőket támogatták, hanem ellenke­zőleg, ma a bátor, nyílt, előremuta­tó, hazánk fejlődését, népünk jobb életét szolgáló kulturális ténykedés nyer állami és társadalmi támoga­tást. Tisztelt hallgatóim! Ki tudná azonban mind felso­rolni népi demokráciánk életé­ben elért számtalan eredményün­ket? Mégis, a múlt év októberében a hazánkban lejátszódott ellen­­forradalmi megmozdulások so­rán az imperialisták által su­galmazott különféle akciókon keresztül a lehetetlent igyekez­tek elérni, vagyis azt, hogy el­hitessék dolgozóinkkal, hogy mindez nem igaz, hogy ezek csak a kommunista propaganda szólamai és ma nálunk rosszabb a helyzet, mint 1945. április 4-e előtt volt. Nem arról van szó, hogy azzal a munkással, aki 1945 előtt hónapokig, évekig volt munka nélkül, s 1945 óta megszakítás nélkül dolgozik, el lehetne hitetni, hogy Magyarorszá­gon nem szűnt meg a munkanélkü­liség. A megye területén 1945 előtt a munkások körülbelül 10 százaléka állandóan munkanélküli volt, akik 1945 után munkához jutottak. Mik tették lehetővé, hogy ha­zánkban 1956. október 23-a 12 évvel a felszabadulás után bekö­vetkezzék? Ez a kérdés foglalkoztatta és foglal­koztatja október óta becsületes, jó magyar hazafiak millióit, de világ­szerte brátainkat, ellenségeinket is. Nyilvánvaló, hogy az októberi események jelentős részben azoknak a hibáknak a reakciójaként következtek be, amelyeket az elmúlt évek során a párt és az állam akkori veze­tői elkövettek. Olyan hibákról van itt szó, mint népgazdaságunk területén az adott­ságainkhoz nem igazodó iparosítás végrehajtása, amely országunk fej­lődésében nagy nehézségeket ered­ményezett. Ezzel kapcsolatos az úgy­nevezett centralizmus és bürokrácia kiépítése is, amely szintén fokozta a hibákat. Több vonatkozásban eltértünk a marxizmus—leninizmus szabályaitól, a különféle dolgozó rétegekkel való kapcsolat tekintetében és megsértet­tük többször a pártban szükséges demokratikus centralizmus szabá­lyait is. Hozzájárultak vajon az ilyen és hasonló hibák október 23-a bekövet­kezéséhez? Igen, feltétlenül hozzájá­rultak. Ezt nekünk látni, tudni és a jövőben minden cselekedetünknél szem előtt kell tartani. Nyilvánvaló azonban az is, hogy október 23-át nagymértékben elősegítették azok a revizionista eszmék, nézetek, amelyeket Nagy Imre és a köréje csopor­tosulok terjesztettek, akik gyakorlati tevékenységük során elárulták a munkásosztályt, a pár­tot, a népi demokráciát. Ez a csoport huzamosabb időn keresztül bomlasz­totta a párt sorait, aláásta annak egységét és már jóval október 23-a előtt együttműködött az ellenforra­dalommal. Ennek a csoportnak a te­vékenységét nagymértékben elősegí­tették azok a hibák, amelyeket a párt és állami életben a korábbi vezetés elkövetett. Ma már világos, hogy Nagy Imre és csoportja október előtti és alatti tevékenysége a népi demokrácia .megdöntésére szervezkedő imperia­lista és ellenforradalmi erőket segí­tette. Nyilvánvaló az is, hogy október 23-a előkészítésében je­lentős szerepe volt a külső impe­rialista erők szervezett akna­munkájának és fokozott támadá­sának a magyar népi demokrá­cia ellen. Az amerikai pénzen fenntartott »•Szabad Európa« rádió tevékenysé­ge nyilvánvaló. Az is világos, hogy október 23-a után szinte gombnyo­másra a nyugatra szökött magyar fasisztákból alakult fegyveres cso­portok indultak Magyarország felé. Az imperialisták elősegítették a ma­gyar ellenforradalmat azzal is, hogy ügynökök tömegeit dobták át Ma­gyarország területére, amelyet nem utolsó sorban az tett lehetővé, hogy a semlegesség mázában tündöklő Ausztria megnyitotta kapuit Ma­gyarország irányába. Végül nyilvánvaló az is, hogy október 23-át jelentősen előké­szítette, szervezte és irányítot­ta a magyarországi belső ellen­­forradalom, amely zömmel a le­tűnt kiváltságos osztály maradé­kaiból, a Horthy-rendszer ki­emelt embereiből, csendőrökből, nyilasokból, a lumpenproletá­rokból és egyebekből állt. Ezek 1945 óta állandóan népi de­mokráciánk megdöntésére szervez­kedtek, és világos, hogy az első pil­lanatban talpraálltak, amikor a pár­tot és az államhatalmat meggyen­gülni látták. így történhetett az, hogy 12 évvel hazánk felszabadulása után, újból a fasizmus, a harmadik világháború és a tőkés rendszer visszaállításának veszélye lebegett fejünk felett. Október 23-a a magyar történelem gyászos eseménye. 1849. október 6-án Haynauék fojtották vérbe Petőfi és társai forradalmát és 107 év múlva, október 23-án a nyugati imperialis­ták, a Nagy Imrék és a többi haza­­árulók igyekeztek vérbefojtani a magyar dolgozók 1945. április 4-én megkezdődött forradalmát. Ez is két történelmi dátum, s ezek között is összefüggés van, csakhogy a másik oldalon. A magyar nép szabadságharca, kedves elvtársak, 1849-ben és 1919- ben is elbukott, mert nem volt erős támasza. 1945. április 4-e és az ezt követő népi demokratikus rendsze­rünk azonban nem bukhat el soha többé, mert nem vagyunk egyedül, nemcsak a saját erőnkre támaszkod­hatunk, hanem vannak nagy, erős barátaink. Ez a múlt év november 4-én világossá vált, amikor a Szov­jetunió nem habozott a magyar dol­gozók segítségére sietni, s egy csa­pással végetvetett a népi demokráci­ánk ellen irányuló alattomos táma­dásnak. A Szovjetunió mellett azon­ban a hatalmas népi Kína, Cseh­szlovákia, Románia, Bulgária Len­gyelország és a Német Demokrati­kus Köztársaság, Korea s a világ valamennyi kommunista pártja is segítségünkre sietett, támogatott ben­nünket, ki-ki a maga módján. Tisztelt hallgatóim! 1945. április 4-ének következmé­nyeként hazánkban kialakult népi demokratikus rendszer 1956 októbe­rében nem bukott el. A megalakult forradalmi munkás-paraszt kormány segítségül hívta az ellenforradalom leveréséhez a varsói szerződés alap­ján hazánkban tartózkodó szovjet katonai egységeket. Az 6 segítségük­kel az ellenforradalom fegyveres erőit, a felfegyverzett ellenforradal­márokat és lumpen-elemeket, a ka­tonai vezetésben történt árulás mi­att népi demokráciánkkal szembe­fordult katonai egységeket szétver­tük. Megkezdődhetett a konszolidá­ció érdekében szükséges munka. Ennek során november 4-e óta a Magyar Szocialista Munkáspárt és a forradalmi munkás-paraszt kormány vezetésével számos igen fóntos fel­adatot hajtottunk végre. A szétvert fegyveres ellenforradalmi erőket meg kellett semmisíteni, mert ezek veszélyeztették dolgozóink biztonsá­gát és nehezítették az alkotó mun­kát. Ez a munka sikerrel járt. Az ellenforradalmi elemek tekintélyes része megérdemelt helyére: börtö*­­be és bíróság elé került. Az ellenfor­radalmi bandáknál lévő fegyverek nagy részét összeszedtük. Hazánkban röviddel november 4-e után helyreállt a közbizton­ság és a békés alkotó munka, dolgozóink életét nem veszélyez­tetik ma már fegyveres bandi­ták. A párt és a kormány második legfontosabb feladata az volt, hogy beindítsa hazánkban a termelő mun­kát, amely október 23-tól a legtöbb területen megállt. Hazánkban a békés termelő­munka beindult, s a sztrájk felett győzött a józan belátás, az ellenfor­radalom frázisaiból való kiábrándu­lás és annak felismerése, hogy a párt és a kormány érdeke azonos or­szágunk egész dolgozó népének ér­dekeivel. Meg kell mondani őszintén, hogy bár ma már az ipari termelés legtöbb területén elérjük, vagy megközelítjük az október előtti színvonalat, a termelő munkával kapcsolatban igen nagy nehéz­ségeink vannak. A termelő munka beindulása mel­lett döntő feladata volt a pártnak és a kormánynak, hogy országunk dolgozóival közösen, politikailag tisztázza a helyzetet. Ennek érdeké­ben tisztázni kellett az októberi ese­mények ellenforradalmi jellegét: be kellett mutatni az ellenforradalom célkitűzéseit, módszereit, képviselőit; le kellett leplezni a pártba beépült revizionista árulókat és el kellett ha­tárolni magunkat az elmúlt évek hibáitól. Ezen a területen is jelentős mértékben előre haladtunk. Kedves elvtársak, kedves bará­taim! Az elmondottakból is láthatjuk, hogy november 4-e óta hazánkban igen eredményes alkotó munka fo­lyik. Az ellenforradalom leverésével megindultunk a szocializmus építé­sének útján és kijavítjuk az elmúlt években elkövetett hibákat. Ezt kívánja ma tőlünk országunk érdeke, népünk érdeke, 1848 és 1919 hagyományainak tisztasága, a világ valamennyi dolgozd népe. Emeljük tehát magasra hazánkban a tiszta, becsületes, igaz szándékú munka zászlaját, s haladjunk előre népünk felemelkedését, hazánk jólétét bizto­sító szocialista útunkon, amelynek lehetőségei 1945. április 4-én, 12 év­vel ezelőtt teremtődtek meg vissza­vonhatatlanul számunkra. Éljen április 4-e, hazánk felsza­badulásának dicső ünnepe! Éljen a hazánkat a fasiszta elnyo­más alól felszabadító Szovjet Had­sereg és a testvéri Szovjetunió! Éljen a szocializmust építő Ma­gyar Népköztársaság és ennek veze­tő ereje, a Magyar Szocialista Mun­káspárt!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom