Somogyország, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-22 / 68. szám

rgateti, 1>5T március 22. ____________________________ SOMOGYORSZAG________________________________________________________________3‘

A SOMOQYI EXTRAMAQYAROK TÜNDÖKLÉSE ÉS BÜKASA.

I.

Több mint egy negyedév távlata áll már mögöttünk attól az időponttól, amikor hazánk testét végigszántotta a történelem vészvihara. Ezalatt az idő alatt már jó néhány magyarországi eseményről szóló írás jelent meg az újságok hasábjain és nem egy sírból visszatért vallomása hangzott el a rádióban. Lassan kezdenek már kitisztulni a megzavart fejek, csillapodnak már a felkorbácsolt kedélyek és a megtévesztettek egyre inkább rádöbbennek az októberi-novemberi események igazi mivoltára.

A tragikus napok vérgőzétöl azonban még sokan nem szabadultak meg. Ezek egy része nem is fog megváltozni és azt bizonygatják, hogy az október 23-át követő napok borzalmaiban nem a kommunisták, az igaz hazafiak és a népi hatalom ellen folyt a harc — amit ebben az időben gyorsan visszaszivárgott és Nyugat által bőven finanszírozott horthysta katonatisztek, nyilasok és belső cimboráik irányítottak —, hanem a nemzet függetlenségéért szálltak síkra.

Ha végigrójuk megyénket és az utunkba kerülő falvak piroszsindelyes házikói között elhaladunk, békés élet folyását tapasztaljuk. A mezőkön bujazöld vetések és az üdén barnálló, frissen szántott földek között nyüzsög az élet. Szinte nyomával sem találkozunk az ellenforradalmi eseményeknek Somogy lankáin. Ez még csak bátorítja azokat, akik szervezői, irányítói voltak a tüntetéseknek, a vezetők elleni hajszának, letartóztatásoknak, a nemzetközi munkásmozgalom összefogását jqjző ötágú csillagok leverésének. Nem is átallják kijelenteni, hogy »tiszta célokért« küzdöttek. Álljon hát mindenki előtt bizonyságul Somogyországban lezajlott eseményekről szóló naplószerű írásunk és döntsön a józan ész a somogyi »duplamagyarok« tevékenységéről, hőstetteiről.

Mielőtt azonban belekezdenénk az október 23-át követő események felsorolásába, be kell mutatnunk a megyénk szívében október 23-a előtt lezajlott eseményeket, melyek félremagyarázhatatlanul igazolják, hogy az ellenforradalmi erők az elmúlt években elkövetett hibákból fakadó elégedetlenség láttán, már jó ideje készültek az alkalmas pillanatra, amikor munkáshatalmunkat aljas módosa a demokrácia, függetlenség jelszavai mögé bújva hátbatámadhatják.

Mi történt október 19-én a Vörös Csillagban ?

Az ellenforradalom kirobbanását megelőző hónapokban gyanús elemek tűntek fel városunkban. Egy sötéthajú, sötét ábrázatú, nyurga fiatalember valami protekció révén a Somogyi Néplaphoz került újságírónak. Ezt az embert Kunszabó Ferencnek hívják. Neve hallatára azt hinné az embert, hogy egy igazi ha zafiról van sző, s mint később megtudjuk, valóban »extramagyar«, akinek már a Lenin Intézetben is — ahol tanult — voltak sötét üzelmei, ami miatt eltanácsolták és kizárták a pártból is. Ezek után bizonyos idő múlva több munkahelyen megfordult, így került Kaposvárra.

Cimborája, Petőcz Sándor jóvásfású fiatalember, a Filmművészeti Főiskola hallgatója volt, de zavaros ügyei miatt kizárták a főiskoláról. Nemsokára a Magyar Távirati Iroda zalaegerszegi szerkesztőségéhez vették fel újságírónak, ahonnan összeférhetetlensége miatt a kaposvári MTI-hez helyezték át. Minden zsák megtalálja a maga foltját — mondja egy régi magyar közmondás. így hát Petőcz is hamarosan méltó társára akadt Kunszabó Ferenciben. Ezekhez csatlakozott még néhány hasonszőrű kaposvári egyén is, többek között Nagy Tamás volt újságíró, aki szintén a népi demokráciának köszönhette, hogy tanulhatott. Ez a viperatermészetű, jellemtelen ember beteg volt, ha valakit meg nem csipkedhetett, és aljasul elárulta munkatársait. Papp Ferenc a TTIT-ben dolgozott és szintén a деpi demokrácia adta meg számára a lehetőséget, hogy' tanár legyen belőle, mégis a nehéz napokban készséggel r'állalta a szellemi irányító szerepet.

Kunszabó irányításával az itteni hasonló törekvésű fiatalokból csoportot alakítottak, mely a későbbi Zrínyi Kör magva volt. Tanyájukat az MTI-ben és a TTIT-ben. valamint a grill egy-egy homályos zugában ütötték fel. Készültek, hogy az első adandó alkalomkor porondra lépjenek. így történt ez október 23-a előtt is a Vörös Csillagban lezajlott »Somogyi összegezés« vitáját megelőzőé», amikor fővezérüket, Kunszabó Ferencet bízták meg felszólalással, azaz neki kellett elhelyezni a bombát. Erről a Szabad Somogy ellenforradalmi lap, melyet a Kunszabó-féle díszes társaság szerkesztett, november 2-i számában a következőképpen számol be a Zrínyi Kör halhatatlannak és egyedülállónak hirdetett nagy történelmében:

»... összeálltunk vagy tizenhatan, fiatal írók, művészek, mérnökök, közgazdászok, orvosok . ..«

Majd később így folytatja:

»... A Somogyi összegezés vitájával kezdődött. A vita nyilvánosságát mi harcoltuk ki, mi vittük át az egybegyűlt tömeget a moziba. A mi megbízottunk szájából hangzott el ott az első forradalmi hang. A kicsi hógolyóból aztán hatalmas lavina lett, mely maga alá temette a hazaáruló önkényurak-at...«

A Vörös Csillagban több mint ezer ember zsúfolódott össze október 19-én a »Somogyi összegezés« vitájára. Ezen szép számmal megjelentek olyanok is, akiket a Zrínyi Kör tagjai invitáltak be és készítettek fel a hozzászólásra. Gondolták, ha már csinálnak valamit, akkor legyen .eredménye is. Fábián Zoltán író megnyitó szavai után Márkus István író, a »Somogyi összegezés« cikk szerzője mondott bevezetőt. Erre a vitára a Zrínyi Kör vezetősége, telefonon közvetlen kapcsolatot teremtve Nagy Imrével, őt is meghívták, de miután az akkori légkört még nem tartotta alkalmasnak, hogy nyilvánosság elé lépjen, lemondta somogyi útját. Tildy Zoltánt ugyancsak meghívták, aki meg is jelent ezen a gyűlésen Dobi Istvánnal együtt.

A »Somogyi összegezés« vitáján elhangzott felszólalások egyre inkább forró légkört teremtettek, s akkor hágott tetőfokára, amikor líunszabó Ferenc volt újságíró felszólalásában a kormányt becsmérlő, gúnyos szavakkal illette és többek között ezeket mondotta: »Mi nem követeljük senkinek sem a fejét, de akik kompronimitálták magúkat, azok mondjanak le.« Az ilyen kijelentések nagy visszhangra találtak egy olyan tömegnél, ahol többségben nz ő általuk összeverbuvált hangoskodó!^ nagyszáji'mk, szocializmuselienes elemek stb. voltak jelen. Kunszabó felszólalásával a szikra lángragyúlt. Egymás után kértek és kaptáit most már szót — Fábián Zoltán író, az ülés elnöke jóvoltából — azok, akik a múlt elkövetett hibáit elferdítve, megnagyobbítva tálalták a tömeg elé, hogy ezzel is fokozzák a feszültséget. Céljukat el is érték, mert olyan forró légkörben zajlott le ez a vita, mely biztos előjele volt a jól megszervezett, október 23-án kirobbant ellenforradalomnak. De bizonyítja az is, hogy amikor Dobi István elvtárs szólt a tömeghez és többek között a régi sötét paraszti múlttal hasonlította össze a jelent, majd hosszasan fejtegette azt, hogy a termelőszövetkezet a tagok életében egy lehetőség és ahol jól élnek vele, ott gazdagok, megelégedettek — -: ezekre a .szavakra a Zrínyistül: áltat jól megszervezett »pfúj, pfuj« kezbeszólások hangzottak el. S ezek a közbeszólások végigkísérték Dobi István egész hozzászólását.

Ebben a pattanásig feszült légkörben több józangondolkodású embertől lehetett hallani a következőket»Kunszabó felszólalását mélységesen elítéljük. Az ilyen forrófejűség többet árt, mint használ és nem vezethet jóra. Hiszen a kormányban is vannak józanul gondolkodó emberek, akik látják a hibákat és a tények is azt igazolják, hogy ezek felszámolása már megkezdődött.«

A késő délutáni órákba húzódott vitaülés után Kunszabóék Pestről lejött hasonszőrű barátaikkal jót ittak ezután a medve bőrére. De ki gondolta volna ezekben az órákban, hogy érmék д-iég tragikus folytatása lesz, ami igen sok becsületes hazafi életébe kerül...

A lavina elindult

Nem állt meg, s az útjába kerülő akadályokat könyörtelenül félreállította, amit bizonyítanak az októbernovemberi események. A Zrínyi Kör tagjai ezután a jólsikerült vita után, hogy el ne évüljön dicsőséges tettük, s a vi‘a feszült légkörében magukba szívott bátorsággal gyarapodva, irodalmi lap kiadását tervezték azzal a céüa!, hogy ebben az eddig titkon őrzött gondolataiknak szárnyakat adva, a nyilvánosság elé lépjenek és ahogy ők elképzelték: »felkészítik Somogy népét a nagy nemzetmentö munkára«. Kérelmük már a Népin ivelésügyi Minisztériumban volt és hogy nem jelenhetett meg — gondoljuk, nem a szocializmus szellemében írandó lapjuk — az csupán Október 23sónak tudható be, amikor

megragadva a számukra még nagyobbá vált lehetőségeket, nyíltan porondra léptek, működésbe hozták a már hónapok óta gondosan olajozott gépezetüket.

Hogyan köszöntött október 23-a Kaposvárra ?

Október 23-án reggel városunk a szokott békés élet képét mutatta. Az iskolába nyurgalábú diákok siettek, az utcákon munkába igyekvő emberekkel lehetett találkozni. Az üzletek vásárlókkal voltak tele, személyautók, teherautók tülkölése tette zajossá Somogyország fővárosát. A felhőfoszlányok közül előbújó őszi nap sugara cirógatta végig városunk épületeinek tetejét. Igazi napsütéses október volt. A békésnek látszó városban azonban mégis valami rendkívüli, megfoghatatlan, viharelőtti izgaloni volt érezhető. A késő délutáni órákban a Magyar Távirati Iroda szerkesztőségének távírógépén a budapesti ifjúság tüntetésének előkészületeiről érkeztek hírek. Este már a békés tüntetések lezajlásáról jöttek a tudósítások. Senki sem gondolhatott még ezekben az órákban arra, hogy hazánkban egy igen fontos történelmi idő bontakozik ki, amely tragikus helyzetbe sodorja népünket. A késő esti órákban már a fegyverek dörgéséről száguldottak a hírek vidékre. A Zrínyi Kör vezetősége elérkezettnek látta az időt, hogy nyíltan cselekedjen, s a hír vétele után azonnal akcióba lépett. Első tevékenysége az volt ezen az estén, hogy a budapesti egyetemi ifjúság követeléseivel a színházba rohant, ahol a színházi előadást megszakítva egy színész elszavalta a »Talpra magyarét és beolvasták a budapesti ifjúság programját. A színház közönsége nagy izgalommal tért viszsza otthonába és mindenki a rádió mellett várta szívszorongva az események fejlődését.

A Zrínyi Kör vezetősége most már néhány színésszel karöltve tért viszsza az MTI-be, lesték az újabb híreket a budapesti felkelésről. Ugyanakkor a várost is fel akarták lármázni tüntetés szervezésére éjszaka idején. Ebben a szándékukban Tóth István, a megyei pártbizottság akkori titkára akadályozta meg őket. Egész éjjel tárgyaltak a szerkesztőségben, végre abban állapodtak meg, hogy kinyomatják a Fáklyát és másnap megszervezik a fiatalság bevonásával tüntetésüket városunkban. Szerdán hajnalban a Tefusok, akik egyébként a leghamarabb feltalálták magukat a nehéz helyzetben és az ellenforradalom leghívebb támogatói voltak, mintegy kétezer Fáklya röplapot hordtak szét a megyében. A többit azonban a józanul gondolkodó megyei vezetők elkobozták, nem engedték, hogy a megye békéjét, nyugalmát felbolygassák. A Zrínyi Kör csoportja ezekután sem adta fel a küzdelmet, igyekezett állandó kapcsolatot tartani a megyei szervekkel, elsősorban az MDF megyei bizottságával, amit ők történelmük leírásában »oroszlánbarlangnak« neveztek. Itt aztán a demokrácia, a függetlenség, a szocializmus jelszavai mögé bújva, aljas módon mindent elkövettek annak érdekében, hogy akaratukat keresztülvigyék, közben gondosan építgették hálózatukat az iskolákban, üzemekben és szervezkedtek a tüntetésre.

Október 24-én a Zrínyi Kör vezetősége, amely sajátmaga iktatta törvénybe működését, most már mint a fiatalság egyedüli igaz képviselőjének adva ki magát, délután három órára meghirdeti a Petőfi- és a Kossuíh-szobor megkoszorúzását s a már kidolgozott kész követelések felolvasását. A gyülekezési tilalom miatt a tüntetést elhalasztják, ami miatt nagy viták támadnak, különösen a gimnáziumokban. — Tüntetésre akarnak felvonulni a diákok és már gyártják is a jelszavakat: »Vonják ki a szovjet csapatokat«, »Mi van az urániummal«, »Független Magyarországot«, »Le az önkényuralommal« stb.

Közben nagy volt a suttogás a Zrínyi Kör berkeiben. Akadtak »ötletes« gondolatok is a rémhírterjesztésekre. A Tefu »K« vonalán megszólalt a titkos »M. J.« és válaszolt is az ország valamelyik megyéjéből az ismeretlen hang: »Készüljetek a szent forradalomra«. Adták-vették a híreket. Az ellenforradalom második napján az MTI-ben Petőcz már azt híresztelte — biztos hírforrásból származó jelentés alapján —, hogy Fonyódnál és Siófoknál már állnak a harcok, s az ENSZ-csapatok átlépték a határt.

Káplár József

(Folytatjuk.)

Megalakult a csurgói járás MSZMP bizottsága

Az eddigi Ideiglenes intézőbizottság 13 taggal bővült. A pártbizottság tagjai lettek: Németh Vilmos, az iharosi erdészet vezetője, Balogh József, a csurgói Zrínyi Tsz elnöke, Takács László százados, Kovács Istvánná berzencei lakos, Szó kola Károlyné, a járási tanács titkára. Galambos László faüzemi művezető, Keszelicze János cépállomási brigádvezető, Lipics József porrogi párttitkár, ülkei Béla, az Iharosberényi Gépállomás igazgatója. Kovács István kavicsbányái dolgozó, Bíró Sándor járási rendőrkapitány, Nagy Lajos somogyuelvarhelyi tanácstitkár és Horváth Ferenc hadnagy.

A járási pártbizottság intézőbizottságában Borók Ferencné, Vass Lajos, Paliaq András, Várhelyi Gyula, Rudies József, Szabó György, Kiss László, Kovács János, Brabecz Alajosné, Galambos Lajos és Bíró Sándor foglalnak helyet.

A oártbizottság és intézőbizottság megválasztása után 5 tagú feqyelrrlí bizottság Is alakult a csurgói járásban. Majd elhatározták a kommunisták, hogy a jövő hét folyamán osztályonként 6 —S társadalmi aktívával megalakítják a PTO, agit.-prop. és termelési osztályokat is.

0 siefeki Hőfanács megkezdte munkáját

MÁRCIUS 14-ÉN a járási MSZMP épületében 6 siófoki aszszony ült együtt, s arról beszélgettek, hogy a megújhodó nőmozgalomra Siófokon milyen feladatok várnak. Az asszonyok mindegyike régi nőmozgalmi munkás, gazdag tapasztalattal rendelkezik, de felhasználni csak azokat fogják, melyek az MNDSJZ-be is jónak, hasznosnak bizonyultak. Lovasiné asszonytárs elmondotta, amikor megtudták, hogy újból önálló nőmozgalcm lesz, nem várva felső utasításra, Pammerné elvtársnő segítségével hozzáfogtak a szervező munkához. Első lépésnek úgy gondolták, helyes lesz, ha mindjárt adnak is valamit az aszszonyoknak. Ingyenes szabó-varró szakkört szerveztek, helyiség, szakkör vezető máris van, s március 13-én megkezdte munkáját a szakkör. További céljuk az, hogy azok az asszonyok, akik a létszámrendezés során munkanélkülivé váltak, a háztartási munka mellett bedolgozó munkát vállalhassanak, szövetkezetét akarnak létrehozni, amivel állandó munkát biztosíthatnak az asszonyok számára.

Várad! Adolf né, Siófok kedvelt »Doli« nénije továbbra is a szociális, egészségügyi vonalon akar segítséget adni a nőmozgalotnní/k. Márts segítettele a Vöröskeresztnek abban, hogy összeírták azokat a gyermekeket, akiket külföldről érkező segélyben akarnak

részesíteni.

Steiler Jánosné, a bölcsőde vezetője elmondotta, hogy évről-évre rendkívül nagy azoknak az édesanyáknak a száma, akik a nj ári idény alatt tudnak csak dolgozni, s ez idő alatt legszívesebben bölcsődében helyeznék el gyermekeiket. ígéretet kaptak arra, hogy 20 férőhellyel bővítik- a bölcsődét, de sajnos, az idén ez nem teljesíthető. »Á nőtanácsra gondoltam, hogy társadalmi útonsegíthetne a bölcsőde bővítésében« — mondottá Stellerné.

Az asszonyaik úgy határoztak, hogy két vagy három rendezvényt tartanak, melynek bevételéből bővítik a bölcsődét, de ehhez a tanács és az illetékes szervek támogatására is nagy szükség lenne. Kovács Istvánná arról beszélt, hogy véleménye szerint a régi nőmozgalmi munkásokon túl több (köztiszteletben álló asszonyt is maguk mellé állítsanak, hogy valójában а тюк minden rétege képviselve legyen a nőmozgalomban.

EZ A HAT ASSZONY kicsiny csoport, de terveik olyan szépek, és ők olyan lelkesek, hogy vélemény ünk szerint, nem telik el hosszú idő, és kétszer vagy háromszor ‘ annyi lesz a száma a siófoki aszszonyoknak, akik csatlakoznak hozzájuk és kéz a kézben munkálkodnék a családok, a gyermekek szebb, gondtalanabb életéért. Ehhez kívánunk nekik sok sikert és jó egészséget.

üzemi szakszervezeti bizottság munkájáról

Vidám, jókedvű emberek, jó hangulat van a Ruhaüzemben. Éppen József-napot köszöntének. Sok az üzemben a József — összesen tizennyolcán. Egymás után hangzanak fel a hangszóróból a kedvesebbnél kedvesebb dalok, amelyek mind a Jóskáknak szólnak, köszöntik őket, kívánnak jó egészséget, jó munkát. Ezt a kedves meglepetést az üzemi szakszervezet és a pártszervezet közösen készítette elő. De a szakszervezet munkája nem csupán enynyiben merül ki. Hogy mit tettek az elmúlt időkben, s milyen terveik vannak, azt is megtudtuk Biró Lajos elvtárstól, aki kisebb megszakításokkal 1950 óta az üzemi szakszervezeti bizottság elnöke.

Október előtti és utáni tapasztalatok

Október előtt pontos volt a tagdíjfizetés, de a dolgozók nem nagyon érdeklődtek a szakszervezet munkája iránt. Problémáikkal sem nagyon keresték fel. Most más a helyzet. Igaz, sok dolgozó két-három hónapi tagdíjjal is elmaradt, de valamenynyien ígéretet tettek, hogy rendezik tartozásukat. Az üzembeh egyre erősödik a szakszervezet és nő a bizalom iránta. Ezt bizonyítja az is, hogy januárban alig ezer, februárban kétezer, márciusban pedig több mint négyezer forint tagdíjat fizettek. S hogy erősödött a szakszervezet, növekedett a bizalom, ezt az eredményezte, hogy a szakszervezet a dolgozók minden kérésében igyekszik segíteni.

A dolgozók érdekeit^ képviselik

Itt van például az ezer forintos vásárlási utalvány. Ennek kiharcolásában is részt vett a szakszervezet. Huszonegy dolgozónak adtak kölcsönt és fizették be helyettük a 250 forintot, hogy ők is megkaphassák á vásárlási utalványt. Azt is megkérdezték a dolgozóktól, hogy milyen ruházati cikkekre volna szükségük és a nagykereskedelemtől a szükséges árukat beszerezték.

A rászoruló dolgozóknak most is adnak gyorssegélyként négy—ötszáz forint kölcsönt hat havi visszafizetésre. Németh Nándornénak jugoszláviai, Zsalakovicsnénak pedig csehszlovákiai látogató-útlevelet segítettek szerezni. Apáti Györgynek lakásügyben volt nemrégen tárgyalása. A tárgyaláson a pártszervezet

és a szakszervezet képviselte érdekeit, hogy ne kelljen ügyvédnek pénzt kiadnia.

— Lakáshivatalt lehetne itt nyitni — mondja tréfásan Biró elvtárs. Ennek igazolására egy dolgozó. — Androkity Lajost keresi — elmondja lakásügyét. A válasz: holnap intézkednek. Nemrégen társadalmi munkával átalakították az üzemi bölcsődét, amely most már napközi is, és így a dolgozók nagyobb gyermekeiket is elhozhatják az üzembe.

Sok volt a bírálat, kevés a segítség

A pártszervezet és a szakszervezet kapcsolata az elmúlt évben nem a legjobb volt. A pártszervezet vezetői gyakran bírálták a szakszervezet munkáját, ígérték is a segítséget, ez azonban elmaradt. Ez most megváltozott. Kevesebb a bírálat, több a segítség. A szakszervezet minden kérdésben előbb kikéri a pártszervezet véleményét, csak azután, közösen cselekszenek.

Szükség is van a segítségre. Szép tervei vannak a szakszervezetnek. Most, hogy a tagdíjalmak 39 százaléka itt marad az üzemben, ebből szeretnék a dolgozók nyári üdültetését kellemesebbé tenni. 18—20 dolgozót küldenek el ebben a? évben is jutalom-üdültetésre. Szeretné a szakszervezet azt is elérni, hogy az 1957-re szóló kedvezményes vásárlási utalványokat karácsony előtt megkaphassák a dolgozók.

Törődnek a szakmunkás-kérdéssel is. Húsz—'harminc fiatalt szeretnének kiképezni, akik a kiöregedő szakmunkások helyébe lépnének. Sajnos, ez most nem lehetséges, mert nincs megfelelő helyiségük. Akadályozza a szakszervezet munkáját az is, hogy megfelelő helyiség hiányában nem tudnak szakszervezeti napokat tartani. ! Talán mind a két kérdés rövidesen megoldódik, ha a Somogy megyei Építőipari Vállalat az ígért határidőre befejezi az üzem bővítését.

Nemcsak a pártszervezettel, de a munkástanáccsal s a vállalat egész vezetőségével is jó a kapcsolata a szakszervezetnek. Együtt, közösen dolgoznak, s mindig a dolgozók érdekében. Ezért nagy a tekintélye az tizemben a szakszervezetnek s ezért keresik fel problémáikkal, kéréseikkel a dolgozók a szakszervezet elnökéi

Szalai László