Somogyország, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-22 / 68. szám

2 SOMOGYORSZAQ Péntek. 1957. mároias 22. 4 . ' NYILATKOZATOK, VÉLEMÉNYEK, JEGYZŐKÖNYVEK a kaposvári Patyolat munkájáról \ На a látogató kívülről megte­kinti a Patyolat nemrég készült korszerű üzemét, öröm és büszkeség érzése tölti el. Örülhet a hatalmas betonépület csoportnak, büszke le­het a komoly kapacitású gépekre, melyek ismét egy : fokkal emelték a magyar ipar teljesítőképességét. Megkétszereződik megelégedésünk, amikor arra gondolunk, hogy ее a ke­zel tízmillió forintos beruházás a lakosság közvetlen szükségleteinek kielégítésére épült. Soísat tanakodtak már kerábban az illetékesek, hogy a város belse­jében lévő üzemet kültelekre kéne kitelepíteni, s egyúttal növelni kel­lene termelését, hogy el tudja látni, az egyre szaporodó feladatokat. Amikor a végzetes robbanás meg­történt és a betört kirakat- és ablaküvegek cserepein végigsétáltak a kaposváriak, már tudták az illeté­kesek, hogy az üzemet nem lehet továbbra is a város közepén tar­tani. Akikre tartozott, nem is késle­kedtek, rövidesen elkezdődött a ter­vezés, majd a kivitelezés. Amikor nem tudja a jobbkéz, mit csinál a bal Örömünkbe hamarosan üröm ve­gyül, ha a Patyolat falai között ala­posabban körülnézünk. Miértf 1953-ban a honvédségi mosások egy teljes műszakot lekötöttek az üzemben. Bizony nem kis megeről­tetésbe került emellett kielégíteni a lakosság igényeit.- 1954-ben azon­ban váratlanul megépítették a mar­cali honvédségi mosodát, s ez havi négyszáz mázsa ruha kiesést jelen­tett a Patyolatnál. A jelenlegi ka­pacitás napi 36 mázsa lenne, ezzel szemben 12—14 mázsát mostak 1956-ban. A kapacitás egyharmada van tehát kihasználva. Az új özem kapacitásnövelése a régi kapacitás­hoz mérten indokolatlan volt, mi­vel a honvédségi mosások kiesésé­vel a gépek teljesítőképességét nem tudják kihasználni — írja a vizsgá­lati jegyzőkönyv. Ebből joggal követ­kezik az a feltevés, hogy a Patyo­lat mosásra berendezett részét túl­méretezték. Nem lehetett olcsóbban megúszni a Patyolat építkezését? Minden bizonnyal igen! Nagyobb körültekintés, gazdaságosabb terve­zés mellett egy-két millió a nép­gazdaság zsebében maradhatott vol­na. De erre majd a későbbiekben még visszatérünk. Néhány szó az özem munkájáról . Mint ahogy a többi tanácsi vál­lalatnál, a Patyolatnál is bizottság vizsgálta, felül az üzem munkáját. Megállapítást nyert, hogy a Patyo­latnál sokat javult a munka, sokat javult a jövedelmezőségre való tö­­rfekvés is 1957 első hónapjaiban. Míg az előző év harmadik negyed­évében a vállalat tervezett veszte­sége 16 ezer forint volt, addig az első negyedév két hónapjában ennél lényegesebben kevesebb lesz. Ez az eredmény azonban kevés. Bgy olyan vállalatnak, mint a kaposvári Patyo­lat, nyereségesnek kellene lennie. Az eddig elért eredmény tehát nem kielégítő. Nem kielégítő, mert a vállalatnak csak a berendezések ér­tékcsökkenése címén egy évben 42S ezer forintot kell kifizetnie. Ezt pe­dig valahonnan ki kell »gazdálkod­ni-«! A vállalat költségei az új üzem létrehozásával megnövekedtek. Jel­lemző erre. hogy még 1954-ben a ré­gi üzemhelyen az összlétszám 44 fő volt, melyből a munkáslétszám 34 fi, addig az új üzemhelyen az összlétszám 67 fő, melyből a mun­káslétszám 51. A létszámnövekedés­sel párhuzamosan pedig a termelési érték már nem nőtt, sőt 1954-hez viszonyítva 1956-ban 11,9 százalék­kal csökkent. De emelkedett az üzemanyag felhasználás is és az 1956. évi próbaüzemeltetések ideje alatt kétszeresére nőtt. Ugyanez áll a víz és energiafelhasználásra is. Mik az okai a költségek emelkedé­sének? Magasabb létszámmal kisebb a termelési érték Az 1954. évi 44 fős létszámmal 1850 ezer forint termelési értéket termeltek, 1956-ban ugyanakkor 67 fővel csak 1631 ezer forint teljes ter­melési értéket tudtak elérni. így az egy főre eső termelési érték is jelen­tősen csökkent. A teljesítménybér megszüntetésével esett a munka ter­melékenysége. Eredményromlást okozott. továbbá az is, hogy az új üzem nincs megfelelően munkával ellátva, kapacitása nincs kihasznál­va. A vállalat -nem tartotta be az 1956 november és december havi bérügyi intézkedéseket. Az 1956 november havi bérek számfejtésé­nél az 1956. harmadik negyedévi át­lag órabéreket vették ugyan alapul, de indokolatlanul az átlagórabéreket 14.2 százalékkal globálisan meg­emelték. De más szabálytalanságo­kat is vétettek bérügyi téren. Mun­­kácstanácsi határozat alapján, me­lyet felmutatni nem tudnak, min­den dolgozó részére ötszáz forint értékű természetbeni szolgáltatást juttattak, ha az illető egy évnél ré­gebben dolgozik a vállalatnál. Ter­mészetes, ez is kedvezőtlenül be­folyásolja az önköltség alakulását, mert éves viszonylatban 34 ezer fo­rint kiadást jelent. A társadalmi tulajdon védelme Az egyik hiba kézenfogva húzza a másikat. A bér- és rriunkafegyelem meglazulása a társadalmi tulajdon védelmére is kihat. Ezért van a vál­lalat szénkészlete az udvaron tárol­va, azon a dolgozók keresztül jár­nak, földbe tapossák, s így a szén egyrészé használhatatlanná válik. A vállalat' indokolása szerint tároló­helyiség hiányával küzdenek. A gép­kocsikba 723 liter benzint, indoko­latlanul- adtak ki, felhasználása jog­talan, az anyag valójában nincs meg. A vállalat Vörös Lajos pécsi mérnöknek az üzem terhére 1956- ban 10 689 forint szakértői díjat fi­zetett lei, a beruházási létesítmények minőségi ellenőrzése, valamint uta­zási költség címén. A vállalat ve­zetői szerint ezt az összeget a Me­gyei Tanács rendeletére utalták ' ki. A tíz millió mellett ez ugyan kevés­nek látszik, de sok kicsi sokra megy. A vállalat több szabálytalan kifizetése dokumentációs revíziót tesz szükségessé. Mit kellene tenni a vállalatnak a hibák felszámolásáért? Az. épület kihasználatlan kapaci­tással és a befektetett közel tíz rpillió .forinttal már készen van (már . ami , az épület külsejét illeti). Nyilván tovább kell növelni a mun­kával .való ellátottságot, hogy a ka­pacitást ki lehessen használni. He­gedűs Gyuláné elvtársnp, a vállala­tot felülvizsgáló bizottság egyik tag­ja azt mondja: . — A. Patyolatnak elsősorban vísz­­sza kell szereznie a lakosság bizal­mát. Jó minőségi munkát kell vé­geznie. így gyarapodni fog a mosa­­tók száma. A vállalat műszaki ve­zetője . szerint a minőség sokat ja­vult, a vállalatnál növekedett я la­kossági megrendelés. Zsobrák Károlyné élvtársnő, a Városi Tanács revizora kérdésemre így válaszol: — A vidéki megrendelések szá­mát is fokozni kellene. Ennek biz­tosítására a vállalatnak gépkocsi áll rendelkezésére. Igen ám, — mondják a- vállalat dolgozói — de a kocsi ki­csi, legalább még kettő elkelne mel­lette. Összegezve megállapíthatjuk, hogy az első feladat a kapacitás kihasz­nálása. Második a költségek csök­kentése .érdekébein a teljesítmény­bérezés további kiszélesítése, mert az ösztönzően hat a munkásokra. Itt már vannak eredmények. Mo­sásnál 1956 december hóban az egy főre eső átlagteljesítmény napi 385 kg volt, a darabbérezés bevezetése után 602 kg. Ezt tovább kell javí­tani. Szigorú bérfegyelmet bevezet­ni, csak a rendeletnek megfelelő összegeket kifizetni. Emelni az egy főre eső termelést. Szigorúbb anyag­­takarékosságot bevezetni. Ezek a feladatok egymást segítik, ha egyi­ket megvalósítják, könnyebben megy a másik. így érne el az üzem á nyereségességig. De.*..!!! Amit a bizottságnak elsősorban észre kellett volna vennie Az üzem így, ebben az állapotban sohasem fog a nyereségességig eljut­ni!... A bizottság által észrevett kapacitás kihasználatlanság nem at­tól van, hogy nincs elég megren­delő, vagy nincs elég munka. És itt, álljunk meg egy szóra! A meglévő ■ műszaki berendezések nem biztosít­ják a normális többműszakos üze­meltetést. Mert azon, hogy a Patyo­latot túlméretezték, lehetne vitázni. Ha igen, úgy minden bizonnyal ke­vesebbe is kerülhetett volna. Ez azonban a lényegtelenebb, a messze­menően eltörpülőbb, a kivitelezés forint kidobásaival szemben. Ellátogattam az üzembe. A vál­lalat vezetői: Gondek Károly igaz­gató, Kovács Lajos műszaki vezető és dr Kerekes István beruházási elő­adó egyöntetű véleménye: a bizott­ság által feltárt hibák nagyrészével egyetértenek, kijavításukat bizto­sítanák. De sok minden nem raj­tuk múlik. Gondek Károly elvtárs végigkalauzol az üzemben. Ezt az épületcsoportot 76 • kivi­telező készítette. Ahogy egyik he­lyiségből a másikba megyünk, le­hűli a lepel a lelkiismeretlen férc­munkáról, a tervgazdaság kigúnyolá­sáról, a nép pénzének, vétkesen könnyelmű elherdálásáról. Amit itt a kivitelezők csináltak, az felülmúl minden képzeletet és csak egyetlen szerény szóval lehet meghatározni:... SZABOTÁZS!!!,.. Megdöbben az ember, amint látja, ökölbeszorul a kéz, amikor írja. Milliók, milliók, milliók A 76 vállalat közül az egyik, a 26/3-as Dunapentellei Építőipari Vállalat, melynek felelőtlen mun­kája nyomán nincs még kész a ka­zánház, a nyomásfokozó berende­zés. Jellemző a tervezésre, hogy a kazánházat az építkezés kezde­tén elfelejtették »betervezni« az üzemhez, ami pedig a leg­lényegesebb. Most is félkész álla­potban van, a gőzt négy ősrégi lo­­komobil szolgáltatja, melyek szinte eszik a szenet. A csővezetékek — mondja Érti főgépész — hat lég« körre vannak előirányzva, de négy légkörnél fújnak az öszes szelepek, a gőz egyrésze elillan a levegőbe felhasználatlanul. Az elosztóhelyi­ségben a normális 20—25 fok he­lyett 40—45 fokos a hőmérséklet. Javítás javítást követ. A vakolat hullik a falakról, a vegyi mosóban és a többi helyiségben az ablako­kat nem lehet kinyitni, az egyik te­remben lezuhant a vaskeretbe ágya­zott, könnyelműen odaholyezett ab­lak és majdnem agyonzúzott egy ipari tanulót. A betonkádak a fes­tődében máris megrepedtek, a női WC alatt lévő raktárhelyiség fehér villanybúrája, a villanyvezeték csö­vén keresztüli!) megtelik vizelettel!!! A csővezetékeken ujjnyi rozsda van, néhány év múlva az egészet ki lehet dobni. A festődé és a vegytisztító kicsire méretezett! A központi fű­tés teljesen rossz, a víz visszafelé folyik a csövekben, nincs meg az esése. Az egész fűtési berendezést nem lehet használni. A helyiségek mennyezete tele van penészgombá­val, néhol leszakadással fenyeget. Nincsenek felelősök? Akár a rosszul kivitelezett be­ruházást, akár a többi hiányosságo­kat vizsgáljuk, felelőst nem talá­lunk. A bizottság sem jelöl meg senkit, akitől meg lehetne kér­dezni: miért történtek ezek a dől gok? A tervezés minisztériumi régi­ókba nyúlik, a felelősség elsikkad a 76 vállalat között. A papírhal­mazban, a tervek és jegyzőkönyvek mázsányi papírtömege közül senkit nem lehet megfogni a mulasztáso­kért? írjuk le, mint más cikkek­ben. ., intő példa legyen a Patyolat ügye? Nem! Rá kell döbbennünk, így, ilyen módon nem lehet vezetni, gazdálkodni. Mert, ha az üzemből két kiló festéket eltulajdonító mun­kást felelőssé tudjuk tenni, akkor nem lehet behunyt szemmel elmenni azok mellett, akik ostobaságból, vagy nemtörődömségből, esetleg szántszándékkal százezrekkel káro­sították meg a nép államát. Az üzem vezetői, munkástanácsa, pártszervezete harcoljon a javuló munka továbbviteléért,, gyökeres változás eléréséért. A dokumentációs revízió pedig merje felülvizsgálni a beruházás körüli dolgokat is, és nevezze nevén a »gyereket.«: Ki miért felelős?! Csak így tudjuk megszilárdítani szocialista gazdasá­gunkat. Csak így tehetjük nyeresé­gessé üzemeinket, csak így tudunk nagyobb bért adni a munkásoknak, jólétet teremteni ebben az ország­ban. Szüts István Hányat fordult már a kőkorong? — Ki tudja... Annyi bizo­nyos, hogy öt év alatt nagyon sokat. Azóta a vaspor belepte a Fi­nommechanika köszörűs részlegének falát és mindig lassan száll, ha a kövön felsír az olló, vagy a beretva acélpengéje. — Dob­­rovszky Károly öt évi finommechanikai munka után, idős fejjel is biztosan fogja be a kívánt tartási szöget. A keze nem remeg. Röpke percek műve csupán és egy acélpenge ismét csillogóra, élesre újhodott a korong szikrázó tüzében. öt о BÁVEL-nál Nem lehetne jobban csomagolni? Zenés-cukrászda, vagy rádiójavító ? Mi van az ötnapos munkahéttel? A RAFILM egykori rádiórészlegé­ből lett a RAVEL. A RÁVEL-t a posta vette át. Hogy miért éppen a posta, azt most ne bolygassuk, elsősorban azért ne, mert nehezei1 lehetne rá logikus magyarázatot ta­lálni. Szóval »neve lett a gyerek­nek«. .. A RÁ VÉL minden átszer­vezési káosztól eltekintve jól látja el feladatát. Ide hozzák az összes jótállási idő alatt elromlott rádió­­készülékeket. De járnak ide számo­sán olyanok is, akik pénzükért veszik igénybe a RAVEL jó szak­embereinek munkáját. Persze а rádiójavító munkára túlságosan is rányomja bélyegét a szezonális jel­leg. A tapasztalat az. hogy az ok­tóber és november hónapokban erő­södik a forgalom, tavasszal és nyá­ron csökken. Akadt a télen olyan hónap is, amikor három—négyszáz készüléket is megjavított néhány szakember. Tizenhét különböző típu­sú gyártó üzemmel áll szerződéses viszonyban a RAVEL. A szerződé­sek értelmében az anyagmennyiség egyharmadát kellene az illetékes gyáraktól megkapnia. Persze kelle­ne, — mert legtöbbször csak meg­köttettek a szerződések, de az anyag rendszeresen elmarad. Néha talán ezt is meg lehet magyarázni és megbocsáj tható. Ellenben semmikép­pen sem lehet okot és magvarázátot találni egyes rádiógyárak felelőtlen csomagolási módjára, mert ez nem gasancia arra, hogy a leküldött ké­szülékek meg ne sérüljenek. Távol­ról sem oldja meg a gyár azzal a csomagolási problémát, hogy vállal­ja az útközben megrongálódott ké­szülékek teljesen díjmentes megja­vítását. Ez a RÁVEL-nek ugyan és a rádió szaküzleteknek nem, de a gyáraknak búsás összegbe kerül. A RÁVEL-nél most egy kissé a bizonytalanság szelleme ütötte fel a fejét: Vajon zenés cukrászda lesz, vagy RÁ VÉL marad a helyiség, ahol jelenleg tartózkodnak? A fa­lak füstösek, belülről is tatarozni, festeni kellene, mert ez a helyiség a mai rendetlen formájában semmi­képp sem alkalmas a forgalmas F* utca közepére. Űj helyiséget nem jelölnek ki számukra, s emiatt nem tudják el­végezni a szükséges munkálatokat. — Döntsék el végre: zenés cuk­rászda, vagy rádiójavító marad a RÁVEL helyisége. Hamarosan szeretnék bevezetni az ötnapos munkahetet. A hasonló fog­lalkozású más vállalatok i3 megtették már ezt. Érthető, hiszen a rádió­­technikai feladatok megoldása foko­zott, nehéz, sokszor hosszadalmas agy és idegmunkát kíván. A két na­pi pihenés tehát nem sok, sőt szük­séges. Menne is rendjén a dolog, de egy furcsa intézkedés, az úgyne­vezett »egységesítés« elve útját állja a gyakorlati megvalósításnak. Ugyanis ez az elgondolás általáno­sítani akarja a hat napos munkahe­tet országszerte, csak azért, mert Szekszárdon, vagy Hódmezővásárhe­lyen a szombati napra esik a heti­vásár. .. Nehéz megérteni, hogy e­­miatt a. pécsi, vagy a kaposvári RÁVEL dolgozók miért nem élvez­hetnék a szükséges pihenést. Ilyen módon sehogy sem tekintheti el­­intézettnek a RÁVEL központ az öt napos munkahét körüli problémát. Meg kell találni azt a módot, — még ha több munkát igé­nyel is, hogy a RÁVEL-nél az öt­napos munkahét reálisan és igaz­ságosan oldódjék meg. Válaszol a Sütőipari Vállalat A Somoqyország 1957. 111. Ló 16-i számában cikk jelent meg: »Sürgősen kezdje meg л hibák ki­javítását a Sütőipari Vállalat« cím­mel. A cikk utal a hibákra. Fog­lalkozik azzal, hogy veszteséges a vállalat, túl sok a tüzolöanyag­­felhasználás, nincs tekintélyük a vezetőknek Szeretnénk a nyilvánosság előtt megmondani, hogy ez a vállalat nemcsak hibát követett el. Az el­lenforradalom időszakéban, amikor majdnem minden termelő üzem állt’ a Sütőipari Vállalat minden üzeme termelő munkát végzett, anélkül, hogy egy pillanatra is meg­szakította volna a folyamatos ter­melést. Nemcsak a várost látta el kenyérrel, de a járást is, sőt Buda­pestre is szállított. A sztrájkok idején a vállalat munkásai 50 — 69 fokos hőségben verejtékeztek a kemencék előtt éjt nappallá téve. Egy-két órát pihentek mindössze és máris a következő műszakot kezd­ték. Igaz, hogy akadtak a vállalat vezetésében és vannak ma is ko­moly hibák. Az is igaz, hogy dol­goznak nálunk olyan emberek is, akik nem képezik a munkásosztály derékhadát, de ha a hibákat vizs­gál luk, akkor rövid tájékozódás után meg kell állapítani, hogy a hibák túlnyomó többségének nem a Sütőipari Vállalat a kiinduló for­rása. Több esetben feltártuk pél­dául a begyei Tanács élelmiszer­­ipar? osztályának a hibákat. El­mondtuk azt Is, hogy a tüzelőanya­got feltétlen zárható helyen kell tárolni, be intézkedés nem történt. Az üzemeknél a szabad ég -alatt *a" rolják a tüzelőt, akkor, amikor az üzem épületében nyolc-tíz idegen lakik, ríővo^dul nem egyszer, hogy az üzem felhasznál öt mázsa tü­zelőt, és a csoportvezető meqís tizenöt-húsz mázsa fa felhasználást tart nyilván, mart hiány mutatko­zik és'a hiányt a rendelkezések ér­telmében vele fizettetik meg. Jo lenne, ha az ipari osztály nem »szálkaként« kezelné я sütőipari vállalatot. Sajnos, más felettes szer­iek Is csak akkor jönnek hozzánk látogatóba, amikor a hibát keresik. Ha seqítőszándékka! közelednének felénk, hamarabb tudnánk ered­ményeket felmutatni, hisz a válla­lat dolgozói bíznak a kormányban és a pártban. Bizonyítja ezt az a fény is, hociy egyharmadával növe­kedett a párt tagsága november óta. A Sütőipari Vállalat MSZMP szervezete szintén egyet ért a vizs­gálati jegyzőkönyvben szereplő hi­bákkal, megtárgyalta pártvezetősé­gi ülésen azt cs azok kijavítására mindent elkövet. F^ecsvizsgálja és állandóan szem előtt tartja a tüzelő és liszt fajlactcs felhasználását. Az üzem dolgozói között felvilágosító munkát végez annak érdekében, hogy megadott költségkereten be­lül tudjon gazdálkodni a vállalat. Az MSZMP kéri a felettes hatósá­gokat a fokozottabb segítségnyúj­tásra. FARKAS JÁNOSNS az MSZMP üzemi ideiglenes intéző bizottságának elnöke.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom